Fejér Megyei Hírlap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
. Állásfoglalással ért véget a XI. országos békekonferencia A béke ügye nemcsak politikai, hanem erkölcsi kérdés is óta elhunyt tagjairól, s köszöntötte az OBT új tagjait, illetve tiszteletbeli tagjait. Vitaindítójában Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára hangsúlyozta: nagy változások jellemzik az előző békekonferencia óta eltelt időszakot. Olyan leszerelési program született, amely az ezredfordulóra az egész világot, annak minden szögletét meg kívánja szabadítani az atomfegyverek terhétől. Moszkva mellett Genf, Budapest, Stockholm és Reykjavik neve jelzi a kedvezőbb nemzetközi légáramlatot. Ebben a jó irányú és felgyorsult mozgásban vált napjainkra nemzetközileg is elfogadott követeléssé az atomfegyverek megsemmisítése, az űrfegyverkezés megakadályozása. Ugyanilyen, újszerű javaslatok születtek a hagyományos és a vegyi fegyverek csökkentésére, a helyi konfliktusok megoldására, a biztonság erősítésére. Ezek a célok egyértelműek, világosak és cselekvésre ösztönzőek. Az OBT főtitkára a továbbiakban kifejtette: megsokszorozott cselekvési lehetőséggel szolgált a nemzetközi békeév tavalyi eseménysorozata. A hazai békemozgalom nem törekedett nagy tömegdemonstrációkra, ugyanakkor megszaporodtak a kisközösségi fórumok. Személyesebbé, közvetlenebbé, érdekesebbé és folyamatosabbá vált a munka. A mozgalom, amelyet élénk vitaszellem hatott át, teret kínált a különbözőségnek, bátorította az önkifejezést. Újabb és újabb békeközösségek, csoportok alakultak, szakmai mozgalmak szerveződtek, s ezek életképessége, edzettsége mind egyre nőtt. Más és más értékelések fogantak, új módszerek terjedtek. Mindezekkel együtt a magyar békemozgalom teljesebbé vált, s fő céljaiban egységes maradt. Helyes volt az a két évvel ezelőtti kiindulási alap, hogy (Folytatás a 2. oldalon) A számvetés és az előretekintés jegyében kezdte meg munkáját szombat reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a XI. országos békekonferencia. A magyar békemozgalom vezető fórumán csaknem 1200 küldött és meghívott vendég vett részt. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, továbbá jelen voltak a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezeti mozgalom, más társadalmi és tömegszervezetek, a kulturális és a tudományos élet, valamint az egyházak jeles képviselői. A konferencia résztvevőit Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnöke üdvözölte. Megnyitójában megemlékezett az OBT-nek a legutóbbi békekongresszus •A XI. országos békekonferencia állásfoglalása (I.) Helyünk a világban A béke minden ember legszemélyesebb közügye. Nemcsak a népek, a társadalmak tudatában, hanem az egyes emberekében is egyszerre vannak jelen a félelmek, a veszélyek és a reménységek, az új lehetőségek távlatai. Az emberiség történelmének legnagyobb veszélyével kell szembenéznünk : az atomerővel képesek lennénk önmagunk megsemmisítésére. Ugyanakkor reális remények is élnek bennünk. Az atomháború elkerülhető. Az elmúlt két évben született leszerelési javaslatok lehetőséget nyitnak arra, hogy a harmadik évezred küszöbét a tömegpusztító eszközök terhétől megszabadulva, kevesebb fegyverrel léphessük át. Ez a lehetőség a békemozgalom számára kötelességgé fokozódik: meg kell győznünk minden embert arról, hogy ragadja meg ezt az alkalmat. El kell érnünk, hogy a nemzetek biztonságát politikai akarat, egymás érdekeinek tiszteletben tartása és kölcsönös bizalom szavatolja, ne pedig a fegyverkezési verseny. Hogy ez a mai világhelyzetben nemcsak ábránd, arra bizonyosság a megállapodás a stockholmi konferencián. Új politikai gondolkodásmód van kialakulóban, amely a kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat keresi. Ma fontosabb, mint valaha, hogy a békemozgalmak politikaformáló tényezővé váljanak. Amikor az emberi civilizáció megmentéséről van szó, nincsenek kis és nagy országok, kis és nagy népek. Békemozgalmunk törekvéseit is kifejezi az az ENSZ-ben előterjesztett