Fejér Megyei Hírlap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
„Szojuz” szállító űrhajó A Szojuz személyszállító űrhajó feladata, hogy személyzetet és tudományos felszerelést juttasson el a Szaljut űrállomásra és biztosítsa az űrhajósok visszatérését a Földre a tudományos anyaggal. Az űrhajó három egységből áll: — az orbitális egységből, az összekapcsoló szerkezettel, — a leszállóegységből, — a műszer- és kiszolgáló egységből. Az orbitális fülke a keringési pályán való repülés idejére a személyzet munka- és pihenőhelye. Az orbitális fülke térfogata 6,5 köbméter. Itt helyezkedik el az űrrandevú-rendszer rádiótechnikai berendezéseit, a televíziós berendezéseket és az életfenntartó rendszer készülékeit.Az egység külső felületén vannak az űrrandevúrendszer antennái, a pályaellenőrző rádióberendezések és azok a külső tv-kamerák, amelyek segítségével a dokkolás folyamatát kísérik figyelemmel az űrhajósok. Az orbitális egységet kívülről hővédő vákuumszigetelés borítja. A hőszabályozás passzív és aktív rendszerei a kamra belsejében + 10 Celsius foktól -1- 30 Celsius fokig terjedő hőmérsékletet biztosítanak. Az orbitális fülke elülső részén helyezték el az öszszekapcsoló szerkezet (előzőekben már ismertetett) aktív fél részét. E berendezés feladata, hogy mechanikus, elektromos és hidraulikus kapcsolatot létesítsen az űrhajó és az űrállomás között, továbbá, hogy hermetikus kapcsolatot teremtsen ,az űrhajó és az űrállomás között. Az összekapcsoló szerkezeten keresztül, az összekapcsolódást követően az ajtók nyitása után a személyzet átszállhat az űrállomásra. Az űrhajó középső részén található parancsnoki visszatérő fülke, az űrhajó legfontosabb szerkezeti eleme. A 3,8 köbméter térfogatú, lekerekített végű csonka kúp formájú fülkében helyezkednek el az űrhajósok a pályára állás és a visszatérés során, e fülkéből lehet irányítani az űrhajó manőverezését a röppályán és a másik űrhajó, vagy az űrállomás megközelítésekor. Itt helyezték el az űrhajó berendezéseinek, ellenőrzésére szolgáló műszereket, a navigációs helyzetmeghatározó, valamint az űrhajó kézi irányító és kormányberendezésének vezérlő szerveit, két pilótaülést és kétoldalt egy-egy ablakot, valamint a televíziós kamerát is. A fülke mellső részén található egy kerek hermetikusan zárható ajtó — ez az orbitális fülkébe vezet. A visszatérő fülke önálló életfenntartó rendszerrel van ellátva. Az említett berendezéseken kívül itt találhatók még a fedélzeti komplexumot irányító rendszerek, a rádió-technikai hírközlő eszközök, a Zarja tájoló, továbbá a Szaljut űrállomásra eljuttandó, tudományos felszerelést tartalmazó konténerek, amelyek egyúttal a visszahozandó kísérleti anyagok elhelyezésére is szolgálnak. A visszatérő fülkének három ablaka van, ezek egyikénél helyezték el az optikai periszkópos célzó-tájolót, amelyet vizuális tájolásnál használnak közelítéskor, dokkoláskor és az űrhajó kézi üzemmódban történő Földre vezérlésekor. A visszatérőfülkét hővédő burkolat borítja. Ez védi a kabin belső szerkezetét, a benne levő műszereket és a személyzetet visszatérés szakaszában fellépő aerodinamikai felmelegedéstől. A viszszatérőkabin aerodinamikai siklóképességgel rendelkezik, ennek révén irányíthatóan ereszkedik alá a légkörben, s a megadott térségben képes leszállni. A visszatérőfülke irányítására a visszatérés idején hat kisrakéta hajtómű szolgál. Ezeket a kabin falán helyezték el. A visszatérő fülke különleges tartályaiban van a fő és tartalék ejtőernyőrendszer. A fékezőernyő-rendszer 9,5 kilométer magasságban nyílik ki. Miután a fékezőernyő lecsökkentette a sebességet, kinyílik az ejtőernyőrendszer fő kupolája, amely biztosítja a leszállóegység további ereszkedését és földetérését. Közvetlenül a földetérés előtt, 1 méter magasságban bekapcsolódnak a sima leszállást biztosító motorok, amelyek a földet érés sebességét 3—4 m/sec.