Fejér Megyei Hírlap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

Szélsőségekben bővelkedett az 1987. évi időjárás A TÉLEN több hullámban támadó hideget a mezőgaz­daság hótakaróval kivédte, de az iparnak és közlekedés­nek sok gondot okozott.­­ Decemberben erőteljesebb lehűlés csak karácsonykor következett be, amit a hónap végén erős felmelegedés kö­vetett. Ezeknek megfelelően a havi minimumot huszon­ötödikén észlelték Alcsúton mínusz 15 C, maximumot pedig harmincegyedikén plusz 12 C fokkal. Hótakaró csak a hónap közepén fedte pár centiméteres vastagság­ban rövid ideig a talajt. Január első két napjának középhőmérséklete 8 C fok­kal volt még melegebb a sokévinél, de ezután viharos szelekkel köszöntött be a zord tél. Tizenharmadikéig a hőmérséklet megyeszerte­­ mínusz 25—28 C fokig csök­kent. Szerencsére a tizediké­től kezdődő havazás ekkor már 10—30 centiméter vas­tag hótakaróval védte a ve­téseket. Február hatodikéig tartott a kemény téli időjárás. A havi hidegrekordot ismét Al­csúton észlelték, mínusz 25 Celsius fokkal. Hetedikétől enyhére fordult az időjárás és csak a hónap utolsó nap­jaiban süllyedt a hőmérsék­let ismét a fagypont alá. En­nek tudható be, hogy a havi középhőmérséklet a sokévi átlagnak felelt meg, összegezve: Az elmúlt tél időjárásában nem az időjá­rás átlagértékei, hanem hi­deghullámok sokasága és erőssége okozta a gondot, párosulva erős havazásokkal. A TAVASZ az évszázad leghidegebb márciusával kö­szöntött tve és a hűvös csa­padékos időjárás végig kísér­te. Késett a vegetáció. Márciusban csaknem a hó­nap végéig folytatódott a kemény tél, melynek mély­pontja megyeszerte ötödi­kén volt, Székesfehérváron ■mínusz 19,8 C fokkal. Tizedi­kéig még a napi maximu­mok is a fagypont alatt ma­radtak. Szerencsére — az or­szág nagyobb részétől elté­rően — még ekkor is 2—10 centiméter vastag hótakaró védte megyénkben a vetése­ket, de a szőlőkben a károk igen jelentősek voltak. A ha­vi középhőmérséklet 5 C fok­kal volt hidegebb a sokévi­nél, amit utoljára 1875-ben észleltek. A vegetáció a hó­nap végéig teljesen szünetelt. Áprilisban folytatódott a csapadékos időjárás. A hő­mérséklet a sokévi átlag kö­rül mozgott. Talajmenti fa­gyok is csak háromszor vol­tak a megyében, de ezek sem haladták meg a mínusz 1 C fokot. A sokévi átlagnál 20 milliméterrel több csapadék túlnyomórészt tizenharma­­dikáig hullott le, így a hó­nap végére a talaj vetőréte­ge kiszáradt. A napsütéses órák száma 48 órával volt kevesebb a sokévinél. A ve­getáció rohamos megindulá­sa csak tizenötödikén kezdő­dött, igen megkésett a szőlő fakadása, az őszi vetések is több helyen csak áprilisban bokros­odtak. Május sem hozott igazi felmelegedést, középhőmér­séklete 1,7 C fokkal maradt el a sokévitől, viszont a ta­laj menti fagyok elmaradtak. Legjellemzőbb eleme az utóbbi 20 évben legnagyobb — havi 130 milliméter — csapadékátlag volt, aminek jelentős része zivatarok kí­séretében hullott le. Az eső­zések idején a napi közép­­hőmérsékletek 7—10 C fok­kal is alacsonyabbak voltak a sokévinél és havi maximu­mot is csupán 26,6 C fokkal észlelték Alcsúton. A NYÁRI időjárás kirívó szélsőségeket hozott. Júniusban a csapadékos tavasz után főleg a gabonák fejlődése felgyorsult. A hó­nap középhőmérséklete ugyan megegyezett a sokévi­vel, de ez szélsőséges érté­kekből tevődött össze. A huszonhetedikétől kezdődő kánikula július huszonötödi­kéig tartott, amikor a napi maximumok elérték vagy meghaladták a 27 C fokot. Július huszonharmadikán Martonvásáron a nyári re­kordot jelentő 35,6 