Fejér Megyei Hírlap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1939. FEBRUÁR 1. SZERDA Húszéves a Szövteber Profi cég az üzletépítésben Húsz évvel ezelőtt a Fejér Megyei Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének választmánya alapította az áfész-ek első közös vállalatát, a Szövbert, amit az üzlethálózat-fejlesztés, beruházás, karbantartás gyors és megbízható teljesítése igényelt. Addig örökös alku tárgya volt a hivatalosan engedélyezett építő-beruházó cégekkel az áruházépítés, a szakadozott bolthálózat rekonstrukciója és korszerűsítése. Az ellátási igény akkor már a régihagyományos felfogásban kedvező eredménnyel aligha volt teljesíthető. A hatvanas évek végén kísérletképpen létrehozott együttműködési szerződések sem adhattak elegendő garanciát a megnövekedett szövetkezeti Sok kötöttséggel Ha rendkívül sok kötöttséggel és méltatlan mellőzéssel működhettek is, de mégis egy biztonságos megoldást jelentett számukra, hiszen az új vállalat az akkori áfészek anyagi erkölcsi támogatását élvezte. Balogh Dániel igazgató, aki nyolc éve áll a cég élén azt rögzítette az igazgató tanács elé készített jelentésében, hogy ma is le a kalappal az alapítók előtt, hiszen aligha került volna tető alá az a négyötezer üzlet a megyében és vált volna lehetségessé a beépített korszerű üzleti technológia. Nélkülük aligha sikeredett volna Fejér megyében az áruházépítési program. Nagyon komoly szerepük volt a Fehérvár Áruház, a dunaújvárosi és az enyingi áruház építésében. Székesfehérváron, a Palotavárosban a szövtebezesek (időközben tervezői jogot is szereztek) közreműködésével épült a megye legnagyobb ABC-üzletháza és a Palotavárosi Étterem is. Ahogyan a kötöttségek oldódtak, tehát nemcsak a működési területen, hanem a szomszédos megyékben is vállalhattak munkát, sikert sikerre halmoztak. Az ő nevükhöz fűződik a rétsági üzletközpont, a tatabányai bevásárló centrum és Veszprémiben az egyik legelegánsabb dunántúli étterem építése is. Lépésről lépésre A „mamutosodott” hazai állami építőiparnak már nem érte meg az aprómunka. A hetvenes évekre már kis beruházásokra nem is gyártottak technológiát. De megjelentek más, kisebb kapacitású építő kisszövetkezetek, mint figyelemre méltó konkurensek. A fehérvári Zalka Máté utcai céget azonban nem veszélyeztette, ma sem veszélyezteti a kialakult építőipari, tervezői és beruházói környezet. Azóta, hogy lehetőség nyílott megfelelő versenyeztetésre is a cégek között, a fehérvári Szövteber, a jó tradíciók alapján, sorra megnyeri a felkínált beruházásokat. Az előző évek árbevétele és tiszta eredménye is ezt a megállapítást igazolja. Két éve a bűvös 100 milliós árbevételt is megközelítették és elérték a 6 milliós eredményt. A nagyokhoz mérve ez csupán filléreknek tűnik, de ha azt is tudjuk, hogy ezt mindössze 3,5—40 szakember, tervező, beruházó és bonyolító mérnök, technikus és speciális szakember hozza öszsze, akkor látjuk igazolni, hogy mit jelent egy jól szervezett munkaközösség. „Zsigmondék csinálták” Sokan ismerik, hogy a fehérvári ofosz üzletek zömét, korszerű építőelemekkel (Agrokomplex-rendszerben) ugyancsak a szövtekezesek építették. Nagy lehetőségnek tűnik, most újra napirendre került a hazai gyógyszállóépítési program. Az illetékes kormányzati szervek ebben az ügyben a nyugati vegyesvállalkozási elképzelésekben is támogatják a székesfehérváriakat. Hasonlóan a dolláros házak tervezett programjában is. Ha az illetékes, magyar cégekben, hivatalokban nagyobb rugalmasság volna, alighanem már túl lennének az első olyan családi házakon, amelyet hazatérő állampolgárok rendeltek meg náluk. Azok, akik ma Fejér megyében vagy a nagyobb térségben Dunántúlon ismerik a fehérvári cég tevékenységét, nyugodtan azonosíthatják Zsigmond László főmérnök munkájával, hiszen a megyében sincs sehol ma