Fejér Megyei Hírlap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-18 / 297. szám

12. OL­DAL SZÁMLOGIKA A számok a négyzetben bizonyos szabályok szerint he­lyezkednek el, vízszintes és függőleges irányban. E szabá­lyok alapján írjátok be a kérdőjel helyére a hiányzó szá­mot, amelyet levelezőlapon várunk, december 23-ig, cí­münkön: Fejér megyei Hírlap (Zsibongó), Székesfehérvár, Pf. 5. 8003. Hogyan lopta el a gyík a tüzet a jaguártól? (Dél-amerikai indiánmese) Réges-régen élt egy folyó partján egy jaguár, és en­nek a jaguárnak a sátrában égett egy kis tűz. Akkoriban a világon még senkinek sem volt tüze, még az embernek sem. Mindenki nyers húst evett, csak a jaguár sütött, főzött a tüzén. Az ember is szerette­ vol­na, ha tüze lenne, és kérte a jaguárt, hogy legalább egy kis darab izzó szenet adjon neki. De a jaguár zsugori volt, eldugta sátrában a tü­zet, és nem adott belőle az embernek. Megmérgesedett az ember, és elküldte a gyí­kot, hogy lopja el a tüzet a jaguártól. Épp esett az eső, és a ja­guár azon őrködött, nehogy befolyjon sátrába a víz, a tüzet ki ne oltsa. És mivel már néhány napja egyfoly­tában esett, a jaguár álmos és rosszkedvű volt. És ak­kor jött a gyík és azt mond­ta: — Aludj egyet, jaguár, vi­gyázok én addig a tűzre. Megörült ennek a jaguár, lefeküdt, és azon­mód mély álomba merült. Amikor lát­ta a gyík, hogy már mélyen alszik, kikapott egy égő ágat a tűzből, aztán kinyitotta a sátor ajtaját, hogy az eső eloltsa a jaguár tüzét. Az ágat pedig elvitte az ember­nek. Mire felébredt a jagu­ár, nem volt többé tüze. Ettől kezdve van tüze az embernek, és nincs a jagu­árnak. Az ember sült húst eszik, a jaguár nyerset. (Mezey Katalin fordítása) Kodály Zoltán VÍZSZINTES: 1. Ludolf­féle szám. 3. Kodály műve. 13. A beszéd eleme. 15. Ame­rikában élő magyar szárma­zású matematikus (Ernő). 16. Női név. 18. ... Nielsen, hí­res filmcsillag volt. 19. ...­­fi, fantasztikus regény. 21. Be­cézett szülő, névelővel. 23. Használja a szemét. 24. ... Vegas. 25. Latin harag (ira). 26. Mutatószó. 27. A Noszty­­fiú esete Tóth Marival írója. 28. Régi krónikásének alakja. 31. Szülő. 32. Az ügyész kép­viseli. 33. Férfinév. 34. Ko­dály műve. 35. Az ezüst vegyjele. 36. Saját kezűleg. 38. Könyörgés. 39. Madár. 41. Testr­ész. 43. Valaki orra irá­nyába. 45. ... (startra) ké­szen. 47. Elege volt belőle. (Unalmasnak találta). 49. egy éjszakát bánatában. 52. Nyári úttörő ... (sátorváros). 53. Ritkán van a lottón ötös találatot... 55. Afrikai csa­torna. 57. A férfi fejen ke­vés a hajgöndörítés, a ... jóval több. 58. Kodály-mű. 61. Aprólék, páratlan betűi. 62. Könyvek címe alatt sze­replő szó (a szerző neve előtt áll). 63. ... Angeles. 64. Jávor Pál. 65. Kubai politikus. 67. Félsziget a SZU-ban. 69. Dickens írói álneve (Boz).70. Szintén. 71. Lengyel sci-fi író. 73. Pépes étel. 74. A nagybő­gő kiváló művésze (Aladár). 75. Égtáj. 77. Kétjegyű más­salhangzó. 79. Az iparban használt fontos növény. 80. Közlekedési terület. 82. Ez­zel bíztatják a lusta lovat. 84. Egyetem díszterme. 87. A föld irányába. 88. Nyakvé­dő kelme. FÜGGŐLEGES: 1. Kodály műve. 2. Bibliai férfinév. 4. Az ábécé utolsó betűje. 5. A Biblia szerint elsőszülött­­ségét egy tál lencséért adta el. 6. Kodály Zoltán szülőváro­sa, ahol ma is a legeredmé­nyesebben tanítják a módsze­rét. 10. Orosz személynév­más, nőnemben (onn: ő). 11. Apró dísztárgy, csecsebecse. 12. Bizonyos idő elteltével. 14. Azon a helyen. 17. Dohányzó eszköz, amely egészségesebb a cigarettánál, névelővel. 20. Svájci kanton. 22. Kodály műve, prózai alkotás. 24. Ludditben van (főleg pikrin­­savból álló erős robbanószer). 25. Erre a helyre. 28. Futó­versenyek kijelölt hosszúsá­ga. 29. Arra a helyre. 30. Ke­serűség, bú. 34. Fél hármas! 37. Kiütéssel járó gyermek­­betegségben szenvedő. 