Fejér Megyei Hírlap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-05 / 131. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1987. JÚNIUS 5. PÉNTEK New Yorkból Linkiangba Körösi Csoma Sándor végcéljánál I.................. ................................................... „Kedves Hazámfiai! Nemzetünk eredetének és régibb történetének felkeresése és kifejtése végett... indulok a’mi Eletink legrégibb hazájába, nagy és kis Bukáriába; de ha én, Isten őrizzen, ollyan szerentsés nem lehetnék, hogy ezen utamat végre hajtsam, ime ezennel meghagyom, hogy az, a’ki ezen czélban énutánam megindul... egyenesen az említett országokba menjen és onnan kezdje további vissgálódásait... ” Ezeket a sorokat Körösi Csoma Sándor írta végrendelkező levelében, melyet 1821. március 1-én a Nagyenyedi Református Kollégium professzoraihoz címzett. Dr. Érdy Miklós New Yorkban élő magyar fogorvos Vámbéry Ármin, a Széchenyi—Lóczy expedíció, Stein Aurél és a Montrealban élő Nagy Gyula után, 1983-ban elindult „nagy és kis Bukáriába” — azaz Szovjet-Turkesztánba és a Kínához tartozó Kelet-Turkesztánba, az ujgurok földjére. Nemcsak az előtte járó expedíciók, hanem Bartók Béla 1936-os, törökországi népzene-gyűjtő útjának következtetése is vezette. Bartók Béla ezt írja: „mind a magyar, mind a török népzenében nagyfokú, 43 százalékos egyezés van, és a kapcsolat legalább 1500 évvel ezelőttre nyúlik vissza.” A magyarok korai szálláshelyét Bartók a népzene összehasonlításának segítségével Turkesztánba helyezte. Sőt, párhuzamokkal egészen Kelet-Turkesztánig követhető csodaszarvas mondánk is. Dr. Érdy Miklós évről évre visszalátogat Magyarországra. Ismeri az itthon megjelent tudományos eredményeket a magyar eredetkutatásról, és tartja a kapcsolatot az antropológia neves tudósával, Kiszely Istvánnal. Székesfehérváron hosszabb időt töltött a rokonainál. Rendhagyó történelemórákat tartott és tart a héten a Teleki Blanka és a Vasvári Pál Gimnáziumban. — Miért fordult a magyar eredetkutatás felé? Jelenlegi foglalkozásától látszólag távol áll ez a terület. — Mindig érdekeltek a társadalomtudományok. Először a történelemmel foglalkoztam, majd a népzenével. A nyolcvanas években Eurázsia sztyeppéi felé fordult a figyelmem. Négy ázsiai utat tettem meg, hármat a Szovjetunióban, egyet Kínában. A források szerint ez a terület az, ahol a magyarság kezdeti története lejátszódott. Ez vezetett ide. — Kínában olyan terület tárult fel ön előtt, ahol 1913 óta nem járt magyar kutató. —• Egy magyar előtt mégis megnyílt Sinkiang — ez az ujgur autonóm tartomány kínai neve. 1981-ben Nagy Gyula járt itt. Rövid híradásából látva, hogy megnyílt az út, Kelet-Turkesztánba , Linkiangba indultam. Kapcsolatba léptem a pekingi egyetem népzenekutató professzorával, Du Yaxionggal, és elküldtem neki Bartók Béla 1943-ban írt, itthon kevéssé ismert angol nyelvű észrevételeit egy 1500 évvel ezelőtti, közép-ázsiai szálláshelyünkről. A profeszszor Kína északnyugati tartományainak zenéjével foglalkozik, és az ujgur, valamint a sárga ujgur népzenében a magyarral közös vonásokra talált. — Utazásaiban önt nemcsak a népzene eredményei bátorították. — Az antropológia egyes megállapításai is egybehangzanak azzal az elvvel, hogy egészen Kelet-Turkesztánig kell keresni a magyar eredetet. Egy szovjet-észt antropológus, Karin Mark szerint, aki a finnugor népek embertanát kutatja, nyilvánvaló, hogy a vogulok és az osztjákok egészen más fajtához tartoznak, mint a magyarok. Tóth Tibor (1968) szovjetunióbeli tanulmányai során a Volga menti finnugor népek csontanyagával hasonlította össze a honfoglaláskori magyar anyagot. „Teljesen eltértek egymástól” ... találtak viszont más, meglepő egyezést „A honfoglaló magyarok az i. e. hetedik századtól az i. sz. negyedik századig fennállt szkíta-szarmata birodalom egykori népeivel mutatnak olyan embertani hasonlóságot, amelyet nem lehet kimutatni az Ural mentén ■élt finnugor