Fejér Megyei Hírlap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
C C lép CPVC I Ivalo HETI VILÁGHÍRADÓ ■ I—W L« l I YK ^ T L. I egyesüljetek! CENTRALIZÁCIÓ ÉS DECENTRALIZÁCIÓ --------------------------------------------------------------------- ■ BHI ■ 81 HHb 1 jHnflj ImmH ' Vasárnap, VASÁRNAPI MELLÉKLET v: || ^ IB | 1981. november 22. _______________ ^ | -* , -~v - XXXVII. évfolyam, llllP#. % 5§3hH| 274. szám RÉGI MESTERSÉGEK NYOMÁBAN • j-i 11 A J111 n N J AIJ J U| I LI .TTTTTj-J J t ? I njrr, Ml 11M | I mi |JUM Ára: 1,80 Ft MOZGÓKÉP A MEZŐFÖLDRŐL Autók suhannak végig, a tér zsúfolt parkolója mellett, a sárbogárdi főutcán. S úgy tűnik a szememnek egy pillanatra, mintha a házsorok indultak volna meg, előre futva, amerre a bogárdi Videoton ezerötszáznál több munkása dolgozik. A pillanatnyi káprázatban bizonnyal része van annak, amit az imént hallottam Sárbogárd és a járásnyi Mezőföld-darab, a környező községek vándorló házairól. Hogy az utóbbi fél emberöltőn a sárbogárdi járásban élő családok közül minden negyedik odébb tette a szállását, új házakba költözött, ■fis a sátortetőt ki-ki ott ütötte fel, ahol a munkahely közelsége, a kedvezőbb életviszonyok, a jobb közlekedési kapcsolatok odakívánták. Vándorló föld Olyan ez, mint mikor nagyapám a századelőn először látott mozit egy vásári mutatványbódéban. Mesélte, beleszédült. És én nem győzöm csodálni most azokat a józanul számítgató tanácsi embereket, akikkel Szitáson, Lajoskomáromban vagy Sárosdon találkoztam, hűvös fejjel mint veszik tudomásul (sőt tettek, kel is követik a településhálózat fejlesztésben) a soha nem tapasztalt, gyors változásokat. Hogy a városokat ezer évig nem termett Mezőföld most egyszeriben vonzásközpontokat duzzaszt magából. Hogy a három közös tanácsú nagyközségben, Bogárdon, Cecén, Lajoskomáromban él már a járás lakosainak fele, és csupán Sárbogárdon az egyharmada. Vélné az ember, most, hogy a két elérhető várost, a két megyénkbelit, szervezett s előrelátó intézkedések védik már a túlnépesedéstől, meg hát az üzemekben is lezárult a létszámmal való termelésnövekedés korábbi, fejletlenebb időszaka, megállt a mezőföldi mozgókép is. Mégis azt kell látnom, nem áll, legfeljebb az eszeveszett pörgés csillapult valamelyest. Annyi történt csak, hogy az ürülő falvak népessége már nem csökken tovább. De vannak kialakult tények, amelyek tovább hatnak maguk körül. Sárbogárd népessége csupán az utolsó fél évtizedben ezernél több friss lakossal növekedett. És hát , a helyi Videoton-üzem dolgozói közül minden harmadik bejáró még. Szabadegyháza előtt az új kukorica-cukorgyár csillantott fel ígéretes jövőt. Sárosd „útközbe” esik Fehérvár s Dunaújváros közt, tehát a bejáró község mágnesként hat az odébbköltözésre hajló falusi munkásokra a messzibb s rosszabb buszú helyekről. Az ellátást utánuk cipelik Ha mindazok, akik e járásnyi településhálózat jövőjéért felelősek, jól akarják végezni a munkájukat, követniük kell a „mozgóképet”. • Ezer új családi otthon felépülése várható az új ötéves tervben is? A telepszerű lakásépítkezés lehetőségeit nem akárhol, de Cecén, Lajoskomáromban és Sárosdon nyitják meg a már zajló területelőkészítések. A legújabb ABC-nek meg a lakótelepi nullszint hasznosításával tervezett szolgáltatóháznak a járási székhelyen szükséges megépülnie. Hiszen tapasztalat mutatja, a bejárók zöme az