Fejér Megyei Hírlap, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1990 JÚLIUS 2 HÉTFŐ Aratás, 1990. nyarán • • Az „Orzse” csodálatos Azt hiszem, kint vagyunk a világ szélén. Ha nem is teljesen ott, de a lajoskomáromi tsz leg­szélső búzatáblájában (140 hek­tár), fönt Rebec-pusztán, ahol három megye, Somogy, Tolna és Fejér közigazgatási határa húzó­dik. Péter-Pál napján vagyunk, a naptár szerint az első aratási na­pon. Itt nyüzsög jóformán az egész aratóbrigád, a tsz-vezetés. Havasi Jenő elnökkel az élen, itt van Hidasi Árpád, a fiatal és derűs műszaki vezető, „harmin­casok": Takács István, Csörgő La­jos, Dombi Lajos, Róka László, Balogh István szállítók és kom­­bájnosok Reizinger Attila (üze­meltetési mérnök): itt van a mű­hely, a teljes műszaki mezei kész­lettel. Itt van a huszonegy kombájn­ból nyolc-kilenc. Az első fordu­lókra hívott bennünket az elnök. Azért, hogy lássuk: a világban, az országban lehet bármilyen „zűrzavar", a tarlón, ahol a min­dennapi kenyérért folyik a küzde­lem, rendnek kell lenni. Füllesztő hőség van. Péter-Pál napján ez ritkaság. Kalászt dörzsölget az elnök, tenyeréből kifújja a pelyvát és fölemeli, mint valami finom gyé­mántot. - Nézze szerkesztő úr, ez nem rossz búza. S amíg igyekszünk utolérni a tábla túlsó végén (mintegy másfél kilométer) a kombájnosokat, megtanulunk a tarlón járni. Kép­letesen szólva, megérteni, mit je­lent az, hogy búzatermelő. Aki nagyüzemi eszközökkel és nagy­üzemi gondolkodásban teremti meg a táplálékunk legfontosabb részét. - Az „Örzse”, nem okoz csaló­dást - halljuk Hidasi Árpádtól. - A­ szegedi GK-Öthalom kapta itt ezt a kedves becenevet - ringatja az imént kimorzsolt sze­meket az elnök. Tengernyi „Örzse", monda­nám, hiszen amerre a szem ellát, itt az isten háta mögött, törpének érzi magát az ember e gigantikus táblán. Váratlan­ fordulattal a műszaki vezetőhöz fordul az elnök: - Mennyi lesz a hektolitersúly? - Nyolcvan, talán több... - Mennyi? Nyolcvan? Bátrabb is lehetnél. Ez jó búza. Az elnök nyolcvanhármat, ta­lán ennél többet is lát benne. Majd az üzemi „laborban" kide­rül, ki volt a jobb a tippelésben. Péter-Pálkor bizony szokatlan minőségi értéknek számít a nyolc­vanasnál jobb búza. De rendkívü­linek számít a nap is, a búzaaratás kezdetének napja a lajoskomá­romi tsz szabadhídvégi határá­ban. De máris jön az első fuvar. Takács István „rohan” vele. A dombhajlatban megállítjuk, hadd lássuk, mit adott az isten, mit teremtett az ember. Föllépünk a magszállító járműre. Az elnök is biztat: markoljak csak bele, ha­rapjak szét egy magot, éreznem kell, hogy „Örzse” csodálatos. Mire beérkezünk a magtárak elé, az első búzaszállítmányból már jóformán minden minta elké­szült. Legalábbis a legfontosabb „mutatók" birtokába jutunk. Weiler János főmagtáros ké­szülékén meglepő adatot látha­tunk. A hektolitersúly, a tábláza­ton külön is beazonosítva a mé­rési adat, 84,9, ami péter­páli re­kord. Az ezermagsúly 43,4 kilo­gramm, ami ugyancsak rendkí­vüli ezen a napon. Ennél megle­pőbb a 12 százalékos víztartalom. Ez már raktározási állapot. Ha nem csinál vele semmit, akkor is tárolható. De még átengedik a gépen, tisztítják is, olyan lesz, mint az acél. Csodás, telt szemek, a termelő számára mindig meg­nyugtató élmény. És ebből várnak az idén a 2000 hektárról 10-12 ezer tonnával. Erről volt