Fejér Megyei Hírlap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

Tévéjegyzet KÉMERI A nyári szórakoztatás je­gyeit viseli magán ez az iro­nikusan múltba pillantó so­rozat, amelynek első epizód­járól lemaradtam, a másodi­kat láttam, a harmadikat azonban szándékkal nem néz­tem meg. S bár lehet, hogy a negyedik epizód újra a kép­ernyő előtt talál, nem nyel­hetem le a szándékos nem nézés magyarázatát. Ami az esetleges tovább­­nézésre buzdít: kellemesen szórakoztató, jó humorú, jól rendezett és jól játszott, hi­teles illúziót keltő epizódot láttam, a krimikben gyakori logikátlanságot sem fedeztem fel, s Székhelyi kitűnő bele­éléssel alakítja a számára már történelemnek számító idők egyik jellegzetes figurá­ját, a magánnyomozóét. Ez a sorozat — egyetlen epizód alapján ítélve is — mese egy kissé, márpedig a mesére ma és mindig szükség van, e tekintetben is jól dolgoztak tehát az alkotók, Ungvári Ta­más és Polgár András mint szerzők, Bernát László mint dramaturg, és Horváth Tibor mint rendező. Ami kétségessé teszi to­vábbi érdeklődésemet, szó volt A nuncius látogatása című epizódban, a második­ban, arról, hogy Esztergom­ba érkezik a pápai nuncius. Erről így szerezhettünk tu­domást: „Hamarosan megér­kezik a nuncius úr őszent­sége”. No kérem: a katolikus egyházi hierarchiában az „őszentsége” megtisztelő cím csakis a pápát illeti meg, a pápai nuncius nem „őszent­sége”, hanem „őeminenciá­ja”. Hagyján. Ne kívánjuk meg a szerzőpárostól, de még a dramaturgtól és a rendezőtől se, hogy katolikus egyházi ügyekben járatosak legyenek. De már azt megkívánhatjuk az említett neveket viselő tanult emberektől, tudós iro­dalmároktól, íróktól, hogy a deákos műveltségben leg­alább alapfokon otthonosan mozogjanak, hiszen milliók hiszik el nekik, hogy amit mondanak, az úgy van jól, ahogyan mondják! Az epizód rokonszenves üdvöskéjéről ugyanis, a doktorátusára ké­szülő művészettörténész­leányról azt állítják, kono­kul, két ízben is, hogy „dok­torandus”. Nem tudom, hogy a megkapóan bájos Herczeg Csilla, e leány alakítója örült volna-e ennek a fiúsításnak, ha felfigyelt volna rá. Egy ifjú férfi ugyanis doktoran­dus, egy ifjú leány pedig doktoranda, ha doktorátusuk­ra készülnek. A latinban — aki nem könnyelműen fog a lant pengetéséhez, annak il­lik ezt tudni — vannak nem­­rehajló főnevek, s vannak a nemet is kifejező mellékne­vek, melléknévi igenevek (lásd Dr. Reicner Márton: Latin alaktan). Például: deus-dea, medicus-medica, reformatus-reformata, mori­­turus-moritura és doctoran­­dus-doctoranda. Kiss Júlia tehát doktoranda. Lehet, hogy az olvasó maximalistának tart, s fü­tyül az ilyen „apróságok­ra”. No, de a tévé — állítólag, s egyebek között — művelt­séget is terjeszt. Ha terjeszt. (k. d.) Közművelődés Fejér megyében Közelképek, tanulmányok A Közművelődés Fejér me­gyében, a Megyei Művelődé­si Központ módszertani fo­lyóiratának legújabb számú Műhely rovatában két egye­sületről ad közelképet. Pozs­­gay Imre véleményével indít a kerekasztal-beszélgetés: „A társadalomban sokkal na­gyobb kultúrálódási igé­nyek és kielégítésükhöz na­gyobb lehetőségek vannak, mint amit eddig használtunk. Ezt a szükségletet az egyesü­leteken, azok mozgalmán ke­resztül látom kielégíthető­nek” — nyilatkozta egy fó­rumon a Hazafias Nép­front főtitkára. A vitapart­nerek a Fejér Megyei Mú­zeumegyesületről, valamint a Városszépítő­ és Védő Egyesületről cserélnek esz­mét a