Fejér Megyei Hírlap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
cn Icd lv/Icr^vc AHOL A KEVESEBB A TÖBB | Lw [■ ll MIZLVjl T Q | egyesüljetek | AZ ALUMÍNIUMIPARI KFP MÉRLEGE ------------------------------------Csütörtök: PATRONÁLÓKAT KERESÜNK | 1 | | 1984. március 1. ____________________ XL. évfolyam, r SALLANGOK ÉS „ÉGETNI VALÓ” v |§ 51 ‘ szam FEHÉRNÉPEK •IMIM Ara: 1,40 Ft — Hibás reflex A helyszín: műszakváltás utáni csúcsforgalom a kenyérboltban. Két asszony beszélget. Témájuk, stílusosan, a kimondottan „konyhaközpontú” közgazdaság. Az utóbbi áremelkedések s az újabbakról terjengő találgatások. Közbeszól, ismeretlenül, egy harmadik, háztartásbeli, amatőr közgazdász: nem a központi árintézkedések a súlyosabbak, hanem az azon kívül esők. Hát igen, vannak szabadáras termékek. És vannak jobb minőséget hordozó új áruk, új áron természetesen. Persze, nem egy boltbeli sorban állás a megfelelő körülmény a közgazdasági ismeretterjesztésre. Hogy ha akad a várakozók közt egy tájékozottabb, az most nekiálljon fejtegetni: ezek az utóbbiak is a fogyasztók javát szolgálják. Persze, vannak más, a társadalmunk számára nem kívánatos ármódosító jelenségek is. S erre mindjárt itt, a bolt pultjánál akad egy apró példa: a legdrágább péktermékeket igyekeznek eladni a bolti dolgozók a sorra kerülőknek. Az olcsóbbat többnyire igen erélyesen kell a vevőnek számonkérni rajtuk, s akkor is, ha adják, fintorogva és kelletlenül. Központi intézkedések gondoskodnak róla, hogy a boltokban legyen elegendő olcsóbb árucikk is. Más kérdés, hogy ilyen eladói magatartás mellett a kevésbé „igényes” — vagy fogalmazzunk úgy: szerényebb jövedelmű — vevő veszi-e az erkölcsi bátorságot hozzá, hogy számon is kérje. Kockáztatván, hogy— lesajnálják. Persze, a kereskedőket is meg lehet érteni. Ha már kénytelen emelgetni azt a sok mázsa árut, mondjuk az élelmiszerszakmában, hát igyekszik minél értékesebb árut emelgetni. Hadd emelkedjék a bevétel, s vele a saját jövedelme. Az élelmiszeripar, a könynyűipar — sőt már a nagykereskedelem előtt is e törekvések végeredménye úgy jelenik meg, hogy, lám, a fogyasztók lettek „igényesebbek”. Kevés a fogyasztói kereslet a választék olcsóbbik felére. Az előállító cégek sorában pedig nem ritkán készséges fogadtatásra találnak az ilyen jelzések. Ugyanis a gyártó vállalat is „piacról él”, neki sem közömbös, hogy növelheti-e gyártmányösszetételében a nagyobb értéket képviselő árucikkek arányát. Az effajta reflexek vezetnek többek közt ahhoz, hogy egy-egy keresett termék olykor hirtelen „hiánycikké” válik. Majd később megjelenik — nem ő ugyan, személyesen, hanem valami közeli rokon. Vagy többet „tud”, vagy csak ezt ígérik róla. Ám mindenesetre más csomagolásban s vadonatúj árat viselve. Hatósági intézkedések, durvább esetben gazdasági bírságok sem tudják teljesen megszüntetni a csoportérdek elvtelen előtérbe tolását. Holott a hibás reflexek, amelyek, lám a kenyerespultnál kezdődnek, társadalmi méretekben tekintve a csoportérdek számára is ártalmasak. Éppen, mert mindnyájan a „piacról élünk”, Mekis János Ülést tartott a megyei tanács vb Több segítséget a pályakezdő fiataloknak Ülést tartott tegnap délelőtt Székesfehérváron Fejér megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A testület ülését Závodi Imre tanácselnök vezette és adott szóbeli tájékoztatást a vb két ülése között történt fontosabb eseményekről. A végrehajtó bizottság lejárt határidejű határozatainak megvalósításáról a végrehajtásért felelősök tettek jelentést, majd bejelentéseket fogadott el a vb. A tanácselnök előterjesztésében elfogadta a testület azt a beszámolót, amelyik majd a legközelebbi tanácsülés elé kerül, a végrehajtó bizottság 1982—83. évi tevékenységéről és az átruházott hatáskörök gyakorlásáról. A napirend következő pontjaként beszámolót vitatott meg a vb a Fejér megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat tevékenységéről. A beszámolót Sebestyén Zoltán, a vállalat igazgatója terjesztette elő. A tanácsi apparátusban, a tanácsi vállalatoknál és intézményeknél dolgozó pályakezdő fiatalok helyzetéről, beilleszkedésük tapasztalatairól Kiss