Fejér Megyei Hírlap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

I MI ÚJSÁG? „Mi újság, Marika? De so­kan is megkérdik tőlem reg­gel, mikor a munkába indu­lok. Én meg válaszolok ki­­nek-kinek, azzal, amivel épp az ő levelesládájához tartok: Hírlap, az a ma reg­geli újság, tessék elolvasni, mi újság van benne! Mert hát a legtöbben, százhar­minchárom családnál a me­gyei lapot olvassák, leg­alábbis azokban az utcák­ban, a Gárdonyi Géza úttól egészen a Gárdonyi Emlék­múzeumig — még egy pusz­tai rész is az én kézbesítési körzetem —, a második leg­kapósabb viszont a Népsza­badság, azt feleennyien fize­tik elő”. „Nagy dolog a reggeli lap” — vág Somogyi Jánosné, azazhogy Marika szavába az agárdi posta hivatalvezetője. — „Azon mérik, becsülik az emberek a postás m­unkáját. Ha nincs, késik ... Nem is jó rágondolni. Ma reggel is a saját kocsinkkal mentünk a Hírlap után Gárdonyba, mert tévedésből ott adták le a mi zsákunkat. De micsoda do­log lett volna: az ABC-ben árusítják, mi meg nem tu­dunk adni annak, aki előfi­zet rá...” „Huszonöt éve, mióta csak csinálom, meggyőződésem: a lapkézbesítés a Magyar Pos­ta legfontosabb ügye” — hal­lom Cserhalmi Gézától, a székesfehérvári főposta eme­leti irodájában. Ő a Mehir azaz a megyei hírlaposztály vezetője. Ha­zabeszél? Alig hinném, hogy ezért mondja. Fejér megye, tudom, ezalatt a negyedszá­zad alatt úgyszólván válto­zatlanul magas szinten az or­szág leginkább újságolvasó területei közé tartozik. (Har­madik az olvasottsági rang­sorban). Miért? A választ erre nem a postánál kellene keresni, hanem valamely szociológus­nál, talán, ha lenne, aki ez­zel a témával foglalkozik, így aztán saját negyedszá­zados újságírói tapasztalata­imra szorítkozom. Hiszem, azért érdekel itt az újság olyan sok embert, ami en­gem is ittmarasztott ez alatt a huszonöt esztendő alatt, kedves témáim szülőföldjén. Hogy Fejér, bizony, nem­csak a földrajzi térképen oly központi fekvésű terüle­te az országnak, hanem a gazdaságban, a társadalmi változásokban is közel esik a haza szívéhez. Olvasás-szociológia stú­diumok hiszen elkelnének kisebb témához is. Miért van az, például — izgat —, hogy a nyolcvanas évtizedben egy­re inkább a helyi sajtó felé fordul ennek, a konzervatív postai hagyományok szerint hagyományosan „Népsza­badság-olvasó” területnek az érdeklődése. Érzem, a kábeltévével, helyi városi televíziózással is okvetlenül össze kell függe­­nie ennek a jelenségnek. De­ák Józseftől, a Mehir ter­jesztési előadójától hallom: mióta Mórott is van városi tévéadás, négyszázzal ugrott föl a megyei lap előfizetői­nek a száma. A családi olvasás-modell mégiscsak az: a megyei lap mellé egy országos napila­pot is járatnak a családok. Persze, a tévéújság, a Nők Lapja, s más kapós réteg­lapok (az olvasók egy részé­hez, ifjúsághoz vagy mű­szaki értelmiséghez megkü­lönböztetetten szóló újságok) mellett. Hiszen az is „Fejér megyei modell”, hogy — az ország más erősen iparoso­dott térségeihez hasonlóan — itt már 233 forintot tesz ki havonta az egyetlen állam­polgárra jutó „újságfogyasz­tás”; a négyszázvalahányezer lakos átlagát tekintve hat­vankét újságpéldányt kell a postának, havonta, egy-egy emberhez eljuttatnia. A lapterjesztés feladatát a postások mindenekelőtt poli­tikai feladatuknak tudják, vélekedik Cserhalmi Géza beszélgetésünk során. Meg is indokolja: a hozzátartozók, ismerősök leveleinek, távira­tainak kézbesítése vagy a hivatali telefonbeszélgetések kapcsolása is társadalmilag nélkülözhetetlen szolgáltatá­sa a postának. Csakhogy az újság a közvéleményformá­­lást, az embert körülvevő­ vi­lág történései közt való el­igazodást segíti. Még most is, a televíziózás korában. Legfeljebb annyit módosítanak az elektronikus tömegkommunikáció „órára kész” információ-dömpingjei az újságolvasói szokásokon, hogy