Fejér Megyei Hírlap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

4. OLDAL • • Ünnepi jegyzet az Értelmes ÉLETRŐL Az Ivan Iljics halálá­ban az élethez szükséges felis­merés nyűgözött le, annak üzenete, hogy nem szabad elfecsérelnünk éveinket jelentéktelen dolgokra, mú­landóságokra. Ivan Iljics is csak a halálos ágyán döb­bent rá, hogy nem élte az életét. Azért rettegett a ha­láltól,­ mert nem tudott szá­mot adni élete értelméről, tartalmáról. Tolsztoj min­den bizonnyal azért írta­­ meg hivatali pályafutását, betegségét, haldoklását, hogy segítsen minket a fel­ismerésben, hogy ne járjuk végig hőse értelmetlen útját. Magát Tolsztojt is gyötör­te az értelmes élet dilem­mája, pedig ő nem tétlenke­dett, az irodalomtörténetet benépesítette halhatatlan művekkel, hősökkel. Egyik írásában így vall: „... kér­désem, amely 50 éves ko­romban az öngyilkosság szé­lére sodort, a legegyszerűbb kérdés volt, tudniillik ez a buta kisgyermektől kezdve a bölcs aggastyánig ott szunnyad minden ember lelkében; ez az a kérdés, amely nélkül lehetetlen az élet: mi származik abból amit ma csinálok, amit hol­nap fogok csinálni — mi származhat az én egész éle­temből?” Másik kérdése: „milyen értelmet tulajdo­nítanak és tulajdonítottak a saját életüknek mindazok a milliárdok, akik éltek és élnek a világon?” Létünk igazoltnak tűnhet azáltal, hogy tesszük a dol­gunkat, hogy teljesítjük a ránk kiszabott penzumot. A hivatali becsvágyak, a jó szórakozások számlái, a hí­zelgő dicséretek, az anyagi sikerek közepette gyakran kiderülhet, hogy nem méltó módon éljük az életet. Jó­zsef Attila szavaival: úgy élünk, mintha volnánk, vagy Adyt idézve: álmosak és félig­ élők vagyunk. Gyak­ran kiengedjük kezünkből — vagy elmegyünk mellet­tük — azokat a lehetősége­ket, amelyeket vállalva, végigküzdve közvetlenül érezhetnénk, hogy­­ igenis van értelme életünknek, haszna munkánknak, hogy létünk nem csupán vegetá­ció, alkalmazkodás, beletö­rődés, hanem cselekvő, vál­toztató létezés. A korláto­kat nem mulasztásaink mentségeként emlegetjük, hanem felismerésükre tö­rekszünk, meghaladásuk ér­dekében. A valóságos cse­lekvési lehetőségektől meg­fosztott, vagy a kényelmes­ség miatt a tetteket mellőző élet aligha több, mint az anyagi részecskék ideigle­nes, esetleges találkozása. A munka tette az embert emberré, ébresztette öntu­datra, szabadította ki a zűr­zavarból. A tézist tovább­gondolva azt kell monda­nunk, hogy az értelmes, az alkotó munka neveli az egyetemesen fejlett, a sok­oldalú embert. Egy társa­dalmat nem akármilyen munka gazdagít, fejleszt, hanem az értelmes, a szük­ségszerű, a fegyelmezett, a kulturáltan végzett. Mind­ezek ellenkezője gyengít és fellazít. A munkát persze nem az minősíti, hogy csak egy kis csavar, vagy bo­nyolult tervrajz, hanem a célja, a rendeltetése. Maka­renko telepén volt, hogy székeket készítettek a kö­zösség tagjai, mégpedig pri­mitív eszközökkel és tech­nikával, mégis nagy lelkese­déssel csinálták, mert tud­ták a célt, hogy munkás és paraszt nézőkkel benépesült színházakba kerülnek majd. Az értelmes élet másik nélkülözhetetlen tartozéka a közösség. Az elszigetelt