szó. Arról senki sem beszélt, hogy kinek-kinek milyen érdemei lehetnek benne. Peresztegi T. Ferenc­Fotó: Somogyi Tamás Ez volt az első ürítés a lajoskomáromi búzatartón Ez az asszonybrigád naponta háromszor főz az aratóknak. Jól ismerik a kombájnosok étvágyát A kívülálló holdjáróknak is nézhetné azokat a Claas-dominátorokat, amelyeket a Kebec-pusztai táblán láthattunk. Gazdaság és társadalom Egy nem „szokványos" kisszövetkezet Iskolaépítők Ritkaságszámba megy manap­ság, ha egy hazai építőipari céget csak dicsérettel illetnek a megren­delői. A székesfehérvári Alkotás Kisszövetkezet iránt éppen ezért az keltette föl az érdeklődésemet, hogy­­ az általa végzett iskolaépí­téssel, illetve felújításokkal kap­csolatban - csupán jót hallottam róla. - Olyan iskolát akartunk építe­ni, amellyel az utókor színe előtt sem kell majd szégyenkezni - mondta Nemes Gyula, az Alkotás elnöke, a fehérvári Schönherz ut­cában épülő Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépisko­láról. - Meg akarjuk mutatni, hogy - a téglából, fából, cserépből - hagyományos módon fölépí­tett, szép, s egyedi kinézetű is­kola sem kerül több pénzbe, mint az unalmas, elemekből készülő épületek. A kisszövetkezet nemcsak en­nek a középiskolának az építé­sére kiírt pályázatot nyerte el,­ a Jáky szakközépiskola felújítása után ők végzik az öreghegyi Kos­suth Általános Iskola bővítését is. Nemes Gyula azonban hangsú­lyozta: ez persze nem jelenti azt, hogy kizárólag csak tanintézete­ket építenének. Két évvel ezelőtt például több ABC-áruházat épí­tettek­­zsinórban. A Schönherz utcai iskola eseté­ben nemcsak a kisszövetkezet versenyzett a megbízásért, de­­ maguk is pályázatot írtak ki az épület terveire. Ennek eredmé­nyeként egy külső tervezőiroda elképzeléseit fogadták el végül, jóllehet az Alkotás szövetkezet­nek is van tervezőrészlege. Amikor arról kérdeztem Ne­mes Gyula elnököt, hogy milyen jövőt lát a kisszövetkezet előtt, azt válaszolta: korszerűbb vállal­kozási formában látja biztosított­nak a szövetkezet jövőjét. Az Al­kotás azonban már most sem - úgymond - szokványos szövetke­zet. Nincs egyszemélyi vezetés, a szövetkezethez csak lazán kap­csolódó szakosodott egységek nagyfokú önállósággal bírnak. Az elnök ennek a működési formá­nak a kiteljesítését tartja kívána­tosnak. Az építőipari munkák zö­mét - véleménye szerint - nem tudják ellátni a kisvállalkozók: erre csak nagyvállalat, illetve egy olyan „szövetkezet” képes, amely szerződéses, vagy - részle­gesen - tulajdonosi viszonyban áll a vállalkozók csoportjaival. Ez az utóbbi - „középutas” - forma egyesítené az atomizált kis­vállalkozás és a kevésbé rugalmas nagyvállalat előnyeit. Eddig csak néhány építőipari szakmát képviselnek a szövetke­zethez tartozó, de csak laza füg­gésben levő egységek. - A cél az, hogy minden szakma művelői különálló egysé­geket alkossanak - mondta Ne­mes Gyula. - Eme elképzelés előtt azonban egyelőre még egy nagy akadály tornyosul. Neveze­tesen, hogy bár hozzáértő szak­emberek szép számmal akadnak hazánkban, az összetettebb fel­adatokkal járó vezetői posztokra ma még nehéz megfelelő embert találni. (b. kiss) 3. OLDAL Ápolási díj - ápolásra várva Kinek éri meg? Tapasztalt, szociálpolitikával foglalkozó szakemberek szerint intézményeik (gyermek- és ifjú­sági intézetek, szociális ottho­nok) akkor