Fejér Megyei Hírlap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-01 / 154. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. JÚLIUS 1. PÉNTEK Egy továbbképzés képei 1. Sztár vagy nem sztár? Nincs vetítés bonyodalmak nélkül. Minden érintett tudta: a megye főhivatású népművelőinek Székesfehérváron szervezett továbbképzés filmvetítéssel kezdődik. Ám híre terjedt, hogy először mégsem a Jézus Krisztus Szupersztárt láthatják a megjelentek, így aztán jó néhányan rögvest távoztak. Igen ám, de A megtelt csónak című svájci—nyugatnémet film nem érkezett meg reggel kilenc órára a Barátság Házába, ezért aztán mégiscsak a világhírű amerikaii filmmel kezdődött az egész napos program. De szomorúak lehettek azok, akik a rövid városnézés után éppen a film végére érkeztek vissza ... 2. Nyitott ház, nyitott népművelő Balipap Ferenc, a dombóvári Városi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója szókimondó előadásának azt a címet adta: Közművelődési kísérletek a hetvenes években. Főként a nyitott ház koncepcióról beszélt, hallgatóságának kérésére bemutatta az általa vezetett intézményt is. Lehet irigykedni. Nemcsak arra gondolok, hogy a húszezer lakosú Tolna megyei kisváros négy éve hetvenkétmillió forintból épített négyezerhatszáz négyzetméter alapterületű, modern közművelődési intézményt, ahol hetvenkilenc kiscsoportban negyvenkilencfeledi tevékenységre van lehetőség, ahol hétezer fölött van a rendszeresen, hetente, kéthetente visszajáró vendégek száma. Számomra igen rokonszenves volt az a gondolkodásmód, amelynek lényege: nem a tömegeket kell alkalmassá tenni arra, hogy a népművelők által kínált kulturális szolgátatás fogyasztói legyenek. A közművelődési szakemberek legfontosabb feladata önmagukat alkalmassá tenni arra, hogy a valós társadalmi igényeknek megfeleljenek. Valóban elmúlt rég a népművelésnek az a korszaka, amikor a népművelők megmondták az embereknek, hogy mit kell csinálniuk. Széplelkű kultúrsznobizmus helyett ma azt kell megkérdezniük: mit akarnak tenni? Hogyan tudnak a közművelődési szakemberek segíteni gondjaik megoldásában? Továbbá — Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igazgatója szavait idézve — nem(csak) az a kérdés: mennyi pénz van a kultúrára, hanem az, hogy mennyi kultúra van a pénzre, azaz az anyagi erők ésszerű elosztására, felhasználására. Megfontolandó gondolatok. Következik persze mindebből az is: a nyitott ház akkor ér valamit, ha benne az újra fogékony, a helyi igényekhez rugalmasan alkalmazkodni tudó, nyitott személyiségű közművelődési szakemberek dolgoznak. S úgy hiszem, ez utóbbi a legfontosabb. 3. A megjelenés kötelező „A délutáni programon a tanácsi irányítású művelődési házakban dolgozó, főhivatású népművelők számára kötelező a részvétel.” A szigorú parancs ellenére nemcsak ebéd előtt telt meg a Barátság Háza. Érkeztek délután is a megye minden részéről: Sárbogárdiról, Mórról, Perkátáról, Dunaújvárosból és persze Székesfehérvárról, szakszervezeti irányítású közművelődési intézményekből is. Azok jártak a legjobban, akik egész munkanapjukat a továbbképzésre szánták. Nemcsak azért, mert a délelőtti filmcsemege mellett délután tanulságos előadást hallgathattakmeg. A továbbképzésnek ugyanis a szellem gyarapodása mellett egyéb, szó szerint kézzel fogható eredménye is volt. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat nehezen eladható, régóta a raktárakban hánykolódó könyveit nem küldte zúzdába, hanem lehetővé tette, hogy belőlük például a művelődési házakban dolgozó aktívák jutalmazására alkalmas „szeretetcsomagok” készüljenek. Az egyik népművelő tekintélyt parancsoló csomaggal kezében meg is jegyezte: ezt a szokást minden kötelező jellegű továbbképzésen meg kellene honosítani. Bizonyára azt hitte, hogy a szavam mosolygok. Pedig csak az jutott az eszembe, milyen meglepett lesz, ha hazaérve felfedezi, hogy az általa cipelt két hatalmas pakk azonos könyvekből áll... (csathó b.) Művelődéspolitika Záróünnepség az oktatási igazgatóságon Székesfehérváron, a Magyar Szocialista Munkáspárt Fejér megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán tegnap délelőtt tartották az egyéves pártiskola évzáró ünnepségét. Bodnár Lászlónak, az intézmény igazgatójának megnyitó szavai után Sudár Iván, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a tanfolyamot eredményesen befejező hallgatókat. Elmondta, hogy a képzés során olyan ismeretekkel bővültek, amelynek birtokában az elkövetkezendő években még jobban, tudják majd képviselni, szolgálni pártunk politikáját. A pártiskolán végzett 31 hallgató nevében Kleiner István köszönte meg az igazgatóság tanárainak és vezetőinek munkáját. A záróünnepség a hagyományoknak megfelelően az intézmény parkjában fejeződött be, a hallgatók koszorút helyeztek el Marx Károly szobránál. Táncos tábor Vége felé közeledik Fehérváron az országos táncházvezetői tanfolyam első évének befejező szakasza, amelyen a több mint negyven résztvevő az itt töltött tíz nap alatt előadásokat hallgat a közművelődés, a zeneelmélet és a táncfolklorisztika témakörében, ugyanakkor elméleti és gyakorlati vizsgát is tesz. A gyakorlati vizsga színhelye az ugyanabban az időben Bodajkon létesített megyei úttörő-néptánctábor. Schöfferszeminárium Augusztus 22-től Schöfferszemináriumot rendeznek Kalocsán. Az egyhetes szabadegyetem megnyitóját a magyar származású szobrászművész helyi múzeumában tartják, ahol szülővárosának adományozott alkotásai láthatók. Az első napi programban szerepel Schöffer tavaly felavatott számítógépvezérlésű fénytornyának megtekintése is. Pályakezdő pedagógusok A napokban 4690 pedagógus kapta kézhez a különböző felsőoktatási intézményekben a diplomáját, számukra 7600 állást hirdettek meg. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint a frissen végzettek alig több, mint fele, mindössze 2600 helyezkedett el, eddig közülük 2471-en vállaltak munkát nevelési-oktatási intézményekben: 400-an közép-, a többiek általános iskolában. Több mint kétezer friss diplomás sorsáról, elhelyezkedéséről nem tudnak a főiskolákon és egyetemeken. Tapasztalatuk szerint a munkáltatók nem tartják be a visszajelzési kötelezettségükről szóló rendelkezést. Az el nem helyezkedettek 23 százaléka tanító, 34 százaléka általános iskolai tanár, 27 százaléka középiskolai tanár, 16 százaléka pedig gyógypedagógus, zenetanár és óvónő. Az intézmények tájékoztatása szerint a legkedvezőbb a helyzet a kecskeméti óvónőképző intézetben, a győri, a zsámbéki és a sárospataki tanítóképzőben, valamint az ELTE általános iskolai tanárképző karán végzetteknél: a pályázat első szakaszának lezártáig több mint 80 százalékuk elhelyezkedett. Nem mondható megnyugtatónak a frissen végzettek helyzete a soproni óvónőképzőben, ahol a végzettek 40 százaléka; az esztergomi és debreceni tanítóképzőben, ahol kilenc, illetve 28, valamint az egri tanárképzőben, ahol 19 százalékuk kötött munkaszerződést. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, valamint az ELTE középiskolai tanárokat képző bölcsészkarán sem jobb a helyzet, a debreceni diplomásoknak 65, a budapestieknek csak 20 százaléka helyezkedett el. A műszaki egyetemeken, főiskolákon is folyik tanárképzés. Az ittt végzettek 20— 30 százaléka helyezkedik el pedagógusként. A többiek alapszakmájukban, a népgazdaság egyéb területein vállalnak munkát, elsősorban anyagi okok miatt, hiszen a vállalatok és az oktatási intézmények ajánlatai között 600— 800, de nem ritkán 1000 forint eltérés is van. A meghirdetett pedagógusállások bére 1982-höz viszonyítva ugyan 3—5 százalékkal emelkedett, de ez csak mintegy 160—200 forintot jelent. Országos átlagban a pályakezdő óvónők 2574, tanítók 2829, általános iskolai tanárok 2989, a gyógypedagógusok 3015, és zenetanárok 2999, a középiskolai tanárok 3150 forintot kapnak. Győr és Heves megyében az országos átlagnál 200 forinttal kevesebbet adnak a frissen végzetteknek. A legtöbbet a fővárosban és Pest megyében kínálnak az intézmények a pályakezdőknek. Az országban egyedül Budapesten veszik figyelembe a diploma minősítését a bérezésnél: a jeles eredményt plusz 200, a jót pedig 100 forinttal honorálják. Az elkövetkezendő hetekben — augusztus 15-ig — a fiatal pedagógusok a megyei tanácsok művelődési osztályainak segítségével közvetlenül az intézményekben adhatják be pályázatukat a még betöltetlen állásokra. A fővárosban még 1224 meghirdetett üres állás van, amelyekre elsősorban magyar és idegen nyelv, matematika és fizika szakos fiatalokat várnak. Augusztus 15-e után az iskolák csak a megyei, illetve a fővárosi tanács művelődési osztályának előzetes engedélyével köthetnek munkaszerződést pedagógussal. Játsszunk családot! Életmódtábor Velencén A megyében a korábbi években már bevált közművelődési táborokhoz az idén újabb csatlakozott. Június 20-án először nyitották meg — s ez országosan is kezdeményezésnek számít — az állami gondozottak életmódtáborát. Célját a szervezők a programtervezetben így körvonalazták: az állami gondozásban lévő gyerekeknek, volt állami gondozottaknak az alapvető viselkedési, érintkezési formákkal, általános, objektív értékekkel, állampolgári jogaikkal, kötelességeikkel, azok gyakorlati alkalmazásával való megismertetése. A hivatalosnak és száraznak tűnő megfogalmazás nagyon is eleven, emberi, mindennapi és nyomasztó gondokat takar, amelyek a fiatalok e csoportját akadályozzák önálló életük tervezésében, kialakításában. A mélyreható ismeret nem véletlen, hiszen a táborvezetőség minden tagját, Tódor Jánosnét, Czeglédi Máriát, Döbrentei Zsoltot, Mózner Lászlónét, Tódor Jánost napi feladatai, tanulmányai kötik az állami gondozottak világához. A világhoz, amelyet napjainkban is még a zártság jellemez, mert nem tudja kellőképpen segíteni az érdeklődés, a képességek kibontakoztatását, s nem képes a társadalom felé sem kitárni a kaput. A tábor tíz napjával, szabadabb légkörével, otthonosabb hangulatával éppen ezért a kétfelé nyitásért tett sokat. Harminckét 16—18 éves fiatal jött el az életmódtáborba. A lányok és fiúk többsége segédmunkásként dolgozik valamely üzemben, s a székesfehérvári ifjúsági otthon lakója. A velencei táborban, ha csak idejük engedte a teniszpályán, a pingpong-asztal mellett, a kondicionáló teremben voltak. Mint Esztergályos Ottilia mondta, tíz nap alatt többet sportoltak, mint máskor egész évben. Ez vonatkozott a beszélgetésekre is. Mert míg az otthonban egy nevelőnek 17—18 fiatallal kell foglalkoznia, meghallgatni gondjait, tanácsot adni nekik, addig a táborban egy csoportvezető figyelmét nyolc gyerek között osztotta meg, s az őszinte beszélgetésre, megnyilatkozásra, a válaszadásra bőven volt idő. Pedig a táborvezetőség sok kötött programot szervezett. Tartott előadást a táborban pszichológus, szociológus, bíró, hivatásos pártfogó, eljöttek a tatabányai önismereti klub tagjai is. És a fiatalok nem csupán nézők, hallgatók voltak a foglalkozásokon, hanem aktív résztvevők, akik vitában alakították véleményüket, szemléletüket. S az idő haladtával a kezdetben visszahúzódók is egyre többször