Fejér Megyei Hírlap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

g Gazdaság- és társadalompolitika Nobel-díj — kérdőjelekkel A dinamitvagyon kamatai Nyolcvan évvel ezelőtt ad­ták át először az egykori fel­találó tudós és dinami­tgyá­­ros, Alfred Nobel végrendele­te alapján létrehozott kitün­tetéseket. Idén is — mint minden évben — december 10., az alapító halálának év­fordulója a díjkiosztás idő­pontja. A­ Nobel végakaratá­nak nyilvánosságra hozatala után annak idején hosszú pe­reskedés kezdődött, s öt esz­tendő telt el, míg az e célra alakult alapítvány megkezd­hette működését. Tegyük rög­tön hozzá: a stockholmi dön­tések napjainkban is heves vitákat váltanak ki. Sok támadás éri például Nobel végakaratát, amely szerint évente öt ágban, fizi­kában, kémiában, az orvostu­dományban, a béke védelmé­­ben és az irodalom terén leg­kiemelkedőbb eredményt el­érő személyiségek kapják a kitüntetést , s vele biztos értékpapírokba fektetett 30 millió koronás vagyona kamatának meghatározott ré­szét. (Az idők folyamán a kezdeti összeg persze többszö­rösére duzzadt, s az idén a tőke kiegészítése és az igaz­gatási költségek levonása után is összesen már egymillió svéd koronával jutalmazzák az arra érdemeseket.) A bírá­latok szerint a tudományok fejlődése során olyan új tu­dományágak keletkeztek, amelyek kiesnek a Nobel-dí­­jak köréből. Javasolták pél­dául kulturális és matemati­kai díjak létesítését is — si­kertelenül. Az egyetlen elfo­gadott változtatási javaslat alapján 13 éve egy úgyneve­zett köztársasági Nobel-em­­lékérmet is kiadnak — ám ezt a Svéd Bank finanszírozza. „A Nobel-díjjal csak­ néhány tudományág kiemelkedő tu­dósait jutalmazzák” — írta nemrég a New York Times, hozzátéve legnagyobb hiba­ként, hogy a díj a tudomá­nyos kutatás rég túlhaladott szerkezetét feltételezi. A mai sikerek ugyanis legtöbbször tudóscsoportokhoz fűződnek, nem pedig egy-egy magányos zsenihez. A legtöbb probléma emel­lett természetesen a díjak odaítélésének rendszerével kapcsolatos. A jelöltek kivá­logatása a Svéd Királyi Aka­démia, illetve a békedíjnál a norvég parlament kijelölt bi­zottságainak kezében van. A határozatokat szigorú titok­tartás közepette hozzák: aján­lást kérnek külföldi egyete­mektől és korábbi jutalma­­zottaktól, de a végső döntés körülményei nem ismerete­sek. A díjat kiadhatják meg­osztva is (maximum három ember közt) vagy akár átvi­­hetik a következő évre. Az il­letékeseknek sokszor szemére hányták tévedéseiket. 1905- ben például elvetették Men­­gyelejev díjazását, Einsteint sem a relativitás elméletért jutalmazták, s olyan írók es­tek ki a stockholmi rostán, mint Tolsztoj, Mark Twain, James Joyce, Francz Kafka, Proust, Ibsen, Gorkij. Már­pedig egy-egy mulasztás ne­hezen hozható helyre, Nobel­­díjat ugyanis általában csak élő személynek, illetve műkö­dő szervezetnek ítélnek. Nem véletlen, hogy a jelöl­tek névsora épp az irodalom terén a legbőségesebb: ez ugyanis az az ág, amely — a Békedíjjal együtt — a leg­­szubjektívebb. Hogy is lenne lemérhető, ki a világ „leg­jobb” írója, költője. A véde­kezés általában úgy szól, hogy a díj odaítélésével egész élet­műveket jutalmaznak, s egy­ben a figyelmet egy-egy ke­véssé ismert alkotóra, nyelv­re, nemzeti irodalomra akar­ják ráirányítani. A döntésho­zókat sokszor éri bírálat ami­att is (az elmúlt