magyar javaslat, hogy tűzzék napirendre a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének megteremtését. Ennek építőkövei a nemzeti békemozgalmak, amelyek különösen alkalmasak lehetnek a kelet—nyugat közti feszültség enyhítésére. Fejlesztjük kapcsolatainkat a különböző politikai irányzatokat képviselő nyugati békemozgalmakkal és a szocialistáta országok békeerőivel. Részt veszünk a Békevilágtanács munkájának megújításában, támogatjuk kapcsolatainak bővítését Kiemelt feladat, hogy Közép-Kelet- Európa országai és népei között javuljon az összefogás és az együttműködés a közéletben és a mindennapi életben is. Kezet nyújtunk mindenkinek, akivel szót tudunk érteni a béke megvédésében. Ennek tudatában alakítjuk személyes és közösségi kapcsolatainkat a más országokban élő, békét kívánó emberekkel és mozgalmakkal. Bővítjük a testvérmegyei,városi ésközségi együttműködést, felhasználjuk az idegenforgalom lehetőségeit. A külföldön élő magyarokkal az eddiginél szorosabb kapcsolatra törekszünk. Szolidaritást vállalunk a fejlődő világ népeinek a szabadságért, a haladásért, gyakran a puszta életért folytatott küzdelmével. Támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmak igazságos harcát. A helyi konfliktusok békés rendezése mellett foglalunk állást. Elítéljük az erőszakkal való fenyegetést és a terrorizmus minden fajtáját. A nemzetközi színtéren rólunk alkotott véleményt a hazai valóság határozza meg. Szavunk súlyát növeli, ha hitelesen képviseljük hazánkat, ha kifejezésre juttatjuk a magyar békemozgalom nemzeti vonásait. Sok tennivalót adott a tavalyi esztendő, a régi feladatok mellett jelentkeztek újabbnálújabbak, amelyek a megértésen, a befogadáson túl a korszerűbb megoldásokat, a dinamikusabb végrehajtást sürgették. Ebben a folyamatban sok munka hárult a pártszervekre, az alapszervezetekre, ezek vezetőségeire és tagjaira. Irányítani, szervezni, befolyásolni oldott munkahely politikai életét, ébren tartani a politikai érdeklődést, ,azt,j£ mederbe terelni, összefogni az erőt a közjó ügyében, buzdítani az egységes cselekvésre, vitatkozni téves felfogásokkal, érvelni, meggyőzni önmagunkat, másokat, bizonyos kérdésekről. Mindezek csupán utalások, mozaikok abból a széles körű politikai tevékenységből, amelyek ellátására a pártszervezetek és azok tagjai hivatottak. A politikai munka első vonalában dolgozó pártalapszervezetek soha, mostanában pedig kiváltképpen nem szűkölködtek tennivalóban. A társadalmi légkör frissülése, a demokratizmus szélesedése, a gazdasági élet élénkülése nagyobb követelményrendszere megújulásra késztetett bennünket. A jóirányú elmozdulás, az igényesebb feladatvállalás és ellátás a pártszervezetek, a párttagok kezdeményező akaratával, tevékeny részvállalásával történt. Éppen ezért tartalmában, gazdag, módszerében változó pártéletről szólhatnak a politikai munkát öszszegező számvetések. Visszatérő eseményei a helyi pártéletnek a beszámoló taggyűlések. Jó ideje megvan ezeknek helye, szervesen illeszkednek a politikai munka rendszerébe. A korábban év végi, idén pedig az év eleji fórumokon esik szó minden fontos, a tavalyi év menetét, hangulatát meghatározó kérdésről. Nyilvánvalóan kimunkálta minden pártalapszervezet egy évvel ezelőtt feladattervét, elfogadta a tagság a munkatervet. Ezek a programok természetesen módosultak, idomultak menetközben, mert társadalmi gazdasági életünk változásai jelentkeztek, tettekre sarkalltak a politikai küzdőtéren. Érdemes visszanézni az előző évre, szükséges szólni a politikai tevékenység tapasztalatairól, indokolt elemezni a politikai cselekvési egység megnyilvánulásait, folytonos megújulásainak lehetőségeit, netán fékező momentumait. Végeredményben az összegzés megállapításai, a párttagokkal folytatott beszélgetés tanulságai lényegesek a holnapok munkájának tervezéséhez. Az értékelésekben bizonyára mindenütt foglalkoznak a XIII. pártkongresszus határozata helyi végrehajtásával, valamint a jövőnk alakulását döntően meghatározó gazdaságpolitikai tevékenységgel, a