Fejér Megyei Hírlap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-04 / 284. szám
12. OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1980. DECEMBER 4.“ ADONY • Már a rómaiak idején lakott hely volt. Keresztül vezetett rajta az Aquincumtól Sisciáig vezető római út. Az Árpádok korában valószínűleg mindig királyi birtok volt, az adonyi, a cikolai, a szabolcsi, a martonvásári laposokon királyi ménesek tanyáztak. Amikor Zsigmond király Borbála királynét gazdag adományozásokban részesítette, az adományozott birtokok között foglalt helyet az adonyi uradalom is. 1463-ban Mátyás király ideiglenesen Szakolyi Péter temesi ispánnak adták, majd a következő években Zabos (Szabolcs), Csikóalja (Cikola) és Szt. Mihály pusztákkal, valamint a Dunán lévő révvel együtt öröklési joggal Magyar Balázsnak, a felsőrészek kapitányának és Kelemen öcscsének adományozta. Magyar Balázs egyetlen leányát Benignát, aki az apai vagyont örökölte Kinizsi Pál vette nőül. Kinizsi halála után özvegye, aki férje összes jogait is örökölte, Horváth Miszlenovics Márk királyi udvarnokhoz ment férjhez. Horváth Benigna jószágait Ulászló király által magának, Máté és András nevű rokonainak János és Péter nevű testvéreinek adományoztatta 1496-ban. Megemlíthetjük, hogy 1439-ben Erzsébet királynő Albert özvegye Adonyban keltezte a cseheknek szóló levelét. 1456- ban pedig V. László keltezett egy okmányt Adonyban. A töröktől Adonyt és Földvárt 1602-ben Nádasdy és Thurzó foglalták vissza, szétdúlván az ott levő török várasot. A törökök Zankurtarannak, magyarul „lélekszabadítónak” nevezték Adonyt, mert a benne lakozó törökök sok lelket szabadítottak meg a császár útján járó „magyar csavargóktól”. Később Adony a Zichy grófok birtokába került. Adony földterülete meghaladta a 10 ezer 400 katasztrális holdat. Ebből a község tulajdonában 167 kataszteri hold volt. Adony egykoron járási székhely is volt. Az akkori közigazgatási értékrend szerint 12 nagyközség tartozott hozzá. A többi között Baracs, Dunapentele, Ercsi, Érd, Iváncsa, Perkáta, Pusztaszabolcs, Rácalmás, Ráckeresztúr, Százhalombatta. Adonyhoz az 1930-as évek elején Livia major, Daja puszta, Alsócikola puszta, Aladár, Jác, Parrag, János és Szentmihály major tartozott. Talajviszonyairól a legrégibb feljegyzések szerint azt írták, hogy felerészben vályog és fekete humusz. Fő termékei közül a búza, a rozs, a gyümölcsfélékből a barack és szilva szerepelt az első helyen. Adony történetéhez tartozik, hogy Adonyban a század elején mezőgazdasági gépgyár is működött és igen híres volt szőlőtermeléséről és marhatenyésztéséről a község. Nagy fakereskedése is volt Adonynak. Még mindig az érdekességek közül: Adony közelében volt egykoron a Vetus salina nevű római gyarmat. A castrum római Szt. Mihály pusztán voltak találhatók. Adony és Rácalmás között állt egykor a híres, nevezetes Bolondvár. Hosszan lehetne még sorolni ennek a több mint 1000 esztendős településnek történetét. Ez a felsorolás azonban csak arról szólna, tudósítana, hogy mikor kinek adományozták, rabolták oda azt a földet, amely Árpád bejövetelekor és még száz esztendőn át kizárólag a nép tulajdona volt. Ezt a tulajdont kívánta vissza örökébe a nép. Az első nagy-nagy kísérletet 1848-ban tették meg, amikor megtörtént a jobbágyfelszabadítás. A második kísérlet 1919-ben zajlott le, amikor Március 21 Mezőgazdasági Termelőszövetkezet termelőszövetkezeti tulajdonba vették a nagybirtokokat, mindössze 133 napra. Bejegyezte nevét Adony népe az agrárszocialista mozgalom sok-sok szenvedéssel és vérrel írott könyvébe is. Szilvágyi Irén publikálta erről kutatómunkáját a Fejér megyei Szemle 1966. évi 1—2. számában. Fejér megye múlt századvégi története forrongással, lázongással volt telített. Az országban aratósztrájkok robbantak ki. Az agrárproletárok elsőnek az Alföldön, a Viharsarokban tagadták meg a munkát. Ez a mozgalom átterjedt a Dunántúlra is. Ez a mozgalom kavarta fel a mozdulatlannak, erősnek hitt államhatalTokaj Ferencné: — Később lettem én tsz-tag. Azután, hogy beléptem, egészen érdekesen alakult az én sorsom. Traktoros lettem. Képzett