38. Kilátóban van! 40. Keresztül szúr. 42. Író, újságíró volt (Adorján). A név egyébként latinul csillagot jelent. 44. Az a cselekvés, hogy valamit ki­utalnak. 46. Franciául: ki­rály (rd­). 48. Menyasszonyok. 50. Szidalmazás szövege. 51. Tetejére. 54. Maga. 55. Föl­dünkön kettő van: északi és déli. 56. Némán zenél! 59. Többes személynévmás. 60. ...­­mók, vegyes holmi, ka­­cat. 64. A jognak valamely elvi alaptétele. 66. Kodály műve. 68. Bogáncsszerű tüs­kés szántóföldi gyomnövény. 69. ... ügyminisztérium. 71. Férfinév. 72. Régi gyermek­­játék (ékezetcserével). 76. Ta­szít. 78. Becézett női név. 81. Az egyik morzehang. 83. Ro­ló egynemű betűi. 85. Közte­rület. 86. Amerikai hírügy­nökség. Beküldendő a Kodály-mű­­vek és szülővárosa neve. Ha­táridő: december­­25. Helye­sen megfejtőink között könyvutalványokat sorsolunk ki. A december 4-i kereszt­­rejtvényünk szövege: A nagy fájdalom, akár a nagy öröm, a kiegyensúlyozottság meg­szakítása, így nem tarthat sokáig. — M — Számoljunk! Számoljunk! — írtuk december 11-i feladvá­nyunkban. Jól számolta­tok, a megadott ábrát so­kan többféleképpen töl­tötték ki: ötvenforintos könyvutalványt nyert Szabadkai Zsolt (Sárbo­­gárd, Ady E. u. 148.), Nagy Anikó (Pákozd, Vö­rösmarty u. 22.) és Bíró Krisztina (Székesfehér­vár, Mikszáth u. 1.). Kodály tanár úr Biztosan ti is hallottátok azt a mondást, amely szerint igazi nagy egyéniségek csak százévente egyszer születnek. De vajon eszetekbe jut-e, hogy a magyar nép a XX. századi zenének egyidőben két óriást is adott Bartók Béla és Kodály Zoltán sze­mélyében? S gondoltak-e ar­ra, hogy Bartók és Kodály alkotásai a világ minden tá­jára, Moszkvától New York­ig röpítik egy kis közép­európai nép, a magyarság ze­nébe foglalt üzenetét? Ebben az esztendőben kü­lönösen sok, Kodály által írt zeneművel ismerkedhettek meg, ha figyelemmel kísér­tétek a hangversenyek programjait, a rádió­ és a televízió műsorait, hiszen 1982. december 16-án ün­nepli a zenei világ Kodály Zoltán születésének 100. év­fordulóját. Miközben fel­csendülnek a Háry János, a Székely­ fonó, a Marosszéki táncok, a Galántai táncok, a Páva-variációk, a Budavári Te Deum vagy a Psalmus Hungaricus csodálatos dal­lamai, a hallgatót mindig az az érzés keríti hatalmába, hogy alkotójuk ma is él, itt járkál közöttünk. S azon kívül, hogy re­mekművek sorát írta meg, mennyi mindenre jutott ide­je a Tanár úrnak. 1905-től kezdődően többször is ne­kivágott a magyar pusztá­nak, hogy hátizsákjával és fonográfjával felszerelkezve összegyűjtse a magyar nép­zene még fellelhető értékeit. Ennek, az évtizedekig tartó kutatómunkának eredménye lett a Magyar Népzene Tára című gyűjtemény. Pedig az akkori zenei közvélemény nem fogadta tetszéssel a hangversenytermek pódiu­mán a Kodály zongorakísé­reteivel ellátott népdalokat. De a Tanár úr már akkor is bízott a népzene erejében, s már 1906-ban így írt: „A magyar népdal a hangver­senyteremben! — különösen hangzik ma még. Hogy egy­­sorba kerüljön a világiroda­lom remekeivel és a külföl­di népdallal. De megjön az ideje ennek is.” Kodály Zoltán azonban nem „csak” zeneszerző, nép­dalkutató és nyelvész volt egyszemélyben, hanem mint zenepedagóus is a legjob­bak közé tartozott. Elsőként figyelt fel a magyar ifjúság zenei nevelésének fontossá­gára, amelyről a következő­képpen vélekedett: „Min­den gyermeknek joga, hogy az iskola kezébe adja azt a kis kulcsot, amellyel, ha ő is akarja, bejut a zene csoda­kertjébe, s azzal egész élete értékét megsokszorozza.” És Kodály nemcsak nyilatko­zott, hanem azonnal munká­hoz is látott. Megírta az ál­talatok is jól ismert ének­gyakorlatait: az ötfokú ze­nét, a 333 olvasógyakorlatot, az Énekeljünk tisztánt, a Bicinia Hungaricát. Ma már az iskolai énektanulás el­képzelhetetlen lenne gyűjte­mények nélkül. Kodály tanár úr önmagá­val és másokkal szemben is szigorú, nehezen