Fejér Megyei Hírlap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-24 / 172. szám
Tévéjegyzet KÉMERI A nyári szórakoztatás jegyeit viseli magán ez az ironikusan múltba pillantó sorozat, amelynek első epizódjáról lemaradtam, a másodikat láttam, a harmadikat azonban szándékkal nem néztem meg. S bár lehet, hogy a negyedik epizód újra a képernyő előtt talál, nem nyelhetem le a szándékos nem nézés magyarázatát. Ami az esetleges továbbnézésre buzdít: kellemesen szórakoztató, jó humorú, jól rendezett és jól játszott, hiteles illúziót keltő epizódot láttam, a krimikben gyakori logikátlanságot sem fedeztem fel, s Székhelyi kitűnő beleéléssel alakítja a számára már történelemnek számító idők egyik jellegzetes figuráját, a magánnyomozóét. Ez a sorozat — egyetlen epizód alapján ítélve is — mese egy kissé, márpedig a mesére ma és mindig szükség van, e tekintetben is jól dolgoztak tehát az alkotók, Ungvári Tamás és Polgár András mint szerzők, Bernát László mint dramaturg, és Horváth Tibor mint rendező. Ami kétségessé teszi további érdeklődésemet, szó volt A nuncius látogatása című epizódban, a másodikban, arról, hogy Esztergomba érkezik a pápai nuncius. Erről így szerezhettünk tudomást: „Hamarosan megérkezik a nuncius úr őszentsége”. No kérem: a katolikus egyházi hierarchiában az „őszentsége” megtisztelő cím csakis a pápát illeti meg, a pápai nuncius nem „őszentsége”, hanem „őeminenciája”. Hagyján. Ne kívánjuk meg a szerzőpárostól, de még a dramaturgtól és a rendezőtől se, hogy katolikus egyházi ügyekben járatosak legyenek. De már azt megkívánhatjuk az említett neveket viselő tanult emberektől, tudós irodalmároktól, íróktól, hogy a deákos műveltségben legalább alapfokon otthonosan mozogjanak, hiszen milliók hiszik el nekik, hogy amit mondanak, az úgy van jól, ahogyan mondják! Az epizód rokonszenves üdvöskéjéről ugyanis, a doktorátusára készülő művészettörténészleányról azt állítják, konokul, két ízben is, hogy „doktorandus”. Nem tudom, hogy a megkapóan bájos Herczeg Csilla, e leány alakítója örült volna-e ennek a fiúsításnak, ha felfigyelt volna rá. Egy ifjú férfi ugyanis doktorandus, egy ifjú leány pedig doktoranda, ha doktorátusukra készülnek. A latinban — aki nem könnyelműen fog a lant pengetéséhez, annak illik ezt tudni — vannak nemrehajló főnevek, s vannak a nemet is kifejező melléknevek, melléknévi igenevek (lásd Dr. Reicner Márton: Latin alaktan). Például: deus-dea, medicus-medica, reformatus-reformata, moriturus-moritura és doctorandus-doctoranda. Kiss Júlia tehát doktoranda. Lehet, hogy az olvasó maximalistának tart, s fütyül az ilyen „apróságokra”. No, de a tévé — állítólag, s egyebek között — műveltséget is terjeszt. Ha terjeszt. (k. d.) Közművelődés Fejér megyében Közelképek, tanulmányok A Közművelődés Fejér megyében, a Megyei Művelődési Központ módszertani folyóiratának legújabb számú Műhely rovatában két egyesületről ad közelképet. Pozsgay Imre véleményével indít a kerekasztal-beszélgetés: „A társadalomban sokkal nagyobb kultúrálódási igények és kielégítésükhöz nagyobb lehetőségek vannak, mint amit eddig használtunk. Ezt a szükségletet az egyesületeken, azok mozgalmán keresztül látom kielégíthetőnek” — nyilatkozta egy fórumon a Hazafias Népfront főtitkára. A vitapartnerek a Fejér Megyei Múzeumegyesületről, valamint a Városszépítő és Védő Egyesületről cserélnek