Fejér Megyei Hírlap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
Vasérc után gipsz Az óesztendő utolsó munkanapján befejeződött a vasérctermelés hazánk egyetlen vasércbányájában, Rudabányán. Az elmúlt időkben a vasban gazdag ércvagyont lefejtették, s az utóbbi években emiatt is, de elsősorban a dúsítási költségek növekedése miatt, a termelés veszteségessé vált. Negyven évvel ezelőtt még 30—40 százalékos vastartalmú ércet bányásztak Rudabányán, mostanra azonban már csak 22 százalékos tellérek maradtak, amelyeket a helyi dúsítóban 42 százalékosra dúsítottak. Az ércbányászatnak több mint ezeréves múltja van a tájon. Az üzemszerű ércbányászat 1770-ben, a nagyüzemi vasércbányászat pedig 1880-ban kezdődött Rudabányán. Az elmúlt 105 év alatt 35 millió tonna vasércet termeltek ki a felszíni és föld alatti bányákból, a letakarított meddő mennyisége meghaladja a 60 millió tonnát. A pótvasérc mellett jelentős mennyiségű barnavasércet, ankeritet, ólmot, vasokkert, baritot és lignitet is bányásztak. A rudabányai vasércbánya és dúsító Ózd és Diósgyőr kohóinak ellátásához járult hozzá. A termelési csúcsok a hatvanas évek közepén voltak, amikor egyegy esztendőben 800 ezer tonna vasércet bányásztak. Az idén már csupán 400 ezer tonna volt az érctermelés. A rudabányai bányászok nem maradnak munka nélkül. Mind az ezer dolgozó foglalkoztatásáról gondoskodnak, csupán szakmát kell változtatniuk: ércbányászokból gipszbányászokká lesznek. Rudabánya határában ugyanis több millió tonnás, jó minőségű gipszvagyont találtak a geológusok. A cementipar és az építőipar igényeihez igazodva az utóbbi időben meggyorsították a Rudabánya határában már több mint 20 éve fellelt gipsztelepek kutatását. A dúsító műben a gipsz őrlését, emellett a többi itt bányászott ásványi anyag — például az anhidrid, dolomit, barit — ipari felhasználásának előkészítését, feldolgozását végzik majd. Már 1986-ban mintegy 40—50 ezer tonna gipszet bányásznak, a későbbi években pedig évi 300 ezer tonnára fejlesztik a termelést, ez a mennyiség az ország teljes gipszigényét kielégíti. A hatalmas gipsztelep szélső és mélységi határai még ismeretlenek, mindenesetre az egyetlen hazai gipszbánya hosszú távon biztosítja a rudabányaiak megélhetését, gazdaságosabb munkáját. Szakszervezeti kongresszus előtt Ezekben a hetekben felgyorsult a szakszervezeti kongreszszus előkészítése. Decemberben—januárban a megyei tanácskozások és az ágazati kongresszusok folynak. Ezeken is szó esik azokról a tapasztalatokról, amelyek a majd három hónapos megelőző időszakban, a vállalati és tröszti szakszervezeti testületek újraválasztása alatt felhalmozódtak. Miközben már egész iparágak gondjával-bajával és eredményeivel ismerkedünk, érdemes összegezni, hogy a jövő februárban megtartandó országos kongresszus, valamint a már újraválasztott bizalmiak és szakszervezeti testületek feladatait hogyan értékelte a négy és fél millió szervezett dolgozó, miként érvényesült a szakszervezeti demokrácia a választások során. Az alapszervezetekben több mint félmillió tisztségviselőt, köztük 180 ezer bizalmit választottak. A választásokat a tagság megnövekedett érdeklődése kísérte. Ez kifejeződött a részvételben, a választói értekezleteken tanúsított aktivitásban, és a tisztségviselők felelősségteljes kiválasztásában. A különböző választói értekezleteken a szakszervezeti tagság 85—90 százaléka részt vett. Szavazásképtelenség miatt mindössze a választások alig egy százalékát kellett megismételni. A szervezett dolgozók, a bizalmiak jól megismerték a továbbfejlesztett választási rendszer előírásait, és őrködtek betartásukon. Egyetértéssel találkoztak a választások demokratizmusának növelését elősegítő változások. Különösen jól fogadták azokat az új szabályokat, amelyek a közvetlen részvételt bővítették. Egyértelműen helyeselték a jelölő munka intézményes kiterjesztését, és a kétszakaszos választási mód bevezetését. Jól fogadták azt a rendelkezést is, amely