Fejér Megyei Hírlap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

Straub Ferenc Brúnó • r • • •• •• a­­r* újévi köszöntője Tisztelt honfitársaim! Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmilliók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondol­juk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást je­lent a fiataloknak és mást az idősebbeknek. A remény és a bizakodás, a tapaszta­lat, a siker és a kudarc él­ményei nagyon más ará­nyokban jelentkeznek a fiatalok és az idősebbek újévi gondolataiban. Ezek­ből a különböző élmények­ből és vágyakból tevődik össze a nemzet közérzete, ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő köve­telményeinek megfelelni. Magyarország és a ma­gyarság nehéz, de sok vo­násában, a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gaz­dag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlő­dés és a társadalmi-politi­kai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, né­pünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban de­mokratikus, szocialista Ma­gyarország megteremtésé­hez. Napjainkban az emberi­ség fő törekvése a béke, a­­ különböző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdeké­­ben egyúttal az emberi jo­gok mind teljesebb érvé­nyesülésének érdekében is. Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II. János Pál pápának — akit egy-két éven belül hazánk vendégeként is tisztelhe­tünk — az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és et­nikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is hangsúlyozva, hogy e jogok biztosítása az álla­mok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak sú­lyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk hatá­rain kívül él, olykor a ki­sebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez minden magyar iránt és nemzeti kulturális érté­künk minden darabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyar­­országon élő nemzetiségek­­etnikumok jogait szavatol­va egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését, fejleszté­sét, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erő­södését. Hazánk nemzetközi te­kintélyének növekedésé­hez azonban — és egyben nemzeti önbecsülésünkhöz — valós alapot csakis a teljesítmény adhat. Az ér­téket teremtő, az értéket termelő emberi munka. Ebben az országban min­dig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesít­ménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, cél­tudatos munkája a törté­nelem legnagyobb viharai­nak közepette is fenntartot­ta ezt a népet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-me­dencében. Ez a nemzet so­kat köszönhet végvári ka­tonáinak, kézműveseinek, városai polgárainak, leg­többet talán falusi paraszt­ságának — egykoron leg­számosabb rétegének, — akik nemcsak földjüket, művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anya­nyelvet is. nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként. Ha ma — a válságok és változások újabb történel­mi szakaszában — erre a számában megcsappant, de jelentőségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Nekik, az új eszten­dőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rá­juk. Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevé­kenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági-termelési váltá­sunk súlyát, jelen munka­lehetőségük elvesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely meg­szerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződs­éggel, mint haszonnal járó elavu­ló technológiáknak, a rossz anyag- és munkael­látásnak. Számukra azt kívánom ebben az új év­ben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégezni a változások­­teremtette feladatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedését is szolgálva. Gazdasági ,és