megköze­líthető, zárkózott ember volt. Magáról és műveiről csak ritkán beszélt. Eősze László, az egykori tanítvány „Forr a világ” című remek Ko­­dály-életrajzában így emlé­kezik a Tanár úr szavaira: „Minden zeneszerző megírta életrajzát kottában, csak tudjuk elolvasi. Igazabb ké­pet kapunk róla, mint az akár maga, akár mások által írt kötetes életrajzokból. De érteni kell a zene nyelvén.” Lovrek Károly ,és joj «.w* Hétvégi melléklet Mit bámulsz? Nem hiszel a szemednek? Nem csalás és nem ámítás: én egy valódi hírlapi kacsa vagyok! Pon­tosabban: kontyos réce. A kontyom azért nem látható, mert nemrég jártam fod­rásznál Bokros János Szarka Vendel Tudós doktor Szarka Vendel, minden kedden reggel rendel. Kiválóan fúr és drótoz, nincs még ilyen fogszakorvos! De vigyázz, ha szádban matat, kilopja az aranyfogad! FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1982. DECEMBER 18. Hurrá, itt (volt) a cirkusz! Három előadásban tapsol­hattak a fehérvári gyerekek a Vörösmarty Színházban szereplő cirkusznak. A Magyar Cirkusz és Va­rieté Vállalat műsora min­den „porcikájában” a gyere­kek számára készült. Volt sok-sok móka, játék és ka­cagás. De még lélegzetelállí­tó zsonglőrködés és akroba­tika is. A táncosok is ügyesek voltak, és szépek, bár pél­dául a mindent eltakaró moncsicsi jelmezben csak játékosan összecsiszolt moz­dulataikat csodálhatták meg. A „moncsicsitánc” mel­lett nagy sikere volt a nép­szerű Vuk-sláger játékos felidézésének is. A bohócok tréfás sütés­­főzése, zenélésük, és egyéb mókáik harsány kacagást csaltak elő. Tetszett az egész műsor nyitottsága, vagyis az, hogy végig szoros kapcsolat épült ki a szereplők és a gyere­kek között. Gyakran szere­pelhettek a lányok és fiúk a közönség soraiból. Teker­ték szorgalmasan a bűvös kockát, bűvészkedtek, lab­­­dázhattak. A társulat ősztől a jövő év tavaszáig 265 előadáson szórakoztatja az országban a cirkuszkedvelő gyereke­ket. B. L. Hófehérke és a Amikor jegyet váltottam a Hófehérke és a hét törpe című mese-rajzfilmre, első gondolatom az volt, hogy egy alibigyereket is vin­nem kell magammal, hi­szen hogyan is festene a né­zőtéren egy felnőtt, magá­ban. Később , feloldódva az előadáskezdés vidámsá­gában, elgondolkoztam fé­lénkségem okán. Úgy érzed, ez már nem neked való, eb­ből már kinőttél? —­ilyen kérdéseket tettem fel ma­gamnak. De egyszerre eszembe jutottak a könyves­polcaimon sorakozó mese­könyvek, köztük még azok is, amelyeket szüleimtől örököltem. Eszembe jut Csáth Géza novellája, amit a századelő egyik „legfel­­nőttebb” írója „Andersen bácsihoz” fűződő emlékeiről írt. Hófehérke-ügyben tehát ■talán csak résnyi a nemze­dékek közti távolság. Akik az 1938-as bemutatót gye­rekként látták, most már ta­lán unokákat is vihetnek moziba, s velük élvezhetik ismét gyerekkoruk kedves mesefiguráit. S ez a köteles­ség most nagyon kellemes. A húsz-harminc év körüli hét törpe felnőttek talán fájlalnák, ha „mi ebből kinőttünk” felki­áltással kénytelenek lenné­nek távolmaradni. Szeren­csére a tizenéveseket nem gyötrik ilyen aggályok. Ta­lán sokan közülük nem is olvasták még ezeket a klasz­­szikus meséket, s a Grimm­­testvérek tündéri képzeleté­nek alakjait a Walt Disney­­figurákban megtestesülve vonulnak be élményeik kö­zé. Villamos-filozófusok és kispad-szociológusok szerint „a mai ifjúság” mindig rossz. De mondják avatot­­tabbak is, hogy már csak a harsány, néha durva színek, hangok hatnak rájuk, a bi­zonytalansággal az erőszak hatalmát szegezik szembe, s hogy erre tanítja őket nap mint nap a tévé, rádió, ol­vasmányaik. Elszomorítana, ha elhinném, csak ennyi az igazság. S talán el is hin­ném, ha nem látnék a nagy­szemű háromévesek között a bájt, tüneményt, humort már-már szinte felfedező és talán felnőtt korukra is el­raktározó tizenévest, a Hó­fehérke és a hét törpe vetí­tésén. Molnár Gabriella

Next