Fejér Megyei Hírlap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-01 / 258. szám
2. OLDAL Libanoni megbékélési konferencia Genfben összehangolt, egymást erősítő amerikai és izraeli fenyegetések árnyékában kezdte meg munkáját hétfőn Genfben a libanoni polgárháborús ellenfelek első találkozója. Ezen az előzetesen elfogadott napirend alapján tárgyalásokat folytattak a nyolcéves konfliktust lezáró tartós és átfogó nemzeti megbékélésről, Libanon identitásáról, arab és nemzetközi kapcsolatairól, az izraeli megszállás felszámolásáról, valamennyi idegen katonai erő eltávolításáról (kivéve a kormány beleegyezésével Libanonban tartózkodó ENSZ-csapatokat és nyugati négyhatalmi erőket), széles körű politikai, gazdasági, szociális és közigazgatási reformokról. Az Egyesült Államok az amerikai és francia katonák ellen elkövetett bejrúti bombamerényletek ürügyén erőteljes megtorlást helyezett kilátásba a libanoni nemzeti hazafias erőkkel, Szíriával, Iránnal szemben. Washingtoni nyilatkozatok, sajtójelentések szerint a libanoni erőviszonyok módosítását célzó beavatkozásban jelentős szerepet szánnak az ország déli részét megszállva tartó izraeli hadseregnek. Figyelemre méltó, hogy a genfi konferencia megnyitásával egyidőben fontos amerikai küldöttség utazott Izraelbe Lawrence Eagleburger külügyminiszter-helyettes vezetésével. Eagleburger maga is megerősítette, hogy Washington aktívabb szerepet szán Izraelnek, a libanoni helyzet súlyosbodása nyomán szorosabb együttműködést akar kialakítani a „Közel-Kelet egyetlen elrettentő erejével”. A genfi konferencia előtt a Tel Aviv-i kormány nyomatékosan figyelmeztetett: a májusban aláírt izraeli—libanoni megállapodás érvénytelenítése vagy módosítása súlyos és veszélyes következményeket von maga után. Jichak Samir miniszterelnök szerint egy ilyen lépés felmentené Izraelt a csapatkivonás kötelezettsége alól, míg Mose Arensz hadügyminiszter azt állította, hogy a megállapodás a jövőbeni izraeli—libanoni kapcsolatok sarkköve, végrehajtása nélkül lehetetlen a libanoni válság bármiféle tartós rendezése. A Szíriát megfigyelőként képviselő Abdel Halim Haddam külügyminiszter genfi jelenléte önmagában is tanúsítja, hogy Damaszkusz — a szeptember 25-i tűzszüneti megállapodás társszerzője — nagy fontosságot tulajdonít a libanoni megbékélési konferenciának, és kész hozzájárulni a kezdeményezés sikeréhez. Ugyanakkor Faruk Al-Sar külügyi államminiszter ismételten hangsúlyozta: a libanoni megbékélésnek az Izraellel kötött megállapodás érvénytelenítésével kell kezdődnie. Marvan Hamadi, a Valid Dzsumblatt jobb kezeként emlegetett drúz politikus rámutatott: az Izraellel kötött megállapodás érvénytelenítése a párbeszéd kulcsa, minden reform előfeltétele. Az ellenzéki Nemzeti Megmentési Front és a vele szövetséges Amal nevű síita szervezet egyaránt elengedhetetlen követelményként tekinti az izrali–libanoni megállapodás érvénytelenítését, az izraeli megszállók feltétel nélküli kivonását, Libanon arab kötődésének szentesítését. Mohammed Ibrahim Maszszud külügyi államminiszter, a megfigyelőként részt vevő szaúd-arábiai küldöttség vezetője az An-Nahar című bejrúti lap értesülése szerint kijelentette: Fahd király személyesen is kész Genfbe utazni, hogy garantálja a libanoni párbeszéd sikerét. Grenadai jelentés A Grenadából érkező hírek tanúsága szerint a szigetország védői a partizánharc módszerével folytatják a harcot az amerikai és a karib-térségbeli inváziós erők ellen. A támadók veszteségei növekednek: a Pentagon által is megerősített adatok szerint vasárnap estig a szigeten folyó harcokban 16 amerikai katona vesztette életét, 77 megsebesült, három pedig eltűnt. Az intervencióban részt vevő amerikai fegyveres erők létszáma — azt a katonai személyzetet is beszámítva, amely a szigetország partjai mentén cirkáló hadihajókon tartózkodik — immár eléri a 17 ezer főt. Ez azt jelenti, hogy hét grenadai állampolgárra