-ra csökkentik. A műszerkiszolgáló egységben helyezték el az űrhajó összes alapvető kiszolgáló rendszerét, amelyek biztosítják az automatikus irányítást, a megközelítést és öszszekapcsolást, az orbitális állomás részeként a repülést és szétválasztási műveletet. A műszerkiszolgáló egység rácsos formában készült öszszekötőrészében kaptak helyet az üzemanyagtartályok, valamint a dokkolást és a tárolást biztosító 10 darab, egyenként 10 kilogramm tolóerejű hajtómű.Továbbá azok a rendszerek, amelyek a repülés és a „Szaljut”űrállomáshoz való közelítés idején biztosítják az űrhajó pályamódosítását és tájolását. Ezen kívül, az egység külső felületén van a parancsnoki vonal rádióantennája és a hajó hőszabályozó rendszerének hősugárzó része. Az egység műszertere egy hermetikusan zárt tartály, amelynek belsejében vannak az űrhajó fő szolgálati berendezései és a hőszabályzó rendszer fő szerkezetei. Itt van az űrhajó tájoló és irányítórendszere is, amely az alábbi érzékelők adatai alapján működik: infravörös függőleges kitűző, giroműszerek, integrátorok és az űrrandevú rádiótechnikai műszerei. A műszerrészben elhelyezett rádiótechnikai berendezések: a vezérlő rádiórendszer és a rádiótelemetriai rendszer. A programszerkezet szintén a műszerrészben van. Az űrhajó rendszerei részére időjeleket ad, valamint alakítja az űrhajó irányítórendszerének programjait. A fedélzeti rendszereket vezérlő utasítások vétele, feldolgozása és átalakítása, az egyes rendszerek és műszerek elektromos ellátásának be- illetve kikapcsolása a fedélzeti komplexum irányító rendszerének műszereivel történik. A műszerrész külső falán helyezkednek el a Zarja-rendszer antennái. A műszerrészben kaptak helyet az elektromos energiaellátórendszer blokkjai (ezek másik része a műszaki egység hajtómű részében van). Ezek látják el a fedélzeti rendszereket 27 voltos egyenárammal, attól kezdve, hogy a starthelyen átkapcsolnak fedélzeti táplálásra, egészen addig amíg át nem kapcsolnak — az összekapcsolás után — az űrállomás energiarendszerére. Az űrállomástól való elválás után ugyancsak ez a rendszer biztosítja az űrhajó energiaellátását. Az űrhajó egységeinek szétválasztása után a visszatérő kabint saját, autonóm energiaforrásai látják el. A több blokkból álló akkumulátort az űrállomás energiarendszeréből lehet feltölteni. A hőszabályozási szerkezetek és az automatika az űrhajó autonóm repülése idején fenntartja a megfelelő hőmérsékletet a két fülkében. Elegendő hőt ad a hermetikus és a nem hermetikus részek műszereinek, berendezéseinek és hajtóanyagtartályainak. Ezt a külső hővédő, vákuumhőszigetelő borítás, a hűtő-fűtő felületeket, a felfüggesztett hőkisugárzó radiátorok és ventillátorok révén érik el. A hajtóműegységre kívülről szereltek fel 4 darab egyenként 10 kp tolóerejű összekapcsoló és tájoló hajtóművet, 8 darab egyenként 1 kp tolóerejű tájoló hajtóművet, egy felfüggesztett hőkisugárzó radiátort, a tájoló és irányító rendszer detektorait, a rádiótelemetriai rendszer antennáit, a Zarja rendszer antennáját, az űrrandevú rádiótechnikai rendszerének egyik antennáját. Az összeszerelt űrhajó mérete a következők: maximális hossza 7,94 méter, maximális átmérője 2,72 méter. A Szojuz- űrhajó pályára állításához háromlépcsős hordozórakétát alkalmaznak. A pályára állításnak a légkör sűrűbb rétegeiben Vezető szakaszán az űrhajót védőorrkúp borítja, amely még a második lépcső üzemelése idején leválik. Miután az űrhajó elválik a hordozórakétától kinyílnak a rádiótechnikai rendszerek antennáit tartó szerkezetek. A személyzet mentésére — abban az esetben ha a start, illetve a pályára állítás idején a hordozórakétán üzemzavar lép fel — rakétás mentőszerkezet szolgál. Ez leválasztja veszély esetén az űrhajót a hordozórakétáról és biztonságos távolságra