Fejér Megyei Hírlap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-08 / 287. szám
a [3 Ic E3 ^jt [3 er i vha® proletárjai, SAJTÓNAPI MEGEMLÉKEZÉS | QU Q It M L\J | Q | egyesüljetek! SZÉKESFEHÉRVÁRON -----------------------------TÁVKÖZLÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉS Kedd, ------------------------- | 1981. december 8. SZOKATLAN VENDÉGSZERETET XXXVII. évfolyam, ________________ 287. szám NAGY VOLT A SZÍNPAD ^ ■ IJ' IHm tM l,M M ' H4 »■. I l.l^l III ■ Aro: Ft Szeretettel köszöntjük megyénkben N. A. Tyihonov elvtársat! CEPREHHOPI/IBETCTBYEM B HALLIEM OKAACTI/ TOBAPMLUA H.A. Tl/IXOHOBA! Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az MSZMP Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának meghívására hétfőn hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett. A Ferihegyi repülőteret magyar, szovjet és vörös zászlók, üdvözlő feliratok díszítették. A repülőtér betonján felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszegysége csapatzászlóval. A Szovjetunió miniszterelnökének és kíséretének fogadtatására megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Méhes Lajos ipari miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Borbándi János, Faluvégi Lajos és Marjai József miniszterelnök-helyettesek, továbbá a kormány több más tagja, köztük Pója Frigyes külügyminiszter, s ott voltak politikai, társadalmi, állami életünk más vezető személyiségei. Jelen volt az ünnepélyes fogadtatáson Szűrös Mátyás hazánk moszkvai és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Ott volt Nyikolaj Szilcsenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokságának magyarországi képviselője, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport magas rangú képviselői, köztük Vlagyimir Szivenok vezérezredes, a hadseregcsoport parancsnoka. Pontban fél 11-kor tűnt fel a repülőtér fölött a Szovjetunió miniszterelnökének különgépe. A gépből kilépő vendégeket Lázár György, Puja Frigyes és a két nagykövet üdvözölte. A díszegység parancsnoka jelentést tett Nyikolaj Tyihonovnak, majd felcsendült a szovjet és a magyar himnusz. Nyikolaj Tyihonov Lázár György társaságában ellépett a katonai díszegység előtt. Úttörők virágcsokorral köszöntötték a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét. Ezután Nyikolaj Tyihonov üdvözölte a fogadására megjelent magyar közéleti személyiségeket, a szovjet nagykövetség és kolónia, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselőit. Az ünnepélyes fogadtatás a díszegység díszmenetével fejeződött be, majd Nyikolaj Tyihonov és kísérete, vendéglátóik társaságában díszmotorosok kíséretében szállására hajtott. Nyikolaj Alekszandrovics Tyihonov 1905-ben született. 1940 óta tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. 1924-ben segédmozdonyvezetőként kezdett dolgozni, 1930-ban elvégezte a dnyepropetrovszki kohászati főiskolát, 1933 és 1947 között a dnyepropetrovszki és pervouralszki üzemekben dolgozott. 1947-től 1950-ig a nyikopoli déli csőgyár igazgatója. 1950 és 1957 között a Szovjetunió vaskohászati minisztériumának több vezető posztján tevékenykedett. 1957-től 1960- ig a dnyepropetrovszki népgazdasági tanács elnöke volt. 1960—1963. között a Szovjetunió Minisztertanácsa Állami Tudományos Gazdasági Tanácsának elnökhelyettese, miniszteri rangban, 1963-tól 1965-ig a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnökhelyettese, miniszter. 1965 és 1976 között a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese, 1976 szeptemberétől első helyettese volt. 1961-től 1966-ig az SZKP KB póttagja, 1966- tól az SZKP KB tagja. 