Fejér Megyei Hírlap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
I A pártdemokrácia áramkörében Hivatássá nemesült az önmegvalósítás folyamata, életünk minden területén áldásosan segíti ezt elő a demokratizmus éltető légköre. Tág tere van a felelős véleménynyilvánításnak, az egyéni és a közösségi cselekvés kiteljesedésének. A demokrácia egyre életképesebben működő intézményegyüttese áldásosan erősíti a jó célok megvalósulásához elengedhetetlen egységes akaratot. Tanúi, részesei vagyunk a demokrácia gyakorlásának, ami a párt kezdeményezésére, a pártszervezetek és pártszervek példája nyomán szélesedik, fejlődik. Miként az a kongresszusi irányelvekben is megfogalmazódott, a párton belüli demokratikus, nyílt közösségi viszonyok kihatnak az egész társadalmi közéletre, sőt meghatározó módon befolyásolják azt. Ha csak az utóbbi fél év, a kongresszusi előkészületek közvetlen munkájában mérlegeljük a demokratizmus érvényesülését, akkor is érzékelhető az előrelépés, a fejlődés. Ám ha messzebbre nézünk vissza, akkor is hasonló megállapításokra juthatunk. Mert a lezajlott alapszervezeti taggyűlések, küldöttértekezletek és pártértekezletek felelősen adtak számot adott helyen, területen a párt hatékony működéséről, ami feltételezi a pártélet szabályainak, a lenini elveknek következetes megtartását, a kollektív vezetésnek és a pártfórumok demokratikus működésének erősödését, a pártszerű kritikát, a párttagok jogainak és a pártfegyelemnek az érvényesülését. Az említett tanácskozásoknak is éltető eleme volt a demokratizmus, a vita, a közös felelősség. Méghozzá úgy, hogy a pátszervezetek, a pártszervek döntéseik előkészítésébe bevonták a pártonkívülieket, kérték véleményüket az alkotó vitákhoz. Ilyetén is kisugárzó, jó hatású, serkentő ereje van a demokratizmusnak. Természetesen ott érződik leghatékonyabban a pártdemokrácia jótékony ereje, ahol a párttagok megfelelően dolgoznak, ahol tettel és szóval kiállnak a politika mellett, ahol példát mutatnak demokratizmusból is. Nem voltak irigylésre méltó helyzetben az utóbbi fél évtizedben a pártszervezetek, s azok tagjai. Közismerten nehéz időszak volt ez, a kedvezőtlenebb feltételek közepette, az eligazodás néhány esetben próbatétel elé állította a kommunistákat. Az élet kényszerítette őket az igényesebb, alaposabb munkára, felkészültségük folyamatos karbantartására. Ugyanis, az olykor kényszerhozta helyzetekben, a szükségintézkedések megmagyarázásában, elfogadásában és elfogadtatásában az elméleti, politikai tisztánlátás volt segítségére a kommunistáknak. Általánosan jellemző ez megyénk 771 pártszervezetére és az alapszervezetekben dolgozó több mint huszonhatezer párttag zömére. Munkájukat, tevékenységüket igazolják azok az eredmények, amelyeket adott helyen elértek a politika szolgálatában, az alapszervezetek hatáskörébe tartozó gazdálkodó egységekben, intézményekben. Számos tény mutatja az aktív részvételt a politika formálásában, a döntéshozatal előkészítésében és a végrehajtásban. Igaz az is, hogy jó néhány, korábban alkalmazott, idejét múlt módszerrel felhagytak, keresték és megtalálták a mai követelményekhez, a mostani helyzethez jobban idomuló politikai eszközöket, formákat. Hozzájárult ez is az egységes cselekvés és végrehajtás fegyelmének erősítéséhez. Mi tagadás, voltak ebben az időszakban népszerűtlennek tűnő intézkedések, amelyek szükségessége viszont aligha vitatható. A párttagok között is voltak olyanok, akik átmenetileg elbizonytalanodtak, akik nehezebben értették meg a kényszerű lépésekre késztető időszak követelményeit. De ez sem restellni való, mert az összefüggések felismerése, megértése, az önálló eligazodás és véleményalkotás nem mindig megy egyik napról a másikra. És a gondolkodás folyamatában helye