Fejér Megyei Hírlap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-17 / 114. szám

DIALÓGUS ____________________ KITÜNTETETT FIATAL KERESKEDŐK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL RENDHAGYÓ KULTURÁLIS SZEMLE FEJÉR MEGYEI EÜÜI­T­­• Szombat, 1980. május 17. XXXVI. évfolyam, WMj­­ 114. szám I TIT|­jJ’jJMiHJAiJJ­IJ11J Bf rm7TTTTrTgJTTTT^ Ára: forint Választási gyűlések megyeszerte Tegnap folytatódtak megyénkben a választási gyűlések. Min­den eseményen nagy érdeklődés kísérte az előadói beszéde­ket, amelyek átfogóan foglalkoztak nagy nemzeti progra­munkból adódó feladatainkkal és a helyi, a választókerületi tennivalókkal. Választási gyűlés színhelye volt a dunaújvá­rosi kórház is. Itt Sudár Iván, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára előadóként orvosokkal, egészségügyi dolgozókkal találkozott. A csákvári gyógyintézetben, Martonvásáron a Hazafias Népfront klubjában és még számos helyen réteggyű­lést tartottak. Besnyő Tetteink az embert szolgálják A helyben lakók, termelő­szövetkezeti tagok, bejáró munkások, tanácsi dolgozók és a szomszédos beloianniszi állampolgárok töltötték meg tegnap este a besnyői műve­lődési ház nagytermét. Sokan összejöttek, hogy meghallgas­sák a választási gyűlés szóno­kának, Takács Imrének, a KEB tagjának, a megyei párt­­bizottság első titkárának, a 7-es számú választókerület országgyűlési képviselőjelölt­jének beszédét. A jelenlévő­ket — akik között ott volt Kerkay Andorné, a megyei választási elnökség elnöke is — az úttörők műsora köszön­tötte. Ezután nagy érdeklődéssel hallgatták a résztvevők az előadói beszédet, amelynek első részében érzékeltette Ta­kács Imre a már jó ideje tar­tó nagy fontosságú politikai eseménysorozat hangulatát, őszinte légkörét, amire jó pél­da volt ez a választási gyű­lés is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szebb, a jobb életért, az embern­ek a maga és gyer­mekei jövőjéért mindig meg kellett és meg kell küzdenie, s kinek-kinek hozzá kell ad­nia építőkövét elődei munká­jához. — A ma élő és az utánunk következő generációknak tud­niuk, érzékelniük kell annak a történelemformáló tettnek a jelentőségét, amit a Szovjet­unió népe hozott felszabadu­lásunkért. Ez tette lehetővé, hogy ma egész népünk, ha­zánk, városaink és falvaink fejlődéséről, előrejutásáról, gyarapodásáról szólhatunk. Visszavonhatatlanul beren­dezkedhetünk a szocializmus­ra, amelynek eszméje otthon­ra lelt hazánkban, tudatunk­ban, s dolgozunk érte nagy erőfeszítéssel. Szólt arról, hogy a mostani képviselő- és tanácstagjelöl­tek, akik előlegezett bizalmat kaptak, nem ígérhetik, hogy a sokféle igényt teljesítik, mert csakis a végzett munka ará­nyában valósulhatnak meg a tervek. És minden fejlesztés kielégítésének egyetlen fede­zete van: a munka. Beszédében szólított a jobb, a hatékonyabb gazdálkodásra, a takarékos életmódra, a tár­sadalmi összefogásra, a tisz­tességes munkára. Felidézte pártunk XII. kongresszusának felelősségtel­jes munkáját, s hangsúlyozta azt is, hogy a kongresszusi határozat és nagy nemzeti programunk végrehajtása mindenkitől pontos, fegyel­mezett munkát követel. Szólt a demokratizmus szélesítésé­nek fontosságáról, a nyílt, őszinte beszéd hasznáról. Vázolta a nemzetközi poli­tikai helyzetet, azon belül a nyugtalanító körülményeket, majd így folytatta: — Erős ipari megyévé fej­lődött szocialista építésünk során Fejér megye, amelynek mezőgazdasága is komoly té­nyező hazánkban. Bizonyítéka békét, szocializmus építő munkánknak a városok, köz­ségek