Fejér Megyei Hírlap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

2 OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1990. MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK fef! i? ‘ v­. . . ■ ** *'j*x£' fj t ’ fpfe ’Cff*f ~ * Elvetették az oktatási törvény módosítását - ma mégis elfogadják? (Folytatás az 1. oldalról) és az­ iskolák viszonyának, újragondolását, a felvételi rendszer egységesítését és egyszerűsítését, a különböző iskolarendszerek egymás mel­lett létezését már tartalmaz­za egy koncepció. Ezt a kon­cepciót tavaly novemberben a kulturális bizottság már megismerhette, de új oktatá­si törvény formájában azért nem hozta a tárca a Parla­ment elé, mert a népszavazás után kialakult helyzetben nem lehetett elég idő annak megvitatására a pedagógu­sokkal, az érdekképviseleti szervekkel, az irányításban részt vevő intézményekkel. Glatz Ferenc szerint a hozzászólók joggal ostoroz­zák az elmúlt 40 év politikai rendszerének megfelelően ki­alakult oktatási rendszert. E rendszerből fakad az is: a társadalom hozzászokott ah­hoz, hogy a törvények el­rendelik, kimondják, mit te­gyenek az állampolgárok. Az oktatási törvény módosítása viszont elsősorban lehetősé­geket­­biztosít. Lehetőséget például a 4+8, vagy a 6+6 osztályos iskolarendszer be­vezetésére, magániskolák, magánegyetemek alapításá­ra, arra, hogy az állami és magániskolák azonos felté­telek mellett működhessenek. Ezután a határozathozatal következett, az elnöklő Hor­váth Lajos elsőként a mó­dosító indítványokat szavaz­tatta meg, ezeket körülbelül fele-fele arányban fogadták, illetve vetették el a képvise­lők. Az elnök a törvénymó­dosító javaslat alkotmány­erejű jellegére tekintettel a határozathozatalhoz létszám­ellenőrzést rendelt el, az el­fogadáshoz ugyanis kéthar­mados minősített többség szükségeltetik. A teremben összesen 290-en voltak jelen, tehát jóval kevesebben az Országgyűlés létszámánál, de azért elegendően ahhoz, hogy a többségi szavazáshoz ha­tározatképes legyen a T. Ház. A szavazásnál végül is nem jött össze a minimálisan szükséges 252 igenlő szava­zat, összesen 229-en támo­gatták a törvénymódosító ja­vaslatot, 34-en ellene voltak, 35-en pedig tartózkodtak, így az oktatási törvény módosí­tásáról szóló javaslatot az Országgyűlés elvetette. Ki a társadalom­­biztosítás gazdája? A képviselők ezután áttér­tek az Országgyűlés társada­lombiztosítási bizottságának önálló indítványaként elő­terjesztett, a társadalombiz­tosítás irányításáról és szer­vezetéről szóló törvényjavas­lat tárgyalására. A benyújtott jogszabály­­tervezethez a bizottság elnö­ke, Szirtesné Tomsits Erika fűzött szóbeli kiegészítést. Elöljáróban rámutatott, hogy a ma hazánkban működő tár­sadalombiztosítás messze áll a klasszikus biztosítási rend­szertől. A Társadalombiztosí­tási Alap önállósága formá­lis. A mostani helyzet tart­hatatlanságát jelzi, hogy a járulékfizetéssel szerzett el­lenszolgáltatásnak az inflá­cióhoz való igazítására — például a nyugdíjak emelé­sére — önkormányzat hiá­nyában csak a kormányzat dolgozhat ki javaslatot, vagy részleteiben kidolgozott, szá­mokkal alátámasztott képvi­selői indítvánnyal kellene előállni. A törvényjavaslat a jelen­leg érvényes szabályok adta lehetőséget kihasználva, a le­hető legnagyobb mozgáste­ret kívánja biztosítani a lét­rehozandó önkormányzat számára. Mint mondta: a bizottság tisztában van azzal, hogy kikristályosodott irá­nyítási­­szabályokat akkor lehetne hozni, ha a különbö­ző biztosítási ágak világosan különválnának, s a biztosí­tottak fogalma tisztázott vol­na. Az is bizonyos, hogy a majdani önkormányzati és érdekvédelmi törvény hatás­sal lesz a társadalombiztosí­tás önkormányzatára, de a bizottság szerint a Társada­lombiztosítási Alap felügye­letének azok elfogadásáig is működnie kellene. A társa­dalombiztosítási ellátások rendszerének