Fejér Megyei Hírlap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-12 / 136. szám
I CICÁI. Véget ért a LEMP KB plénuma Csütörtökre virradóra, valamivel éjfél után, Stanislaw Kania első titkár zárszavával véget ért a LEMP Központi Bizottságának XI. plénuma. A kétnapos vita zárószakaszában a KB kizárólag személyi-szervezeti kérdésekkel foglalkozott. A LEMP vezető testületeinek személyi összetételében nem történt változás. A javaslattevő bizottság nevében Kazimierz Barcikowski előterjesztette a XI. plénum határozatának tervezetét. Felhatalmazták a Politikai Bizottságot, hogy a vitában elhangzott észrevételek alapján a szükséges módosításokat vezesse át.* Csütörtökön Varsóban ülést tartott a lengyel politikai pártok — a LEMP, a Lengyel Egyesült Parasztpárt és a Lengyel Demokrata Párt — együttműködési bizottsága. A parasztpárt és a demokrata párt képviselői kijelentették, hogy támogatják a XI. plénum határozatait és tájékoztatót adtak arról, hogy milyen lépéseket tesznek az ország stabilizálására. Az SZKP KB levele a LEMP KB-hez Moszkva A Pravda pénteki száma közli azt a levelet, amelyet az SZKP Központi Bizottsága intézett a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságához. Az SZKP KB hangsúlyozza: a levelet az diktálta, hogy a szovjet párt elvtársi módon érdekelt a lengyel kommunisták pártja, az egész testvéri lengyel nép, a szocialista Lengyelország, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagja ügyeiben. A szovjet és a lengyel kommunisták vállvetve harcoltak a fasiszták ellen, együtt dolgoztak a háború utáni években. „Pártunk, a szovjet emberek segítettek a lengyel elvtársaknak az új élet építésében. A Szovjetunió most hatalmas arányú kiegészítő anyagi segítséget nyújt Lengyelországnak. És nem nézhetjük aggodalom nélkül, hogy a lengyel nép forradalmi vívmányait halálos veszély fenyegeti” — írja az SZKP Központi Bizottsága. Lengyelország kritikus ponthoz érkezett. A szocialista Lengyelország ellenségei nem titkolják különösebben szándékaikat. A hatalomért harcolnak és már meg is szerzik azt, egyik pozíció a másik után kerül ellenőrzésük alá. Az ellenforradalom a Szolidaritás szélsőséges szárnyát használja fel rohamosztagául, a szakszervezeti egyesülésbe belépett munkásokat becsapja és néphatalom elleni bűnös összeesküvésbe vonja be. Az imperialista erők mind alávalóbb kísérleteket tesznek arra, hogy beavatkozzanak a lengyel ügyekbe. A szocializmust Lengyelországban fenyegető rendkívül súlyos veszély egyúttal a független lengyel állam létét is fenyegeti — hangsúlyozza a levél. Ha bekövetkeznék a legrosszabb és a szocializmus ellenségei kerülnének hatalomra, ha Lengyelországot megfosztanák a szocialista közösség védelmétől, az imperialisták máris kinyújtanák felé kapzsi kezüket. És ki tudná akkor garantálni Lengyelországnak, mint államnak a függetlenségét, szuverenitását, határait? Senki — hangoztatja az SZKP KB levele. A levél leszögezi: a lengyelországi válság által okozott nehézségeket kihasználták a szocializmus ellenségei, a LEMP azonban nem verte vissza őket határozottan. A szocialista-ellenes erőknek adott, véget nem érő engedmények ahhoz vezettek, hogy a LEMP lépésről-lépésre meghátrált a belső ellenforradalom nyomása előtt, amely a külföldi imperialista felforgató központok segítségére támaszkodott. Annak ellenére, hogy a LEMP Központi Bizottságának legutóbbi ülései anyagában elismerik az ellenforradalmi fenyegetés tényét, a gyakorlatban mindeddig nem tettek intézkedéseket az ellene vívott harc érdekében, s még csak meg sem nevezik nyíltan az ellenforradalom szervezőit. A legutóbbi időben különös aggodalomra ad okot az a helyzet, amely magán a LEMP-en belül alakult ki. A párt kongresszusáig