Fejér Megyei Hírlap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

Új szabályok a parlamenti munkához Az ügyrendet a hivatalos lapban közzé kell tenni — ezzel a zárórendelkezéssel fogadta el legutóbbi ülésén az Országgyűlés működésé­nek módosított ügyrendi szabályait; azóta a paragra­fusok napvilágot láttak a Magyar Közlönyben. Új pontként került a sza­bályok közé a képviselők es­kütétele. Az eskü szövegének aláírásával minden képviselő a haza, a nép iránti hűségre, érdekeinek képviseletére, az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok megtartására, az állami és a szolgálati tit­kok megőrzésére tesz foga­dalmat. Több kérdéskörben az elfogadott ügyrend az egyébként már korábban ki­alakult parlamenti gyakorla­tot emelte szabállyá. Így pél­dául rendelkezik a kormány megválasztásáról, az országos listán megüresedett képvise­lői helyek betöltéséről, s ar­ról, hogy egyes beszámolók vitája nyomán az Ország­­gyűlés értékelést tartalmazó, illetőleg feladatot megállapí­tó határozatot, állásfoglalást fogadhat el. Ugyancsak a már kialakult gyakorlatot szentesíti legfőbb népkép­viseleti szervünk belső tör­vényének az az új rendelke­zése, amely előírja, hogy a parlamenti állandó bizottsá­gok javaslataival az érintett állami szervek kötelesek ér­demben foglalkozni, és vizs­gálatuk eredményéről tájé­koztatni az indítványozó bi­zottságot. Új rendelkezés az is, hogy a képviselő önálló indítványáról, törvénymódo­sító javaslatáról, annak­­ az ülésszakon történő tárgyalá­­sa előtt az illetékes bizottság állást foglal. Bevezette az ügyrend — a megalapozottabb vélemény­­alkotás elősegítése érdekében — egy-egy jelentősebb döntés meghozatala során a kétlép­csős tárgyalás lehetőségét. Így például célszerű két for­dulóban megtárgyalni a ki­emelten fontos gazdasági ter­veket és koncepciókat. Az el­ső fordulóban az általános vitát folytatja le az Ország­­gyűlés — a koncepció irány­elveit, tervezetét vélemé­nyezi —, a másodikban pedig már a vita alapján véglege­sített tervről, illetőleg kon­cepcióról dönt. Az újjáformált ügyrend az interpelláció rangját növeli azzal, hogy különbséget tesz a képviselők interpelláció­ként benyújtható, valamint egyszerű, tájékozódó jellegű kérdései között. Interpellá­cióval akkor éljen a képvise­lő, ha azt akarja szóvá ten­ni, hogy valamely állami, kormányzati intézkedés nem felel meg a törvényes előírá­soknak, vagy törvényes ugyan, de hatása nem kielé­gítő, esetleg hatástalan. Ilyenkor az Országgyűlés dönt arról, hogy elfogadja-e a miniszter, az országos ha­táskörű szerv vezetőjének a válaszát, hiszen az általa ho­zott törvények, határozatok megvalósítását is ellenőrzi e módon. A kérdés feltevésé­nek lehetősége viszont azt szolgálja, hogy a képviselő ezen az úton is megszerez­hesse a munkájához szüksé­ges információkat. Az ülés­szak nyilvánossága egyben lehetővé teszi azt is, hogy a képviselőtársak és a válasz­tópolgárok is megismerjék a kérdésben megfogalmazott gondokat, a válaszban vázolt megoldási lehetőségeket. Az eddig mindenkor nyílt szavazás gyakorlatának álta­lános megtartása mellett az új „házszabály” két esetre bevezette a titkos, szavazó­lapos választást: az Ország­­gyűlés tisztségviselőire, illet­ve az Országos Listán meg­üresedett helyek betöltésére történő szavazásnál. Ez utób­bi esetben a választási tör­vény előírásaihoz való igazo­dás is indokolta az új rendel­kezést. (MTI) A Zöldért Vállalat rendszeresen ellátja az üzemi és az isko­lai konyhákat tisztított burgonyával, amelyet 10—20 kilós zsákokban szállítanak. Nyáron az iskolai szünet idején na­ponta csak másfél tonna burgonyát tisztítanak a közétkezte­tés számára, de ősztől, tanévkezdéstől ennek kétszeresére lesz ismét szükség Fotó: Rabáczy Szilárd „Divatba