mindennapi értékteremtő munkával a Központi Bizottság 1986. november 20-i határozatának szellemében. Alkalmat kínál a beszámoló taggyűlés a múlt év végén megkezdett, idén pedig a gazdaságpolitikai témájú pártnapokkal folytatódó előadás- és beszélgetéssorozat tapasztalatainak feldolgozására. Végeredményben a múlt év politikai tevékenységének összegezése az előrelátás, az újabb feladatok meghatározása miatt elengedhetetlen. Az összegezést az alapszervezetek vezetőségei, összevont taggyűlés esetén a pártvezetőségek készítik el. Nagy szerep jut ebben a titkárnak és valamennyi reszortosnak. Ám mégis a legnagyobb szerep a párttagságé, az alapszervezet tagjaié, akik személy szerint kellő politikai érzékenységgel és érettséggel, közéleti megbízatásaik lelkiismeretes ellátásával kommunistához méltó munkával elkötelezett magatartással, szóval és tettes állást foglaltak és állást foglalnak nap mint nap a politika mellett. A politizálás folytatódik a beszámoló taggyűléseken, amelyek ma kezdődnek és március közepén fejeződnek be. Megyénkben több mint hétszáz pártalapszervezet vezetősége és tagsága készül felelősen a helyi pártélet legmagasabb fórumára, amelyen jövőt formáló feladatok végrehajtásához teremtik újjá a politikai cselekvési egységet. Németh Erzsébet Megújultan, egységesen (snJ) - U3 /T C EZ I C IVrj C |^\/ H I VILÁG PROLETÁRJAI, 1 SZÍNVONAL, HATÉKONYSÁG, P EZ %J EZ 11 MCZVj I EJ EGYESÜLIK! J TELJESÍTMÉNY . _ ___________________ | | | (-----------------------------------------------------\ AZ ÁGAZATI VERSENY LEGJOBBJAI 181 | i | | Hétfő, -------------------:------ | 3 B ___ HIHL Tflfl t— -'S- február 2. HETI RÁDIÓ- ÉS TV-MŰSOR mwmm . XLIIL évfolyam, _________________ ’■£. 27. szám AFRIKÁBAN A VIDEOTON . ® Ára i,so Ft Szombati műszak Utoléri magát az Ikarus Dér lepi a lemezeket, járműveket a reggeli kemény hidegben. Az Ikarus Székesfehérvári Gyárában a vontató fenékvázat tol be a vázas üzem kitárt kapuján. Bognár József üzemvezető egy pillantással nyugtázza: következhet a hatodik busz. — Teljes a létszám, a vidéki járataink néhány perces késéssel mindenhonnan befutottak. 76 ember dolgozik a váz II. üzemben, s a szombati rendkívüli műszakban délelőtt, a két soron 14— 15 kocsival végzünk, délutáni műszakban ugyanennyi lesz a teljesítmény — tájékoztat. A fenékvázat lépésről lépésről „öltöztetik fel”, előbb az oldalfalak vasszerkezetei, majd a lemezei kerülnek helyükre. Hull a szikra a hegesztők pálcája nyomán, odébb, a lemezes üzemben visít a köszörű. Lepsényből jött be Pálinkás György lakatos, aki elégedett a szervezettséggel. — Minden anyag, alkatrész rendelkezésre áll, fennakadás nélkül haladhatunk — áll meg egy pillanatra. — Sőt, a főnökök előre gondolkodtak, hogy az üzemi konyha ebédet főzzön, de én otthon jól bereggeliztem, s majd otthon ebédelek. A lemezüzemben Nagy István is Lepsényben ült buszra fél hatkor, szerinte is úgy megy a munka, mint más hétköznapokon. 8—10 kocsi oldallemezeit teszik fel nyolc óra alatt. A végszereldében ezen a szombaton 134 munkás csavaroz, szerel, passzítja helyére a jármű tartozékait. Takács Ferenc kálozi betanított munkás dolga az oldalburkolat farostlemezének helyére tétele, neki előkészítéssel, leszabással 45 percre van szüksége egy autóbusz mellett. Minden munkafázisnál 8—10 műveletsorral kerül előrébb a busz szerelése, itt még a polcokat, fogantyúkat csavarozzák, tíz méterrel odébb a lámpák kerülnek helyükre. Ifj. Sejben István autóvillamossági szerelő szőke haja csillan a szórt fényben, fiatal társával húsz perc alatt végez a kocsi mennyezetén a világítótestek, a csengő felszerelésével. A futószalag végén, ahol a kerekeket teszik helyére, Schwab János üzemvezető adja meg a végelszámolást. — A két soron ma délelőtt 15 autóbusz készült, nyolc 250-es, luxus túrabusz szovjet, hét 260-as pedig NDK exportra. Még hat külön műszak és február végéig behozzuk a kiesést. Az Ikarus munkásainak buzgalmát látva, nem kétséges. Zs. Cs. Helyükre kerülnek a karosszériaelemek Fotó: Gregority Antal