népek ugor ágával”. Erre épült Tóth Tibornak az 1968-as Helsinkiben tartott finnugor kongresszuson elmondott előadása is. A kecskeméti múzeum antropológusa, Henkey Gyula koponyavizsgálatai is tagadni látszanak a finnugor azonosságot, erősítik ezzel szemben a török, szarmata — előázsiai típussal való összetartozást. — Kik az ujgurok? Mit talált az ujgurok földjén? — Az Ujgurok török fajtájú, török nyelvű nép. A kínai évkönyvek szerint a hunok kései leszármazottai. A 6. század óta törzsi szövetségben éltek, a 8. században létrehozták saját birodalmukat az Orkhon sztyeppéin, a Selyem út mentén. Művelt és gazdag népnek említik őket a krónikák. Jelenleg az iszlám követői, 7— 8 millióan élnek itt. Középmagasak, fehér bőrűek, az alföldi parasztságra emlékeztetnek. Több művelt ujgurral találkoztam, akik felemlegették a magyarokkal való rokonságukat. Az egyik így szólt hozzám: „Ó te az ősi földeteket jöttél meglátogatni. Tudom a történelmet. Ti innen, Sinkiangból mentetek el. De az embernek előbb-utóbb honvágya lesz, és újra látni akarja az ősi földet”. Az itt lakó népek — de nemcsak az ujgurok, hanem a kínaiak is — teljesen azonosnak tekintik a magyarokat a hunokkal, akiknek itt volt az első hazájuk. — Dunhuang a sziklatemplomok híres városa. A föld többször gazdát cserélt, és sokan buddhista templomokat emeltek itt (ezer sziklába vájt templom közül több mint négyszáz most is ép). Idegenvezetőm, arra való tekintettel, hogy magyar vagyok, félrehívott, és megmutatta az egyik lezárt templomot. Az egyetlent, amit hun adományozók építtettek. A körbefutó falfestmény alakjainak arca elmosódott, öltözékük és lövegük bizonyítja, hogy nem kínaiak, hanem a sztyeppe népei. Csak két-három percet tölthettem a barlangban, és fényképezőgépet nem vihettem magammal. Egy nagy barlangban azonban, a 249. számúban gyönyörű falfestmény látható, a csodaszarvas monda legkeletibb ábrázolása. Két harcost ábrázol, az egyik három szarvast űz, a másik nyergéből hátrafelé hajolva egy tigrisre nyílaz. Ezt publikáltam is Amerikában megjelent tanulmányaimban. — Összegyűjtött dokumentumait, fényképeit, a népzenei anyagot elhozta Magyarországra. Miért? — Az ember természete olyan, hogy a rejtélyekre választ keres. A fának nem lehet koronája, ha nincs gyökere, és a gyökér legalább akkora kell legyen, mint a korona, mert ha nem, kicsavarja a szél. Keresem a fonalat, a jelenből indulok ki és követem visszafelé, a múltba. Nem hipotézisekből indulok ki, hanem a tényeket akarom megismerni. Ezért tartom fontosnak a társtudományokat: a néprajzot, a népzenét, az embertant, a történelmet, a régészetet vagy akár a biokémiát. Elfogadhatatlan szerintem ellenben az, hogy egyedül a nyelvészet a hivatott a magyar nép rokonságára, eredetére vonatkozó kérdésekre megfelelni.. Kilenc érvrendszerbe foglaltam belső- és közép-ázsiai kutatásaim eredményeit, az ujgurokkal való kapcsolat bizonyítására. Ezeket többször publikáltam New Yorkban is, de szerettem volna a magyar tudósokkal találkozni, hogy a munkájukat segítsem, felkeltsem a figyelmüket vagy vitára késztessem őket. — Hamarosan a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékén tartok előadást. A tanszék tagjai, munkatársai meghallgatják legújabb kutatási eredményeimet. A magyar díszítőművészet huszonhárom leggyakrabban előforduló motívumát vetettem össze a finnugor, a közép- és belső-ázsiai török népek, az avar, a szkíta, iráni és a török díszítő motívumokkal. Meglepetésemre, a legtöbb azonosságot (23-ból 17) egy szovjet, az Arai tónál fekvő terület, Khorezm motívumkincsével találtam. Ezt tizenhat megegyezéssel követte a szkíta leletanyag. Úgy látom, a magyarság őseinek a szkíta kultúrkörben kellett élniük valaha, ennek kulturális örökösei vagyunk. Várom a találkozást. Dr. Érdy Miklós nem vallja magát szakembernek. Tudományos alapossággal végzett megfigyelései és írásai nagyon izgalmasak, talán új irányt szabhatnak a