Fejér Megyei Hírlap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

cn Icd lv/Icr^vc­ AHOL A KEVESEBB A TÖBB | Lw [■ ll M­­IZLVjl T Q | egyesüljetek | AZ ALUMÍNIUMIPARI KFP MÉRLEGE ------------------------------------­Csütörtök: PATRONÁLÓKAT KERESÜNK | 1 | | 1984. március 1. ____________________ XL. évfolyam, r SALLANGOK ÉS „ÉGETNI VALÓ” v |§ 51 ‘ szam FEHÉRNÉPEK •­­IMIM Ara: 1,40 Ft — Hibás reflex A helyszín: műszakváltás utáni csúcsforgalom a ke­nyérboltban. Két asszony beszélget. Témájuk, stíluso­san, a kimondottan „konyha­központú” közgazdaság. Az utóbbi áremelkedések s az újabbakról terjengő találga­tások. Közbeszól, ismeretle­nül, egy harmadik, háztar­tásbeli, amatőr­ közgazdász: nem a központi árintézkedé­sek a súlyosabbak, hanem az azon kívül esők. Hát igen, vannak szabad­áras termékek. És vannak jobb minőséget hordozó új áruk, új áron természetesen. Persze, nem egy boltbeli sor­ban állás a megfelelő körül­mény a közgazdasági isme­retterjesztésre. Hogy ha akad a várakozók közt egy tájé­kozottabb, az most nekiáll­­jon fejtegetni: ezek az utób­biak is a fogyasztók javát szolgálják. Persze, vannak más, a tár­sadalmunk számára nem kí­vánatos ármódosító jelensé­gek is. S erre mindjárt itt, a bolt pultjánál akad egy ap­ró példa: a legdrágább pék­termékeket igyekeznek elad­ni a bolti dolgozók a sorra kerülőknek. Az olcsóbbat többnyire igen erélyesen kell a vevőnek számonkérni raj­tuk, s akkor is, ha adják, fintorogva és kelletlenül. Központi intézkedések gondoskodnak róla, hogy a boltokban legyen elegendő olcsóbb árucikk is. Más kér­dés, hogy ilyen eladói maga­tartás mellett a kevésbé „igényes” — vagy fogalmaz­zunk úgy: szerényebb jöve­delmű — vevő veszi-e az er­kölcsi bátorságot hozzá, hogy számon is kérje. Kockáztat­ván, hogy­­— lesajnálják. Persze, a kereskedőket is meg lehet érteni. Ha már kénytelen emelgetni azt a sok mázsa árut, mondjuk az élelmiszerszakmában, hát igyekszik minél értékesebb árut emelgetni. Hadd emel­kedjék a bevétel, s vele a saját jövedelme. Az élelmiszeripar, a köny­­nyűipar — sőt már a nagy­kereskedelem előtt is e tö­rekvések végeredménye úgy jelenik meg, hogy, lám, a fo­gyasztók lettek „igényeseb­bek”. Kevés a fogyasztói ke­reslet a választék olcsóbbik felére. Az előállító cégek sorában pedig nem ritkán készséges fogadtatásra találnak az ilyen jelzések. Ugyanis a gyártó vállalat is „piacról él”, neki sem közömbös, hogy növelheti-e gyártmány­összetételében a nagyobb ér­téket képviselő árucikkek arányát. Az effajta reflexek vezet­nek többek közt ahhoz, hogy egy-egy keresett termék oly­kor hirtelen „hiánycikké” válik. Majd később megjele­nik — nem ő ugyan, szemé­lyesen, hanem valami közeli rokon. Vagy többet „tud”, vagy csak ezt ígérik róla. Ám mindenesetre más csomago­lásban s vadonatúj árat vi­selve. Hatósági intézkedések, durvább esetben gazdasági bírságok sem tudják teljesen megszüntetni a csoportérdek elvtelen előtérbe tolását. Holott a hibás reflexek, amelyek, lám a kenyeres­pultnál kezdődnek, társadal­mi méretekben tekintve a csoportérdek számára is ár­talmasak. Éppen, mert mindnyájan a „piacról élünk”, Mekis János Ülést tartott a megyei tanács vb Több