Fejér Megyei Hírlap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-21 / 252. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1988. OKTÓBER 21. PÉNTEK Taxis búcsú és tiszteletadás Harangok és kürtök szól­tak Héger Ferencért. Tegnap délután, a székesfehérvári Sóstói temető katolikus káp­lánja előtt felravatalozott koporsót ezrek és ezrek vet­ték körül. A szertartás dél­után három órakor kezdő­dött, de a gyászolók sokasága már kora reggel útnak indult , hiszen ismerős és ismeret­len taxis kollégák jöttek el e kis ország messzi végeiről, hogy osztozzanak a gyászban, hogy kifejezzék együttérzésü­ket a családdal, hogy kifejez­zék szolidaritásukat, össze­tartozásukat a taxisok határ­tól határig érő családjával. A városban a City-taxi gépkocsivezetői, szervezői várták a szomorú esemény résztvevőit. — Az utolsó három nap és éjszaka egybefolyt, körbete­lefonáltunk és körbe­cébéz­­tünk minden társaságot, akik részvételi szándékukat je­lezték, hogy hol, mikor vár­juk őket, milyen elhelyezést, parkolási lehetőséget tudunk biztosítani — mondja a fel­készülésről a „City 66”-os, Micheller József, aki a te­metés helyszínén fogadta az érkezőket. Déli egy órától négy gyüle­kezési pontról érkeztek, vé­gig a városon a feketével fel­szalagozott gépkocsik. Ki­lencven percen át végelátha­tatlan sorban gurultak a Vi­­deoton-pálya parkolóhelyeire és a Csíkvári út környékén fellelhető parkolókba; két­ezer (vagy tán több) autó szorult össze, lökhárítótól lökhárítóig. , Feketébe öltözött idősebb férfiak, ünneplőt öltött fia­talabbak szálltak ki a ko­csikból, az eddig csak hang­ról ismert kollégák szorítot­tak kezet. Egy ismeretlen kolléga, egy soha nem látott ismerős erőszakos halála nemcsak a félelmet, hanem az összetartozás érzését is megerősítette bennük. Egyikük, egy javakorabeli férfi Pécsről azt mondta: — Gyászolni jöttünk, együttérzésünket kifejezni, mert mi is fekhetnénk ott.. . — intett a kápolna felé. A hosszú kocsisorban fel­­feltűnik egy tisztára sikált több tonnás teherautó, csak az, hogy a konvojban jön­ a tompított fényszórói, s persze az antennáján lobogó gyász­szalag mutatja hogy az ide­­sereglett csapathoz tartozik. Valahonnan a Dél-Alföldről indult. — A személytaxisok is a munkaeszközükkel jöttek. Nekem ez a munkaeszközöm, miért szálltam volna át más kocsira? Külön parkolóhelyet kap­nak a koszorúkat szállító gépkocsik, temérdek a virág. Búcsúzó sorok s selyemsza­lagokon, de sokan még külön is kisebb csokrokat vagy akár csak egy szál virágot a kezükben fogva gyalogolnak több száz métereken, hogy leróhassák kegyeletüket. Kisebb csoportokba verőd­ve beszélgetnek az egy hely­ről érkezők, meg azok, akik egymást bevárva szó szerint az úton ismerkedtek meg. Hiszen ahhoz, hogy egyidő­ben és rendben befuthasson mind a négy égtáj felől az egymás mögé sorakozott ta­xioszlop, meg kellett várniuk egymást. Az Alföldről és a Dél-Dunántúlról jövőket a dunaújvárosi taxisok Sere­gélyesnél várták be, onnan robogtak Székesfehérvár fe­lé. A parkolóbeli beszélgeté­seken sokszor elhangzik a szó: biztonság. Sok-sok tör­ténetet mesélnek szerencsés véget ért támadásról, nem fi­zető, durva utasokról, meg­oldást keresnek, jóllehet iga­zi megoldást nem találtak