Fejér Megyei Hírlap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
Új szabályok a parlamenti munkához Az ügyrendet a hivatalos lapban közzé kell tenni — ezzel a zárórendelkezéssel fogadta el legutóbbi ülésén az Országgyűlés működésének módosított ügyrendi szabályait; azóta a paragrafusok napvilágot láttak a Magyar Közlönyben. Új pontként került a szabályok közé a képviselők eskütétele. Az eskü szövegének aláírásával minden képviselő a haza, a nép iránti hűségre, érdekeinek képviseletére, az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok megtartására, az állami és a szolgálati titkok megőrzésére tesz fogadalmat. Több kérdéskörben az elfogadott ügyrend az egyébként már korábban kialakult parlamenti gyakorlatot emelte szabállyá. Így például rendelkezik a kormány megválasztásáról, az országos listán megüresedett képviselői helyek betöltéséről, s arról, hogy egyes beszámolók vitája nyomán az Országgyűlés értékelést tartalmazó, illetőleg feladatot megállapító határozatot, állásfoglalást fogadhat el. Ugyancsak a már kialakult gyakorlatot szentesíti legfőbb népképviseleti szervünk belső törvényének az az új rendelkezése, amely előírja, hogy a parlamenti állandó bizottságok javaslataival az érintett állami szervek kötelesek érdemben foglalkozni, és vizsgálatuk eredményéről tájékoztatni az indítványozó bizottságot. Új rendelkezés az is, hogy a képviselő önálló indítványáról, törvénymódosító javaslatáról, annak az ülésszakon történő tárgyalása előtt az illetékes bizottság állást foglal. Bevezette az ügyrend — a megalapozottabb véleményalkotás elősegítése érdekében — egy-egy jelentősebb döntés meghozatala során a kétlépcsős tárgyalás lehetőségét. Így például célszerű két fordulóban megtárgyalni a kiemelten fontos gazdasági terveket és koncepciókat. Az első fordulóban az általános vitát folytatja le az Országgyűlés — a koncepció irányelveit, tervezetét véleményezi —, a másodikban pedig már a vita alapján véglegesített tervről, illetőleg koncepcióról dönt. Az újjáformált ügyrend az interpelláció rangját növeli azzal, hogy különbséget tesz a képviselők interpellációként benyújtható, valamint egyszerű, tájékozódó jellegű kérdései között. Interpellációval akkor éljen a képviselő, ha azt akarja szóvá tenni, hogy valamely állami, kormányzati intézkedés nem felel meg a törvényes előírásoknak, vagy törvényes ugyan, de hatása nem kielégítő, esetleg hatástalan. Ilyenkor az Országgyűlés dönt arról, hogy elfogadja-e a miniszter, az országos hatáskörű szerv vezetőjének a válaszát, hiszen az általa hozott törvények, határozatok megvalósítását is ellenőrzi e módon. A kérdés feltevésének lehetősége viszont azt szolgálja, hogy a képviselő ezen az úton is megszerezhesse a munkájához szükséges információkat. Az ülésszak nyilvánossága egyben lehetővé teszi azt is, hogy a képviselőtársak és a választópolgárok is megismerjék a kérdésben megfogalmazott gondokat, a válaszban vázolt megoldási lehetőségeket. Az eddig mindenkor nyílt szavazás gyakorlatának általános megtartása mellett az új „házszabály” két esetre bevezette a titkos, szavazólapos választást: az Országgyűlés tisztségviselőire, illetve az Országos Listán megüresedett helyek betöltésére történő szavazásnál. Ez utóbbi esetben a választási törvény előírásaihoz való igazodás is indokolta az új rendelkezést. (MTI) A Zöldért Vállalat rendszeresen ellátja az üzemi és az iskolai konyhákat tisztított burgonyával, amelyet 10—20 kilós zsákokban szállítanak. Nyáron az iskolai szünet idején naponta csak másfél tonna burgonyát tisztítanak a közétkeztetés számára, de ősztől, tanévkezdéstől ennek kétszeresére lesz ismét szükség Fotó: Rabáczy Szilárd „Divatba jött” termény