segítséget a pályakezdő fiataloknak Ülést tartott tegnap délelőtt Székesfehérváron Fejér megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A testület ülését Závodi Imre tanácselnök vezette és adott szóbeli tájékoztatást a vb két ülése között történt fontosabb eseményekről. A végrehajtó bizottság lejárt határidejű határozatainak megvalósításáról a végrehajtásért felelősök tettek jelentést, majd bejelentéseket fogadott el a vb. A tanácselnök előter­jesztésében elfogadta a testület azt a beszámolót, amelyik majd a legközelebbi tanácsülés elé kerül, a végrehajtó bi­zottság 1982—83. évi tevékenységéről és az átruházott hatás­körök gyakorlásáról. A napirend következő pontjaként beszámolót vitatott meg a vb a Fejér megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat tevé­kenységéről. A beszámolót Sebestyén Zoltán, a vállalat igaz­gatója terjesztette elő. A tanácsi apparátusban, a tanácsi vállalatoknál és intéz­ményeknél dolgozó pályakezdő fiatalok helyzetéről, beillesz­kedésük tapasztalatairól Kiss István, dr. Pataki Károly, dr. Herczeg István osztályvezető és dr. Réger Ferenc ifjúsá­gi titkár készített tájékoztatót. A KISZ megyei bizottsága, az SZMT és a megyei nép­frontelnökség által vélemé­nyezett beszámoló a pálya­kezdő fiatalok beilleszkedé­séről­ élénk vitát váltott ki. A vita önmagában jelezte, hogy e viszonylag szűknek látszó körben is több mint 2200 azoknak a fiataloknak a száma, akik a legutóbbi há­rom évben kezdték munkás életüket, meglehetősen elté­rő körülmények között, de figyelemre méltó gondokkal, problémákkal bajlódva. (A pályakezdő fiatalok köre en­nél természetesen szélesebb, hiszen — mint a vitában is elhangzott — pályakezdőnek tekinthető mindaz az ifjú, aki még nem teremtette meg önálló egzisztenciáját.) A ta­nácsi apparátusban és a pénz­ügyi hivatalokban 33 ifjú állt munkába a legutóbbi három évben; az egészségügyben 508-an helyezkedtek el; a művelődési ágazat 430 diplo­más pedagógust és óvónőt, 164 középfokú végzettségű óvónőt, és 510 képesítés nél­küli kezdőt fogadott; a ta­nácsi vállalatoknál 1250-en voltak az először munkába állók. A tájékoztató hibájaként tették szóvá többen is, hogy főleg a tanácsi apparátusban kezdők beilleszkedési gond­jaival foglalkozik, s a vizs­gálódók kevesebb figyelmet fordítottak az egészségügyi és a kulturális ágazat, valamint a vállalatok fiataljainak problémáira. Általános ér­vényű tapasztalat viszont, hogy az életkörülményekhez tartozó kérdések közül min­denütt a lakáshoz jutás fog­lalkoztatja leginkább a pá­lyakezdő ifjakat. Ezért van az, hogy még a szakirányú képzettséggel rendelkező fia­talok közül is sokan a nagy­vállalatokat részesítik előny­ben első munkahelyük kivá­lasztásánál, ahol jobbak a lakáshoz jutás lehetőségei, mint a tanácsi apparátusban, intézményeinél, vagy akár vállalatainál. A pályakezdők bérezésére szinte mindenütt nagyobb figyelmet fordíta­nak, mint néhány évvel ez­előtt; ennek ellenére ez a kérdés is állandó vitatéma. A besorolási rendelkezések merev alkalmazása, a szak­tudás és a teljesítmény diffe­renciált elismerésének hiá­nya még mindig sok feszült­séget okoz. Természetesen tapasztal­ható szemléletbeli vita