szerint a szakszervezeti csoport tagjai döntik el, hogy a bizalmijukat titkosan, vagy nyíltan választják. Helyeselték és a választások egyik legjelentősebb változásaként fogadták a jelölési sorrend meghatározó szerepének eltörlését. A jelölést végző személyek, a tagság 90—95 százalékával, a bizottságok a tagság nagy többségével beszélgettek el a lehetséges jelöltekről, és véleményüket figyelembe véve tették meg javaslataikat. Ezeknek több, mint 90 százalékát elfogadta a tagság. A szakszervezeti tagok kritikusan mérlegeltek, tudatosan választottak. Arra szavaztak, akit alkalmasnak tartottak arra, hogy érdekeiket a jövőben határozottan fogja képviselni. Az eddigi munka alapján a tisztségviselők 70 százaléka kapott újból bizalmat. A csere oka jórészt nyugdíjazás, más területre kerülés volt. Jó néhány korábbi tisztségviselő munkájával azonban nem volt elégedett a tagság, s ezek ezért nem kaptak ismét bizalmat. A csoporttaggyűlésen és a többi választói értekezleten több, mint egymillióan szólaltak fel, nyilvánítottak véleményt a szakszervezet munkájáról, a bizalmiak, a szakszervezeti tisztségviselők, a vezető testületek tevékenységéről. A szakszervezeti tagok úgy ítélték meg, hogy a nehezebb, ellentmondásosabb gazdasági és társadalmi viszonyok között lehetséges volt eredményes szakszervezeti munkát végezni. Javult a szakszervezeti tisztségviselők munkája, a szakszervezeti tagok intenzívebben vettek részt a vezetésben, többször nyilvánítottak véleményt az adott munkahely gondjairól. A hozzászólásokban kifejeződött a szakszervezeti munkával szembeni megnövekedett igény is. A vitákban sok kritikai észrevétel hangzott el a helyi és országos gondokat illetően. A felszólalók többek között kérték, hogy a szakszervezeti mozgalom lépjen fel határozottabban az áremelkedések ellen, a dolgozók inflációt csökkentő lépéseket várnak. Szinte valamennyi munkahelyen kifejezték azt a kívánságukat az emberek, hogy közös munkával és erőfeszítéssel mérsékeljük az árszínvonal növekedési ütemét. Felhívták a figyelmet a termelésben lévő tartalékok jobb kihasználására, s arra, hogy ezt jobban ösztönözzék. Súlyos gondként beszéltek a felszólalók a lakáshoz jutás mind nagyobb nehézségeiről, a lakásépítés és -fenntartás növekvő terheiről. A nyugdíjasok rosszabbodó anyagi helyzete szinte valamennyi értekezleten felvetődött, hangsúlyt kapott az alacsony nyugdíjak rendezésének és a nyugdíjak értékállósága biztosításának követelménye. Sokan bírálták a szakszervezeti üdültetéssel kapcsolatos hiányosságokat. A szakszervezetekkel szembeni elvárások, kritikák természetesek; ez a mozgalom iránti bizalom jele. A jogosan kifogásolt kedvezőtlen jelenségek leküzdésében a szakszervezeti tagok többsége szívesen részt vesz, ha ehhez ösztönzést kap és közreműködésének eredményeit látja. A tagsággal folytatott párbeszéd első szakasza a bizalmi és az alapszervezeti választások befejeztével lezárult. A szakszervezeti mozgalom kötelességének tartja, hogy a választói értekezleteken, a beszélgetéseken felvetett kérdésekre reagáljon. Sevella József a SZOT munkatársa Tejpótlék Számos állattartó nagyüzemben a borjakat eleinte fölözött tejen, később fertőtlenített tejporon nevelik. Mivel a tejpor viszonylag drága, régóta törekednek arra a kutatók, hogy azt olyan ,— olcsóbb — szintetikus tápszerrel helyettesítsék, amely éppúgy kielégíti a borjak tápanyagszükségletét és éppúgy csírátlanítható. A Szovjet Húsipari Kutatóintézetben kidolgoztak egy eljárást az ilyen teljes értékű tejpótlék előállítására. Alapanyagul jórészt vágóhídi hulladékot használnak: vágóállatok csontjaiból, vérből, patáiból és szarvaiból nyerik a tápszer legfontosabb anyagait. A vizsgálatok szerint az új tejpótlékot a borjak szívesen iszszák, és megfelelően gyarapodnak tőle. vágóhídi hulladékból Savanyúvíz régen és ma Megújult a fehérvári Csitári-kút A két világháború között több helyütt kerestek meleg vizet Székesfehérváron. Az ezerméteres fúrások azonban