fejlődése, az új lakó­házak tömegének emelkedé­se és az is, hogy ma már el­érhető közelségű az egymű­­szakos általános iskolai okta­tást elősegítő iskolaépítés, az óvodák, bölcsődék bővítése. Ez mind-mind kézzelfogható bizonyítéka szándékunknak. Részletesen szólt a felada­tokról, a gondokról, amelyek nem a szegénység, hanem a fejlődés hozta gondok. A meg­oldáshoz világos terveink vannak, amelyek megvalósí­tása az ember boldogulását szolgálja. A választási gyűlésen több felszólalás hangzott el. Deli Pál, dr. Keszei József és dr. Sárközi Péter számos példával szemléltette Besnyő előrelépését. Ezt tette a be­­loiannisziak nevében Péterfi Józsefné is. Ugyanakkor kö­szönetet mondtak az ország­­gyűlési képviselőjelöltnek a korábban nyújtott megértő segítségért és újabb, közös erővel teljesíthető igényeket is benyújtottak. Pintér Imre az Idősebb korosztály nevé­ben nyilvánított véleményt. Későre járt, amikor Mat­­kovics László megköszönte az aktivitást. Székesfehérvár Nemzedékek együtt­működésével Tegnap délután három órakor Székesfehérváron, az Oktatási Igazgatóság előadó­termében találkoztak válasz­tási gyűlésen a megyeszékhe­lyen tevékenykedő körzeti pártszervezetek képviselői, a lakóterületeken dolgozó, fő­ként az idősebb korosztály­hoz tartozó közéleti emberek. A választási gyűlés előadó­ja Bodnár Lászlóné, a Haza­fias Népfront Fejér megyei Bizottságának titkára volt. Előadásának bevezetőjében szólt a nemrég lezajlott jelö­lő gyűlések tapasztalatairól. A következőket mondta er­ről: — Több ezer olyan állam­polgárral is szót tudtunk váltani a nemzet, a közösség ügyéről, akik eddig kevésbé vettek részt a politikai élet­ben — mondotta, majd utalt arra, hogy a választási gyű­lések időszaka egybeesik a békehónap programjával. Az előadás részletesen foglalko­zott a külpolitika időszerű kérdéseinek elemzésével és ezzel kapcsolatban hívta fel a figyelmet arra, hogy a jelen­legi feszült helyzetben mi­lyen fontos felébreszteni a közösség és az egyén felelős­ségét és cselekvőkészségét a békével és­ barátsággal kap­csolatban.­­ Számunkra a szocializ­mus és a béke eltéphetetlenül összetartozó fogalmak, köl­csönösen feltételezik egy­mást, s pártunk politikájának tengelyét alkotják. Aki a Ha­zafias Népfront programjára szavaz — amely a XII. kong­resszus határozatát emelte nemzeti programmá — az a béke melletti tettrekészségét is demonstrálja — mondotta Bodnár Lászlóné. Társadalmi viszonyaink kérdéseiről szólva a nemzeti összefogás erősödéséről szólt az előadó, arról, hogy a szö­vetségi politika kiállta a gya­korlat próbáját, kifejezi a (Folytatás a 3. oldalon) Az ötödik ötéves terv időszakában javult megyénkben az óvodai ellátás. Képünk a megyeszékhely egyik legújabb, a Vorosilovgrád lakótelepi óvodájában készült • • Ünnepség a Parlamentben Az európai szocialista országok védelmi kö­zössége, a Varsói Szerződés Szervezete meg­alakulásának 25. évfordulója alkalmából ün­nepi megemlékezést tartottak pénteken az Or­szágház kongresszusi termésben. A díszünnep­ségen részt vett Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Méhes Lajos, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Czinege Lajos hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter, Berecz János és Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetői, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke, Csémi Károly ve­zérezredes, honvédelmi államtitkár és Rácz Pál külügyi államtitkár. Ugyancsak az elnök­ségben foglalt helyet Jurij Andrejevics Nau­menko