egy amerikai katona jut. Vasárnaptól Grenadán a megszállók este nyolc órától reggel öt óráig terjedő kijárási tilalmat rendeltek el. Az amerikai katonák előkészületeket tesznek a szigetország teljes átfésülésére. Amerikai katonai terepjáró a grenadai főváros kiégett rendőr-főkapitánysága előtt (Telefotolap — MTI — RS) Tízéves tárgyalások Az elmúlt héten sajtóértekezletet hívott össze Bécsben a NATO-t képviselő holland, majd a szovjet nagykövet. Napirenden: a fegyverzetek és a haderők kölcsönös csökkentésére vonatkozó tárgyalások, amelyek immár egy évtizede, 1973. október 30-án kezdődtek az osztrák fővárosban. A diplomaták nem mulasztották el hangsúlyozni, hogy ünneplésre az évforduló kapcsán semmi ok, hiszen a tárgyalások erendkívül hosszú idő alatt jószerével semmire sem vezettek, a gyakorlati megállapodás nincs sokkal közelebb, mint egy évtizeddel ezelőtt. E tízéves tárgyalássorozat története mindenesetre alkalmat ad arra, hogy képet kapjunk legújabbkori történelmünk egy tanulságos szakaszáról, az egyetlen fórumról, ahol a két nagy katonai szövetség, a Varsói Szerződés és a NATO közvetlenül, folyamatosan tárgyal egymással. Míg nyugati részről saját kezdeményezésként állítják be a bécsi tárgyalásokat, közismert tény, hogy a Szovjetunió és szövetségesei évtizedek óta javasolták, konkrét szerződéstervezetek formájában is, hogy csökkentsék az európai fegyveres erőket, hiszen kontinensünkön állnak közvetlenül szemben a két szövetség csapatai — nagy mennyiségű és a legkorszerűbb, nukleáris fegyverekkel is felszerelve. A NATO részéről a hetvenes évek elején kezdték komolyan mérlegelni ilyen tárgyalások lehetőségét. A szándék politikai alapja a kibontakozó enyhülés, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kötött megállapodások, az NSZK és a Szovjetunió, az NSZK és a többi szocialista ország közötti közeledés, megbékélés légköre volt. Katonai szempontból viszont a NATO egyoldalú előnyöket remélt — a megváltozott politikai légkörben — egy megállapodástól, amely — úgymond — kiegyensúlyozhatja a VSZ „túlerejét” Közép-Európában. 1973-ban, féléves előkészítő tárgyalások után, október ■30-án ült össze először Bécsben a konferencia: a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, az NSZK képviselői az egyik, az Egyesült Államok, Belgium, Hollandia, Kanada, Luxemburg, Nagy- Britannia képviselői a másik oldalon. A két szövetség több más állama, köztük hazánk, különleges státusszal vesz részt a tárgyalásokon — ezekre az országokra a tervezett első egyezmény nem vonatkozna. Már a tárgyalások kezdetétől világos volt, hogy a NATO — legalábbis egyelőre — nem kíván megállapodást, legfeljebb olyat, amely egyértelműen javára változtatná meg a katonai erőviszonyokat Közép-Európában. Az első évek így a meddő létszámvita jegyében állottak: jóllehet a VSZ országai hivatalosan közölték, milyen létszámú és fegyverzetű csapatai vannak a csökkentésre kijelölt övezetben, a NATO az adatokat mindmáig nem hajlandó elfogadni. A Nyugat állítása szerint 150 000 fővel nagyobb az ereje a megadottnál — egy érvvel több arra, hogy a Nyugat „arányos”, magyarán számára egyoldalú előnyöket biztosító csökkentést igényeljen. A NATO ugyanakkor kezdettől különös hangsúlyt helyez az úgynevezett kísérő intézkedésekre, a tervezett egyezmény ellenőrzésére, még mielőtt az egyezmény lényegében megállapodtak volna. A több éves egyhelyben topogás után a szocialista országok idén újabb fontos kísérletet tettek az áttörésre. Javasolták, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok erőit még a szerződés megkötése előtt, önkéntesen és példát adva csökkentsék a térségben, majd fagyasszák be a két szövetség ott állomásozó erőit. A szocialista országok ugyanakkor részletes, konkrét szerződéstervezetet tettek az asztalra, amely sok tekintetben elébe megy a NATO évek óta támasztott igényeinek, így lehetővé teszi a szerződés megtartásának helyszíni