politikai reformfolyamataink sike­re nem kis mértékben függ a szellem embereitől, az értelmiségtől, a különböző területek vezetőitől, az újra fogékony, a kocká­zatokra is kész vállalko­zóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értel­metlenül vesztették becsü­ket az utóbbi évtizedekben. Idei munkájukban vezérel­te őket az a tudat, hogy társadalmunk ráébredt —a­mi, több, rádöbbent! — a szellemi teljesítmény­­kulcs­­fontosságú szerepére, igyekezvén tehetségéhez mérten honorálni azt er­kölcsileg, anyagilag egya­ránt. Tisztelt honfitársaim! A legtöbb, amit kívánha­tok mindannyiunknak, ha­zánk minden polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értel­mében is. Hiszem és val­lom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjával-bajával, az átállás tömérdek fela­datával képes megbirkóz­ni, hanem érett elviselni a demokratizálódás, a politi­kai többszínűség, a legkü­lönfélébb érdekek világos megfogalmazásának alkal­mait is. Úgy képes gazda­sági, politikai és szociális feszültségekkel terhes kor­szakunkban szabadon gon­dolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat, nem az anarchiát véli de­mokráciának, a szabados­ságot szabadságnak. És közben azokat az értékeket sem tagadja meg, melye­ket szocializmus-keresé­sünk közben eddig terem­tettünk. Ugyanakkor bí­zom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös tü­relem és a tennivágyás ve­zérel bennünket. Ezeknek reményében kí­vánok honfitársaimnak­, külföldön élő magyar test­véreinknek, hazánk vala­mennyi barátjának békés, közös és személyes sike­rekben gazdag, — ember­séget, boldogságot hozó — új esztendőt! (MTI) ! Sokan voltak, akik jelképesen „átfutottak" az új esztendőbe. Az ország különböző váro­saiban rendeztek szilveszteri futóversenyt. Immár hagyomány, hogy Agárdon pezsgőfu­tással búcsúztatják az óesztendőt. Az agárdi futóversenyen 300-nál többen álltak rajthoz, felvételünk a 19 kilométeresek indításánál készült. (Tudósításunk a 7. oldalon) Pártdelegáció utazott Kubába Szabó Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csa elnökének vezetésével január 1-jén küldöttség utazott Havannába a kubai forradalom győzelme 30. évfordulójának tiszteletére rendezendő ünnepségekre. A delegációhoz a helyszí­nen csatlakozik Bognár Ist­ván, hazánk havannai nagykövete. A küldöttségi elutazásánál jelen volt Faustino Bento, a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövete. (MTI) FEJÉR MEGYEI i "" lH Pl J Si ex-- UTjTtIfi« lu *^5 ____________| VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hétfő, 1989. január 2. XLV. évfolyam, 1. szám. Ára: 4,30 Ft Székesfehérváron újból megrendezték a hokiszilvesztert. A műjégpályán világhírű sportolók szórakoztatták a közönséget. (Tudósításunk a 7. oldalon) Gorbacsov az amerikai, Reagan a szovjet néphez Politikusok üzenetei Az elmúlt év igen gazdag volt rendkívüli jelentőségű eseményekben — egyebek mellett ezt hangsúlyozta Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő az ameri­kai néphez intézett újévi üzenetében. A szovjet veze­tő emlékeztetett arra, hogy 1988-ban kedvező változások jellemezték a két nemzet, a két álla­m viszonyát. A két­oldalas kapcsolatok mára a korábbinál sokkal dinamiku­­sabbá, emberibbé váltak. — hangsúlyozta Gorbacsov. Megállapította: a két or­szág közelebb került egy­máshoz, s mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjet­unióban sokkal többet k­i tud­­na­k immár a másik félről. A félelem és a gyanakvás lég­körét most már a bizalom a kölcsönös rokonszenv érzé­se kezdi felváltani — tette hozzá A Szovjetunió — mondotta — a kapcsolatok lehető leg­teljesebb kiszélesítése mel­lett van. Reményét fejezte ki aziránt, hogy erről az Egye­sült Államokban is hasonló­képp gondolkodnak, s így —■ fűzte hozzá — derűlátóan te­kint a két ország