Fejér Megyei Hírlap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
Emlékkiállítás Martonvásáron Teréz törődő szeretete Ha megköveznek is engem a legenda bűvöletében élők, akkor is kimondom, nekem Brunszvik Teréz történelmi méretű nőalak, akit nem Beethovenhez, a muzsikus zsenihez fűződő vélt, vagy valódi kapcsolata tesz nagyobbá, hanem az az életmű, amelyet ő alkotott meg. Fájó hiány Most, hogy hazánkban először látni együtt martonvásári emlékkiállításán az ő ereklyéit, amelyeket múzeumok, könyvtárak, kép- és levéltárak küldtek el a rá emlékező jeles alkalomra, minden ékes szónál beszédesebben vallanak nagyságáról, gazdag szellemiségéről és lelkűidéről. Iskolás füzete, levelei, naplói, emléktárgyai, szobra, arcképei fájó hiányt keltenek bennünk. Miért nincs még Martonvásáron állandó Brunszvik kiállítás? Miért csak Beethovennek emeltünk — igaz szerény — múzeum-hajlékot? Tudom, hogy a martonvásáriaknak nincs hőbb vágya, mint Teréznek is megadni a méltó emlékezést. Születésének, halálának évfordulói valódi ünnepek, amelyekből a település apraja-nagyja részt kér. Tudom, hogy a kutatóintézet, a tudomány termékeny vára, a kultúrának e gavallér mecénása is akarja ezt, s talán mindenkinél jobban Üvegesné Hornyák Mária, az intézet könyvtárvezetője, aki Brunszvik Teréz iránti „szerelmét” hosszú évek óta bizonyítja dolgozatokkal, kiállításokkal, az ünnepek mellett a hétköznapok apró munkáival. Arról is tudomásom van, hogy csak a tordasi Csupor Zoltán és a martonvásári Kovács György, a két jeles magángyűjtő ereklyéiből meg lehetne tölteni egy múzeumot. Az a hír járja, hogy a Franciaországban élő leszármazottak, akik az emlékünnepségen is részt vettek — Teréz húgának, Karolinának ükunokái — egy Brunszvik Teréz portrét kívánnak adományozni. Hol lehetne a festménynek méltóbb hajléka, mint Martonvásáron a Brunszvik kastélyban, avagy a leendő múzeumban?! A fiatal Teréz, Borsós Miklós rajza IP* V 0 -E mR* túr teimen 2~^iorVw «».7s^ t o louc el 1 Jj (J Jj Y/: va it U iii U '1' -rl O Y ü rf - Tanuló-füzete 1788-ból Bécsből való .........— * ——*---romjKeimH 1 t N,.v v. . *fi. - • -\ V $ ri* # ! •- r i Tn I * a* 11 * '• ^? »mH****», >•* #«»*.♦ «ifi»» ••••'?*•»*• » ' Első kiadású Beethoven kotta a hajdani Brunszvik kottatárból - Sí*; : ‘WR | / I / y7 ílém/; ' ''' ' ' V / v J§ gjjj |s* /■ I í/ejy/viajiivJ ! i| I # / -f v ^ CcílL~ % jí z"“ /c / 1 &tu> h6* Áu**J%Lul4<i & l' | .. / fí£\-- ^Ji/CUU* i ***** I \v \ií£ ! . .M rzete miiimmimiiiiiiinmiHiHiiiniiHHiiiiiHiHHi ' „Minden ember nagy lehet...” A mauzóleumnál Varga Béláné tanácselnöknő emlékbeszéde Teréz utolsó útját elevenítette fel, 125 évvel ezelőtt, akárcsak most is, Martonvásár népe vette körül. Akkor azt a szelíd, jóságos nőt gyászolták, aki betért egyszerű hajlékukba, hogy szeretetet, megértő szót, segítséget vigyen a rászorulóknak. Vallotta: „Minden ember egyformán nagy lehet. . . a parasztember, a kocsis, a konyhalány és mindenki, aki hivatását teljesen betölti, olyan tiszteletreméltó, mint a király, aki trónján teljesíti kötelességét”. A hajdani jobbágyok, zsellérek utódai erre az alkalomra felújított aranyozott koporsójánál helyezték el az emlékezés koszorúit. Nem túlzás, magam is több ízben tapasztaltam, hogy itt már az óvodások is ismerik Brunszvik Teréz nevét. Tudják róla, hogy ő alakította a hazában az első kisgyermekeket óvó intézményeket, sőt a martonvásárit is. A felnőttek azt is tudni vélik, hogy testvére, Ferenc gróf, fogcsikorgatva tett alapítványt, mivel nem értett egyet Teréz „ostoba” világboldogító rögeszméivel.” Nemcsak a kisdedóvás apostolát köszöntötték a martonvásáriak és meghívott vendégeik népes koszorúja, a felvilágosult gondolkodású, a haladó szellemű nő lelkét is felvillantotta a Pál apostol szavaira fűzött irodalmi est: „Törekedjetek a szeretetre!”