jött” termény Kinyitott a rozsmalom Csongrád megye egyetlen rozsmalmában, Mórahalom községben a gépi berendezé­sek nyári felújítása, nagyja­vítása után csütörtökön meg­kezdték az alföldi homok­vidék kenyérgabonájának őr­lését. Csongrád megye Duna —Tisza-közi homokvidékén az utóbbi években ismét „di­vatba jött” a rozstermelés, növekedett a vetésterület, finnek egyik magyarázata,­ hogy a rozs olyan talajokon is jól megél, ahol más gabo­na termesztése nem gazdasá­gos. A másik ok pedig az, hogy a korszerű táplálkozási szokások terjedésével egyre többen keresik és fogyaszt­ják a rozskenyeret, illetve a rozs és a búza együttes felhasználásával készülő házi sütésű kenyereket. Az ilyen sütőipari termékek kevesebb keményítőt, annál több fe­hérjét, rostanyagokat, vita­minokat tartalmaznak. A két műszakban dolgozó mórahalmi malomban ötféle őrlésű rozslisztet készítenek és szállítanak az ország sok részébe. (MTI) Gazdaság- és társadalompolitika Bolgár honvédelmi küldöttség megyénkben MHSZ-OVTPN együttműködés Bolgár testvérmegyénk­ből, Blagoevgrádból érke­zett az MHSZ testvérszer­vezetének, az OVTPN há­romtagú küldöttsége és me­gyei lövészcsapata Fejér megyébe. A küldöttséget, Nikola Manov ezredest, a BKP megyei bizottságának osztályvezetőjét, Georgi Colov ezredest, az OVTPN megyei titkárát és Kirill Hrisztovot, a Távközlési és Elektronikai Vállalat fő­könyvelőjét csütörtökön Székesfehérváron fogadta Kassai Ferenc, az MHSZ Fejér Megyei Vezetőségé­nek titkárhelyettese. A baráti találkozón részt vett dr. Balla György, az MSZMP Fejér Megyei Bi­zottságának osztályvezető­helyettese és Szigli István, az MHSZ székesfehérvári vezetőségének titkára. A vendégeket Kassai Ferenc tájékoztatta Fejér megye 172 honvédelmi klubjának munkájáról és eredményei­ről. Az egyhetes látogatás során a bolgár küldöttség megismerkedik több szé­kesfehérvári nagyüzem, MHSZ-klub életével, a bla­­goevgrádi lövészcsapat szombat-vasárnap részt vett a Volán lövészversenyén. A vendégek elutaznak Sárbo­­gárdra, Szabadegyházára és természetesen megtekintik Fejér megye, a Velencei-tó nevezetességeit is. Sikeres rajt Egyéves a vezetői minőségkör-mozgalom Egy éve indult útjára az Országos Vezetőképző Köz­pont (OVK) úttörő kezdemé­nyezése, a vezetői minőség­­kör-mozgalom. A japán munkás-minőségkörök sike­rei nyomán az Egyesült Ál­lamokban és Nyugat-Euró­­pában is gyorsan tért hódí­tott a minőségkör-„divat”, méghozzá nemcsak a mun­kások, de a vezetők körében is. E fórum kötetlen formá­ban gyakorlati tapasztalatok, módszerek, információk cse­rélhetőségét nyújtja. Ezt az új formát, a vezetőképzés e sajátos módját kereste az OVK, mikor nálunk is meg­honosította a vezetői minő­­ségkör-mozgalmat. Az első év tapasztalatai röviden: 1800 vezető jelent­kezett az OVK felhívására a régi hallgatók közül, hogy szívesen bekapcsolódna a meghirdetett mozgalomba, hiszen az már nevében is a vezetői munka minőségét hirdeti. A jelentkezettek 46 minő­ségkört alakítottak, 18 minő­ségkör a megyékben műkö­dik. Egy év alatt több mint száz összejövetelt tartottak; mindegyiken időszerű, a ve­zetői munkát közvetlenül érintő kérdésekről cseréltek eszmét. A minőségkörök autonómok, vagyis összejö­veteleik helyét, gyakoriságát, időpontját és programját maguk a tagok döntik el. Nincs tehát egységes séma, éppen ezért igen változato­sak a választott témák. Egyetlen negyedév, ez év elejének „étlapjából” rövi­den: Salgótarjánban a Nógrád megyei számítástechnikai helyzetet vitatták meg. A tatabányaiak is a kompute­rekkel foglalkoztak, a válla­lati számítógépes adatfeldol­gozás tapasztalataival. A borsodi vezetők az ipari és mezőgazdasági üzemek kap­csolatát­ elemezték, és új munkahelyek létesítésének lehetőségét vizsgálták. Az egri minőségkor