C fokot észlelték. Ezekben a napok­ban még a hajnali minimu­mok is megyeszerte 20 C fok körül mozogtak. A nagy me­leggel párosult a csapadékhi­ány és bőséges napfénytar­tam. A júniusi csapadékátlag még csak 10 milliméterrel maradt el a sokévitől, de a júliusi még a felét is alig érte el. A hosszú kánikula káros hatása nem is annyira a talajnedvesség csökkenésé­ből, mint inkább a légköri nedvesség hiányából ered, főleg július elején. Ebben az időszakban az asszimiláció a reggeli és esti órákra korlá­tozódott. A feltalaj víztartal­ma megyénkben legkevesebb volt júliusban, 43 százalék­­, de még mindig magasabb az országos 30 százalékos át­lagnál. Augusztus időjárása ello­pott egy hónapot a nyárból. A július végi lehűlés folyta­tódott. Augusztus ötödikére Dunaújvárosban a napi maximum már 15 C fokra csökkent, a hajnali minimu­mok tizennegyedikén 5—6 C fok körül ingadoztak. Az igazi nyári időjárás csak a hónap utolsó harmadában tért vissza, összességében a hónap középhőmérséklete 3 Celsius fokkal volt hűvösebb a sokévinél. Bőséges volt vi­szont a hidegfront csapadék­hozama, 25 milliméterrel ha­ladta meg a sokévit, sőt Mó­ron elérte a 102 millimétert. Negyedikén megyeszerte 25— 35 milliméter hullott le zi­vatarok kíséretében. Az ŐSZ kielégítette a me­zőgazdaság igényeit, bár a csapadékot szűken mérte. Szeptember bepótolta azt, mit augusztus elmulasztott. A havi középhőmérséklet 1 C fokkal magasabb volt, mint az augusztusi, amire 200 év óta nem volt példa. Tizenharmadika és tizenötö­dike közt kánikulai napok voltak 30—34 C fokos maxi­mumokkal. Hidegre csak 28- án fordult az idő, amikor a napi középhőmérséklet 8— 10 C fokot süllyedt, de az addig tartó meleg időjárás pótolta az augusztusi hide­get, hisz a napi felmelege­dések elérték a 25 C fokot. A csapadék 5—10 millimé­terrel maradt el a sokévitől, a napsütéses órák száma vi­szont 17 órával több volt. Ezek hatására a hűvös augusztus után a vegetáció felgyorsult és javultak a ter­méskilátások. Októberben a hideg hato­­dikáig folytatódott, de ettől kezdve huszonnyolcadikéig ismét a sokévi átlag fölé emelkedett, a hónap közepé­ig 18—27 C fokos maximu­mokkal. Az első talajmenti fagy huszonkilencedikén kö­szöntött be, Székesfehérvá­ron mínusz 6­0 fokkal. Csa­padékban igen szegény volt október, mindössze 10 milli­méter körüli átlaggal. Az utóbbi tíz évben immár ez volt a nyolcadik aszályos ok­tóber. Novemberben tizedikéig folytatódott az évszaknál hi­degebb idő, de ettől kezdve a sokévi fölé emelkedett, huszonötödikén már 7,4 C fokkal. A felmelegedéssel egyidőben lehullott 50 milli­méter körüli csapadék ked­vezett az őszi gabonák ke­lésének, fejlődésének és az 1966. évinél sokkal jobb ál­lapotban mentek át télbe, melynek fő feladata a szű­kösen mért csapadék pótlá­sa lesz. Dr. Nagy Sándor Őseord­u­r­rogtatássa­l búcsúztatták az óévet Újévi népszokások a Kisalföldön Szilveszteri és újévi nép­szokásokat elevenítettek fel az óesztendő utolsó estéjén, éjszakáján és új­év reggelén a Kisalföldön. A Hanság vi­déki falvak utcáit népes cso­portok járták be. Beköszön­tek a házakba, muzsikaszó­val, dallal köszöntötték a la­kókat, régi rigmusokat mond­tak. Egy ilyen köszöntés: „Víg örömmel ünnepeljük óévnek alkonyát, adja isten, hogy vigadhassunk új év­nek hajnalán.” A háztáji szarvasmarhá­kat és disznócsordákat őrző pásztorok Szigetközben, Rá­baközben ősi szokás szerint ostordurrogtatással búcsúz­tatták a 87-es évet, és kö­szöntötték az új esztendőt. Disznótoros ételekkel, borral, pálinkával kínálták meg