magyar eredetkutatásnak. Kiszely István antropológus, aki Érdy Miklóst idén követte Linkiangba, januárban így vélekedett: „Lehet, hogy ez az út járhatónak bizonyul lehet, hogy nem, de múltunk tisztázása érdekében mindent meg kell tennünk, ami közelebb vezet a valósághoz”. Farkas Eszter A csodaszarvas motívum ábrázolása egy dunhuangi barlangfestményen, a 249. sziklatemplomban Évadzárás a bazilikában Nagy (néma) siker Hagyományosan, nagyszabású énekes művel fejeződött be a filharmóniai hangversenysorozat Székesfehérváron. Hogy az elmúlt évek alatt ez a nyár eleji koncert — a karácsonyi hangversenyekhez hasonlóan — a zeneszerető közönségnek, de még a városban tartózkodó külföldiek számára is eseményszámba megy, azt a zsúfolt padsorok, a beállított pótszékek bizonyítják. Ezúttal is a helybeli kamarazenekar és a Primavera kórus közös szereplésére került sor, akik Johann Sebastian Bach János passióját adták elő, olyan szólisták közreműködésével, mint Zádori Mária, Németh Judit, Keönch Boldizsár, Moldvai József és Tóth János. A zenekar élén vendégként Antal Mátyás állott. Fehérvári művésztanárok foglaltak helyet a cembalo és az orgona mögött Horányi Ottilia és Tóka Szabolcs személyében. Horányi Ottilia volt a kórus karigazgatója is. A János passió 1723-ban keletkezett, Bach ezzel remélte elnyerni a lipcsei templomok zeneigazgatója címet. A passió az oratórium egy válfaja, szövegének témája Krisztus kínszenvedése és kereszthalála. Bach számára a passió zenedrámát jelentett, amelyben az események pergetését a recitativóra , azaz az evangélista cembalóval kísért elbeszélésre bízta. Keönch Boldizsár evangélistája hűvösen tárgyilagos, de ha kell, képszerűen szemléletes és drámai is tudott lenni. Az érzelmek kifejezésére Bach áriákat komponált, közülük a legmegragadóbb Németh Judit (alt) „Es ist vollbardt” — „Beteljesedett” kezdetű fájdalmas siratódallama volt. Az ária különleges hangulatának megteremtését szívesen bízta szólóhangszerre Bach, itt a cselló behízelgő szólója festette ■ alá az éneket. Több elegáns hangszeres szólót hallottunk még ezenkívül is a hangverseny folyamán. Zádori Máriának nem nyújtott elég szereplési alkalmat a partitúra, vagy csak szívesen hallgattuk volna még többször fényesen tiszta hangját? A Krisztust éneklő Tóth János, drámai szerepformálásával, ihletett pillanataival kiemelkedett a nagyszerű szólisták közül is. Moldvai József, mintha kicsit indiszponáltan érkezett volna a fehérvári szereplésre, nem úgy Antal Mátyás, a karnagy, aki határozottan fogta össze a sok szálon futó evangéliumi zenedrámát: a zenekart, a kórust, az öt énekest, a hangszeres szólistákat. A Primavera kórusnak hol a történeti nép, hol a Bach-korabeli hallgatóság véleményét megfogalmazva kellett sodró erőt, viharzó érzelmeket, fényesen tiszta megbékélést kifejeznie — úgy tetszett, sikerrel. Néhány koráit kell külön is megköszönnünk nekik, különösen a zárókórust követő korái volt megrázóan erőteljes. (Még szebben szólt volna a kórus, ha legalább hússzal többen állnak fel az emelvényre.) A zenekar pontos, összefogott, a legjobb úton halad az egységes hangzás kialakulása felé , amelyben a karnagynak, Zdborszky Kálmánnak volt nagy szerepe. Horányi Ottilia és Tóka Szabolcs remek játéka is hozzájárult a nagy (néma) sikerhez. Mert a közönségnek hiányzott a taps, bár a művészek lassan hozzászoknak ahhoz, hogy a fehérvári bazilikában némán köszönik meg az estét. Aki hálás szívvel távozik a hangversenyről, talán megállhatna a művészbejárónak használt kisajtó előtt, a Géza fejedelem téren és megtapsolhatná — elmenőben — a fáradt muzsikusokat. F. E. S. OLDAL Égi bárány, Dávid család Történelmi megközelítések Történelem misztériumjátékban, avagy figyelmeztetés rosszemlékű mítoszok továbbélésére. Istenkísértés persze egy Jancsó-film tartalmát és szándékát két félmondatban összefoglalni, de a nemrégiben ismét vetített Égi bárány ezekről is szól. S persze