ellenőrzését, állandó állomások felállítását javasolja, amelyek révén ellenőrizhető csapatok és fegyverzetek mozgása stb. Elfogulatlan nyugati szakértők is elismerték, hogy a VSZ legújabb javaslatai igen nagy lépést jelentettek előre, valódi megegyezési, kompromisszumos készségről tanúskodnak. Ugyanígy nyilvánvaló azonban, hogy Washington változatlanul nem kíván érdemben tárgyalni, még kevésbé megegyezni Bécsben. Csak ezzel magyarázható, hogy az idén februári és júliusi VSZ-javaslatokra a NATO mindmáig nem adott választ, hanem továbbra is halogató taktikát alkalmaz. Ugyanakkor a NATO új rakétatelepítései — olyan területeken, amelyekre éppen a tervezett csökkentés vonatkozna — nagymértékben tovább nehezítik a haladást a bécsi tárgyalásokon. A fórum jövője — akárcsak a genfi tárgyalásoké — attól függ, hogy alakul a következő időszakban a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a két katonai szövetség viszonya. Különösebb derűlátásra bécsi megfigyelők — sajnos — nem látnak okot. Heltai András Nemzetközi élet Algéria nemzeti ünnepén összehangolt akcióval, 60 —70 katonai létesítmény elleni támadással kezdődött 29 éve. 1954. november 1-én Algériában a nemzeti függetlenségért folytatott harc. A felszabadításért indított háború kirobbanásának emlékére ez a nap azóta az ország nemzeti ünnepe. A hosszú, kegyetlen, csaknem egymillió áldozatot követelő küzdelem nyolc évig tartott, ám végül sikerhez vezetett: az 1962-es eviani egyezményben Franciaországnak — több, mint egy évszázados gyarmati uralma után — le kellett mondania a tengerentúli megyéjeként kezelt területről. Az új korszakot kezdő, fiatal állam nagy léptekkel indult meg a gazdasági és társadalmi fejlődés útján. Nemzeti tulajdonba vették a népgazdaság alapjául szolgáló szénhidrogén-kincset, államosították a külföldi olajtársaságokat. Gyors iparosítás kezdődött, földreformot hirdettek, megindult a szövetkezetek szervezése. A demográfiai robbanás ellenére (a lakosság alaposan megfiatalodott, lélekszáma pedig több mint a duplájára nőtt) tiszteletre méltó eredményeket értek el a közoktatás és az életszínvonal emelése terén. Következetesen előrehaladt a politikai intézményesítés folyamata is: a hajdani felszabadító mozgalom párttá szerveződött. Új alkotmányt fogadtak el, amely már a szocialista irányzatú átalakulást állítja célként az észak-afrikai ország népe elé. A belpolitikai vívmányok mellett Algéria széles körű tekintélyt szerzett az elmúlt évtizedekben külpolitikai vonalvezetésével, haladó antiimperialista politikai irányvonalával. Algír napjainkban is támogatja a gyarmatosítás ellenes erőket — elsősorban persze a fekete kontinensen —, emellett megbecsült tagja az el nem kötelezettek mozgalmának, s jó, folyamatosan bővülő kapcsolatrendszert épített ki a szocialista országokkal, köztünk hazánkkal is. Nemzeti ünnepén őszinte tisztelettel és rokonszenvvel köszöntjük a baráti Algéria népét. E. É. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. NOVEMBER 1. KEDD KOMMENTÁR Bonn és Tokió A japán kormány nemegyszer küszködik azzal a problémával, hogy még saját szövetségesei sem értik meg. Ha a tőkés világon belüli éles kereskedelmi ellentéteket számításba vesszük, Japán némiképp a nyugati tömbön belül is egyedül áll. Erős gazdasági pozíciója, versenyképessége miatt azonban épp az NSZK az a közös piaci ország, amely a legnagyobb megértést mutatja a „felkelő nap országával” szemben, hiszen számára ma még kevésbé húsbavágó fenyegetés a „Made in Japan” feliratú áruk dömpingje, mint Olaszországnak vagy Franciaországnak. Ez magyarázza a fokozott érdeklődést a nyugatnémet kancellár tokiói útja iránt. A gazdasági kérdéseken túl a tárgyalásokon minden bizonnyal a szokottnál nagyobb hangsúlyt kapnak a nemzetközi politika kérdései. Az NSZK Nyugat-Európa vezető gazdasági hatalma. Japán Ázsiáé — mindkét ország az Egyesült Államok legfőbb szövetségesei közé tartozik. S