évtizedek alapján mondjuk ki: néha nem alaptalanul), hogy az ér­demek mérlegelése mellett politikai szempontokat is szem előtt tartanak, s ez kü­lönösen a Békedíj-kategóriá­­ban nemegyszer visszásságo­kat, sőt felháborodást szül. A díjazottak névsorát átfutva feltűnhet az is, hogy arány­talanul kevés köztük a nő. Akad hát kérdőjel a dicső­séget hozó kitüntetés körül. Hogy lehetne megreformálni a Nobel-díjak rendszerét? — kérdezte a már idézett New York Times. Az amerikai lap két módszert ajánl: egyének helyett magukat a felfedezé­seket kellene elismerésben részesíteni, vagy pedig a díj jelentőségét kellene csökken­teni. Ez utóbbi javaslat irre­álisnak tűnik: ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Nobel-díj századunkban a világ legtekintélyesebb kitün­tetése. Szegő Gábor A díj megalapítója, Alfred Nobel A híres Nobel-díj emlékérem, F. Lindberg svéd művész alko­tása CSÚNYASÁGVERSENY Kovácsné a héten tizenkét levelet írt a televíziónak, húszat a rádió különböző műsorainak, beküldte a megfejtett keresztrejtvénye­ket és a Márka-kupakokat, volt a tanácsnál, a rendőr­ségen, a KISZ-nél, és a nyugdíjasbizottságnál. De heti normáját még így sem teljesítette. Hogy ne legyen hiányérzete, új papírt tett a konyhaasztalra, és írni kez­dett. „Rendezvények Országos Felügyelősége, Program Fő­osztály! T. Et(nő)! t. A dolgozó magyar nők nagy átlaga nevében szó­lok. A bálokon, meg anélkül is mindenféle szépségkirály­­nőket választanak. A falu szépe, a szakma szépe, a konferencia szépe, és így to­vább. Mi egyszerű nők tilta­kozunk, akik sem szépek, sem túl csúnyák nem va­gyunk. Ám ezek mellett a szépek mellett, kérem, kife­jezetten rosszul mutatunk. Ez elveszti önbizalmunkat, és elidegeníti tőlünk a férfi­akat. Ezért azt javaslom, hogy az érdekeinket sértő szépségversenyek helyett rendezzenek csúnyaságver­senyt. Válasszák meg a bál rondáját! Osszák ki a leg­­visszataszítóbb nők számára kiírt díjat. Mutassák be a csúnyaság-királynő fényké­pét, lehetőleg bikiniben! Ak­kor aztán megbecsülnek majd minket, átlagos ma­gyar dolgozó nőket, akik a sok munkától nem érnek rá szépítkezni." A levél természetesen el­sikkadt a Felügyelőség fér­fidolgozóinak kezén. Kovács­né ezért két hét múlva meg­írta a kedvenc újságjának, hogy közérdekű bejelenté­sére, a szabályoknak fittyet hányva, nem kapott nyolc napon belül gyógyuló vá­laszt. A Felügyelőség mun­katársa a riporter érdeklő­désére elismerte, hogy hi­bát követtek el, amikor Ko­­vácsnénak nem adtak méltó választ. De ami késik, nem múlik. Csak kerüljön a ked­ves levélíró a szeme elé! Ami pedig az ötletet illeti, nem rájuk tartozik, hanem a nőtanácsra. Az újságcikk elolvasása után 42 propagandista és reklámfőnök csapott a fejé­hez (valakinek), és hirde­tett vásárokon, szakboltok­ban, áruházakban és egyéb helyeken, ahol erre semmi szükség, Miss Randa vetél­kedőket. Közülük 38-nak re­mek ötlete támadt. Leróva tiszteletét a csúnyaságver­seny szülőanyja előtt, az el­ső díjat ünnepélyesen Ko­­vácsnénak adták át. Azóta nem ír Kovácsné leveleket. Mint mondta, a nagy szelle­meket nem érti meg koruk. Tótisz András ____________ Trópusok üzenete „A fehér vagy szürkés tör­zsek, mint kiszáradt csontok rajzolódnak ki a lombok ho­mályos hátteréből... Az eu­rópaiaknál bujább növények nyújtogatják szárukat és le­veleiket, mintha fémből