Fejér Megyei Hírlap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
Sajtóértekezlet a kongresszusi sajtóközpontban A szovjet külpolitika legfontosabb irányai t. Lengyel László, az MTI tudósítója jelenti. Az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának legfontosabb irányairól, a szovjet—amerikai kapcsolatokról, a fegyverkezés megfékezése és a leszerelés kérdéseiről, továbbá más időszerű nemzetközi problémákról tartottak sajtóértekezletet pénteken Moszkvában a kongresszusi sajtóközpontban. Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese a sajtóértekezleten rámutatott, hogy a Központi Bizottság politikai beszámolójában jelentős helyet foglalnak el a külpolitikai kérdések. A szovjet külpolitika azon a megállapításon alapszik, hogy a két társadalmi rendszer közötti történelmi vitát csak békés — társadalmi, gazdasági és szociális — eszközökkel és semmiképpen sem katonai erővel lehet megoldani. Az új szovjet program a béke megőrzésére irányul, s nemcsak a Szovjetunió, hanem minden ország számára biztosítani kívánja a békét, mivel csak békés körülmények között lehetséges a társadalmi haladás, csak a béke megőrzése útján maradhat fenn az emberiség. Ma, amikor az ember kezében van az önmegsemmisítés eszköze, a Szovjetunió a feladatok feladatának tartja a fegyverkezési hajsza megfékezését és a világűrre történő kiterjesztésének megakadályozását, s a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek teljes felszámolását. Ennek programja fogalmazódik meg Mihail Gorbacsov január 15-i nyilatkozatában. Georgij Kornyijenko kijelentette, hogy a jelek szerint az Egyesült Államok kormányzatának nem áll szándékában pozitív lépéseket tenni a programban kitűzött célok elérése érdekében. Erre engednek következtetni Reagan elnök közelmúltban tett kijelentései és a szovjet javaslatokra adott válaszok. Az első külügyminiszter-helyettes egyidejűleg leszögezte: a Szovjetunió nem engedi meg, hogy az Egyesült Államok a maga javára megbontsa a katonai egyensúlyt, mint ahogy maga sem törekszik fölényre. Az amerikai csillagháborús tervek nem a biztonságot növelnék, hanem a fenyegetettséget, az űrfegyverekben megtestesülő fenyegetés mindenki számára azonos. Az SZKP és a szovjet állam nemzetközi kollektív biztonsági rendszer megteremtését javasolja. Ennek politikai, gazdasági, társadalmi összetevőit részletesen ismerteti a politikai beszámoló. A szovjet vélemény szerint nemzetközi értekezletet kell összehívni e cél elérése érdekében. Ebben a munkában különösen nagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjának felelőssége. Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője, a szovjet javaslatokra adott amerikai válaszról elmondta, hogy az nem nevezhető konstruktívnak, s éppen a szovjet javaslatokkal ellentétes irányba mutat. Nem tartalmaz átfogó programot a legfontosabb problémák megoldására, feltételekhez köti a szovjet elképzelések elfogadását, s az Egyesült Államok kizárólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni. A válasz nem tartalmaz döntést a világűrbeli fegyverkezési hajsza megakadályozására vonatkozóan. Reagan elnök javaslata alapján az Egyesült Államok hadászati síkon több mint kétszeres fölénybe kerülne a Szovjetunióval szemben, a szovjet félnek le kellene szerelnie jelenlegi hadászati erőit és az amerikai elvárásoknak megfelelően átépíteni azokat. A Szovjetunió erre nem hajlandó. A közepes hatótávolságú eszközöket illetően az amerikai javaslat lényegében megismétli az úgynevezett nullamegoldást, csupán végrehajtását bontja fel hároméves időtartamra. A nukleáris robbantások folytatásának szándéka azt jelzi, hogy az Egyesült Államok tovább kívánja szítani a fegyverkezési hajszát. A válasz a regionális konfliktusokkal és több más olyan kérdéssel is foglalkozik, amelyeknek lényegében semmi közük a Szovjetunió által javasolt programhoz. Szergej Abromejev, a Szovjetunió marsallja, a honvédelmi miniszter első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke hozzáfűzte, hogy az elnök továbbra is ijesztgeti az amerikai népet és a nemzetközi közvéleményt az állítólagos szovjet fenyegetéssel. Amerikai vélemény szerint a Szovjetunió az 1970-től 1985- ig terjedő időszakban 500 milliárd dollárral többet költött fegyverkezési célokra, mint az Egyesült Államok. A számítás abszurd. Az Egyesült Államok ebben az időszakban kétbillió dollárt költött, a Szovjetuniónak tehát 2,5 billió