egyén csak egy, amely nem szoroz, nem hatványoz, de kapcsolatainak teljességé­vel megsokszorozódhat. A közös történelmi feladat mi­nőségileg új státuszt teremt az embernek. Iván Iljics, aki egész éle­tében csak magával törő­dött, a halálhoz közeledvén kapcsolatok, barátok, őszin­teség, szeretet után vágyó­dik, másokkal is törődik, ta­lán ezzel vezekel egész éle­tének értelmetlenségéért. Megpróbál nyomot hagyni másokban, hogy ne feledjék el oly könnyen és hamar. Rádöbbent — még ha ké­sőn is —, hogy csak a má­sokkal való kötelékekből le­het erőt és vigaszt meríte­ni. Csak másokba kapasz­kodva­­élhetünk úgy, hogy az élet ne csússzon ki ke­zünk közül, s mi sem az élet kezéből. Beauvoirt olvasgatva je­gyeztem fel ezeket a soro­kat: „Szabadságom kitelje­süléséhez elengedhetetlen a nyitott jövő — a jövőt előt­tem megnyitni, így tehát a jövőmet meghatározni is a többi ember fogja, méghozzá azáltal, hogy a holnap vi­lágát megalkotja számomra. Ha azonban nem engedik meg, hogy magam is részt vegyek ebben az alkotó fo­lyamatban, transzcendenci­ám elvesztésére kényszerí­tenek és az általuk elért, vagy a jövőben elérhető szinten tartanak, akkor el­szakítanak jövőmtől és do­loggá változtatnak ...” Kell-e bizonygatnom, hogy minket ilyen veszélyek nem fenyegetnek? Kell-e sorol­nom azokat a fórumokat, lehetőségeket, ahol kíváncsi­ak véleményünkre, ahol ja­vasolhatunk, ahol vitázha­tunk, bírálhatunk. Igaz, elő­fordul, hogy nem követi vál­toztató cselekvés javaslata­inkat, de ahhoz is módunk és jogunk van, hogy rákér­dezzünk: miért e halogatás és türelem a sürgető felada­tokban? Az is igaz, hogy gya­korta nem a lényeg kerül a vitázók asztalára, de joga bárkinek, sőt kötelessége mindenkinek, hogy megállít­­­sa a szavak mellékfolyamát és a fű irányba terelje. Restségből, tunyaságból, közönyből gyakran elodáz­zuk, vagy egy életre elha­lasztjuk azoknak a szavak­nak a kimondását, azoknak a tetteknek véghezvitelét, amelyek megerősítenék hi­tünket, hozzájárulnának magunk és mások életének jobb minőségéhez. Hallani fiataloktól, de még merev formákba ragadt idősebbek­től is, meg kellene újulnunk, valami nagy és szép dolog­ba kellene fognunk! Annyi a feladatunk, oly sok a le­hetőségünk, hogy mindenki­nek jut teendő, csak ne kés­lekedjünk! Zágoni Erzsébet HÁZTŰZNÉZŐ A háztűznéző régen az a fajta látogatás volt, amikor az ég­világon mindenről szó esett, csak szerelemről, házasságról, ho­zományról nem. A fiatalok lopva megmustrálták egymást, a tapasztalt öreg szemek meg a nagy hálaistenkedés köz­ben bepásztázták a kertet, házat, baromfiudvart, istállót, egy szemvillanásnyi időre ha nyílt a kamra vagy ruhásszekrény ajtó, oda is betévedtek — és már kész is volt a leltár. Mert minek beszéljen az ember hozományról és egyéb ronda do­logról, ha időjárásról, csúzról, csevegve egyébként is láthat­ja, amit látnia kell? Közös és kölcsönös érdekek Ez a régi szokás jutott eszembe Szabadbattyánban, amikor aktívaértekezleten fo­gadták a község vezetői, párt­lakói Székesfehérvár pártbi­zottságának első titkárát, ta­nácselnökét és a város más vezetőit. Na, nem mintha Fe­hérvár és Battyán