Fejér Megyei Hírlap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-12 / 136. szám

I CICÁI. Véget ért a LEMP KB plénuma Csütörtökre virradóra, va­lamivel éjfél után, Stanis­law Kania első titkár zársza­vával véget ért a LEMP Köz­ponti Bizottságának XI. plé­numa. A kétnapos vita zárószaka­szában a KB kizárólag sze­mélyi-szervezeti kérdésekkel foglalkozott. A LEMP vezető testületeinek személyi össze­tételében nem történt válto­zás. A javaslattevő bizottság ne­vében Kazimierz Barcikowski előterjesztette a XI. plénum határozatának tervezetét. Fel­hatalmazták a Politikai­­ Bi­zottságot, hogy a vitában el­hangzott észrevételek alap­ján a szükséges módosításo­kat vezesse át.* Csütörtökön Varsóban ülést tartott a lengyel politikai pártok — a LEMP, a Lengyel Egyesült Parasztpárt és a Lengyel Demokrata Párt — együttműködési bizottsága. A parasztpárt és a demokrata párt képviselői kijelentették, hogy támogatják a XI. plé­num határozatait és tájékoz­tatót adtak arról, hogy mi­lyen lépéseket tesznek az or­szág stabilizálására. Az SZKP KB levele a LEMP KB-hez Moszkva A Pravda pénteki száma közli azt a levelet, amelyet az SZKP Központi Bizottsága intézett a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságához. Az SZKP KB hangsúlyoz­za: a levelet az diktálta, hogy a szovjet párt elvtársi módon érdekelt a lengyel kom­munisták pártja, az egész test­véri lengyel nép, a szocialista Lengyelország, a Varsói Szer­ződés és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának tagja ügyeiben. A szovjet és a lengyel kommunisták váll­vetve harcoltak a fasiszták ellen, együtt dolgoztak a há­ború utáni években. „Pár­tunk, a szovjet emberek se­gítettek a lengyel elvtársak­nak az új élet építésében. A Szovjetunió most hatalmas arányú kiegészítő anyagi se­gítséget nyújt Lengyelország­nak. És nem nézhetjük aggo­dalom nélkül, hogy a len­gyel nép forradalmi vívmá­nyait halálos veszély fenyege­ti” — írja az SZKP Központi Bizottsága. Lengyelország kritikus ponthoz érkezett. A szocialis­ta Lengyelország ellenségei nem titkolják különösebben szándékaikat. A hatalomért harcolnak és már meg is szerzik azt, egyik pozíció a másik után kerül ellenőrzé­sük alá. Az ellenforradalom a Szolidaritás szélsőséges szár­nyát használja fel rohamosz­tagául, a szakszervezeti egye­sülésbe belépett munkásokat becsapja és nép­hatalom elle­ni bűnös összeesküvésbe von­ja be. Az imperialista erők mind alávalóbb kísérleteket tesznek arra, hogy beavatkoz­zanak a lengyel ügyekbe. A szocializmust Lengyelor­szágban fenyegető rendkívül súlyos veszély egyúttal a füg­getlen lengyel állam létét is fenyegeti — hangsúlyozza a levél. Ha bekövetkeznék a legrosszabb és a szocializmus ellenségei kerülnének hata­lomra, ha Lengyelországot megfosztanák a szocialista közösség védelmétől, az im­perialisták máris kinyújta­nák felé kapzsi kezüket. És ki tudná akkor garantálni Lengyelországnak, mint ál­lamnak a függetlenségét, szu­verenitását, határait? Senki — hangoztatja az SZKP KB levele. A levél leszögezi: a len­gyelországi válság által oko­zott nehézségeket kihasznál­ták a szocializmus ellenségei, a LEMP azonban nem verte vissza őket határozottan. A szocialista-ellenes erőknek adott, véget nem érő enged­mények ahhoz vezettek, hogy a LEMP lépésről-lépésre meghátrált a belső ellenfor­radalom nyomása előtt, amely a külföldi imperialista felforgató központok segítsé­gére támaszkodott. Annak el­lenére, hogy a LEMP Köz­ponti Bizottságának legutóbbi ülései anyagában elismerik az ellenforradalmi fenyegetés tényét, a gyakorlatban mind­eddig nem tettek intézkedése­ket az ellene vívott harc ér­dekében, s még csak meg sem nevezik nyíltan az ellen­­forradalom szervezőit. A legutóbbi időben különös aggodalomra ad okot az a helyzet, amely magán a LEMP-en belül alakult ki. A