Fejér Megyei Hírlap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. JANUÁR 4. KEDD Felmérés Műemlékké nyilvánítható alkotások Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányításával megkezdődött a legújabbkori építészeti és történeti értékeket őrző épületek felmérése. Kiválasztják a legbecsesebbeket, s gondoskodnak arról, hogy megkapják a műemlékeket, a mű­emlék jellegű és a városképi jelentőségű épületeket megillető rangot és védettséget. A századforduló táján és elsősorban a két világháború között épült alkotásokat ve­szik számba, köztük a sze­cesszió és az eklektika, majd a megújuló modern építészet stílusjegyeit hordozó épüle­teket. A felméréssel nem jut­nak el napjaink építészeti al­kotásaihoz, mert kellő törté­neti távlat szükséges a mű­emlék jelleg megítéléséhez. Az Országos Műemléki Felügyelőség elsősorban azo­kat a legújabbkori épülete­ket nyilvánítja műemlékké, amelyeknek alkotói úttörő­­jellegű kezdeményezésekkel gazdagították a magyar épí­tészetet. Védetté nyilvánít­ják a történelmileg legbecse­sebb munkásmozgalmi-, ag­rár- és ipari emlékeket. Ám városainknak, falva­­inknak a nemzeti megbecsü­lésbe érdemes létesítmények mellett jó néhány olyan épü­­lete van, amelynek egy adott körzetben, vagy a településen van kiemelkedő jelentősége, s ezért érdemli meg, hogy a ta­nács saját rendeletben gon­doskodjon a védelméről, megőrzéséről. Budapesten például az Országos Műem­léki Felügyelőség az emléke­zetes Wekerle-telep főtéri épületét védi, s a környezet védelméről a tanács gondos­kodott. Győrött a Hazafias Népfront javaslatára a vá­rosi tanács — a helyi törté­nelmi­ értékek miatt — ta­nácsrendelettel védi a gyár­városi munkás-lakónegyedet. Jó példával szolgál Pécs, Kecskemét, Sepron, Mezőkö­vesd és például Barcs is, az ország településeinek többsé­gén viszont a tanácsok még nem élnek kellően ezzel a le­hetőséggel. A Hazafias Nép­front helyi szervezeteinek, a lelkes lokálpatriótáknak, vá­rosvédőknek kibontakozó mozgalma még sokat tehet az építészeti értékek és tör­ténelmi emlékek megvédésé­ért. Kezdeményezéseikkel nem késtek el, hiszen a szá­mítások szerint várhatóan 1986-ban fejezik be a leg­­újabbkori építészet műem­lékrangra emelhető értékei­nek felmérését és jegyzékbe vételét. Új könyvek Katonamesterség a címe Berkes Péter riportszerűen eleven írásának, melyben a ma még játékfegyverekkel játszókat ismerteti meg a hadsereg tudnivalóival. Dlu­­hopolszky László rajzai, Bleich István és Kozma-Tóth Tamás fényképei hozzák kö­zelebb az olvasóhoz a kikép­zés, a hagyományos és a mo­dern fegyverek, technikai esz­közök ismertetését. Két szép kötet is elkészült a Világirodalom remekei so­rozatból: A Román költők an­tológiája Köpeczi Béla válo­gatásában és szerkesztésé­ben, legjobb klasszikus és mai költőink műfordítóink közreműködésével átfogó kör­képet nyújt a román népi és műköltészetről. Az Aranykert című válogatás a Szovjet­unió délkeleti népeinek ha­zánkban alig ismert, ám an­nál figyelemre méltóbb lírai gazdagságát mutatja meg, részleteket közölve ősi ere­detű népi eposzokból, hősi énekekből, ezenkívül sok száz év előtt élt grúz, örmény, türkmén és más kiváló költők verseit tartalmazza a kötet. A városba hívja a Gyere velem sorozat új darabjában a falun élő gyerekeket Fe­­renczy Ágnes. Károly Attila fényképei segítségével egy városba költöző testvérpár kalandjain keresztül ismer­teti meg a kíváncsiakat a nagyvárosi élet sajátosságai­val a lakótelepekkel, az össz­komfortos, távfűtéses lakás­sal, a közlekedéssel. Balázs Dénes neve nem is­meretlen a távoli földrészek­ről szívesen olvasók előtt. Most két évtizednyi kutatá­sainak, tapasztalatainak ösz­­szegzéseként