is a pályakezdő fiatalok fogadta­tása körül. Az idősebbek kö­zül sokan azt tartják: bizo­nyítson előbb, a fiatal, aztán majd meglátjuk ... Erősíti az ellenérzést az a féle ifjúi magatartás, ha valaki leendő első munkahelyén nem azt kérdezi, mi lesz a dolga, mit várnak tőle, hanem az­zal kezdi: mennyit fizetnek? A végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a tájé­koztató jelentős és valóban égető gondra hívta fel a fi­gyelmet, illetve erősítette a meggyőződést, hogy az elő­ször munkába álló fiatalok beilleszkedésének, gondjaik csökkentésének segítése több törődést érdemel, összefogla­lójában Závodi Imre tanács­elnök külön is hangsúlyozta: elkerülhetetlenül fontos, hogy a munkahelyi vezetők (nem csupán a tanácsoknál, intéz­ményeiknél, illetve vállala­taiknál) legalább annyit tö­rődjenek a pályakezdőik, if­jú szakembereik beilleszkedé­sével, gondjaik, terheik csökkentésével, mint például a gazdálkodás, a termelés feltételeinek biztosításával. A jó munkahelyi légkör, a fia­talok megtartása sok esetben nem annyira pénzkérdés, mint inkább figyelem, gon­dosság, jó szándék kérdése. F. F. ■ Jó pár évvel ezelőtt a borsószezon jelen­tette a legnagyobb gondot, idegeskedést, kap­kodást, fejetlenséget a Nyír­egyházi Konzervgyárban. A nyár elején, amikor meg­kezdődött a feldolgozás, né­ha hiány volt, utána napo­kon belül akkora dömping jelentkezett, hogy messze meghaladta a felvásárolt áru a feldolgozókapacitást. Nyolc év óta ez a gond megszűnt Nyíregyházán. Hogy mitől és hogyan, ar­ról tartott tegnap előadást a Fejér megyei MÉTE-szerve­­zet és a fehérvári hűtőház rendezésében dr. Rudi Béla, a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatója. Már évekkel 1976 előtt kidolgozott egy matemati­kai modellt a betakarítás és feldolgozás szinkronba hozá­sára a Gödöllői Gépkísérleti Intézet, melyet a Hatvani Konzervgyárban próbáltak ki, nem sok sikerrel. Ezután jött a nyíregyháziak ötlete, melyben sok segítséget kap­tak a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetemtől, hogy a növény biológiai fejlődését kell matematikai modellbe foglalni s a kidolgozott rendszert számítógépre vin­ni, s ezt agrár szakemberek dolgozták ki. A módszer lé­nyege: hét legfontosabb pa­raméter figyelembevételé­vel a vetés idejét és meny­­nyiségét napokra bontva meghatározni. Végül a be­táplált adatok birtokában a számítógép üzemenként dönt arról, hogy mikor ke­rüljön a földbe a borsó, mi­lyen kezelést kapjon, s mi­kor kerüljön betakarításra. A nyíregyházi tapaszta­latok szerint,­­ ahol­­975 hektáron termeltetnek bor­sót s 4200 tonnát dolgoztak fel tavaly — nem fordulhat­ elő, hogy torlódás keletkez­zen a betakarításnál, a szál­lításnál, az áru átvételénél vagy a feldolgozásánál. A mikroszámítógép, mely­­lyel a feladat teljesíthető, 760 ezer forintba kerül. Ez a feldolgozó üzem beruházá­sa, a termelőknek a módszer nem jelent semmilyen több­letkiadást. Átvette a mód­szert eddig a Hatvani Kon­zervgyár és a miskolci hűtő­ház, jelenleg a Kecskeméti Konzervgyár és a békéscsa­bai hűtőház kezdeményezte a bevezetést. Kelemen Sándor, a fehér­vári hűtőház igazgatója jö­vőre tervezi a bevált szisz­téma megyénkben