Fejér Megyei Hírlap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

FEJÉR MEGYE HÍRLAP , 1982. DECEMBER 4. Hétvégi melléklet W*m 11 Mm wf ^ ^ I Kodály-kiállítás a Bartók-emlékházban Bartók vendégül látja Ko­dályt , úgy, ahogy az élet­ben is oly sokszor találkozt­­ak, mint ahogy barátok, szellemi társak voltak. A Ko­­dály-centenárium alkalmá­ból bensőséges kiállítást ren­deztek az alig egy éve meg­nyílt Bartók emlékházban, Budán a II. kerületben. „Vonzzák egymást, mint a kiegészítő ellentétek” — írta a két zeneszerzőóriásról Mol­nár Aurél. S a kiállításon is Bartók és Kodály barátsága, hasonló és ellentétes nézeteik kapnak hangot. Dokumentumok, fényképek, iratok, levelek sorakoznak a falakon és a tárlókban. A mostani kiállításon Kodály személye, tevékenysége a központ. De oly gyakran ta­lálkozik fellépése, megnyilat­kozása Bartókéval. Itt a Psalmus kéziratos kottája. Fotók a fiatal Ko­dályról. Együtt Bartókkal. Népdal-feldolgozások, eltérő és hasonló módszereik. De nézetük igen egyezik a nép­dal szerepéről, helyéről az új magyar zenében. Leveleik egymáshoz. Véleményük egy­más munkásságáról. Hangverseny-plakátok. A Háry színlapja 1926-ból, az október 16-i ősbemutatóról — Nagy Izabella és Körmen­di János vendégfellépésével. Lemezborítók. Felvételek Ko­dályról és Kodály fényképei népdalgyűjtő­ útjáról A Székelyfonó milánói be­mutatója a Scalaban, Failoni vezényletével. A Budavári Te Deum meg­születésének körülményei. A mű kottája, szövegrészlete, bemutatója. Kodály vezényel­t hangversenyen és lemez­­felvételen. Kodály zeneelméleti mun­kásságának dokumentumai. Könyvei, tanulmányai. A magyar népdal strófa-szer­kezetéről írott könyvének ki­adása Közéleti szereplései. Tevé­kenysége az új alapokon tör­ténő ének-, zeneoktatás meg­teremtéséért. A zeneszerzőről elnevezett debreceni iskola felavatásán, 1957-ben. Tanít­ványaival, gyerekek között. Díjak, kitüntetések: 1948- as Kossuth-díja 1960: az ox­fordi egyetem díszdoktorává avatja, 1965: a Herder-díj­­jal tüntetik ki. S 80 éves, amikor az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság ér­demrendjét adományozza ne­ki. Fotók — Kodály barátok­kal, a családja közelében, Pablo Casals-sal, kortárs vi­lágnagyságokkal, zenészekkel, karmesterekkel, feleségével. Néhány személyes tárgy, em­­ber, levelei, s a hozzá írott levelek. Kodály Zoltánnak még nincs önálló múzeuma. Ez a kiállítás, s a Budapesti Tör­téneti Múzeumban rendezett bemutató anyaga a számos családi dokumentum jó alap­ja lehetne egy Kodály-emlék­­ház gyűjteményének. K. M. Vallomások Kodály Zoltánról Valamikor harcoltam a né­pies ellen: egy túlélt és epi­­gon népiesség volt az, a Sza­­bolcskáké és Pósáké. Ma fiatal költők mintha friss forrásokat nyitottak volna ugyanabból a régi, a népi ta­lajból. .. Különös ritmusa a magyar lélek életének, hogy ez összeesik Kodályék gyö­nyörű fölfedezéseivel. (...) Hiszek egy kultúrában, mely mélyebb és régibb az irodal­minál, mely élni, nőni és halmozódni tud írás nélkül is, mely előbb volt az iroda­lomnál, s ma is él, még, no­ha bujkálva, s kiveszőben. Mély hála a nagyszerű gyűjtőknek, akik — mint Ko­dály Zoltán — átmentik az irodalom többé-kevésbé biz­tos éléstárába egy süllyedő világ halhatatlan gyümölcse­it. Babits Mihály (1933) Nem azért becsülöm Ko­dályt, mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, ha­nem azért lett egyetlen ba­rátommá, mert­­nagyszerű emberi kvalitásaitól eltekint­ve) a legjobb magyar zenész. Hogy e barátság hasznának legjavát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az ő nagyszerű képességeit és fél­reálló önzetlenségét bizo­nyítja. Küzdelmeket nem ép­pen nélkülöző pályámon mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradsá­got nem kímélt, ha érvénye­sülésemről volt szó. Bámu­latos biztos és gyors ítélőké­pességének köszönhetem akárhány művemnek végle­ges, az eredetinél tökélete­sebb kialakulását. Bartók Béla Mily óriási örökséget ha­gyott ránk. Páratlan szépsé­gű kórusműveket, a Psalmus Hungaricust, színpadi alko­tásokat, amelyek ma is ál­landóan műsoron szerepel­nek. Számomra azonban ta­lán gyermekkorainak gyűjte­ménye a legkedvesebb. Mind­nyájan tanulhatunk belőle, hangzásuk szépségéből, friss elevenségükről. Eredetiek, gazdagok, nemesen egyszerű­ek. A hallgató önkéntelenül is Kodály szavaira gondol: Senki se túlságosan nagy ar­ra, hogy a kicsinyeknek