István, dr. Pataki Károly, dr. Herczeg István osztályvezető és dr. Réger Ferenc ifjúsági titkár készített tájékoztatót. A KISZ megyei bizottsága, az SZMT és a megyei népfrontelnökség által véleményezett beszámoló a pályakezdő fiatalok beilleszkedéséről élénk vitát váltott ki. A vita önmagában jelezte, hogy e viszonylag szűknek látszó körben is több mint 2200 azoknak a fiataloknak a száma, akik a legutóbbi három évben kezdték munkás életüket, meglehetősen eltérő körülmények között, de figyelemre méltó gondokkal, problémákkal bajlódva. (A pályakezdő fiatalok köre ennél természetesen szélesebb, hiszen — mint a vitában is elhangzott — pályakezdőnek tekinthető mindaz az ifjú, aki még nem teremtette meg önálló egzisztenciáját.) A tanácsi apparátusban és a pénzügyi hivatalokban 33 ifjú állt munkába a legutóbbi három évben; az egészségügyben 508-an helyezkedtek el; a művelődési ágazat 430 diplomás pedagógust és óvónőt, 164 középfokú végzettségű óvónőt, és 510 képesítés nélküli kezdőt fogadott; a tanácsi vállalatoknál 1250-en voltak az először munkába állók. A tájékoztató hibájaként tették szóvá többen is, hogy főleg a tanácsi apparátusban kezdők beilleszkedési gondjaival foglalkozik, s a vizsgálódók kevesebb figyelmet fordítottak az egészségügyi és a kulturális ágazat, valamint a vállalatok fiataljainak problémáira. Általános érvényű tapasztalat viszont, hogy az életkörülményekhez tartozó kérdések közül mindenütt a lakáshoz jutás foglalkoztatja leginkább a pályakezdő ifjakat. Ezért van az, hogy még a szakirányú képzettséggel rendelkező fiatalok közül is sokan a nagyvállalatokat részesítik előnyben első munkahelyük kiválasztásánál, ahol jobbak a lakáshoz jutás lehetőségei, mint a tanácsi apparátusban, intézményeinél, vagy akár vállalatainál. A pályakezdők bérezésére szinte mindenütt nagyobb figyelmet fordítanak, mint néhány évvel ezelőtt; ennek ellenére ez a kérdés is állandó vitatéma. A besorolási rendelkezések merev alkalmazása, a szaktudás és a teljesítmény differenciált elismerésének hiánya még mindig sok feszültséget okoz. Természetesen tapasztalható szemléletbeli vita is a pályakezdő fiatalok fogadtatása körül. Az idősebbek közül sokan azt tartják: bizonyítson előbb, a fiatal, aztán majd meglátjuk ... Erősíti az ellenérzést az a féle ifjúi magatartás, ha valaki leendő első munkahelyén nem azt kérdezi, mi lesz a dolga, mit várnak tőle, hanem azzal kezdi: mennyit fizetnek? A végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a tájékoztató jelentős és valóban égető gondra hívta fel a figyelmet, illetve erősítette a meggyőződést, hogy az először munkába álló fiatalok beilleszkedésének, gondjaik csökkentésének segítése több törődést érdemel, összefoglalójában Závodi Imre tanácselnök külön is hangsúlyozta: elkerülhetetlenül fontos, hogy a munkahelyi vezetők (nem csupán a tanácsoknál, intézményeiknél, illetve vállalataiknál) legalább annyit törődjenek a pályakezdőik, ifjú szakembereik beilleszkedésével, gondjaik, terheik csökkentésével, mint például a gazdálkodás, a termelés feltételeinek biztosításával. A jó munkahelyi légkör, a fiatalok megtartása sok esetben nem annyira pénzkérdés, mint inkább figyelem, gondosság, jó szándék kérdése. F. F. ■ Jó pár évvel ezelőtt a borsószezon jelentette a legnagyobb gondot, idegeskedést, kapkodást, fejetlenséget a Nyíregyházi Konzervgyárban. A nyár elején, amikor megkezdődött a feldolgozás, néha hiány volt, utána napokon belül akkora dömping jelentkezett, hogy messze meghaladta a felvásárolt áru a feldolgozókapacitást. Nyolc év óta ez a gond megszűnt Nyíregyházán. Hogy mitől és hogyan, arról tartott tegnap előadást a Fejér megyei MÉTE-szervezet és a fehérvári hűtőház rendezésében dr. Rudi Béla, a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatója. Már évekkel 1976 előtt kidolgozott egy matematikai modellt a betakarítás és feldolgozás szinkronba hozására a Gödöllői Gépkísérleti Intézet, melyet a Hatvani Konzervgyárban próbáltak ki, nem sok sikerrel. Ezután jött a nyíregyháziak ötlete, melyben sok segítséget kaptak a Debreceni Agrártudományi Egyetemtől, hogy a növény biológiai fejlődését kell matematikai