Fejér Megyei Hírlap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
Pesovár Ferenc emlékezete A juhait kereső pásztor öt esztendővel ezelőtt, 1983 február 27-én, életének 53. évében halt meg Pesovár Ferenc néprajzkutató, a székesfehérvári István Király Múzeum néprajzi osztályvezetője. Ez a szomorú évforduló alkalmat ad arra, hogy számba vegyük a halála óta eltelt fél évtized során hogyan sáfárkodtunk szellemi örökségével. Közvetlenül halála után a rá való emlékezés szép példája volt Takács Imre Gyászének érted, árva férfi című verse és Sobor Antal Emléksorok Pesovár Ferencről című írása a Fejér Megyei Hírlapban. Az Alba Regia Népi Együttes méltó módon adózott emlékének 1983. május 15-én a Vörösmarty Színházban megrendezett Pesovár-esten, de sorozatos hazai és külföldi sikerei is azt igazolják, hogy az együttes továbbra is az ő szellemében dolgozik Botos József, az együttes művészeti vezetője áldozatPesovár Ferenc első könyve 1982. decemberében jelent meg Béres vagyok, béres, Fejér megyei népzene címmel amelyben több mint két évtizedes gyűjtéséből 182 népdalt adott közre. Megjelenését nagy várakozás előzte meg a néptánc- és a népművészeti mozgalom, pedagógusok, népművelők, a szerző munkatársai, baráti köre részéről. Pesovár Ferenc 1982 őszén az István Király Múzeumban elhangzott előadásában így beszélt megjelenés előtt álló könyvéről : „Fejér megyéből eddig alig jelent meg valami. Itt egynéhány összefoglaló műben egynéhány példa klaszszikusaink, Bartók és Kodály gyűjtéséből. E kis öszszefoglalás ízelítőt kíván nyújtani megyénk népdalkincséről. Nem törekedhet teljességre, hiszen az eddigi gyűjtések felhasználása mellett, mellékes munkánk során kerültek ezek felszínre. Az egyéb feladatok, néptáncgyűjtés, egyéb múzeumi feladatok mellett igyekeztünk alkalmas időben megfelelő dallamokat is, népköltészeti emlékeket is rögzíteni. A klasszikus gyűjtők, Bartók, Kodály és mások mellett az utóbbi húsz évben feltárt néhány száz dallamból készítettük az összeállítást. Az összeállítás már kész szervezőmunkájának köszönhetjük, hogy a Fejér Megyei Művelődési Központ és az István Király Múzeum igen gyorsan, még halálának évében megjelentette Pesovár Ferenc második könyvét, A juhait kereső pásztor, Fejér megyei néptáncok címmel. Emlékét fenntartja az 1988. januárjában barátai, munkatársai, ismerősei által létrehozott Pesovár Ferenc Alapítvány is amely a szellemében dolgozó fiatal néptáncosoknak, néprajzkutatóknak minden évben a róla elnevezett díjat adományozza. Magam, aki egy évtizeden keresztül legközvetlenebb munkatársaként dolgoztam, úgy emlékezhetek a legméltóbban Pesovár Ferencre, ha felhívom a figyelmet két nagy könyvében is testet öltő munkásságának értékeire, felidézem a számára legkedvesebb népdalokat néptáncokat, kiegészítésre szorul természetesen, hiszen nem öleli át teljesen a megyénket. Megyénknek mintegy 33 pontjáról szerepel a gyűjteményben dallam, dallamkincs. Bár meg kell jegyeznünk, hogy megyénk vertikálisan tagolt. Mint a többi magyar vidékre jellemző, nagyjából ugyanaz a dallamkincs található meg egyik faluban, mint a másikban. Vannak természetesen kiugró vagy véletlen folytán archaikusabbnak tűnő, vagy a gyűjtések során véletlenül adódó falvak, olyan adatközlők, amelyek sajátos színt tudtak nyújtani megyénk népzenéjéhez. Itt gondolok akár Perkátára vagy akár Alap községre amely különösen a tánczenei emlékeinkre vonatkozóan nyújtott értékes megfigyeléseket. A gyűjteményt válogattuk. Nagyobb részt olyan dallamokat tettünk a kötetbe, amelyek egyúttal pedagógiai célokra alkalmasak, bár tudományosan hiteles zenei körképet igyekeztünk nyújtani.” Pesovár Ferenc a 182 dallamot gyermekjáték-dalok, szokás dallamok, balladák, béres-, pásztor- és summásdalok szerelmi dalok, táncdallamok, katonadalok