1978-ban az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjává, 1979-ben a Politikai Bizottság tagjává választották 1980. október 23-a óta a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szocialista Munka Hőse, többszörös Állami-díjas, a műszaki tudományok doktora, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte. Nyikolaj Tyihonov és kísérete délután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Ezt követően a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Szabadság téren koszorút helyezett el a szovjet hősi emlékmű talapzatán. A koszorúzásoknál jelen volt Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter és Farkas Mihály vezérőrnagy, a Budapesti Helyőrség parancsnoka, továbbá a szovjet nagykövetség diplomatái és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselői. A nap folyamán az Országházban megkezdődtek a magasszintű magyar—szovjet hivatalos tárgyalások. Lázár György vezette a magyar tárgyalócsoportot, amelynek tagjai voltak Marjai József, Puja Frigyes, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Hoós János tervhivatali államtitkár, Kapolyi László ipari államtitkár, Roska István külügyminiszter-helyettes és Szűrös Mátyás. A Nyikolaj Tyihonov vezette szovjet tárgyalócsoport tagjai voltak Ivan Usztyijan, a Moldvai SZSZK miniszterelnöke, Viktor Malcev, a külügyminiszter első helyettese, Nyikolaj Komarov, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Nyikolaj Inozemcev, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese és Vlagyimir Pavlov. A tárgyalásokon a felek kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, a jelenlegi tervidőszak feladatairól. Véleménycserét folytattak hazánk és a Szovjetunió gyümölcsöző kapcsolatairól, ezen belül különös figyelmet fordítottak a szerteágazó gazdasági együttműködés eredményeire és a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeire. Szót váltottak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel kontinensünk békéjének és biztonságának megőrzésére, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, egy új nukleáris világégés megelőzésének fontosságára. (Folytatás a 2. oldalon) Sokoldalú együttműködés Bár országainak kapcsolatára, több mint három évtizedes együttműködésére a folyamatosság jellemző, mégis úgy véljük: az ilyen magas szintű látogatások fontos dátumként, kiemelkedő jelentőségű eseményként kerülnek be barátságunk krónikájába. Megannyi példa bizonyítja, hogy amióta 1948. február 18-án Moszkvában aláírták a két ország barátsági szerződését, hazánk és a Szovjetunió kapcsolataiban az elvi szilárdság, az internacionalizmus, az elvtársi, baráti együttműködési készség jut kifejezésre. A magas szintű találkozók a két párt, a két állam vezetői között azóta is híven illusztrálják nézeteink egységét korunk valamennyi alapvető kérdésében. Napjainkban, amikor bizonyos imperialista körök igyekeznek az enyhülés légkörét megváltoztatni, s ennek kapcsán — a rosszemlékű hidegháborús taktika felelevenítésével — ellentétek szítására törekednek a szocialista országok között, különös jelentőséget kap a szovjet kormányfő magyarországi látogatása. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság minden nemzetközi fórumon, az ENSZ-ben és a világszervezet szakosított szerveiben, a kétes többoldalú eszmecseréken a békepolitika rendíthetetlen híve és szószólója. Természetesen, nemcsak a világpolitika, hanem a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdései is szóba kerülnek majd Nyikolaj Tyihonov elvtárs budapesti eszmecseréin. Közhelyszámba megy, mégsem árt hangsúlyozni: hazánk nyugodt légkörét, gazdasági eredményeit, a tőkés világot sújtó válság hatásainak mérséklődését mindenekelőtt annak köszönhetjük, hogy szilárd és kölcsönösen előnyös kapcsolatokat ápolunk a Szovjetunióval. Kiegyensúlyozott együttműködésünket impozáns tények bizonyítják, különös tekintettel a létfontosságú energiahordozókra. Villanyáram és olaj nélkül nincs élet, megbénul a serény országépítő munka. Hogy mit jelent számunkra e két alapvető fontosságú tétel a magyar— szovjet hosszú távú együttműködésben, az nem szorul különösebb magyarázatra. Mint ahogy az sem, milyen értékes tapasztalatokat nyújthat a magyar mezőgazdaság a szovjet szakértőknek, vagy mennyire sokoldalú hozzájárulással segíthetjük egy-egy közös beruházás megvalósítását a Szovjetunióban. Nyikolaj Tyihonov elvtárs látogatása jó alkalmat kínál a két ország kapcsolataiban a közeli és a távolabbi jövő teendőinek