Fejér Megyei Hírlap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

M re I­c­ed) plcr*^/ezti vuag proletárjai NAPRAFO^RGÓ^ÉS^CUKORRÉPA- | ELŐ Li ll | y| | Ll egyesüljetek­ MEZŐFALVA GAZDAGODÁSA ^ ‘ I | Vasarnap, i * v^... n . i.. m 1981. március 1. FEHÉRVÁR NEM FEHÉRVÁR? 1 | XXXVII. évfolyam, H J aBBk 0 ■■■ 51. szám MÁR MELEG VAN A TEREMBEN ... lLl ,, Ara: 1,80 forint Az SZKP XXVI. kongresszusán Kádár János találkozott Leonyid Brezsnyevvel Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szombaton Moszkvá­ban találkozott L. I. Brezs­­nyevel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöké­vel. Eszmecserét folytattak a magyar—szovjet kapcsolatok néhány vonatkozásáról és fontos nemzetközi kérdések­ről. Kádár János melegen üdvö­zölte Leonyid Brezsnyevet, abból az alkalomból, hogy az SZKP XXVI. kon­gresszusán nagy jelentőségű beszámolót mondott. Teljes egyetértéséről és támogatásáról biztosította a beszámolónak az enyhülés folytatására, a nemzetközi együttműködés fejlesztésére és a béke megszilárdítására vonatkozó javaslatait. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak eltökélt szándéka — mon­dotta Kádár János —, hogy hozzájárul a szocialista kö­zösség, a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom egységének, megszilárdí­tásához, minden imperialis­taellenes erők összefogásához. Kádár János és Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy az elkövetkező évek rendkívül nagy­ jelentőségűek lesznek a háborús veszély nö­vekedése, a fegyverkezési ver­seny fokozása ellen vívott küzdelemben. Aláhúzták, hogy a világ békéjének legfőbb biztosítékát a testvéri szocia­lista országok jelentették, s jelentik továbbra is. Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója szívé­lyes, elvtársi légkörben ment végbe. « » * Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szombaton Moszkvában meg­beszélést folytatott Carlos Nu­nez Tellez-szel, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Egyesített Vezetősége Végre­hajtó Bizottságának, tagjával, a Nicaraguai Köztársaság Ál­lamtanácsának elnökével. A baráti légkörű találko­zón áttekintették a két ország fejlődő kapcsolatait, a nem­zetközi helyzet néhány idő­szerű kérdését, különös tekin­tettel Közép-Amerika és a kari­b-tengeri térség problé­máira. A békesség fényében Derűs fény árasztja el az eget. Napok múltak, hogy szétoszlottak a borús fellegek, s hogy fölragyogott a nap békességes fénye. Derűs a reggel, mikor fölnyitom az újsá­gok híradásait, bennük a moszkvai párt­­kongresszus békeüzenetével. Annyi komor híradás, zord tengerentúli nyilatkozatok, baljós készülődés, sőt fenyegetődzés nyo­mán most a valódi újdonság örömével hat ez az új hír. Szenzáció, a szónak a legjobb értelmében. A legjobb hír ebben az újabb évtized­ben. Szenzáció, nem azért, mintha nem tudná minden felelősséggel s békét akarón gon­dolkodó ember e kontinensen, a földön, hogy ott, ahonnan a hír érkezett, békét munkálnak. Meglepetés, de inkább csak az eltérő, komorabb színű világpolitikai égbolt kontrasztjában az: a gyanakvásra, az ag­godalom, a rágalmak, a rosszindulat szítá­sára ím, ez a félelmet oszlató, ez az erőt öntő békefelhívás most a válasz. Hogy van még alternatíva az enyhülésre. Hogy van még lehetősége a békességnek, ahogy a napfény is szétűzte, lám, az égen a fellegek sűrű vonulását. És ez törvényszerű. Hiszen, ha csak egy kissé utánagondo­lunk, józan fővel nem láthat más alterna­tívát senki sem — az emberiség számára. A népeknek, bizony, tudniuk kell az igaz­ságot. Tudniuk kell, hogy az emberiség számára micsoda szörnyű következmények­kel járna a nukleáris háború. Ragyogón süt a nap Európa fölött. És Moszkvától Párizsig, Londonig, Washing­tonig szárnyon jár a hír: „Javasoljuk, hogy hozzanak létre olyan tekintélyes nemzet­közi bizottságot, amely kimutatná a nuk­leáris katasztrófa elhárításának szükséges­ségét. E bizottságnak tagjai lehetnének kü­lönböző országok legkiválóbb tudósai. A bizottság következtetéseiről tájékoztatni kell az egész világot.” Javaslatok születnek Moszkvában. Javas­latok, hogy az államok legmagasabb