viszi, ezután a visszatérő kabin ejtőernyővel ereszkedik le a földre. ucTi vii ÁrulD a nő ■ C 1 I v I vii I 1 «ül V# IMII SasSi I - His ü i $ PPS® IraP §ü ü H&P i A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Felbocsátják a Szojuz—36 űrhajót, szovjet—magyar személyzettel, Valerij Kubászovval és Farkas Bertalannal fedélzetén — Feszültség Dél-Koreában, harcok Kvangzsu körül — Lejár a palesztin autonómia tárgyalások célhatárideje, a hármas megbeszélések nem vezettek sikerre KEDD: Az űrhajó összekapcsolódása a Szaljut—6-tal, átszállás és közös kísérletek az űrállomáson — A dél-jemeni államfő Moszkvában, Brezsnyev beszéde a közép-keleti problémákról — Honecker Havannában SZERDA: Iránban megkezdődött az új parlament első ülésszaka — Szovjet—Svéd külügyminiszteri találkozó — Előválasztások négy amerikai államban, Reagan megszerzi a Köztársasági Párt elnökjelöltségét CSÜTÖRTÖK: Haderőcsökkentési értekezlet Bécsben — Hua Kuo-feng tokiói látogatása — A francia külügyminiszter Washingtonba utazik — Vernon Jordan amerikai polgárjogi vezetőt súlyosan megsebesítik az indianai merénylet során — Obote volt ugandai elnök hazatérése — Zsivkov Irakban PÉNTEK: Átmeneti kompromisszummal rendeződik a Közös Piac mezőgazdasági vitája — II. János Pál pápa Franciaországba érkezik — Tyihonov szovjet miniszterelnök-helyettes bonni tárgyalásai SZOMBAT: Waldheim jelentése & Biztonsági Tanácsnak a ciprusi helyzetről — Harcok és tűzszünet Libanonban A hét három kérdése 1. Mi a nemzetközi visszhangja a szovjet—magyar űrkísérletnek? A tudós kollektíváknak alighanem még jó időre lesz szükségük a kozmoszban végzett munka részletes értékelésére, de a nemzetközi visszhangot is figyelembe véve, néhány „földi” következtetést máris levonhatunk. Az első ezek közül az Interkozmosz-programban megtestesülő együttműködés, amely lehetővé tette, hogy a szovjet kozmonauták oldalán immár az ötödik szocialista ország küldhessen fel űrutast. Az űrben, amelynek atomfegyvermentesítéséről egy fontos ENSZ határozat döntött, messzemenő lehetőségek adódnak a békés egymás mellett élés megvalósítására is. (Természetesen békés egymás mellett repülésről, sőt a súlytalanság állapotában békés egymás mellett lebegésről van szó...) Aligha véletlen, hogy az enyhülés felszálló ágában közös, szovjet—amerikai űrkísérlet zajlott, s később felvetődött annak gondolata, hogy valamelyik jövőbeni Szojuzon indiai, netán francia űrhajós is helyet foglaljon. Az is elsősorban földi viszonylatokkal magyarázható, miért e két ország polgárai jönnek számításba, éppen ebben az időszakban. S az űrhajózásnak mindig van egy vissza-visszatérő, jelképes eleme. Fényképezik a Földet, fentről a magasból s nyilván a legszívesebben azt mondanák, amit a mindenkori fotográfus: barátságos arcot kérek! Az űrből letekintők különösen szépnek látják Földünket, a színárnyalatok miatt kék bolygónak is nevezték, s joggal állapították meg: kozmikus madártávlatokból bizony kicsinek tűnik. Óhatatlanul arra kell gondolnunk, milyen jó is lenne ha ez a csodaszép bolygónk barátságos arcát mutatná. Végéhez közeledik az első magyar űrutas kozmikus tevékenysége. Miközben társával együtt, szerencsés viszszatérést, földetérést kívánunk a kozmikus expedíció után — nem ünneprontás földi következtetéseket levonni, földi gondjainkról is szót ejteni. 