Fejér Megyei Hírlap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
I Hétvégi melléklet Egy hajdani vár: Bács A magyar államszervezet kiépítésekor I. (Szent) István a király az országot területi egységekre — megyékre — osztotta. Élükön a királyt képviselő ispán állott, aki az uralkodó ottani birtokait kezelte, gyakorolta az igazságszolgáltatást, és parancsnokolt a királyi fegyveresek fölött. Az ispán székhelye kőből rakott vagy palánkból rótt, esetleg földből épített vár volt, már lakott település mellett, amely megyeközponttá vált. Mivel az egész államigazgatási rendszer ezeken a megyeközpontokká váló várakon nyugodott, ezért a megyéket vármegyéknek, az ispánokat várispánoknak, a fegyvereseket várjobbágyoknak nevezték. Ha valamely megyében még nem állott vár, oda sürgősen építettek, mint például Aradvárát. Ilyen István király alapította vármegye volt Bács is. Nevét hasonló elnevezésű váráról kapta, amely az államalapításkor már létező mocsárvár volt. A honfoglalást követően emelte ennek a területnek a gazdája — talán egy nemzetségfő —, akire a határőrzés feladata is hárult. A XI. századig ugyanis a déli országhatár az Újlak—Titel közötti Duna-szakasz volt, tehát közvetlenül Bács előtt húzódott, s így csakhamar fontos, megerősített hellyé vált. A „Bács” szó régi magyar személynév, amelyből a toldalék nélküli helységnév keletkezett. Ez az Árpád-korban nagyon gyakori ősi magyar helynévadási eljárás abban állt, hogy valamely település alapítójának, első birtokosának a személyneve jelölhette magát a települést is, anélkül, hogy képzővel vagy összetételi utótaggal (-falva, -háza, -laka, -szállása) kellett volna kiegészíteni. A puszta személynévből alakult helynevek típusa a magyarság szomszédságában lakó népeknél ismeretlen, de megvan a törököknél, s valószínűleg még a nomád élet emléke. Bács várát — illetőleg ma már csak romjait — a Dunába ömlő Mosztonga-patak öleli körül. Tövében a hajdani megyeszékhely, érseki város, amelynek falai között uralkodók laktak, fontos országgyűléseket tartottak, véres csatákat vívtak ... E dicső múltra azonban ma már alig emlékeztet valami a Zombort Újvidékkel összekötő út mentén fekvő bácskai községben. A vár és települése I. (Szent) László király idejében indult virágzásnak, aki 1094-ben a kalocsai érsekség székhelyét Bácsra helyezte. Ettől az időtől hol Kalocsán, hol Bácsott lakott az érsek, s címében ettől függően használt a bácsi, illetve a kalocsai érseki címet. Ettől kezdve Bács falai között gyakran tartózkodtak magyar királyok. II. Géza bizonyíthatóan 1157 március— áprilisában és a következő esztendő húsvétján volt a bácsi érsek vendége, amikor a Mánuel görög császár elleni háborúk miatt kellett a déli végeken, seregei élén tartózkodnia. A forgandó hadiszerencse nyomán, 1164- ben — ekkor már III. István ült a trónon — Mánuel Bács várába is bevonult, mert az érsek megnyitotta előtte a vár kapuit, lévén az ellenkirály, IV. István híve, akit a görög császár támogatott. Mindez arra vall, hogy Bács vára messze környék legnagyobb és legszebben kiépített erőssége és palotája lehetett. Bács megye ispánjai is az ország előkelői közül kerültek ki, mint az a Győré fia Péter, aki a Bőr nembéli Bánk bánnal részt, vett a királyné megölésében, s akit Katona József drámájából Petur bánként ismerünk. Az 1241/42. évi tatárjárás után az érsek erőd jellegűvé építtette át Bács várát, amely a következő évszázadban Károly Róbert uralkodása alatt válik fontos királyi bázissá: az oligarchák elleni harcában a délvidéki urakra támaszkodó Anjou-uralkodó a bácsi érsek halála után nem tölti be ezt a főpapi állást, javadalmait a királyi kincstár használta fel. Ekkor bővíttette ki a bácsi várat, s a városban pénzverdét alapított. Ezután — két évszázadon keresztül —, nem csupán a vármegye, de az ország életében is fontos eseményeknek volt tanúja Bács. Falai között többször időzött Mária királynő (Nagy Lajos leánya), aki például 1392-ben innen keltezte egyik oklevelét. 