van a dilemmának is. Mert időre van szükség a mérlegeléshez, a személyes tapasztalatok és egyes intézkedések összevetéséhez. Demokratizmusunk pedig egyenesen ösztönöz is a különböző gondolatok megemésztésére, továbbfűzésére, kiegészítésére, a szókimondásra. Ebből az áramkörből egyetlen párttag sem vonhatja ki magát. Egy-egy kérdésben az egyetértés kinyilvánítása, egy-egy javaslat igenlése éppoly hasznos, mint a kritikai észrevételek közreadása. Mert nem attól demokratikus egy tanácskozás légköre, hogy ellentétes vélemények ütköznek egymással, hanem attól, hogy mindenki elmondhatja észrevételét a kicsinek tűnő helyi gondoktól az országos ügyekig. És kinyilváníthatja egyetértését is. Nehezebb gazdasági és életfeltételek, bonyolultabb belpolitikai és nemzetközi helyzet közepette kovácsolódott a párt szervezeti, akarati cselekvési egysége. Bíznak az emberek a párt politikájában. Sok-sok pártonkívüli, zömében fiatal találta meg az utat,, az utóbbi öt évben, a párthoz, kérte felvételét adott helyen a pártszervezet tagjai sorába. Az egészséges frissítés a pártélet, velejárója és ott ahol vonzó a pártélet, ahol hatékonyan dolgoznak a kommunisták személyesen és együttesen, ott a politika szolgálatára párttagként is egyre többen vállalkoznak. Az önmegvalósítás egyik nagyszerű terepe a pártszervezet, ahol pártszerű keretek között minden kommunista legszebb tulajdonságai kiteljesedhetnek a köz javára végzett munkában. Szükség van a politikai áramkör frissítésében kezdeményező akaratra, leleményességre, újító kedvre, minden olyan jellemvonás fejlesztésére, amely jótékony hatással van a szűkebb és tágabb környezet boldogulására. A pártdemokrácia érdemi gyakorlásának tág tere van és hatása ezért áldásos életünk minden területén. Németh Erzsébet Kezdeményezők Jelentős mértékben járult hozzá a meglévő értékek védelméhez, gyarapításához a terület- és településfejlesztési munka, aminek értéke az utóbbi négy évben 1,2 milliárd forintban mérhető. A közhasznú társadalmi munkában is megnyilvánuló lakóhelyszeretet egyre több embernek sajátja megyénkben. Szinte minden településen található néhány vagy jó néhány megszállott honpolgár, akinek szívügye a szűkebb vagy tágabb környezet szépítése, továbbépítése. Elsősorban olyanok hívó szavára hallgatnak társaik, akik köztiszteletben állnak, akik már nemegyszer személyesen példát mutattak, akik fáradhatatlanok, amikor a köz ügyéről van szó. Zömében pártszervezetekkel és más társszervekkel együttműködve a népfrontosok tartják számon, szervezik az erőt, adott feladat megoldásához. A legátfogóbb népfrontmozgalomban sokféle ember dolgozik együtt, vállal rendszeres vagy alkalmi megbízatást. * Közülük való a székesfehérvári Rada Ferenc, a 8-as népfrontkörzet elnöke. Elmúlt annak már két évtizede, amikor felkérték: legyen utcabizalmi. Aztán jött a lakóbizottság vezetése, s jó ideje elnöke a területnek. Egyébként a Videotonban dolgozik, pártonkívüli. — Mi igazán dicsekedhetünk. Az utóbbi években hozzásegítettek bennünket, hozzásegítettük magunkat, már mint a körzetet, egy mozgalmi helyiséghez. Mert kertvárosi részen is szükség van olyan épületre, ami mindenkié, ahol összejöhetünk, beszélgethetünk. Volt miről tanácskozzanak, mert a kiemelkedő társadalmi összefogás alapján már kétszer részesültek pénzjutalomban, mármint a körzetbeliek. Kaptak egyszer 75 ezret, egyszer meg 50 ezret társadalmi munkáért. Ezt aztán közmegegyezés szerint gázelosztó-hálózat építésére fordították. — Ez az összeg jól jött, de mondanom sem kell, ennél sokkal többe. 