Fejér Megyei Hírlap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

2. OLDAL Gyorsítani kell a népgazdaság fejlődését Mihail Gorbacsov választási beszéde Mihail Gorbacsov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, az SZKP KB titkára szerdán a sztavropoli határterületen levő Ipatovó­­ban mondott beszédet vá­lasztói előtt. Az SZKP Központi Bizott­ságának februári rendkívüli plénuma hangsúlyozta a párt politikai irányvonalának fo­lyamatosságát, s azt, hogy ez a politika a fejlett szoci­alizmus tökéletesítésére, a világbéke megszilárdítására, valamint arra irányul, hogy töretlenül megvalósuljanak a párt XXVI. kongresszusá­nak határozatai, amelyeket az azt követő KB-plénumok alkotó módon gazdagítottak és fejlesztettek tovább. A szovjet emberek egy­hangú helyesléssel fogadták, hogy Konsztantyin Cser­­nyenkót választották meg az SZKP KB főtitkárává. Cser­­nyenko tapasztalt, leninista vezető, aki kimagasló poli­tikai és szervezői képessé­gekkel, valamint nagy élet­­tapasztalattal rendelkezik és a kommunizmus, a szilárd béke megingathatatlan har­cosa. Konsztantyin Csernyenkó­­nak a februári KB-plénu­­mon mondott beszéde mély, marxista-leninista elemzést adott az SZKP bel- és kül­politikájáról, s meghatározta a munkának azon legfőbb irányvonalait, amelyekre most a kommunisták és az egész nép erőfeszítéseit össz­pontosítani kell — mondotta Mihail Gorbacsov. Politikai téren — folytatta Gorbacsov — ez annyit jelent, hogy — meg kell szilárdítani a párt és a tömegek kapcso­latait; — fejleszteni és támogat­ni kell a munkásosztály, minden dolgozó alkotó tevé­kenységét; — támogatni kell a munka gyakorlati eredményeire irá­nyuló vállalkozó szellemet; — tökéletesíteni kell a pártvezetés, valamint az egész állami és gazdasági apparátus tevékenységének stílusát azzal a céllal, hogy az irányítás minden szinten kezdeményezőkész legyen, pontosan ismerje és telje­sítse kötelességeit. Gazdasági téren ez azt jelenti, hogy — gyorsítani kell a nép­gazdaság fejlődését és nö­velni kell hatékonyságát; — Energikusan meg kell valósítani azokat az intéz­kedéseket, amelyek célja a gazdaság hatékonyabbá téte­le, a tudományos-műszaki eredmények gyakorlati al­kalmazása, a gazdasági me­chanizmus és az irányítás tökéletesítése; — a társadalmi termelés­nek a népjólét emelését kell céloznia. Szociális téren arról van szó, hogy — töretlenül fejleszteni kell és meg kell szilárdítani a szovjet életformát; — minden körülmények között tiszteletben kell tar­tani a társadalmi igazságos­ság szocialista elveit; — folytatni kell a rendcsi­nálást, tovább kell növelni a követelményeket, a szerve­zettséget és a fegyelmet; — megalkuvás nélküli harcot kell folytatni a nega­tív jelenségekkel, amelyek ellentétben állnak erköl­csünkkel, szocialista törvé­nyességünkkel. Nemzetközi téren — mon­dotta a továbbiakban Gor­bacsov — ez azt jelenti, hogy — meg kell teremteni a szovjet nép alkotómunkájá­nak garantáltan békés kö­rülményeit; — erősíteni kell a Szovjet­unió védelmi képességét; — tovább kell szilárdítani a szocialista közösséget; — következetes harcot kell folytatni az emberiség leg­nagyobb feladatának megol­dása­ a béke védelme érde­kében, és el kell hárítani a nukleáris katasztrófa ve­szélyét. A továbbiakban Mihail Gorbacsov szólt az előző vá­lasztások óta eltelt öt év gazdasági eredményeiről, s megállapította: ez alatt az idő alatt jelentős