. Romain Roland is ismerte ezt a lelket, ezt a szerető és gyenge nőt, aki szerette magát feláldozni, aki mindent adott, miközben semmit sem kapott, és mindezt még megköszönni is hajlandó volt. Érzékelhettük azon igyekezetét, hogyan próbálta magát megmenteni, hogy másokat is megmentsen. Részleteket hallhattunk leveleiből, amelyeket a kor nagyjaihoz írt, többek között Széchenyihez, Wesselényi Miklóshoz. Hallhattuk hitvallását, amit 1837- ben Genfben jegyzett naplójába: „Szellemi törekvésem és képességem a tanulásra meg a tevékenységre, valamint Pestalozzi arra tettek hivatottá, hogy megváltsam a népet az elnyomástól, tompaságtól, szolgaságtól, és tudatlanságtól. Istentől rendelt hivatásommá lett, hogy segítsek a szegényeknek, kezemet nyújtsam minden szerencsétlennek és ez a hivatás egész lelkemet magával ragadja. így példa gyanánt, pedagógusként boldogan és irigyelten élek és megosztom a keveset embertestvéreimmel. Látom, szent küldetésem, hogy az igazságot és a boldogságot terjesszem a Földön, különösképpen azokban az osztályokban, amelyek díszei a hazának és amelyekre egy léha és felfuvalkodott arisztokrácia lenézéssel tekint. . ” Ízelítőt kaphattunk az őt felnevelő környezetből, néhány villanásra megjelent nagyapja, a kezdeményező, vállalkozó szellemű birtokos, aki a mai Martonvásár helyén lévő mocsárból szinte modern gazdaságot teremtett. Fia, Teréz apja, nem a gazdálkodásban jeleskedett, hanem a haladó szellemi áramlatok befogadásában. II. Lipót uralma alatt ő volt a nevelésügy referense. Érthető, ha döntő hatása volt ,fia és lányai fejlődésére, neveltetésére, „Másokat rábírni a jóra...” Teréz pedagógiai munkásságának gyakorlati alapjait a családban rakta le. Húgai gyermekeinek nevelése rendkívül sok kínnal, de haszonnal is járt. Legsikeresebb családi „vállalkozása”, Szellemi gyermeke, Teleki Blanka fejlődése volt. Óvodaszervező tevékenysége közismert, de iskolaszervezőként is jegyzi nevét a neveléstörténet. Új típusú, a kor szükségleteit kifejező iskolák életrehívásáért küzdött. Sürgette a nemesi és polgár nők műveltségét. Perelt a nemesség leányainak nemzeti szellemű neveléséért, bírálta a főrangú hölgyek hazaf fatlanságát, idegen nyelvét és szokásait. Felismerte az anyák szerepét: „Ha a süllyedt nevelést gyökeresen és a haza javára reformálni akarjuk, az anyák neménél kell kezdenünk... ” „Másokat rábírni a jóra példa és tett által — ez volt életem célja”. Emlékiratában ez áll: „A tömegeké lesz erőm, s időm, s a jövő nemzedéké szeretetem”. Ez az ember, aki nem volt mértéktartó a szeretetben, aki bőkezűen pazarolta szellemét és szívét, romantikus léleknek tűnik ebben a mindent méricskélő és kiszámító világban. A mai ember szeretete önző, s a lényeget abban látja, hogy őt szeretik, s nem abban, hogy ő szeret, hogy képes a szeretetre. Teréz gazdag hagyatékában számomra legkedvesebb két üzenete. Az egyik: nem az a gazdag, akinek sok van, hanem aki sokat ad. A másik: a szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit szeretünk. Zágoni Erzsébet Barabás Miklós metszetéről az idősebb Teréz nyugodt tekintete néz ránk A martonvásári Brunszvik-mauzóleumban található aranyozott koporsója, benne múmiája Fotó: Rabáczy szilárd .........