Fejér Megyei Hírlap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe tiszteletére péntek délután a Parlament előtti Kossuth téren katonai tiszteletadás közepette felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a Gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. (MTI) Zászlófelvonás Májusi fények Az emberiség történelmében vannak olyan ünnepek, amelyek fontos határkövet jelképeznek a társadalmi haladás útján. Május elseje 1889 óta ünnepe és harci seregszemléje öt kontinens minden népének. Egyként ünnepük a világ minden metropolisában, a hagyományos európai, észak-amerikai iparvidékeken, kis óceániai halászfalvakban, afrikai ültetvényeken, mindenütt, ahol a dolgozó emberek felelősséget éreznek magukért, sorstársaik jobb életéért.□ A májusok története vérrel kezdődött. Kilencvenhat esztendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól megfosztott és semmibe vett munkásosztály kibontotta az ébredés, a felemelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres három 8-as bevezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés. Az I. Internacionálé már 1866-ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884- ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa is követelte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező esetben országos sztrájkot kezdenek. Mivel a követelést nem teljesítették, a sztrájk valóban kirobbant, s 1886. május 1-én a Michigan-tó partján — először a munkásmozgalom történetében — a tüntetők közé lőttek. Két nappal később Chicagóban rendőrök sortűze dörrent: hat halott és félszáz sebesült vére folyt. A munkásság sztrájkja ekkor ugyan még sikertelen maradt, de megmutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacionálé első kongresszusa , amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze —, hogy nagy nemzetközi tüntetésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig valamennyi országban és városban azonos napon, 1890 május elsején. Így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje, amely — Engels szerint — „az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatta, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek”. Az azóta megtett út sem volt könnyű a világ munkásainak. Az évenkénti felvonulások, tüntetések szinte minden esztendőben hol itt, hol ott emberáldozatokat követeltek. Az utcán hömpölygő munkástömegek azonban megértették az egységükben rejlő erőt, mind elszántabbak, bátrabbak lettek és megtanulták gyűlölni az osztályellenséget. Akárhány csendőrsortűz dörrent és rendőrkardlap riasztott munkásra, agrárproletárra, erősebb lett a szocialista mozgalom, újabb és újabb százezrek emelték magasba a pirosló zászlókat a Ruhr-vidéken, az angol kikötőkben. A magyar munkásság is megértette a nemzetközi demonstráció jelentőségét. Első alkalommal hatvanezer munkás vett részt a budapesti nagygyűlésen, miközben a forradalomtól rémüldöző burzsoázia eltorlaszolta lakásai ajtaját, lehúzta ablakai redőnyét. Pedig Szapáry belügyminiszter mindent megtett a védelmükre. Katonaságot, csendőrséget vonultatott fel, sőt még két vidéki ezredet is Budapestre rendelt, hogy vérbefojtsák a nép esetleges felkelését. A szocialista világmozgalomnak, az első marxista munkáspártnak, a proletariátus internacionalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió létrejötte volt. Az 1917-es októberi forradalommal megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Mi, magyarok elsők között léptünk erre az útra. 1918. május 1-én a magyar munkásság már forradalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén és 1919-ben a proletárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Sajnos azonban az örömet és boldogságot — amely ekkor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nemegyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jövő május — vörös május! így fogalmazott ezekben az években a munkásság, mert élt benne a Tanácsköztársaság reménye, s bízott benne, hogy eljön az idő, amikor a véres május elsejéket felváltja a derűs szabad májusi ünnep. És amikorra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez egyben azt is jelentette: egy sor ország kiszakadt a tőkés rendszerből, s elkezdődött a szocialista világ■ rendszer kibontakozása. A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte