Fejér Megyei Hírlap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

On­.Ai. Anyák napi ünnepség a Parlamentben Az édesanyákat köszöntötték szombaton a Parlament kong­resszusi termében. A Magyar Vöröskereszt országos vezető­sége és a Magyar Nők Országos Tanácsa közös, az anyaság társadalmi megbecsülését jelképező rendezvényére hatszáz vendéget hívtak meg: többgyerekes anyákat, a mások gyer­mekeit nevelő anyákat és sok nehézséget vállaló nagymamá­kat. A központi ünnepséget Hantos János, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára nyitotta meg, majd Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára a Központi Bizottság nevé­ben köszöntötte az anyákat, a nagymamákat. Ünnepi be­szédében utalt arra, hogy az utóbbi időkben sokat beszé­lünk a nehézségekről, válság­ról, problémákról, ám belső indíttatásból is köte­lességünk, hogy a nehéz és súlyos szavak mellett a tisz­teletet és szeretetet kifejező szavakat is használjuk, ami­kor a terheket is viselő, s ugyanakkor a család legfőbb bázisát jelentő édesanyákról szólunk. A családdal kapcso­latban kijelentette: sokan megjósolták annak válságát, de szerepét nem válthatja fel másik sejt. Család volt, van és lesz, nemzetünk alap­ja, alkotó sejtje. Hibát köve­tünk el, ha nem gondolko­dunk, nem gondoskodunk eléggé a családról. Berecz János a továbbiak­ban felidézte a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1945-ben, Párizsiban elfoga­dott határozatát, amelyben a nők harcra hívtak fel azért, hogy az egész világon tartós legyen a béke, a család léte­zésének legfontosabb felté­tele". A Központi Bizottság tit­kára­­ezután a haza állapotá­ról beszélt, elismerve, hogy a haza nehéz megpróbálta­tásokat is ró ránk néha. Ilyen időszak van most. Vál­tozásokra, reformra van szükség, amit a közmegegye­zés alapján kell véghezvin­ni. Végül a magyar édes­anyákat kér­te, támogassák a párt törekvéseit, mert nem önmagáért, hanem a magyar népért, a jelenért, a jövőért vállalja a felelősséget. A magyar nép nagy erejét pe­dig elsősorban a magyar édesanyák, törekvéseik, az általuk szült és nevelt gyer­mekek jelentik. Nemzetközi élet- Társadalompolitika Különleges teljhatalom a lengyel kormánynak A lengyel kormány javas­latára a lengyel parlament elnöksége május 11-re ösz­­szehívta a Szejmet. Itt dön­teni fognak arról, hogy kü­lönleges teljhatalommal ru­házzák fel a kormányt az árak és a bérek rohamos nö­vekedésének, az infláció fel­­gyorsulásának megfékezé­sére, a gazdasági egyensúly helyreállításának meggyorsí­tására, a gazdasági reform 2. szakaszának következetes megvalósítására. A kormánynak szánt rend­kívüli teljhatalom célja te­hát a kedvezőtlen tendenciák megfékezése, a reform dina­mizmusának biztosítása. Amennyire tudni lehet, sem­mi esetre sem azért kíván­nak ehhez a végső eszközhöz nyúlni, hogy gátat vessenek a gazdasági rendszer meg­újítását és a társadalmi élet demokratizálását célzó úgy­nevezett „megújulási” prog­ramnak. Éppen ellenkezőleg azt szeretnék elérni, hogy a kormány a parlament által ráruházott jogkörrel a lehető leggyorsabban háríthasson el minden, e program megvaló­sítását akadályozó társadal­mi, politikai és gazdasági tényezőt. Egy hónappal a moszkvai csúcs előtt A csúcsdiplomáciát gyak­ran hasonlítják valódi csú­csok megmászásához, s az előkészítő munkát végző magas beosztású diplomatá­kat a nepáli hegyivezetők­höz, a serpákhoz. Ez egyál­talán nem tiszteletlenség vagy lebecsülés, hiszen ezek a vezetők viszik vállukon a terheket, készítenek tábor­helyeket különböző magas­ságokban, s­ könnyítik meg azoknak a sztár-hegymá­szóknak a dolgát, akik végül kitűzik a zászlót az oromra. Egy hónappal a moszk­vai csúcs előtt alaposan megszaporodott a „serpák” dolga. Genfben megfeszített munka folyik azon a szerző­dés­csomagon, amely a ha­dászati támadó fegyverrend­szerek ötvenszázalékos csökkentését tartalmazná. A hírek szerint öt okmányról van szó: az alapszerződésről, a kölcsönös adatközlésről, az ellenőrzés