Fejér Megyei Hírlap, 1990. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1990-06-08 / 133. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1990. JÚNIUS 8. PÉNTEK Tanuljon-e kombinatorikát az alsós? A készülőfélben lévő nemzeti alaptantervre nemcsak az okta­tásügyben dolgozók figyelnek. Sokan érezzük úgy, hogy közünk van hozzá, no nem a laikus bele-­ kotyogásra gondolok, hanem a gyermeke jövőjéért felelősséget érző szülő aggodalmára. Hangsúlyozottan figyelünk az alsó tagozatban várható változá­sokra, hiszen közhelyszámba megy, hogy hovatovább integ­rálni tanulnak a 6-10 éves aprósá­gok, de nem tudnak tisztessége­sen írni-olvasni, összeadni-kivon­­ni. Tudom, ennél sokkal bonyo­lultabb és távolabbra tekintő ügy­ről van most szó, mégsem árt az új tanterv alapozásánál - akár okulásként - figyelmet szentelni az alapvető hibákra. Alapos előkészület Az új tantervi tervezetben elemi szintként emlegetik az alsó tagozatot. Igen összetett felada­tot kellett megoldaniuk azoknak a szakembereknek, akik a négy osztályra, illetve az egész alsós tananyagra összeállították a ter­vezetet. - Az új alaptanterv első fogal­mazványának első nyilvános meg­vitatása után hogyan ítéli meg az eddigi munkát? - kérdezem dr. Schábel Ferencnél, Fejér megye alsó tagozatos vezető szaktanács­­adóját. - Úgy vélem, nagyon alapos munkát végeztek az elemi szint tervezetének összeállítói. A tan­tervi bizottságokban egyébként 69 szakember, köztük 24 gya­korló pedagógus, 35 tantárgyi­módszertani szakértő és 12 peda­gógiai kutató dolgozott. A terve­zet megírásának ideje alatt mind­végig élő munkakapcsolatot tar­tottak több száz gyakorló tanító­val, hogy javaslataikat, vélemé­nyüket felhasználva szülessen meg az alaptanterv első változa­ta. A Zala megyei pedagógusok vehettek részt ily módon az elő­készítésben. A Székesfehérváron megtartott első nagy nyilvános fórumon számos további javaslat, konkrétan megfogalmazott mó­dosítás vetődött fel.­­ Háromszázan vettek részt az elemi szintet megvitató fórumon, nyilvánvalóan több százan kértek szót. Biztosra vehető, hogy az elhangzott vélemények beépül­nek a második fogalmazványba? - Komoly ügyről lévén szó, va­lamennyi észrevétel, javaslat fel­dolgozásra kerül. Egyrészt mag­nószalagon van a tanácskozás tel­jes anyaga, másrészt hozzászólási jegyek őrzik a konkrét javaslato­kat, véleményeket. Cédulás javaslatok A hozzászólási jegyek felcsigáz­ták érdeklődésemet, megkértem dr. Schábel Ferencnét, hogy ol­vasson fel a több száz vélemény­ből néhányat. A névvel és címmel ellátott kis cédulák igazolják, hogy hazánk pedagógusai szív­ügyüknek tekintik a pozitív irá­nyú változások elősegítését. íme néhány a feljegyzésekből: „A kombinatorika, valószínű­ség, statisztika témakört felesle­gesnek tartom." „Az elemi szinten azt kell elér­­ni, hogy az írást, helyesírást, olva­sást, számolást minden gyermek eszközszinten tudja használni.” „A kombinatorika, valószínű­ség, statisztika témakör ne szere­peljen az alaptantervi követelmé­nyek között, de azért tanítható legyen.” „A követelmények világosak, egyértelműek, konkrétak legye­nek.” Sokan szót emeltek a maxima­­lizmus ellen, kiállnak a módszer­tani szabadság mellett és nem elhanyagolható az a javaslat sem, hogy a környezet- és természetvé­delem kapjon nagyobb hangsúlyt a jövőben. Örülök, hogy ilyen aktívak a tanítók. Évtizedekig íróasztalok mellől, szakmai gyakorlattal alig rendelkező elméleti kutatók szab­ták meg az oktató-nevelő munka irányvonalát, figyelmen kívül hagyva a teljesíthetőséget, a haté­konyságot. Most végre szót kap­nak a legilletékesebbek is, s kar­öltve a szakma értőivel, közösen és felelősen döntenek a jövőről. Az egyéni teljesítmények mérése A végleges nemzeti alaptanterv elkészülésének idejét nem érde­mes jósolgatni. Kétségkívül fon­tos, hogy maradjon elegendő idő arra, hogy minél nagyobb nyilvá­nosságot kapjon a tervezet, hogy a felhalmozott javaslatokat mér­legelni lehessen és a többségi vé­lemény megmutatkozzon