kértek szót. Fontos része volt a tábori módszereknek a szituációs játék. Először ezt is szervezetten csinálták, bár saját elképzelésük szerint jelenítve meg, mutatva be egy-egy családi, munkahelyi konfliktust, majd közösen megbeszélték ezek lehetséges helyes megoldását. Később a gyerekek már maguktól alakítottak családokat, amelyek gondjainak megoldásába már bekapcsolódtak a nagyszülők, a munkatársak, mindenkinek juttatva így szerepet, hogy elmondhassa véleményét. Tódor Jánosné táborvezető a szituációs játékkal kapcsolatban az anya szerepet játszó lányok viselkedésében jellemzőnek találta, hogy döntéseikben mindig tekintettel voltak ,,gyermekükre”, és az ő boldogságát előbbre valónak tartották sajátjukénál. Döbrentei Zsolt csoportvezető pedig azt találta figyelmeztető jelenségnek, hogy a munkahelyi esetek megoldásánál a gyerekek játékában erősen közrehatottak korábbi rossz tapasztalataik, és szinte egyáltalán nem álltak rendelkezésükre helyes döntési modellek. A tábornak vendégei voltak zenészek, labdarúgók, egy fiatal költő és festőművész is. A látogatások hatására persze születtek versek és rajzok. És ébredtek gondolatok, tervek, amelyek e tábor nélkül még ma is szunnyadnának. A tábor irányítói úgy látják, hogy szinte valamenynyi gyerek megcsillantott valamilyen továbbfejlesztésre érdemes képességet. És ekkor vetődött fel a kérdés a táborvezetőkben, hogy mi lesz a tíz nap leteltével a fiatalokkal ? Visszamennek az ifjúsági otthonba, ahol se klub, se könyvtár, se tornaterem, s lassan feledésbe merül a tábor minden szívdobogtató élménye: felismerések, sikerek, kialakult kapcsolatok, tervek. A gyerekek táborzárás előtt egymás szavába vágva mondták, hogy hosszabbítsák meg a tábort, ők el se mennének innen. Csakhogy ez lehetetlen. Más megoldáson kell gondolkodniuk, például egy klubon, ahol folytathatják az itt megkezdett munkát, játszhatnak önmaguk és társaik megismeréséért, fotózhatnak, szakkört alakíthatnak. Ám, ez helyük megtalálásának, közösségbe illeszkedésüknek csak egyik része. A másik oldalon is kell még tenni — nem is keveset — a tudatformálásért, hogy egyre kevesebb legyen az előítélet, amellyel az állami gondozottakat fogadják. Mihók Lenke A tábor folytatása lehet például egy klub Fotó: Fási László Nagykunsági krónika Győrffy István néprajztudós, etnográfus születésének jövő évi centenáriumára készül szűkebb hazája, a Nagykunság. A tájterület városainak és nagyközségeinek összefogásával az évfordulóra megjelenik Nagykunsági Krónika című munkája. E híres, első ízben 1922-ben napvilágot látott alkotása a pusztai pásztorélet Győrffy Istvánra jellemző pontosságú és szépségű leírása. A szerző művét később kibővítette, átdolgozta. A centenáriumi kiadvány az 1941-ben megjelent második kiadás alapján készül. Gyógypedagógusok konferenciája A Csongrád megyei Tanács szegedi székházában csütörtökön megkezdődött a magyar gyógypedagógusok XI. országos szakmai konferenciája; a háromnapos tanácskozáson háromszázan vesznek részt, köztük osztrák, csehszlovák, jugoszláv és svéd szakemberek. A konferencia megnyitása alkalmából Göllesz Viktor, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének főtitkára elmondotta, hogy hazánkban, harmincnyolcezer gyermekkel foglalkoznak a gyógypedagógiai iskolákban. Ezek között beszédhibásak, halláskárosultak, csökkentlátók, értelmi fogyatékosok, mozgássérültek vannak. Mindenfajta fogyatékosságban szenvedőkhöz más-más módszerekkel kell közelíteni, hogy megértsék egymást és az egészséges emberekkel is kommunikálni tudjanak. A szegedi konferencián elhangzó referátumok igyekeznek közkinccsé tenni a legújabb ezzel kapcsolatos módszereket és eszközöket. 5 OSDAI