cikkben. A Történelem és közműve­lődés címszó alatt több iz­galmas tanulmány, honisme­reti dolgozat vall az 1945 óta eltelt négy évtizedről. Demeter Zsófia Felszabadu­lásunk 40. éves évfordulóján, Farkas Gábor: Igaz a törté­nelmi sorsforduló kezdetén címmel rendezte az emléke­ket, dokumentumokat. Er­dős Ferenc a fehérvári népi kollégiumok történetét fog­lalta össze. Munkásmozga­lom, szocializmus, nemzet címmel olvashatjuk Kiss Géza izgalmas eszmefuttatá­sát. Fűrész Gyula az iváncsai helytörténeti és néprajzku­tatási tevékenységről, Gajdó András a történelemoktatás és a honismeret, az iskola­múzeum kapcsolatáról írt, Hetényi István pedig a du­­napentelei pártok 45 utáni tevékenységéről, a polgári közigazgatás kezdeteiről adott közelképet. A lap bemutatja a mező­­szilasi Németh László Álta­lános Művelődési Közpon­tot, Orisekné Farsang Erzsi szabadbattyáni kiállítását, valamint a Fejér Megyei Le­véltár gondozásában készü­lő községtörténeti tanulmá­nyokat. A folyóiratot Ecsedi Mária Rácváros 199. című famet­szetei illusztrálják. Egy el­tűnőben lévő városrész han­gulatát idézi meg. Csupán ez a néhány rajz is parancsoló erővel hat: mentsük meg, ami még megmenthető a Rácvárosból! GÉPKOCSI-TULAJDONOSOK FIGYELEM! Vállaljuk személy- és kistehergépkocsik OLIIKOL alapanyagú ÜREG- és ALVÁZVÉDELMÉT 4 év garanciával. A gyári technológia garantálja a gépkocsi életkorának meghosszabbítását. Ügyfeleinket fogadjuk hétfőtől—péntekig 7 órától — 15 óráig. SZÖVMŰ Vállalat Székesfehérvár, Széchenyi u. 94. „Éhség-koncert” Afrikáért A Hétben hallottunk róla. A szerencsésebbek láthatták is a zágrábi vagy a graz­i tévéadásban. Már-már úgy tetszett, végleg lemaradunk erről a monstre jótékonyság show-ról. A Live Aid (Segély élő­ben) című szuper rock kon­cert kettősről van szó, me­lyet a világhírű énekes sztárok szerveztek az afri­kai éhezők megsegélyezésé­­re. Nem lehet tudni, mi volt vonzóbb: a sztárok és bál­ványozott együttesek vég­nélküli (tizenkét órás) fel­vonulása a Wembley és a Kennedy stadionban is a bekapcsolódás az „esemény­be”, hisz 160 ország közel kétmilliárd nézője lehetett szemtanúja a zenei de­monstrációnak) vagy maga a gesztus, a vállalkozás? Netán — mindkettő! Mindenesetre, bár az „élő adásról” lekéstünk, hétfőn, rendkívüli adásnapon meg­nézhették a július 13. kon­certek négyórás „kivona­tát”. Ami­t be kell vallanunk ebben a formájában is le­nyűgözőnek hatott... Lenyűgözőek és döbbene­tesek a számok, melyek a koncertek kapcsán milliár­­dok tudatában sulykolták be az afrikai éhezés adatait: 13 millió ember közvetlen életveszélyben van, mert nem jut napi táplálékhoz. És 150 millióan tengődnek az alultápláltság zónáiban, éhségövezeteiben. (A rokon­szenves Pele a maga közvet­­lenségével szólt a nézőkhöz: Esküszöm önöknek, 13 mil­lió ember éhezik Afriká­ban. S az lenne szép össz­­játék, ha összefognánk az érdekükben ...) A befolyt összeg sem cse­kély — a magyar adás ide­jén már 70 millió dollár körül járt a „bevétel”. (Ta­lán nem elhanyagolható „csepp” az éhség csillapítá­sára ...) De nézzük magát a „kon­cert-kivonatot” ! A műsor elején egy szov­jet pop-együttes tűnt fel­­ a Wembley stadion óriás képernyőjén, élő kapcsolás­sal hozták be Moszkvából. Vitalij Kobis, ismert tévé­kommentátor ajánlotta őket figyelmünkbe. Mint mondta, büszkék arra, hogy részt vehetnek ebben az éhség ellen indított világ­méretű akcióban. „Üzent” még Radjiv