Fejér Megyei Hírlap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
. OLDAl KLUBTERÁPIA A diabetesz súlyos krónikus betegség, amely többnyire élete végéig elkíséri a benne szenvedőt. Szigorú diétával, korszerű, drága gyógyszerekkel és fegyelmezett életvitellel annyira megszelídíthető, hogy a beteg nem veszíti el munkaképességét. A lakosság mintegy két százalékát ismerik cukorbetegként, egy százalékra tehető a fiatal — harminc és negyven év közötti — betegek aránya, akik évtizedekre kénytelenek berendezkedni a diabétesszel való együttélésre. A drága gyógyszerek és a pontosan előírt diéta mellett eddig vajmi kevés segítséget kaptak a cukorbetegek abban, hogy életvitelük a normálist csaknem elérje Még a rendszeres orvosi ellenőrzések alkalmával sem volt — nincs — mindig mód arra, hogy a betegek annyi és olyan tanácsot kérjenek, ami hatásosan segíti őket a kór megszelídítésében. Pedig erre is van mód — mint azt a fehérvári példa, egy klub életrehívása bizonyítja. Dr. Simon Kornél főorvos, az orvostudományok kandidátusa, a megyei kórház belgyógyászának nevéhez fűződik a diabetikus klub létrehozása, amely március közepétől júniusig hetenként egy alkalommal működött a Megye Művelődési Központ által rendelkezésre bocsátott helyiségben. Húsz fiatal cukorbeteg lépett a kísérleti klub tagjainak sorába, hogy tüzetesebben megismerkedjék betegségével. Ezáltal nyílt meg előttük a lehetőség, hogy a korábbinál lényegesen többet tudjanak tenni saját jó közérzetükért. A klub első és utolsó foglalkozása nagyjából azonos módon zajlott: a betegek tesztlapok kitöltésével vizsgáztak. Emellett néhány napos vércukor ellenőrzést végeztek magukon, állapotuk meghatározására. Míg első alkalommal amolyan ismeretfelmérést jelentett a „vizsga” (honnan kell elindulni az „oktatásban”), a második tesztelés már a jó eredményt mutatta meg. Hogy mi történt menet közben, arról elsőként dr. Simon Kornélt kérdeztük:*** — A krónikus betegségek kezelésében döntő az aktív betegpartner szerepe, ami azt jelenti, hogy a beteg megfelelően felvértezve tudással, saját maga segíthet magán a legtöbbet. Ez a fiatalkori cukorbetegségek esetében azért is különösen fontos, mert a betegnek két és fél, három évtizedre kell és lehet berendezkednie arra, hogy együtt éljen a diabétesszel úgy, hogy munkavégző képessége se csökkenjen. S nem mindegy, milyen közérzettel él, mennyire érzi magát elszakítva az egészséges környezettől. Az volt tehát a célunk, hogy „kiképezzük” a betegeket állapotukról, betegségükről. A foglalkozásokon elméleti, gyakorlati tudnivalókról beszélgettünk, s ezek között is fontos szerepet kapott a diétázással kapcsolatos ismeretek sora. Ez ugyanis a döntő gyógyítási mód, különösen a betegség enyhébb formáiban. Hogy milyen eredménnyel zárult a munka, arról szóljon egy klubtag, aki a saját bőrén érzi a foglalkozások jó hatását. Tolnai Tibor mérnök a következőképpen vélekedik: — Négy éve véletlenül derült ki, hogy cukorbeteg vagyok. Mint a legtöbben, először én is úgy éreztem, hogy átok ül rajtam. Aztán lassan sikerült felülkerekednem ezen az érzésen. Ebben rengeteget segített a klub, mert a legfontosabbat, a biztonságérzetemet erősítette meg; azt a tudatot, hogy az ember nemcsak felérheti ésszel, hanem képes is lehet rá, hogy kézben tartsa a betegségét. Ez azt is jelenti, hogy önmaga felelős állapota javulásáért vagy romlásáért. Ehhez kaptuk meg a tudást, amely — hangsúlyozom — a jó közérzethez szükséges biztonságot adta és adja meg. — Milyen biztonságra gondol? — Arra, hogy ne kelljen félelemmel élni. S, hogy ismerjük azokat a hatásmechanizmusokat, amelyek az állapotunkat meghatározzák. Az étkezésekkel, a diétával kapcsolatban számos gyakorlati tanácsot kaptunk, amely megkönnyíti az étlap összeállítását, az étkezések gyakoriságát. Tudjuk, hogy miként lehet egy rossz hatást kivédeni vagy semlegesíteni. Azt is hadd tegyem hozzá: a foglalkozások légköre szinte baráti volt, lehetett — mód és idő volt rá a bajunkról kérdezősködni, őszintén beszélgetni. — Ön szerint min múlik még egy cukorbeteg jó közérzete? — Elsősorban