már ilyen beosztásban szakember, aki az alapítás évétől kezdődően a cégénél dolgozik. Sok szép feladatot oldottak meg az elmúlt két évtizedben, és a 48 éves férfi arra vágyik most, hogy további még szebb feladatokat vállaljanak. A jövő zálogát a most nemrégen elfogadott társasági törvényben látják. Máris programban áll egy-fajta ipari termékgyártás, kereskedelmi berendezések forgalmazása és szerelése, az új építőipari, tervezői számítástechnikai programok kidolgozása és széles körű alkalmazása. A megyében, szűkebb körben, de tanácsi, vállalati közegben is gyakran elhangzik, sa valami üzleti létesítményt adnak át: „Zsigmondék csinálták”. Ezt a tekintélyt kívánták megőrizni és erre meggyőződésük, megvan most minden esélyük, hiszen a működési korlátokat, úgy tűnik, sikerült teljes egészében ledönteni. Peresztegi T. Ferenc Kapunké a drágább jegyért jobb szolgáltatást? Tarifaemelés az autóbuszokon Február 1-jétől — mint ismeretes — drágul a helyi és a helyközi autóbusz közlekedés viteldíja. A tarifaemelés mértékéről és hátteréről kértünk rövid tájékoztatást Gyimesi Vincétől, az Alba Volán osztályvezetőjétől. A helyközi, távolsági járatok viteldíja átlagosan tíz százalékkal növekszik. A bérletek ára övezetenként, egyes helységcsoportokban különböző mértékben megy fel. Fehérváron és Dunaújvárosban az összvonalas bérlet ára 120 helyett 180, az egyvonalas 80 helyett 120 a tanulók, illetve nyugdíjasok bérlete 30 helyett 45 forint lesz. A helyi vonaljegy ára 4 helyett 6 forint lesz. — Elkészültek-e már az új jegyek és bérletek? — Csak részben. A 4 forintos, régi jegyeket felülbélyegezve fogjuk egy ideig árusítani, amíg az új jegyeket megkapja a vállalat. Hasonló megoldást alkalmazunk, várhatóan február végéig, a helyközi bérletekkel is. Kérjük az utazóközönség megértését. A 4 forintos menetjegyeket egyébként az Alba Volán elővételi pénztáraiban érvényesre cserélik, árkülönbözet esetén természetesen ráfizetéssel. — Egy vezérigazgató-helyettesi nyilatkozatban nemrég azt olvastam: Fehérváron és Dunaújvárosban az országos átlagnál nagyobb lesz az emelés mértéke. Mi ennek az oka? — A korábbi években, a többi hasonló nagyságrendű városhoz, például Kecskeméthez és Veszprémhez viszonyítva, a bérletek ára 10 forinttal olcsóbb volt. E különbségek tűnnek most el. — Mi az, ami még országosan egységesen emelkedik? — Ötven százalékkal drágulnak az iskolások, ifjúsági szervezetek hatósági áras különjáratainak díjtételei. A 100 forintos pótdíj megduplázódik, az utólag fizetők bírsága pedig 500 forint lesz. A tarifaemelés többletbevételéből, tudom, nem az Alba Volán részesedik, hiszen az állami támogatást építik le. Az utasok mégis elvárják, hogy a drágább jegyért tisztább pontosabb legyen az autóbusz, és a régóta ígért, rugalmasabb helyi menetrendek is elkészüljenek. Így lesz-e? — Az a törekvésünk, hogy így legyen. Az autóbuszok műszaki, esztétikai állapota persze, többletbevétel híján, egyik napról a macikra nem javulhat. Az viszont közelebbi célunk, hogy a tanácsokkal a nagyüzemekkel karöltve minél előbb olyan menetrendet, járatrendszereket alakítsunk ki, amely rugalmasabban igazodik az utazók igényeihez. — A „keserű pirulák” után az utazókat még inkább érdeklik a kedvezmények. — Ezentúl a sorkatonák is, akárcsak régebb óta a kisgyerekek és a 70 évesnél idősebbek, ingyen utazhatnak a helyi járatokon. A nemzetközi vizedíj drágulásának csak egy részét hárítja át az Alba Volán az utasokra. A későbbiekben is tervezünk több üzletpolitikai kedvezményt, mert ezek nemcsak az utasoknak hanem nekünk is fontosak. Cs. B. Gazdaság- és társadalompolitika Legalábbis a sertéstartást illetően ... Alapos változások Alapon Alapon az utóbbi néhány évben — az országos tendenciával ellenkezően — folyamatosan emelkedett a meghizlalt sertések száma. Mégpedig