alig több, mint egy hónap van hátra. A választási kampányban azonban mindinkább a szocializmussal szemben ellenséges erők válnak hangadóvá. A helyi pártszervezetek vezetőségébe, a pártkonferenciák és a kongresszus küldötteinek sorába gyakran olyan emberek kerülnek, akik nyíltan opportunista nézeteket hirdetnek. A LEMP ellenségei, a revizionisták és az opportunisták különböző mesterkedéseinek következtében, kiszorítják a tapasztalt, odaadó pártmunkásokat. Az SZKP levele megállapítja, hogy az elkövetkező kongresszus küldöttei között rendkívül alacsony a munkáskörnyezetből származó kommunisták száma. A kongresszus előkészítésének menetét méginkább bonyolulttá teszi az úgynevezett horizontális struktúra mozgalma, amely a párt megosztásának eszköze. Nem lehet kizárni, hogy magán a kongresszuson kísérletet tesznek arra, hogy döntő vereséget mérjenek a párt marxista -leninista erőire, s ezzel elérjék a párt likvidálását. A szocialista-ellenes erők támadása Lengyelországban veszélyezteti az egész szocialista közösséget, a közösség összeforrottságát, integritását, határainak biztonságát, közös biztonságunkat — hangoztatja a levél. — Az imperialista reakció, amely támogatja és bújtogatja a lengyel ellenforradalmat, nem titkolja el, hogy arra számít: ily módon nagy mértékben megváltoztatja a saját javára az erőviszonyokat Európában és az egész világon. A lengyelországi válságot az imperializmus arra is kihasználja, hogy befeketítse a szocializmus eszméit és elveit, hogy új támadást intézzen a nemzetközi kommunista mozgalom ellen. Ily módon a Lengyel Egyesült Munkáspártra nemcsak saját hazája sorsa, a szocializmus lengyelországi ügye iránt hárul történelmi felelősség, hanem rendkívül nagy a felelőssége a szocialista közösség ügye iránt is — írja az SZKP KB levele, amely ugyanakkor leszögezi: van még lehetőség arra, hogy ne engedjék meg a legrosszabb bekövetkeztét, megakadályozzák Lengyelországban a nemzeti katasztrófát. A megoldást az jelenti, ha a társadalom valamennyi egészséges erejét mozgósítják az osztályellenség visszaverésére, az ellenforradalom elleni harcra. A levél kifejezésre juttatja a szovjet nép szolidaritását a szocialista Lengyelország iránt. „Álláspontunkat pontosan juttatja kifejezésre Leonyid Brezsnyev kijelentése az SZKP XXVI. kongreszszusán: „A szocialista Lengyelországot, a testvéri Lengyelországot nem hagyjuk el a bajban, nem engedjük bántani!” — írja az SZKP KB levele. A leszerelésről Genfben Genfben csütörtökön megnyílt a leszerelési bizottság ez évi nyári ülésszaka. A bizottság soros elnökévé dr. Kőmives Imre nagykövetet választották. A Magyar Népköztársaság genfi állandó ENSZ-képviselője megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a magyar kormány megítélése szerint mindent meg kell tenni az enyhülés vívmányainak megőrzéséért, egy újabb fegyverkezési hullám elindulásának, a világháború kirobbantásának megakadályozásáért, illetve a tényleges leszereléssel kapcsolatos konkrét eredményekért. A nagykövet kiemelte, hogy a Magyar Népköztársaság a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés tagállamaival együtt támogat minden leszerelést célul kitűző javaslatot, és minden olyan törekvést, amelynek alapján az államok egyenlő biztonsága a fegyverzetek alacsonyabb szintjén valósulhat meg. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. JÚNIUS 12. Napirenden az Irakot ért támadás Pénteken összeül a Biztonsági Tanács Péntek estére összehívták az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy megvitassa az iraki atomreaktor ellen intézett izraeli légitámadás ügyét — közölték szerdán hivatalosan a világszervezet székhelyén, miután a Biztonsági Tanács tagjainak képviselői zárt ülésen foglalkoztak Irak erre irányuló kérésével. Szaadun Hammadi iraki külügyminisztert ugyancsak péntekre várják New Yorkba. Ronald Reagan amerikai elnök az izraeli akció miatt kirobbant világméretű felháborodás hatására egyelőre úgy határozott, hogy az Egyesült Államok felfüggeszti újabb négy F-16-os amerikai vadászgép szállítását Izraelnek. Az elnök eme döntéséről Haig külügyminiszter levélben tájékoztatta a szenátus külügyi bizottságát. A döntés indokolása: Izraelt azzal, hogy amerikai gyártmányú fegyverekkel hajtotta végre a támadást — „valószínűleg súlyosan megsértette” az 1952-es amerikai—izraeli kölcsönös védelmi szerződést (amely az amerikai fegyvereknek csak „védelmi” célokra történő bevetését engedi. Az Arab Liga szerdán kötelező jellegű nemzetközi kereskedelmi szankciókat sürgetett Izrael ellen, és követelte az Izraelbe irányuló amerikai repülőgép-szállítások leállítását. E követelés bizonyára ugyancsak hozzájárult Reagan döntéséhez. Bagdadban megnyílt az arab külügyminiszterek konferenciája. A tanácskozáson az iraki atomreaktor elleni izraeli légitámadás következményeit, az Izrael ellen teendő közös intézkedéseket vitatják meg. A konferencia elnöki tisztét Szíria, Líbia és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet képviselői töltik be. A tanácskozáson csak egyetlen arab ország nem vesz részt: a Camp David-i különbéke alapján Izraellel együttműködő Egyiptom. Bagdadi politikai körök szerint a kétnapos konferencián minden bizonnyal szóba kerül majd a Szaúd-Arábiában állomásozó amerikai Awacs-gépek szerepe az izraeli agresszióban. Irak egyébként Iránt is azzal vádolja, hogy együttműködött Izraellel. A jordániai sajtó csütörtökön felszólította az összes arab országot: az izraeli támadás elleni tiltakozásul sújtsák olajszállítási tilalommal az Egyesült Államokat és szakítsák meg a kapcsolatokat Reagan kormányával. Jóllehet az arab országok egyöntetűen elítélték az izrali támadást, nem valószínű, hogy meg tudnának egyezni közös katonai megtorló lépésben és az arab ellentétek megnehezítik a Washington elleni közös fellépést is. A kemény vonalat képviselő arab országok bizonyára olajszállítási tilalmat követelnek majd az Egyesült Államok ellen, Szaúd-Arábia és az Arab-öböl országai azonban ellenzik, hogy bevessék az „olajfegyvert”. Schmidt és Szuzukimegbeszélés Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár és Szuzuki Zenko japán miniszterelnök hétórás hamburgi megbeszéléseit befejezve örömmel nyugtázta, hogy kölcsönös engedményekkel sikerült elkerülni a nemzetközi kereskedelmi légkör megrontását. Bár erről hivatalos megállapodást nem kötöttek, sem Hamburgban, sem Otto Graf Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter egyidejű tokiói tárgyalásain. Japán „önként” vállalta, hogy idén csak tíz százalékkal növeli autóexportját az NSZK-ban. A hamburgi egyetértés lehetővé tette, hogy a két kormányfő a továbbiakban együttesen bírálja az Egyesült Államok gazdaságpolitikáját — azt, hogy az amerikai hitelkamatlábak magasan tartása akadályozza a világgazdaság fellendülését. A gazdasági kérdésekben történt kiegyezés jobb hangulatot teremtett a politikai egyetértéshez is. Mindkét kormányfő hangsúlyozta, hogy a megvitatott nemzetközi kérdésekben általában egyetértettek, elsősorban abban, hogy növelni kell a Nyugat katonai készültségét, párhuzamosan a Szovjetunióval való párbeszéd folytatásával. Nyugat-Európa és Japán politikai kapcsolatainak szorosabbra fűzése egyébként Szuzuki hat országot érintő látogató körútjának másik fő célja. Szuzuki tegnap délután Rómába utazott. A négynapos hivatalos látogatáson Nagy-Britanniában tartózkodó Khaled szaúdi király (jobbról) egyórás megbeszélést folytatott Margaret