tagjai a tő­keáramlás új formáiról hall­gatták meg az MNB Heves megyei igazgatóhelyettesé­nek ismertetőjét. A pécsi kör fehér asztal mellett a „pécsi kesztyű” divatbemutatóját nézte meg, és a világ bőrru­házati irányzatával ismerke­dett. Élénk vitába is bonyo­lódtak a vállalati tanácsok működéséről. A témaválasztásban nagy szerep jut a minőségkörök vezetőinek. Őt is maguk a ta­gok választják meg soraik­ból. A vezető „első az egyen­lők közül”, szerepe az, hogy az összejöveteleket előké­szítse, szervezze. A sok szép és jó mellett azonban a kez­deti buzgalom mintha kissé lankadna. Az OVK illetékeseinek az a véleménye, hogy a haté­kony működés döntő feltéte­le a körök vezetőinek és a munkájukat segítő OVK- patrónusok személye és együttműködése. (Az OVK- patrónusok tapasztalt okta­tók és kutatók.) Kezdetben nagy volt a lelkesedés a kö­rökben, de mostanában ez kissé alábbhagy. Az első idő­szakban talán még nem jól mérték fel, hogy a minőség­körök „igazgatása” milyen elfoglaltságot jelent, vagy a tisztségvállalás óta a mun­ka- és életkörülményekben bekövetkezett esetleges vál­tozások is nehezíthetik a fe­ladat ellátását. E mandátu­mok idejének meghatározá­sa, a körültekintőbb válasz­tás majd e gondokon is se­gíthet. A gazdaságirányítási rend­szer és a vállalatvezetési formák újdonságai, a gyors alkalmazkodás követelménye és mindaz, ami mai életünk­ben a vállalatok, szervezetek vezetőinek vállára neheze­dik, szükségessé — sőt el­engedhetetlenné — teszi a vezetői ismeretek korszerűsí­tését. Ennek pedig igen hasz­nos, kevés időt felemésztő kötetlen formáját kínálják a vezetői minőségkörök. Ér­demes hát e fórum összejö­veteleire elmenni, a viták­ban aktívan részt venni, hi­szen új és nélkülözhetetlen ismeretekkel gyarapodik a vezető. Huszti Vera Felmentés, kinevezés Kis háziünnepséget tartott tegnap délután az OTP Fe­jér Megyei Igazgatósága, amelyen részt vett Knizse Gyula, a megyei pártbizott­ság titkára, Heller Júlia, a megyei tanács elnökhelyet­tese. Dr. Tisza László, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója köszönt el nyugdíjba vonulása alkal­mával dr. Miklós Bélától, a megyei igazgatóság vezetőjé­től, aki huszonhét éven át állt az OTP szolgálatában és nyolc éven keresztül látta el jó eredménnyel a megyei igazgatói tisztet. Ezen az ünnepségen adták át a meg­bízólevelet az új megyei igazgatónak, Horváth Fe­rencnek, az MSZMP Székes­­fehérvár Városi Bizottsága volt titkárának. A forint 40. születésnapján E sorok írója nem tud visszaemlékezéseket közölni arról, hogy milyen pártközi megbeszéléseken vett részt, amelyeken a háború sújtot­ta ország újjáépítésének módszereiről vitatkoztak, nem ült Rákosi vagy Gerő jobbján, szemben Nagy Fe­renccel vagy Szakasits Ár­páddal, nem nyilvánított véleményt, nem terjesztett elő javaslatot, nem tárgyalt kedvező kölcsönökről kül­földi kormányokkal, hazai vagy idegen tőkésekkel, így tehát nincsen abban a hely­zetben, hogy az akkori időknek arról a jelentőség­­teljes fordulatáról szemé­lyes tapasztalatok alapján számot adjon és saját ma­gatartásának mostani iga­zolására rámutasson, hogy ő már akkor... és ezek már akkor ... és ha rá hallgat­nak ... E sorok írója alig huszon­nyolc évesen — már öt munkaszolgálatban és par­tizánháborúban eltöltött év után — családja jó részé­nek pusztulását siratva, kis közkatonaként vállalt álla­mi szolgálatot. Kommunis­ta meggyőződése, feltétlen hite és bizalma a pártban és természetesen a vezetők­ben, volt az „induló tőké­je” a sovány szakmai kép­zettségen túl. Nem támogat­ta ifjúsági törvény, nem várt és nem is várhatott la­kást és egyéb földi jókat az akkori ifjúsági szövetségtől, nem hangoztatott „követe­léseket” és ha akkor valaki megjósolja neki, hogy negy­ven év múlva