vezérezredes, a Varsói Szerződés egye­sített fegyveres erői főparancsnokának ma­gyarországi képviselője és Vlagyimir Ivano­­vics Szivenok vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadsereg­csoport parancsnoka. A Himnusz elhangzása után Korom Mi­hály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára a díszünnep­ség elnöke köszöntötte a részvevőket, köztük a Varsói Szerződés tagállamainak jelenlevő budapesti nagyköveteit. Megnyitóbeszédében a Varsói Szerződés megteremtésének kiemel­kedő nemzetközi jelentőségét méltatva hang­súlyozta: létrehozásának szükségességét az el­múlt negyedszázad igazolta. A szervezet meg­bízhatóan eleget tett — és tesz ma is — kül­detésének­ fontos tényezője a békének, a nem­zetközi biztonságnak és a társadalmi hala­dásért folytatott harcnak. A jelenlegi feszült, kiélezett nemzetközi helyzetben a fegyverke­zési hajsza fokozásában érdekelt imperialista körök mindent elkövetnek az enyhülési folya­mat visszafordítására. A Varsói Szerződés tag­államainak csütörtökön nyilvánosságra hozott nyilatkozata és felhívása ismételten rámutat mindannyiunk felelősségére, és tennivalóira annak érdekében, hogy áthatolhatatlan gátat emeljünk egy új háború kirobbantásának út­jába — mondotta egyebek között Korom Mihály. Ezután Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. A Varsói Szerződés megalakulásának 25. évfordulóján Borbándi János Hiszünk a békében és van erőnk védelmére — 1955. május 14-e, a Var­sói Szerződés aláírásának napja a békéért és a nemzet­közi biztonságért vívott harc jelentős állomásaként került be a történelembe. Az embe­riség történelme során ekkor jött először létre olyan po­litikai és katonai szövetség, amelynek alapvető célja az abban részvevő országok függetlenségének, szabadsá­gának, elért vívmányainak megvédése és a béke meg­őrzése. Ma már negyed szá­zad tapasztalata bizonyítja, hogy a Varsói Szerződés minden tekintetben bevál­totta a hozzá fűzött remé­nyeket. Európában hozzájá­rult a háború megakadályo­zásához, elősegítette a béke megszilárdítását, a nemzet­közi feszültség csökkentését és a békés egymás mellett élés erősödését. Harmincöt évvel ezelőtt az emberiség történelmének legkegyetlenebb háborúja a hitleri fasizmus teljes veresé­gével végződött. A világ népei azt remélték, hogy a békés építés korszaka következik, a fasizmus szét­zúzása figyelmeztetésül szol­gál majd azoknak, akik újabb háborúra, a népek le­igázására törnek. Még be sem gyógyultak azonban a második világháború szörnyű sebei, amikor megkezdődött egy új szovjetellenes tömb kialakítása. Az Egyesült Ál­lamok akkori uralkodó kö­rei olyan stratégiát dolgoz­tak ki, amelynek lényege a világuralom megszerzése, a haladás és a szocializmus erőinek szétzúzása, a kapita­lista rendszer elveszett pozí­cióinak visszaszerzése volt. Megkezdték a különböző ka­tonai szövetségek létrehozá­sát, amelyek közül Európa számára a legnagyobb ve­szélyt az 1949-ben megala­kított Északatlanti Szövet­ség — a NATO — jelentette. Léte önmagában is nyílt ka­tonai fenyegetés volt, ag­resszív jellege azonban még erőteljesebben kidomboro­dott, amikor a hírhedt 1954- es párizsi egyezmény ratifi­kálásával zöld utat engedtek a nyugatnémet újrafelfegy­­verzésnek. A szocialista országok kez­dettől fogva ellenezték, hogy a világot katonai tömbökre szakítsák. A hidegháborús légkörben a fenyegetés, az óriási méretű fegyverkezési hajsza, a gazdasági blokád közepette a Szovjetunió és az európai szocialista orszá­g Folytatás a 2. oldalon)

Next