a fegyelmén. Ez a legfontosabb annak érdekében, hogy képes legyen együtt élni a bajjal. Fegyelem kell a diéta megtartásához, az étrendi és életmódbeli korlátozások elfogadásához. Persze, természet dolga is, hogy a korlátozásokat ki mennyire fogja föl tragikusan... Sajnos, a baj nem jár egyedül. Cukorbetegnek lenni ugyanis meglehetősen drága dolog. Igaz, hogy az inzulint — ha arra szorul a beteg — ingyen kapja. A szigorú diétát (nem beszélve a kifejezetten diabetikus készítményekről) nem mindig könnyű megfizetni. A már említett tesztek között is akadt olyan, ami — ha rendszeres lehetne — sokat segíthetne a betegek pillanatnyi állapotának megítélésében. A kísérleti anyagok azonban ■roppant költségesek (a klub tagjainak esetében a megyei kórház igazgatóságának szolgálatkész támogatása biztosította az anyagi lehetőséget, a vizsgálatsorozatok elvégzését). Mégis van mód segíteni. Mint a fehérvári diabetikus klub példája mutatja, lehetséges olyan formákat találni, amelyek viszonylag kevés pénzzel, de annál több szívvel és akarattal a legtöbbet jelentik: az egészség visszaszerzéséhez adnak támogatást. E formák felfedezéséért illeti elismerés a klub életrehívóit utólagos előlegben is, hiszen a diabetikus klub, új betegekkel, szeptemberben ismét munkához lát. Móré Erzsébet Bélyeggyűjtőknek Mit és hogyan? A most lezajlott francia— magyar államközi kiállítás nézői a bélyeggyűjtés minden szépségében gyönyörködhettek. Már összeállítások címe jelzi, hogy mindkét ország filatelistái a bélyegkülönlegességek bemutatásán versengtek. Ezúttal nem is arról szólunk, hogy az országgyűjtemények kezdettől a mai napig tökéletesek voltak. Ugyanis ilyen albumok csak évtizedes munka során telnek meg. Jól kiválasztott részterületen, a témában elmélyedve és azt kidolgozva igen hamar alkothatunk kiállításra méltó gyűjteményt. A francia posta például gyakorta adott ki bélyegfüzeteket, mert ezekben a közönség az előre vásárolt bélyegeket hibátlanul megőrizhette. A gyűjtők korábban még a fedőlapok változatos rajzai felett is elsiklottak, ezért a füzetek ritkák lettek. Aki idejében odafigyelt, most a bemutató igen látványos anyagot tárt a látogatók elé. Az egyik összeállítás látogatóba hívott: utazzunk Franciaországba, más helyütt a bélyegek tükrében csodálhattuk Párizst. Napóleon életét úgy dolgozták fel, hogy az események színhelyét térképen is bemutatták. A bélyeg, a bélyegző és a képeslap együttese (carte maximum) segítségével világhírű műalkotásokat szemlélhettünk, amelyet a szakértők egy-egy korszakra, mint az impresszionizmus, vagy a román stílus építészete bontakoztattak ki. A kiállítás egésze (csak egy kis részt ismertethettünk) a filatélia egyik szabályát bizonyította: a teljesre, a szépre mindenki saját elgondolása szerint törekedjen. Bélyegzők itt és ott A sakk barátai részére különleges bélyegző örökíti meg az Alföldy László női versenyt Budapesten június 29- én. Június 27-én Békéscsabán a bábfesztiválon használt a posta emlékbélyegzőt. Az úttörők jubileumi csillebérci táborozását is pecsét örökíti meg július 2-án. Két nap múlva a szentendrei tárlat alkalmából, július 12-én Sopronban a vasutasnap során tesznek rajzos bélyegzőt a levelekre. A posta másutt is nehezen bír a bélyegkibocsátási kívánságokkal, a javaslattevőket többnyire különleges bélyegzők készítésével elégítik ki. Érdemes megnézni, hogy az NSZK-ban két hét alatt milyen alkalmak nyertek pecsétet. Az orvosi továbbképzés kongresszusa, a vasutasok bokszbajnoksága, a Helyi postáskórus jubileuma, a Siemens bélyegkörének kiállítása, a Grönland—Heidelberg közötti repülés emlékére a postások mindenütt érdekes rajzú pecséteket nyomtak a levelekre. Sajnálatosan gyakori azonban a hadsereg szereplése: a páncélos tüzérséget, az utászokat, egyes laktanyákat köszöntenek és népszerűsítenek a bélyegzők. Újdonságok A kubai posta a kocsik ottani változataival ismertet meg. Az első címleten a villamos őse, a lófogatú omnibusz járja, a várost, a második értéken az utasokat szállító postakocsi látható. Ezt követik nálunk is használt típusok, míg a befejező érték egy díszes halottaskocsit ábrázol. Kubában sokan szórakoznak a kakasviadalokon. A harcra kitenyésztett fajták legjobb egyedeit hat bélyeg mutatja be. Nyolc mongol bélyeg a vitorláshajók történetét tárja elénk. Az egyiptomiak bárkáját a középkori felfedezők több árbocos hajói váltották fel — illusztrálják a bélyegek. A XIX. században gyorsjáratú vitorlások már a tengerek feletti hatalomért viaskodtak. Az albán népművészetről vall négy bélyeg, amelyet térítők, faedények, bőrpapucsok, agyagkancsók díszítenek. S. T. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. JÚLIUS 1. A lakásépítés lehetőségei és feltételei I. Hogyan juthatunk lakáshoz? „Az új lakások számottevő részét a lakosság anyagi eszközeinek bevonásával kell megépíteni. Hosszú lejáratú építési kölcsönnel, bővülő körben nyújtott szociálpolitikai támogatással szervezett, közművesített telekellátással indokolt ösztönözni a személyi tulajdonú lakások építésének korszerű, többszintes és csoportos telepítésű családi házak formáit.” (A Magyar Népgazdaság VI. ötéves terve, 46. paragrafus (5) bekezdés). A lakásellátási formák jelenleg érvényben lévő rendszere politikai és állami határozatok alapján 1971-ben lépett életbe. Főbb elveiben az ezen határozatok végrehajtása során kidolgozott rendszer alapvetően ma is alkalmas a szabályozó szerepére. Továbbfejlesztését szolgálták az időközben megjelent kiegészítések és módosítások. Mindezt figyelembe véve a lakásépítés és -gazdálkodás távlati tervében foglaltak alapján került sor a múlt évi felülvizsgálatra és tapasztalatok alapján történő kiegészítésre. Változások Ez év január 1-től a lakásgazdálkodás rendszerének továbbfejlesztését, a lakásalap jobb kihasználását, az azzal való ésszerűbb gazdálkodást segítik azok a változások, amelyek a lakások elosztásáról és a lakásbérletekről szóló 1970. évi határozatokat módosítják. E módosítások a népgazdaság VI. ötéves tervében foglaltaknak megfelelően fejlesztik tovább a lakásgazdálkodást, fokozottabb anyagi érdekeltségre ösztönözve a lakások építőjét, vásárlóját, korszerűsítik a tetőtérbeépítés és emeletráépítés szabályait, és serkentik a lakáscseréket is. A jelen tervidőszak az 1990-ig szóló második tizenöt éves lakásfejlesztési terv középső szakasza, amelyben töretlenül kívánják folytatni a lakásépítést, növelve e meglevő lakásállomány felújítását, korszerűsítését, javítva a lakásgazdálkodást és mindezzel emelni a lakásellátás színvonalát. Minden állampolgár számára, aki valamilyen formában lakáshoz akar jutni fontos, hogy valamennyi lehetőséggel tisztában legyen. Hasonlóan fontos a társadalom részére is, hogy minden állampolgár saját anyagi tehervállalásával lakáshoz jusson, mégpedig mind a társadalom, mind az egyén számára legmegfelelőbb, legcélszerűbb formában. Nyilvánvaló, hogy a VI. és VII. ötéves tervben továbbra is legfontosabb feladatunk a mennyiségi lakáshiány csökkentése lesz. Ezért erősíteni kell — a lakásépítésre rendelkezésre álló állami erőforrások szűkössége miatt — a magánépítkezést, ahogy az a népgazdasági tervben is megfogalmazásra került. Ezért indokolt, hogy áttekintő módon tájékoztatást adjunk mindazoknak, akik lakásproblémájukat bármelyik formában kívánják megoldani és azoknak is, akik életkörülményeik megváltoztatása miatt jelenlegi lakásukat kívánják másikkal elcserélni. Lakásépítési formák A lakásállomány közel háromnegyed része személyi tulajdonban van. Hazánkban tehát a jellemző lakástulajdon-forma a magánlakás. A lakáshiány felszámolására irányuló középtávú és távlati tervekben is megfogalmazódik az a követelmény, hogy minden állampolgár lakásigényének, anyagi teherbíróképességének megfelelően részt vállaljon a lakásépítés költségeiből. Az ez évben életbe lépett pénzügyi változtatások is ezt irányozzák elő azzal, hogy az egyenlőbb és arányosabb teherviselést segítik. A lakásellátás főbb formái nem változtak: — Az állami lakásépítés keretében bérlakások és állami beruházásban megvalósuló, értékesítés céljára történik lakásépítés. — A magánlakás-építés csoportosítása többrétű mint az állami