szintű vezetőinek részvételével kerestessék az új tárgyalásokon a nemzetközi helyzet eny­hüléséhez, a háború kizárásához. Javaslatok, amelyek megfogadásuk ese­tén a nukleáris fegyverek gyártásának be­szüntetéséhez, az atomarzenál teljes fel­számolásához vezethetnek el. .. Javaslatok, szűnjék a háborús veszély, a szembenállás, fékeződjék a fegyverkezési hajsza. Meggyőző érvek, s megdönthetetlen logi­kájú következtetések, hogy velük szemben még az ellenséges indulat sem állhat helyt sikerrel, megfontolásra (vagy legalábbis annak hangoztatására) kényszerül. „Érdekelt vagyok a javaslatokban” — mondja a tengerentúli vezető politikus az újságíróknak, hogy aztán ez a mondat ke­rüljön a moszkvai kongresszus külföldi visszhangjai közt az előtérbe. De ki érdekelt valójában a békejavas­latokban? Én, mi, ők — az egész emberi­ség. Európa, Amerika és a többi kontinens valamennyi népe, minden állama. Igen. Az egész emberi fajta érdekelt eb­ben. A saját legsorsdöntőbb kérdésében. A jövőjében. Hogy mi döntsünk a jövő alter­natívája fölött, s ne a stratégiák, a tábor­nokok, akik újabb s újabb hadikiadást sajtolnak ki odaát, akik politikai eszköznek tekintik a fegyveres fenyegetést, a konflik­tusokkal való kacérkodást, a kényszerítést, az erőfölényt. S akik kezén kibontakozott a legször­nyűbb veszély, amely valaha is az emberi­ség létérdekeit fenyegette, hogy reális le­hetőségként, belátható és természetes út­ként gondoljunk a világhatalmak lehetsé­ges összecsapására. Hogy készüljünk föl lélekben egy új világháború esélyeire. Az­zal a soványka illúzióval, mintegy vigaszul, talán nem is olyan szörnyűséges, ahogyan némelyek állítják, talán nem olyan fekete az ördög, amint a falra festik. S ezzel a botor hittel, hogy akár egy „korlátozott” összecsapásnak is lehetne talán győztese. Velük szemben kell most az értelmes és becsületes embereknek mind sorompóba lépniük. Nekünk, akiknek nyitott értelme előtt a különböző országok legkiválóbb tu­dósai már eddig is felelős szóval bizonyí­tották: a negyedik világháborút, ha akad­na, aki megélné, kőbaltákkal kellene az emberiségnek megvívnia. Akik tudjuk, csak a magaslégköri atomkísérletek is micsoda környezeti veszélyeket idéznek a világra. És akik belátjuk, egyetlen harci gép árán lakások, kórházi pavilonok épülhetnének. Hogy a békés körülmények közt végrehaj­tott egyetlen katonai gyakorlat mennyi benzint, mennyi anyagot emészt és használ föl. S hát még az a fegyverkezésre össz­pontosult emberi tudás, szellemi energia, alkotó erő, amelyet pedig legjobb esetben is, fölhasználatlanul pocsékol az emberiség, s amelynek egyszer mind a békés fejlődés szolgálatába kéne állnia. „A népeknek tudniuk kell az igazságot” — mondják Moszkvában. A népek megtudják az igazságot. És az igazság hatalmas erő. A béke ereje. Akár a napfényé, amely most eláraszt­ja az eget, hogy oszoljanak a borús felle­gek, és fölragyogjon végre a szép békesség. . Mekis János A Központi Statisztikai Hivatal Fejér megyei Igazgatóságának jelentése A megye fejlődése az V. ötéves tervidőszakban A megye gazdasági és tár­sadalmi fejlődése az V. öt­éves tervidőszakban alapve­tően a központi és helyi cél­kitűzéseknek megfelelő volt. A fejlődés mind az anyagi, mind a nem anyagi ágak te­rületén a tervidőszak első há­rom évében dinamikus, majd mérsékelt volt, de minden évben jobb az országos átlag­nál. Az anyagi ágak közül 1980-ban csak a mezőgazda­ság termelése nőtt számotte­vően. A foglalkoztatottak száma a tervidőszak utolsó évében — a korábbi évekkel ellentétben — összességében már a megyében is csökkent. A beruházási tevékenység — a kiemelt jelentőségű állami nagyberuházások meghatáro­zó volta ellenére is — mér­séklődött. A vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásá­ban a magasabb követelmé­nyek egyre inkább érvénye­sültek, a differenciálódás po­zitív folyamata erősödött. A lakosság infrastrukturá­lis ellátottsága a tervidőszak­ban tovább javult. A kitűzött célokat a legfontosabb terü­leteken a rendelkezésre álló anyagi eszközök csökkenése ellenére sikerült teljesíteni. Beruházás Az V. ötéves