mindannyiszor eredménytelenek voltak. Aki keres, mégiscsak talál valamit, ha nem is meleg vizet, de savanyúvizet. A százötven-kétszáz méteres mélységből három helyen is savanyúvíz tört fel a városban. Ma már csak a Rózsáskert forrása, a Csitárikút működik, a többi elapadt. A kút helyét a kor neves szakembere, Pávai Várna tűzte ki 1936-ban. A 160 méter alatt megbúvó rendkívül kemény kőzetek miatt a fúrást a leghíresebbek között tartja számon a hidrogeológiai szakirodalom. A mindent hamarosan rozsdavörösre színező, szénsavas, ásványi anyagokban gazdag savanyúvíz az évtizedek alatt sok száz fehérvári kedvenc italává vált. Sokan naponta járnak a kútra. Van aki a víz gyógyító erejében bízik, van aki egészségének megtartását reméli tőle. S olyanok is akadnak, akik csak megszerették különös ízét, s így csupán ezért, frissítő Rókaként fogyasztják. A savanyúvíz barátainak népes tábora néhány esztendeje elszororodott: a vizet felvezető csőben egyre lejjebb lopakodott a feltörő víz szintje. Kiderült: elöregedett a béléscső, szivárog, ezért csökkent a nyomás. Ekkoriban — 1981 táján — „pipálták” a savanyúvizet kedvelői, vagyis gumicső segítségével szippantották ki a csőben visszahúzódott vizet. Felmerült a kérdés: vajon mi lesz a csaknem fél évszázados kúttal? Elapad a savanyúvíz? Az alapos vizsgálat kimutatta: hosszabb távra csak egyetlen megoldás jöhet számításba, mégpedig az újrafúrás. A város vállalta a vele járó költségeket, s múlt esztendőben újra fúratták a kutat, amelynek felszínre segítését ezután szivattyú is támogatja. A napokban újabb fontos esemény történt a savanyúvíz történetében: új, a környezetbe jól illő és ahhoz méltó kútfejet kapott a forrás. A kútfejet a városi tanács vb műszaki osztályának megbízásából a Fejér Megyei Vízművek tervező gmk-ja tervezte, s a bekötést is a vállalat szakemberei végezték. A betonkútfejből réz „kiköpők” vezetik ki a vizet. A szivattyút is kicserélték egyidejűleg: ezentúl NSZK- gyártmányú szivattyú pumpálja a felszínre a szénsavas ásványvizet, percenként 10— 15 liternyit. Ezzel folyamatos lett a fehérvári savanyúvíz kiáramlása, így hamar megtelnek az alátartott poharak, korsók, üvegek. A fehérvári savanyúvíz kútjának üzemeltetését a vízművek városi üzemmérnöksége végzi. B. L. Házasodunk? Nálunk? Módosul a CsJT. Van, akinek semmit sem mond ez a betűszó, és van, aki nagyon is érdekelt benne. Ez a három betű a családjogi törvényt rejti. A magánéletet bármiféle korlátok közé szorítani meglehetősen nehéz feladat. Ki lát bele az intim szférába,ki tud érzelmekre paragrafusokat gyártani? A családjogi törvényt 1986-ban módosítani fogják. Miért van erre szükség? Nem kell különösebben tájékozottnak lenni ahhoz hogy lássuk magunk körül is: a család helyzete bizonytalanná vált. Nemcsak a válások száma emelkedik kitartóan, de csökken a házasságok száma is. Márpedig ennek népességi kihatásán túl közérzeti öszszetevői is vannak. Néhány évvel ezelőtt az élettársi kapcsolat csak a társadalom peremén élő vékony rétegben volt elfogadott, most egyre többen és többen választják ezt a formát, mert nem óhajtják a házasságban még egyszer kiszolgáltatni magukat. Folyóiratok, közírók, újságírók, napi- és hetilapok rövidebb-hosszabb vitákat folytattak az elmúlt években a család és a házasság funkciózavarairól. A törvénymódosítást tehát jócskán megelőzte az élet. Ha figyelmesen elolvassuk a sajtóban megjelenő riportokat, meglehetősen lehangoló kép rajzolódik elénk. Korán megkötött, meggondolatlan házasságok, minimális ütközést sem viselő felek, türelmetlenség, vádaskodás, gyűlölködés , válás. A válás gondolata a házasság negyedik-ötödik évére tehető, ekkor adják be tömegesen a válókeresetek, de erre az időpontra tehető a lakásgondok megoldása is. Magyarán, amikor a házaspár végre nyugvópontra jutna, egyszercsak elválik. A válóperek kétharmadát nők adják be, és a válások nagy százaléka kölcsönös megegyezésen alapul. Váláskor a bíróság mintegy 90 