eszmét a cikkben. A Történelem és közművelődés címszó alatt több izgalmas tanulmány, honismereti dolgozat vall az 1945 óta eltelt négy évtizedről. Demeter Zsófia Felszabadulásunk 40. éves évfordulóján, Farkas Gábor: Igaz a történelmi sorsforduló kezdetén címmel rendezte az emlékeket, dokumentumokat. Erdős Ferenc a fehérvári népi kollégiumok történetét foglalta össze. Munkásmozgalom, szocializmus, nemzet címmel olvashatjuk Kiss Géza izgalmas eszmefuttatását. Fűrész Gyula az iváncsai helytörténeti és néprajzkutatási tevékenységről, Gajdó András a történelemoktatás és a honismeret, az iskolamúzeum kapcsolatáról írt, Hetényi István pedig a dunapentelei pártok 45 utáni tevékenységéről, a polgári közigazgatás kezdeteiről adott közelképet. A lap bemutatja a mezőszilasi Németh László Általános Művelődési Központot, Orisekné Farsang Erzsi szabadbattyáni kiállítását, valamint a Fejér Megyei Levéltár gondozásában készülő községtörténeti tanulmányokat. A folyóiratot Ecsedi Mária Rácváros 199. című fametszetei illusztrálják. Egy eltűnőben lévő városrész hangulatát idézi meg. Csupán ez a néhány rajz is parancsoló erővel hat: mentsük meg, ami még megmenthető a Rácvárosból! GÉPKOCSI-TULAJDONOSOK FIGYELEM! Vállaljuk személy- és kistehergépkocsik OLIIKOL alapanyagú ÜREG- és ALVÁZVÉDELMÉT 4 év garanciával. A gyári technológia garantálja a gépkocsi életkorának meghosszabbítását. Ügyfeleinket fogadjuk hétfőtől—péntekig 7 órától — 15 óráig. SZÖVMŰ Vállalat Székesfehérvár, Széchenyi u. 94. „Éhség-koncert” Afrikáért A Hétben hallottunk róla. A szerencsésebbek láthatták is a zágrábi vagy a grazi tévéadásban. Már-már úgy tetszett, végleg lemaradunk erről a monstre jótékonyság show-ról. A Live Aid (Segély élőben) című szuper rock koncert kettősről van szó, melyet a világhírű énekes sztárok szerveztek az afrikai éhezők megsegélyezésére. Nem lehet tudni, mi volt vonzóbb: a sztárok és bálványozott együttesek végnélküli (tizenkét órás) felvonulása a Wembley és a Kennedy stadionban is a bekapcsolódás az „eseménybe”, hisz 160 ország közel kétmilliárd nézője lehetett szemtanúja a zenei demonstrációnak) vagy maga a gesztus, a vállalkozás? Netán — mindkettő! Mindenesetre, bár az „élő adásról” lekéstünk, hétfőn, rendkívüli adásnapon megnézhették a július 13. koncertek négyórás „kivonatát”. Amit be kell vallanunk ebben a formájában is lenyűgözőnek hatott... Lenyűgözőek és döbbenetesek a számok, melyek a koncertek kapcsán milliárdok tudatában sulykolták be az afrikai éhezés adatait: 13 millió ember közvetlen életveszélyben van, mert nem jut napi táplálékhoz. És 150 millióan tengődnek az alultápláltság zónáiban, éhségövezeteiben. (A rokonszenves Pele a maga közvetlenségével szólt a nézőkhöz: Esküszöm önöknek, 13 millió ember éhezik Afrikában. S az lenne szép összjáték, ha összefognánk az érdekükben ...) A befolyt összeg sem csekély — a magyar adás idején már 70 millió dollár körül járt a „bevétel”. (Talán nem elhanyagolható „csepp” az éhség csillapítására ...) De nézzük magát a „koncert-kivonatot” ! A műsor elején egy szovjet pop-együttes tűnt fel a Wembley stadion óriás képernyőjén, élő kapcsolással hozták be Moszkvából. Vitalij Kobis, ismert tévékommentátor ajánlotta őket figyelmünkbe. Mint mondta, büszkék arra, hogy részt vehetnek ebben az éhség ellen indított világméretű akcióban. „Üzent” még Radjiv Gandhi, indiai