elterjesz­tését. G. G. A zöldborsótermesztés matematikai tervezése Számítógép a mezőgazdaságban Munkában a borsóbetakarító-gép A TOT elnöksége napirendjén Nők a termelőszövetkezetben A mezőgazdasági szövet­kezetek egymilliós tagságá­nak 40 százaléka nő; hely­zetüket, élet- és munkakö­rülményeik alakulását vi­tatta meg a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsá­nak elnöksége szerdai ülé­sén. Amint a testület elé terjesztett írásos beszámoló­ból kitűnt; az elmúlt öt év­ben a mezőgazdasági szövet­kezetek többsége a nehezeb­bé vált gazdasági feltételek között is további erőfeszíté­seket tett a nők helyzeté­nek, élet- és munkakörül­ményeinek javítására. Szé­lesedett a nők foglalkozta­tási lehetősége, ennek nyo­mán 1980 óta 18 százalékról 23 százalékra emelkedett a 30 éven aluli nők aránya. Emelkedett a nők jövedelme is, ám átlagkeresetük ala­csonyabb a férfiakénál. A szövetkezetek választott testületeiben növekedett a nők aránya, országosan eléri a 30 százalékot. A tapasz­talat szerint a nők legszíve­sebben — a nőbizottság mel­lett — a szociális bizottság­ban tevékenykednek. Ebből következően mind több szö­vetkezetben megszüntetik a szociális bizottságokat és feladatukat, hatáskörüket a nőbizottságokra ruházzák. E gyakorlattal azonban — mu­tatott rá az elnökség — nem minden tekintetben lehet egyetérteni, mivel így a hő­­bizottság tevékenysége sok esetben a szociálpolitikai munkára szűkül le. Az elmúlt években tovább javult a tsz-dolgozók, közöt­tük a nők élet- és munkakö­rülménye. A gépesítés, az általános technikai fejlődés eredményeként a gyengébb nem képviselőinek fizikai megterhelése tovább csök­kent. Különösen a korszerű állattenyésztési telepeken lettek kulturáltabbak a munkakörülmények. Az egészségre káros, tiltott munkakörökben nőket nem foglalkoztatnak. Előnyös az is, hogy falun is javult a la­kossági szolgáltatás. A ki­sebb településeken és társ­községekben azonban to­vábbra is problémát jelent az üzlethálózat szűkössége, különösen a műszaki és ru­házati boltok hiányoznak. Nem egy helyen akadozik a hús-, tej- és a kenyérellátás. Továbbra is gondot jelent az üzletek nyitva tartása, amely nem alkalmazkodik kellőképpen a falusi dolgo­zó nők munkaidejéhez. A vitában felszólalt Du­­schek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Hangsúlyozta: a nők munkavállalása és anyai hi­vatása nem kerülhet ellen­tétbe egymással. Rugalmas módszerekkel , például be­dolgozói munkalehetőséggel is szükséges támogatni ket­tős hivatásuk összeegyezte­tését. A nők munkavállalási lehetőségének biztosításában meghatározó szerepük van vidéken a tsz-eknek, ame­lyek sokat segíthetnek a to­vábbiakban is a nők számá­ra nem kevésbé fontos szol­gáltatások fejlesztésében is. Az elnökség a tanácskozás tapasztalatait összegezve megállapította: a szövetke­zeti mozgalom számára to­vábbra is fontos feladat a nők rendszeres és állandó jellegű foglalkoztatása. Az országos és a területi érdek­­képviseleti szerveknek fo­kozottabb segítséget kell nyújtaniuk a lehetséges munkahelyek, illetve mun­kaalkalmak feltárásában, el­sősorban azokban a szövet­kezetekben, ahol a kiegé­szítő tevékenység aránya alacsony.

Next