tervidőszak országos szempontból is ki­emelt beruházásai közül több a megye területén valósul meg, s ezek ráfordításai nagyban meghatározzák a megye szocialista szerveinek beruházási teljesítését. Az el­telt öt éven belül 1976-ban és 1980-ban csökkent, a többi évben nőtt a beruházási rá­fordítások összege. Az intéz­kedések hatására 1980-ban közel 2 százalékos a csökke­nés, így az öt év alatt a megye szocialista szervei mintegy 53 milliárd forintot fordíta­nak ilyen célra. Ezen belül 39 milliárd forintot tesz ki a 25 millió forint költségvetési ér­téket meghaladó úgynevezett fontosabb beruházások ráfor­dítása. Ezekre a fontosabb beruházásokra 1980-ban ösz­­szességében 3,6 százalékkal fordítottak kevesebbet, mint egy évvel korábban. Ezen be­lül, a gyorsítások következ­tében az állami nagyberuhá­zások ráfordításai 13,9 száza­lékkal nőttek, a beruházási színvonal tartása miatt a cél­­csoportos beruházások pénz­ügyi teljesítései 16,5 száza­lékkal csökkentek, a vállala­ti, szövetkezeti döntés alap­ján megvalósuló beruházások ráfordítása pedig 26,6 száza­lékkal volt kevesebb, mint 1979-ben. A tervidőszak utolsó évé­ben tovább mérséklődött a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek, valamint a tan.­1980-ban az értékesítési lehetőségek számottevően változtak — részben az ár- és szabályozórendszer módosítá­sa következtében — s ez kü­lönbözően érintette az egyes csok beruházási tevékenysé­ge is. Ipar — építőipar A megye szocialista ipará­nak termelése az üzembe he­lyezett — részben a központi programok alapján létesülő — termelőkapacitások ered­ményeképpen az V. ötéves tervidőszakban differenciál­tan alakult, összességében a termelés 24 százalékkal nőtt, ezen belül az utolsó két év­ben a növekedés megtorpant (1979-ben 1,8 százalékos, 1980-ban mindössze 0,9 szá­zalékos volt). Hasonló a ter­melékenység alakulása is. A termelés növekedése a tech­nikai felszereltség erőteljes, a foglalkoztatott létszám mérsékelt, 3,9 százalékos nö­vekedése mellett valósult meg. A megye iparában 1980. évben a foglalkoztatottak átlagos száma közel 68 ezer fő volt, vállalatokat, szövetkezeteket. A csökkenő beruházási keres­let egyértelműen mérsékelte az értékesítési lehetőségeket. Az export növelését, amely népgazdasági szempontból is központi kérdés, számos té­nyező nehezítette (pl.: alap­­anyaghiány, műszaki színvo­nal stb.). Az öt év alatt a megyei székhelyű ipar ex­portjának áruösszetétele fő­ként a gépiparban változott jelentősen. Az export rész­aránya a megyei székhelyű vállalatoknál és szövetkeze­teknél 28,9 százalékról 30,0 százalékra nőtt. Az ipari vállalatok és szö­vetkezetek gazdálkodásának eredményessége különbözően alakult, aszerint, hogy a költségek emelkedésének, va­lamint az állami támogatások és elvonások változásának hatását mennyire sikerült el­lensúlyozni. A megyei székhelyű kivite­lező építőipar saját építési­szerelési teljesítménye az V. ötéves tervidőszak alatt — csaknem teljes egészében a termelékenység emelkedésé­nek eredményeként — 28 százalékkal nőtt. A termelés növekedési üteme 1979-ig di­namikus volt, 1980-ban azon­ban elmaradt az előző évitől. A megyei székhelyű kivitele­ző építőipar létszáma 1980- ban 10 700 fő volt, 2,3 száza­lékkal több, mint öt évvel korábban. Az építőipar ter­melésének korszerűsítése új (Folytatás a 3. oldalon) A FONTOSABB CIKKEK TERMELÉSÉNEK ALAKULÁSA 1980. évben Termék mennyi­­ségben az 1979. az 1975. évi százalékában Hengerelt acéllemez, 1000 tonna 970 91 1 102 9 Hengerelt, sajtolt, húzott 108 101­5 100­ 9 alumínium féltermék, 1000 tonna Autóbusz, darab 6457 98,6 128,8 Autóbusz-felépítmény, darab 1650 171,0 — Vasúti fék, millió forint 121 99 00 105 3 Közúti fék, millió forint 226 89 7 1401 Rádióműsorvevő, 1000 darab 271 103,6 116 5 Televízió-vevőberendezés 1000 darab 270 108,7 105,3 Irányítástechnikai termékek, millió forint 2711 82,6 128 6 Papír, 1000 tonna 152 96,6 246,7 Gyorsfagyasztott gyümölcs, főzelék, zöldség- és gyümölcskrém, 1000 tonna 14 138,4 155,4 Az ötödik ötéves tervben fejeződött be a PIV dunaújvárosi gyárának termelésbővítő beruházása

Next