módozatairól, a leszerelendő fegyverek, eszközök megsemmisítéséről, valamint az űrfegyverkezés­sel kapcsolatos megállapo­dásról. Úgy hírlik, az első négy okmány fogalmazványa kész, de mintegy ezerkét­száz (!) vitás, úgynevezett zárójeles szövegrész maradt, az ötödik pedig még vázában sem létezik. Igen kicsi már a valószínűsége annak, hogy mindez május végére készen álljon aláírásra. A közbeik­tatott újabb Sevardnadzej Shultz találkozó sem ígér csodát. Zavarta a légkört, hogy Reagan elnök néhány esetben újra elragadtatta magát a régi retorikától, amire a TASZSZ szovjet hírügynökség igen határozot­tan válaszolt, és az amerikai szóvivő magyarázta a ma­­gyarázandókat. . . A nehézségek valós felmé­résével együtt — még ha a szerződések nem készülnek is el — Moszkvában komoly előrelépések történhetnek. Tisztázhatnak bizonyos vitá­kat, biztosíthatják a tárgya­lások folyamatosságát a le­szerelést illetően is, a többi témákban is. Hiszen az el­múlt napokban szovjet— amerikai megbeszélések zaj­lottak Párizsban a kambo­dzsai kérdésről, (egyelőre megszakadtak a közvetlenül érintett felek tárgyalásai), Rómában Közép-Amerikáról (ott viszont, nem kevés hu­zavona után, Managuában ültek asztalhoz a sandinista kormány, illetve a kontrák képviselői, de várható egy találkozó. S a francia fővá­rosban az emberjogi és hu­manitárius ügyekről. Természetesen továbbra is napirenden szerepel Afga­nisztán problémája. A hírek ellentmondásosak. Szervező­dik az ENSZ ellenőrző gépe­zete, és két hét múlva meg­kezdődik a szovjet alakula­tok kivonulása. Nadzsibullah elnök ezzel kapcsolatban ki­jelentette, hogy a kivont csapatok magukkal viszik fegyverzetüket is. Ez a köz­lés azért lényeges, mert amerikai részről bejelentet­ték, hogy folytatják a kor­mányellenes erők felfegyver­zését, s indokként a kor­mánycsapatok „túlfegyver­­kezését” említik. Nehezíti a kibontakozást, hogy vissza­utasították a kabuli indít­ványt, miszerint létesítsenek fegyvermentes övezeteket , a pakisztáni—afgán határ tér­ségében. Ennek célja, hogy a menekültek (számukat öt és fél millióra becsülik, ami­kor Afganisztán népessége 17 millió) félelem nélkül ha­zatérhessenek. A jelek sze­rint jut még a moszkvai csúcsra is téma az Afganisz­tán körüli bonyodalmakból. Ami a felemás megnyilat­kozásokat illeti, volt néhány példa rájuk is a héten Nyu­gaton. Genscher, az NSZK külügyminisztere határozot­tan pozitív nyilatkozatban foglalkozott a Szovjetunió­ban zajló átalakulásról, egy­ben vitatkozott a kormány­­koalíció másik szárnyának, a CDU-nak néhány politikusá­val, akik nem ilyen nézete­ket vallanak. Brüsszelben, a NATO leg­utóbbi ülésén a tárgyalások folytatása mellett szálltak síkra, ugyanakkor sürgették, hogy a washingtoni rakéta­megállapodás által nem érin­tett, az 500 kilométer ható­­távolságot meg nem haladó európai atomrakétáknál folytassák, sőt fokozzák a készültséget. Tehát tárgyal­ni, de fegyverkezni, vagy megfordíthatjuk a sorren­det: fegyverkezni, de tár­gyalni. Ez az álláspont sem könnyíti a „serpák” dol­gát . . Réti Ervin Magyar-brit kapcsolatok Magyarország és Nagy- Britannia kapcsolatainak legújabbkori történetét átte­kintve leginkább talán a jó értelemben vett állandóság, folyamatosság emelhető ki. Államközi kapcsolataink hosszú évek óta rendezettek, problémáktól mentesek, s e megállapítás jelentőségét csak aláhúzza, hogy ez a két ország viszonyában akkor is igaznak bizonyult, amikor az 1980-as évtized elején a kelet—nyugati kapcsolatok­ban jókora törést szenvedett az enyhülés folyamata. Sőt, éppen ekkor — 1984 elején — került sor Margaret Tha­tcher brit miniszterelnök magyarországi látogatására. Az akkor méltán nagy nem­zetközi visszhangot keltett találkozót követően a kap­csolatok fejlesztésének nem kevésbé fontos állomása volt Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának 1985 őszi nagy­­britanniai útja. Immár tehát a legfelső színtű politikai érintkezések is rendszeressé váltak, hiszen a két korábbi megbeszélés