őket. (MTI) A „néma” kultúrák vallatása A restaurálás etikai és technikai határai Mi a restaurálás? Művé­szet, technika vagy tudo­mány? Alighanem mindez együttesen. De hogy a tech­nikának, a tudománynak és a művészi beleérzésnek hol a határa, arról hosszas viták folynak még napjainkban is. Ez volt egyebek közt annak a francia tudományos szim­­pozionnak is a témája, amelyet december elején rendeztek Budapesten, és amelyhez gyakorlatban il­lusztrálva az elveket — ki­állítás is csatlakozott a Ma­gyar Galériában. Az a két kiállítás — Fest­mények restaurálása és a Tudomány a művészetért —, amely január 4-ig látható a Galéria harmadik emeletén, egyaránt szól a szakembe­rekhez és a nagyközönség­hez. Fotókkal, leírásokkal dokumentálják a restaurálás technikáját és a segítségül hívott tudományokat. És fel­vetik a restaurálás elméleti kérdéseit is, hogy meddig lehet elmenni, hol a határ etikailag és technikailag. Ám amint Germaine Bazin professzor, az Institut de France tagja megjegyezte," abban, hogy megtalálják az eredetihez közeli (mert a teljesség már kizárt) állapo­tot, abban már csak a res­taurátor érzékenysége iga­zíthat el, itt van a tudomány határa is. Éppen ötven esztendeje, hogy a párizsi Louvre res­taurátor műhelyeibe bevo­nultak a kémiai, fizikai tu­dományok. S hogy a kémiai analízis és például a rönt­­gentechnika segítségével je­lentős sikereket értek el a szakemberek a képek, szob­rok anyagának, a festéknek, a technikának a vizsgálatai­val. A tudomány két irányban­ is hatással van a műtárgy­vizsgálatra: egyrészt segíti a művek alaposabb történeti megismerését, a művek meghatározását, másrészt elősegíti a konzerválás új módozatait. A fejlődő kutatási módsze­rek, az atomfizika, és nap­jaink számítógépet is igény­be vevő vizsgálatai szólal­tatták meg a „néma” kultú­rákat, azoknak a koroknak a hagyományait, amelyek nem hagytak ránk írásos feljegy­zéseket. Bizonyos tárgyak pontos keletkezési dátuma művészeti és gazdasági fo­lyamatokra is utalt. S hogy mi mindennel lehet kort meghatározni? Például a cserépedények kiégetésekor rögzült földmágnesből. Középkori faszobor restaurá­lás után Megtudhatjuk a kiállítá­son, hogyan restaurálták Watteau, Raffaello és mások képeit a Louvre-ban. Rész­letfotók és a vizsgálati ered­mények leírása segít tájé­kozódni s betekinteni a res­taurálás folyamatába. Van az anyagban egy szá­munkra különösen aktuális restaurálási példa: egy New York-i magyar tulajdonban levő és a francia Nemzet Múzeumok festészeti res­taurálási osztálya által meg­tisztított Munkácsy-kép. A restaurálás témaköréhez kapcsolódik a Széchényi Könyvtárban az írott doku­mentumok konzerválásával foglalkozó francia Tanulmá­nyi és Kutatási Központ ki­állítása. Ahol a különböző megőrzési technikákat, mint szárítás, fertőtlenítés, sav­mentesítés, hiányok pótlása és a megrongálódott doku­mentumok másolása — mu­tatják be. Az itt bemutatott francia könyveket a kiállítás alkalmából a magyar nem­zeti könyvtárnak ajándékoz­ta a francia állam. k. m. Ek.a restaurált Raffaello-madonna Munkanélküli sztár karácsonyai „Petrocelli” furcsa sorsa A képernyőn látott krimi­sorozatok számos felügyelője, detektívje és más alakja kö­zül az egyik legnépszerűbb­nek „Petrocelli” bizonyult. Barry Newman, a kemény ök­­lű nyomozó-ügyvéd alakját megszemélyesítő sztár film­jei jelenleg a Magyar Televí­zió adásaiban ugyan nem szerepelnek, de a németül tu­dó fehérváriak az osztrák té­vé műsorán most is nézhetik kalandjait. Népszerűségét bi­zonyítja, hogy Budapesten korábban pizzasütőt