alapellátást is a vonzásközpontban veszi igénybe. S itt kell az elavult szülőotthonból második bölcsődét csinálni. Szabadegyházán ötven hellyel bővíteni kellett az óvodát. És akkor még figyelemmel kísérni más, vadonatúj jelenségeket is, mint például, hogy Vajtán sokáig egy új lakás sem épült, most meg — a fürdő vonzásában — emeletes házak gyarapodnak. Az újmódi népvándorlásnak, persze, apránként jó lenne véget vetni. Nem is elég nagy, nem is elég gazdag ekkora jövés-menéshez az ország, még itt a tágas és bőven termő Mezőföldön sem. Igaz, ezt nem elég így kimondani. Óhajtás helyett okosan tenni kell érte, hogy megkapaszkodjanak azok a sátortetők a kívánatos helyen. Ehhez viszont helyükbe szükséges vinni a „kötőanyagot”, a lakossági ellátást. A húsz községbennépes(Folytatás a 2. oldalon) más piac az alumíniumnak Egyre több iparág fedezi fel, mint piacot a Közel-Keletet. Már másfél éve tervezte a Magyar Kereskedelmi Kamara alumínium szekciója egy piacfeltáró út megszervezését. Nemrégiben a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezető szakemberei háromhetes körúton voltak Irakban, Kuvaitban, Dubaiban, Abu- Dhabiban, Jordániában. Közöttük volt dr. Szabó Lajos, a Székesfehérvári Könnyűfémmű műszaki igazgatóhelyettese, aki tájékoztatta lapunk munkatársát az út céljáról és eredményéről. Már korábban is szállított a MAT Jordániába alumíniumtárcsákat, Dubaiba alumíniumtuskókat, mégis számunkra, mint piac ismeretlen volt ez a térség. Most tapasztalhattuk azt a gazdasági fejlődést, hatalmas iparfejlesztést, amelyről eddig csak sajtón keresztül szerezhettünk tudomást. Nem csupán a fokozott ipari tőkebefektetés lényeges a magyar alumíniumipar számára, hanem az infrastruktúra kiépítése is. Lényeges, hogy ezen országok egy részében nincs vám. Mind közszükségleti, mind élelmiszer cikkeiket importálják. Nem igénytelen vásárlók az arabok, hisz a világ kínálata megtalálható üzleteikben, tehát van összehasonlítási alapjuk. Az alumínium szempontjából is kiélezett a piac, így görög, olasz, belga, dél-koreai, török konkurrenciával kell számolnunk. Nem csupán az árueladás lehetőségeit ismertük fel. Ebben a térségben ismeretlen a magyar alumíniumipar, amelynek szellemi exportja sem elhanyagolható. Kerestük a lehetőségeket a helyi bauxit feldolgozásához és a térség alumíniumiparának fejlesztéséhez nyújtható segítségadásban, nálunk már jól bevált technológiák ajánlásával. Konkrét technikai segítségnyújtásról már született is megállapodás. Szakembereket kértek a MAT-tól, akiket tanácsadóként alkalmaznának. Ebben a KÖFÉM is szóba jött. Ezeken kívül közös vállalkozások lehetőségét mértük fel mind áruértékesítés, mind az árufeldolgozás területén. Milyen minőségű termékeket vásárolnának tőlünk? Szélsőséges a kívánságuk. Mivel feldolgozóiparukat is importálták, így az világszínvonalú. Az általunk szállítandó félkésztermék minősége sem maradhat el ettől a színvonaltól. Számunkra külön jó, hogy építkezéseknél nyílászárókat csak eloxált alumíniumprofilokból készítenek. Jövőre induló eloxáló üzemünknek ez komoly piaci lehetőséget jelent. Ezeken kívül viszont igényelnek egyszerű hullámlemezt is, főleg alkalmi épületek tetőfedéséhez. Nem maradt el a piacfeltáró úton a konkrét üzletkötés sem. Egymillió-kétszázötvenezer dollár értékben adtunk el MAT-terméket, amelyből több mint egymillió dollár értékűnek a