Fejér Megyei Hírlap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ,1980. JÚLIUS 13. A türelem rózsái öt korrekciós első osztályt indítottak tavalyszeptemberben Fejér megyében: kettőt Fehérváron, egyet-egyet Dunaújvárosban, Móron és Sárkeresztúron. Az év rendkívül sikeresen zárult, a gyerekek döntő többsége, „második osztályba léphet”, néhányan iskolalátogatási papírt kaptak és elkezdhetik a „sima” első osztályt, alig egyetkettőt kellett kisegítő iskolába irányítani. „Rövid ideig koncentrálnak”. „Nagy az agresszió”. „Egyedül játszanak”. „Z. A. társat keres a játékhoz” — írták be szeptemberben a fehérvári Vasvári Pál Általános Iskola napközis naplójába. „Lassan bekapcsolódnak a társas beszélgetésekbe”. „3— 4 rendbontó magatartása negatívan hat a többiekre” „Még mindig nagyon lassan öltöznek. „Írásuk nagyon csúnya” — ezt hozta az október. Novemberben már a fejlődés jelei mutatkoznak: „Az étkezésnél a kés-villa használata biztató”, „Rengeteget mesélnek” — lassan kezdenek a gyerekek hozzászokni a tanító nénikhez, az iskolához. Körülményeik nem voltak sokkal keményebbek az óvodainál: terv szerint egy órát két húszperces foglalkozásra, közben öt perc pihenésre, mozgásra, játékra osztottak délelőtt. A délutáni, napközis foglalkozások új tanterve szintén sok alkalmat teremt a kikapcsolódásra, több irányú tevékenységre. Különbözik még a korrekciós osztályok tanterve abban, hogy fejlesztő-nevelő foglalkozásokat és kötelező korrepetálást is előír. A tananyag azonban, amit meg kell tanulniuk, ugyanaz, mint társaiké az ország összes első osztályában. Ezt kellett először minden korrekciós osztályban tanító tanítónőnek elmagyarázni a kétségbeesett szülőknek. Az ilyen típusú osztályba járó hat-hétévesek többsége ingerszegény családi környezetből, családi viharokkal terhes otthonból érkezik nap mint nap az iskolába. Magatartásuk, beszédkészségük, szokásrendszerük, mozgásuk fejlettsége, feladatuk emiatt elmaradott, mint a többi társuké, intelligencia szintjük általában koruknak megfelelő. Vannak olyan szülők is, akik éppen túlzott szeretetükkel, kényeztetésükkel állítanak gátat gyermekük fejlődése elé. Általában az úgynevezett „nehezen kezelhető gyerek”, pedagógiai, pszichológiai kategóriájába tartozó elsősökkel foglalkoztak ezek a korrekciós osztályok — a fent elmondott nagyszerű eredménnyel. A fehérvári Vasvári Pál Általános Iskola korrekciós első osztályába 15 kisgyerek járt. Kettő másik iskolába került év közben a család költözködése miatt, egy kislányt csak január elején tudtak beiskolázni. Horváth Emilné Kolos Terézia tanítónő ezért iskolalátogatási bizonyítványt adott neki, szeptembertől elkezdheti a rendes első osztályt. A többi gyerek kivétel nélkül másodikos lesz. Ezt az eredményt kitartó, nagy türelmet, néha nagy önuralmat is tanúsító pedagógusok érték el. Nem véletlen a többes szám: Orosz Ágostonné, a gyerekek napközis nevelője tapasztalatával, egyéni módszereivel azonos szerepet játszott a gyerekek nevelésében, oktatásában, mint az osztálytanító. Mindkettőjük szerint a személyes kapcsolatteremtés és a közösség kialakítása volt a legnehezebb. Az agresszív, szertelen, a gátlásos gyerekekkel hónapok alatt tudták csak megismertetni az önfegyelem kategóriáját. — Tavaly kerültem át az Úttörő Iskolából ide — meséli Teréz —, kicsit szomorkodtam, de ez a feladat visszaadta a hitemet. Már nyáron készültem rá, pszichológiai, neveléselméleti könyveket olvastam, helyzeteket képzeltem el, és ebben a munkában éltem egész éven át. Engem az iskola még álmomban sem hagyott el. Türelem és szeretet kellett hozzá. Rengeteg türelem. — Az első heteket csak a neveléssel töltöttem, ez volt a legnagyobb próba. A tízpercekben sem hagyhattam magukra őket, mert azonnal verekedés tört ki. Néha sírtam is — de ezt szégyellem, ne is írd le. A betűtanulás után azonban hirtelen megindultak. Ez januárban volt. Nem maradtunk le az anyaggal sem, állandóan figyeltem a párhuzamos első osztályt. A félévi felmérőn négy gyerek nem érte el a kívánt szintet, nekik külön korrepetálást vezettem. És most olyan csodálatosan olvasnak! Nagyon sok dicséret, rengeteg szeretet kell a nevelésükhöz. — Remekül kiegészítettük egymást a napközis nevelővel. Nagyon sokat segített nekem, különösen a nevelő munkában. Nélküle elképzelhetetlen volna ez az eredmény. Nagyon sokat báboztunk, a gyerekek beszédkétségének hatalmas fejlődése ennek köszönhető.