2. Mi a jelentősége a megélénkült kelet-nyugati párbeszédnek? A washingtoni feszültségszítással együttjáró, valóságos „diplomáciai tetszhalál” után, május második fele ismét élénkülést hozott a kelet-nyugati kapcsolatokban. A most záródó héten szovjet—svéd külügyminiszteri találkozó zajlott Moszkvában. Tyihonov, a szovjet kormány elnökhelyettese Bonnban járt, miniszteri szintű párbeszédre került sor Berlinben a két német állam képviselői között. Tárgyaltak, megbeszéléseket folytattak másutt is: a BMV alkalmából Budapesten járt például az NSZK gazdaságügyi és az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere. A szocialista országok, amint azt varsói cúcsértekezletükön is kinyilvánították, változatlanul a békés egymás mellett élést tartják a nemzetközi kapcsolatok egyetlen ésszerű útjának. Nem rajtuk múlott a feszültség kiéleződése, s továbbra is mindent megtesznek az enyhülés vívmányainak védelmére. Ezt fogalmazta meg a szovjet—svéd dokumentum, s felhívta a figyelmet arra, hogy a nehezebb körülmények között is közös erőfeszítéseket kell tenni a madridi Európa-találkozó eredményességéért. Bonnban hosszú távú téma, a huszonöt éves szovjet—nyugatnémet gazdasági együttműködés került terítékre, önmagában is bizonyítva: a békés kapcsolatokat nem átmeneti, konjunkturális tényezőnek tekintik. Folynak az előkészületek a következő programokra is: Schmidt kancellár június végén utazik Moszkvába (a kilencek, majd a hét vezető fejlett tőkés ország velencei találkozóit követően) s tervbevettek egy Schmidt—Honecker találkozót is. A keletnyugati találkozók sűrűsége, főként pedig légköre ugyan nem érte még el az előző időszakét, de valamelyest engedni látszik az év kezdetén elhatalmasodott fagy. Jó lehetőségek vannak arra is, hogy az élénkülő beszélgetések során azok szigetelődjenek el, akik következetesen ki akarják vonni magukat a tárgyalásokból. Washington főérve az afgán problémára való hivatkozás. Több-kevesebb sikerrel, hasonló fellépést javasol szövetségeseinek is. Ebből a szempontból jogos érdeklődést keltett a legújabb afgán kormánynyilatkozat, amelyet Leonyid Brezsnyev is támogatott, a Moszkvában időző dél-jemeni államfővel folytatott tárgyalásain, az elhangzott fontos pohárköszöntőben. Az afgán javaslat lényegében három, pontban összegezi a rendezés útját és pontos menetrendet szab. Ezek szerint induljanak széles körű tárgyalások az összes érdekeltek bevonásával és zárják ki a beavatkozást Afganisztán ügyeibe; egy ilyen megegyezést nemzetközileg is szavatoljanak, beleértve a Szovjetunió és az Egyesült Államok garanciáját; s a politikai rendezés nyomán napirendre kerülhet az országban tartózkodó szovjet csapatkontingens kivonása. 3. Mi történt a Távol-Keleten? Dél-Koreából szabályos hadi jelentések érkeznek: a hadsereg elfoglalta a körülzárt Kvangzsut, a telefotókon a megtorlás szörnyű képei érkeznek, ám közben Mokpho kikötővárosban lángolt fel újabb zendülés. Érthető, ha ezek a fejlemények helyet kértek maguknak a tokiói japán—kínai tárgyalásokon is. Hua Kuo-feng személyében különben elsőízben látogatott kínai kormányfő a japán fővárosba. (Közben az elsőszámú kínai katonai szakértő Keng Piao amerikai látogatást tesz...) Peking nem könnyű dilemmával küzd. Nehéz lenne a dél-koreai katonai diktatúrát támogatnia, hiszen figyelembe kell vennie, hogy a világközvélemény, s mindenekelőtt a koreai nép, a KNDK az ország békés egyesítését kívánja, amit akadályoz a jelenlegi dél-koreai kormányzás, valamint az amerikai csapatok ottani tartózkodása. Csakhogy Kína síkraszáll a távol-keleti amerikai katonai jelenlét mellett is: így vetődött fel lapjelentések szerint egy esetleges közös japán—kínai lépés terve a dél-koreai helyzet „csillapítására”. Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, az eddigi vágányokon haladnak tovább. Kína nagyobb gazdasági közreműködést kér Japántól a négy modernizálásra, Tokió viszont megbízhatóbb olajszállításokat. Peking ismét fokozottabb fegyverkezésre bíztatta Japánt, de finomabb és általánosabb módon: a legutóbbi kínai tanácsok túlságosan nagy megrökönyödést keltettek és a japán lapok belügyekbe való beavatkozást emlegettek. Réti Ervin Megegyezés született a Közös Piac és Nagy-Britannia közti vitás kérdésekről. Képünkön: Lord Carrington brit külügyminiszter távozóban a maratoni brüsszeli ülésről (középen)