korszerűsítését is meggyorsíthatná az ön­­kormányzat létrejötte. A bizottság elnöke a to­vábbiakban hangsúlyozta: a bizottság a társadalombizto­sítás önkormányzatának mi­előbbi létrejöttét feltétlenül fontosnak ítéli, s azzal az ér­dekvédelmi szervezetek dön­tő többsége is egyetért, a be­terjesztő bizottság nevében mégis azt indítványozta, hogy a törvényjavaslat rész­letes vitáját most ne folytas­sa le a Parlament. Vélemé­nyük szerint ugyanis most idő hiányában nem lennének képesek arra, hogy megvál­toztassák az alkotmány és­­ a jogalkotásról szóló törvény azon paragrafusait, amelyek jelenleg még akadályozzák az önkormányzat érdemi tevé­kenységét. Ezért a bizottság elnöke a törvényjavaslat részletes vitája helyett or­szággyűlési határozat-terve­zet elfogadását kérte. A ha­tározat-tervezet szerint az Országgyűlés javasolja a tör­vénytervezet társadalmi vi­táját, majd azt követően az új Parlament számára mi­előbbi napirendre tűzését. Az expozét követően rövi­den visszatértek az oktatási törvény vitájára. Horn Pé­ter (Somogy m. 1. vk.) nagy tetszéssel fogadott rövid hoz­zászólásában elmondta: ha a londoni parlamentben megoldható, hogy a szavazást megelőzően a környék összes kocsmájában megszólaljon egy figyelmeztető csengő, megengedhetetlen, hogy ná­lunk egy alkotmányerejű törvény feletti határozatho­zatal idején bizottsági ülé­seket tartsanak. Véleménye szerint előre tájékoztatni kell a képviselőket, melyik kérdésről mikor lesz a sza­vazás, hogy mindenki jelen lehessen. Ezután az elnök indítvá­nyára a plénum úgy döntött, hogy mivel a csütörtökön reggel szavazásra bocsátan­dó alkotmány­módosító tör­vényekhez egyébként is mi­nősített többség szükséges, azt követően ismét szavaz­nak az oktatási törvény mó­dosításáról. Ezután visszatértek a tár­sadalombiztosítási törvény­­javaslatra. Ahhoz sem az il­letékes miniszter asszony, sem a képviselők nem kívántak hozzászólni, így következett a határozathozatal. Mivel az előterjesztő bizottság azt kér­te, hogy magáról a töörvény­­javaslatról ezúttal ne szüles­sék döntés, az ahhoz kap­csolódó országgyűlési hatá­rozat­ tervezetéről szavaztak a képviselők. Ezt 211 egyet­értő, 11 ellenző és 39 tartóz­kodó szavazattal elfogadták. Hatályon kívül + ezernél több rendelet A következő napirendként a deregulációs törvényjavas­lat került a T. Ház elé. Kul­csár Kálmán igazságügyi mi­niszter előterjesztésében a következőket mondotta: — A Minisztertanács hatá­rozata alapján, 1989-ben szé­les körű közigazgatási, illet­ve gazdasági deregulációs munka indult meg, mind a két területen kormánybizto­sok vezetésével. A deregulá­ció mérlege ezideig kedvező, hiszen a Közigazgatási Dere­gulációs Tanács, illetve a Gazdasági Deregulációs Ta­nács rövid működése alatt ezernél több rendeletet, ha­tározatot, illetve normatív utasítást helyezett hatályon kívül. Egyidejűleg mind a közigazgatási, mind a gazda­sági jogalkotásban nagyszá­mú korszerűsítő jellegű mó­dosítást hajtottak végre. Ugyanakkor mindkét terü­leten gátolják a deregulációt olyan törvények, illetve tör­vényerejű rendeletek, ame­lyek ma már elavultak, ha­tályon kívül helyezésük vagy módosításuk nélkül az ala­csonyabb szintű jogalkotás modernizálása elképzelhe­tetlen — mondotta a minisz­ter. Ezek végleges kiiktatása a magyar jogrendszerből és helyettük olyan nagy jelen­tőségű új törvények, mint például az államigazgatásban a helyi, illetve területi ön­­kormányzatról szóló törvény, vagy a gazdaságban a ver­seny-, ár-, illetve kereskedel­mi törvény megalkotása az új Országgyűlésre vár. Addig is szükség van azonban arra, hogy a régi törvények leg­kirívóbb, korszerűsítést gá­t­­ló rendelkezéseit hatályon kívül helyezzék. A Tisztelt Ház elé most kerülő tör­vényjavaslat alapvetően ezt a célt kívánja szolgálni. A javaslat számos érdek­­képviseleti szervezet kezde­ményezésére szigorítja