KÖFÉM a szállítója. Értékes része a piacfeltáró útnak, hogy kapcsolatokat teremtettünk alumíniumipari szakemberekkel, akik a jövőben meglátogatják hazánkat. Az első vendégeket idén decemberben várjuk. Ha a KÖKÉM szempontjából tekintem e háromhetes ismerkedés és ismertetés nyomán sikerül a jelenlegi bővítéssel belépő új termelőberendezések adta lehetőségeket jobban kihasználni. Dunai Vasmű A jövő körvonalai Nem kell túl messzire visszatekintenünk, elég, ha a múlt év eseményeit felidézzük: a gazdasági év megszilárdult elhatározások híján kezdődött sok esetben, mert mire minden főhatóság rábólintott a vállalati tervjavaslatra az év első negyede általában már el is telt. El lehet képzelni, milyen termelés folyt az év első hónapjaiban. A Dunai Vasmű vezetői idén elhatározták, hogy szakítanak ezzel a gyakorlattal, s mind ez idáig példa nélkül álló vállalkozásba fogtak. A vállalati pártbizottság kezdeményezésére november közepére elkészült a Dunai Vasmű 1982. évi vállalati terve, ami bár egyelőre címlapján viseli a „javaslat” megkülönböztetést, immár túljutott az igazgatótanács, a vállalati párt-végrehajtóbizottság és a szakszervezeti bizottság elemző tanácskozásán. Mi több, a vállalat vezérigazgatója a héten megtartott gazdasági aktíva ülésen a Dunai Vasmű 140 vezető beosztású dolgozóját — igazgatóktól az osztályvezetőkig — tájékoztatta a jövő év feladatairól. Nincs egyéb hátra, mint hogy a főbizalmi és bizalmi testület is egyetértését adja, s ezzel a nagy kezdeményezést siker koronázza. A Dunai Vasmű dolgozói már 1982. január 1-én pontosan ismerhetik egész évi feladataikat, a várható bérintézkedéseket, a szociálpolitikai törekvéseket, a fejlesztések irányát és arányát, egyszóval mindent, amit a vállalati terv tartalmaz. A Dunai Vasmű 1982. évi terve már figyelembe veszi a november 1-i energiaár- és szállítási tarifa változásokat, valamint a január 1-től érvényes bérjárulék és hitelkamat emeléseket, továbbá a vasérc árának 15 százalékos növekedését. Ezek a nem elhanyagolható változások azonban nem módosítanak a vállalat eddig követett alapvető törekvésein. A Dunai Vasmű jövőre is a belföldi igények teljes körű kielégítését tekinti legfontosabb feladatának, de nem kevésbé fontos feladat a dollár elszámolású kivitel bővítése, amit különösen nagy feladattá avat a jelzettnél mélyebb és tartósabb acélpiaci válság. Házon belül kiemelt elhatározás, hogy a bér- és kereset növekedése tartson lépést a központi életszínvonal-politikával és a lehetőségekkel arányosan jövőre tovább javuljon a dolgozók szociális ellátása, javuljanak a munkakörülmények. Az utóbbiak megvalósítását némileg kiélezetté teszi, hogy a gazdasági szabályozók megszigorítása mellett a kiadás rovatban jövőre már megjelennek az eddig épített konverter acélmű eszközterhei, ami szintén nem csekély összeg. A Dunai Vasmű jövőre 780 ezer tonna koksz előállítását tervezi, amihez biztosítottnak látszik a megfelelő mennyiségű és összetételű szénellátás. A terv szerint legkevesebb 880 ezer tonna nyersvas lecsapolása vár jövőre a kohászokra az olaj tüzelőanyag-felhasználás viszszaszorítása mellett. A vállalat történelmében minden eddigit meghaladó mennyiség, 1 millió 450 ezer tonna acél gyártására vállalkozik jövőre a kohászati kombinát. Ebből — részben minőségi meggondolásból, részben a hengerműi anyagkihozatal javításáért — a terv