és hangszeres dallamok csoportosításában tette közzé. Az Éva szívem Éva szöveg kezdetű gyermekjátékdal Pázmándról, Perkátáról, Soponyáról és Alapról került a gyűjteménybe. Dallamára a balra, napiránynak haladó kör közepén táncosok a falujukban ismert lassú várostáncot járták. A dalt Pulai Istvánná 1894-ben született perkátai adatközlő ezzel a szöveggel énekelte: Éva szívem Éva. Most érik a szilva. Teltivel az alja. Felszedjük hajnalra. Bárcsak ez a hajnal. Sokáig tartana. Hogy a szerelemnek. Vége ne szakadna. Szerelem, szerelem. Átkozott gyötrelem. Mert nem virágoztál. Minden fa tetején. (a dallam második felére) Hadd szakajtott volna. Minden szegén legény Fejér megye korábban a nagybirtokok vidéke volt, ezért igen elterjedtek a béres-, pásztor- és summásdalok. A Béreslegény jól megrágd a szekeret kezdetű dal Bartók 1906-os baracsi gyűjtése nyomán országosan ismertté vált. Pesovári Ferenc Perkátáról, Enyingről és Alapról közli újabb változatait. Gyűjteményének címadó béresdalát Ulicza Jánosné 1906-os születésű alapi asszony, a Népművészet Mestere énekelte magnetofonszalagra: Béres vagyok, béres. Béresnek szegődtem. Lej jön az új esztendő. Jön a szekér értem. Sajnálom ökrömet, Vassáromszögemet, Sej, cifra ösztökömet. Barna szeretőmet. Ökröm a réten. Gulyám a vetésen. Taligám a borozdába. Magam a csárdába. Fejér megyében a régi stílusú szerelmi dalok és táncdallamok egyik fő őrzőjének és továbbadójának Mosonyi József 1888-ban született perkátai adatközlő bizonyult. Pesovár Ferenc Mosonyi Józseftől közel száz dallamot gyűjtött. Sok szép régi stílusú dal mellett számos, ma már kevéssé ismert, 19. századi népies dallamot is tudott. Mosonyi József igen régies facsapos támburán játszott. Az I. világháború előtt négy—öt tagú tamburazenekara volt Hangszerét halála előtt az István Király Múzeum néprajzi gyűjteményére hagyta. A kötetben szereplő 15 dallama közül egyik régi stílusú szerelmi dalát így énekelte: A babám kertjébe. Vagyon egy cidrusfa. Ahhoz vágyon kőivel. Egy szép pej paripa. Pántlika kantárja. Arany a zablája. Kedves kisangyalom. Te vagy a gazdája. Kurtafarkú fecske. Szép barna menyecske. Honnan jöttél ide. Az idegen földre? Nem jöttem én gyalog. A gőzkocsi hozott. Babám két szemet. Idecsalogatott. A Béres vagyok, béres megjelenését kísérő várakozás, érdeklődés, majd a siker azt bizonyította, hogy a Fejér Megye Néprajza könyvsorozat, amelyben könyve megjelent, valós igényt elégít ki. szükség van rá E felismeréstől is hajtva Pesovár Ferenc még nagyobb munkakedvvel, energiával kezdte el a sorozat második kötetének, a Fejér megyei néptáncokról szóló összefoglalásának készítését, amikor 1983 februárjának utolsó vasárnapján elragadta közülünk a halál. Pesovár Ferenc fő kutatási területe a néptánc volt. Az 1950-es években néhány néprajzkutató barátjával kezdte el a magyar népterület néptáncainak tervszerű, módszeres feltárását, összegyűjtését, filmezését. Három évtizedes kitartó munka eredményeként ez a kis kutatócsoport azt, tette a népi táncokkal, amit Bartók és Kodály a népzenével: felkutatta, rögzítette, rendszerezte, majd publikációkon, koreográfiákon és a táncházmozgalmon keresztül beépítette azt a mai műveltségbe. E munka során Pesovár Ferenc a szatmári, somogyi, Fejér megyei táncok összegyűjtésével szerzett elévülhetetlen érdemeket. Az 1950- es évek végén elkészítette ,egy Fejér megyei falu. Alap néptánc monográfiájától jelentette meg a Néptáncpedagógusok Kiskönyvtárában népünk táncéletének első összefoglalását, a Magyar Néprajzi Lexikon köteteibe közel száz néptánc címszót írt, a Zeneműkiadónál 1980- ban napvilágot látott Magyar néptánchagyományok című kötet egyik szerzője volt. Az országos jelentőségű kutatások mellett Pesovár Ferenc igazi népművelőként, a Fejér Megyei Népi Együttes