írjon — sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen hozzá. Benjamin Britten Kodály több a nemzetmű­velőnél, a honalapító emberi rangja illeti meg. A két vi­lágháború között Kodály a nemzeti egység egyik alapve­tő feltételét kezdte megte­remteni: az éneklő Magyar­­országot. A XVI. század fé­lelmetes válságában egyszer­re énekelni kezdett az ország, még a végvárak éhező, ron­gyos vitézei is énekmondó­kat tartottak, Tinódi csupán kiemelkedő nagy példa volt a sokból. Ez az ének tartot­ta össze a csaknem széthulló társadalmat. (...) Kodály ezt az éneklő Magyarországot akarta feltámasztani a lel­­kekre rakódott por és hamu alól: honalapító hevülete so­hasem apadt (...) Kodály nem halt meg. Más történt vele: zenéből zenébe tért. Féja Géza (1975) A korszakos szenzáció, hogy századunk zenéjében egy kis ország semmiből termett énekkari kultúrája valósá­gos reneszánsz ígéretét hoz­ta, s végül, hogy a magyar zenei nevelés módszereit, eredményeit világszerte pél­daként emlegetik, mind-mind Kodály kezdeményének, ál­dozatos munkájának köszön­hető. Egymaga végezte el, amit századok és nemzedé­kek mulasztottak. Zenei anyanyelvet adva népének, gondja volt rá, hogy e meg­talált nyelven a kisiskolások, még az óvodások is beszélni tudjanak. Fodor András Én az ő nagyságát, távolról nézve, abban láttam, hogy milyen munkát vállalt egy ugyancsak nehéz helyzetbe került nemzet életében. Az, hogy ő Bartókkal együtt le­nyúlt a népzenéhez, nem­csak azt eredményezte, amit Európában Stravinsky és a többiek csináltak, vagyis hogy az ősforrásból merítet­tek értéket. Sokkal többet adott ő: egy nép lelkületét hozta felszínre; ez abban az időben már, azt lehet mon­dani, a zenében volt konzer­válva. Kodály munkája ezért óriási, öntudatra ébresztett egy nemzetet, megmutatva, hogy őneki is van sajátos ér­téke, hogy büszke lehet arra, amit az ősei véghezvittek. S megtanítva ezt a nemzetet arra is, hogy még tágabb ér­telemben foglalkozzék saját magával. Az a nevelő munka, amit ő itt helyben tán még Bartóknál is szívósabban végzett, nemcsak énekelni ta­nította meg százezerszámra a gyerekeket Százezreket éb­resztett közösségi öntudatra, arra, hogy hívek legyenek a közösséghez, amelyben szü­lettek. Illyés Gyula ... érzem szikrázó hiányát ennek a szikár és nagyszerű embernek, mint a tiszta tél­nek, csupa­ pára és csupa­­vegetáció életünkben. Az a fölbecsülhetetlen tisztaságú, tisztességű és szeretető prog­ram, amit nagybozont-szakál­­lú, kristály-rózsaként világí­tószemű ifjúságunkban fogal­maztak meg és kezdtek meg­valósítani a zseniális Bartók Bélával, s amit gyötrelmes, küzdelmes és magányos éle­tükkel meg is valósítottak, csak Petőfi Sándor és Arany János gyönyörű szellemi programjához hasonlítható történelmükben. (...) Ő nemcsak a maga forradal­mát, de a nép forradalmát is megvívta hatalmas és mo­dern zenéjében, nem hagyta magára a népet, sorsára bíz­va és bánatára, de a népet fölemelve maga emelkedett föl arany-legyező-szárnyvi­­torlákkal a nép tiszta éneké­­ig. Juhász Ferenc Kodály Zoltán jóvoltából a katlan perem­ hegyeit áttörte a zene, s ami tegnap még helyi különösség, provincia­lizmus volt; Oltón, Dunán megindult a tenger felé. Németh László (1932) Kodály Zoltán (...) öntu­datot lehelt ebbe a népbe. Nemzeti öntudatot, a népnek önbizalmat, a nép múltjának értéket, fényt, nemzeti egyé­niséget teremtő művész volt. Kétezer év sivatagjain össze­gyűjtötte egy népnek ván­dorlása nyomán elszórt kin­cseit — és ezekből rekonst­ruált egy rendkívüli, önálló, a nép teremtette szellemi vil­­lágot és a művi kultúrával egyenrangú kultúrát. (...) Kodály fél évszázados mun­kássága a Volga és az Ama­zonas energiájával és min­dent magába gyűjtő sodrával mosta ki az idegen kultúrák, a szegénység és a múlt ré­tegei alól, és gyűjtötte ösz­­sze a magyar nép sajátos szellemi birodalmának nyo­mait, dokumentumait. (...) Azt a harcot, amelyet füg­getlenségi háborúink nem vittek diadalra, azt az álmot, mit múlt forradalmaink nem valósítottak meg, nem vív­tak ki, Kodály — Bartókkal együtt — megvívta, az or­szágot felfedezte, meghódí­totta és megvédte. (...) Kodályéhoz hasonló életmű­vek nélkül (...) nem lenné­nek a szocializmusnak konk­rét, nemzeti, népi és osztály­érvei, érzelmi elemei. Ilyen értelemben Kodály életműve forradalmi tett, és felmérhe­tetlen társadalmi hatású. Váci Mihály (1967) 1. OLDAL

Next