Fejér Megyei Hírlap, 1990. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1990-06-08 / 133. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1990. JÚNIUS 8. PÉNTEK Tanuljon-e kombinatorikát az alsós? A készülőfélben lévő nemzeti alaptantervre nemcsak az oktatásügyben dolgozók figyelnek. Sokan érezzük úgy, hogy közünk van hozzá, no nem a laikus bele- kotyogásra gondolok, hanem a gyermeke jövőjéért felelősséget érző szülő aggodalmára. Hangsúlyozottan figyelünk az alsó tagozatban várható változásokra, hiszen közhelyszámba megy, hogy hovatovább integrálni tanulnak a 6-10 éves apróságok, de nem tudnak tisztességesen írni-olvasni, összeadni-kivonni. Tudom, ennél sokkal bonyolultabb és távolabbra tekintő ügyről van most szó, mégsem árt az új tanterv alapozásánál - akár okulásként - figyelmet szentelni az alapvető hibákra. Alapos előkészület Az új tantervi tervezetben elemi szintként emlegetik az alsó tagozatot. Igen összetett feladatot kellett megoldaniuk azoknak a szakembereknek, akik a négy osztályra, illetve az egész alsós tananyagra összeállították a tervezetet. - Az új alaptanterv első fogalmazványának első nyilvános megvitatása után hogyan ítéli meg az eddigi munkát? - kérdezem dr. Schábel Ferencnél, Fejér megye alsó tagozatos vezető szaktanácsadóját. - Úgy vélem, nagyon alapos munkát végeztek az elemi szint tervezetének összeállítói. A tantervi bizottságokban egyébként 69 szakember, köztük 24 gyakorló pedagógus, 35 tantárgyimódszertani szakértő és 12 pedagógiai kutató dolgozott. A tervezet megírásának ideje alatt mindvégig élő munkakapcsolatot tartottak több száz gyakorló tanítóval, hogy javaslataikat, véleményüket felhasználva szülessen meg az alaptanterv első változata. A Zala megyei pedagógusok vehettek részt ily módon az előkészítésben. A Székesfehérváron megtartott első nagy nyilvános fórumon számos további javaslat, konkrétan megfogalmazott módosítás vetődött fel. Háromszázan vettek részt az elemi szintet megvitató fórumon, nyilvánvalóan több százan kértek szót. Biztosra vehető, hogy az elhangzott vélemények beépülnek a második fogalmazványba? - Komoly ügyről lévén szó, valamennyi észrevétel, javaslat feldolgozásra kerül. Egyrészt magnószalagon van a tanácskozás teljes anyaga, másrészt hozzászólási jegyek őrzik a konkrét javaslatokat, véleményeket. Cédulás javaslatok A hozzászólási jegyek felcsigázták érdeklődésemet, megkértem dr. Schábel Ferencnét, hogy olvasson fel a több száz véleményből néhányat. A névvel és címmel ellátott kis cédulák igazolják, hogy hazánk pedagógusai szívügyüknek tekintik a pozitív irányú változások elősegítését. íme néhány a feljegyzésekből: „A kombinatorika, valószínűség, statisztika témakört feleslegesnek tartom." „Az elemi szinten azt kell elérni, hogy az írást, helyesírást, olvasást, számolást minden gyermek eszközszinten tudja használni.” „A kombinatorika, valószínűség, statisztika témakör ne szerepeljen az alaptantervi követelmények között, de azért tanítható legyen.” „A követelmények világosak, egyértelműek, konkrétak legyenek.” Sokan szót emeltek a maximalizmus ellen, kiállnak a módszertani szabadság mellett és nem elhanyagolható az a javaslat sem, hogy a környezet- és természetvédelem kapjon nagyobb hangsúlyt a jövőben. Örülök, hogy ilyen aktívak a tanítók. Évtizedekig íróasztalok mellől, szakmai gyakorlattal alig rendelkező elméleti kutatók szabták meg az oktató-nevelő munka irányvonalát, figyelmen kívül hagyva a teljesíthetőséget, a hatékonyságot. Most végre szót kapnak a legilletékesebbek is, s karöltve a szakma értőivel, közösen és felelősen döntenek a jövőről. Az egyéni teljesítmények mérése A végleges nemzeti alaptanterv elkészülésének idejét nem érdemes jósolgatni. Kétségkívül fontos, hogy maradjon elegendő idő arra, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon a tervezet, hogy a felhalmozott javaslatokat mérlegelni lehessen és a többségi vélemény megmutatkozzon