Fejér Megyei Hírlap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

2. OLDAL Felfüggesztették a szükségállapotot December 30-án, éjfélkor a Lengyel Népköztársaság egész területén felfüggesztet­ték a szükségállapotot — je­lentette a Varsói Rádió. Mint emlékezetes, erről — a Mi­nisztertanács javaslatára — az Államtanács döntött a hónap második felében. Ezzel megkezdődött a fel­függesztett szükségállapot időszaka, amelyben a koráb­bi korlátozó intézkedések kö­zül azok maradnak érvény­ben, amelyek az állampolgá­rok és a gazdaság legalapve­tőbb érdekeit hivatottak kü­lön eszközökkel védeni. December 31-vel a posta­ügyi miniszter külön rende­lete alapján megszűntek a távközlési és postai forga­lomban eddig érvényes kor­látozások, így a többi között ismét üzembe helyezték az automata nemzetközi telefon- és telexhálózatot. Harcok Libanonban Véres harcokkal kezdődött az új év Libanonban. Szom­baton 35 halottja és nagyon sok sebesültje volt az észak­libanoni Tripoliban kiújult tüzérségi összecsapásoknak, amelyekben az egymással ri­valizáló helyi mohamedán vallási-politikai szervezetek vettek részt. A tűzpárbajok kiújulásá­­ról érkeztek hírek a Bejrút­tól keletre, délkeletre fekvő hegyvidékről is, ahol a fa­­langista milíciák és a haladó szocialista párt drúz tagjai állnak szemben egymással. Szombaton a libanoni el­lenállás harcosai Bejrúttól délre támadást hajtottak vég­re egy izraeli katonai jármű ellen, és két izraeli katonát megsebesítettek. TELEX TASZSZ-nyilatkozat Afganisztánról A Szovjetunió világosan kifejezésre juttatta, hogy nincs szándékában csapatait örökre Afganisztánban állo­­másoztatni. A korlátozott lét­számú szovjet katonai kon­tingenst ki fogják vonni Af­ganisztánból, ehhez azonban meg kell szüntetni a külföldi fegyveres beavatkozást Afga­nisztán ügyeibe és szilárd nemzetközi biztosítékot kell adni, hogy ezeket a beavat­kozásokat nem is újítják fel — állapítja meg a TASZSZ szovjet hírügynökség nyilat­kozata. Megkezdik működésüket a bejegyzett lengyel szakszervezetek Az új év egyik jelentős belpolitikai fejleményeként Lengyelországban január 3- án, az első munkanapon meg­kezdik tevékenységüket az eddig bejegyzett munkahelyi szakszervezetek. Jelenleg mintegy két és félezer válla­latnál alakultak meg, de szá­muk nyilván növekedni fog, hiszen a vajdasági bírósá­gokhoz a szakszervezeti tör­vény elfogadása, vagyis ok­tóber eleje óta összesen mint­egy négyezer bejegyzési ké­relem érkezett. Ezenkívül­ a szakszervezet alakításra jo­gosult munkahelyek több mint felében léteznek már az úgynevezett kezdeményező csoportok. A dolgozók jelen­tős része egyelőre továbbra is tartózkodó magatartást ta­núsít az új szakszervezetek­kel szemben. Polgári áldozatok Salvadorban Salvadorban az elmúlt év­ben hatezer polgári halottja volt az 1979 óta folyó polgár­­háborúnak. A legtöbben áp­rilisban vesztették életüket. A 4,5 millió lakosú ország­ban a négy év alatt összesen 35 ezren estek a harcok ál­dozatául. Levegőbe röpített gépkocsi Pokolgép robbant szomba­ton este Haiti fővárosában egy, a kormánypalota előtt parkoló gépkocsiban. A rob­banás következtében négy ember meghalt, többen meg­sebesültek. Jelentések szerint pokol­gép robbant a­ főváros másik két pontján is, de ezek csak anyagi károkat okoztak. Francia atomerő Franciaország öt nukleá­ris tengeralattjárója közül a jövőben három állandóan szolgálatban lesz — jelen­tette be Charles Hernu had­ügyminiszter. Mitterrand ál­lamelnök kijelentésével kap­csolatban, hogy erősítik az ország nukleáris erőit, Hernu közölte, hogy