1398-ban férje, Zsigmond király és császár volt a bácsi —kalocsai érsek vendége, s ugyancsak Bácsról keltezett oklevelet állított ki. Bács többször volt a török elleni hadjáratok kiindulópontja, gyülekezőhelye. S ezzel elérkeztünk a Hunyadiak dicsőséges fél évszázadához. 1456 májusában, amikor Hunyadi János az Alföldön gyűjtött hadat, Kapisztán János már Bács várában, Szekcsői Herczeg Ráfael érsek vendégeként szervezte a török ellen a keresztes hadakat, amelyek segítségével megszületett július 22-én a nándorfehérvári világraszóló győzelem. A XV. század elején — Zsigmond uralkodása alatt— pompás palotával és kápolnával kibővített várban két délvidéki hadjárata idején, 1463 májusában és 1464 november—decemberében, Mátyás király is megszállt. II. Ulászló királyunk három ízben lakott a várban: 1494-ben, 1495-ben és 1500- ban. Ekkoriban — 1495-től 1497-ig — Váradi Péter érsek szabályoztatta a Mosztongapatakot úgy, hogy a dunai hajók Bácsig feljöhettek. 1514-ben Dózsa György egyik alvezére, Pogány Benedek veszi ostrom alá Bácsot. A környéket a keresztesek bevették, de Frangepán György érsek a várba menekült nemességgel — a felmentő sereg megérkeztéig — egy hónapon át ellenállt. A vár jelentőségét nem csupán az mutatja, hogy ilyen hosszú időn át ellent tudott állni az ostromnak, hanem az is, hogy néhány évvel később — 1518-ban és 1519-ben — II. Lajos király Bácsra hívta össze a nemességet országgyűlésre. Különösen az 1518. évi volt fontos a magyar történelemben, mert azon a Werbőczy vezetése alatt álló köznemesi párt nagy erőfeszítéseket tett, hogy tért nyerjen a királyi tanácsban. Amikor II. Lajos a közóhajnak engedve Tömöri Pált ültette a kalocsai—bácsi érseki székbe, a főpap — valamikor vitéz katona — a fenyegető török veszély miatt a határhoz közelebb fekvő Bács várában rendezkedett be, és innen irányította a határvédelmet. Néhány esztendő múltán, 1526 őszén maga Szolimán szultán vette ostrom alá Bácsot, amikor Buda alól viszszavonult, hogy elhagyja az országot. A fallal körülvett város vitézül harcolt. A védők végül a templomba menekültek, amit az ágyuk rommá lőttek, s egy szálig ott pusztult mindenki. A várat akkor még nem tudták bevenni, csak 1529-ben, amikor árulás folytán jutott török kézre, s maradt fontos erősségük 1686-ig. Rommá mégsem a török harcokban, hanem 1704-ben vált, amikor labanc parancsnoka felgyújtotta. Dr. Csonkaréti Károly Országház, 66-os terem. A kormányszóvivői tájékoztató állandó színhelye. Ma túlságosan elhúzódik a Minisztertanács ülése — természetesen érdeklődünk (újságíróbetegség — szenzációt sejtünk), a kormányszóvivői tájékoztató szervezői széttárják karjukat... — aztán némi késéssel (ezideig mindig másodpercnyi pontossággal érkezett) Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, a Magyar Népköztársaság kormányának szóvivője a hazánk címerével díszített faemelvényre lép. — Szép jónapot kívánok! A kormány mai ülésén ... (Röviden beszámol a kormány által tárgyalt témákról.) Most pedig készen állok az Önök kérdéseire válaszolni. Dolgoznak a fotóriporterek, a tévé világosítói forrósággal árasztják a termet, a mikrofonok kábeleitől mozdulni sem merünk. Kérdezni igen. Bányász Rezső néha jegyzeteiből, máskor pillanatnyi