még a biztonságukért maguk sem. A katolikus egyház szertar­tásának rendje szerint pap búcsúzik az elhunyttól, akit a sírig kísér a taxis szolida­ritás. A bibliai Ábel sorsát idézi a gyászbeszéd. A fehér­vári taxis kollégák nevében a City fuvarvállaló iroda ve­zetője búcsúzik, a döbbenet és a mély részvét hangján. A gyászmenet lassan a sír­hoz indul, s mintha az ég is sírna, nagy cseppekben el­ered az eső. A rövid időre gazdátlanul hagyott gépko­csikba visszaülnek vezetőik. Felkapcsolják a lámpákat, világítanak a „taxi” feliratok, s adott jelre, három óra negyvenkilenc perckor meg­szólalnak a kürtök. Egy per­cen át kétezer duda szól, hangjuk elnyomja a koporsó­ra hulló göröngyök tompa pufogását. * Amilyen rendben és fe­gyelmezetten érkeztek, úgy sorakoznak fel a konvojok, hogy hazafelé induljanak. A kísérő motoros rendőrök — csakúgy mint idefelé — is­mét az élre állnak, át a vá­roson az autópályára, a fő­­utakra vezetik a hosszú ko­csisort. Utoljára a fehérváriak ma­radnak, elvonulnak a Volán taxi képviselői, a túrások, a szervezeten kívüli „mezítlá­basok”, legvégül a City-sek, akik elhatározták, hogy Hé­ger Ferenc kocsijának a szá­mát, a 46-ost sohasem adják már senkinek. Móré Erzsébet A Kiosz személy- és teher­fuvarozó országos szakmai tagozatának vezetősége és a budapesti magántaxis szer­vezetek felhívására a taxisok kürtszóval adóznak a napok­ban meggyilkolt társuk. Hé­ger Ferenc emlékének­­ te­metése napján. Csütörtökön 15.20 órakor azok a taxisok, akik tehették, megálltak, s a többiek menet közben szólal­tatták meg 15 másodpercre kürtjeiket. A városban jár­művel utazók és a gyalogo­sok közül is sokakat várat­lanul ért a demonstráció, a leállások miatt kisebb torló­dások alakultak ki. (MTI) Akiért a kürtök szóltak Krupp-Vidra bemutató Korszerű forgácsoló­szerszámok A Gépipari Tudományos Egyesület Videoton szak­osztálya „Korszerű meg­munkálási eljárások” cím­mel területi szimpóziumot rendezett Székesfehérváron csütörtök délelőtt. A Video­ton Oktatási Központjában több mint félszáz, elsősor­ban gépipari technológus és gyártó szakember vett részt a tanácskozáson, ahol bevezetőjében Lévai And­rás a Videoton Automati­ka Közös Vállalat műszaki igazgatója a műszaki fej­­lesztés döntő szerepét hang­súlyozta. Jól bevált hagyomány a GTE szervezeténél,­­ hogy élvonalbeli tőkés cégek ad­nak lehetőséget újdonsága­ik megismertetésére. Ezút­tal az igen drága, nagy tel­jesítményű és korszerű gyártóberendezések alkal­mazásának „gyenge pont­jához”, a megfelelő szer­számok kifejlesztéséhez és vásárlásához kaptak hasz­nos segítséget, tanácsot és ismertették az újdonságo­­kat. A Krupp-Widia cég képviselői, többek között Gerd Staffel, a világcég osztrák leányvállalatának vezetője beszélt a forgácso­ló és forgácsolás nélküli alakító eljárásokhoz aján­lott szerszámaikról, s az újdonságokat videón is be­mutatták. Kérem, segítsenek! Olaj a tűzre, de ki hozza haza? Nem találtam statisztikai adatot arra, vajon hány me­gyei háztartásban tüzelnek fűtőolajjal. A számok híján megbecsülni sem tudom, hány idős ember fordulhatott volna szerkesztőségünkhöz hasonló kéréssel: — Kérem segítsenek! Nem találok fuvarost, aki haza­hozza a 300 liter fűtőolajat! Öreg, beteg