folytatásának is tekinthető Grósz Károly mi­niszterelnök közelgő nagy­­britanniai látogatása. Magyar álláspont szerint mindkét részről igen sokat kell még tenni azért, hogy a gazdasági együttműködést is magasabb szintre emelhes­sük. A két ország nagysága, s ipari fejlettsége közötti kü­lönbség sem indokolhatja a belenyugvást abba, hogy Nagy-Britannia külkereske­delmében csupán 0,1 száza­lékkal részesedik Magyaror­szág. Tavaly mintegy 100 millió font értékű árut im­portáltunk a szigetországból, s 83 millió font volt az oda irányuló export értéke. Bár az egyensúly még mindig a brit fél javára tolódik el, az utóbbi években sikeres erő­feszítéseket tettek a magyar vállalatok a kivitel fokozásá­ra. A többi között ezt a fo­lyamatot hivatott tovább erősíteni a kormányfői láto­gatás is, amit az is jelez, hogy Grósz Károly kíséreté­ben a tervek szerint helyet kap több, a kétoldalú koope­rációban érdekelt nagyválla­latunk vezetője is. A magyar és angol gazdasági szakem­berek egyaránt úgy látják, hogy a jelenleg érvényben lévő 12 kooperációs szerző­dés, illetve a két, Magyaror­szágon és nyolc, Nagy-Bri­­tanniában működő vegyes­vállalat számát tovább lehet gyarapítani. Az érintett magyar cégek néhány jelentősebb terű­ be­ruházás megvalósításában is szívesen részt vállalnának, így például a vasútrekonst­rukciós és az erőműfejlesz­tési program, valamint a La Manche-csatorna alatt ter­vezett alagút kivitelezésé­ben. A konkrét üzletkötések persze végső soron a magyar ajánlatok versenyképességé­től, rugalmasságától függ­nek majd, a politika ehhez csak ösztönzést adhat, ked­vezőbb légkört teremthet, a magyar partnerek iránti bi­zalmat erősítheti. S ez az egyik — nem is titkolt — célja a látogatásnak, amely­nek során a kormány elnöke „első kézből” adhat tájé­koztatást a stabilizációs és kibontakozási programról, a magyar ipar szerkezetátala­kítási törekvéseiről, a re­formpolitika továbbvitelének szándékáról. Arra is alkal­mat teremthetnek a különbö­ző megbeszélések, a brit üz­leti körök vezető képviselői­vel tervezett találkozók, hogy a szigetországbeli partnerek pontosabb képet kapjanak a külföldi tőke magyarországi működését könnyítő intéz­kedéseinkről. A két ország egyébként a brit külügymi­niszter tavalyi látogatása al­kalmával kötött kölcsönös beruházásvédelmi egyez­ményt. A mostani látogatás napirendjén pedig növényvé­delmi és állategészségügyi megállapodás aláírása is szerepel, ez közvetve a már jelenleg is jelentős magyar élelmiszerexport további nö­velését segítheti, a szállítá­sokkal kapcsolatos előírások egységesítésével. A két ország közötti ide­genforgalom számokban mérve viszonylag szerény, de dinamikusan fejlődik: ta­valy mintegy 50 ezer brit ál­lampolgár kereste fel hazán­kat, s 20 ezer­­magyar látoga­tott Angliába, mindkét vi­szonylatban 18 százalékkal többen, mint az előző eszten­dőben. A továbblépéshez azonban a magyar álláspont szerint szükség lenne a brit hatóságok vízumkiadási gyakorlatának könnyítésére is; a turistavízumért fize­tendő magas összeg az egyé­ni látogatókat, a hosszas vá­rakozási idő pedig az üzleti útra készülőket gátolja meg esetenként az utazásban. A megbeszéléseken minden bizonnyal szóba kerülnek a világpolitika kérdései is. A két kormány külpolitikai ál­láspontja sok tekintetben el­tér, ám a felső szintű véle­ménycsere mindenképpen hasznos, — miként Kádár János 1985-ben Londonban kifejtette — kölcsönösen érdekeltek vagyunk a kelet —nyugati párbeszéd tovább­vitelében, a nemzetközi fe­szültség csökkentésében. EJÉR MEGYEI HÍRLAP- 1930 MÁJUS S HÉTFŐ KISZ-küldöttértekezlet Dunaújvárosban A KISZ Dunaújvárosi Vá­rosi Bizottsága küldöttérte­kezletet tartott szombaton, amelyen részt vett Mádlné dr. Maár Ilona, az MSZMP Dunaújvárosi Városi Bizott­ságának első titkára és Kra­­csun Csaba, a KISZ Fejér Megyei Bizottságának első titkára is. A küldöttértekezlet össze­hívását a városi KISZ-bizott­­ság testületének újraválasz­tása indokolta. Az 1986-os választás óta eltelt