a gaz­dálkodó szervezetek felszá­molásának feltételeit és gyor­sítja az eljárást — folytatta a miniszter. A felszámolási eljárás jelenlegi rendjén úgy változtat, hogy a tartós fi­zetésképtelenség helyett a fizetésképtelenséget jelöli meg az eljárás alapjául. Így a felszámolási eljárás akkor folytatható le, ha a gazdál­kodó szervezet tartozásai meghaladják követeléseiket, vagy az ellene indított vég­rehajtási eljárás eredmény­telen volt. Így az életképte­lennek bizonyuló vállalatok megszüntetése nem fog fe­lesleges jogi­­akadályokba üt­közni. Végezetül a miniszter ar­ról szólt, hogy a végleges megoldást egy új vállalati, illetve csődtörvény megalko­tása jelenti majd, de addig is a deregulációs törvény elő­relépést jelenthet. Az elnök bejelentette, hogy mivel módosító javaslatot nyújtottak be, általános és részletes vitára bocsátja a törvényjavaslatot. Az elnöklő Horváth Lajos a vitát megszakítva, köszön­tötte a díszpáholyban helyet foglaló Douglas Hurdot, Nagy Britannia és Észak-Ír­­ország Egyesült Királyság külügyminiszterét és kísére­tét. A brit diplomácia irá­nyítója Horn Gyula külügy­miniszter meghívására tar­tózkodik hazánkban. Ezután, mivel az általános vitában több képviselő nem kért szót, Horváth Lajos megnyitotta a törvényjavas­lat feletti részletes vitát. A felszólaló három képvi­selőnek válaszoló Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter megjegyezte, hogy már eddig is ezer jogszabályt helyeztek hatályon kívül, ezekhez ugyanis nem kellett parla­menti döntés. Jelenleg újabb ezres nagyságrendű, hatá­lyon kívül helyezendő jog­szabálygyűjtemény összeál­lításán dolgoznak, s ezt a kormány által előírt határ­időre elvégzik. A plénum közfelkiáltással úgy döntött, hogy a törvény­­javaslatról csütörtökön sza­vaznak. Újabb vita a földről Ezután a képviselők rá­tértek a földről szóló 1987. évi I. törvény módosító ja­vaslatának tárgyalására. A mezőgazdasági bizottság erre vonatkozó önálló indítványát Solymosi József, a bizottság tagja terjesztette elő. Leszö­gezte: a bizottság továbbra is kitart az Országgyűlés el­múlt ülésszakán megfogal­mazott véleménye mellett, s ma is azt tartja, hogy a földdel kapcsolatos vala­mennyi probléma megoldása már a következő Parlament­re maradjon. Az utóbbi idő­ben azonban tapasztalható volt, hogy néhány mezőgaz­dasági nagyüzemben felgyor­sult a földek értékesítésének folyamata, s ezzel sem a köz­vélemény, sem a kormány, sőt még a nagyüzemek egy része sem ért egyet. Ez a jelenség bár nem törvény­telen, de megzavarhatja a várható általános tulajdon­­reformot. Ezzel kapcsolat­ban az előadó kijelentette, hogy a bizottság azon az ál­lásponton van: a föld tulaj­donrendezését nem szabad kiemelni az egységes általá­nos tulajdonrendezés kere­téből. Vallja azt is: előbb­­utóbb el kell jutni abba a helyzetbe, hogy a föld ne le­hessen spekuláció tárgya; a föld azé legyen, aki megmű­veli. A mezőgazdasági bizottság a beterjesztett módosító in­dítvánnyal szeretné elejét venni a nagyobb mértékű földeladásoknak, anélkül, hogy a földforgalmazást be­fagyasztaná. Ez utóbbival egyébként a bizottság soha nem értett egyet, mert az ilyen intézkedés a gazdaság normális működését zavarná meg. Az új törvénymódosító javaslat értelmében a szö­vetkezetek tulajdonában álló földterületeknek évente leg­feljebb egy százalékát lehet­ne elidegeníteni. Ez nagy­üzemenként átlagosan 27 hektárnyi termőföldet je­lent. Ez a területnagyság a bizottság megítélése szerint elegendő ahhoz, hogy szük­ség esetén építési telkeket, hobbikerteket alakítsanak ki, zártkerteket bővítsenek. Ugyanakkor nem zavarja meg az általános tulajdon­­rendezés földalapját sem. Az előadó kérte az Or­szággyűlést, hogy az írásban beterjesztett törvénymódosí­tó javaslatot fogadja el. Egy­úttal felhívta a képviselők figyelmét egy aggodalomra okot adó jelenségre. Az