mérték­ben nőtt a szovjet emberek életszínvonala. Az öt év alatt annyi termelőalapot helyeztek üzembe az ország­ban, amennyit korábban ösz­­szesen a szovjet hatalom öt­ven éve alatt. A megoldatlan problémák figyelembevétele mellett is teljes megalapo­zottsággal jelenthetjük ki, hogy városon és falun egy­aránt ma minden család jobban él — mondotta. A továbbiakban emlékez­tetett arra, hogy — mint a Központi Bizottság februári plénuma is megállapította — a jelenlegi ötéves terv döntő időszak a termelés, az egész népgazdaság haté­konyságának növelése terén. E feladatok sikeres megol­dása érdekeinek kell aláren­delni a beruházási politikát a termelés szerkezetének javítását, a termelőerők el­osztását, a nagyszabású, komplex célprogramok ki­dolgozását és végrehajtását. A meglevő gazdasági po­tenciál hatékonyabb kihasz­nálásáról szólva Gorbacsov rámutatott: számítások sze­rint egyedül az iparban a rendelkezésre álló alapok termelésének egyszázalékos növelése nyolcmilliárd rubel értékű plusz termék kibo­csátását eredményezi. Jo­gosnak nevezte azokat a bí­ráló észrevételeket, amelyek néhány termék minőségére vonatkoznak. Szám­os eset­ben nem megfelelő minősé­gűek egyes élelmiszeripari termékek, ruházati, ipari, fogyasztási cikkek, továbbá lakások. Jasszer Arafat Ammanban Jasszer Arafat, a PFSZ VB-elnöke kedden ismétel­ten megerősítette: ammani látogatásának célja, hogy Jordániával közösen meg­oldást keressen Jeruzsálem és a többi, Izrael által meg­szállt arab terület felszaba­dítására. A PFSZ VB-elnöke állást foglalt a Jordániával való együttműködés folytatása mellett. Hangsúlyozta azon­ban, hogy a „palesztinok ügyeiben csak a palesztin népnek, magának van joga dönteni, azokba nem lehet beleszólása egyetlen (nem palesztin) arab vezetőnek sem”. Megfigyelők szerint Husz­­szein továbbra is úgy véle­kedik, hogy az Izraellel folytatandó esetleges tár­gyalások alapját csak a Biz­tonsági Tanács 242. és 338. számú határozatai képezhe­tik. Kedd este Arafat a cisz­­jordániai palesztinok kül­döttségével találkozott Ammanban. A küldöttség tagjai felszólították a PFSZ VB-elnökét: szorgalmazza olyan megállapodás megkö­tését, amely megakadályoz­za, hogy Izrael újabb tele­püléseket létesítsen a meg­szállt területeken, és hozzá­járul az arab közigazgatás helyreállításához a Jordán folyó nyugati partján és a Gáza övezetben. Nemzetközi élet Március : Választások a Szovjetunióban „Megfelelni a választók bi­zalmának” — ebben a rövid mondatban fogalmazta meg munkájának lényegét szinte valamennyi képviselőjelölt a választók gyűlésein, amelyek hagyományosan a választá­sok előtt két nappal, az SZKP KB főtitkárának be­szédével zárulnak. Március 4-én válasszák meg a Szovjetunióban a Leg­felsőbb Tanács tagjait, s képviselőnek lenni a legfel­sőbb államhatalmi szervben nagy megtiszteltetést, óriási felelősséget jelent. A jelöl­tek között a legkülönbözőbb foglalkozású és korú embe­rek vannak. Egyeseket az egész ország ismeri, mások még csak szűkebb hazájuk­ban örvendenek általános megbecsülésnek. Mindegyi­kük jellemzője azonban, hogy készek tudásukat, ismeretei­ket és energiájukat adni választóik érdekeiért, a helyi ügyek intézésén kívül képe­sek országos méretekben gondolkodni és felelősséggel dönteni. Az ország történetének ed­digi legfelsőbb tanácsi vá­lasztásai során alakult ki az a politikai hagyomány, hogy — bár az állítható jelöltek számának