1,7 millió forintba került hét utcában a 2050 folyóméter hálózatfejlesztés — mondja múlt időben, mert túljutott már a Zsolt, Kadocsa, Lehel és Botond és a többi utca a gázbevezetésén. Szívből örül ennek Rada Ferenc, aki intézte a hatósági engedélyeket, a kölcsönöket. Téglás Istvánnal, Pataki Istvánnal és más segítőkkel együtt. Rengeteg utánajárás van egy ilyen fejlesztés mögött, ebben a körzetben nemcsak a kezdeményezés élére állt a népfrontelnök, hanem tevőlegesen is kivette részét a munkából. És segítségére van a többi egyesületnek is, mert a körzet 10 kilométernyi utcáinak majdnem 90 százaléka már részese a gázhálózatnak. Az a nagy szerencsém, hogy mindig vannak segítőkész emberek. Olyanok, akik pénzt is befektetnek azért, hogy korszerűbb legyen az otthonuk, de őrzik kezük nyomát a szép előkertek, a virágos utcarészek. Mennyi volt 1980-ban a társadalmi munka értéke Bicskén? Négymillió forint. És 1984-ben? Több mint négyszerese. 16,8 millió forint. A városi jogú nagyközség lakossága kitett, magáért. — A körzeti népfrontbizottságok nélkül aligha tudtuk volna összefogni, mozgósítani a lakosságot — dicséri a társadalmi munkásokat Kárpáti József, Bicske városi jogú nagyközség népfrontbizottságának titkára. Egy gyermekrajz akadt a kezembe az otthoni rendezgetés alkalmával. Egykori tanítványom rajza, amely „A falu” címet viseli. Dimbes-dombos, kanyargós utak mentén meghúzódó piros tetős házak, az utcán ráérősen bandukolnak az emberek, s a kerítések mentén lompos kutyák araszolnak. Városi gyermek képzeletében él ily idillikus kép a faluról. Ahogyan néztem a kedves rajzot, Perkáta képe úszott be a dombok közé. Az emelkedők, lejtők sokasága szinte beláthatatlanná teszi a települést. Megszokott, hétköznapi életét mutatta be Perkáta ottjártamkor. Ráérős embert csak egy-kettőt láttam: a bolt előtt kosárral a karjukon asszonyok trécseltek. A felszabaduláskor rossz helyzetben volt a település. Nem volt egyetlen kiépített út, járda, villanyt az 50 utcából csak 15-ben használhattak, s jó ivóvízű mélyfuratú kút sem látta el vízzel a lakosságot. Pedig akkor, a lélekszámot tekintve, a járás egyik legnagyobb községének számított Perkáta. Az 1949-es népszámlálás adata szerint 5280 ember lakta a települést. Az 1950-ben épülni kezdő Dunaújváros közelsége meghatározó jelentőségű lett, s maradt Perkáta életében. Fokozatosan elköltöztek az emberek, főként a fiatalok a városba, s 1980- ban már csak 4100 lelket számlálhattak. — Azóta, úgy tűnik, megállt az elvándorlás — mondja Kenyér József tanácselnök, januártól nagyközségi vezető. — Előbb a városi élet csalogatott, most inkább a falusi a vonzóbb. Bizonyítja ezt az évente felépülő közel harminc családi ház. A megszokott falusi utcaképet itt is, ott is egy-egy emeletes ház bontja meg. Ezekben már a legkényesebb igényeket is kielégítő a komfort. Mert fokozatosan ez is, az is épült, szépült Perkátán. Kenyér József, aki 1951-ben jött a faluba vb-titkárnak, s 1961-től tanácselnök, egyszemélyben is tanúja az elmúlt évtizedek fejlődésének. A népfrontkörzet elnöksége jó összhangban dolgozik a választókerületek tanácstagjaival. A közösen szervezett társadalmi munkaakciónak a lakosság látja hasznát. Bicskén az utcatársulások szervezését vitte eredményre a vezetékes ivóvíz gerincvezetékének kiépítését, így épült járda és út is. Nagy mennyiségű zúzalékkövet kapott a lakosság a vasúti rekonstrukcióból. Csaknem harminc utca építéséhez volt elegendő az anyag. Járdaépítéshez pedig a tanács adott anyagot, a lakosság dolgozott, munkáját adta a fejlesztéshez. Nemcsak Bicskén, hanem a szomszédos Mányon és — Mindig arra összpontosítottunk pénzt, erőt, amely a legégetőbb gond volt, a lakók szerint is. Akiket mindig valóban megkérdezünk a falu dolgában, s ők ezt igénylik is. 1965-re befejezték a villamosítást, 1974-ben felépült a tizenkét tantermes iskola, orvosi rendelők, óvoda, bölcsőde létesült, s egymás után épültek az utak. Végül 1979- ben megalakult a vízmű