a végleges változatban. - Mit várnak a tanítók a NAT- tól? - A nemzeti alaptantervet olyannak szeretnék a tanítók, hogy valamennyi tanuló számára teljesíthető legyen. Adjon arra lehetőséget, hogy az iskolák a helyi sajátosságaikat figyelembe véve megalkothassák a saját nevelési-oktatási programjaikat. Vitatott téma a mérés, értékelés, osztályozás kérdése. Sokan nem tartják helyesnek, hogy alsó tagozatban vizsgáztatás legyen - mondja a vezető szaktanácsadó. - Miféle vizsgának akarják kitenni a kisgyermekeket? - Felvetődött, hogy a folyamatos tantárgyi eredménymérés mellett jó lenne bevezetni az úgynevezett standardizált tantárgytesztek alkalmazását. Jelenleg a százalékok bűvöletében élünk, egy-egy osztály teljesítményét százalékokban, osztályzatokban, átlagokban fejezzük ki. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy mondjuk egy 68 százalékos matematika felmérési osztályeredmény akár öt-hat elégtelent is takarhat. Ebből a szempontból hasznos lenne az említett egyéni teljesítményeket számon tartó, a fejlődést regisztráló, egységes mérésmetodika kidolgozása - mondja végezetül dr. Schábel Ferencné. V. I. „Köszönöm, hogy megtanított írni, olvasni, számolni...” Nincs ebben semmi érdekes? Hol van már a pedagógusnap felemelő ünnepisége? Hervadoznak a vázákban a csodaszép virágcsokrok, a kitüntető jelvények, oklevelek a szekrények mélyén lapulnak. Az ünnep varázsa elillan, hogy helyet adjon az újabb ünnepre való készülődésnek és a munkás hétköznapoknak. Burka Istvánné, a dunaújvárosi Vasvári Pál Általános Iskola tanítónője úgy érzi, talán álom volt a múlt heti parlamenti fogadás, ahol átvehette a Kiváló Pedagógus kitüntetést. Egy másodpercnyi ragyogás a sok ezer órás monotonnak tűnő menetelésben és mégis ez az utóbbi a magasztosabb. Harmincnégy esztendőt töltöttem eddig a katedrán, s tulajdonképpen fáj a szívem, hogy a főpályám vége felé tartok. Szerencsés embernek mondhatom magamat, egész életemben azzal foglalkozhattam, amit választottam, amit szeretek. Nincs ebben semmi érdekes. Talán nem is újságba való - próbálja elhárítani a számára hivalkodásnak tűnő beszélgetést. Hogy mégis rááll, talán annak köszönhető, hogy több évtizedes tapasztalatát szívesen átadja a pályán most indulóknak. Kilencszázötvenegyben, amikor édesanyjával a jászberényi tanítóképzőbe felvételire utaztak, kettős érzés feszült mindkettejükben: „Csak ne vennének fel, kislányom”. - sóhajtotta az egy szem lányáért aggódó anya, bár titkon ennek ellenkezőjét remélte. A diploma megszerzése után nem került vissza többé a szülői házba. Egy alföldi falvacskában tanított, öt esztendeig. Kemény lecke volt, emlékszik vissza. Ezután Dunaújváros következett, ahol a Vasvári iskolában tanít immár három évtizede. Ebben az iskolában elejétől fogva elsősöket és másodikosokat tanítok. Ma már a volt tanítványaim hozzák a gyerekeiket hozzám. A tantestületben is van régi diákom. Örülök, amikor egy fiatal a pedagógus pályát választja, de soha nem beszélnék rá egyetlen embert sem. Jöjjenek maguktól s csak azok, akik nagyon szeretik a kisgyermekeket. Mint bármely hivatás gyakorlásában, nálunk is teljes készültség szükséges minden napra. A hétköznapok csatáinak permanenciája azonban nem tűnhet szürkének, egyhangúnak soha, hiszen élő „anyaggal” dolgozunk. Azt hiszem, éppen ez adja a munkánk nagyszerűségét - vallja a tanítónő. Pedagógiai módszerekről, tanítási programokról beszélgetünk. Marika elmondja, hogy az eltelt esztendők alatt sokféle útmutatás alapján okította a betűvetés tudományára a kicsiket. Az eredményes munkához azonban nem elegendő szerinte a kipróbált módszerek merev követése, fel kell használni a felgyülemlett szakmai tapasztalatot. A pedagógusi szabadságot mindig sikerült megteremtenie munkája során. Lánya is tanítónő, Iváncsán él és dolgozik. A szakmai észrevételeket, tapasztalatokat megosztják egymással, Marika őszinte kíváncsisággal kíséri figyelemmel a lánya