áttekintésére. Meggyőződésünk, hogy a magas szintű magyar—szovjet tárgyalások hozzájárulnak széles körű együttműködésünk fejlesztéséhez és közös nemzetközi ügyünket, a béke megszilárdítását, az enyhülés vívmányainak megőrzését is hasznosan szolgálják. Nekünk,a Fejér megyeieknek is alkalom a szovjet kormányfő fogadására való készülődés sokoldalú kapcsolataink áttekintésére. A szerteágazó kooperációban kiemelt hely illeti meg megyénk gazdaságát, nemkülönben a politikai, a tudományos és kulturális kapcsolatok rendszerét. A mindennapi munka köt össze bennünket és fűzi egyre szorosabbá, évről évre gyarapodó kapcsolatainkat. Jelentősek az érzelmi motivációkkal gazdagított, személyes emberi kapcsolatok, amelyek aligha férnének bele hivatalos egyezmények keretébe, összeköt bennünket a történelmi múltba fogant és a jelent éltező testvéri barátság megannyi eltéphetetlen szála. A mindennapok valósága mutatja, hogy a magyar— szovjet baritszív mély és sokoldalú gyökeret vert a Fejér megyében élő emberek érzés- és gondolatvilágában. Az eszméink, érdekeink, céljaink azonosságán alapuló barátságot érzelmileg is motiválja a felszabadító iránti hála, az idősebb, a tapasztaltabb szocialista testvér iránti tisztelet, a köszönet a sok-sok segítségért, amit nehéz helyzetben kaptunk. Mi, Fejér megyeiek, munkásai vagyunk a magyar— szovjet gazdasági kapcsolatok erősítésének. Olyan jelentős központi fejlesztésekben vagyunk érintettek és érdekeltek, mint az acélgyártás, az alumíniumipari félgyártmányok fejlesztése, a közúti jármű, a szállítástechnikai , könnyűszerkezetes építési és az eocén programok. Megyénk korszerű iparának kialakításához, fejlesztéséhez terveket, gépeket, berendezéseket, technológiákat szállított a Szovjetunió, a hosszú távú megállapodások szerint. Ugyanakkor biztosította a termelés megindításához szükséges szakemberek képzését, az üzemeltetés és fejlesztés számtalan feltételének megteremtését. Hadd idézzük fel, hogy annak idején a Dunai Vasmű szakemberei Dnyepropetrovszkban tanultak, hogy a Dunai Vasmű szovjet vasércet, a könynyűfémmű a Szovjetunióban kohósított alumíniumot dolgoz fel, s a megyénk gazdaságaiban előállított termékek egy részének biztos piaca van a Szovjetunióban. A gyümölcsöző kapcsolatrendszerben helye van a kulturális és tudományos együttműködésnek. Ez utóbbinak legjelentősebb módja a szakembercsere. Igen fontos a tudományos akadémiák együttműködési megállapodásai alapján az a búza- és kukoricanemesítési program, amelyben az MTA martonvásári intézete több szovjet kutatóintézettel áll kapcsolatban. Hozzáférhető közelségben van a Szovjetunió kulturális kincseinek és megszülető értékeinek megismerése. Ugyanakkor viszont a magyar nép kulturális hagyományainak is megvan az ismeretcsatornája. Különösen élő és sokoldalú a kapcsolat szovjetunióbeli testvérmegyénkkel Vorosilovgráddal. Követve a testvéri együttműködést, testvérvárosok, testvérüzemek és intézmények kapcsolattartó munkája. Vorosilovgrád, Kommunarszk, Antracit, Krasznodon, mind-mind ismerősen csengő helységnevek megyénkben. Sokak személyesen jártak már a testvérmegyében, mert évenként csak a különböző küldöttségek, szakmai delegációk tagjakéntmintegy kétszázan látogatnak el tőlünk, és onnan is egyre többen keresik fel megyénket. És ennek többszöröse a békevonatok utasainak száma. Sokoldalú kapcsolataink átfogják megyénk egészét. A megyénkben működő ötvenhárom MSZBT tagcsoport tevékenysége mintegy százezer embert fog át. Baráti találkozások, vetélkedők, előadássorozatok, kiállítások, rendezvények mind-mind jól szolgálják a Szovjetunió politikájának, társadalmi, gazdasági, műszaki, tudományos eredményeinek népszerűsítését, a szovjet emberek mindennapi életének bemutatását. A mindennapi élet, a magyar—szovjet kapcsolatrendszer sokféleségéből villantottunk fel néhányat. És a magasrangú, vendég fogadása, látogatása alkalmat ad a sokoldalú együttműködés számba vételére. Ezek a kapcsolatok, együttműködések évről évre gazdagodnak, egyre gyümölcsözőbben éltetik népeink megbonthatatlan barátságát.