Kinyitott a rozsmalom Csongrád megye egyetlen rozsmalmában, Mórahalom községben a gépi berendezések nyári felújítása, nagyjavítása után csütörtökön megkezdték az alföldi homokvidék kenyérgabonájának őrlését. Csongrád megye Duna —Tisza-közi homokvidékén az utóbbi években ismét „divatba jött” a rozstermelés, növekedett a vetésterület, finnek egyik magyarázata, hogy a rozs olyan talajokon is jól megél, ahol más gabona termesztése nem gazdaságos. A másik ok pedig az, hogy a korszerű táplálkozási szokások terjedésével egyre többen keresik és fogyasztják a rozskenyeret, illetve a rozs és a búza együttes felhasználásával készülő házi sütésű kenyereket. Az ilyen sütőipari termékek kevesebb keményítőt, annál több fehérjét, rostanyagokat, vitaminokat tartalmaznak. A két műszakban dolgozó mórahalmi malomban ötféle őrlésű rozslisztet készítenek és szállítanak az ország sok részébe. (MTI) Gazdaság- és társadalompolitika Bolgár honvédelmi küldöttség megyénkben MHSZ-OVTPN együttműködés Bolgár testvérmegyénkből, Blagoevgrádból érkezett az MHSZ testvérszervezetének, az OVTPN háromtagú küldöttsége és megyei lövészcsapata Fejér megyébe. A küldöttséget, Nikola Manov ezredest, a BKP megyei bizottságának osztályvezetőjét, Georgi Colov ezredest, az OVTPN megyei titkárát és Kirill Hrisztovot, a Távközlési és Elektronikai Vállalat főkönyvelőjét csütörtökön Székesfehérváron fogadta Kassai Ferenc, az MHSZ Fejér Megyei Vezetőségének titkárhelyettese. A baráti találkozón részt vett dr. Balla György, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának osztályvezetőhelyettese és Szigli István, az MHSZ székesfehérvári vezetőségének titkára. A vendégeket Kassai Ferenc tájékoztatta Fejér megye 172 honvédelmi klubjának munkájáról és eredményeiről. Az egyhetes látogatás során a bolgár küldöttség megismerkedik több székesfehérvári nagyüzem, MHSZ-klub életével, a blagoevgrádi lövészcsapat szombat-vasárnap részt vett a Volán lövészversenyén. A vendégek elutaznak Sárbogárdra, Szabadegyházára és természetesen megtekintik Fejér megye, a Velencei-tó nevezetességeit is. Sikeres rajt Egyéves a vezetői minőségkör-mozgalom Egy éve indult útjára az Országos Vezetőképző Központ (OVK) úttörő kezdeményezése, a vezetői minőségkör-mozgalom. A japán munkás-minőségkörök sikerei nyomán az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is gyorsan tért hódított a minőségkör-„divat”, méghozzá nemcsak a munkások, de a vezetők körében is. E fórum kötetlen formában gyakorlati tapasztalatok, módszerek, információk cserélhetőségét nyújtja. Ezt az új formát, a vezetőképzés e sajátos módját kereste az OVK, mikor nálunk is meghonosította a vezetői minőségkör-mozgalmat. Az első év tapasztalatai röviden: 1800 vezető jelentkezett az OVK felhívására a régi hallgatók közül, hogy szívesen bekapcsolódna a meghirdetett mozgalomba, hiszen az már nevében is a vezetői munka minőségét hirdeti. A jelentkezettek 46 minőségkört alakítottak, 18 minőségkör a megyékben működik. Egy év alatt több mint száz összejövetelt tartottak; mindegyiken időszerű, a vezetői munkát közvetlenül érintő kérdésekről cseréltek eszmét. A minőségkörök autonómok, vagyis összejöveteleik helyét, gyakoriságát, időpontját és programját maguk a tagok döntik el. Nincs tehát egységes séma, éppen ezért igen változatosak a választott témák. Egyetlen negyedév, ez év elejének „étlapjából” röviden: Salgótarjánban a Nógrád megyei számítástechnikai helyzetet vitatták meg. A tatabányaiak is a komputerekkel foglalkoztak, a vállalati számítógépes adatfeldolgozás tapasztalataival. A borsodi vezetők az ipari és mezőgazdasági üzemek kapcsolatát elemezték, és új munkahelyek létesítésének lehetőségét