Thatcher brit miniszterelnök-asszonnyal. A megbeszélések napirendjén a közel-keleti helyzet, főképp az iraki atomreaktor elleni izraeli légitámadás, valamint közelebről nem részletezett „egyéb kérdések” szerepeltek KOMMENTÁR új szakasz a hatalmi harcban Az Iránból érkező — sokszor ellentmondó — hírek egyértelműen bizonyítják: új szakasza kezdődött az országban a hatalmi harcnak. Ez, mint sokszor megírtuk, a törvényhozásban elsöprő többséggel rendelkező Iszlám Köztársasági Párt és az államfői tisztet birtokló Abolhasszán Baniszadr között folyik. Az Iszlám Köztársasági Párt vezetői és tagjai a síita klérus soraiból kerülnek ki. Parlamenti vezéralakjuk Beheszi ajatollah, de közéjük tartozik Radzsai miniszterelnök is. A papi párt fő társadalmi bázisa a városi és falusi szegénység, az iszlám bigott hívei. Az IKP rendelkezésére áll az ún. „Forradalmi Gárda” — a hadsereg helyét és szerepét lassanként betöltő többé-kevésbé kiképzett fegyveres erő. Baniszadr hívei elsősorban a városi módosabb rétegek közül kerülnek ki — így például nyíltan mellé állt a teheráni nagybazár. A két vetélkedő fél egyaránt Amerika-ellenesnek és antikommunistának vallja magát. A valóságban azonban az elnök erősen Nyugat-barát, a síita főpapok pedig a legutóbbi időkig bizonyos mérsékletet tanúsítottak a baloldallal és a Tadeh-párttal szemben. (A legutóbbi időkig, mert az elmúlt héten az iszlám hatóságok olyan döntést hoztak, ami törvényen kívül helyezett egy sor lapot, így az elnök és az iráni kommunisták újságját is.) Khomeini ajatollah, aki az iszlám alkotmány előírásai alapján az államfőnél szélesebb jogkörrel rendelkezik, mostanáig a két fél egyike mellett sem foglalt nyíltan állást. Legutóbbi rendelete azonban, amivel az elnököt megfosztotta a hadsereg főparancsnoki tisztétől, arra utal, hogy az imám az Iszlám Köztársasági Párt vonalát érzi magához közelebb. A következményeket nehéz lenne megjósolni: Khomeini nem fogadta el Baniszadr lemondását az elnökségről, ám korábban hallgatólagosan jóváhagyta a parlamentnek azt az intézkedését, amely ténylegesen korlátozta az államfő hatalmát. A jelenlegi helyzet — miközben már háromnegyed éve folyik az öbölmenti háború Irakkal — nem ígér gyors kibontakozást Iránban. Miklós Gábor ' * * * Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője csütörtökön — ideiglenes jelleggel — Valiollah Fallahi tábornokhelyettes vezérkari főnököt bízta meg a hadseregfőparancsnoki teendők ellátásával, miután Baniszadr köztársasági elnököt leváltotta e tisztségről. Teheráni hírmagyarázók Khomeini döntését annak jeleként értékelik, hogy a vallási vezető a jelenlegi helyzetben a hadsereget nem akarja belekeverni a Baniszadr és az iszlám vezetők közötti ellentétekbe. Megjegyzendő, hogy Valiollah Fallahi tábornok a hadsereg főparancsnokságának azon tagjai közé tartozik, akik végeredményében Baniszadrnak köszönhetik, hogy bekerültek a katonai vezetésbe. Fallahi egyébként a szárazföldi erők parancsnoka, Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke csütörtökön Teheránban bejelentette, hogy a törvényhozás a jövő héten zárt ajtók mögött rendkívüli ülést fog tartani. Haderőcsökkentési tárgyalások Bécsben csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 274. teljes ülését. A tanácskozáson felszólalt Edouard Molitor luxemburgi nagykövet a NATO-országoknak az úgynevezett kísérő intézkedésekkel kapcsolatos álláspontját fejtegette. Elmondotta, hogy — noha a nyugati országok által fontosnak ítélt témakörben bizonyos, általánosságokban mozgó közeledés tapasztalható a keleti és a nyugati felfogás között — a szocialista országok javaslataiból hiányolja a csapatcsökkentéssel összefüggő konkrét ellenőrző és megfigyelő intézkedéseket.