írta meg A siva­tagok világa című könyvét a fiatal olvasók — és bármely érdeklődő idősebbek számára — sok képpel, rajzzal, pontos és közérthető nyelven. Az állatvilág titkai a bioló­gia csodáit tárja sok érdekes felvétel és lapszéli magyará­zat segítségével elénk. A nyu­gatnémet kiadásból fordított, nemzetközi szerzőgárda által írt kitűnő kötet alcíme: Az egysejtűtől az emlősállatig. Egy közkedvelt madár a köz­pontja Mödiinger Pál, a ma­darak tudós ismerője és Ka­­pocsay György fotóművész kötetének. A Gólya, gólya hazaszállt szerzői képpel-szó­­val mutatják be a gólyák éle­tét fészkelési szokásait, fió­kanevelő tevékenységét, és végigkísérték őszi költözkö­désüket egészen Egyiptomig. A régészet, hazai történel­münk kiváló ismerője, Tardy Lajos a szerzője a Régi törté­netek Magyarországról című könyvnek. A nagyközönség előtt eddig jórészt ismeretlen írott forrásokat ismertet ha­zánk történelméről. Kereske­dők, utazók, politikusok, diá­kok levelei, leírásai mutatják be egy-egy korszak magyar­­életét, viszonyait. Vidám, incselkedő lény A zöld ördög, Nagy Franciska fergeteges sodrású, humoros kalandokkal teli regényének főhőse, aki évszázados börtö­néből szabadulva egyszercsak elhatározza hogy ezentúl­­ jó lesz... Simai Mihály Robogunk az észtrabanton című meseregé­nyében különös figurák sze­repelnek: Nagykópé Haspók, a feltaláló köpörtyű Töhö­töm, az ágrólszakadt költő és társaik. Különös kalandokat élnek át a zseniális feltaláló és unokaöccse, Gazsi jóvoltá­ból. Mi történt, Elvis? a címe Steve Dunleavy könyvének a rock királyának, fényesen felívelt, majd a kábítószere­sek minden poklát megjárt életéről. K. L. Bemutató Szárligeten HAMUPIPŐKE A művészet annyi idős, mint az ember, vagyis együtt született az emberrel. S ezen belül a drámai játék, a színi­előadás is ott volt az ember bölcsőjénél, s a fejlődéssel, megszemélyesítéssel, azonosu­lással, a beszéddel kialakult a színpadi játék. Ezt az értékes művészi formát egyre jobban csiszolta az ókor, a középkor, a reneszánsz és az újabb szá­zadok változása, igénye. A hi­vatásos színházi élet mellett nagyon sokáig jelentős helyet vívott ki magának az amatőr színjátszó tevékenység is. A korszerű változás az utóbbi két évtized nem ké­nyeztetett el bennünket szín­játszó mozgalmával. Alig hal­lani, vagy tudni felnőtt cso­portokról. A középiskolások általában irodalmi színpado­sat játszanak. S az általános iskolások pedig többnyire megelégednek az úttörőszem­lék szerényebb vállalkozá­saival. Mindezek figyelembe­vételével elismerésre méltó, dicséretes a Szárligeti Álta­lános Iskola tanulóinak egész estét betöltő műsora, a Ha­mupipőke. A meseirodalomban és a gyermekvilágban népszerű és közismert történetet dr. Tima Endre, a rendező tanár alkal­mazta színpadra. Tehetséges, ráérző dramaturgiával, han­gulatos szövegezéssel, játékos párbeszédekkel törekedett egy új színpadi Hamupipőke meg­valósítására. A szereplők ott élnek az iskola padjainál, ezért nem nehéz kitalálni, hogy a tanulókat, mint szüle­tett mesefigurákat helyezte a történetbe, vagyis a gyerekek­re írta a darabokat. A bátor vállalkozás sikerült. Megma­radt, nem veszített hiteléből a kedves történet kerete s minden ismert figura felke­rült a színpadra. A szereplők nagy igyeke­zettel és lelkesedéssel játszot­tak. A legtöbben tisztán, ért­hetően beszéltek, természete­sen mozogtak, s megfelelően érezték és átélték a szerepü­ket. A klubkönyvtár kis szín­pada megnehezítette az egyes jelenetek feladatainak megol­dását, de a technikai akadá­lyokat jól pótolta az együttes munka, a lelkes játék és igye­kezet. A címszereplő John Éva, a ravaszkás Kovács Krisztina és Szenczi Judit, a