Gandhi, indiai miniszter­­elnök, Desmond Tutu, No­­bel-békedíjas dél-afrikai püspök, a Sony cég elnöke a népes néző és hallgatóság­nak. Arról, hogy le kell küzdeni az emberiség „leg­ősibb” kínját, az éhséget. Aztán jöttek az „álló” és „hulló” csillagok, legendás alakok, a „modern idők” if­júsági bálványai: Dawid Bowie, Elton John, Mick Jagger, Bob Dylan, Eric Clapton, Tina Turner ... Szétvált együttesek mint a Led Zeppelin, álltak össze ismét, az ötvenes és a hat­vanas évek hangulatát idéz­ve föl. Dübörgött, zengett a rock­muzsika óriás erősítőkön át a fülekbe, s talán a szívek­be ... Mert kétségtelenül megindító volt az a hit és szenvedély, amivel az utol­só nagy szám megszólalt, a We are the Worlds ... S né­hány pillanatra — a meg­osztottságon túlemelkedve — el is hitette. Mi vagyunk a Föld, mi vagyunk a Föld gyermekei... Éhezők és jóllakottak ... S ezt az egy­séget megbontani nem lehet, nem szabad. S a Föld elég gazdag ahhoz, hogy „gyer­mekei” ne éhezzenek. p. i. A szülő akkor kapkod, ha ég a ház? Egy pedagógiai kísérlet • ' - -v ' - .. . >T • \ ' " v.'.v - " ' : dilemmái — A szülői érdeklődés minimális, érződik a csalá­di életre nevelés hiánya. Az első osztályos gyermekek esetében intenzívebben kell kihasználnunk a szülők fel­fokozott figyelmét. Ilyenkor még a „legszívtelenebbek” is törődnek gyermekeikkel (Dudás Péterné pedagógus, igazgató-helyettes.) — A szülő sok esetben ak­kor kapkod, ha ég a ház. Többnyire a 3—4. osztály­ban jönnek a kudarcok, ak­kor kapnak észbe, mennyi mindent elmulasztottak. (Csoór Gabriella pszicholó­gus.) — A gyerekek szenvednek a 45 fős óvodai csoportok­ban (Törjékné Kaufman Má­ria óvónő.) A véleményeket azon a fórumon jegyeztem fel, ame­lyet a Fejér Megyei Műve­lődési Központ rendezett a hároméves pedagógiai kí­sérlet második évét értékelő tanácskozáson. Óvoda — iskola — család A Magyar Népművelők Egyesületének Fejér megyei tagozata pedagógus munka­­csoportot hívott életre 1983 szeptemberében azzal a cél­lal, hogy segítse a szülők, a pedagógusok partneri együttműködését a gyerme­kek harmonikus személyi­ségfejlődése érdekében. Egy sor dokumentum hang­súlyozza az óvoda, az isko­la, a szülői ház kapcsolatá­nak erősítését. Ennek fon­tosságát a pedagógusok a bőrükön érzik, a szülőkben viszont lassabban tudatosul meghatározó szerepe. Ez a fehérvári kísérlet, amely a Lenin lakótelepen kezdő­dött, a szülők aktivizálására épült, no és jó néhány óvó­nőre, tanítónőre, orvosra, népművelőre, akik hajlan­dók voltak szívet, lelket, energiát adni az önként vállalt feladatokba. Kozma Lászlót, a Megyei Művelődési Központ munka­társát a kísérlet „atyjának” nevezhetjük, a kapcsolatok felvételében, koordinálásá­ban, a programok szervezé­sében fáradhatatlannak bi­zonyult. A Tolnai utcai óvo­da adott otthont a kísér­letnek,­­ az iskola pedig vállalta a „kísérleti nyu­szik” fogadását. A szakmai irányítást Csoór Gabriella pszichológus, a dunaújváro­si nevelési tanácsadó veze­tője vállalta. Nem teszi kirakatba kudarcait — Mi volt az első két év programja és mi vár az új tanévben a munkaközöeség­­re? — kérdeztem Csoór Gabriellától.