a végle­ges változatban. - Mit várnak a tanítók a NAT- tól? - A nemzeti alaptantervet olyannak szeretnék a tanítók, hogy valamennyi tanuló számára teljesíthető legyen. Adjon arra lehetőséget, hogy az iskolák a helyi sajátosságaikat figyelembe véve megalkothassák a saját ne­velési-oktatási programjaikat. Vi­tatott téma a mérés, értékelés, osztályozás kérdése. Sokan nem tartják helyesnek, hogy alsó tago­zatban vizsgáztatás legyen - mondja a vezető szaktanácsadó. - Miféle vizsgának akarják ki­tenni a kisgyermekeket? - Felvetődött, hogy a folyama­tos tantárgyi eredménymérés mellett jó lenne bevezetni az úgy­nevezett standardizált tantárgy­tesztek alkalmazását. Jelenleg a százalékok bűvöletében élünk, egy-egy osztály teljesítményét százalékokban, osztályzatokban, átlagokban fejezzük ki. Ugyanak­kor teljesen nyilvánvaló, hogy mondjuk egy 68 százalékos mate­matika felmérési osztályered­mény akár öt-hat elégtelent is takarhat. Ebből a szempontból hasznos lenne az említett egyéni teljesítményeket számon tartó, a fejlődést regisztráló, egységes mérésmetodika kidolgozása - mondja végezetül dr. Schábel Fe­­rencné. V. I. „Köszönöm, hogy megtanított írni, olvasni, számolni...” Nincs ebben semmi érdekes? Hol van már a pedagógusnap felemelő ünnepisége? Hervadoz­nak a vázákban a csodaszép virág­csokrok, a kitüntető jelvények, oklevelek a szekrények mélyén lapulnak. Az ünnep varázsa elil­lan, hogy helyet adjon az újabb ünnepre való készülődésnek és a munkás hétköznapoknak. Burka Istvánné, a dunaújvá­rosi Vasvári Pál Általános Iskola tanítónője úgy érzi, talán álom volt a múlt heti parlamenti foga­dás, ahol átvehette a Kiváló Pe­dagógus kitüntetést. Egy másod­­percnyi ragyogás a sok ezer órás monotonnak tűnő menetelésben és mégis ez az utóbbi a magaszto­­sabb. Harmincnégy esztendőt töl­töttem eddig a katedrán, s tulaj­donképpen fáj a szívem, hogy a fő­pályám vége felé tartok. Szeren­csés embernek mondhatom ma­gamat, egész életemben azzal foglalkozhattam, amit választot­tam, amit szeretek. Nincs ebben semmi érdekes. Talán nem is új­ságba való - próbálja elhárítani a számára hivalkodásnak tűnő be­szélgetést. Hogy mégis rááll, ta­lán annak köszönhető, hogy több évtizedes tapasztalatát szívesen átadja a pályán most indulóknak. Kilencszázötvenegyben, ami­kor édesanyjával­ a jászberényi tanítóképzőbe felvételire utaz­tak, kettős érzés feszült mindket­tejükben: „Csak ne vennének fel, kislányom”. - sóhajtotta az egy szem lányáért aggódó anya, bár titkon ennek ellenkezőjét remél­te. A diploma megszerzése után nem került vissza többé a szülői házba. Egy alföldi falvacskában tanított, öt esztendeig. Kemény lecke volt, emlékszik vissza. Ez­után Dunaújváros következett, ahol a Vasvári iskolában tanít im­már három évtizede.­­ Ebben az iskolában elejétől fogva elsősöket és másodikoso­kat tanítok. Ma már a volt tanít­ványaim hozzák a gyerekeiket hozzám. A tantestületben is van régi diákom. Örülök, amikor egy fiatal a pedagógus pályát választ­ja, de soha nem beszélnék rá egyetlen embert sem. Jöjjenek maguktól s csak azok, akik na­gyon szeretik a kisgyermekeket. Mint bármely hivatás gyakorlásá­ban, nálunk is teljes készültség szükséges minden napra. A hét­köznapok csatáinak permanen­­ciája azonban nem tűnhet szürké­nek, egyhangúnak soha, hiszen élő „anyaggal” dolgozunk. Azt hiszem, éppen ez adja a munkánk nagyszerűségét - vallja a tanító­nő. Pedagógiai módszerekről, taní­tási programokról beszélgetünk. Marika elmondja, hogy az eltelt esztendők alatt sokféle útmutatás alapján okította a betűvetés tudo­mányára a kicsiket. Az eredmé­nyes munkához azonban nem elegendő szerinte a kipróbált módszerek merev követése, fel kell használni a felgyülemlett szakmai tapasztalatot. A pedagó­gusi szabadságot mindig sikerült megteremtenie munkája során. Lánya is tanítónő, Iváncsán él és dolgozik. A szakmai észrevéte­leket, tapasztalatokat megosztják egymással, Marika őszinte kíván­csisággal kíséri figyelemmel a lá­­­­nya által