nem is kevéssel: a darabszám három év alatt csaknem duplájára nőtt. A változások előzményeit túlzás nélkül minősíthetjük drámainak. Kimeríti ezt a fogalmat már csupán az is, hogy az alapi határt művelő Arany János Termelőszövetkezet 1985-ben 6100 hízót adott el az állatforgalmi vállalatnak. A sertéstartó ágazatok ebben az esztendőben 6,1 millió forintos veszteséggel zárt. Nem kell sokat számolni: minden egyes rösire ezer forintos veszteség jutott. Érdekes módon, mégsem ez tette be a kaput. Hanem az hogy a Köjál illetékesei — tetemes összegű büntetés kilátásba helyezése mellett — kötelezték a termelőszövetkezet vezetőit arra, hogy gondoskodjanak a sertéstelepen keletkező hígtrágya megfelelő kezeléséről. A 200 köbméteres betonsiló és a hozzá tartozó különféle szivattyúk, szűrők, egyéb berendezések több mint kétmillió forintba kerültek volna, és ezt a beruházást már végképp nem tudta volna elviselni az amúgy is veszteséges ágazat. De maga a termelőszövetkezet sem. Fájdalmas tipródások után így született meg a döntés: a sertéstelep óljait kiadják bérbe, magánvállalkozóknak. Nehéz lenne eldönteni, hogy mi a meglepőbb: az-e, hogy a magánvállalkozásoktól meglehetősen ódzkodó környezetben ilyen döntés születhetett egyáltalán, vagy az, hogy a sertéstartás közismerten nehéz körülményei között akadtak olyanok, akik kaptak az alkalmon, és belevágtak az életveszélyes mutatványba. Ráadásul imponáló magabiztossággal: a fölajánlott 4000 férőhelyet 14- en vették bérbe. Közülük is kiemelkedik a tsz egyik traktorosa, aki az egész családját bevonva, már az első évben 1100 sertést adott el! A példa ragadósnak bizonyult: a gazdaság aljait bérlők mellett jelenleg mintegy félszázan vannak már olyanok, akik a saját portájukon vállalnak bérhizlalást. És a hetven magánvállalkozó tavaly összesen több mint 11 ezer disznót hizlalt meg. Tegyük hozzá: darabonként, átlagosan 500—800 forintos nyereséggel. Hogy ezt miként sikerült elérniük? Demeter Lajos elnök szerint a vállalkozók sokkal odafigyelőbbek, mint amilyenek az elődeik voltak: pontosabban betartják az etetési időt, nem pocsékolják a tápot, jobban takarékoskodnak a villannyal, a vízzel. A hígtrágya kezelésével sem kell bíbelődniük, mert viszszatértek a hagyományos módszerhez és szalmával almoznak, ami fölszív minden nedvet. De nem csupán a vállalkozók jártak jól, — maga a termelőszövetkezet is. Ugyanis — az épületek műszaki állapotától függően — az öreg ólak minden négyzetmétere után 120-tól 150 forintig terjedő díjat szed, ami bizony szép summát jelent. A gyors ütemben növekvő állományt a gazdaság tápkeverőüzeme látja el takarmánnyal, és a készre hízott jószágokat a termelőszövetkezeti tehergépkocsik szállítják az átvevőhelyre. Ez a két szolgáltatás szintén nyereséges. Káposztás János 3. OLDAL KICSODA ÖN, KIRÁLY ZOLTÁN? Január 30-án — a Magyar Demokrata Fórum szervezete meghívására — Martonvásáron, a nevelési központban Király Zoltán szegedi országgyűlési képviselő három órán át beszélt képviselői tevékenységéről és kérdésekre válaszolt. Ebből az alkalomból kértünk interjút Király Zoltántól. — Tagja-e a Magyar Demokrata Fórumnak? — Nem, független képviselő vagyok, de tevékenységével szimpatizálok. — Kérte-e visszavételét az MSZMP tagjai közé? ■ — Nem kértem, csupán az általam jóformán el sem követett ,,vétségek” és a kizárási eljárás méltatlan bánásmódja elleni tiltakozásként fellebbeztem a Központi Ellenőrző Bizottságnál. ■— Milyen párthoz tartozna szívesen? — Bár ilyen párt még nincs, de meggyőződésem szerint lesz: szívesen lennék egyfajta reform a kommunista párt tagja. őszintén szólva, példaként a századforduló harcos szociáldemokrata pártja lebeg a szemem előtt, ugyanakkor helyeslem az Új Márciusi Front néhány kezdeményezését is. — Vagyis milyen politikai platform híve? — Pontosan