az egyre nagyobb hír­bőség helyzetébe kerülő em­ber (kivált a nagyvárosiak és a városkörnyéki munkásság) egyre inkább a helyi sajtó fe­lé fordul tájékozódási igé­nyeivel. Ahonnét — akár a városi tévéből — azt tudja meg a legnagyobb részletes­séggel, amit egyedül innen tudhat meg: mi történik a közvetlen környezetében ? Én örülök neki egyébként, újságíró létemre, hogy a pos­ta politikai kötelességének tudja, időben eljuttassa a cik­keimet olvasóimhoz. Annál is inkább örülök neki, hogy lel­kiismereti ügyet csinálnak belőle, mert tudom, alig tel­­jesíthetően nehéz feladatot végeznek. Négyszázötven postai kéz­besítő hordja-viszi azt a te­mérdek újságot, 136 postahi­vatal kézbesítési területein. S nemcsak a városi aszfalton. Hóban és sáros­pusztai uta­kon is. Abban csak látszatra van­nak ellentmondások, hogy épp a sima aszfalton akadnak el a lapok leggyakrabban. Mennél nagyobb város, annál na­gyobb álláskínálat, nehezebb a megbízható munkaerőt — Viszonylag kis pénzért — megszerezni, megtartani. A belvárosi hírlapüzletek, újságosbódék legendás arany­­bánya-mivoltja is szűnőben van. Csodálkozhat az ember, hogy Dunaújváros sze­rencsésnek mondhatja magát a maga kevés női munkahe­lyével : legalább háziasszo­nyokra bízhatták, megnyug­tatóan, városi lapjuk kihor­dását? Székesfehérváron pár éve viszonylag megbízható újsá­gosok hordják a lapokat. (Sok diák köztük, akik, mint pesti társaik, így jutnak a tanulást nem zavaró hajnali kenyér­­keresethez. De a magas la­kástörlesztést nyögő házaspá­rok is.) Látom már, riportom vé­geztén: mennyi a gondja, fe­lelőssége az újsághordással a postának. Már csak az izgat: mi ebben az üzlet nekik, el­adni ezt a gyorsan romló por­tékát, az egy napig élő friss lapokat? Kovács Dénesné személyé­ben a fehérvári Mehir-nek már piackutatója is van, el­végre. Balázs Kálmánná szám­­adás-felülvizsgáló, a sárbo­gárdi körzet lapterjesztési helyzetének a tudója a mező­földi településrendszer vál­tozásain véli felfedezni az új vonásokat: az iparosodó vi­déknek egyre inkább könyv­nél is fontosabb műveltség­szerző információforrása lesz az újság; költenek a drágább, alkalmi kiadványokra is, mint kenyér mellé a kilószám vá­sárolt felvágottra. „Minden postának van egy mániája” — mondja Cserhal­mi Géza. — Nekem az, hogy az újság, igenis, nagy üzleti lehetősége a postának, csak jól kellene élni a lehetőség­gel. Két szolgáltatási területe van a Magyar Postának, amely előtt nagy jövő áll: a telefon és a lapterjesztés. És ehhez, a mi munkánkhoz, nem is kell költséges beruhá­zás, mint a telefonhálózat­bővítéséhez. Mi vagyunk, Fe­jér megye, az úttörői a keres­kedelmi vállalatok boltjaiban való lapterjesztésnek, egyetlen új ABC-áruházat sem nyit­nak ma már nélkülünk. Kér­dezik tőlem, országos értekez­leteken, mi a sikerünk titka. Pedig egyszerű: rájöttek a nyereség érdekelt boltok veze­tői, hogy az újság nekik is jó vevőcsalogató. Nekünk meg az előnyös: a jutalékon kívül nem kerül pénzbe a „helyőr­ségeink” előretolása. Én meg reménykedem ben­ne: tényleg „jó üzlet” lesz végül a Magyar Postának, hogy az agárdi utcákon nem hiába érdeklődnek az újság­olvasók. Mi újság, Marika? Jó üzlet. Hiszen úgy is igaz­ságos, hogy minden munka tisztességes elvégzése, amire igényt tart a társadalom, va­lóban „jó üzlet” legyen. És manapság, jövedelemközpon­tú világunkban, ugyan med­dig is futná ehelyett a „jó üz­let” helyett, merő kötelesség­tudatból. Mekis János W prímán tisztít! A FEHÉRVÁR ÁRUHÁZBAN DECEMBER 1—6-IG »!’ WM az ETA 402, —1400 és 2400 típusú Mfc £■ PORSZÍVÓKAT 30 G ENGEDMÉNNYEL »! ■H vásárolhatja meg, amíg a készlet tart! MKIS­S OLCSÓN CSINÁL HIDEGET A CSINÁR! Most 5390 Ft helyett 4790 Ft-ért vásárolhatja megB.£ ig » a * * -os, 240­1-es HŰTŐGÉPET! MCI : M­A TARÁBAN III. asztali RÁDIÓ MÉG M 1950 Ez helyett 1490 Ft-ért várja! 