nincsenek törvény által megszabott korlátai — minden körzetben csak egy személyt jegyeznek be jelölt­ként. Ugyancsak a politikai hagyományok között emlí­tette Borisz Toporkin pro­fesszor, az Állam- és Jogtu­dományi Intézet osztályveze­tője azt a tényt, hogy sok he­lyen jelölik az SZKP és a szovjet állam vezetőit, kife­jezésre juttatva ezzel az irán­tuk megnyilvánuló országos bizalmat. A választási kam­pány során a Központi Bi­zottság dönt arról, hogy őket melyik választókörzetben re­gisztrálják jelöltként. A legfelsőbb államhatalmi szerv tagjainak megválasz­tása nagy fontosságú belpoli­tikai esemény. A választási kampány — a képviselőjelöl­tek megválasztásától a vá­lasztási gyűlésekig — nem csak lehetőséget ad, hanem szükségessé is teszi a szám­vetést, az eddigi eredmények felmérését, a következő idő­szakra szóló feladatok kije­lölését. A választási folya­mat egésze szorosan kapcso­lódik a gazdasági munkához, a szociális tervek végrehajtá­sához. Tartalmát azok a meg­bízatások jelentik, amelyeket az állampolgárok adnak képviselőiknek. Ezek a fel­adatok egy nagyobb lakókör­zet, vagy terület esetleg mun­káskollektíva életkörülmé­nyeinek javításával, új lé­tesítmények építésével kap­csolatosak és nem függetle­nek a korábban elfogadott gazdaságfejlesztési tervektől. Az öt évre szóló megbíza­tása alatt a Legfelsőbb Ta­nács képviselőjének figye­lemmel kell kísérnie, hogyan teljesülnek ezek a tervfela­datok, és szükség esetén köz­ben kell járnia. Lehetőségei széles körűek: a képviselőt soron kívül kell fogadnia va­lamennyi hivatalvezetőnek egészen a miniszterekig. Be­tekintést nyerhet az ügyek menetébe, s javaslatokat te­het. Joga van interpellációt benyújtani — e jogot azon­ban ma alig gyakorolják, — s mint azt Toporkin profesz­­szor is kifejtette — ezen vál­toztatni kell. Az országos jelentőségű kérdések megvi­tatása a legfelsőbb tanácsi ülésszakok között a bizott­ságokban folyik — ez ma­gyarázza valamelyest az in­terpellációk hiányát. Ellen­őrző funkciót töltenek be a képviselők, s ez egybevág a Legfelsőbb Tanács működé­sének irányával is: a tör­vényhozó munka mellett a jövőben a legfelsőbb állam­­hatalmi szerv ellenőrző tevé­kenységét kívánják erősíte­ni. A képviselői munkának ez csak az egyik oldala. Köte­lessége meghallgatni minden rendű és rangú választójá­nak panaszát, észrevételét. Az állampolgárok többsége lakáskérdésekkel, az ellátás, kereskedelem és szolgáltatás problémáival, óvodai és böl­csődei elhelyezés, nyári be­utaló nehézségeivel, a társa­dalmi igazságosság megsér­tése miatt keresi fel a kép­viselőt. Minden üggyel fog­lalkozni kell, még akkor is, ha esetleg megalapozatlan az észrevétel. Ezt az aprólékos, sok időt és energiát fele­mésztő munkát tudja a kép­viselő hasznosítani a legfel­sőbb államhatalmi és tör­vényhozó testületben. Az or­szágos érdekeknek megfelelő állásfoglalások csak a szű­kebb környezet gondjainak ismeretében lesznek igazán megalapozottak, mint ahogy azok helyessége is csak itt mérhető le. A törvény értel­mében minden képviselőnek havonta legalább egyszer kell fogadónapot tartania, a gyakorlatban azonban a hó­nap bármely napján felke­reshetik az emberek képvise­lőjüket. Március 4-én — ahogy a szovjet sajtó fogalmaz — „a legjobbak legjobbjait” vá­lasztják meg az állampolgá­rok. Azokat, akiknek mindig a legkorszerűbb követelmé­nyek szintjén kell állniuk, akik képesek leszámolni