nevez­tek el Petrocelliről, és a tévé­nézők számos levele kérte a filmek megismétlését, vagy újabb filmek sugárzását. Ezeket még számos ország­ban vetítik. Barry Newman — egy osztrák bevándorló fia — már diákkorában kitűnt sok­oldalú tehetségével. Színjeles tanuló volt, és olyan remekül klarinétozott, valamint szak­­szofonozott, hogy hivatásos zenész is lehetett volna. A 180 centi magas, rendkívül izmos fiatalember kápráza­tos baseball-játékosnak bizo­nyult, a Detroiti Tigrisek — az USA egyik legnevesebb egyesülete — profiszerződést ajánlott fel neki. A fiatalem­ber mégis a színészetet vá­lasztotta — írták róla annak idején a sztár pályafutását ismertető amerikai újságok. A fiatalember kemény szí­nészi iskola elvégzése után a Brodway színpadain ját­szott jelentéktelen és rosz­­szul fizetett statisztaszerepe­ket. Egy alkalommal barátai barátainál volt vendég egy karácsonyi „bulin”, és ott összeismerkedett egy neves filmproducerrel, aki az oldott hangulatban megígérte, hogy próbafelvételt készíttet róla. Ez a vártnál is jobban sike­rült, és a csinosnak ugyan nem mondható, de markáns megjelenésű és rokonszenves színész szerződést kapott Petrocelli alakjának meg­formálására. Petrocelli forgatókönyvi és színészi figurája egyaránt te­litalálatnak bizonyult. A San Remo szélén feleségével (Su­san Howard) házát saját ke­zűleg építő kezdő ügyvéd, a bajba jutott kisemberek min­denre elszánt védője hű se­gítőtársával (Albert Salmi) páratlanul népszerű filmalak lett. Annyira, hogy a Petro­­celli-sorozatból az eredetileg tervezettel szemben 62 foly­tatás készült, ezeket számos országban vetítették és vetí­tik. Newman minden egyes folytatásért 20 ezer dollárt kapott, milliomos lett. 1976- ban kitüntették az Emmy­­díjjal, ami az Oscar-díj tele­víziós megfelelője. Minderről a közelmúltban részletesen beszámolt a Frei­­zeite Revue című nyugatné­met hetilap. Az újság azon­ban az „Elfelejtettek” című sorozatában közölte a cikket. A filmvilág illetékes urai ugyanis anyagi megfontolá­sokból „elfeledték” a színész érdemeit, és immár hat esz­tendővel ezelőtt kettétörték pályafutását. Newman érde­kes véletlenül egy újabb ka­rácsonykor tudta meg, hogy a gyártók abbahagyják a so­rozat készítését, hiszen az eddigi filmek világszerte to­vábbra is jól jövedelmeznek, újabbak esetleg meguntsággal járhatnának, és veszélyeztet­hetnék egyéb sorozatok nép­szerűségét. A színész ezt kénytelen­kelletlen tudomásul vette, és gondolta, hogy más feladato­kat, más szerepeket kap. Té­vedett. A filmgyártók úgy vélekedtek, hogy Newman személye a nézők számára teljesen egybeforrott a sokat látott „Petrocellivel”, más filmbeli alakként nem tud­nák elfogadni, a filmbeli ügyvéddel való azonosulása illúziót rontóan érvényesülne egyéb szerepben. Az egykor ünnepelt férfisztár azóta je­lentősebb szerepet nem is kapott, gyakorlatilag munka­­nélküli. Az újságírónak elkesere­detten nyilatkozta a filmvi­lágról, hogy „a tegnap sztár­jai a ma nyomorúságos alak­jai.” Persze nyomorról nem beszélhet, hiszen anyagi gondjai nincsenek, vagyonos ember. De rettenetesen hi­ányzik neki a szereplés, a megszokott siker és ünnep­lés. Az immár 49 éves szí­nész reménykedik a tétlenség megszakadásában, pályafu­tásának újabb felívelésében. Ének- és táncleckéket vesz, vitaminokat szed, sportolás­ként bokszol. A tévébeli alak­jával ellentétben nőtlen­, szí­vesen jár szakmabeli társa­ságba. Hátha egyszer egy filmproducer újabb sorozat főszereplőjének szemeli ki. Talán éppen az idei kará­csonykor .. . Fo­ Ti

Next