jóval többről, mert nagyon gondolatgazdag és összetett mű ez, a rendezői életpálya, számomra legfontosabb és legtöbbet mondó darabja. Az erőszak misztériuma, a választott megközelítési mód érthetővé válik, ha a száműzni próbált és feledni kívánt tudatformák továbbélésére gondolunk. Nem is kell olyan messze mennünk, és századunk meglehetősen gyakran kínálja a példát: túlfűtött és felfokozott nacionalizmus adott történelmi helyzetben táptalaja lehet a fasisztoid uralmi rendszerek kialakulásának. S az öngerjesztő tudatállapot vezethet önáltató kábulathoz is, de súlyosabb és félelmesebb formájában benne lehet akár a nemzethalál esélye is (amelyre a film egyik szép jelenete is eléggé erőteljesen utal). A történelmi korszak jól körülhatárolható: a Tanácsköztársaság leverése után vagyunk, menekülő vöröskatonákkal, a győztes hatalom ideológusaival és kiszolgálóival, és egy falu vezethető, öntudat nélküli népével. A helyszín pedig egy birkalegelő. A témához méltatlan profanizálás? Nem hiszem, az értelmetlen önpusztításhoz éppen ez való. Mítoszt, misztériumot említettem: kiemelt szerepet kapnak természetesen a vallásos motívumok. Nem hit- és vallásellenességről van szó, de az bizonyítható, hogy adott helyzetben, a külsődleges elemek kiválóan alkalmasak megtévesztésre, a hamis tudat fenntartására. Tipikus képviselője a Madaras József játszotta pap, aki ráadásul — ugyancsak középkori motívum — szimulált epileptikus rohamaival zsarolja is „nyáját” és megtéveszti a fiút nagy erejéről. A hatalom is finomodik: szerepét a cinikus és okos Sátán veszi át, aki lágyan és finoman tömegsírba muzsikál egy egész népet. A terror legények az erőszak korokra érvényes típusát képviselik, hidegen tudományos és félelmetes ölési rítusaikkal. A dialógus, színészi játék csak a vöröskatonák jeleneteinél vált emberire, természetesre. A film végén az ideológia sátáni képviselője és a paszszív, kiszolgáló értelmiségi furcsa, öntelt mosollyal egy üres, induló vonatra szállnak: a kör bezárult, a végső jelenetet akár figyelmeztetésként is felfoghatjuk. Ifjú Schiffer Pál megint csak az emberi tartásról készített többrészes dokumentumfilmet, sorozatát a televízió mutatja be. Legutóbb a népes Dávid család egyik fiú tagja volt a főszereplő. S ha Jancsó kapcsán történelmi modellt említhetünk, a kisiparos-gazdálkodó elbeszélése a történelem „oldalnézetben” címkét kaphatná. Bármilyen furcsa is családi sorsoknál az ilyen megjelölés. Mert Dávid János vállalkozásaiban, újrakezdéseiben az utóbbi két-három évtized gazdaságtörténete, a mesterséges akadályok és az újabb lehetőségek is megjelennek. Megkapó, amilyen szabatosan és pontosan fogalmaz és méltán büszke felmutatható eredményeire, és elismerésre méltó, ahogyan a rendező megnyeri riportalanyai bizalmát, és vallomásra készteti őket, soha vissza nem élve lehetőségeivel. Nem a munka felmagasztalása ez a film, mert láthatjuk-hallhatjuk milyen erőfeszítéseket, lekötöttséget kíván a családtól, de egy olyan ember története, aki mégiscsak kereste és megtalálta élete értelmét. S a kapott pofonok ellenére sem adta fel. Bizakodva és tanulságra kíváncsian várjuk a folytatást. Sz. Z. A KORONA_____________________ ÚJ TERMÉKÜNK A BILLENŐ GARÁZSAJTÓHOZ: távszabályzóval működtethető billenő szerkezet kényelmesen, a kocsiból nyitható az ajtó ára: 13 000 Ft. Cseh talicska érkezett, 880 Ft-os áron kapható a szabadidő osztályunkon. Ajánljuk továbbá a műanyag lambériát és a műanyag mennyezet burkolót különböző színben és mintázattal. DISZKONT Raktáráruház Székesfehérvár, Tobak u. 7. 10 628 V_____________________________________________| Az UNIVERZAL IPARI SZÖVETKEZET felvételt hirdet az alábbi munkakörökre: TERVEZŐI MUNKAKÖRBE: épületgépész, valamint gépész végzettséggel főállásban vagy mellékfoglalkozásban. ADMINISZTRATÍV MUNKAKÖRBE: gyors- és gépírói végzettséggel. Jelentkezni lehet: Székesfehérvár, Széchenyi u. 19. Munkaügyi osztály: 8297