nem tudom megfogalmazni, csak abban vagyok biztos, hogy milyen politikai berendezkedésnek nem vagyok híve. Nem kívánom sem a sztálinista modell maradványait, sem a közelmúlt racionális és mérsékelten diktatórikus rendszerét. Most az elhatárolódás, a programadás időszakát éljük, de az úgynevezett alternatív szervezetek nem rendelkeznek saját programmal, ezért csak látszatpártok. Ideológiai és gazdasági hibáink most fordultak látványosan a régi, illetve mai vezetésünk ellen. Tényleg új közmegegyezés szükséges, s bár a pártban folyó hatalmi harc felső szinten a reformerők győzelmét hozta, ez még felemás helyzet, mert a vezetésben az erőviszony-eltolódás az alsóbb szinteken nem következett be, a szükséges személyi feltételek nem teremtődtek meg. A valódi reformfolyamat következetesei végig viteléhez más politikai személyiségek sokasága kell. — Mi a véleménye a Parlamentről? Mire lesz képes a független képviselők frakciója? — Az Országgyűlés már nem az az Országgyűlés, amelyet 1985-ben megválasztottak. Egy sor reformtörvény alkotásával megkezdődött a jogállamiság megteremtése, de az ehhez szükséges, új típusú, rugalmas politikai intézményrendszer kialakítása még késik. Ugyanakkor a Parlament is, felemásan, régi beidegződésekkel működik, de képesnek tartom — jelenlegi összetételében — az új alkotmány kidolgozására. Végletesen fogalmazva persze, az Új Márciusi Front javaslatával értek egyet, hogy tudniillik alkotmányozó kamarává, szűkebb körű munkabizottsággá alakuljon át 1990-ig s a teljes Országgyűlés főként csak a törvényjavaslatok kimunkálása után, azok megvitatására és a szavazásra üljön össze. — Nem szerepel ön túl sokat a Parlamentben? — A régi, kijáró típusú képviselőkhöz képest bizonyára. Ne felejtse, az volt a ..jó” képviselő, aki megyéjének, olykor csak egyegy vállalatnak el tudott intézni valami kedvezményt a színfalak mögött. Én felkészülök az Országgyűlés ülésszakaira és valóban részt veszek az egyes napirendek megtárgyalásában — saját meggyőződésem és választóim érdekei szerint. Az is igaz hogy mindnyájan még csak tanuljuk a demokrácia célszerű gyakorlását, s bizony nekem is vannak egyéni fogyatékosságaim ebben. — Igaz, hogy hosszabb külföldi tanulmányútra megy? — Két éve pályáztam meg a Soros Alapítványt, s egyéves tanulmányutat nyertem a Harvard Egyetemen. Úgy döntöttem menet közben, Soros úrral egyetemben, hogy ilyen hosszú időt, a nyelvtanulással együtt nem tölthetek távol, mert nem akarok képviselői mandátumomról lemondani. Vagyis négy hónapra és Angliába megyek, ahonnan könnyebben hazajárhatok. — Úgy hírlett, megpályázta a megürült szegedi tanácselnöki széket? — Ez sem pontos, pont azt nem akartam, hogy valami tanácstagi választókörzetbe „kooptáljanak” — a régi választási komédia játékszabályai szerint. Úgy képzeltem el, hogy több, arra alkalmasnak ítélt jelölt, saját programmal álljon a választók elé és modellértékű nyilvános vita, választási gyűlések után döntsön a szavazás. Minden poszt esetén nincs szükség ilyen kortteshadjáratra, de Szegeden a helyi vezetők korrumpálódása után mindenképpen jót tett volna a közhang illatnak. — Nem hiányzik , túl sokat a munkahelyéről? — Igen rendesek velem a kollégáim és a televízió szegedi körzeti stúdiójának mostani vezetője, Bán János is. Valóban sokat vagyok távol, de tudják, hogy nem lógok. Arra pedig én törekszem, hogy az alapfizetésemet kellő mennyiségű éshasznos munkával megszolgáljam. Az angliai ösztöndíj is szakmai továbbfejlődésem és nyelvtanulásomat szolgálja majd. (Bár az interjú nem igazán alkalmas emberek, különösen ellentmondásos személyiségek bemutatására, mert a szavak félrevezetőek lehetnek, jelen esetben, mégis úgy tűnik, világos a kép. Elegendő, ha a nyilatkozatot egybevetjük Király Zoltán nyilvános képviselői tevékenységével.) Zsiday Csaba