Fejér Megyei Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
L. LIL. □ l\/jL|1V| I VILÁG PROLETÁRJAI. HETI VILÁGHÍRADÓ | L\| Lll I LUI LI EGYESÜLJETEK 1 M IL .^1} Mmm W"m I P“" m m m—m % m wmm m -------------------------------------------I LESZ VITA A TAGGYŰLÉSEN? ! Negyvenéves a Hírlap Negyvenéves a lapunk. És negyven év csak a lap munkája, az újságíró életében roppant nagy idő. Az újság életében nagyobb. Történelem. Én magam, aki már igencsak az „öregek” közül való vagyok a mai szerkesztőségben, e négy évtizednyi történelmet egybefoglaló negyven újság-évfolyamnak már a közepetáján érkeztem a mindennapi lapkészítés műhelyébe. És, mivel az „öreg” jelző lassanként idézőjelek nélkül is érvényes rám, Gergely István, Szirbik Ferenc, Peltz Jenő, Csillag György helyett ismerhettem legalább Bertalan Imrét, aki már 1946-ban kapta, pártmegbízatásként, szerkesztői feladatul, az akkor már második évfolyamát író Fehérvári Hírekből megyei napilapot csinálni. Persze, és Budapesten dolgozott már. De valahányszor találkoztunk mindig nagy érdeklődéssel faggatott: ,,Mi újság Fehérváron?” Aztán kiderült rendre, hogy legalább olyan jól tudja, mint mi a fehérvári szerkesztőségben, mert a Fejér megyei Hírlapot mindennap olvasta. Az alapítókat, akik az első évfolyam legelső számát írták, szerkesztették, hírükből tanultam tisztelni. Még dolgozott a lapunkkal éjszakánként egy öreg nyomdász, Tauz Pista bácsi, az 1945. január hatodiki újság szedéstükrének a készítője. Tőle hallottam először: Koch László, akinek az „utcáján” akkoriban hazajártam, a lap nyolcadik számának is leadott egy kéziratot. A kiszedett cikket a nyomdászok megőrizték, pedig január 20-a és március 23-a között életveszélyes volt a rejtegetése, és március 29-én valóban meg is jelent az időközben mártírhalált halt szerző írása, a Fehérvári Hírek nyolcadik számában. Jól eszemben tartom ezt a történetet azóta is, s felidézem magamban, valahányszor a napilap „egy napig élő” cikkeit hallom emlegetni. Bizony van gondolat — igaz és szép szó — amely túléli az embert. Ilyen szép és igaz, amit Bertalan Imre írt a Fehérvári Hírek hőskoráról: „Az első karéjokat szeltük a szabadság friss kenyeréből.” S azért olyan szép, mert, tőle tudom, akkoriban egy fél évig alig látott kenyeret. Napi három tányér rántott levesen élt, amit olykor egy-egy merőkanál babfőzelék vagy kása tett ünnepi lakomává. Nézem az első évfolyam első számát, az ismerős címeket, híreket. S próbálom újra kedidén, a képzeletemben, miképp készültek itt. Én úgy gondolom, hasonló prózai gondok közt. És hősi gesztusok nélkül, mint minden történelmi tett. Készen áll-e a hadihelyzetről igaz képet adó tudósítás? Hány hír fér el még a hátsó oldalon? Indulhat-e végre a gép a Kossuth utcai nyomdában? Egyszóval: tették, amit kellett. Mint Koch László is, akár cikket írt, akár betegeit gyógyította. A kötelességüket. Jól tesszük-e vajon mi is a kötelességünket, negyven esztendő múltán? Érzem: a négy évtizede felállított mérce nagyon magas. Ezer példányt nyomtak belőle, s négyszázat még utána kellett nyomni, úgy elkapkodták az első számot az igencsak gyéren lakott frontvárosban. Miért volt ilyen vonzó? (Hogy két hónapig tartó újabb nyilas terror során is megőrződtek a jövőnek példányai?) Hiszen nem szép tollú írók írták. Szirbik pártmunkásnak, szervezőnek volt tapasztalt. Peltz idős nyomdász, a Tanácsköztársaság veteránja. Gergely foglalkozása kereskedő volt, Koch László orvosnak tanult. Még Bertalan is, akire egy évvel később e munka folytatása jutott már, s aki tehetséges újságíróvá ért a fehérvári lapcsinálás során, 1946 márciusán még Dévaványáról jött falusi pártmunkás. Én azt hiszem, a kimondott igazságok tették Fejér megye szabad sajtóját olyan vonzóvá a felszabadult Fejér megyében. Mert a társadalmi szabadság soha nem lehetett meg szabad sajtó nélkül. És a frissen leírtkibeszélt igazságnak valóban olyan az íze, mint a friss kenyéré. Sőt, nehéz ioo.