dollárt kellett volna katonai célokra fordítani. Ez kétbillió rubel. A Szovjetunió egész költségvetése ebben az időszakban négybillió rubel volt. A washingtoni számítás azt jelentené, hogy felerészben katonai célokra fordították a költségvetési összegeket. Ez csak a második világháború legsúlyosabb időszakában volt igaz — mondotta. Az elnök azt állítja, hogy a Szovjetunió ötször annyi páncélossal, kétszer annyi tüzérségi löveggel rendelkezik, mint az Egyesült Államok. Ám Vlagyivosztokból vagy Leningrádból nem lehet ilyen eszközökkel fenyegetni Amerikát, mint ahogy Bostonból vagy San Franciscóból sem a Szovjetuniót. A Varsói Szerződés és a NATO erőit kell összehasonlítani, s ez nagyjából egyenlő képet mutat. A NATO-nak 94 harckész hadosztálya állomásozik Európában, a Varsói Szerződésnek 78. A NATO-hadosztályok létszáma 18—24 ezer fő, a Varsói Szerződéshez tartozóké 11—12 ezer. Egyenlőség mutatkozik a páncélos eszközökben és a légierőt tekintve is. Mértékadó nyugati források is elismerik, hogy egyik félnek sincs akkora fölénye, amely hagyományos fegyverekkel vívott háborúban garantálná a győzelmet. Georgij Kornyijenko egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó szovjet javaslat nem azonos az amerikai nulla megoldással. Ez utóbbi ugyanis a Szovjetunió európai és ázsiai ilyen eszközeinek megsemmisítését is követeli, ám nem veszi figyelembe a brit és francia rakétákat. A szovjet javaslat az első lépcsőben nem számol az ázsiai rakéták leszerelésével, ám megköveteli, hogy ebben az időszakban legalábbis ne növeljék a brit és a francia nukleáris ütőerőt. Szergej Abromejev kifejtette: Ázsia semmivel sincs közelebb Európához, mint az Atlanti-óceán túlsó partja, és az amerikai eszközök egy részét is visszavonnák az Egyesült Államokba. Ázsiában a szovjet eszközökkel hét repülőgépanyahajó, vagyis 350 hordozóeszköz, továbbá a Dél-Koreában telepített amerikai eszközök néznek szembe. Kérdésre válaszolva Leonyid Zamjatyin rámutatott, hogy a Szovjetunió továbbra is kész a nyári szovjet—amerikai csúcstalálkozóra, de olyan találkozóra készül, amely valóban politikai eredményekre törekszik és nem az a célja, hogy a két vezető még jobban megismerkedjék egymással. A nukleáris kísérleti robbantások beszüntetése, az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolása és a világűr militarizálásának megelőzése jelentik a fő kérdéseket. Ezeket politikai úton kell megoldani. Ha a találkozó célja e kérdések megoldása, akkor nem okozhat gondot az időpont kijelölése. Ám ha a következő csúcstalálkozó nem a fegyverzetcsökkentés konkrét kérdéseivel foglalkozna, elvesztené értelmét. Ez a szovjet álláspont nem jelenti a csúcstalálkozó elutasítását — hangsúlyozta Zamjatyin. Leonyid Zamjatyin emlékeztetett a beszámolónak arra a megállapítására, hogy a fegyverkezési hajszának ugyanúgy nem lehet győztese, mint a nukleáris háborúnak. A fegyverkezési hajsza révén nem lehet fölénybe kerülni, az erőegyensúly fenn fog maradni. Felhívta a figyelmet, hogy a Szovjetunió ugyanakkor számos egyoldalú lépést tett a fegyverkezési hajsza korlátozása érdekében. Ilyen például a nukleáris kísérletekre meghirdetett egyoldalú moratórium. Az Egyesült Államok nem csatlakozott ehhez a lépéshez, sőt Reagan elnök kijelentette, hogy amíg nukleáris fegyver létezik, Washington folytatni fogja a tökéletesítésével kapcsolatos munkálatait. Ilyen körülmények között a Szovjetuniónak át kell gondolnia a kérdést: fenntarthatja-e egyoldalúan a nukleáris robbantások szüneteltetését, különösen akkor, amikor az amerikai eszközök fejlődnek, kidolgozás alatt állnak az űrfegyverzet egyes összetevői. Az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés keretében folyó kutatásokkal kapcsolatban a szovjet álláspont az, ha az alapkutatások és más laboratóriumi munkálatok eleve arra irányulnak, hogy a világűrben telepítendő fegyvert hozzanak létre, a Szovjetunió ellene van e munkálatoknak, amelyek lényegében az űrfegyver létrehozásának egyik stádiumát jelenthetik. A katonai enyhülés esélyeire vonatkozó kérdésre válaszolva Szergej Abromejev kijelentette: Moszkva reméli, hogy a józan ész végül is felülkerekedik. Más út egyszerűen nincs. Ha a fegyverkezési hajsza folytatódik, az egyensúly akkor is fennmarad, ám a háborús veszély növekszik. Ez a növekedés nemcsak mennyiségi, de minőségi jellegű is. Előbbutóbb fel kell ismerni, hogy ezt a folyamatot mind nehezebb ellenőrizni. A