óta a munkások, a dolgozók különböző osztagainak május elsejei seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszigetelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők — május elsején éppúgy, mint az év bármely napján — nemzetközi támogatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjetuniótól és a mellette álló szocialista országoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult vagy függetlenségükért harcoló gyarmatok és félgyarmatok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista országok dolgozói is, akik naivul napra tiltakoznak a kizsákmányolás, az elnyomás, a munkanélküliség, a rettegés ellen, így terebélyesedik ki a munkásság összefogásának májusi eszméje és tölti be rendeltetését a mai kor követelményeinek színvonalán, mint ahogyan Rosa Luxemburg mondta annak idején: „A nyolcórás munkanap elérése után sem szűnik meg a májusi ünnep. Mindig, amíg tart a munkásság harca a burzsoázia és kormányai ellen, amíg nem teljesítik minden követelését, minden esztendőben a májusi ünnep lesz ennek kifejezője. Ha pedig felderülnek a jobb idők, és a munkásosztály az egész világon eléri a felszabadulást, akkor valószínűleg a megvívott harcok és az elszenvedett fájdalmak emlékének napját fogja ünnepelni az emberiség”. Hadd tegyük hozzá Rosa Luxemburg szavaihoz, hogy a felszabadult népek május 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hová jutottak. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ünnepen, hogy pártunk vezetésével az elmúlt évtizedekben maradandót alkottunk, nagy tetteket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átalakult társadalmunk rendje, az emberek élete, gondolkodása, magatartása. Magyarország, az egykori kisparaszti, agráripari ország most ipari agrárország, amelyben fejlett a szocialista nagyipar és a nagyüzemi mezőgazdaság. A szocialista gazdaság eredményeire alapozva emberhez méltó életszínvonalat értünk el, a régi rendszerrel össze sem hasonlítható a kulturális, a szociális, az egészségügyi ellátásunk. A politikai, gazdasági, ideológiai átalakulás azt jelenti: lezárult a magyar történelemnek az a korszaka, amely idő alatt Magyarország igazán soha sem lehetett független; azt jelenti, hogy a feudalizmussal terhelt, népelnyomó államrendszert szétzúzva, a nép „meglelte honját e hazában”.□ Olyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vidáman, felszabadultan örülhetünk eddigi eredményeinknek, munkasikereinknek. Ünnepeljünk jókedvvel, a jól végzett munka örömével ! Fodor László FEJÉR MEGYEI HÍRLAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! Szombat, 1982. május 1. XXXVIII. évfolyam, 101. szám Ára: 1,80 Ft og írni. Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János, mint sok esztendeje minden május elseje előtt, most is ellátogatott Angyalföldre. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát pénteken délelőtt a XIII. kerületi pártbizottságon — ahol programja kezdődött — Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára és Bozsik József a városrész tanácselnöke fogadta. Deák Gábor számolt be röviden mindarról, ami Angyalföldön az elmúlt évben — Kádár János legutóbbi ottjárta óta — történt. A pártbizottság épületében nemrég nyílt meg az angyalföldi fiatal képző- és iparművészek kollektív kiállítása. A Központi Bizottság első titkára ennek megtekintésére is szakított időt szorosra szabott programjából. A látogatás az MHD daru- és kazángyárában folytatódott, ahol Szép János vezérigazgató és Steiner Arnold, a pártbizottság titkára fogadta a vendéget. A forgácsoló gépműhelyben már várták a munkások a Központi Bizottság első titkárát, aki megmegállt egy-egy NC-esztergánál, hogy kezet szorítson a nagy teljesítményű masináknál dolgozókkal, majd részt vett és felszólalt az üzem május elsejét köszöntő röpgyűlésén. A Központi Bizottság első titkára e munkáskollektívának is beszámolt az elmúlt napokban Budapesten járt lengyel párt- és kormányküldöttség látogatásáról, valamint a hét elején az NSZK fővárosában folytatott tárgyalásainak eredményeiről. — Nekünk idehaza — folytatta — feszültebb nemzetközi, politikai, gazdasági körülmények között kell dolgoznunk, és olykor „nem szeretem” intézkedéseket is meg kell hoznunk. A helyzet kényszeréről