visszavonult vezetőként ír majd törté­nelmünk legnagyobb inflá­ciójáról és a forint várva várt születéséről, nagyon meglepődött volna. Az akkori világot, esemé­nyeket alulnézetben volt al­kalmam szemlélni, annyi más társammal együtt. A bérből és fizetésből élők körébe tartoztam és én is a saját bőrömön éreztem a magyar inflációt, amely világrekordot jelentett a pénzromlások elég gazdag történetében. Fizetésünk el­olvadt a kezünkben. A vé­gén már nem is havonként, hanem kéthetenként kap­tuk kézhez a „millpengők” és „bilipengők” millió-bil­lió maréknyi céduláit, és akkori millióinkkal nem telkekre, volvókra, mez­őikre alkudoztunk, hanem rohantunk a piacra, a bol­tokba — krumpliért, zsí­rért, lisztért, cukorért, ru­házati cikkekre — kabátra vagy akár öltönyre — gon­dolni sem lehetett, Így aztán esztelen költe­kezésre adtam fejemet, az egyik fizetési nap délután­ján kedves szőke kolléga­nőmmel beültem a Jókai Vendéglőbe egy liter borra, kétheti segédelőadói fizetés bankói duzzasztották a tár­cámat. A meglepetés a fize­téskor ért. Kétheti mun­kám milliós vagy ekkor ta­lán már milliárdos nagy­ságrendű bére sem volt elég a céh kiegyenlítésére, s így a töltőtollamat is zá­logba kellett adnom a zord főpincérnek, így mulatott akkor egy magyar úr. Ez a derűs epizód azonban nem takarhatja el sem az akko­ri fiatal, sem a mostani visszaemlékező szeme elől az infláció pusztító hatását, milliók éhezését, nélkülözé­sét. A szó szoros értelmében az egész ország fellélegzett, és visszatért a jobb életbe vetett bizalma, amikor megjelent a forint, de nem­csak a forint, hanem az áru is, amit forintért és fil­lérekért lehetett megvásá­rolni. Fokozatosan eltűnt a lét­bizonytalanság, a fizetéssel már lehetett gazdálkodni, beosztani, takarékoskodni. Senki sem érezte fizetés­kor becsapottnak magát, és ez megérződött a jobb mun­kában, az eredményesebb termelésben. A szaporodó árumennyiség tartóssá tette a forint stabilitását, növel­te a vásárlóerejét. Ez is rekord volt a maga módján, hiszen abban az időben nálunk erősebb,­­gazdagabb országokban sem találtak más módot a pénz­romlás megállítására, mint a kényszergazdálkodást, a jegyrendszert. Amikor ké­sőbb hivatalos minőségben állandó kiküldetésben tar­tózkodtam Svájcban, ott még akkor is jegyre mérték a húst, és néhány más élel­miszert, amikor nálunk már a biztonságos áraknak és a viszonylagos árubő­ségnek örvendezhettünk. Akkor azonban azt is tudtuk, hogy ennek a „cso­dának”, hiszen a forint be­vezetése valóságos közgaz­dasági varázslatnak számí­tott, feltételei vannak. Eze­ket egy szóban foglalták össze az ország akkori ve­zetői — termelés. Erre irá­nyult a figyelem. Még ma is emlékezetemben van vi­lághírű közgazdász tudó­sunk, Varga Jenő törékeny alakja, aki a budapesti nagyüzemek bizalmiainak tartott aktíváján mondta, hogy „attól nem fog szapo­rodni a leves, ha nagyobb kondérba tesszük vagy min­denkinek nagyobb kanalat adunk hozzá” — ezzel il­lusztrálta azt, hogy az adott helyzetben nem­ az elosz­tásra, hanem a hatékony, jövedelmezői termelésre kell figyelmünket összpon­tosítanunk. Intelme ma is időszerű. A visszaemlékező, látva, hogy az infláció már újra kapuinkon belül van és gazdasági stabilitásunkat, sőt a kialakult politikai közmegegyezést is veszé­lyezteti, némi nosztalgiá­val gondol arra az időszak­ra, amikor a több és jobb termelésre buzdító politikai jelszavakat még nem kö­zöny és gúny kísérte, ha­nem lelkesedés, eredményes cselekvés.­­ Ma más a helyzet. Politi­­­kai jelszavak, sőt ünnepé­lyes határozatok sem ele­gendők. Az infláció forrá­sait kell eltömnünk, ami azt jelenti, hogy meg kell szün­tetnünk a veszteséges tevé­kenység nyakló nélküli tá­mogatását, az ide-oda ma­nipulált árakat és béreket. Nyerges János

Next