gondolkodás után fejből válaszol. Egy pillanatig sem akarja azt a látszatot kelteni, mintha élő lexikonként mindenre készületlenül is válaszolni tudna. Én közben a magam kérdéseit rendezgetem (át), megbeszéltük, hogy a tájékoztató után dolgozószobájában pályájáról, munkájáról, magánéletéről beszélgetünk, megkísérlem felvázolni, ki is az az ember, aki országnyi nyilvánosság előtt válaszol a közvéleményt legjobban érintő kérdésekre. Bányász Rezső dolgozószobájában ülünk, az előbb, amikor az Országház folyosóján a Dunára nyíló ablakon kinéztem, a folyó sötétbe burkolózott. — A magyar újságírók olyannyira tekintélyt élveznek a kormányszóvivő előtt, hogy személyét és a tájékoztatáspolitikát egyaránt érintő kérdésekben is teljes szabadságot kapnak, jelen esetben kapok? — Természetesen nem kívánom elolvasni a rólam szóló portrét. — De hiszen különösen az új sajtótörvény megjelenése óta a legjelentéktelenebb információt is ellenőrizni szeretnék az informátorok megjelenés előtt. Nagyon sokan az új sajtótörvényből szinte ezt a lehetőséget ismerik csupán ... — Ennek megváltoztatása sokunk feladata. Nekem nagyon jó a véleményem a magyar újságírókról. Külpolitikai és belpolitikai újságírókról egyaránt. Persze vannak, akik a pálya széléről ügyködnek, hangosak, feltűnésvágyók, bratyizók. A szakma egésze azonban felelősségteljes munkát végez, véleményem szerint az értelmiségi réteg egyik progresszív ereje. Bátran mondhatom, hogy a külföldi újságírókkal összehasonlítva is akár stílusban, korrektségben, felkészültségben, még helyzetfelismerésben is állják a versenyt. Munkám során sok külföldi újságíróval találkoztam, aki nyolcszáz szónál többet alig-alig használt munkája közben . . . Persze vannak kiemelkedő tudású, nagy tekintélyt élvező újságírók ..., mint idehaza is. — Hagyományainknak köszönhető a — nem titkolom — jóleső elismerés, a rang? — A magyar újságírás és irodalom egy tőről fakad, az igényességre, a stílusra természetesen ez meghatározó. — A kormányszóvivői tájékoztató is a magyar újságírásról kialakult jó véleménynek köszönhető? — Nem. Tudatos törekvés, a XIII. pártkongresszus tájékoztatáspolitikával kapcsolatos határozataiból ered. A politikai vezetés a kormány igénye... — A kormányszóvivő személyisége meghatározó jelentőségű. Milyen felkészültséget követel ez a munka? — Szombathelyen születtem 1931-ben. Anyám, testvéreim ma is ott élnek. Apám szervezett építőipari munkás volt, a felszabadulás után az ifjúsági mozgalom természetes volt számomra, bár a premontrei rend gimnáziumába jártam ... Bányász Rezső mindvégig kitűnő tanuló volt, a latin, a német, a francia nyelvben már gimnáziumi tanulmányai során nagy jártasságra tett szert, későbbi pályáján magas szinten sajátította el az angol és svéd nyelvet is. Már tizenhat esztendős korában megjelentek írásai a Vas Megye című újságban (a mai Vas Népe). Még be sem fejezte a gimnáziumot, amikor a lap gyakornokaként dolgozott, természetesen a gimnáziumi tanulmányai mellett. 1951-ben kezdte jogi tanulmányait... — A Szerb utcai kollégiumban laktunk, esténként több társammal az akkori Szabad Ifjúság szerkesztőségébe jártunk dolgozni. Rövidesen főállású újságíró lettem, az egyetemet pedig esti tagozaton végeztem tovább. Nagyon jó társaság jött akkor ott össze: Réti Ervin, Sebes Tibor, Harmath Endre, hogy csak néhány nevet említsek. A magyar sajtóban legalább harmincan vezető újságíróként, vezetőként dolgoznak, akik akkor, ott a Szabad Ifjúságnál megfordultak. Szentül hittük, hogy képesek vagyunk megforgatni az egész világot. Alig volt este, hogy az egyetem után ismét vissza