annyit, hogy ma lényegesen többet kell ahhoz exportálnunk, hogy csak ugyanannyit kapjunk külországból, mint például 1974-ben. Meg akarjuk őrizni legalább azt a szintet, ameddig felküzdöttük magunkat — most ez a programunk. Ehhez kérjük az önök, hazánk minden dolgozó emberének segítségét — mondotta végezetül Kádár János. Ismét Kiváló Vállalat az ARÉV • Építő termékgyártók, vagy termékgyártó építők? Tegnap, április 30-án este ismét építőmunkások népesítették be a székesfehérvári Vörösmarty Színházat.Az 1981. évi eredményeik alapján ismételten kiváló címmel kitüntetett Alba Regia Állami Építőipari Vállalat ünnepségét jelenlétükkel megtisztelték a politikai és társadalmi élet vezető személyiségei, közöttük Szilágyi Lajos miniszterhelyettes, Takács Imre, a megyei pártbizottság első titkára, Reszegi Ferenc, az Építő-, Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Khaut András a városi pártbizottság első titkára és Knizse Gyula, az SZMT vezető titkára. Az ünnepségen, amelyet Németh László, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára nyitott meg, Kiss József vezérigazgató mondott köszöntőt és köszönetet a miniszterhelyettestől átvett vállalati kitüntetéséért. Az ünnepségen kilencen vették át a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, s külön köszöntötték a hazánk felszabadulásának ünnepén a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett Bikádi László vezérigazgató-helyettest, Gáspárt Lajos főépítésvezetőt, az ezüst fokozattal kitüntetett Fekete I. József főmérnököt. Adatok sokaságát lehetne most — ismétlésként — felidézni, hiszen tudjuk, hogy az ARÉV évek, évtizedek óta maradéktalanul teljesíti lakásépítési feladatát, hogy a hazánkban oly sokáig vajúdó könnyűszerkezetes építési rendszert itt Székesfehérváron olyan gyorsan valósították meg, hogy a program tervezett befejezése előtt már exportfeladatot is végeztek. Rendszert teremtettek a CLASP-pal, s ennek a rendmond ugyan, hogy az 1981. évben végrehajtott 1,7 milliárd forint értékű építésszerelési tevékenység mellett már 1 milliárd forint értékben gyártottak, értékesítettek szemek gazdái is lettek. Életképes rendszer fejlődőképes gazdái. Mert az is sokat CLASP-épületeket, s emellett egy új gyártási program megvalósulása első eredményeként már tízezer négyzetméternyi hőtakarékos ablakot is gyártottak, az ALBA- család tucatnyi más terméke mellett. A múlt év adatai alapján még építő-termékgyártónak lehet nevezni az ARÉV-et, de a CLASP, az ALBAPLAST elnevezésű hőtakarékos ablakgyártás, a gipsz, illetve gipsz és pernye alapanyagú egyéb Alba termékeik, s nem utolsósorban a most induló Alba Ház gyártásával és értékesítésével még ebben az ötéves tervben megfordítják a sorrendet, vagyis: termékgyártó építők lesznek. Nem, nem úgy, hogy csökkentik a hagyományosnak mondható építésszerelési tevékenységet — már amennyire „hagyományos” a panelos építés! —, hanem úgy, hogy nagy ütemben fejlesztik a zárt üzemi feltételek közepette végezhető termékgyártást. Mennyiségben is, választékban is. Mostanában szinte minden újságban olvashatják hirdetéseiket, amelyekben korszerű termékeiket kínálják eladásra, illetve amelyekben munkát kínálnak a legkülönbözőbb szakmák ismerőinek. Mert — bármilyen furcsa is az építőipar országos méretekben csökkenő létszáma mellett — az ARÉV évről évre növelni akarja a létszámát. Méghozzá úgy, hogy évről évre minden egyes dolgozójának az előzőnél nagyobb termelési értéket kell előállítania. Hogy kielégíthessék — továbbra is maradéktalanul — a megyeszékhely és a megye építési igényeit, hogy jusson elegendő CLASP-iskola az országban mindenhová, ahol erre a társadalomnak pénze van, hogy 1984-től már évente harmincezer házgyári lakáshoz ők szállíthassák a hőtakarékos ablakokat, hogy az 1983 tavaszán átadandó első harminc — székesfehérvári — Alba-Házat évente többszáz gyártása, építése, értékesítése kövesse. Határainkon belül, s ha lehet azokon túl is. Megőrizzük a zászlót, az oklevelet, a kitüntetést... Több, mint két évtizede mondatják el a fogadalmat a vállalat vezetőivel a legjobbaknak járó kitüntetések. S eddig még mindig újabb, kimagasló eredményekkel őrizték meg, s érdemelték ki újra. Közös érdekünk, hogy a most elhangzott ígéretet is valóra váltsák. Kátay Antal Éljen május elseje!