^ben. a hiányzó kenyérnél is fort125abb• Ma, amikor ~azVte?Z?rn^' több példányban jelenik meg a Fejér megyei Hírlapban — immár a negyvenegyedik évfolyamba lépve — hogy mi újság Fehérváron és mi Fejér megyében, nélkülözhetetlen mai újságírók számára, számunkra, ennek a legelső ezernégyszáz példánynak a tanulsága. Tudni, kikért, milyen ügyet szolgálva válaszolunk a kérdésre naponta: mi újság? Tudni, micsoda hatalom az írott, szó, s micsoda felelősség is. Tudni, az újság, igenis, halhatatlanabb nálunk, újságcsináló embereknél, ha igazságot beszélünk ki benne. (Hiszen az igazság is az.) S tudni, hogy ez a munka: hivatás. Mekis János ----------------------------- Ili m l'n 11 Bj | A Szombat, 1985. január 5. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL | XLI. évfolyam, Napirenden: a terület- és településfejlesztés feladatai HÉTVÉGI MELLÉKLET • ■ V J t T-v;T ]| I j J VM J ■] L f 11JJ f ITj'TlMJJ'iJIJ I1! IJJ| I !!■ Ara: 2,20 Ft ■il»lirT4lllMlJMlilB|jf4lllr|iinilfI.InItlHliilil.l^ifii_______________ A SZOT elnökségének ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott, és ezen több jelentős kérdésről tárgyalt. Megvitatta az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit. Állásfoglalását eljuttatja a párt Központi Bizottságának. Az elnökség tájékoztatót hallgatott meg a VII. ötéves terv ipari koncepciójáról és annak társadalmi vitájáról. További napirendi pontként megvitatta a magyar szakszervezetek 1984. évi nemzetközi tevékenységéről szóló jelentést, és jóváhagyta az idei teendőkre vonatkozó javaslatot. A továbbiakban a Minisztertanács felkérésére — a társadalmi vitába bekapcsolódva — a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatait, valamint a budapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési koncepcióját vitatta meg a SZOT elnöksége. Az ülésen elhangzott vita, továbbá a szakszervezetek megyei tanácsának és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának véleménye, valamint az ágazati-iparági szakszervezetek észrevételei és egyéb tapasztalatok alapján az elnökség kialakította állásfoglalását. Állásfoglalásában az elnökség megállapítja, hogy az elmúlt évtizedetb. - és településfejlesztésben számottevő eredmények születtek. A termelőerők elhelyezkedése arányosabbá vált, és ez elősegítette a teljes foglalkoztatást. Az életszínvonal emelése, majd megőrzése az infrastrukturális ellátás javulásával párosult. A szakszervezeti szervek — együttműködve a tanácsokkal — felmérték a jogos igényeket és lehetőségeket, s tevékenyen közreműködtek abban, hogy társadalmi összefogással javítsák az életkörülményeket. A társadalmi munka értéke tavaly már túlhaladta a tízmilliárd forintot. Az eredmények mellett azonban új feszültségek is keletkeztek. Mind sürgetőbbé válik az idős korúak problémáinak megoldása, a lakáshiány enyhítése, ugyanakkor fel kell figyelni arra is, hogy a városok koncentrált fejlesztése csökkentette a falvak népességmegtartó képességét. Az általános fejlődés ellenére mind a termelő, mind a lakosságot szolgáló infrastruktúra színvonala még mindig elmarad az ország általános gazdasági fejlettségétől. A SZOT elnöksége helyesli, hogy aterületfejlesztési koncepció a korábbinál jobban épít a helyi adottságokra, erőforrásokra, s az eredmények növelését segítheti a tanácsok önállóságának növekedése. Egyben rámutat, hogy az államnak is igen jelentős feladatai vannak az infrastruktúra fejlesztésében. A gazdaságirányítás korszerűsítése például várhatóan erőteljes differenciálódást idéz elő a termelőerők fejlődésében, ami kedvező hatásai mellett kedvezőtlen aránytalanságokat is előidézhet. Ilyen esetekben a szakszervezetek véleménye szerint elengedhetetlen a központi támogatás. Az elnökség szükségesnek tartja, hogy a hoszszú távú koncepciókban pontosan jelöljék meg a központi és a helyi szervek feladatait. Célszerű lenne arra is kitérni, hogy a szükséges fejlesztés fedezetének megteremtésében mit vállal az állam, s mit kell az