vagyok, a ka­rom, a lábam nem bírja a cipekedést, télen a szenet, a fát nem tudom behordani, ezért vettem azt a kis olaj­­kályhát. Arra elég, hogy be­­fűtse a kis szobámat. Mind­össze háromszáz liter kelle­ne, de senki nem vállalja. Drága a fuvar is, azért sze­retném egyben kihozatni. Kevés a nyugdíjam. A néni mindezeket a szer­kesztőség folyosóján mondta el, mert nem tudta hová for­duljon. Megvallom, én is tanácstalan voltam. Emlé­keztem, hogy egy-két évvel ezelőtt volt egy magánfuva­rozó, akinek segíteni kellett, hogy megkapja az engedélyt a fűtőolaj-szállításra. Ehhez ugyanis speciálisan felkészí­tett, valamint tűzrendészeti­­leg biztonságos, levizsgázta­tott autó szükséges. Akko­riban szűnt meg a Fodrász Szövetkezet Rakéta részlege, a kocsit ez a fiatalember kapta meg üzemeltetésre. Azelőtt a Rakéta gázpalac­kot, fűtőolajat is szállított. Bár nem volt könnyű kap­csolatot találni a fuvarossal­, sikerült. — Ezek a fuvarok nem gazdaságosak, meg nem is keresnek meg a szállíttatók. Ezután fordultam a ta­nácshoz. A városi tanács vb termelésellátás-felügyeleti osztályának vezetője meg­ígérte, kéréssel fordul a fu­varozókhoz, hátha lesz vala­ki, aki vállal fűtőolaj-szállí­­­tást. (Nem bíztam a dolog­ban, ugyan ki lesz az, aki levizsgáztatja a kocsiját, amikor —­ kockázattal ugyan —­, de vizsga nélkül is szál­lít fűtőolajat.) — Nem sikerült eredményt elérni — mondta később Za­latján Miklósné, tanácsi osz­tályvezető. — A kérésig jutottunk el. Nincs jogosít­ványunk, hogy bárkit szál­lításra kötelezzünk, szabad fuvarvállalás van. A Fodrász Szövetkezet el­nöke Sebestyén László is megígérte, ha meg tudják oldani, fogadják a lakossági megrendeléseket és eljuttat­ják a szállításra levizsgázta­tott kocsi vezetőjének. — Sajnos a levizsgáztatott gépkocsit már leadtuk — mondta az elnök a napok­ban. A fuvaros saját szakál­lára vállalhat ugyan olajfu­varozást, de hivatalosan a szövetkezet nem vehet fel megrendelést. Utolsó — ám a legkézen­fekvőbb megoldásnak az lát­szott — gondoltam én, hogy az Áfor házhoz szállítja a fűtőolajat, hiszen van mérő­­pisztollyal ellátott tankautó­juk, és ha egy utcában, egy községben többen társulnak, kivihetik a megrendelt mennyiséget — a gépkocsi­­vezetőnek is,. megéri jelszó­val, no meg esetleg köteles­ségből­. Tévedtem, az Áfor csak közületeknek szállít és olyan magánszemélyeknek akik földbe tették a több ezer lite­res tartályt, tehát oda érde­mes kimenni. A nyugdíjas hordójába nem mérik bele a két-háromszáz litert. Bár van ilyen bekezdés a vállalati ügyrendben — igaz az árak­kal kapcsolatban, idézem: „Tankjáratos ár alkalma­zandó — ha az­ eladó — a vevő kívánságára — az árut tankautóval a vevő telephe­lyére szállítja és a vevő edényzetébe tölti, feltéve, hogy a vevő azonos termék­ből és azonos helyre egy­szerre legalább 200 litert ren­del. A tankjáratos ár a ház­hoz szállítási díjat magában foglalja.” Igyekeztem az ügyrendet pontosan idézni és ahogy is­mételten elolvastam — ha jól értelmeztem — rájöttem, hogy a szerkesztőségben pa­naszkodó néninek is kivihet­­te volna az Áfor-kocsi a fű­tőolajat. Ők azonban ilyen szolgáltatást nem végeznek, vannak fűtőolajkutak a töl­tőállomásokon, onnan haza lehet szállítani." A