modellbe foglalni s a kidolgozott rendszert számítógépre vinni, s ezt agrár szakemberek dolgozták ki. A módszer lényege: hét legfontosabb paraméter figyelembevételével a vetés idejét és menynyiségét napokra bontva meghatározni. Végül a betáplált adatok birtokában a számítógép üzemenként dönt arról, hogy mikor kerüljön a földbe a borsó, milyen kezelést kapjon, s mikor kerüljön betakarításra. A nyíregyházi tapasztalatok szerint, ahol975 hektáron termeltetnek borsót s 4200 tonnát dolgoztak fel tavaly — nem fordulhat elő, hogy torlódás keletkezzen a betakarításnál, a szállításnál, az áru átvételénél vagy a feldolgozásánál. A mikroszámítógép, melylyel a feladat teljesíthető, 760 ezer forintba kerül. Ez a feldolgozó üzem beruházása, a termelőknek a módszer nem jelent semmilyen többletkiadást. Átvette a módszert eddig a Hatvani Konzervgyár és a miskolci hűtőház, jelenleg a Kecskeméti Konzervgyár és a békéscsabai hűtőház kezdeményezte a bevezetést. Kelemen Sándor, a fehérvári hűtőház igazgatója jövőre tervezi a bevált szisztéma megyénkben elterjesztését. G. G. A zöldborsótermesztés matematikai tervezése Számítógép a mezőgazdaságban Munkában a borsóbetakarító-gép A TOT elnöksége napirendjén Nők a termelőszövetkezetben A mezőgazdasági szövetkezetek egymilliós tagságának 40 százaléka nő; helyzetüket, élet- és munkakörülményeik alakulását vitatta meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége szerdai ülésén. Amint a testület elé terjesztett írásos beszámolóból kitűnt; az elmúlt öt évben a mezőgazdasági szövetkezetek többsége a nehezebbé vált gazdasági feltételek között is további erőfeszítéseket tett a nők helyzetének, élet- és munkakörülményeinek javítására. Szélesedett a nők foglalkoztatási lehetősége, ennek nyomán 1980 óta 18 százalékról 23 százalékra emelkedett a 30 éven aluli nők aránya. Emelkedett a nők jövedelme is, ám átlagkeresetük alacsonyabb a férfiakénál. A szövetkezetek választott testületeiben növekedett a nők aránya, országosan eléri a 30 százalékot. A tapasztalat szerint a nők legszívesebben — a nőbizottság mellett — a szociális bizottságban tevékenykednek. Ebből következően mind több szövetkezetben megszüntetik a szociális bizottságokat és feladatukat, hatáskörüket a nőbizottságokra ruházzák. E gyakorlattal azonban — mutatott rá az elnökség — nem minden tekintetben lehet egyetérteni, mivel így a hőbizottság tevékenysége sok esetben a szociálpolitikai munkára szűkül le. Az elmúlt években tovább javult a tsz-dolgozók, közöttük a nők élet- és munkakörülménye. A gépesítés, az általános technikai fejlődés eredményeként a gyengébb nem képviselőinek fizikai megterhelése tovább csökkent. Különösen a korszerű állattenyésztési telepeken lettek kulturáltabbak a munkakörülmények. Az egészségre káros, tiltott munkakörökben nőket nem foglalkoztatnak. Előnyös az is, hogy falun is javult a lakossági szolgáltatás. A kisebb településeken és társközségekben azonban továbbra is problémát jelent az üzlethálózat szűkössége, különösen a műszaki és ruházati boltok hiányoznak. Nem egy helyen akadozik a hús-, tej- és a kenyérellátás. Továbbra is gondot jelent az üzletek nyitva tartása, amely nem alkalmazkodik kellőképpen a falusi dolgozó nők munkaidejéhez. A vitában felszólalt Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Hangsúlyozta: a nők munkavállalása és anyai hivatása nem kerülhet ellentétbe egymással. Rugalmas módszerekkel , például bedolgozói munkalehetőséggel is szükséges támogatni kettős hivatásuk összeegyeztetését. A nők munkavállalási lehetőségének biztosításában meghatározó szerepük van vidéken a tsz-eknek, amelyek sokat segíthetnek a továbbiakban is a nők számára nem kevésbé fontos szolgáltatások fejlesztésében is. Az elnökség a tanácskozás tapasztalatait összegezve megállapította: a szövetkezeti mozgalom számára továbbra is fontos feladat a nők rendszeres és állandó jellegű foglalkoztatása. Az országos és a területi érdekképviseleti szerveknek fokozottabb segítséget kell nyújtaniuk a lehetséges munkahelyek, illetve munkaalkalmak feltárásában, elsősorban azokban a szövetkezetekben, ahol a kiegészítő tevékenység aránya alacsony.