a fejlesztés a hagyományos fegyverzetű erők rovására történik. Robbanóanyag tejeskannában Angol katonai tűzszeré­szek szombaton éjszaka fel­robbantottak egy 90 kilo­grammos pokolgépet, ame­lyet az Ír Köztársaság és Észak-Írország határán fek­vő Armaggh közelében egy út­ menti falban találtak meg. Az ismeretlen tettesek két tejeskannában rejtették el a robbanóanyagot. Jordániai hóvihar Jordániában az elmúlt na­pokban heves hóviharok dúltak, és szombatra a hegy­vidékeken a hó vastagsága a negyven centimétert is elér­te. A hatóságok jelentései szerint emberek ezreit vágta el a külvilágtól a zord időjá­rás. A mentési munkálatok­ban a hadsereg egységei is részt vesznek. Terrorista akciók Korzika szigetén Korzika szigetén terroris­ta akciókkal kezdődött az új év. A vasárnapra virradó éj­szaka négy robbantásos me­rényletet követtek el külön­böző épületek és egy gyógy­szertár ellen, az utóbbi tulaj­donosa nem volt hajlandó megfizetni azt a „forradalmi adót”, amelyet az FLNC ne­vű szeparatista szervezet kö­vetelt tőle. Ez a szervezet, amely Korzikának Francia­­országtól való elszakadását és egy független korzikai ál­lam megalakítását követeli, az elmúlt évben mintegy 800 robbantásos merényletet haj­tott végre, túlnyomórészt olyan villák és egyéb épüle­tek ellen, amelyek tulajdono­sai a francia anyaországban élnek s rendszerint csak nyaralni járnak Korzikára. J­il I­I J 'A­a­­­'s 11 m Nemzetközi élet FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. JANUÁR 3. HÉTFŐ HETI VILÁGHÍRADÓ ■ • . ...... AZ ELMÚLT HÉT ESEMÉNYEI HÉTFŐ: Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko külügymi­niszter január második felében az NSZK-ba utazik — Párizsban Cheysson külügyminiszter közölte, hogy feb­ruárban Moszkvába látogat — Jasszer Arafat Palma de Mallorcán megbeszélést folytatott Kreisky osztrák kancellárral KEDD: Bejrút mellett, Khaldéban amerikai—izraeli—libanoni tárgyalások kezdődtek — Csao Ce-jang kínai miniszter­­elnök Marokkóban a királlyal találkozott . Az ameri­kai külügyi szóvivő szerint az USA bizonyos felvilágo­sításokat kért az Andropov-javaslatokról SZERDA: Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko az NDK- ba is ellátogat január második felében . A lengyel parlament, a szejm, határozatot hozott a hároméves tervről CSÜTÖRTÖK: Andropov nyilatkozatot adott Kingsbury Smith amerikai publicistának — Reagen elnök valami­vel enyhébb fogalmazásban nyilatkozott a szovjet fegy­verzetkorlátozási javaslatokról — Csao Ce-jang Guineá­ban tárgyal — Finnországban kisebbfajta kormányvál­ság volt, Kaleva Sorsa megmaradt kormányfői poszt­ján, három kommunista miniszter távozott PÉNTEK: A szovjet vezetőtestületek új évi üdvözletükben a fegyverkezési hajsza megfékezését sürgették — Reagan újabb nyilatkozatában azt mondta: haladást remél Genfben — Mitterrand elnök a francia hadsereg atom­­fegyverzetének korszerűsítését helyezte kilátásba SZOMBAT: Arafat új évi üzenetében a zsidósághoz fordult és megbékélésre szólított fel — Emelik a japán költ­ségvetés katonai kiadásait — A pápa az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságáról szólt VASÁRNAP: Harcok Észak-Libanonban, mohamedán csopor­tok között — Elmélyült a portugál kormányválság, nö­vekszik az idő előtti választások valószínűsége — Egy­hetes nyugat-európai körútra indult a japán külügy­miniszter A hét három kérdése 1. Hogyan alakult a kelet— nyugati viszony az újévi nyilatkozatok tükrében? Az új esztendő alkalmából sorra-rendre megnyilatkoz­tak a vezető államférfiak a világ minden országában. Szavaikból vagy abból, hogy mire helyezik a hangsúlyt, következtetést lehet levonni szándékaikra az új évben al­kalmazandó taktikájukra, s az egybevetés lehetővé teszi bizonyos mérleg elkészítését is. Nos, a szovjet vezető tes­tületek (a párt, a kormány, a Legfelsőbb Tanács) együttes újévi üdvözlete nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió a fegyverkezési haj­sza megfékezését kívánja. Ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy a Szovjetunió következetesen fogja ezután is védelmezni a saját érdekeit csakúgy, mint szövetségeseiét, barátaiét. (E téren rövidesen történelmi fontosságú közös állásfogla­lás­­ várható hiszen január elején összeül a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testülete.) Jurij Andropov interjút adott Kingsbury Smith-nek, ennek a tekinté­lyes, idős amerikai publicis­tának, aki három évtized le­forgása alatt több alkalom­mal is kért nyilatkozatot a Szovjetunió vezetőitől. Az Andropov-interjú újra tar­talmazza a jelentős szovjet fegyverzetkorlátozási javas­latokat és utalás történt ben­ne egy szovjet—amerikai csúcstalálkozóra is. Reagan elnök ezt követő­en bizonyos fokig enyhültebb hangnemben nyilatkozott a genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon várható előre­haladásról, de egyelőre még nem szólt maga is a csúcs­­találkozóról. Az amerikai sajtó találgatásokat közölt arról, hogy Eugene Rostow, az USA fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának igazgatója a „kemény vonal” képviselője előbb-utóbb tá­vozik helyéről. Ugyanakkor híre járta, hogy Paul Nitze viszont, a genfi amerikai tár­gyalóküldöttség vezetője fi­gyelmeztetésben részesült, mert egy nyilatkozatában megegyezési lehetőségekről szólt... Az amerikai maga­tartás legalábbis kétarcú. De egyesek már ezt is haladás­nak mondják, emlékeztetve a korábbi elutasító washingtoni megnyilatkozásokra. Még a pápa is foglalkozott újévi üzenetében a leszere­léssel, a világot fenyegető fegyverkezési hajszával s az egyenlőségen alapuló lesze­relés fontosságát hangsúlyoz­ta. Akadtak persze, állam­férfiak, akik a katonai erő­feszítések fokozását helyez­ték kilátásba. Mitterrand elnök a francia atomütőerőt kívánja növelni. Nakaszona japán kormányfő pedig Ja­pánnak (eddigi minimális, még a költségvetés egy szá­zalékát sem el nem érő) ka­tonai kiadásait akarja meg­emelni. 2. Mik a kilátásai a hármas,­­ amerikai—izraeli—libano­ni tárgyalásoknak? Önmagában véve az ame­rikai diplomácia sikerének mondhatják Washingtonban, hogy sikerült tárgyalóasztal mellé ültetniük Libanon képviselőit az izraeli delegá­cióval együtt, s hogy meg­indult a tárgyalássorozat az izraeli—libanoni kapcsolatok jövőjéről. Felváltva egyszer a libanoni Khaldéban, más­szor pedig az észak-izraeli Kiriat Smonában találkoznak a küldöttségek. Egyelőre azonban még a napirendben sem tudtak megállapodni. Az ellentétek lényege az, hogy Libanon szeretné először a területén lévő külföldi csapa­tok, közöttük az izraeliek tá­vozását elérni, erről akar mindenekelőtt tárgyalni, vi­szont Tel Aviv képviselői előbb a két ország viszo­nyának rendezését kívánják elérni, beleértve az Izrael biztonsága szempontjából fontosnak ítélt garanciák li­banoni megadását. (Ütköző­övezet felállítását követeli, ahonnan senki se fenyeget­hetné Izraelt — ez azonban nyilvánvalóan sérti Libanon szuverenitását, s általában az arab világ önérzetét.) Hármas tárgyalásokról tu­lajdonképpen nem nagyon lehet beszélni, mert a világ számára nyilvánvaló, hogy az USA itt nem közvetítő, nem döntőbíró, hanem na­gyon is elkötelezetten