miniszterelnök, Desmond Tutu, Nobel-békedíjas dél-afrikai püspök, a Sony cég elnöke a népes néző és hallgatóságnak. Arról, hogy le kell küzdeni az emberiség „legősibb” kínját, az éhséget. Aztán jöttek az „álló” és „hulló” csillagok, legendás alakok, a „modern idők” ifjúsági bálványai: Dawid Bowie, Elton John, Mick Jagger, Bob Dylan, Eric Clapton, Tina Turner ... Szétvált együttesek mint a Led Zeppelin, álltak össze ismét, az ötvenes és a hatvanas évek hangulatát idézve föl. Dübörgött, zengett a rockmuzsika óriás erősítőkön át a fülekbe, s talán a szívekbe ... Mert kétségtelenül megindító volt az a hit és szenvedély, amivel az utolsó nagy szám megszólalt, a We are the Worlds ... S néhány pillanatra — a megosztottságon túlemelkedve — el is hitette. Mi vagyunk a Föld, mi vagyunk a Föld gyermekei... Éhezők és jóllakottak ... S ezt az egységet megbontani nem lehet, nem szabad. S a Föld elég gazdag ahhoz, hogy „gyermekei” ne éhezzenek. p. i. A szülő akkor kapkod, ha ég a ház? Egy pedagógiai kísérlet • ' - -v ' - .. . >T • \ ' " v.'.v - " ' : dilemmái — A szülői érdeklődés minimális, érződik a családi életre nevelés hiánya. Az első osztályos gyermekek esetében intenzívebben kell kihasználnunk a szülők felfokozott figyelmét. Ilyenkor még a „legszívtelenebbek” is törődnek gyermekeikkel (Dudás Péterné pedagógus, igazgató-helyettes.) — A szülő sok esetben akkor kapkod, ha ég a ház. Többnyire a 3—4. osztályban jönnek a kudarcok, akkor kapnak észbe, mennyi mindent elmulasztottak. (Csoór Gabriella pszichológus.) — A gyerekek szenvednek a 45 fős óvodai csoportokban (Törjékné Kaufman Mária óvónő.) A véleményeket azon a fórumon jegyeztem fel, amelyet a Fejér Megyei Művelődési Központ rendezett a hároméves pedagógiai kísérlet második évét értékelő tanácskozáson. Óvoda — iskola — család A Magyar Népművelők Egyesületének Fejér megyei tagozata pedagógus munkacsoportot hívott életre 1983 szeptemberében azzal a céllal, hogy segítse a szülők, a pedagógusok partneri együttműködését a gyermekek harmonikus személyiségfejlődése érdekében. Egy sor dokumentum hangsúlyozza az óvoda, az iskola, a szülői ház kapcsolatának erősítését. Ennek fontosságát a pedagógusok a bőrükön érzik, a szülőkben viszont lassabban tudatosul meghatározó szerepe. Ez a fehérvári kísérlet, amely a Lenin lakótelepen kezdődött, a szülők aktivizálására épült, no és jó néhány óvónőre, tanítónőre, orvosra, népművelőre, akik hajlandók voltak szívet, lelket, energiát adni az önként vállalt feladatokba. Kozma Lászlót, a Megyei Művelődési Központ munkatársát a kísérlet „atyjának” nevezhetjük, a kapcsolatok felvételében, koordinálásában, a programok szervezésében fáradhatatlannak bizonyult. A Tolnai utcai óvoda adott otthont a kísérletnek, az iskola pedig vállalta a „kísérleti nyuszik” fogadását. A szakmai irányítást Csoór Gabriella pszichológus, a dunaújvárosi nevelési tanácsadó vezetője vállalta. Nem teszi kirakatba kudarcait — Mi volt az első két év programja és mi vár az új tanévben a munkaközöeségre? — kérdeztem Csoór Gabriellától. — Kiindulási pontunk a gyerekek családi hátterének megismerése volt. Családlátogatásokon készített kérdőívek, felvételi lapok alapján térképezték fel az óvónő-tanítónő párok. A tapasztalatok összegzése után a hiányokat pótló, a gyenge pontokat erősítő előadásokat, konzultációkat rendeztünk a