tanított Zsolnai-féle ta­nítási programot. - Úgy vélem, tanulni soha nem szégyen. Ha néhány évvel fiata­labb lennék, hivatalosan is vállal­koznék az újfajta módszer elsajá­títására, így már csak a családban lesem el az alapjait; a lányom tanítja, az unokám tanulja a Zsol­nait. Burka Istvánné szeptember­ben újra első osztályt kap, s ez lesz az utolsó osztályfőnöksége. Két éve van a nyugdíjig. Úgy tervezi, semmiképpen nem ma­rad tovább. Bármennyire sézeti a munkáját, időnként már szíve­sen gondol a pihenés éveire. Búcsúzóul egy képeslapot mu­tat, amelyre ezt írta egy régi diák­ja: „Köszönöm, hogy megtanított írni, olvasni, számolni”. Azt hi­szem, a néhány sor magáért be­szél, itt nincs helye a magyarázó szónak. Virágh Ildikó „SPÁJZOLJON” A TÉLRE! Fagyasztószekrények és -ládák nagy árengedménnyel AMÍG A KÉSZLET TART! Gorenje 3001-es szekrény 35 500 helyett 32 500 Ft Gorenje 300 l-es láda 30 100 helyett 26 100 Ft Gorenje kombinált hűtőszekrény 37 500 helyett 34 200 Ft NDK 210 l-es láda 25 500 helyett 24 000 Ft Színes Kisáruház S­S XyVi Mór, Köztársaság tér Telefon: 408 14 021. HAZATÉRT RAJZOK Négy évtizedig élt távol a hazá­tól Szalay Lajos, minden idők egyik legnagyobb magyar grafi­kusművésze. Megjárta Párizst, meg Argentínát, New York­ot, de lelke mélyén mindig magyar mű­vész maradt. Amikor 1988-ban hazatelepe­dett, mindjárt nagylelkű gesztus­sal ajándékot is hozott, így ren­delkezett: „Felajánlom a Művelő­dési Minisztériumnak hazai mú­zeumoknak történő átadásra négyszázötven rajzomat, hogy szülőhazám iránt érzett szeretete­­met és hálámat ezzel is kifejez­zem.” E négyszázötven grafika lát­ható most Szalay Lajos rajzai cím­mel a Budapesti Történeti Múze­umban. Szalay már indulásakor, a har­mincas években ösztönösen és egyértelműen az elnyomottak, a számkivetettek, a szenvedők, az áldozatok, a munkások oldalára állt. Rajzaiban Derkovits szelle­miségéhez állt közel. Maga is megjárta a Don-kanyart, volt ül­dözött, és menekítette a háború üldözöttjeit. Először is ezek az élmények tükröződtek munkásságában, amikor tussal és rajzk­onnal meg­fogalmazta véleményét, dühét, fájdalmát, felháborodását. Vannak gyakran visszatérő té­mái, újra, meg újra megrajzolt alakjai. Ilyenek Káin és Ábel, Salome, Jákob és Izsák, Ikarosz, Júdás, valamint a tékozló fiú. Vagy olyan szimbólumok, mint a háború, a tudomány, a menekü­lők, a költő, a festő, a prédikátor, a halászok, a lovas. És drámai vagy tragikus szituációk. Az em­ber nyomorúsága jelenik meg lap­jain, a magára maradt, a bűnbe esett, vagy a bűn áldozatává lett ember tragikuma. Azé az em­beré, aki nem éri el a megváltást, mindig csak a szenvedésig jut el. Szalay - Végvári Lajos szavai szerint - úgy volt magyar, hogy sohasem volt patrióta, úgy vált világpolgárrá, hogy mindig ma­gyarul gondolkodott, érzett, és az anyanyelv szimbólumaiból épí­tette fel gondolatvilágát. Magyar­­országon kívüli magyar, stílusok felett álló modern, 20. századi ember... Életműve megfejthetet­len és lenyűgöző; kivételes pél­dája a magyarság és az egyete­messég szintézisének. (Kádár) Szalay Lajos magyarsága és egyetemessége 5. OLDAL A Jáky József Műszaki Szakközépiskola igazgatója (Székesfehérvár, József A. u. 59.) faipari szakoktatói munkakörbe felvételt hirdet. A jelentkező asztalos, vagy ács szakmunkás-bizonyítvánnyal, legalább 5 éves szakmai gyakorlattal és érettségi bizonyítvánnyal rendelkezzen. Jelentkezni 1990. június 15-ig lehet. Bérezés a szakmai gyakorlattól és az iskolai végzettségtől függően, megállapodás szerint. Az alkalmazás időpontja: 1990. augusztus 16. 14 115 Az Ikarus Móri Alkatrészgyár Leányvállalat szövetkezetek, vállalatok, vállalkozások részére SZERVEZÉSI MUNKÁKAT VÁLLAL az alábbi témakörökben: - gyártási folyamatok szervezése, - műszakidő-vizsgálatok, - üzemelrendezések, - munkahely-kialakítások, - divizionális szervezeti formák stb. Érdeklődni: IMAG Mór, szervezési és számítástechnikai osztály, Szántó Sándor ov. Telefon: Mór 367 13 464

Next