□ — A napközinek annyi rangja van, amennyit az ott dolgozó pedagógus ad neki — mondja Orosz Ágostonná. (Nevét országszerte a sinatelepi Fakanál bábegyüttes sikerei óta ismerik. Egy éve Fehérváron dolgozik, a Vasvári Pál Általános Iskolában.) — Mindig is nagyon nehéz volt első osztályosokat tanítani, de én rettenetesen szeretem, mert rengeteg mérhető eredménye van. Az új elsős tantervre kidolgoztam egy bábos módszertani anyagot, ami jelenleg Granasztói Szilviánál van. Tavalyelőtt e szerint tanítottam is, most erre alapoztam a napközis munkámat — persze a kötelező oktatási, nevelési feladatok elvégzése mellett. Elkészültem a másodikos „bábos tervvel” is, tanítani ugyan nem tudtam, de nagyon jól összedolgoztam a második osztályos tanítónővel. A tervet július közepén viszem be az Országos Pedagógiai Intézetbe. — A munkánk egyik legfontosabb segédeszköze — ezt Teréz is állítja — a hatalmas szőnyeg volt, amit az osztályban a padok mögé terítettünk. Itt beszélgetünk, itt játszottunk, itt pihentünk, volt olyan gyerek aki még el is aludt rajta. A másik — a báb. Arra a kérdésre, hogy mi mindent segíthet a bábozás, alig tudjuk összeszedni a válaszokat. — Minden tárgynál felkelti a gyerekek érdeklődését. Gondolatokat ébreszt. Ha ők játszanak, segíti a gondolatok megformálását, a fogalmazást, a beszédkészséget. Fejleszti a fantáziát, önértékelést kíván, a helyzetek gyors felismeréséhez, a válaszadásokhoz segít hozzá. Gazdagítja az érzelemvilágukat — beleélhetik mágukat mások szerepébe, azonosulhatnak valakivel, a saját érzéseiket kölcsönzik a holt anyagnak — fakanálnak, lopótöknek. A bábok mozgatása, a beszéd, mondóka ritmusa fejleszti a ritmusérzéket — biztonságot ad a mozgásuknak. Megízlelik az alkotás örömét — minden bábot magunk készítettünk, a gyerekek is összeállították a sajátjukat. Ezen az összetett, folyamatos fejlődésen kívül a gyerekeknek ajándékozta a játék gyönyörűségét. Két „mindenre elszánt pedagógus” erejét, műveltségét, idegeit, szeretetét hordozza magán a gyerek értesítőjébe bekerült „második osztályba léphet.” bejegyzés. De segítették őket a szülők, a nevelő testület Molnár György igazgatóval az élen, a tanács, a közvélemény. Ezek a kisgyerekek a másodikosok közé kerülnek. Szüleik, tanítóik aggódva kísérik majd első lépéseiket: megkapják-e azt a szeretetet, egyéni törődést, amihez itt hozzászoktak? Nem lesz-e nagy csapás számunkra az ismeretlen, időnként kíméletlen gyermekközösség? — Az eleveneket nem féltem, ők könnyen beilleszkednek — válaszol Teréz a hangosan ki sem mondott kérdésekre. — De van néhány szorongó közöttük, akikkel csak úgy nem lesz baj, ha szeretet veszi körül őket. Szeptemberben körbejárom az iskolákat, kíváncsi vagyok, hogyan dolgoznak tovább. — Mit válaszolnál, ha megkérnélek, jövőre is te vezesd a korrekciós osztályt? Nevet, és vele kacag valamennyi szeplője. — Már megkértek! Augusztusban megyek Esztergomba továbbképzésre, és máris azon gondolkozom, hogyan lehetne még többet kihozni magamból és a gyerekekből. Farkas Eszter A szalámi karrierje ... A múlt században főleg csak élő állatot exportált Magyarország. Itthoni húsfeldolgozásra nem volt lehetőség, az ipar fejletlensége miatt, a sertéshús-feldolgozás elmaradottságának egyik oka: a rövid vágási idény. A konzervgyártás sem alakult még ki, s ezért oly tartósítási módra volt szükség, amivel biztos, jóárut tudtak előállítani. A megoldást, a múlt század derekán olasz mesterek hozták Magyarországra a Pazzoni, a Faddini, a Dozzi és a Vidoni családok. De jobb szalámit készítettek nálunk, mint odahaza: az „alapanyag”, a magyar sertés jobb minőségű volt. A század végén még kisipari módon készült a szalámi, a századfordulón vált a termelés fokozatosan ipari jellegűvé. A múlt század utolsó évtizedében még huszonhét szalámigyárban készült a magyar téliszalámi. 