házasságra készülne. A szocializmus­ban egyébként sincs háztűz­­néző. De érdekek vannak. És az iménti háztűznéző-példa csupán ezért jutott eszembe. A transzparens a nézőté­ren, a "kedves fogadtatás a kultúrház aulájában sejtetni engedte, hogy inkább ismer­kedés készül itt, mint párvia­dal. Szabadbattyán és Fehér­vár első nagy találkozója volt ez. Lontay Gyula, a fe­hérvári járási pártbizottság első titkára inkább házigazda volt itt, mint vendég. S úgy tűnt, az Ikarus gyári pártbi­zottság titkára is, a Battyán­­ból bejáró ikarusos kommu­­nisák között, meg a község­beliek között legalább olyan otthonosan mozog. A székso­rokon ülők nagy részének otthona a község és munka­helye a város. Vagyis ismerik mindkét ruhásszekrényt, mind a két kamrát. Lenkár István, a fehérvári járási hivatal elnöke megnyi­tó szavaiban egy közös lehe­tőséget csillantott fel: „a falu adta jó lehetőségeket osszuk meg a várossal, a vá­ros adta lehetőségeket pedig a faluval”. Vagyis mindkét fél jól járhat, ha a közös és kölcsönös érdekből táplálko­zik ez a szomszédság. Tézisek Fehérvárról Az aktívaértekezlet szóno­kának, Seres Józsefnek, Szé­kesfehérvár tanácselnökének annyiban volt nehéz dolga, hogy e közös ügyben Fehér­vár érdekeit képviselhette, a szabad battyán­iakét természe­tesen nem. Azt meg éppen nem mondhatta, hogy a battyániak vállalják át a fe­hérváriak gondjait. A be­szédből érdemes néhány gon­dolatot megidézni: — Kevés az, ha a települé­sek saját közigazgatási ha­táraikon belül gondolkodnak. Lássanak azon túl! A társa­­­dalom adta lehetőségekkel, a lakosság által kezdeménye­zett társadalmi összefogással csak így lehet jól sáfárkodni. — A város (Székesfehér­vár) a környezetében levő te­lepülésekkel az átlagosnál jobb, szorosabb kapcsolatot kíván kialakítani. — Fehérvár nappali lélek­száma 130 ezer. Vagyis nem­csak az ott lakó 104 ezer em­bert kell ellátnia, hanem azokat is, akik dolgozni, ügyeiket intézni, vásárolni oda járnak. Rendezzük úgy az ellátási formákat, hogy az alapellátást mindenkinek a lakóhelye nyújtsa, a maga­sabb társadalmi szolgáltatá­sok pedig a városban legye­nek. — Székesfehérvár húsz éve tartó rekonstrukciója befeje­zéséhez közeledik, kialakult a történelmi városmag körül az új lakótelepek gyűrűje, a város építési területei lénye­gében elfogytak. A város vá­laszút előtt áll: tovább tol­ja-e ki a város peremén a közigazgatási határokat, vagy a várost körülölelő községek­ben alakuljanak ki új boly­góvárosmagok? — Fehérváron pillanatnyi­lag 9700 lakásigényt tartanak nyilván. Állami és szövetke­zeti lakást a következő évek­ben csak igen keveset építhe­tünk. A lakások nagy többsé­ge magánerőből épül, támo­gatni a csoportos, tömbön­ként épülő formákat lehet szervezeten. Az uralkodó épí­tési forma tartósan ez lesz. Vagy Fehérvár kertövezeté­ben, vagy a környező közsé­gekben. A battyániak „vették a lapot” Seres József tanácselnök tehát Székesfehérvárról be­szélt, de a battyániak „vet­ték a lapot”. Olyannyira, hogy dr. Somogyi Lajos, a szabadbattyáni népfrontbi­zottság elnöke egyenesben tette fel a kérdést: — Egy új városmag kiala­kulása itt a faluban távlat­ban