utób­bi időben, a választási küz­delem hevében a földtulaj­donlás kérdése politikai csa­tározások tárgyává vált. Ki­alakulóban van egy általános nagyüzemellenesség, fokozó­dik a vidék megosztottsága, a bizonytalanság érzése. A vitában felszólaló Fo­dor Sándor (Fejér m. 5. vk.) szerint helytelen lenne úgy dönteni, hogy egy százalékra korlátozzák az elidegeníthető földterület nagyságát az át­meneti időszakban. Teljesen indokolatlan az értékesítés befagyasztása. A képviselő azt szorgalmazta: maradjon érvényben a Parlament ja­nuári döntése, a szövetkeze­tek közgyűlése dönthessen ezekben a kérdésekben. A szövetkezeti tagság egyetér­téssel fogadta a Parlament határozatát, és úgy értékel­te, most már végre a szövet­kezetek saját maguk intéz­hetik ügyeiket. Semmiképpen sem indokolt ettől ismét megfosztani a gazdaságokat. A témában szót kért volna még Tallóssy Frigyes, Marx Gyula és Tamás Gáspár Mik­lós, de azt az Országgyűlés nem adta meg, mint ahogy a módosító javaslat részle­tes vitára bocsátását is le­szavazta. Így a földtörvény módosítása lekerült a napi­rendről. Az ebédszünet után az el­nöklő Fodor István bejelen­tette, hogy az átalakulási tör­vénymódosítások feletti vi­tájával folytatják munkáju­kat. A törvényjavaslat elő­terjesztője, Biacs Péter (Bu­dapest 30. vk.) elmondotta, hogy húsz képviselőtársával közösen terjesztette elő a ja­vaslatot, amelynek lényege: el kívánják törölni az át­alakulási törvény 30. parag­rafusa 4. bekezdésének elő­írását. Az érintett szöveg­rész kimondja, hogy a mező­­gazdasági termelést folyta­tó gazdálkodó szervezetek az élelmiszeripari részvénytár­sasággá átalakuló vállalatok­tól azok alaptőkéjének 50 százalékáig meghitelezett részvényt igényelhetnek. A képviselő szerint ez a lehető­ség érdektelenné tette az érintett vállalatok átalaku­lását társasággá, s a külföl­dieket is elriasztotta a tőke­­befektetéstől. A többé-ke­­vésbé ingyenes részvény ugyanis a társaság vagyoná­nak leértékeléséhez vezet­het. Az élelmiszerfeldolgozó vállalatok számára a tör­vénynek ez az előírása így haszontalan. Az eredeti cél­kitűzés úgy is elérhető, hogy a részvényjegyzéseknél el­sőbbséget biztosítanak a ter­melőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A ja­vaslatot az Országgyűlés mezőgazdasági, terv- és költ­ségvetési, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága elfogadta. Mivel a törvényjavaslat vi­tájához egyetlen képviselő sem kívánt hozzászólni, így határozathozatal következett. A képviselők elfogadták a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átala­kulásáról szóló törvény mó­dosításáról a törvényjavas­latot. Meghatalmazott a VSZ-ben: a köztársasági elnök Sebők János (Veszprém m. 12. vk.) önálló indítványa kö­vetkezett: a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letébe meghatalmazott ki­jelöléséről szóló országgyűlé­si határozat-tervezet meg­tárgyalása. Az előterjesztő képviselő — nyugalmazott tábornok — szerint az ál­lamélet egyes területein a jogszabályok helyett a szo­kásjog érvényesül. Ilyen a Varsói Szerződés, illetve an­nak Politikai Tanácskozó Testülete is, ahol — ugyan­csak a szokásjog alapján — korábban a párt első, illetve főtitkára képviselte Magyar­­országot, holott erre semmi­lyen jogszabály nem hatal­mazta fel őt. Sebők János azt javasolta, hogy a parlament a köztársa­ság elnökét —, aki egyben a fegyveres erők főparancsno­ka — hatalmazza fel hazánk képviseletére e testületben. Helyettesének pedig a Mi­nisztertanács elnökét jelölje ki. Mint mondotta, e javasla­tát decemberben terjesztette elő, javasolva, hogy a megbí­zott VSZ PTT-ben a szerve­zet átalakítását szorgalmaz­­za, katonai szervezet helyett politikai szervezetként mű­ködjék. A környező orszá­gokban azóta bekövetkezett eseményekre tekintettel azonban ma már azt java­solja: hazánk képviselője — az Országgyűlés