1899-ben a termelés 13 775 mázsa volt, amelyből 10 295 mázsát exportáltak. Szegeden Pick Márk, cseh származású kereskedőcsalád nevéhez fűződik a téliszalámigyártás meghonosítása. Persze kezdetben ők is olasz vendégmunkásokat alkalmaztak. A szegedi szalámi titka: a kitűnő alapanyag mellett a hűvös, tiszta levegő. Páratlan klimatikus viszonyok kedveznek itt a Tisza-partján az érlelés folyamatának. A húsellátás hátterét a gazdag bácskai, bánáti országrészek biztosították, de Szeged városában is jelentős volt a sertéstenyésztés és -hizlalás. Miért „téli” szalámi? Az érlelés azelőtt idényhez, a téli, hideg hónapokhoz volt kötve. Akárcsak a disznóölés, a kolbásztöltés. A téliszalámi nem sózott, nem főzött húsáru, hanem nyers, száraz áru. Titkokat őrző, öreg mesterei voltak a szakmának. Figyelték a széljárást, a levegő nedvességtartalmát, éjszaka is felkeltek, ha kellett, ablakot nyitnicsukni a padláson, hogy nyugati, vagy északi szél érje, ahogyan kellett, mert ettől érlelődött a szalámi. Pick hajdan egy évben ötven vagonnál többet nem gyártott. Ősszel kezdték a munkát, s tavasszal hazaengedték a szezonra szerződtetett tápéi kubikosokat: ötven vagon! Ma már ezervagonos tételekben számol a szegedi gyár. De ma már a tudományé, a klímatornyoké a szó: épp úgy érlelődik a sok-sok rúd szalámi a meleg hónapokban is — mesterséges telet varázsolva a klímakamrákba —, mint a hideg, széllel szikkasztó januárokban ... Több mint másfél évtizedes kísérletezés után váltak valósággá azok a számítások, amelyek a legforróbb nyárban is „szeles, fagyos időjárást” teremtenek, amelyek nélkül az ezervagonos termelés azonos minőségét nem lehetne garantálni. A százéves régi üzemekből új gyár született, a vállalatból pedig korszerű húskombinát lett. Cél: a világszínvonal Az újjászületés több szakaszban történt. Az első ütemben a hazai ellátást javító üzemet építették fel. Második ütemben az óránként kétszáz sertés és óránként tizenöt szarvasmarha feldolgozására alkalmas vágóüzem készült el. A harmadik ütemben pedig: az új Szegedi Szalámigyár, amely a jelenleg ismert legmagasabb műszaki világszínvonalat képviseli. Az új szalámigyár — az új torony — kapacitása 5100 tonna szalámi évenként, ami több, mint a fele a fejlesztés előtti országos szalámigyártásnak. A húskombinát méreteire jellemző: évente 560 ezer darab sertést és 30 ezer marhát vág és dolgoz fel. Az új gyárban a nyersanyag érkezésétől a készáru elszállításáig szinte nem érinti emberkéz a húst. A kombinátban tizenkilenc kocsiemelőberendezés, tíz felvonó, tizenkét rozsdamentes szállítószalag, 320 hússzállító tartály, több mint hat kilométer hosszúságú magaspályán, két, egyenként 140 méter hosszúságú függőkonvejer dolgozik, szállít... K. Gy. Gyarapodunk Világszínvonalú a szegedi szalámigyár Egy torony árnyékában ülünk a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát igazgatójának szobájában. Az asztalon jéghideg alpakka tálon a lemezesen fénylő mélypiros, a világ minden táján tisztelt nemes húsvalutánk: a téliszalámi. A torony — már nem a Tisza-parti, az volt az első — klímatorony, a szalámi „pincéje”. Itt érik a hófehér nemespenésszel borított szalámirúd kilencven napon át húsvalutává. A torony meszsziről látszik, a város egyik jellegzetessége. Négy betűből álló nevet, világmárkát hirdet: Pick. Az ötödik ötéves terv egyik alkotása, a húskombinát érlelője. Az érlelőben rakódik a nemes penész a rudakra Szeged városképéhez tartozik: a „szalámitorony” Vasárnapi melléklet ——------------___-------------------___— .............................................. ........... ................................................ 7. OLDAL