traktoros. RS—09-esen és K—25-ösön dolgoztam. Permeteztem, a kertészetben dolgoztam, az öntözésnél kaptam feladatokat. Mi voltunk az a női brigád, nyolcan-tizen is, akik fölvettük a versenyt a férfiakkal is. — Van rólunk egy kép is, ott őrzik a tsz-irodában egy nagy képes albumban. Ott állok hátul, de fölismerhető vagyok. Az idő azonban eljár. Az ember lánya nem lehet egyszerre két helyen. Traktorosnak is lenni, meg anyának is lenni, nem lehet. A lányaimat föl kellett nevelnem. — Most a tsz konyhájának, ebédlőjének vezetője vagyok. Közben tovább tanultam, leérettségiztem, irodai munkát kaptam. Igyekeztem ott is jól helytállni. Most pedig itt, aholl ugyancsak igyekezni kell, mert az igények egyre nagyobbak. Nemcsak én, de sokan azt mondják, hogy a nők helyzete itt a tsz-ben mindenképpen jobb, mint valamikor az adonyi parasztasszonyoké volt, mát. Az első jelentés a Hypolit pusztai zendülésről szólt. Az adonyi főszolgabíró a következőket jelentett: „Hypolit pusztán 45 arató sztrájkol, fellázadt. Többi munkába állani akaró aratóimat agyonveréssel fenyegetik. Sürgős, azonnali intézkedést kérek.” A következő esztendőben 1898. január 30- án is próbálkoztak az agrárproletárok kikövetelni jogaikat. A megye járásai közül egyszerre háromban fordultak elő munkászavargások. Az adonyi járásban, Nagy-Perkátán és Dunapentele községekben tartottak népgyűléseket. Az említett községek lakosságán kívül az adonyi, a Kovács Imre: — Amikor kimaradtam az iskolából, akkor léptem be a tsz-be, Líviában, a Petőfi Termelőszövetkezetbe. A legelején segédkocsisként dolgoztam, azután segédkönyvelő lettem, mert elvégeztem a hozzá szükséges tanfolyamot. Katona lettem közben, tovább tanultam, most már egyfolytában húsz éve tanulok. — 1960-tól bérelszámolási csoportvezető vagyok. Nem volt ez könnyű feladat. Abban az időben főként terményben fizetett a szövetkezet, ma teljesítménybérezés van, ami azt jelenti, hogy rendes havi fizetés jár mindenkinek. A munkaegységtől idáig nagyon sok változáson ment át a szövetkezet belső szervezete is. A pontos elszámolás ma már nem a belső központi iroda feladata. Ágazati rendszerben történik ez a munka. Ez így pontosabb, megbízhatóbb is. A mi feladatunk az ellenőrzés, annak elősegítése, hogy ne legyen vita a bérezéseknél. Régi gyakorlat egyébként nálunk az ágazati önelszámolás. Természetesen nemcsak a bérrel gazdálkodnak, a termelés költségeit is okosan kell felhasználni. rácalmási és a sárbogárdi járásbeli Hercegfalva elégedetlenjei vettek részt 1919-ből máig fennmaradt Róth János főtanító neve, akit alaposan meghurcoltak azért, mert szavaival világosságot gyújtott az emberek fejében. Aki azt akarta, hogy vegye birtokába ősi jussát a földműves nép, aki Velinszky László tanító példájára mutatta az utat a cselédek, napszámosok számára. A hatvannégy esztendős Eber István, a mai adonyi mezőgazdasági nagyüzem, a Március 21. Termelőszövetkezet tagja, nyugdíjasa emlékezik még a főtanítóra. Sokszor elmesélte a gyerekeknek, hogy miért akartak az életére törni, amikor 1919 elbukott. Emlékeznek a század első nagy próbálkozására, annak adonyi hőseire, köztük Marczi Józsefre, Wolf Mihályra, Szabados Sándorra és Neichl Józsefre is. Mindazokra, akik 1919-ben a hatalmat a nép kezébe akarták adni. Tudták, hogy ezeken a jó földeken minden megterem. Százszorosan fizetett a jó munkáért. Azt is tudták és megtanulták még huszonöt esztendőn át, hogy az ő verejtékük eredményét a Zictting Mihály: — 1950. szeptember 29-én léptem be Alsócikolán az Ezüstkalász Termelőszövetkezetbe. Ebben a tsz-ben abban az időben több ezüstkalászos gazda volt, köztük jómagam is. Téli időszakban tanulgattuk a korszerű gazdálkodást, de még az egyénit. Tizenhét évig voltam elnök, azután hét évig elnökhelyettes is a termelőszövetkezetben. Jelenleg háztáji agronómusként dolgozom. — Nagyon komoly termelési értéket állítanak elő a tagok a háztájiban is. Szerencsére a tsz-vezetés is felkarolta ezt az igyekezetet. Ebben évben az adonyiak 1600—1700 körüli hízott sertést értékesítenek a szövetkezeten keresztül. Valamikor csak háromszázötven hízót adtak el. Van a