megbízásá­ból — azon munkálkodjék, hogy a Varsói Szerződés még az idén szűnjék meg. Az önálló indítványt tá­mogatta a honvédelmi és a külügyi bizottság is. Mivel hozzászólásra nem jelentkezett senki, a szavazás következett; a plénum a köz­­társasági elnököt bízta meg Magyarország képviseletével a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületében. A fizetőképességet fenn kell tartani! A Magyar Nemzeti Bank elnökének, Bartha Ferenc államtitkárnak a beszámoló­ját hallgatta meg az Ország­­gyűlés a pénzügyi helyzet­ről. Egyebek között arról szólt: az elmúlt év közepén indult meg az a kiigazító folyamat, amelynek ered­ményeképpen ez év elejére sikerült eljutni oda, hogy 1990-re egy megbízható, tel­jesíthető, s a nemzetközi pénzvilág bizalmát élvező program állt össze. A kiigazítás három pillé­ren nyugszik, így a keres­letszabályozáson, a kínálatot bővítő intézkedéseken, va­lamint a reformintézkedése­ken. Mindezeknek zöme fáj­dalmas hatásokkal jár, en­nek ellenére következetesen ki kell tartani az elhatározott irányvonal mellett. Több mint 80 milliárd forinttal csökken az állami szektorban a költségvetési juttatás, s ez a forrása annak, hogy a kül­ső, dollárviszonylatú fizeté­si mérleg hiányát az elmúlt évi 1,3 milliárd dollárról 550 millió dollárra lehessen csökkenteni"ebben az évben. Felhívta a figyelmet egy új jelenségre, amely az utób­bi néhány hétben tűnt fel a magyar politikai, társadalmi életben: olyan nyilatkozatok születnek, amelyek szerint a választások után az új poli­tikai hatalom nem, vagy csak részben kívánja az or­szág fizetőképességének a megőrzését gazdaságpoliti­kai prioritásként kijelölni. Ebben a kérdésben különösen érzékenyek a magánbankok, a multilaterális pénzintéze­tek. Egyébként is mindan­nak a nemzetközi támogatás­nak, amelyet Magyarország élvez, s a választások után is élvezni fog, feltétele, hogy az ország megbízható adós­ként legyen elismerve. Végül kijelentette: teljes biztonsággal kimondható, hogy a belső stabilizálást is el lehet érni, amennyiben az új kormány és az új Parla­ment folytatni fogja a józan, az ország érdekében álló po­litikát, amely már az elmúlt év közepén megkezdődött. A Magyar Nemzeti Bank pénzügyi helyzetéről szóló beszámolót a képviselők tu­domásul vették. Ezt követően a képviselők együttesen tárgyalták az Ál­lami Számvevőszék jelenté­sét a Magyar Szocialista Párt, mint az MSZMP jog­utódja vagyonmérlegének vizsgálatáról, valamint a terv- és költségvetési bizott­ság jelentését Balla Évának e témakörben a múlt ülés­szakon tett interpellációjá­val kapcsolatban, amelyre a kormánybiztos válaszát sem a képviselő, sem az Ország­­gyűlés nem fogadta el. Mint Nyikos Lászlónak, az Állami Számvevőszék elnök­­helyettesének szóbeli jelen­téséből kitűnt, az MSZP-nek, mint az MSZMP jogutódjá­nak a bejegyzési kérelmével egyidejűleg a bírósághoz be­nyújtott vagyonmérlege nem tekinthető teljeskörűnek, s ilyen értelemben hitelesnek. Nyikos László utalt arra: ma is vitatott, hogy van-e ér­telme az MSZP vagyonát je­lenlegi forgalmi értékén is számba venni. Heves vita után határozat­hozatalra került sor; a kép­viselők elfogadták az MSZP által a párt bejegyzésével egyidejűleg a bírósághoz be­nyújtott vagyonmérleg álla­mi számvevőszéki vizsgála­táról szóló határozat-terve­zetet. Ugyancsak elfogadták a terv- és költségvetési bi­zottság jelentését Balla Éva interpellációja tárgyában. A képviselő azt állította, hogy a kormány nem hajtotta végre a november 26-i nép­szavazás döntését. A jelentés megállapítja: az Országgyű­lés nem bízta meg a kor­mányt az MSZMP vagyoná­val való elszámoltatás fela­datával. Tevékenysége csu­pán a hasznosításra terjed ki. Az Országgyűlés este 6 óra előtt fejezte be szerdai mun­kanapját. Az ülésszak csü­törtökön alkotmány erejű törvényjavaslatok feletti sza­vazással folytatódik. (MTI)

Next