tehetséges Nádasdi Emőke és Plesóczki Renáta, a szerepével teljesen azonosuló Mészáros Angéla és Monos Veronika sok szép megoldással gazdagította a műsort. Jól ügyeskedett Ba­bai Mária, Pintér Éva és Pályka Tibor is. Nádasdi Zsolt és Papp Raymund ket­tősét nem lehetett volna job­ban kitalálni. S a boszorká­nyok, főurak, parasztlányok és legények, illetve udvar­hölgyek nagy részt vállaltak a teljes sikerből. A rendező ki­használta a játékosság lehe­tőségeit, s nem volt könnyű közel negyven szereplőt moz­gatni. A díszlettel is megte­remtették a mesés hangula­tot, viszont a sok jelenet, a többszöri váltás miatt célsze­rű lett volna könnyebb, gyor­sabban alakítható megoldá­sokat alkalmazni. Dicséretet érdemel a házilag készített jelmezek ötlete nem éppen egyszerű kialakítása is. A műsor, mint teljes egész jól szolgálja a színjátszó mozga­lom ügyét. Köszönetet érde­mel az iskola kezdeményezé­se, dr. Tima Endre rendezői munkája, a résztvevő gyer­mekek szabadidős vállalkozá­sa. S mindezt nem szabad a helyi előadással befejezni, hi­szen a gyermekműsorokban eléggé válságos időket élünk. S mivel a tájolást, a vendég­szereplést már régebben ki­találták, a közművelődési intézmények vezetőinek, az­­ általános iskolák igazgatóinak kár lenne elmulasztaniuk ezt a jó lehetőséget. A­­szárligeti Hamupipőke­­ még több előadást, további sikert érdemel. Urbán László Képzőművészeti levél Az iskolagalériák • • • FF * F FF I jovojevol Hallani a problémát,­­­­növekszik a művek száma, nehéz az elhelyezésük, sok arra méltóbb alkotás raktá­rakban, műtermek magányá­ban várja a pillanatot, hogy találkozhasson közönségével. Valós nehézséggel állunk szemben, hiszen éppen mű­vészeti életünk és művelő­déspolitikánk eredményeként vált olyan tempójúvá a fej­lődés hogy a Művészeti Alap négyezer bejegyzett képző- és iparművésze nehezen jut kiállítási lehetőségekhez. Márpedig az évekig tartó vá­rakozás a legtöbb esetben árt a festői, szobrászati ki­bontakozásnak. Tény azonban az is hogy a nehézségek leküzdése szüli a megoldást célzó lelemények egész sorát, így például a ma már megszokott jelenség, hogy Vácott, Kerepestarcsán, Salgótarjánban kórházakban és Érden, Hatvanban vasúti állomásokon, Százhalombat­tán, Visegrádon vendéglők­ben, Sajóbábonyban, Csepe­len, Martfűn üzemekben, Kö­­lesden és Hódmezővásárhely környékén központokban rendeznek időnként jól meg­szervezett kiállításokat. S nyilván másutt is. Mindez növeli a közönség létszámát, hidat épít mű és az ember között. Van más nagy lehető­ség is: az iskolagalériák. Az utóbbi időben az egész or­szágban megalapozottan ter­jed ez a módszer, s hozzájá­rul az ízlésfejlesztéshez, az esztétikai neveléshez, s ami nem utolsósorban lényeges: if­jú művészetbarátokat ne­vel. Mindez szerencsére nem csupán ötlet, nem elmélet, hanem sok helyen élő gya­korlat. Így például a debre­ceni Tóth Árpád, a kiskun­­halasi Szilády Áron és a rác­kevei Ady Endre gimnázium­ban rendeznek rendszeresen tárlatokat, utóbbiban ado­mányozott műtárgyakból ál­landó gyűjtemény is létesül. A tokaji gimnáziumban Bakallár József mozaikja, a kecskeméti szakmunkásképző intézetben Óvári László nagy méretű murális munkája fo­gadja a tanulókat, köszönti őket a képzőművészet s jó közérzetre serkent. Ilyen szempontból kiemelkedő a gödöllői Agrártudományi Egyetem épülete, ahol Do­­manovszky Endre, Fajó Já­nos, Pátzay Pál, Fóth Ernő, Borics Pál szobrai, mozaik­jai teremtenek magas szín­vonalon szervezett környe­zetet. Ehhez társul hamaro­san Amerigo Tot bronzfala. Kölesd arról nevezetes, hogy ott minden iskolás egy képzőművészeti kísérletezés alanya Baranyai László nép­művelő jóvoltából, aki kiállí­tásokat