néprajzi szaktanácsadójaként is dolgozott. Aki mindezt tudta róla, s már ismerte a Fejér megyei népdalokról, népzenéről írt munkáját, az örült, hogy megadatott neki a Fejér megyei néptáncokról szóló könyv megírásának, kiadásának a lehetősége. Ezt az örömünket törte ketté a korai halál. Ebben a helyzetben munkatársai barátai nem tehettek mást, korábbi tanulmányait, cikkeit gyűjtötték öszsze, jelentették meg A juhait kereső pásztor, Fejér megyei néptáncok címmel. A cím magyarázatra szorul: Pesovár Ferenc egyik kedves témájára, egy dramatikus néptáncra, táncpantomimra utal 1982-ben ezt mondta róla egy vele készített interjúban. ..A táncpantomim dallamára tesz utalást Balassi Bálint az egyik Júlia versében, Az oláh lány nótájára, amelyben az elveszett juhait keresi. ■ . Erre vonatkozóan az egyetemen egyik professzoromtól hallottam, hogy Kunszentmiklóson egy ilyen táncpantomimot a harmincas években rögzítettek, Lajtha Lászlóval és Gönyei Sándorral, és később már érdekelt, hogy hátha másutt is megvan. És hát Fejér megyében is érdeklődtem, mert hát azért legsűrűbben itt járkáltam. Itt rá is találtam több helyen magára a dallamra is sőt magára a táncra is, a táncpantomimra is, amit a lakodalmakban szoktak előadni Perkátán. Idősebb emberek ismerték .. . Két részből áll. Egy siratórészből, amikor megjátsszák a lakodalmakban, a férfiak megjátszszák ... A cigányok muzsikálnak, és akkor a férfiak közül egy mondja a szöveget. Pantomimikusan siratják, keresik és amikor úgy vélik, hogy megtalálják, akkor örömükben táncra perdülnek, és akkor ezt a régi típusú ugrós táncot járják, aminek az elnevezése Perkátán már verbung ...” Idézzük a kötetből a kecskéit kereső oláh leány történetét a perkátai Paraszt Bach József és zenekara előadásában. Előadás közben egy férfi a szöveget mondja, egy másik a keserves dallam közben az arcát törölgeti, sír, jajgat, majd a verbunk zenére táncol: Elvesztette az oláh lány a kecskéit! Elvesztette az oláh leány a kecskéit, elindul keresni, nagyon elszöntyömpörödött. (A keserves dallamára.) Megy, mendegélt, keresi Hantos felé Melkutnak, valamit látott ám mozogni. Nagyon megörült az oláh leány, hogy látott valamit. Csípd meg, fogd meg ereggy utána! (A verbunk dallamára.) Hát mikor odaér, megy, nézi, nagyon elcsömpörödött. Nem az volt, hanem egy pörkölt tuskó így nagyon hát elszöntyömpörödött. Sirassa az oláh leány, sirassa. (A keserves dallamára.) Na hát, most igazán látott ám valamit, nagyon megörült. Valamit látott ám mozogni a bukorba. Ereggy utána, csípd meg, fogd meg! (A verbunk dallamára.) Hát mikor odaér, megy ám Hantosnak, neki Szógaházának. Hát lássa ám, nem az övé, egy nagy fekete kandisznó volt. Így nagyon elszöntyömpörödött. (A keserves dallamára.) Na, most előbb megy Szógaháza felé. Nagyon megörült, igazán látott ám a bokorba valami mozgást Breggy utána, csípd meg, fogd meg! (A verbunk dallamára.) Hát mikor odaér, nem az vót, hanem a kanász szerelmeskedett a menyecskéjével. Nagyon elszöntyömpörödött. (A keserves dallamára.) Na hát, most amint megy Merkutnak, nagyon megörült, mert igazán látott már valamit. Ereggy utána, csípd meg, fogd meg! (A verbunk dallamára.) Megvan a kecske, a bőgős meg a bak! Bevezetőnek szánták a kötet összeállítói Pesovár Ferenc Néptánckutatás Fejér megyében című cikkét, amelyben így jellemzi Fejér megye néptánckincsét: „Fejér megye parasztsága, így a hajdani uradalmi cselédség is néptánckincsünk összképének kialakításához nagyon sok értékes anyagot őrzött meg. Az is tanulságos, hogy elsősorban nem az újabb táncokról (pl. csárdás) végezhettünk megfigyeléseket — bár ezek egyszerű formákban még a mai napig is élnek. A régi táncunk az ugrós tanulmányozható itt szinte valamennyi eddig ismert megjelenési formájában: szóló, páros, négyes ún. csillagforma