szülőknek. A második év munkaprogramja a már nagycsoportos óvodások tájékozottsági szintjének, közösségi magatartásának módosító-korrigáló befolyásolása volt. Az új tanévben az iskolai beilleszkedést segítjük, felhasználva mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a két év során nyertünk a gyermekekről és szüleikről. Hallottam olyan véleményeket, hogy a szülőkben nem tudatosult, milyen kiváltságos helyzetet élvezhetnek a szakembercsoport segítségével. Az előadások utáni egyéni nevelési, orvosi tanácsadásokat nem használták ki. Ennyire közömbösek lennének a fiatal anyák és apák? — Érdektelenséget is tapasztaltunk, de többnyire a lehetőség újdonságával nem tudtak mit kezdeni. Nem szokták meg, hogy nyíltan beszéljenek problémáikról. Ez a nyíltság ma még sok családban ritka jelenség. A szülők nem szívesen teszik kirakatba gondjaikat, mert a bajokat saját kudarcuknak vélik, amit titkolni kell. A passzív, a hallgató magatartás okai között a fáradtság jeleit is tapasztaltuk. A munkahelyi, az otthoni bokros teendők, a másodállások, a munkával töltött hétvégék fáradttá teszik az embereket. A kísérlet azokban az években indult, amikor a Lenin lakótelepen az óvodák telítettsége meghaladta a 150 százalékot. Ilyen körülmények között rendkívüli erőfeszítéseket kívánt az óvónők részéről az egyéni bánásmód, a minicsoportok kialakítása, a sajátosságokhoz igazodó nevelés. Nem véletlen, hogy a zsúfoltságban több a gátlásos gyermek, félnek a tömegtől, fejük fáj a zajtól. A nyugtalanító ingerekre passzivitással vagy agresszióval válaszolnak. — Úgy érzem, hogy egy kicsit magunkra maradtunk ebben a vállalkozásban — mondja Háry Jánosné, a Tolnai utcai óvoda vezetője. — Alig maradt néhány pedagógus, aki végigcsinálta velünk a folyamatot, s a szülők sem méltányolták eléggé azt az előnyt, amelyet az jelent, hogy három évig szakemberek segítik őket gyermekeik óvodai nevelésében, majd iskolai beilleszkedésében. Helyzetünket tovább nehezítette, eredményességünket gyengítette a zsúfoltság. Az otthoni hátrányokat a körülmények okozta hátrányok is növelték. A kiscsoportos foglalkozásoknak nagyobb érzelmi töltést lehet adni, egyénekre szabottabbak a nevelési módszerek. A játék is jobb ízű, ha kevesebben osztozhatnak örömeiben A családoknak sem könnyű Nemcsak a lakótelepi gyerekek, hanem szüleik helyzete is nehéz. Kizökkentek lakóhelyi, rokoni közösségeikből, az új gyökerek, kapcsolatrendszerek kialakulásához pedig idő kell. Vállaikra nehezednek az otthonteremtés, a beilleszkedés, a méltó egzisztencia megteremtésének gondjai, anyagi terhei, s miközben erőn felül vállalnak feladatokat gyermekeik jövőjéért, nem marad elég energiájuk, türelmük a jelenre. A családi intimitás, a türelmes szeretet hiánya, az érzelmi nevelés fogyatékosságai lelkileg teszik szegénynyé a családot, a gyermekszülő kapcsolatokat, s ezt anyagi javakkal nem lehet pótolni. Így történhet meg, hogy az összkomfortos lakásokban otthontalanul érzik magukat a gyermekek, és szülők egyaránt. A mindenütt otthonlevés konok kívánalma szerencsére olyan elevenen él az emberekben, hogy egy napon — ha már birtokolják majd a szükséges javakat — elkezdenek vágyakozni a harmóniára, s akkor majd azon fáradoznak, hogy a puszta formáknak tartalmakat adjanak. Ebben azonban nem elegendő bíznunk, tennünk is kell azért, hogy így legyen. Zágoni Erzsébet