párt kongresszusáig alig több, mint egy hónap van hátra. A választási kampányban azon­ban mindinkább a szocializ­mussal szemben ellenséges erők válnak hangadóvá. A helyi pártszervezetek vezető­ségébe, a pártkonferenciák és a kongresszus küldötteinek sorába gyakran olyan embe­rek kerülnek, akik nyíltan opportunista nézeteket hirdet­nek. A LEMP ellenségei, a revizionisták és az opportu­nisták különböző mesterkedé­seinek következtében, kiszo­rítják a tapasztalt, odaadó pártmunkásokat. Az SZKP levele megállapítja, hogy az elkövetkező kongresszus kül­döttei között rendkívül ala­csony a munkáskörnyezetből származó kommunisták szá­ma. A kongresszus előkészí­tésének menetét méginkább bonyolulttá teszi az úgyneve­zett horizontális struktúra mozgalma, amely a párt megosztásának eszköze. Nem lehet kizárni, hogy magán a kongresszuson kísérletet tesz­nek arra, hogy döntő veresé­get mérjenek a párt marxista -leninista erőire, s ezzel el­érjék a párt likvidálását. A szocialista-ellenes erők támadása Lengyelországban veszélyezteti az egész szocia­lista közösséget, a közösség összeforrottságát, integritását, határainak biztonságát, kö­zös biztonságunkat — han­goztatja a levél. — Az impe­rialista reakció, am­ely támo­gatja és bújtogatja a lengyel ellenforradalmat, nem titkol­ja el, hogy arra számít:­ ily módon nagy mértékben meg­változtatja a saját javára az erőviszonyokat Európában és az egész világon. A lengyel­­országi válságot az imperia­lizmus arra is kihasználja, hogy befeketítse a szocializ­mus eszméit és elveit, hogy új támadást intézzen a nem­zetközi kommunista mozga­lom ellen. Ily módon a Lengyel Egye­sült Munkáspártra nemcsak saját hazája sorsa, a szocia­lizmus lengyelországi ügye iránt hárul történelmi fele­lősség, hanem rendkívül nagy a felelőssége a szocialista kö­zösség ügye iránt is — írja az SZKP KB levele, amely ugyanakkor leszögezi: van még lehetőség arra, hogy ne engedjék meg a legrosszabb bekövetkeztét, megakadá­lyozzák Lengyelországban a nemzeti katasztrófát. A meg­oldást az jelenti, ha a társa­dalom valamennyi egészséges erejét mozgósítják az osz­tályellenség visszaverésére, az ellenforradalom elleni harcra. A levél kifejezésre juttat­ja a szovjet nép szolidaritá­sát a szocialista Lengyelor­szág iránt. „Álláspontunkat pontosan juttatja kifejezésre Leonyid Brezsnyev kijelenté­se az SZKP XXVI. kongresz­­szusán: „A szocialista Len­gyelországot, a testvéri Len­gyelországot nem hagyjuk el a bajban, nem engedjük bán­tani!” — írja az SZKP KB levele. A leszerelésről Genfben Genfben csütörtökön meg­nyílt a leszerelési bizottság ez évi nyári ülésszaka. A bizottság soros elnökévé dr. Kőmives Imre nagykövetet választották. A Magyar Nép­­köztársaság genfi állandó ENSZ-képviselője megnyi­tó beszédében hangoztatta, hogy a magyar kormány megítélése szerint mindent meg kell tenni az enyhülés vívmányainak megőrzéséért, egy újabb fegyverkezési hullám elindulásának, a vi­lágháború kirobbantásának megakadályozásáért, illetve a tényleges leszereléssel kapcsolatos konkrét ered­ményekért. A nagykövet kiemelte, hogy a Magyar Népköztár­saság a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés tagállamai­val együtt támogat minden leszerelést célul kitűző ja­vaslatot, és minden olyan törekvést, amelynek alapján az állam­ok egyenlő bizton­sága a fegyverzetek alacso­nyabb szintjén valósulhat meg. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. JÚNIUS 12. Napirenden az Irakot ért támadás Pénteken összeül a Biztonsági Tanács Péntek estére összehívták az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy megvitassa az iraki atomreaktor ellen intézett iz­raeli légitámadás ügyét — kö­zölték szerdán hivatalosan a világszervezet székhelyén, miután a Biztonsági Tanács tagjainak képviselői zárt ülé­sen foglalkoztak Irak erre irányuló kérésével. Szaadun Hammadi iraki külügymi­nisztert ugyancsak péntekre várják New Yorkba. Ronald Reagan amerikai el­nök az izraeli akció miatt ki­robbant világméretű felhábo­rodás hatására egyelőre úgy határozott, hogy az Egyesült Államok felfüggeszti újabb négy F-16-os amerikai va­­dászgép szállítását Izraelnek. Az elnök eme döntéséről Haig külügyminiszter levél­ben tájékoztatta a szenátus külügyi bizottságát. A döntés indokolása: Izrael­t azzal, hogy amerikai gyártmányú fegyverekkel hajtotta végre a támadást — „valószínűleg súlyosan megsértette” az 1952-es amerikai—izraeli köl­csönös védelmi szerződést (amely az amerikai fegyve­reknek csak „védelmi” cé­lokra történő bevetését enge­di. Az Arab Liga szerdán kö­telező jellegű nemzetközi ke­reskedelmi szankciókat sür­getett Izrael ellen, és köve­telte az Izraelbe irányuló amerikai repülőgép-szállítá­sok leállítását. E követelés bizonyára ugyancsak hozzá­járult Reagan döntéséhez. Bagdadban megnyílt az arab külügyminiszterek kon­ferenciája. A tanácskozáson az iraki atomreaktor elleni izraeli légitámadás következ­ményeit, az Izrael ellen teen­dő közös intézkedéseket vi­tatják meg. A konferencia elnöki tisztét Szíria, Líbia és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet képviselői töltik be. A tanácskozáson csak egyet­len arab ország nem vesz­ részt: a Camp David-i külön­béke alapján Izraellel együtt­működő Egyiptom. Bagdadi politikai körök szerint a kétnapos konferen­cián minden bizonnyal szóba kerül majd a Szaúd-Arábiá­ban állomásozó amerikai Awacs-gépek szerepe az izra­eli agresszióban. Irak egyéb­ként Iránt is azzal vádolja, hogy együttműködött Izrael­lel. A jordániai sajtó csütörtö­kön felszólította az összes arab országot: az izraeli tá­madás elleni tiltakozásul sújtsák olajszállítási tilalom­mal az Egyesült Államokat és szakítsák meg a kapcsola­tokat Reagan kormányával. Jóllehet az arab országok egyöntetűen elítélték az izra­­li támadást,­­ nem valószínű, hogy meg tudnának egyezni közös katonai megtorló lé­pésben és az arab ellentétek megnehezítik a Washington elleni közös fellépést is. A kemény vonalat képviselő arab országok bizonyára olaj­szállítási tilalmat követelnek majd az Egyesült Államok ellen, Szaúd-Arábia és az Arab-öböl országai azonban ellenzik, hogy bevessék az „olajfegyvert”. Schmidt és Szuzuki­megbeszélés Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár és Szuzuki Zenko japán miniszterelnök hétórás hamburgi megbeszé­léseit befejezve örömmel nyugtázta, hogy kölcsönös en­gedményekkel sikerült elke­rülni a nemzetközi kereske­delmi légkör megrontását. Bár erről hivatalos megálla­podást nem kötöttek, sem Hamburgban, sem Otto Graf Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter egyidejű tokiói tárgyalásain. Japán „önként” vállalta, hogy idén csak tíz százalékkal növeli autóexportját az NSZK-ban. A hamburgi egyetértés lehe­tővé tette, hogy a két kor­mányfő a továbbiakban együttesen bírálja az Egye­sült Államok gazdaságpoliti­káját — azt, hogy az ameri­kai hitelkamatlábak maga­san tartása akadályozza a vi­lággazdaság fellendülését. A gazdasági kérdésekben történt kiegyezés jobb hangu­latot teremtett a politikai egyetértéshez is. Mindkét kormányfő hangsúlyozta, hogy a megvitatott nemzetkö­zi kérdésekben általában egyetértettek, elsősorban ab­ban, hogy növelni kell a Nyu­gat katonai készültségét, pár­huzamosan a Szovjetunióval való párbeszéd folytatásával. Nyugat-Európa és Japán politikai kapcsolatainak szo­rosabbra fűzése egyébként Szuzuki hat országot érintő látogató körútjának másik fő célja. Szuzuki tegnap délután Ró­mába utazott. A négynapos hivatalos látogatáson Nagy-Britanniában tartóz­kodó Khaled szaúdi király (jobbról) egyórás megbeszélést folytatott Margaret Thatcher brit miniszterelnök-asszonnyal. A