a megszokott beidegződésekkel, mernek kockáztatni. A kiér­demelt bizalmat és támoga­tást csak így tarthatják meg. Kovács B. Sándor Nemzetközi konferencia Szerdán folytatta munká­ját Budapesten az SZOT központi iskoláján. „Az em­ber felelőssége a mai vi­lágban” címmel szervezett nemzetközi tudományos konferencia, amelyen 15 or­szágból mintegy 100 neves személyiség, jeles marxista filozófus és vallásos világ­nézetű gondolkodó, teoló­gus vesz részt. Elsőként Antoine Casano­va, a La Pensée című lap­nak, a Francia Kommunis­ta Párt folyóiratának fő­­szerkesztője tartott elő­adást. Mondandóját a béke, az igazságosság és a világ­ban kialakuló új életérzés, életmód kérdései köré cso­portosította. Az eszmecsere második részében Kocsis Elemér, a Debreceni Református Teo­lógiai Akadémia professzo­ra mondta el, A közös fele­lősség antropológiai és szo­­ciáletikai megalapozása cí­mű referátumát. Borisz Grigorjan, a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miája Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa elmondotta: napjainkban alapvető feladat korunk legfontosabb emberi értéke­inek, normáinak meghatá­rozása és egyeztetése az el­térő világnézetű emberek között. Kirchschläger a Fehér Házban A kelet-nyugati kapcso­latok álltak Ronald Rea­gan amerikai elnök és Ru­­dolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnök keddi megbeszéléseinek közép­pontjában. Az amerikai el­nök kedden a Fehér Ház­ban fogadta Kirchschläger osztrák államfőt. Az osztrák köztársasági elnök a találkozón síkra­­szállt a nemzetközi feszült­ség csökkentéséért, amely­ben — hangsúlyozta — a semleges Ausztria földrajzi fekvésénél fogva is őszin­tén érdekelt és amelynek előmozdítására minden tőle telhetőt megtesz Kirchschlä­ger ezzel kapcsolatban kü­lön hangsúlyozta a szovjet —amerikai párbeszéd fel­újításának fontosságát. Amerikai források szerint mind Reagan elnök, mind vendége kifejezte azt a re­ményét, hogy a bécsi had­erőcsökkentési tárgyalások március 16-án kezdődő újabb fordulója „olyan je­lentős előrelépés lesz, amely elvezethet a nukleá­ris fegyverzet korlátozását célzó genfi tárgyalások fel­újításához”. A két államfő egyez­ményt írt alá amerikai— osztrák együttműködésről a tudományos alapkutatások területén. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK KOMMENTÁR New Hampshire üzenete Az Egyesült Államok keleti partvidékén meghúzódó New Hampshire egyike az USA legkisebb államainak. „Alulról számítva” nyolcadik a sorban. Politikai súlya azonban óriási. Az Egyesült Államok elnökválasztási tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy ez a kis állam sajátos társadalmi kereszt­­metszete az egész, világrésznyi országnak. Feltehetően ezzel függ össze, hogy az Egyesült Államokban 1952 óta csak olyan jelölt vonulhatott be a Fehér Házba, aki előzőleg megnyerte New Hampshire államban pártjának előválasztását. Ráadá­sul: az amerikai választási harc bonyolult menetében ez az első „igazi” előválasztás, ahol a résztvevők titkos szavazással döntenek. Így lélektanilag is óriási hatása van az egyes párto­kon belül kibontakozó vetélkedő eredményére. A kormányon levő Republikánus Párt szempontjából csak kisebb jelentőségű volt a keddi előválasztás. Itt ugyanis Rea­gannak nincs párton belüli riválisa. Mégis, érdemes megem­líteni, hogy a demokrata pártinak bejegyzett szavazók 6 szá­zaléka Reagan nevét írta a listára. Ez