áll Iz­rael oldalán. Legfeljebb csak a látszatot szeretné meg­menteni adott esetben, s úgy tűnne fel, mint az izraeli ér­dekek figyelembevétele mel­lett egyes arab érdekek vé­delmezője is. Ez azonban fá­ból vaskariká­t mutatnak rá haladó arab körökben. Saj­nos, az arab álláspont most sem egységes, az arab erő­ket napjainkban is sikerül megosztaniuk az imperialista ügynököknek. Mi sem jellemzőbb, hogy amikor az amerikai—izra­eli—libanoni tárgyalásokon Libanon álláspontját az egy­séges hátország erősíteni tudná, Észak-Libanonban még a különböző mohame­dán csapatok is testvérharc­ba kezdtek. Tripoli kikötő­városban a Szíriai barát és a Szíriával­­ szembenálló cso­portok fordították egymás ellen fegyvereiket. 3. Mik a céljai Kínának Afrikában? Csao Ce-jang kínai minisz­terelnök Afrikát járja. Egy hónap alatt tíz országba lá­togat el. Kereken húsz esz­tendővel ezelőtt Csou En-laj, az akkori kormányfő hasonló körutat tett, ő akkor még a maói gondolatot kívánta nép­szerűsíteni, azt állítva, hogy „Afrikában forradalmi hely­zet alakult ki”. Az akkori pe­kingi nézetek megriasztották nemcsak az afrikai főváro­sok úgynevezett „mérsékelt politikusait” és üzletembe­reit, hanem nem egy esetben még a kisembereket is. Arról nem is beszélve, hogy az im­perialista hatalmak és a neo­­kolonialista politika helyi szekértolói siettek mindent megtenni a kínai befolyás meggátlására. A Közép-afri­kai Köztársaságban (amely később Bokassa idején „csá­szárság” lett) azért robbant ki államcsíny, hogy az új ve­zetők hazatoloncoltathassák a helyi kínai nagykövetség 400 (!) alkalmazottját... Most mások Kína céljai a miniszterelnök afrikai kör­útjával. Peking nem ösztö­nöz semmilyen „forradalmi változásra”, sőt például, Rabatban Csao Ce-jang kínai támogatást helyezett kilá­tásba ama marokkói törekvé­sek számára, amelyek a „lázadás” leverésére irányul­nak. Kína ki akarja terjesz­teni kapcsolatait és például az afrikai országokban piacot keres a kínai portékáknak. Az együttműködés más for­máit is keresi: Algériában például vasutat fognak épí­teni a kínaiak. (Senki sem feledheti, hogy éppen­ egy vasút, a Tanzánia és Zambia között húzódó, több mint ezer kilométeres vasútvonal megépítése volt az Afriká­nak nyújtott kínai segítség leglátványosabb eredménye.) A kínai kormányfő tárgya­lásai során igyekszik elfogad­tatni vendéglátóival azt a gondolatot, hogy Kína is a harmadik világhoz tartozik, sőt, hogy annak vezető szere­pére hivatott. Párhuzamot állít fel a kínai diplomácia aközött, hogy egykor az af­rikai gyarmatok népeit a ko­­lonalisták zsákmányolták ki, most pedig a neokolonializ­­mus avatkozik be az újonnan függetlenné vált országok életébe, meg a között, hogy kínai nézetek szerint a „szu­perhatalmak” a maguk „he­­gemonizmusával” a világra rá akarják kényszeríteni akaratukat. Csao Ce-jang alighanem azt akarja bi­zonygatni körútján, hogy Kí­na és Afrika közös feladato­kat kell, hogy vállaljanak. Érdekes azonban megfigyel­ni, hogy már korántsem olyan „automatikus” szovjet­­ellenesség diktálja Kína af­rikai „nyitását”, mint ko­rábban. A pekingi hangvál­­tást alighanem az is indo­kolja, hogy észrevették: a primitív szovjetellenesség Afrikában sehol sem találhat igazi követőkre. Pálfy József Jasszer Arafat és Bruno Kreisky megbeszélést folytatott a közel-keleti helyzetről Palma de Mallorcán usannem haromszáz vaasonra Ken naiaios nemes december 26-án az ügyész, az egyiptomi vallási fanatikusok egy cso­portja ellen folyó perben. Képünkön: vádlottak — vasrács mögött — a kairói tárgyalóteremben

Next