az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az NSZK-nak nagy szerepe van abban a kérdésben, amely alapvetően érinti Európa biztonságát, nevezetesen, hogy telepítsenek-e amerikai közép-hatótávolságú rakétákat földjére vagy sem. Japán felelőssége ugyanakkor vitathatatlan Ázsia biztonságának alakulásában. Helytelen, indokolatlan lenne bármiféle illúziót táplálni a tárgyalásokkal kapcsolatban. Tokió — hagyományaihoz híven — továbbra is a Szovjetuniótól követel egyoldalú engedményeket, s a japán—amerikai stratégiai szövetség keretein belül maradéktalanul azonosul Washingtonnal a távol-keleti kapcsolatok minden lényeges kérdésében. Ismeretes a bonni álláspont is. A két, eltérő gazdasági érdekeltségű, politikailag egymáshoz mégis közel álló vezetés akkor tenne jó szolgálatot országa, s az érintett kontinensek népeinek, ha szavát a realizmus nevében, a konfrontációval szemben, a keletnyugati kapcsolatok kiegyensúlyozottsága érdekében emelné fel. Mind a nyugatnémet, mind a japán közvélemény növekvő része ezt igényli Bonntól is, Tokiótól is. Győri Sándor Argentínai választások Az első részeredmények tanúsága szerint a Polgári Radikális Unió szerepelt a legjobban a vasárnap Argentínában tartott általános választásokon. A hétfő hajnalig megszámlált szavazatokból a Polgári Radikális Unióra 4,1 millió (55 százalék), a Juszticialista Pártra (perónisták) pedig 2,8 millió szavazat (37 százalék) esett. A Polgári Radikális Unió vezetője, Raul Alfonsin a részeredmények ismertté válása után kijelentette, hogy megalakítandó kormányának célja a demokrácia helyreállítása. Kilátásba helyezte, hogy kabinetjében más pártok képviselői is helyet kaphatnak, majd hangsúlyozta, hogy a felhalmozódott problémák megoldása rendkívüli erőfeszítéseket igényel. Megígérte, hogy megalakítandó kormánya szavatolja a szakszervezetek szabad működését, megváltoztatja a gazdasági politikát és növeli a lakosság vásárlóerejét. A dél-amerikai országban 1973-ban tartottak utoljára választásokat, de az eredményeket a hadsereg semmisnek nyilvánította, és átvette a hatalmat. Hivatalos devizaárfolyamok Valuta (bankjegy és csekk) árfolyamok a) vásárolható legmagasabb bankjegy-címlet: 100-as b) vásárolható legmagasabb bankjegy-címlet: 500-as az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1982. szeptember 21-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. ÉRVÉNYBEN: 1983. NOVEMBER 1-TŐL devizanem vételi közép eladási árfolyam 100 egységre forintban angol font 6647,66 6654,31 6660,96 ausztrál dollár 4072,50 4076,58 4080,66 belga frank 83,40 83,48 83,56 dán korona 469,94 470,41 470,88 finn márka 783,24 784,02 784,80 francia frank 557,90 558,46 559,02 holland forint 1514,90 1516,51 1518,03 japán jen (1000) 190,07 190,26 190,45 kanadai dollár 3591,36 3594,95 3598,54 kuvaiti dinár 15307,57 15322,89 15338,21 norvég korona 601,96 602,56 603,16 NSZK márka 1695,13 1696,83 1698,53 olasz líra (1000) 27,82 27,85 27,88 osztrák schilling 240,90 241,14 241,38 portugál escudo 35,58 35,62 35,66 spanyol peseta 29,20 29,23 29,26 svájci frank 2086,68 2088,77 2090,86 svéd korona 569,92 570,49 571,06 tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dOllár 4438,37 4442,81 4447,25 ÉRVÉNYBEN: 1983. NOVEMBER 1-TŐL pénznem vételi eladási árfolyam 100 egység forintban angol font 6454,68 6853,94 ausztrál dollár 3954,28 4198,88 belga frank 80,98 85,98 dán korona 456,30 484,52 finn márka a) 760,50 807,54 francia frank 541,71 575,21 görög drachma b) 43,24 45,92 holland forint 1471,01 1562,01 japán jen (1000) 184,55 195,97 jugoszláv dinár a) 35,19 37,37 kanadai dollár 3487,10 3702,08 kuvaiti dinár 14863,20 15782,58 norvég korona 584,48 620,64 NSZK márka 1645,93 ~ 1747,73 olasz líra (1000) 27,01 28,69 osztrák schilling 233,91 248,37 portugál escudo 34,55 36,69 spanyol peseta 28,35 30,11 svájci frank 2026,11 2151,43 svéd korona a) 553,38 587,60 USA-dollár 4309,53 4576,09