szerint legalább 960 ezer tonnát jó volna folyamatos technológiával leönteni. Jelentős energiamegtakarítást eredményezhetne, ha a lecsapolt acélt még a gyártás melegével sikerülne a hengerműbe juttatni, hogy ott az újrahevítés elhagyásával vehetnék munkába az anyagot a hengerészek. A meleghengermű jövő évi készáru terve 660 ezer tonna, amit a lőrinci hengermű 190 ezer tonna durvalemez termelése egészít ki. A hideghengermű dolgozóinak jövő évi feladata 460 ezer tonna finomlemez. A hengerészeknek a takarékos anyagkihozatal mellett különös gondot kell fordítaniuk a minőségi követelményekre. Ez az elvárás egyébként egységes, jócskán vonatkozik a lemezt feldolgozó munkásokra is. A lemezfeldolgozó jövőre 170 ezer tonna profil előállítására készül. Bár a vállalat terve 1 millió 350 ezer négyzetméternyi lemezradiátor gyártását írja elő, mindjárt hozzá is teszi, hogy fel kell készülni ennek túlteljesítésére is. Mivel a jövő évi belföldi kereslet nagyjából azonos az ideivel, a termelés növekményét a tőkés árualap bővítésére kívánja felhasználni a Dunai Vasmű. Az idén exportált 170 ezer tonna hengerelt áruval szemben a vállalat jövőre 300 ezer tonna lemezt kíván dollárért értékesíteni. Ez a törekvés persze a termékösszetétel javítását is feltételezi, csakúgy, mint a gyártási biztonság növelését, vagy a járulékos termékek keletkezésének visszaszorítását. A nyersanyagár és a szabályozóváltozások, valamint a költségterhek változása arra kényszeríti a vállalatot, hogy nyereség dolgában ne kergessen délibábot. A terv azonban úgy véli, hogy jövőre ezzel együtt nem lehet különösebb akadálya az 5 százalékos bérfejlesztésnek, amit erősen differenciáltan kell majd végrehajtani. Ehhez persze elengedhetetlen a tervezett nyereségnövelő intézkedések maradéktalan végrehajtása. Juhász Béla Hétfőtől tartósított répaszelet A hulladékanyagok újrahasznosítása a mezőgazdaságban is egyre nagyobb hangsúlyt kap. A cukorgyártás egyik mellékterméke, arépaszelet már korábban is ismert takarmány volt, csakhogy szárítása — a növekvő energiahordozó árak miatt — egyre költségesebbé vált, a nedves szeletet pedig csak korlátozott ideig, általában friss állapotában lehetett takarmányozásra hasznosítani. Az Állattenyésztési Kutatóintézet kezdeményezésére a besnyői Sallai Termelőszövetkezet közreműködésével kísérletsorozat kezdődött a múlt évi kampánytól kezdődően, amely a nedves répaszelet tartós raktározhatóságának megoldását tűzte céljául. A kísérleti tartósítás részben tejsavó, részben Bactinocur kezeléssel történt, mégpedig sikerrel! A besnyői Sallai Termelőszövetkezetben még idén szeptemberben is — amikor már javában folyt az idei kampány — tavalyi nedvesszeletet etethetett a szarvasmarhákkal, mivel múlt évben 80 vagonra való nedvesszeletet tároltak be. A sikeres kísérletet — azaz immár újdonság — elsősorban az átgondolt takarékoskodást segítheti. Nagy előnye, hogy nemcsak a cukorkampányok három—öt hónapjában, hanem egész éven át etethető nedves szelet, mint másodtermék. Ugyanakkor jelentős energiamegtakarítást könyvelhet el a gyár is, hiszen korábban a répaszelettartósítás céljából szükséges szárításhoz, minden mázsa szárazszelet előállításához 65 kilogramm tüzelőanyagra volt szükség. Idén kilenc gazdaság jelezte igényét a tartósított nedves szeletre. A tartósított répaszelet kiszállítása hétfőn kezdődik. — Jb —