megbeszélések napirendjén a közel-keleti helyzet, főképp az iraki atomreaktor elleni izraeli légitámadás, valamint kö­­zelebről nem részletezett „egyéb kérdések” szerepeltek KOMMENTÁR új szakasz a hatalmi harcban Az Iránból érkező — sok­szor ellentmondó — hírek egyértelműen bizonyítják: új szakasza kezdődött az ország­ban a hatalmi harcnak. Ez, mint sokszor megírtuk, a tör­vényhozásban elsöprő több­séggel rendelkező Iszlám Köztársasági Párt és az ál­lamfői tisztet birtokló Abol­­hasszán Baniszadr között fo­lyik. Az Iszlám Köztársasági Párt vezetői és tagjai a síita klérus soraiból kerülnek ki. Parlamenti vezéralakjuk Be­­heszi ajatollah, de közéjük tartozik Radzsai miniszterel­nök is. A papi párt fő társa­dalmi bázisa a városi és fa­lusi szegénység, az iszlám bi­gott hívei. Az IKP rendelke­zésére áll az ún. „Forradalmi Gárda” — a hadsereg helyét és szerepét lassanként betöltő többé-kevésbé kiképzett fegy­veres erő. Baniszadr hívei elsősorban a városi módosabb rétegek közül kerülnek ki — így pél­dául nyíltan mellé állt a te­­heráni nagybazár. A két ve­télkedő fél egyaránt Ameri­­ka-ellenesnek és antikommu­­nistának vallja magát. A va­lóságban azonban az elnök erősen Nyugat-barát, a síita főpapok pedig a legutóbbi időkig bizonyos mérsékletet tanúsítottak a baloldallal és a Tadeh-párttal szemben. (A legutóbbi időkig, mert az el­múlt héten az iszlám hatósá­gok olyan döntést hoztak, ami törvényen kívül helyezett egy sor lapot, így az elnök és az iráni kommunisták újságját is.) Khomeini ajatollah, aki az iszlám alkotmány előírásai alapján az államfőnél széle­sebb jogkörrel rendelkezik, mostanáig a két fél egyike mellett sem foglalt nyíltan állást. Legutóbbi rendelete azonban, amivel az elnököt megfosztotta a hadsereg fő­parancsnoki tisztétől, arra utal, hogy az imám az Iszlám Köztársasági Párt vonalát ér­zi magához közelebb. A kö­vetkezményeket nehéz lenne megjósolni: Khomeini nem fogadta el Baniszadr lemon­dását az elnökségről, ám ko­rábban hallgatólagosan jó­váhagyta a parlamentnek azt az intézkedését, amely ténylegesen korlátozta az ál­lamfő hatalmát. A jelenlegi helyzet — miközben már há­romnegyed éve folyik az öböl­­menti háború Irakkal — nem ígér gyors kibontakozást Iránban. Miklós Gábor ' * * * Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője csütörtökön — ideiglenes jelleggel — Va­­liollah Fallahi tábornok­helyettes vezérkari főnököt bízta meg a hadseregfőpa­­rancsnoki teendők ellátásá­val, miután Baniszadr köz­­társasági elnököt leváltotta e tisztségről. Teheráni hírma­gyarázók Khomeini döntését annak jeleként értékelik, hogy a vallási vezető a jelen­legi helyzetben a hadsereget nem akarja belekeverni a Ba­niszadr és az iszlám vezetők közötti ellentétekbe. Megjegyzendő, hogy Vali­­ollah Fallahi tábornok a had­sereg főparancsnokságának azon tagjai közé tartozik, akik végeredményében Bani­­szadrnak köszönhetik, hogy bekerültek a katonai vezetés­be. Fallahi egyébként a szá­razföldi erők parancsnoka, Ali Akbar Hasemi Raf­­szandzsani, az iráni parla­ment elnöke csütörtökön Te­heránban bejelentette, hogy a törvényhozás a jövő héten zárt ajtók mögött rendkívüli ülést fog tartani. Haderőcsökkentési tárgyalások Bécsben csütörtökön megtar­tották a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 274. teljes ülé­sét. A tanácskozáson felszólalt Edouard Molitor luxemburgi nagykövet a NATO-országok­­nak az úgynevezett kísérő intéz­kedésekkel kapcsolatos állás­pontját fejtegette. Elmondotta, hogy — noha a nyugati orszá­gok által fontosnak ítélt téma­körben bizonyos, általánossá­gokban mozgó közeledés ta­pasztalható a keleti és a nyuga­ti felfogás között — a szocia­lista országok javaslataiból hiá­nyolja a csapatcsökkentéssel összefüggő konkrét ellenőrző és megfigyelő intézkedéseket.

Next