viszonyá­­na­k jövőbeni alakulása elé. Gorbacsov kifejtette: 1988 úgy marad meg az emberek emlékezetében, mint az az esztendő, amelyben megkez­dődött a legfenyegetőbb fegyverfajta, a nukleáris fegyverek leszerelése. Mind­emellett számos egyéb jele is volt tavaly annak, hogy rendkívül fontos és kedvező irányú változások kezdődtek a világban. Ennek alátá­masztására Gorbacsov meg­említette az afganisztáni vál­­sá­g rendezése felé tett lépé­seket, az iráni—Iraki fronton létrejött fegyvernyugvást, a Délkelet-Ázsiában és Afrika déli részén tapasztalható enyhülő feszültséget. Gorbacsov meleg szavak­kal emlékezett meg az ör­mény katasztrófa nyomán világszerte megnyilvánult együttérzésről és külön is hangot adott a Szovjetunió hálájának a tragédia után tanúsított amerikai segítő­készségért. Végezetül kife­jezte jókívánságait az Egye­sült Államoknak üdvözölte az új esztendő alkalmából az amerikai népet, amelynek békét, egészséget, jólétet ki-,­vánt. Ronald Reagan, az Egye­sült Államok leköszönő el­nöke a szovjet néphez inté­zett újévi üzl­etében kifejez­te reményét, hogy az új esz­tendőben — a két állam kö­zött meglévő nézetkülönbsé­gek ellenére is — folytatód­nak az 1988-­ban megkezdő­dött kedvező folyamatok. Reagan kijelentette: hisz abban, hogy a két ország közötti kapcsolatok tovább javulnak az újonnan béke­ (Folytatás a 2. oldalon) Paksi Atomerőmű A legtöbb energiát 1988-ban adta A Paksi Atomerőmű üzem­be helyezése óta 1988 az első olyan év, amikor már mind a négy blokk egész esztendő­é­ben villamos energiát ter­melt, s így az eddigi legna­gyobb eredményt érte el a korszerű energiabázis. Az el­ső reaktorblokk 1982-ben, a második 1984-ben, a harma­dik 1986-ban, a negyedik pe­dig 1987. augusztus 16-án kezdte meg az energiaterme­lést. Az erőmű 1987. évi terme­lése minden várakozásnak megfelelt, hiszen az előállí­tott 13 milliárd 420 millió ki­lowattóra villamos energia 45 százalékát jelentette a hazai termelésnek. (MTI) ÚJ ÉLET? Ugye hányan tettünk foga­dalmat tegnapelőtt éjjel arra, hogy felhagyunk rossz szoká­sainkkal, nem tesszük többé azt, ami környezetünknek, egészségünknek nem tetszik. Nem dohányzunk ettől a perctől kezdve, nem eszünk zsírosat, nem iszunk nyakló nélkül, nem csaljuk meg fele­ségeinket, férjeinket és még sorolhatnám a „nem"-mel kezdődő fogadalmakat. Egyszóval új életet kezdünk! Évszázadok óta kialakult szokása az embernek, hogy jeles dátumokhoz — például az év utolsó napjához — kö­ti fontos elhatározásait, me­lyek betartására emlékeztet a kalendárium. Milyen egyszerű is lenne a világ, ha egyetlen elhatáro­zással meg tudna változni és új életet lehetne kezdeni. Hi­bás döntéseket feledni lehet­ne, helyükbe ez új életben csakis helyesek kerülnének. Vagy a gazdaság elhibázott lépései egyetlen elhatározás­sal, fogadalommal feledésbe mennének és kizárólag jó ha­tározatok születnének egy je­les dátum utáni fogadalom­mal. Új életet kezdünk, fogad­tuk megannyian december utolsó éjszakáján, holott tud­juk, hogy ez lehetetlen, mert csak egy életünk van és azzal az eggyel kell úgy bánnunk, hogy ne legyen szükség szil­veszteri fogadkozásokra, hisz az is oly­annyira véges. Pintér Antal A Videoton Elektronika Kereskedelmi és Szolgáltató Leány­­vállalat az ország 29 márkaszervizének a gazdája, a Video­ton márkaszervizek vállalták magukra az új, Thomson li­­cenc alapján gyártott színes televíziók garanciális javítását is­ Horváth Sándortól, a márkaszervizek kelet-dunántúli igazgatójától megtudtuk: a korszerű televíziók meghibáso­dása várhatóan jóval alatta marad a hagyományos típuso­kénak, így bizonyára nem sok dolguk akad majd velük a szervizeseknek. Eddig csak minimális, többnyire beállításból, vagy helytelen kezdésből származó apróbb hibák miatt vit­tek vissza a szervizbe készülékeket (Fotó: Gregority Antal)

Next