fülöp-szigeteki kormányváltozással kapcsolatban Georgij Kornyijenko kijelentette, hogy a Szovjetunió államokkal és nem kormányokkal létesít és tart fenn kapcsolatokat. Abból indul ki, hogy a kormányváltozás az adott ország népének ügye. Minden nép maga dönti el, hogy milyen kormányt akar — mondotta. FEJÉR MEGYEI MÁRCIUS Folytatta munkáját az SZKP kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Marjam Jakubova szólalt fel ezután. Ez a hatgyermekes idős asszony, aki három és fél évtizede dolgozik a pedagógus pályán, visszatért a politikai beszámolónak arra a részére, amelyben a pártszervezetek szerepének és felelősségének fokozásáról volt szó egy olyan fontos területen, mint a jó erkölcsi-hangulati légkör fenntartása a családban, az iskolában, a munkahelyen. A délelőtti ülés utolsó szovjet felszólalója a volgográdi területi pártbizottság első titkára volt. Vlagyimir Kalasnyikov ipari sikerekről számolt be. Közölte, hogy elkezdődött egy új traktortípus, a „Volgar” gyártása, s e gép teljesítménye kétszer akkora, mint elődjéé. A péntek délelőtti ülésen üdvözölte a kongresszust Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szocialista Etiópia Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanácsának elnöke, Gaston Plissonnier, a Francia KP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke. A péntek délutáni ülés első és nagy érdeklődéssel várt szónoka Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere volt. A bányászlakásépítés fény- és árnyoldalait tárta a kongresszus elé egy Donyec-medencei bányász, Jurij Satalov, beszámolva egyfelől arról, hogy az elmúlt évben itt 15 ezer bányászcsalád jutott új lakáshoz, másfelől arról, hogy a bányász-lakótelepeken nem épülnek sport- és kulturális létesítmények. A Kongresszusi Palotát ezután a különböző köztársaságok iskolásai, komszomolistái népesítették be. Üdvözölték a kongresszus küldötteit és vendégeit, s átnyújtották az elnökségnek a lenini Komszomol szimbolikus jelentését a fiatalok eredményeiről. Dmitrij Gagarov, a szovjet Távol-Keleten fekvő primorjei határterület pártbizottságának első titkára rámutatott, hogy évszázadunk végére itt lesz a Szovjetunión belül a legdinamikusabb az energia-, a fűrészáru- és a színesfémtermelés növekedése. Ugyanakkor a közelmúltban visszaesés mutatkozott ezekben az ágazatokban. A területi párttitkárok hétköznapjairól adott képet ezután Zsanna Fjodorova, a voronyezsi területről, majd Szapar Nyijazov, a Türkmén KP KB első titkára emelkedett szólásra. Az SZKP KB politikai beszámolója ismeretes módon e köztársaság pártvezetését is elmarasztalta. Nyijazov elismerte a bírálat jogosságát, és ígéretet tett a köztársaságban elég hosszú ideje megfigyelhető gazdasági pangás felszámolására. Lev Kulidzsanov, a szovjet Filmművész Szövetség vezetőségének első titkára az emberi tényező szerepéről, a film nevelési feladatairól beszélt. Elismerte, hogy az utóbbi időben joggal bírálják aszovjet filmgyártást: a filmek egy része tartalmatlan, a forgatókönyvek gyatrák, kevés mű szól a munkásokról, nem elég a gyermekfilm. A péntek délutáni ülésen a külföldi vendégek közül Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke és Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára üdvözölte a kongreszszust, amely ezzel zárta pénteki tanácskozását. Az SZKP XXVII. kongresszusa szombaton is ülésezik. Lázár György Uljanovszkban (Folytatás az 1. oldalról) amelyet Mihail Gorbacsov elvtárs terjesztett elő, az eddig meghallgatott felszólalások mély benyomást tettek ránk. A beszámoló és a küldöttek igényes marxista- leninista elemzései nagy felelősséggel szólnak a Szovjetunió belső életéről, külpolitikájáról, a világ mai helyzetéről. Meggyőző képet adnak arról, hogy a szovjet nép lenini pártja vezetésével az elmúlt öt esztendőben is tovább haladt a hét évtizede megkezdett úton, és a korábbinál nehezebb körülmények között is olyan eredményeket ért el a szocializmus építésében, amelyekre méltán büszke lehet. A kongresszus ugyanakkor hűen tükrözi az élet minden területére kiterjedő megújulás igényét, az emberek tenniakarását, vonzó és lelkesítő programot ad a jövő számára. Küldöttségünk nagy figyelemmel kísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szovjetunió bel- és külpolitikájáról a kongresszuson adott elemzést, állásfoglalást és programot, amely számunkra is fontos tanulságokkal szolgál biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára szerte a világon. Az önök városában tett látogatás alkalmat ad számunkra, hogy itt, a szülőhelyén is lerójuk tiszteletünket a nemzetközi proletariátus halhatatlan vezére, Vlagyimir Iljics Lenin emléke előtt. Emlékeztetett rá, hogy Uljanovszk a magyar és a szovjet nép barátságának is egyik szimbóluma. Népünk számon tartja és büszke rá, hogy a nagy októberi szocialista forradalom idején százezernyi magyar internacionalista fogott fegyvert azért, hogy oroszországi osztálytestvéreivel együtt védelmezze a fiatal szovjet hatalmat. A magyar internacionalisták ott voltak és helytálltak Szimbirszkben is. A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatairól szólva Lázár György elmondta, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán kritikusan és mélyrehatóan elemezte helyzetünket és meghatározta tennivalóinkat. Számbavéve a szocialista rendszer nyújtotta lehetőségeket és felmérve a realitásokat, azt a feladatot tűzte elénk, hogy belső tartalékaink feltárásával, a hatékonyság, a munkafegyelem, a minőség gyökeres megjavításával, a műszaki haladás meggyorsításával, a KGST tagállamaival folytatott együttműködés elmélyítésével teremtsük meg a feltételét egy lendületesebb előrehaladásnak. Ebben a szellemben dolgoztuk ki és kezdtük meg népgazdaságunk VII. ötéves tervének végrehajtását. A kitűzött cél elérése, a magasabb követelmények teljesítése új megoldásokat, új módszereket is igényel. Ebből kiindulva határoztuk el, hogy a szocializmus általános törvényszerűségeire alapozva, nemzeti adottságainkat figyelembe véve és a közös tapasztalatok felhasználásával tovább fejlesztjük gazdaságirányítási gyakorlatunkat. — Népünket a megbonthatatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. A magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésében — amelyek átfogják az élet minden területét — meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja internacionalista elvtársi együttműködésének. Erről tanúskodnak a magyar pártos kormányküldöttség 1983 júliusában a Szovjetunióban tett látogatásakor született megállapodások és az a megbeszélés, amelyen a múlt év szeptemberében Kádár János és Mihail Gorbacsov elvtársak áttekintették a magyar— szovjet kapcsolatok valamennyi lényeges kérdését. A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fennállása óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot hozott a fasizmus felett aratott győzelemért, amelynek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész haladó emberiség megemlékezett. A Szovjetunió békeszerető lenini külpolitikájának, békekezdeményezéseinek a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben is meghatározó szereppük van a feszültség csökkentéséért, a leszerelésért, az enyhülés útjára való visszatérésért folytatott harcban. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának sarokköve volt és marad barátságunk és szövetségi kapcsolataink erősítése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződéssel és a KGST tagállamaival, a testvéri szocialista országokkal. Barátainkkal együtt a jövőben is következetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásáért. — A jövőben is maradéktalanul támogatjuk és magunkénak valljuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződés békekezdeményezéseit. Mint kiemelkedően fontos eseményt üdvözöltük a genfi csúcstalálkozót és a Gorbacsov elvtárs január 15-i nyilatkozatában megfogalmazott, a nagy horderejű leszerelési javaslatokat, amelyek célja az atomfegyverek teljes és általános megsemmisítése, az emberiségnek a nukleáris háború veszélyétől való megszabadítása, a világűr militarizálásának megakadályozása. Beszéde végén Lázár György a magyar kommunisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereket kívánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a XXVII. kongresszuson hozandó határozatok végrehajtásához, a XII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatásához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetőinek Ócsai-Kiss István „Fiatal munkás” című szobrát. A vendéglátók a látogatás emlékéül egy számjegyvezérlésű szerszámgép kicsinyített domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kormányfőnek. A barátsági gyűlés a két nép megbonthatatlan barátságának éltetésével ért véget. Este a magyar pártküldöttség tagjai részt vettek a Lenin mauzóleum- és emlékkomplexumban rendezett ünnepi hangversenyen.