társulat, s három éve a csatornahálózat megépülésével vezetékes ivóvízhez jutottak a perkátaiak. Megérett a település a nagyközséggé válásra. Tervszerűség, folyamatos munka, közös akarat — ez a kiegyensúlyozott fejlődés követelménye — véli Kenyér József. Klasszicista stílusú kastély. A méltóságteljes épület régi hangulatot sugall, s máris látom lelki szemeimmel a horkanó paripák húzta hintók sokaságát a feljárón, a korhű filmeknek köszönhetően. A háromszárnyú kastély az egykori Győry grófok lakhelye ma a művelődés háza, illetve a pedagógusok otthona. Kerítés nem választja el az utcától, hívnak, várnak ide mindenkit. A másfél méter vastagságú falak között gyermekzsivaj fogad. Az általános iskola egy osztálya szorult ide, bizonyítván: máris kinőtték az alig több, mint tíz éve épült iskolát. Az emelőbárokon is kitett magáért a lakosság. Mányon elsősorban az iskola építésénél vállalt szakmunka vitte fel a társadalmi összefogás értékét 1 millió forintra. Óbarokon az öreg iskolát lebontásra ítélték. Az emberek sajnálták az épületet. Pedig megtette már a magáét, meglátszott rajta. Mégis úgy döntöttek: megmentik, felújítják az iskolaépületet. Ma barátságos otthont ad a kertbarátoknak, a téli klubfoglalkozásoknak, a tollfosztóknak, a baráti összejövetelnek. Végeredményben Bicskén az utóbbi fél évtizedben 43,4 millió forint a társadalmi munka értéke. N. Eleti termek egy részét a községi könyvtár lakja. Kulcsár András, a művelődési ház igazgatója (s egy személyben beosztottja, mindenese is), impozáns irodájában fogad. „Kevés község dicsekedhet ilyen szép művelődési házzal!” árulkodik gondolatomról körbegyönyörködő pillantásom. — Szép, az igaz —válaszol a kimondatlan kérdésre Kulcsár András — de nem mindenben előnyös. Több, kisebb helyiségre tagolódik az épület, s ez kedvez a kiscsoportos foglalkozásoknak. Ha azonban nagyobb szabású rendezvényt tervezünk, máris bajban vagyunk. Fiat klub, három szakkör, négy tanfolyam működik a házban. — Nálunk, de gondolom nincs ez másként a többi településen sem, a gyerekeket és a nyugdíjasokat lehet bevonni a közművelődésbe — magyarázza Kulcsár András. — Hát hozzájuk igazítjuk, tudatosan a programjainkat. A fiatalok, a középkorúak annyira leterheltek a pluszmunkákkal, hogy egyetlen kikapcsolódásuk a tv marad, az előtt el is aludhatnak. Nagyon nehéz ma a népművelés eszméjét felvállalva a gyakorlatot csinálni, s ha az ember nem megszállott, nem is igen marad meg itt. Úgy tűnik, a perkátai művelődési ház igazgatója jó értelemben megszállott, hiszen szinte egész életét a házban tölti. Minden hétvégére programot szervez, mert mint mondja: inkább idejöjjenek a fiatalok, mint a kocsmába. A régi épület tőszomszédságában áll az általános iskola, de a közelség nemcsak földrajzi értelemben igaz, mint azt Nyikomné Bereznai Zsuzsától, az iskola igazgatójától megtudtam. Nemcsak teret, programot is nyújt a művelődési ház az oktatás segítésére. Az iskolában 450 kisdiák tanul 26 pedagógus irányításával. Jól felszerelt, tágas, korszerű az intézmény, bár már kinőtték, legalább 4 új tanteremre lenne szükség. S ami már évek óta gondjuk: az orosz szakra nincs szakképzett tanáruk, s hiába hirdetik az állást, s ajánlanak fel lakást is, senki nem is jelentkezik. A nagyközségi cím elnyerésekor, már nagyközségi szintű életet élt Perkáta, a hivatalos deklarálással csak feltették az i-re a pontot, mint mondani szokták. — Mit akarunk a közeljövőben? — gondolkodik el Kenyér József tanácselnök. — Gondjaink vannak az óvodai férőhelyekkel. Szeretnénk egy új, szép óvodát. Aztán folytatjuk az utak építését. Szorgalmas emberek laknak a mi falunkban, áldoznak is a közösségért. Babiczky Klára Nagyközségi státuszban Perkátai körkép Rada Ferenc Kárpáti József Hétvégi melléklet I