napokban még a vén­asszonyok nyarának örül­tünk, otthon pár napja fű­tünk. Viszem a szenet, a fát. És közben lelkiismeretfurda­­lásom van: vajon ki segít azokon az idős embereken, akiknek karja sem a fát, sem a szenet, így a több száz li­ter fűtőolaj hazabiciklizte­­tését sem bírja? K. K. Lakossági szűrés Dunaújvárosban A lakosság egészségi álla­potának feltérképezésére ál­talános szűrővizsgálatot kez­denek a közeljövőben Duna­újvárosban. A vizsgálat idő­pontjáról értesítést kapnak a lakosok, de mód lesz arra is, hogy előzetes egyeztetés alapján, más időpontot vá­lasszon, aki akar. A megjelentekről mellkas röntgen felvétel. EKG felvé­tel készül, amit vérnyomás­mérés, vérvétel, vizeletvizs­gálat, nőknél nőgyógyászati és rákszűrő vizsgálat egészít ki. A komplex vizsgálat ered­ményéről írásban értesítik a megjelenteket. A kifogásta­lan egészségi állapotról épp úgy küldenek tájékoztatást, mint arról, hogy további vizsgálat céljából jelentkez­nie kell az érintettnek a kör­zeti orvosánál. 3. OLDAL Piaci hatások „Ezelőtt másfél évtizeddel még eretnekség lett volna a piaci hatásokat emlegetni a szocialista árutermelésben” — súgta fülembe fontoskodó ismerősöm egy előadáson, ahol az új agrárszabályozás várható hatásairól volt szó. A megjegy­zést az előadónak a következő mondata ihlette: „Néhány to­vábbi lépés a rugalmasabb árformák felé azt célozza, hogy az eddigieknél jobban jussanak érvényre a piaci hatások, s így növekedjen a termelési biztonság.” Igen, végre eljutottunk oda, hogy a piaci hatásokat, a ke­reslet-kínálat vastörvényét nem lehet figyelmen kívül hagy­ni, hiszen ezek a fránya törvényszerűségek még a szocialis­ta termelésre is hatnak. A rugalmasabb árrendszer kialakítását célozzák a kereset­­szabályozás új motívumai, és a mezőgazdaságban az állami támogatások fokozatos leépítése. A kormány illetékesei rá­jöttek, hogy az eddigi állami támogatások torzították a re­ális árakat, ezért is határoztak úgy, hogy 1989-ben, első lép­csőben körülbelül 10 milliárd forint értékű termelési dotá­ció szűnik meg, illetve részben az árakba építik be ezeket. Ehhez persze a külgazdasági kapcsolatok liberalizálódása is szükségeltetik, nevezetesen, hogy kevesebb legyen a meg­kötöttség az export-import viszonyokban. Továbbra is gondot okoz azonban, hogy a mezőgazdasági termelésben felhasznált ipari anyagok árai meghatározók, s ezeknek az árformái a jövőben sem változnak lényegesen. Várható a műtrágya és a fehérje hatósági árszabályozása, takarmánygabonáknál plusz-mínusz tíz százalékkal lehet majd eltérni a hatósági ártól, s a s vágósertésnél is tájékozta­tó centrumár lesz a jelenlegi garantált ár helyett. Egysége­sítésre került továbbá a társadalombiztosítási hozzájárulás, ennek emelése is növeli a termelési költségeket. Növekednek tehát a felvásárlási árak, ezzel összhangban a termelői árak is, és ez a folyamat természetesen érinti majd a fogyasztói árakat is, így némi ürem is vegyül a ter­melői örömök közé. Ha azonban a felvásárlási árak emelése egyben a jobb minőségre is kíván ösztönözni, akkor előbb-utóbb minden­ki megtalálja a számítását, s reméljük, az új agrárszabályo­zók bevezetésénél ez sem lesz elhanyagolható szempont. Gabnai Gábor

Next