lakásépítésé. A felépülő lakástípustól függően az egyik forma a többszintes, ezen belül telepszerű, vagy egyedi lakóházépítés. A másik nagy csoportba pedig a családiház-építés tartozik, amely megvalósulhat csoportos korszerű vagy hagyományos családiházépítési formában. E különböző formáknál az építkezés helye, az építtető foglalkozása, az építkezés szervezeti megoldása szerint más és más, differenciált, tehát megkülönböztetett támogatások és kedvezmények érvényesülnek. Bérlakások Az állami bérlakásra vonatkozó lakásigénylések társadalmi elbírálása, illetve a tanácsi lakáselosztás rendszere lényegében nem változott. A helyi tanács állapítja meg azok körét, akik a jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetük alapján tanácsi bérlakásra jogosultak. Új viszont az a rendelkezés, amely a lakás használatbavételi díjának összegét felemelte. A másik lényeges változás, hogy a lakás-használatbavételi díjak differenciáltan kerülnek megállapításra és ezzel is ösztönzik a lakáscseréket, továbbá a bérletről történő lemondást. A lakáscserére vonatkozó rendeletek új vonása, hogy, ha a bérlő több szobás lakása helyett kisebbet kér, akkor részére a leadott tanácsi bérlakás használatbavételi díjának kétszeresét kell kifizetni, míg a bérlő a kisebb lakásért csak egyszeres díjat fizet. Ez például azt jelenti, hogy ha valaki háromszobás városi összkomfortos lakásáról lemond egy egyszobás bérlemény ellenében, és ha a háromszobás lakás használatbavételi díja 66 ezer forint, akkor 132 ezer forintot kap, míg az egyszobás lakásért — példánknál maradva — 30 ezer forintot fizet. A térítés a lakásra megállapított használatbavételi díj háromszorosa akkor, ha a bérlő úgy mond le lakásbérleti jogviszonyáról, hogy nem kér másik állami lakást. Aki például lemond a városi kétszobás lakásáról, amelynek használatbavételi díja 48 ezer forint, az 144 ezer forint térítésben részesül. Tehát az állami bérlakások cseréjében anyagilag is érdekeltté teszik a bérlőket. Remélhetőleg ez kedvezően segíti a lakásgazdálkodást, hiszen akinek az igényét a meglévő bérlakás nem elégíti ki, az a figyelemre méltó térítéssel kiegészítheti saját megtakarításait, és OTP-hitel igénybevételével építkezés, vagy vásárlás útján megoldhatja lakásproblémáját. De ez fordítva is igaz. Azok, akik a család létszámának változása miatt kisebb lakásba költöznek, megfelelő anyagi térítéshez jutnak. Otthonházak Az állami bérlakások keretében említést kell tennünk az otthonházakról. Ezek létesítését elsősorban az indokolja, hogy a városi lakosság családösszetétele jelentősen átalakult. Mind több azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik életkoruk és egészségi állapotuk miatt megfelelő gondozást nyújtó szolgáltatást igényelnek. Ezt célozzák a nyugdíjasok házai. Az ilyen házakban a nyugdíjas bérlők rendszeres egészségügyi ellátást, és állandó gondozást is kapnak. Az otthonházak körébe tartoznak a garzonházak. Ezekben az egyedülálló személyek és fiatal, illetve gyermektelen házaspárok kaphatnak lakást. A garzonházba bérlőül csak ideiglenes elhelyezésre, legfeljebb a jogos lakásigény kielégítéséig tartó időre is lehet bérlőt kijelölni. Az otthonházak további formája szobabérlők háza. Ez a lakással nem rendelkező egyedülálló személyek és fiatal házaspárok időleges elhelyezésére szolgáló önálló épület, vagy épületrész. Ez tehát időleges — albérleti, jellegű — elhelyezésre szolgáló lakásokból áll. Ilyen otthonházak építésére a megyékben is sor került. Sőt, az OTP is kezdeményezte már ilyen épületek, illetve épületrészek értékesítés céljából történő megépítését fiatalok részére. Az állami bérlakások használatbavételi díjának felemelése tehát azt a törekvést valósítja meg, amelynek célja az arányosabb teherviselés kialakítása. Ez pedig azt igényli, hogy az állami lakásra jogosultaknak is fel kell készülniük — szociális helyzetükkel arányos — anyagi hozzájárulásra. Aki pedig a tényleges igényének megfelelő kisebb lakásba költözik, vagy nagyobb lakás építésének, vásárlásának terhét vállalja, jelentős anyagi támogatást vehet igénybe.