ne menjünk a szerkesztőségbe. Aztán Szegedre küldtek ifjúsági pártiskolára, ott ismerkedtem össze feleségemmel. Akkoriban a szerelmek nem az égben, hanem a pártiskolákon köttettek. Feleségem újságíró, az Ez a divatnál dolgozik. Két fiam van: a nagyobb a Malév bagdadi képviselője, a kisebb a Külügyminisztérium nemzetközi jogi osztályán dolgozik jogászként... Mindketten több nyelven beszélnek. Túl gyorsan értünk a „mához”. Bányász Rezső az ellenforradalom után az MSZMP KB munkatársa volt. („Egy békegyűlésen megkérdezte Péter János, nem volna-e kedvem a külügyben dolgozni”), aztán a külügyminisztérium sajtófőosztályán csoportvezető, majd 1962-ben hazánk stockholmi nagykövetségén sajtóattasé. — Jól megtanultam svédül, a történelemtudományok kandidátusi címét is svéd témából szereztem, nevezetesen a svéd szakmunkások és munkaadók 1936-os Munka-béke szerződésének elemzése volt a témám. A világ számos országában ma is mértékadó ez a szerződés. — Nem könnyű az újságíró, diplomata, történész, író életútját követni... (Írói munkásságáról még nem esett szó; 1980-ban Kissinger és Brzezinsky, 1982-ben Truman árnyéka, 1984-ben Pax Americana, az idén pedig Századunk Amerikája című könyve jelent meg.) — 1972-től a New York-i magyar ENSZ-képviselet helyettes vezetője voltam, aztán négy évig London következett, majd Belgrád, aztán megbíztak a londoni magyar nagykövetség vezetésével, örültem, hogy erre az időre esett az első angol miniszterelnök magyarországi útja. Európában is fagyos szelek kezdődtek a politikában akkor, talán ez a látogatás is hozzájárult, hogy mégsem fagytak be a vizek. Nagy élmény, de felelősségteljes feladat a hazát képviselni... Bizonyára nagyon nehéz is, talán az utolsó vendégként hagyom el ezen az estén a Parlamentet... Lombosi Jenő „Nehéz és felelősségteljes feladat” A kormányszóvivő A bácsi vár alaprajza A XV. században épített torony Borisz Rabenykij Éjszakai vezetés Amikor sikeres vizsga után megkaptam a jogosítványt, férjem eléggé gúnyos mosoly kíséretében megkérdezte: — Az éjszakai vezetést is gyakoroltátok? — Nem. Kizárólag nappal vezettem. — Sejtettem — morogta lekicsinylően. — Jegyezd meg, drágám! Egy nő számára nagyon fontos, hogy éjszaka is tudjon gépkocsit vezetni. Ma, ha sötétedni kezd, elkezdjük a gyakorlást, mindent bepótolunk, mert ezt is meg kell tanulnod. Egy álló hónapig csak gyéren megvilágított utcákon autóztunk, sőt a város körül húzódó utakat is beutaztuk. — Egészen jól csinálod — mondta egy alkalommal a férjem. — Már csak egy dolog van hátra. Képzeld el, útközben nekimentünk egy fának, a kocsi összetört, én meg elvesztettem az eszméletemet. Nincs más hátra, meg kell állítanod egy arra haladó autót, engem pedig odacipelni, és felrakni a segítséget nyújtó kocsira. Nem akarok dicsekedni, de a napi bevásárlások során, a degeszre tömött szatyrok, dögnehéz táskák cipelésekor szerzett tréning itt is segített: elég gyorsan elsajátítottam, hogyan kell egy közúti baleset sérültjét ide-oda cipelni. — Most már minden rendben van! — szólt a férjem egy gyakorlás után, és vállon veregetett. — Igazi pilóta lettél! Szombaton Trojekumováékhoz mentünk vendégségbe. Az idő vidáman és gyorsan telt. Éjjel két órakor szeretett férjem nagy nehezen felállt az asztaltól, és akadozó nyelvvel, dadogva hozta tudomásomra: — Masa, aranyoskám, teljesen kikészültem. Légy szíves, vigyél ki a kocsihoz. Szerencsésen hazaértünk. A férjemet óvatosan felcipeltem a lakásba, és ágyba fektettem. Azóta számomra is világos, miért is fontos egy nő számára, hogy éjjel is tudjon autót vezetni! Fordította: Kiss György Mihály |