két év alatt a testület 12 választott, illetve delegált tagjából 1­­en cserélődtek ki. Az érte­kezlet 120 küldötte elsőként Kapás Zsolt, a leköszönő tit­kár beszámolóját hallgatta meg. kritikusan elemezte a a tárgyalt időszak tevékeny­ségét, szólt a testületben le­zajlott fluktuáció okairól, amely végül is rendkívüli gyűlés összehívásához veze­tett. Alkalmatlanság, lakó­helyváltozás, munkahelyi el­foglaltság, családi élet gond­jai hangzottak el az okok fel­sorolásában, valamint szó esett arról, hogy sok eset­ben a munkahelyi vezetők nem támogatják megfelelően a mozgalmi munkából részt­­vállalókat. A dunaújvárosiak testületi munkája is magán hordozta az ifjúsági szövetség vala­mennyi valós problémáját. A munkabizottságok tevékeny­ségét mindvégig áthatotta az aktívák hiánya. A csökkenő aktívagárdával sok próbál­kozás történt, azonban a munkát nem tükrözi kézzel­fogható eredmény. Legna­gyobb hiányosságként tart­ják számon, hogy a testület nem tartott megfelelő kap­csolatot a tagsággal. A beszámolók és a hozzá­szólások után került sor a választásokra. A jelölőbi­zottság két jelöltet javasolt a titkári funkcióra Kapás Zsolt, a városi bizottság ed­digi titkára, valamint Laczi Zoltán, a városi bizottság politikai munkatársa szemé­lyében. A választások ered­ményeként újra Kapás Zsolt lett a KISZ Dunaújvárosi Bizottságának titkára. Meg­választották a testületi ta­gokat is, a korábbi 17 he­lyett ezentúl 15 taggal mű­ködik a városi bizottság. A KISZ Fejér Megyei Bizott­sága tagjának Horváth Judi­­tot, a Münnich Gimnázium másodikos tanulóját és Ka­pás Zsoltot választották meg. V. I. Élüzem a VOR Dunaújvárosi Gyára Szombaton délután ün­nepséget tartottak a VOR Dunaújvárosi Gyárának dol­gozói. Tassy Sándor igazga­tó beszédében összefoglalta a tavaszi esztendő munkáját, annak eredményeit, szólt az exporttermékek kifogástalan minőségéről. Kiemelte a kol­lektív szellem erejét a bri­gádok mozgósító képességét. Dobrotka László vezér­­igazgató elismerően szólt a dunaújvárosi kollektíva kö­vetkezetes és színvonalas munkájáról, majd átadta az élüzem címet tanúsító okle­velet Tassy Sándornak. Jubileumi hét • •Ötvenéves a Május I. Általános Iskola Ünnepi hét kezdődött teg­nap délután, látványos megnyitóval a székesfehér­vári Május 1. Általános Iskolában, abból az alka­lomból, hogy ötven évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, az akkori Székesfehérvár legnagyobb, legkorszerűbb elemi iskolájaként. Az ünnepség vendégei között ott voltak az ötven éve végzett, első nyolcadik osztály tanulói — ők egy évet jártak az ,,új iskolá­ba”, meghívót kaptak az­­intézmény nyugdíjas peda­gógusai, régi tanítványai, akik közül soknak, gyer­mekei, unokái is ebben az iskolában jártak, járják a nyolc osztályt. Balsay István, Székesfe­hérvár tanácselnöke idézte fel ünnepi beszédében az oktatási intézmény múlt­ját, hagyományteremtő sze­repét "a város pedagógiai közéletében. Az ünnepen a kisdobo­sok és az úttörők látványos műsora után a negyven­éves úttörőcsapatnak Mik­lós Gábor városi úttörőel­nök „Kiváló úttörőmunká­ért" kitüntetést adott át. Az egész héten tartó ren­dezvénysorozat keretében ma délelőtt iskolatörténeti kiállítás nyílik, tartanak diák—öregdiák találkozót, sportversenyeket — meg­annyi programot, amelyre emlékezni lehet — újabb ötven év múlva. ENSZ-megfigyelők Kabulban Vasárnap ENSZ-megfi­­gyelők érkeztek Kabulba, Rauli Helminen finn tábor­nok és Renon Sevan ciprusi ENSZ-diplomata vezetésével. A csoport azt a feladatot kapta, hogy kísérje figye­lemmel az afganisztáni vál­ság megoldásáról kötött genfi megállapodás végrehaj­tását. Mostani útjuk során egy hetet töltenek tárgyalások­kal Kabulban. IÉ@!i1«318}! BÖNGÉSZDE A MŰSZAKI OSZTÁLYON! május 2-tol amíg a kés/let tart háztartási cikkek óriási áron­* ed­mén­ny­el! DULY A robogó 50 cm!~es!­ó hónap garancia! bukósisak év rendszám nélkül használhato! 7210 Ft. Ha OTP-re vásárolja, csak 2000 Ft az előleg! Diszkont Áruház Szivar, Tobak u. II.

Next