milyen hatással jár? Jó lesz-e az nekünk? Ha sorhá­zak, tömbházak, épülnek itt, nem lenne-e okos dolog „megcsapolni” a falu mellett húzódó gázvezetéket, s akkor már az épülő házak energia­­ellátását eleve földgázra ter­vezni? Kiss Ernő iskolaigazgató még tovább megy: — Évtizedek alatt értünk el itt a községben egy jó el­látottsági szintet. Egy műsza­­kos iskola lesz itt is, 90­ szá­zalékos az óvodai elhelyezés. Tudjuk-e ezt tartani, ha a népesség Battyánban és társ­községeiben két évtizeden be­lül tényleg meghaladja a 10 ezret? Vagy elébe nézünk-e egy ellátási szint csökkenés­nek?, Gáspár Ferenc pedagógus: — A tervezett fejlesztéshez kellene az épülő intézménye­ket is méretezni. Például az épülő iskolát... Kérdőjelek A kérdések ott lógnak a levegőben, mire az aktívaér­tekezlet­­véget ér. Kérdések, amiket tovább kell gondolni, vagyis tisztázni. Fülöp Józseftől, Szabad­­battyán tanácselnökétől kér­dem: — Lesz-e elegendő telek, házhely az építéshez, és más feltételek? — A községrendezési terv szerint folytatjuk az építést Helyet jelöltünk ki családi házak és sorházak építésére is, kis kerttel. Jó útjaink vannak, és alapközműveink. Dr. Miklós Bélához, az OTP Fejér megyei igazgató­jához: — A Szabadbattyánban építkezők ugyanolyan elő­nyökhöz jutnak-e, mint akik Fehérváron építkeznek OTP- támogatással? — Természetesen. A csalá­diház építőknek hosszú lejá­ratú hitelt tudunk sidni leg­feljebb 200 ezer forintig, a rendeleteinkben foglalt fel­tételek mellett. Sorházak épí­tése esetén ez a hitelnagyság elérheti a 320 ezer forintot is. Ez a felső határ. Ha na­gyobb csoport úgy kívánja, az OTP maga építtet fel sor­házakat kulcsra készen, s ez­zel tehermentesíti a lakás­­vásárlót a szervezés, beszer­zés, szállítás és építés gond­jaitól. A kérdések kérdése: — Képes-e a város lemon­dani arról hogy egy Bat­­­tyánban felépítendő lakótelep járulékai ne Fehérváron épüljenek meg? Óvoda, orvo­si rendelő, élelmiszerbolt stb. Grabs­its László, a városi tanács általános elnökhelyet­tese: — Hát ez nem olyan egy­szerű. Egyelőre a lakásokról lehet szó. Bajzák Tamás, a megyei tanács osztályvezetője: — Természetes, hogy az alapellátásnak is ott kell je­lentkeznie, ahol a lakások megépülnek, ahogy Nagyve­­nyim esetében is tervezik a dunaújvárosiak. Teubel György, a megyei tanács elnökhelyettese: — A község csak úgy te­hermentesítheti a várost, ha ugyanolyan alapellátást ad, mint a város. Máskülönben mi vonzaná ide az embere­ket? Ki a bejáró? Persze az sem közömbös, hogy egy majdani elvi egyet­értés után az ellátó intéz­mények párhuzamosan fej­lődnek-e a lakótelepekkel, vagy 10—20 éves fáziseltoló­dással. Mert mi sem köny­­nyebb, mint „külvárost” csi­nálni, bár a battyáni találko­zó ennek még feltételezésére sem engedett következtetni. A dolgok egyszerűbbek, a maguk bonyolultságában is. Szabadbattyán helységnév­táblájától az Ikarusig négy kilométert mutat a mérőmű­szer. A fehérvári Fecskepart­tól az Ikarusig kilenc kilo­métert. Nos, ki a „bejáró”? Miért is ne mehetne „helyi járatú” autóbusz ugyanúgy Szabadbattyánba, mint aho­gyan a messze távoli Nagy­­szombati útra? Igaza van