érdekeltség megteremtésével a helyi gazdálkodó szerveknek és a lakosságnak fedezniük. Az elnökség hangsúlyozza a lakásellátás javításának, az egészséges ivóvíz biztosításának, a megfelelő egészségügyi, kereskedelmi, szociális, gyermekintézményi alapellátás kialakításának nagy jelentőségét. A szakszervezetek szükségesnek tartják, hogy a tanácsi szervek intézményesen vonják be a lakosság mind szélesebb rétegeit, illetve a lakosságot képviselő társadalmi szerveket e célok közös kialakításába. Ez a megoldás lehetővé teszi az érdekek hatékonyabb feltárását, ütköztetését, s a közösen kitűzött célok megvalósításában a társadalmi összefogást. Az elnökség felkéri a területi szakszervezeti szerveket, hogy vegyenek részt érdekeltségi területük hosszú távú fejlesztési koncepciójának kidolgozásában. (MTI) A Szovjetunió állandó képviseletének épülete Genfben, a jövő héten kezdődő Gromiko— Schultz találkozó egyik lehetséges színhelye. (Cikkünk a 2. oldalon) (Fotol ap — mitiks) Végső búcsú Fehérvárcsurgó nagy fiától Amerigo Tot temetése Munkásságának, életművének tisztelői, művésztársai, barátai és hozzátartozói kísérték utolsó útjára pénteken Budapesten, a Farkasréti temetőben Amerigo Tot szobrászművészt, az egyetemes és a magyar képzőművészet kiemelkedő egyéniségét, a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje, a Béke és Barátság Érdemrend és több magas művészeti elismerés birtokosát. A 76. évében Rómában elhunyt világhírű magyar származású — Fehérvárcsurgó szülöttét — végső akarata szerint helyezték hazai földben örök nyugalomra. Temetésén megjelent társadalmi, kulturális életünk számos neves személyisége is. Az egyházi gyászszertartást követően Amerigo Tot ravatalánál Drecin József művelődési minisztériumi államtitkár búcsúzott az elhunyttól a Művelődési Minisztérium képviseletében, a magyar kulturális élet nevében. A művésztársak képviseletében Varga Imre Kossuthdíjas szobrászművész emlékezett az elhunytra. A gyászolók a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhelyhez kísérték Amerigo Tot koporsóját itt a barátok nevében Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész és Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész vett végső búcsút az elhunyttól. A sírt elborították a tisztelet és kegyelet virágai, köztük a Művelődési Minisztérium, a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja koszorúi. A gyászszertartás a Szózat hangjaival ért véget. (MTI) A Szövosz elnöksége tárgyalta A szövetkezeti Közös Fejlesztési Alap korszerűsítéséről tárgyalt pénteki ülésén a Szövosz elnöksége. Amint a testület megállapította: az alap évek óta eredményesen segíti az áfészek, a lakás- és takarékszövetkezetek feladatainak megoldását. Az alapból — amelyet a tagszövetkezetek, vállalatok adnak öszsze — más forrásokat kiegészítve segítették egyebek között a Skála Áruház hálózat bővítését, a nagykereskedelmi raktárak építését és megközelítően 30 áfész sertésfeldolgozó üzem indítását. A gazdaságirányítási rendszer fejlődése, az érdekeltség nagyobb arányú érvényesítése azonban megkívánja az évente 300—400 millió forintot kitevő alap felhasználási rendszerének továbbfejlesztését. Az elnökség arról határozott, hogy a pénzforrások továbbra is az áfészektől, szövetkezeti vállalatoktól áramlanak a közös alapba, ám amíg a jelenlegi rendszerben lényegében lemondanak az áfészek a befizetett összegről, addig a továbbiakban kölcsönként kezelik, s kamat is jár utána. Az intézkedéstől azt várják, hogy a szövetkezeteknél eddig különféle fejlesztésekre tartalékolt összegek mozgásba jönnek, ami elősegítheti a beruházási programok gyorsítását és a kínálkozó fejlesztési lehetőségek kihasználását. Mindez közvetve hozzájárulhat a szolgáltatások fejlesztéséhez, az alapellátás további javításához, illetve a szövetkezetek tevékenységi körének bővítéséhez. Az elnökség határozata értelmében a következő hónapokban kimunkálják az új rendszer működésének részletes feltételeit.