vizsgálták. Az egri minőségkor tagjai a tőkeáramlás új formáiról hallgatták meg az MNB Heves megyei igazgatóhelyettesének ismertetőjét. A pécsi kör fehér asztal mellett a „pécsi kesztyű” divatbemutatóját nézte meg, és a világ bőrruházati irányzatával ismerkedett. Élénk vitába is bonyolódtak a vállalati tanácsok működéséről. A témaválasztásban nagy szerep jut a minőségkörök vezetőinek. Őt is maguk a tagok választják meg soraikból. A vezető „első az egyenlők közül”, szerepe az, hogy az összejöveteleket előkészítse, szervezze. A sok szép és jó mellett azonban a kezdeti buzgalom mintha kissé lankadna. Az OVK illetékeseinek az a véleménye, hogy a hatékony működés döntő feltétele a körök vezetőinek és a munkájukat segítő OVK- patrónusok személye és együttműködése. (Az OVK- patrónusok tapasztalt oktatók és kutatók.) Kezdetben nagy volt a lelkesedés a körökben, de mostanában ez kissé alábbhagy. Az első időszakban talán még nem jól mérték fel, hogy a minőségkörök „igazgatása” milyen elfoglaltságot jelent, vagy a tisztségvállalás óta a munka- és életkörülményekben bekövetkezett esetleges változások is nehezíthetik a feladat ellátását. E mandátumok idejének meghatározása, a körültekintőbb választás majd e gondokon is segíthet. A gazdaságirányítási rendszer és a vállalatvezetési formák újdonságai, a gyors alkalmazkodás követelménye és mindaz, ami mai életünkben a vállalatok, szervezetek vezetőinek vállára nehezedik, szükségessé — sőt elengedhetetlenné — teszi a vezetői ismeretek korszerűsítését. Ennek pedig igen hasznos, kevés időt felemésztő kötetlen formáját kínálják a vezetői minőségkörök. Érdemes hát e fórum összejöveteleire elmenni, a vitákban aktívan részt venni, hiszen új és nélkülözhetetlen ismeretekkel gyarapodik a vezető. Huszti Vera Felmentés, kinevezés Kis háziünnepséget tartott tegnap délután az OTP Fejér Megyei Igazgatósága, amelyen részt vett Knizse Gyula, a megyei pártbizottság titkára, Heller Júlia, a megyei tanács elnökhelyettese. Dr. Tisza László, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója köszönt el nyugdíjba vonulása alkalmával dr. Miklós Bélától, a megyei igazgatóság vezetőjétől, aki huszonhét éven át állt az OTP szolgálatában és nyolc éven keresztül látta el jó eredménnyel a megyei igazgatói tisztet. Ezen az ünnepségen adták át a megbízólevelet az új megyei igazgatónak, Horváth Ferencnek, az MSZMP Székesfehérvár Városi Bizottsága volt titkárának. A forint 40. születésnapján E sorok írója nem tud visszaemlékezéseket közölni arról, hogy milyen pártközi megbeszéléseken vett részt, amelyeken a háború sújtotta ország újjáépítésének módszereiről vitatkoztak, nem ült Rákosi vagy Gerő jobbján, szemben Nagy Ferenccel vagy Szakasits Árpáddal, nem nyilvánított véleményt, nem terjesztett elő javaslatot, nem tárgyalt kedvező kölcsönökről külföldi kormányokkal, hazai vagy idegen tőkésekkel, így tehát nincsen abban a helyzetben, hogy az akkori időknek arról a jelentőségteljes fordulatáról személyes tapasztalatok alapján számot adjon és saját magatartásának mostani igazolására rámutasson, hogy ő már akkor... és ezek már akkor ... és ha rá hallgatnak ... E sorok írója alig huszonnyolc évesen — már öt munkaszolgálatban és partizánháborúban eltöltött év után — családja jó részének pusztulását siratva, kis közkatonaként vállalt állami szolgálatot. Kommunista meggyőződése, feltétlen hite és bizalma a pártban és természetesen a vezetőkben, volt az „induló tőkéje” a sovány szakmai képzettségen túl. Nem támogatta ifjúsági törvény, nem várt és nem is várhatott lakást és egyéb földi jókat az akkori ifjúsági szövetségtől, nem hangoztatott „követeléseket” és ha akkor valaki megjósolja neki, hogy