Fehérvár tanács­elnökének: túl kell látnunk a helységnévtáblákon. És megfontoltan minden kérdőjelre válaszolni. Nagy Jenő FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. MÁJUS 1. ■■■■■■■ „EZ A HÁZ ELADÓ” Ez a felirat olvasható Székesfehérváron a Fehérvár Áru­ház mellett felállított hétvégi ház tetején. Naponta több száz érdeklődő keresi fel a néhány nap alatt felállított, külső és belső kivitelében egyaránt újszerű házat. A gyártó Agrokomplex és a forgalmazó Fehérvár Áruház a korábbiakhoz képest magasabb színvonalú igényeket sze­retne kielégíteni új termékével. Az országban kapható legnagyobb alapterületű hétvégi ház, tetőtérbeépítéssel együtt 62 m­-en két helyiséget fog­lal magába. A földszinten a 20 m­­-es nappali­ étkező mellett hálószo­ba, konyha és fürdőszoba található. A tetőtéri 28 m­­-t 2 hálószoba és egy „járható szekrény" foglalja el. A „Fehérvár" hétvégi ház hét rétű, hőszigetelt panelele­­mekből áll. A ház alápincézhető, téliesíthető és a terepviszonyoknak megfelelő átalakításokkal bárhol felállítható. Újszerűsége nemcsak a kivitelezésben mutatkozik meg. A két vállalat ugyanis arra szövetkezett, hogy megkímélje az építkezni szándékozókat az ezzel járó kellemetlenségek­től, utánjárásoktól. Egy adás-vételi szerződés megkötése után csaknem min­den gondot magukra vállalnak. Ők gondoskodnak az építési engedélyhez szükséges ter­vekről és a vásárló által elkészített betonaljattra két nap alatt felállítják a hétvégi házat. Ez a kétnapos határidő csak akkor módosul egy hétre, ha a vásárló kéri a belső szerelési munkálatok elvégzését is. Ugyanis a leendő tulajdonosok két lehetőség közül vá­laszthatnak. Azok számára, akik valóban egy hét alatt szeretnék fel­­állíttatni - minden „beavatkozás" nélkül - hétvégi házukat, a Fehérvár Áruház összeállított egy kiegészítő listát. A lis­ta alapján az érdeklődök kiválaszthatják a konyha és a für­dőszoba berendezési tárgyait, a fal- és padlóburkoló anya­gokat, világítótesteket. A kiválasztott árukat a ház elemeivel együtt kiszállítják és az Agrokomplex szakemberei elvégzik a belső szerelési munkákat is. A „kész ház” ára kb. 300 000 Ft. A másik variáció valószínűleg a „Csináld magad” moz­galom hívei között lesz népszerűbb. Ebben az esetben csak a ház szerkezeti elemei kerülnek leszállításra és felállításra. A panelelemek tartalmazzák a villamossági és vízvezetéke­ket, a tulajdonosnak tehát itt sincs nehéz dolga. A különböző szerelvényeket, világítótesteket csak csatla­koztatnia kell a végekhez. Ha azonban a vásárló csak azért nem választotta­ az első variációt, mert már korábban megvásárolta a berendezé­seket, az Agrokomplex vállalja a tárgyak külön térítés nél­küli felszerelését. Ebben az esetben az ár 250 000 Ft. A ház helyszínre szállítása az egész ország területén kü­lön költség felszámítása nélkül történik. A ház vételárát nem kell egy összegben kiegyenlíteni, az 5 OTP 60 000 Ft-os kölcsönt nyújt 3 évi lejáratra. •V.. A megrendelés felvételétől számítva kb. 2 hónap alatt le­bonyolítható az egész építkezés, így már az ez évi szabad­ságát a „Fehérvár" hétvégi házában töltheti az „építkező".

Next