községben 100 darab szarvasmarha is. E kettő együtt évi 15 milliót hoz. Ha ezt mi nagyüzemileg akarnánk egyik évről a másikra előállítani, nem lenne elég a beruházáshoz, az építéshez 25—30 millió forint. Kinek van most erre pénze. Ha a rácalmásiak hízott sertéseit és szarvasmarháit is számolom, akkor az ötvenhatvan millió is kevés lenne. hyek vágják zsebre. Hogy ennek a jó földnek a jóságából, bőségéből, aranyszarujából nem azok részesednek, akiket ez leginkább megillet. Ezek a földek csak görnyedésre tanították az emberi derekakat. Görnyedt aki rajta dolgozott, görnyedt az alázat, a cseléd, a megalázkodás, a sanda bűn. Róth János főtanítónak azért kellett bűnhődnie, mert azt mondotta : ezentúl arra is megtanítja a föld a dolgozókat, hogyan kell a derekukat kiegyenesíteni, öntudatos, megelégedett, bátor embert nevel a föld az ő gyermekeiből. Harminc esztendeje, valamivel több is már, hogy a régi cikolai, liai, Szentmihály pusztai, az ógalambosi, Rácalmás környékén a belsőmajori, az újgalambosi, a hangosi, a kishalmi, a kulcsi és a radicsa-pusztai cselédség, birtokának teljes örökével egyesüljön egy jobb lehetőségben. Megalapították első termelőszövetkezetüket Legyen most a szó az övüké, beszéljenek ők arról, amikor elhatározták, ezután közösen művelik a földet, mert az ember — emlékeztek a főtanító szavaira: — külön-külön rabszolgája és nem ura a földnek. Antal József: — 1959-ben Adonyban lettem termelőszövetkezeti tag. Ezt megelőzően egyszer már Sárszentmihályon a Béke Tsz-ben voltam tag. Ez a tsz is egyesült, mint a többi. Ennek a szövetkezetnek Gy. Kovács Pálné volt az elnöke, aki ma a perkátai tsz személyzeti vezetője. „Bözsi néninek” hívtuk. Igen népszerű, okos asszony volt. Ha jól emlékszem országgyűlési képviselő is volt. — De még aztán hadd mondjam. Még előbbre is voltunk tsz-tagok a faterommal együtt, a sárbogárdi Szabadságban. Közben állami gazdaságban is dolgoztam. A tsz-ben, a jelenlegiben legelőször juhásznak vettek föl. Mondtam, hogy nekem ez egyáltalában nem lesz jó, birkát én csak messziről láttam. Azt mondták, nem számít, majd megtanulom. Így is lett, de aztán a tsz-párttitkár ajánlásra elmentem traktorosiskolába, majd elvégeztem a szerelőszakmát is. — Most a műhelyben dolgozom. Az a feladatunk, hogy a jelen lehetőségeivel úgy dolgozzunk, abba ne legyen hiba. Hetyei János elnök: — A számok alapján egyértelmű, hogy a Március 21. Termelőszövetkezet fejlődése jó ütemben halad. Ennek a tsznek az erénye éppen ebben van. Minden területen stabilizálódott. Vannak nagyon komoly tartalékai is. A múlt évben, amikor nagyon gyengén sikerült a búza és mintegy 16 milliós veszteséggel kellett számolni, mégis 11,5 milliós eredményt realizáltak. — Én nemrégen vagyok elnöke a Március 21. Termelőszövetkezetnek. Adonyi születésű lévén minden erőmet, tudásomat ennek a közösségnek a boldogulásáért adom. Eredményeink ellenére nem kicsik a gondjaink. A szántóföldi hozamaink szélsőségesek és jelzik, hogy milyen feladatok várnak még ránk ahhoz, hogy elkerüljük a kellemetlen meglepetéseket. Gömböc Mária: — Ógalamboson, én is a Villám nevű Termelőszövetkezetbe léptem be. Én azelőtt napszámos voltam. Dolgoztam az útfenntartóknál, mindenütt, ahol kenyeret lehetett keresni. Most az adonyi Március 21. Termelőszövetkezet nyugdíjasa vagyok. Igaz, hogy egészségi állapotom miatt leszázalékoltak, de a munkát most sem hagyom. Jelenleg éjjeliőrként dolgozom. Ez a nyugdíjkiegészítésem. De most ezt sem tudom tenni, mivel a nyolcvankét éves anyámmal élek, és éjszakára már nem hagyhatom magára. — Az apám is tsz-nyugdíjas volt, azután kap még az anyám 1270 forint nyugdíjat. Az én nyugdíjam 1226 forint. Ez bizony nagyon kevés ahhoz, amit én a harminc esztendő alatt végeztem. Kevés, de mégis azt is gondolom, hogy a régi világban ha megöregedett a magamfajta földműves-napszámos, nem számíthatott semmire sem. Harmincéves voltam, amikor a Villámba beléptem. Fiatalosan, lendületesen dolgoztunk, mi ott tényleg megmutattuk, hogy jobb együtt, mint külön. Az adonyi női traktoros-brigád. Leghátul, balról jobbra az álló sorban az első Tokaj Ferencné.