százalékban az anyának ítéli a gyereket vagy a gyerekeket, a férjnek pedig távozni kell a közös lakásból. Ugyanakkor fizetnie kell a húsz- vagy a negyvenszázalékos gyerektartást, s ha jófejű a gyerek, akkor akár addig, míg diplomás nem lesz. Eddig tart egy tipikusnak mondható válóper. De mi van a háttérben? Először is a férfiakat rendszerint váratlanul éri a válás ténye, ők ritkábban látnak reménytelen, megoldhatatlan akadályokat a további együttélés útjában. A közös megegyezés sokszor valótlan, erről persze a bíróság nem tud. Gyakran húzódik meg mögötte nemtelen zsarolás a nők részéről: — Ha nem egyezel bele a válásba, soha nem mutatom meg a gyereket, ha nem adod nekem a lakást, elperelem a gyerekkel együtt, és minimális láthatást kérek, — és így tovább változatos módokon. Tehát már a megegyezéses válások sem tartalmaznak sok megegyezést. A másik: amikor a férfi távozik a lakásból, egyszerűen nem részesül a ráeső vagyontárgyakból igazságosan. Gondoljunk bele abba, hogy például mennyiért lehet ma lakást venni? Így a férfi azonnal be nem hozható, hátrányos helyzetbe kerül, ami a tartásdíj fizetésével csak súlyosbodik. Tételezzük fel, hogy a magyar apák nagy része becsületesen fizeti a gyerektartást. Aztán egyszer csak újra nősül, és az új házasságból lesz egy közös gyerekük. Az új feleség nem mehet gyesre, mert a húsz százalékkal megterhelt fizetésből nem mindig lehet gyerekeket eltartani. A különmunkák? Azokból is kíméletlenül vonják a gyerektartást. Ugyanakkor nézzük meg a feleség helyzetét. Mondjuk újból férjhez megy, ő mehet gyesre, mert nemcsak az új kereső lép be a képbe, de a gyed, vagy gyes mellé pontosan megérkezik a havi gyerektartás is. Ugye nem kell magyarázni a két helyzet közti különbséget. A családjogi törvény alkotóinak tehát volt dolguk elég, amíg a készülő módosítás minden pontját alaposan mérlegelték. Egy dologra sajnos az új törvény sem tér ki. Ez a családjognak a legsötétebb, legkuszább pontja: a gyermekláthatás. Mivel nálunk már a válások is gyűlöletben és egymás tönkretételében fogannak, a láthatás kizárólag az anya személyén, intelligenciáján, vagy annak hiányán múlik. Ha nem akarja, hogy az apa lássa a saját gyerekét, évekig tud háborítatlanul mesterkedni, és a gyámhatóság ehhez még sokszor akaratán kívül hozzá is segíti. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy elég egyetlen elmarasztaló szó az apára, nem baj ha semmi alapja nincs, csak gusztustalan legyen, és már ugrott a láthatás. Fel van adva a lecke a törvényalkotóknak! Lássuk, mire számíthatunk biztosan: a nőknél felemelhetik a házasodás korhatárát. Tervezik a házassági vagyoni szerződés felújítását, aminek az a lényege, hogy már a házasságkötés előtt elosztják a bevitt vagyont. A lakásról is egyértelműen határozni szeretnének a jogalkotók a válás esetére. A gyerektartás öszszege is módosul, mindig a két fél anyagi helyzetétől függően, nem automatikusan, ahogy az eddig történt. Nagyon lényeges módosításnak tűnik, — bár a kivitele elég bonyolultnak látszik —, az, hogy a lakásból távozót egy nagyobb összeggel kártalanítani kell. Azaz nem lehet a közös öröklakás ráeső részét pár száz forintos részletekben fizetgetni a férjnek az idők végezetéig, ahogy az eddig történt. Kérdés, hogy a lakásban maradónak honnan lesz erre pénze? A módosításban érintettek talán egy kicsit csalódnak, hogy nincs radikálisabb változtatás. Kétségtelen, hogy a gyermekelhelyezés, gyermekláthatás kérdése messze meghaladja a jog kereteit. Emberség, intelligencia és belátás kérdése ez, amit egyetlen bíróság sem képes a felek számára törvényileg biztosítani. S bízzunk abban, hogy a bíróságok sem lesznek agyondeklaráltan gyerekpártiak egy fájdalmas válóperben, hanem inkább EMBER-pártiak, s e kategóriába mi mindannyian beletartozunk. Seszták Ágnes 99ttStl SiiM JANUÁR 2011-IG 30 % ENGEDMÉNNYEL KÍNÁL SOKFÉLE ÁGYNEMŰT (((§QtVl A BELVÁROSI ÁGYNEMŰBOLT Ujflgl// SZÉKESFEHÉRVÁR március is. u. tttparts: 19 353 Simm