21 696 / Gazdaság- és társadalompolitika Kezet fogott a pápával is A „milliomos” pilóta Tulajdonképpen idősebb ember kézfogását vártam az első találkozáskor. Nagy Ottó, a Fejér Megyei Ide­genforgalmi Hivatal (Alba­­tours) buszvezetője csak negyvenéves, és túl van már egymillió kilométernyi bal­esetmentes vezetésen. Járt Európa minden országában, a Gibraltári szorostól a Bosz­poruszig, Ázsia egy részét is ismeri, — csak Isztambulban megfordult már negyven al­kalommal —, de más konti­nensen is elgurult már pa­noráma-buszával, Afrikában egészen Marokkóig. A Közlekedési Főfelügye­let idén november 7-re ado­mányozta neki a millió kilo­méter balesetmentes veze­tésért a kitüntetést és pénz­jutalmat, de saját számítása szerint már 1 millió 110 ezer kilométernél tart, hiszen húszéves kora óta van saját személygépkocsija, s azzal is elutazik évi tízezer kilo­métert.­­ A Veszprém megyei Vigándpetenden születtem, hárman voltunk testvérek, s apám sok paraszti bölcses­séggel indított útnak. Talán nevetséges a hasonlat, de gyerekkoromban, lovasszeké­ren tanultam meg az arany­szabályt,­­ hogy „hegynek hajts, völgynek tarts!” s ez igaz bizony a motorikus közlekedésre is. Ez jutott eszembe akkor is, amikor annak idején hallottam Ausztriában a magyar busz balesetét, függetlenül a mű­szaki hibától. Nagy Ottó középiskolai ta­nulmányai­ után a Veszprém megyei 15-ös Volánnál kez­dett dolgozni teherautón, fő­leg Zil­en majd Ercsibe ke­rült katonának, s a megyé­be nősült, így kérte áthe­lyezését a 14-es Volán Válla­lathoz. Tavaly tavasz óta dolgozik az Albatoursnál, de a megyei Volán Vállalatnál is végig autóbuszozott: tá­volsági járaton, majd külön­járaton a nemzetközi for­galomban. 1982-ben elvégez­te a gépjármű karbantartó szakmunkás tanfolyamot is, a résztvevők közt egyedül kiváló eredménnyel. Útlevelében alig van hely a sok határátlépési bejegy­zéstől, de ez már az ötödik útlevele, négy betelt. Most is külföldi utakra visz turista­­csoportokat , amikor szemé­lyéről kopogtatom írógépen e sorokat, éppen az NSZK- ban tartózkodott. — Itt, az idegenforgalom­nál több munkára van lehe­tőség, de 2—3000 forinttal többet is keresek. Meg aztán érdekes ez a munka. Szere­tem az utasokat, velem ne­héz összeveszni, ha rossz kedvem van, még akkor is udvarias vagyok. Azt mond­ják, lakva ismerszik meg az ember, s egy hétig—tíz na­pig az autóbuszban össze­zárva ez is az együttlakás­hoz hasonlít. Sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, sok élményben volt részem. Kezet foghattam például a Vatikánban II. János­ Pál pá­pával is, amikor egy katoli­kus nemzetiségi csoportot vittem, akiket ő is fogadott! — Hogy mi a titka ennek az egymillió kilométernek? A nyugodtságon, kiegyensú­lyozottságon kívül — mely­hez természetesen a családi harmónia is hozzátartozik — egy kis szerencse is kellett hozzá. Ami rajtam múlt, az pedig az, hogy az ember mindig kipihenten üljön vo­lánhoz, ne feledje egy pilla­natig sem, hogy negyvenöten ülnek mögötte, s ez nagy fe­lelősség. Ha tudom, hogy hajnali három órakor kelnem kell, még a Tv-híradót sem nézem meg, nyolc óra előtt ágyba bújok. A koccintgatás­­nál is nagy mértéktartásra van szükség, pedig szeretem a jó vörösbort higgye el. Ha kormányhoz ülök, minden egyéb gondomat elfelejtem, csak a munkámra, a vezetés­re koncentrálok. Megegyezünk abban, hogy ehhez a „csavargó” munká­hoz egy megértő feleség is kell. Van olyan, hogy este hazatér, és hajnalban már másik útra indul. Ilyenkor szépen ki van készítve az összecsomagolt új bőrönd az új, tiszta ruhákkal. A fele­sége minden induláskor fel­kel reggel ételt készíteni, ter­moszban kávét küldeni. Legjobban Ausztriába sze­ret járni — az osztrákok vi­dám, vendégszerető embe­rek — vezetni a „fegyelme­zett káosz” miatt Isztambul­ban