­­ — Kiindulási pontunk a gyerekek családi hátteré­nek megismerése volt. Csa­ládlátogatásokon készített kérdőívek, felvételi lapok alapján térképezték fel az óvónő-tanítónő párok. A tapasztalatok összegzése után a hiányokat pótló, a gyenge pontokat erősítő előadásokat, konzultációkat rendeztünk a szülőknek. A második év munkaprogram­ja a már nagycsoportos óvo­dások tájékozottsági szint­jének, közösségi magatartá­sának módosító-korrigáló befolyásolása volt. Az új tanévben az iskolai beillesz­kedést segítjük, felhasznál­va mindazokat a tapasztala­tokat, amelyeket a két év során nyertünk a gyerme­kekről és szüleikről.­­ Hallottam olyan véle­ményeket, hogy a szülőkben nem tudatosult, milyen kiváltságos helyzetet élvez­hetnek a szakembercsoport segítségével. Az előadások utáni egyéni nevelési, orvo­si tanácsadásokat nem hasz­nálták ki. Ennyire közöm­bösek lennének a fiatal anyák és apák? — Érdektelenséget is ta­pasztaltunk, de többnyire a lehetőség újdonságával nem tudtak mit kezdeni. Nem szokták meg, hogy nyíltan beszéljenek problémáikról. Ez a nyíltság ma még sok családban ritka jelenség. A szülők nem szívesen teszik kirakatba gondjaikat, mert a bajokat saját kudarcuk­nak vélik, amit titkolni kell. A passzív, a hallgató maga­tartás okai között a fáradt­ság jeleit is tapasztaltuk. A munkahelyi, az otthoni bok­ros teendők, a másodállások, a munkával töltött hétvégék fáradttá teszik az embere­ket. A kísérlet azokban az években indult, amikor a Lenin lakótelepen az óvodák telítettsége meghaladta a 150 százalékot. Ilyen körül­mények között rendkívüli erőfeszítéseket kívánt az óvónők részéről az egyéni bánásmód, a minicsoportok kialakítása, a sajátosságok­hoz igazodó nevelés. Nem véletlen, hogy a zsúfoltság­ban több a gátlásos gyer­mek, félnek a tömegtől, fe­jük fáj­ a zajtól. A nyugta­lanító ingerekre passzivitás­sal vagy agresszióval vá­laszolnak. — Úgy érzem, hogy egy kicsit magunkra marad­tunk ebben a vállalkozásban — mondja Háry Jánosné, a Tolnai utcai óvoda vezetője. — Alig maradt néhány pe­dagógus, aki végigcsinálta velünk a folyamatot, s a szülők sem méltányolták eléggé azt az előnyt, ame­lyet az jelent, hogy három évig szakemberek segítik őket gyermekeik óvodai nevelésében, majd iskolai beilleszkedésében. Helyze­tünket tovább nehezítette, eredményességünket gyen­gítette a zsúfoltság. Az otthoni hátrányokat a kö­rülmények okozta hátrá­nyok is növelték. A kiscsoportos foglalkozásoknak nagyobb érzelmi töltést lehet adni, egyénekre szabottabbak a nevelési módszerek. A játék is jobb ízű, ha kevesebben osztozhatnak örömeiben A családoknak sem könnyű Nemcsak a lakótelepi gye­rekek, hanem szüleik helyze­te is nehéz. Kizökkentek la­kóhelyi, rokoni közösségeik­ből, az új gyökerek, kapcso­latrendszerek kialakulásához pedig idő kell. Vállaikra ne­hezednek az otthonteremtés, a beilleszkedés, a méltó eg­zisztencia megteremtésének gondjai, anyagi terhei, s mi­közben erőn felül vállalnak feladatokat gyermekeik jö­vőjéért, nem marad elég energiájuk, türelmük a je­lenre. A családi intimitás, a türelmes szeretet hiánya, az érzelmi nevelés fogyatékos­ságai lelkileg teszik szegény­­nyé a családot, a gyermek­szülő kapcsolatokat, s ezt anyagi javakkal nem lehet pótolni. Így történhet meg, hogy az összkomfortos lakásokban otthontalanul érzik magukat a gyermekek, és szülők egy­aránt. A mindenütt otthonle­vés konok kívánalma szeren­csére olyan elevenen él az emberekben, hogy egy napon — ha már birtokolják majd a szükséges javakat —­ el­kezdenek vágyakozni a har­móniára, s akkor majd azon fáradoznak, hogy a puszta formáknak tartalmakat ad­janak. Ebben azonban nem elegendő bíznunk, tennünk is kell azért, hogy így legyen. Zágoni Erzsébet

Next