szervez, gyűjteményt létesített a község művelődé­si házában és igen nagy dia­­anyaggal segíti elő a kultu­rálódást gyerekek, felnőttek között egyaránt. Legutóbb Dunakeszi vál­lalt kiemelkedő szerepet az­zal, hogy Kollár Albin álta­lános iskolai igazgató intéz­ményében rendszeresen fo­gadja a képző- és iparművé­szek kiállításait. Zenei és irodalmi műsort is szerkeszt a megnyitókon s mindez visszahat az egész tanulóif­júságra. Igazolja ezt a kép­zőművészeti szakkör nagyobb hatékonysága, s azok a me­szelt falak, amelyek e prog­ram hatására az elmúlt évek során benépesültek színes gyermekrajzokkal. Immár három éve dolgozik Csepelen is az iskolagaléria Molnár József tanár irányítá­sával. Itt ismét újdonságot tapasztalhatunk. Egyrészt következetességet, rendsze­res folyamattal mutatják be a csepeli gyerekeknek és egyre inkább a szülőknek, azaz a felnőtt lakosságnak a magyar képzőművészeti mű­helyek muzeális értékeit, így a legutóbbi esztendőkben lát­hatták a szolnoki, vásárhelyi, fővárosi festők, különböző stílusok reprezentánsainak művészetét, idősebb mesterek és fiatal képzőművészek alkotásait. A hatás egyre át­­hatóbb, ami abból is adódik, hogy ismert művészettörténé­szek nyitják meg a tárlatokat, ők írják a katalógusok beve­zető szövegeit. Az iskolagalériák fénye­sebb jövő előtt állnak, pedig a jelen is biztató. A fejlődés útja, menete abban jelölhető meg, hogy egyre több tanin­tézetben váljon honossá ez a mozgalom. S ami szintén jár­ható, követendő irány: jusson a mai magyar képzőművészet terméséből egy-egy mű min­den iskolába vásárlás és ado­mányozás révén. Ez az a sarkpont, mely növeli, növel­heti a művészetbarátok tábo­rát és megszünteti azt a ter­méketlen állapotot, hogy a képek, szobrok raktárakban rostokoljanak. Losonci Miklós Rajzpályázat A Budapesti Természetbarát Szövetség gyermekeknek rajz­­pályázatot hirdet. A pályázaton általános iskolai tanulók ve­hetnek részt, korlátlan számú pályaművel. A pályaművek negyedíves rajzlapon grafittal, vagy vízfestékkel egyaránt ké­szíthetők. A pályaművek tár­gya, egy kirándulásom emléke. A pályaművek iskolai-, csa­lád- vagy úttörőszervek által bármely évszakban szervezett kirándulást, vagy táborozást megörökíthetnek. Beküldési határidő: 1983. február 1. A sikeres pályaművek tulajdono­sainak 1983. május 29-én a bu­dapesti természetbarát találko­zón adják át a díjakat. A pá­lyaművek a következő címre küldendők: Budapest, 1364 V., Váci utca 58. Pf. 29. Budapesti Természetbarát Szövetség. 5- OLDAL „ELMEBAJNOKSÁG”. Új vetélkedőműsort indít a televízió 1983 elején. A januárban kezdődő sorozat első műsorát a tv 1-es stúdiójában rögzítették Mohácsy-emlékkötet jelent meg Mohácsy Mátyás Kossuth­­díjas kertész munkásságát és a magyar kertészet fejlődését elemző tanulmányokat ad közre a Békéscsabán most megjelent Mohácsy-emlékkö­tet. Az ezer példányban ti­zenkét ív terjedelemben meg­jelent emlékkötet a cente­náriumi rendezvényeken el­hangzott értekezéseket tar­talmazza. Mohácsy Mátyás nagy­üzemi gyümölcstermeszté­sünk, kertészeti tudományos kutatásunk, felsőfokú kerté­szeti szakoktatásunk, a gyü­mölcstermesztési szakiroda­­lom világhírű művelője 1881-ben született Békéscsabán. A Békésből Szibériáig és Kali­forniáig egyaránt eljutó tu­dós kertész születésének 100. évfordulóján a Kertészeti Egyetem és szülővárosa egy­aránt megemlékezett úttörő­tevékenységéről. A centená­riumi ünnepségek előadásait most közzétevő békéscsabai kötet is hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar kertgazdasá­got megálmodó és megvalósí­tásában nagy szerepet vállaló Mohácsy Mátyás méltó helyet kapjon szülővárosa szellemi hagyományaiban.

Next