vág­ták­­volna ki őket. Ez a ter­mészet kívülről nézve más­féle, nem olyan mint a mi­énk, több benne a jelenvaló­ság és az állandóság.” Lévi- Strauss híres könyvében dél-amerikai útjáról a „Szo­morú trópusok” földjéről, olyan megelevenítően ír, hogy aki olvasta, most itt az üvegfalak közé zárt pálma­kerti növények láttán szinte érzi a trópusok leheletét, „perzselt” illatát. A budapes­ti Állat- és Növénykert te­nyérnyi egzotikus tájat tár elénk az álombéli növényvi­lágból, ahol — az író szavai­val élve — a görcsösen csa­varodó pálmacsoportok, mint hatalmas táncosnők a legér­zékletesebb tartásban állnak, s ezt a mozdulatlan balettet csak a források ásványi pezs­gése zavarja. A nemrég felújított pál­­makertnek a­­ hideg, hűvös hónapokban is sok a látoga­tója: diákok, felnőttek jön­nek el ide pár órás „expedí­cióra”, hogy megismerjék a trópusi Afrika, Ázsia, Dél- Amerika növényvilágát.­­ Évente kétmillióan ke­resik fel pálmaházunkat, amelyet 1912-ben alapítottak, frankfurti mintára. Növény­földrajzi csoportosításban láthatók itt az egzóták — mondja Kráczné dr. Sulyok Mária, a botanikai osztály vezetője. — Különösen hasz­nos iskolásoknak, mert bővül természetismeretük és a szakköri foglalkozások is tar­­ kavicsutánzó pozsgásnövény­ ­almasabbá tehetők egy kis természetbúvárkodással. Fél nap elég ahhoz, hogy bárki is bekalandozza a föl­det a brazil őserdőktől Hát­­só-Indiáig. Banánfa, kávé-, kakaó-, és teacserje, érett gyümölcsű citromfa — élő szemléltetőeszközök biológia­órákra. — Sokan azt hiszik, hogy fán terem az ananász, pedig mindössze félméteres levél­rózsa közepén hozza virágát, amiből a húsos, zamatos termés fejlődik — mutatja a színes, csipkézett levelű nö­vényi expedíciónk botanikus vezetője Minden lépés újabb ámu­lat: rovarfogó, mézkelyhű kancsókavirág Ázsiából, pa­­pagályvirág Afrikából, ma­­dagaszkári csavart pálma ... Kísérőnk kedvenc növénye a levegőből élő Tillandsia, mely sarjadékláncot alkot­va fátyolszerűen lebeg. A trópusokon olyan tömegben él, hogy hazájában csomago­lóanyagnak használják. Kü­lönösen érdekes a szarvas­­agancs-páfrány, ez a növény saját korhadékából táplálko­zik. Végtelen gazdagságú az orchidea-gyűjtemény... A kaktuszok és egyéb pozs­gások, például a kutyatejfé­­lék családjába tartozók kü­lön házat kaptak. Az 1800 faj között találni kuriózumokat is. Például a közép- és dél­amerikai Lophophora kak­tuszról azt tartják az indiá­nok, hogy varázslatos, kábí­tó ereje van: aki kiszívja a növény nedvét, az hallja a színeket és látja a hangokat. Egyébként a kaktuszoknak Amerika a hazája, másutt csak a hozzá hasonló pozs­gás növények, élnek. — Hogyan gazdagítják nö­vényállományukat. — Nemzetközi magcsere­egyezmény jött létre a bota­nikus kertek között; 380 cse­repartnerünk van a világ minden tájáról. Sziklaker­tünk és pálmagyűjtemé­nyünk is a nemzetközi bota­nikuslánc segítségével szü­letett, ehhez hozzájárult szakembereink, kertészeink féltő, gondos munkája. Ezért is kétszeresen fáj nekünk, ha a látogatók kárt tesznek nö­vényeinkben, amelyek szá­munkra felbecsülhetetlen ér­tékűek. H. A. Kiáczné dr. Sulyok Mária, botanikus osztályvezető féltett növényei között A madagaszkári csavartpál­­ma, gyökereivel valósággal kiponyvázza magát, hogy ne mossa el az árhullám Az ananász a szobanövény­ként ismert bromélia rokona

Next