azt jelenti, hogy a demokrata táborban Reagan több szavazatot kapott, mint például Cranston szenátor, aki liberális-atomellenes program­mal pályázik (meglehetősen reménytelenül) a demokrata­jelöltségre. Ebből a szempontból New Hampshire első üze­nete az, hogy Reagan politikai pozíciói a libanoni kudarc, a fokozódó bírálatok ellenére még mindig rendkívül erősek. New Hampshire azonban mégsem a republikánusok miatt volt igazán érdekes. Az Egyesült Államok politikai közvéle­ménye elsősorban a demokrata­ jelöltségre pályázó politikusok párharcát figyelte. Előzőleg Iowa államban egy más termé­szetű, kevésbé fontos pártgyűlésen a papírforma már alapos módosulást szenvedett. Igaz, az általában favoritnak tartott volt alelnök, Mondale ott imponáló fölénnyel győzött, ő nagy­jából a párt centrumát képviseli és a szakszervezetek is tá­mogatják. Iowában a legnagyobb meglepetés az volt, hogy a tőle határozottan jobbra álló, lényegesen konzervatívabb je­lölt, Glenn volt űrhajós a vártnál sokkal kevesebb szavaza­tot kapott. Viszont az enyhén radikális baloldalinak tekint­hető Hart coloradói szenátor feltört a második helyre. (Hart pillanatnyilag sokkal határozottabban ellenzi Reagan politi­káját, mint Mondale. Különösen vonatkozik ez Washington közép-amerikai és libanoni magatartására.) Ilyen előzmények után általában arra számítottak, hogy az egyébként megle­hetősen konzervatív és gazdag New Hampshire államban Mondale feltétlenül megszerzi a demokrata választópolgárok több mint 30 százalékának szavazatait. Hart szenátor pedig 20—22 százalékot kap. A papírforma azonban teljesen felborult. New Hampshire második üzenete az amerikai politikai közvéleményt a vá­lasztási harc első szenzációs meglepetésével ajándékozta meg. Mondale feltűnő és látványos vereséget szenvedett. A szavazatoknak mindössze 29 százalékát tudta megszerezni, míg Hart több mint 40 százalékot ért el és ezzel az élre ug­rott. Ha egyszerűen az 1952 óta érvényes eredményekből in­dulnánk ki, akkor azt lehetne mondani, hogy immár nem Mondáiénak, hanem Hartnak van a legnagyobb esélye a de­mokrata­ elnökjelöltség megszerzésére. Ez azonban távolról sem biztos. Iowa és New Hampshire azt is bizonyítja, hogy a demokrata­ j­elöltek számára az egész kampány a meglepeté­sek sorozata lehet. Némileg többet tudunk majd meg már­cius 13-án, az úgynevezett „szuper-kedden”. Ezen a napon hat államban lesz előválasztás. Ezek közül néhány déli állam, ahol elméletben Hartnak kevesebb esélye van, s ahol a jobb­oldali Glenn volt űrhajós még összeszedheti magát. Pillanatnyilag az események azt tükrözik, hogy a demok­rata szavazótáboron belül mégiscsak van egy radikálisabb réteg, amely komolyabb, egyértelműbb alternatívát keres Reagan elnökkel szemben, mint amilyet Mondale nyújthat­na. New Hampshire meglepetése után a Demokrata Párton belüli pozícióharc mindenképpen nyitottabb lesz, mint azelőtt és nem lehetetlen, hogy egészen a július 16-án San Francisco városában tartandó párt nagygyűléséig nyitott is marad. Ezt persze Reagan — aki biztosan ül a republikánus­nyeregben — nyilván megelégedéssel szemléli. i. e. Kínai-szovjet párbeszéd Pekingben szerdán hivata­losan bejelentették, hogy a kínai-szovjet külügyminisz­ter-helyettesi konzultációk negyedik fordulója március 12-én kezdődik Moszkvában. A kínai tárgyalófelet ezút­tal is Csien Csi-csen külügy­miniszter-helyettes vezeti.

Next