által tanított Zsolnai-féle tanítási programot. - Úgy vélem, tanulni soha nem szégyen. Ha néhány évvel fiatalabb lennék, hivatalosan is vállalkoznék az újfajta módszer elsajátítására, így már csak a családban lesem el az alapjait; a lányom tanítja, az unokám tanulja a Zsolnait. Burka Istvánné szeptemberben újra első osztályt kap, s ez lesz az utolsó osztályfőnöksége. Két éve van a nyugdíjig. Úgy tervezi, semmiképpen nem marad tovább. Bármennyire sézeti a munkáját, időnként már szívesen gondol a pihenés éveire. Búcsúzóul egy képeslapot mutat, amelyre ezt írta egy régi diákja: „Köszönöm, hogy megtanított írni, olvasni, számolni”. Azt hiszem, a néhány sor magáért beszél, itt nincs helye a magyarázó szónak. Virágh Ildikó „SPÁJZOLJON” A TÉLRE! Fagyasztószekrények és -ládák nagy árengedménnyel AMÍG A KÉSZLET TART! Gorenje 3001-es szekrény 35 500 helyett 32 500 Ft Gorenje 300 l-es láda 30 100 helyett 26 100 Ft Gorenje kombinált hűtőszekrény 37 500 helyett 34 200 Ft NDK 210 l-es láda 25 500 helyett 24 000 Ft Színes Kisáruház SS XyVi Mór, Köztársaság tér Telefon: 408 14 021. HAZATÉRT RAJZOK Négy évtizedig élt távol a hazától Szalay Lajos, minden idők egyik legnagyobb magyar grafikusművésze. Megjárta Párizst, meg Argentínát, New Yorkot, de lelke mélyén mindig magyar művész maradt. Amikor 1988-ban hazatelepedett, mindjárt nagylelkű gesztussal ajándékot is hozott, így rendelkezett: „Felajánlom a Művelődési Minisztériumnak hazai múzeumoknak történő átadásra négyszázötven rajzomat, hogy szülőhazám iránt érzett szeretetemet és hálámat ezzel is kifejezzem.” E négyszázötven grafika látható most Szalay Lajos rajzai címmel a Budapesti Történeti Múzeumban. Szalay már indulásakor, a harmincas években ösztönösen és egyértelműen az elnyomottak, a számkivetettek, a szenvedők, az áldozatok, a munkások oldalára állt. Rajzaiban Derkovits szellemiségéhez állt közel. Maga is megjárta a Don-kanyart, volt üldözött, és menekítette a háború üldözöttjeit. Először is ezek az élmények tükröződtek munkásságában, amikor tussal és rajzkonnal megfogalmazta véleményét, dühét, fájdalmát, felháborodását. Vannak gyakran visszatérő témái, újra, meg újra megrajzolt alakjai. Ilyenek Káin és Ábel, Salome, Jákob és Izsák, Ikarosz, Júdás, valamint a tékozló fiú. Vagy olyan szimbólumok, mint a háború, a tudomány, a menekülők, a költő, a festő, a prédikátor, a halászok, a lovas. És drámai vagy tragikus szituációk. Az ember nyomorúsága jelenik meg lapjain, a magára maradt, a bűnbe esett, vagy a bűn áldozatává lett ember tragikuma. Azé az emberé, aki nem éri el a megváltást, mindig csak a szenvedésig jut el. Szalay - Végvári Lajos szavai szerint - úgy volt magyar, hogy sohasem volt patrióta, úgy vált világpolgárrá, hogy mindig magyarul gondolkodott, érzett, és az anyanyelv szimbólumaiból építette fel gondolatvilágát. Magyarországon kívüli magyar, stílusok felett álló modern, 20. századi ember... Életműve megfejthetetlen és lenyűgöző; kivételes példája a magyarság és az egyetemesség szintézisének. (Kádár) Szalay Lajos magyarsága és egyetemessége 5. OLDAL A Jáky József Műszaki Szakközépiskola igazgatója (Székesfehérvár, József A. u. 59.) faipari szakoktatói munkakörbe felvételt hirdet. A jelentkező asztalos, vagy ács szakmunkás-bizonyítvánnyal, legalább 5 éves szakmai gyakorlattal és érettségi bizonyítvánnyal rendelkezzen. Jelentkezni 1990. június 15-ig lehet. Bérezés a szakmai gyakorlattól és az iskolai végzettségtől függően, megállapodás szerint. Az alkalmazás időpontja: 1990. augusztus 16. 14 115 Az Ikarus Móri Alkatrészgyár Leányvállalat szövetkezetek, vállalatok, vállalkozások részére SZERVEZÉSI MUNKÁKAT VÁLLAL az alábbi témakörökben: - gyártási folyamatok szervezése, - műszakidő-vizsgálatok, - üzemelrendezések, - munkahely-kialakítások, - divizionális szervezeti formák stb. Érdeklődni: IMAG Mór, szervezési és számítástechnikai osztály, Szántó Sándor ov. Telefon: Mór 367 13 464