csoportos köralak stb. Tehát a középkorban is már ismert táncformák megjelenésétől a nyugati, későbbi hatást mutató kontratánc alakzatokig minden megtalálható változatosságra utal a sokféle népi elnevezés is: „ugrós”, „ugráló”, „háromugrálós”, „magyar ugrálós”, „verbunk”, „bérestánc”, „mulató”, „kanizsatánc” stb. Amennyiben az ugrás motívumait eszközök fölött, így keresztbe helyezett botok vagy földre helyezett üvegek között járták, akkor „kanásztánc”-nak vagy „kanászos”-nak, „üvegtánc”nak, „üvegcsárdás”-nak, „üvegverbunk”-nak nevezték. Az üveggel a fejen járt változatainak rendkívül virtuóz és dinamikus formái figyelhetők meg. Az ugrós tánc kikristályosodott, visszatérően ismétlődő összetett négy-öttagú motívumai mellett a változatos ritmikájú és mozdulatú, valószínűleg régebbi rögtönzött típusai gyakoriak. Sajátos egyérti szint képvisel például az alapiak ugrása, a perkátaiak verbunkja és a jerőiek üvegcsárdása. Az utóbbiban már csak az elnevezés őrzi a hajdani eszközhasználatot, az üvegnek ma már semmi szerepe nincs. Ugyanehhez a tánccsaládhoz kapcsolódnak az e vidéken is kedvelt söprűvel, sapkával és kendővel járt táncváltozatok. A kendőstáncot Perkáta környékén dallamának a szövege alapján „sudridom”-nak nevezik. Az ilyen jellegű táncokat Fejér megye északi részén „takácstánc” néven is ismerik.” A bevezető írás után három szöveges és két adattári fejezetre tagolódik a könyv. Az első, Népélet, népszokások című fejezetben Székesfehérvár, a Velencei-tó néprajzáról és a mohai farsangi népszokásról, a tikverőzésről olvashatunk. Ezek nem kifejezetten néptánc cikkek, de bennük Pesovár Ferenc Székesfehérvár és a Velencei-tó környékének néptáncait, táncéletét, táncos népszokásait is összefoglalta. A második, Fejér megye tánchagyománya és tánctípusai a magyar tánckultúrában című fejezetben a dunántúli táncdialektus jellemzése után a Pesovár Ferenc által olyan sokat kutatott kanásztáncról, ugrósról, seprűtáncról és a kötetnek címet adó juhait kereső pásztor táncáról olvashatunk. A harmadik, A Mezőföld táncélete és táncai című fejezetbe a mezőföldi tánchagyományok rövid öszszefoglalása és egy mezőföldi falu, Alap néptánc monográfiája került. Az egyik adattári fejezetben a vizsgált táncokhoz kapcsolódó 56 táncdallam kottáját, a másikban a táncfelírásokat találjuk. Utóbbi fejezetben különösen figyelemre méltó, hogy egymás mellett láthatjuk a táncdallam kottáját, a táncfelírást és a táncról készült fényképet. A munka megjelentetésével Fejér megye méltó módon adózott a több mint negyedszázadon át itt dolgozó Pesovár Ferenc emlékének. Ugyanakkor a Béres vagyok, béressel és A juhait kereső pásztorral olyan könyvek kerültek a népzene- és néptánckutatók, koreográfusok, a pávakörök és a néptáncmozgalom irányítói, a kórustagok, népi táncosok, népművelők, pedagógusok, minden érdeklődő kezébe, amelyek tudományos igénnyel és alapossággal mutatják be Fejér megye gazdag, eltűnése előtt az Utolsó pillanatban Pesovár Ferenc által megmentett népdal- és néptánckincsét. LUKÁCS LÁSZLÓ néprajzkutató Gelencsér Ferenc felvétele Takács Imre Gyászének érted, árva férfi — Pesovár Ferenc emlékére — Akit negyven lány vett körül, aki helyett negyvenegy fiú táncolt, aki helyett én is táncolnék, ha tudnám azt, amit a te főméltóságod tudott — lefeküdtél valamely aszfalt hidegére, de — vélem — szomorú volt a lefekvés, elvesztése volt az te minden örömödnek, beteljesülésednek, mint amikor kitépik a gyermek kezéből a játékot, a mindenség birodalmát amikor elkaszálják, elszántják, elreteszelik előlünk, és vége törekvésednek, a lánc elszakadt. Én a fiúkat táncoltatom, a síró dámvadakat, a lányokat énekeltetném, a lehullt madárkákat, csak ez így már halott és hűtőházas, agyafúrt igazgatása minden volt szépségnek... 1983. febr. 27.