szeret a legjobban. De a legjobb a hazatérés. — Mintha az Ikarus is bol­dogabban gurulna hazafelé, úgy érzem. Szeretem ezt a nagy gépet, a parkolóban is úgy szoktam megállni, hogy a szálloda ablakából éjsza­ka is lássam. . Gabnai Gábor Felmérés a pénzkiadásról Ez év decemberében Ma­gyarországon egyedülálló felmérést végez a KSH és a Gazdaságkutató Intézet: azt tudakolják, hogy milyen nagyok a lakosság egymás közötti pénzkiadásai. A közgazdászok, statisztiku­sok véleménye szerint ugyanis tetemes összegek mozognak a lakosság cso­portjai között borravalók, hálapénzek, különféle mun­kákért fizetett munkadíjak stb. formájában. A vizsgá­lat során ezeket a kiadáso­kat kívánják számszerűsí­teni. A vizsgálatba mintegy 17 ezer háztartást vonnak be az ország minden részéről. A megkérdezettektől 14 kérdésre várnak választ. , mmmmmmm Síé­k «fellé O'Ér Tobak u. ÜNNEPI AJÁNDÉKA: december 1—13-ig Szabadidő osztályon: 5000 Ft vásárlás felett EGY KVARCÓRA Villamossági és műszaki osztályon: 1000 Ft vásárlás felett HANGLEMEZ Járműosztályon: 2000 Ft vásárlás felett AJÁNDÉKCSOMAGOT VÁLASZTHAT. 21491 VSI/_ _______KORONA_________ Esélyek Az egygyermekes fiatalasszony unta már a gyedet, el is határozta, hogy amint kitavaszodik, és a gyerek egészsége is megengedi, beadja a kicsit a bölcsődébe. Hiányzott már neki a munka, a közösség. De arra is rájött, hogy a régi munkahelyére nemigen vágyik visz­­sza, soha nem tudta igazán megszokni a monoton pa­pírmunkát, s egy kicsit talán kirekesztettnek is érez­te magát. Meg aztán nagyobb, mozgalmasabb helyre vágyott, ahol nem ismeri mindenki, ahol nem kell állandóan kíváncsiskodó kérdésekre válaszolnia. Elkezdte bújni az újságok álláshirdetéseit, bizalmas ismerőseit is kér­te, hátha tudnak valamit, persze titokban, nehogy a dolog idő előtt kitudódjon. Úgy gondolta, hogy bár most más szakmáknak van konjunktúrája, de azért olyan végzettséggel rendelke­zik, amelyre mindig van kereslet. Az egyetem után, már munkaviszonyban, tovább képezte magát. Az már igazán mellékes, hogy milyen kínkeserves, sok lemon­dással járó volt az a plusz két év. Megszervezte a gyerek felügyeletét, és jelentkezett a megadott helyen, a megjelölt személynél. S a fiatal­­asszony szinte azonnal rájött, hogy itt nem lesz sze­rencséje. Amikor ugyanis tisztázódott, hogy gyeden van, s az első gyerekkel, az illetékes merev lett, hi­degen hivatalos, s gyorsan „lerendezte” a dolgokat, mondván, hogy majd értesítik. Bántó, megalázó volt az egész gesztus, de azért elhatározta, hogy nem adja fel. A következő helyen, meg az azt követően már jó­val udvariasabban viselkedtek, de a mosolygós, „ked­ves” elutasítás talán még rosszabb volt. Kezdte magát megbélyegzettnek érezni, s arra a ta­lán kissé túlzott következtetésre jutott, hogy ő majd akkor számít „teljes értékűnek”, ha már minimális az esélye annak, hogy újabb hónapokra vagy évekre ott­hon marad. Hiszen az csak rá tartozik, hogy a nagy közös álmok, a lelkesedés, bizakodás elszálltak, hogy hamar kide­rült, nem értik meg egymást és elváltak. Hogy ő egyelőre nem akar megint férjhez menni. Még túl kö­zeli a csalódás. S később, majd valamikor, persze akar még egy gyereket, de ezt jól felfogott érdekében in­kább nem mondja. Hazudni meg nem akar. Csapdá­ban érezte magát, tehetetlen volt, s ez különösen azért bántotta, mert mindezek után remény sem volt rá, hogy a helyzet változzék. S az is eszébe jutott, valószínűleg nem is hinnének neki. Hogyan néznének rá, ha ő erősítgetné, nem akar több gyereket, mert ugyebár népesedési probléma is van a világon. A lakásról már meg sem próbált be­szélni, elhatározta, hogy többet nem kísérletezik. Az adatait még gépiesen lediktálta, de gondolatban már azért fohászkodott, a munkahelyén meg ne tudják, hogy ő mivel próbálkozott. Sz. Z. |

Next