negyven év múlva visszavonult vezetőként ír majd történelmünk legnagyobb inflációjáról és a forint várva várt születéséről, nagyon meglepődött volna. Az akkori világot, eseményeket alulnézetben volt alkalmam szemlélni, annyi más társammal együtt. A bérből és fizetésből élők körébe tartoztam és én is a saját bőrömön éreztem a magyar inflációt, amely világrekordot jelentett a pénzromlások elég gazdag történetében. Fizetésünk elolvadt a kezünkben. A végén már nem is havonként, hanem kéthetenként kaptuk kézhez a „millpengők” és „bilipengők” millió-billió maréknyi céduláit, és akkori millióinkkal nem telkekre, volvókra, mezőikre alkudoztunk, hanem rohantunk a piacra, a boltokba — krumpliért, zsírért, lisztért, cukorért, ruházati cikkekre — kabátra vagy akár öltönyre — gondolni sem lehetett, Így aztán esztelen költekezésre adtam fejemet, az egyik fizetési nap délutánján kedves szőke kolléganőmmel beültem a Jókai Vendéglőbe egy liter borra, kétheti segédelőadói fizetés bankói duzzasztották a tárcámat. A meglepetés a fizetéskor ért. Kétheti munkám milliós vagy ekkor talán már milliárdos nagyságrendű bére sem volt elég a céh kiegyenlítésére, s így a töltőtollamat is zálogba kellett adnom a zord főpincérnek, így mulatott akkor egy magyar úr. Ez a derűs epizód azonban nem takarhatja el sem az akkori fiatal, sem a mostani visszaemlékező szeme elől az infláció pusztító hatását, milliók éhezését, nélkülözését. A szó szoros értelmében az egész ország fellélegzett, és visszatért a jobb életbe vetett bizalma, amikor megjelent a forint, de nemcsak a forint, hanem az áru is, amit forintért és fillérekért lehetett megvásárolni. Fokozatosan eltűnt a létbizonytalanság, a fizetéssel már lehetett gazdálkodni, beosztani, takarékoskodni. Senki sem érezte fizetéskor becsapottnak magát, és ez megérződött a jobb munkában, az eredményesebb termelésben. A szaporodó árumennyiség tartóssá tette a forint stabilitását, növelte a vásárlóerejét. Ez is rekord volt a maga módján, hiszen abban az időben nálunk erősebb,gazdagabb országokban sem találtak más módot a pénzromlás megállítására, mint a kényszergazdálkodást, a jegyrendszert. Amikor később hivatalos minőségben állandó kiküldetésben tartózkodtam Svájcban, ott még akkor is jegyre mérték a húst, és néhány más élelmiszert, amikor nálunk már a biztonságos áraknak és a viszonylagos árubőségnek örvendezhettünk. Akkor azonban azt is tudtuk, hogy ennek a „csodának”, hiszen a forint bevezetése valóságos közgazdasági varázslatnak számított, feltételei vannak. Ezeket egy szóban foglalták össze az ország akkori vezetői — termelés. Erre irányult a figyelem. Még ma is emlékezetemben van világhírű közgazdász tudósunk, Varga Jenő törékeny alakja, aki a budapesti nagyüzemek bizalmiainak tartott aktíváján mondta, hogy „attól nem fog szaporodni a leves, ha nagyobb kondérba tesszük vagy mindenkinek nagyobb kanalat adunk hozzá” — ezzel illusztrálta azt, hogy az adott helyzetben nem az elosztásra, hanem a hatékony, jövedelmezői termelésre kell figyelmünket összpontosítanunk. Intelme ma is időszerű. A visszaemlékező, látva, hogy az infláció már újra kapuinkon belül van és gazdasági stabilitásunkat, sőt a kialakult politikai közmegegyezést is veszélyezteti, némi nosztalgiával gondol arra az időszakra, amikor a több és jobb termelésre buzdító politikai jelszavakat még nem közöny és gúny kísérte, hanem lelkesedés, eredményes cselekvés. Ma más a helyzet. Politikai jelszavak, sőt ünnepélyes határozatok sem elegendők. Az infláció forrásait kell eltömnünk, ami azt jelenti, hogy meg kell szüntetnünk a veszteséges tevékenység nyakló nélküli támogatását, az ide-oda manipulált árakat és béreket. Nyerges János