kerülnek előtérbe, amikor a megelőző szociális és családpolitikai intézkedések már csődöt mondtak. Vagyis a „bent­lakás", az intézeti elhelyezés­­ a szociálpolitika végállomása. Min­denkinek, egyénnek, családnak, társadalomnak, egyformán ér­deke lenne, hogy minél keveseb­ben kerüljenek az „állami gon­doskodás védőszárnyai” alá. Nem csupán az egy főre jutó­­ államot terhelő - tetemes ellátási költségek, hanem az emberibb gondoskodás miatt is. Ebből a szempontból biztató lépésnek tűnt a Minisztertanács februári rendelete az ápolási díj bevezetéséről, amely március el­sejétől lépett életbe. Ám az ed­digi tapasztalatok és a rendeletek alaposabb tanulmányozása után kiderül: jócskán vannak még hiá­nyosságai. Talán sokan tudják, de nem árt tisztázni: ápolási díjra az önma­guk ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre szoruló sze­mélyeket gondozó hozzátartozók jogosultak. Az ápolási díj összege azonos a jogszabályban meghatá­rozott mindenkori legalacso­nyabb munkabérrel. (Pontosítva ez annyit tesz, hogy 2000-től 4800 forintig terjedhet, attól függően, hogy idős emberről, vagy súlyo­san fogyatékos gyerekről - 18 éves korig - van-e szó?) Valószí­nűleg nem lenne ez gond - már­mint az összeg nagysága ha ezt­ az ápolást vállalók a gyakran nem kevés áldozattal járó plusz­munkájukért, mintegy jövede­lemkiegészítés címén is igénybe vehetnék. A helyzet azonban az, hogy az ápolási díj folyósítása gyakorlati­lag összeegyeztethetetlen bármi­lyen más jövedelemforrással. Ki­záró ok, ha valaki terhességi, gyermekágyi vagy gyermekgon­dozási segélyben, táppénzben, öregségi, egyéb nyugellátási se­gélyben, vagy nyugdíjszerű szoci­ális ellátásban, munkanélküli se­gélyben részesül, és­ ha­­ kereső foglalkozást folytat. (Ez utóbbi­nál a bedolgozási viszony kivétel­ként kezelendő). Pedig az ápolási díjat legin­kább olyan lépésként lehetne fel­fogni, amelyet azoknak a rászoru­lóknak az érdekében hoztak, aki­ket a hivatásos gondozói hálózat­tal nem tudnak ellátni. Ebben az esetben olyan időskorúakról van szó, akik a házi ellátás hiánya miatt előbb vagy utóbb valame­lyik szociális otthon lakói lesz­nek. Ha a gondoskodás ezen új intézménye valóban vonzó lenne, komoly terhek kerülnének le az állam válláról, hiszen az idősko­rúak szociális otthonában lakók ellátása évente, személyenként mintegy 115 ezer forintba kerül, és ez az összeg lényegesen maga­sabb, ha állandó felügyeletet igénylő betegekről van szó. Az intézetek túlnyomó többsége zsú­folt, és ami ennél is nagyobb gond, hogy csak Fejér megyében több, mint százan várakoznak hogy helyet kaphassanak ben­nük. Az ápolási díj már akkor sem vehető igénybe, ha olyan fogyaté­kos gyermekről van szó, aki bár­milyen oktatási intézményi ellá­tásban részesül. Ebben az eset­ben ez is annak minősül, ha a testileg súlyosan fogyatékos, de szellemileg egészséges gyermek mellé magántanárt fogadnak a szülők. Ha a gyermeket intézetbe helyezik el, az ellátása mintegy kétszázezer forintba kerül. Ott­honi ellátás esetén viszont 4800 forint a havi - kötelező - maximá­lis ápolási díj, tehát az állam lé­nyegesen kevesebbet költ - egy év alatt még hatvanezer forintot sem - egy-egy beteg gyermekre. Ellenben a családból valakinek fizetés nélküli szabadságra kell mennie, tehát komoly jövedelem­től esik el, amit aligha pótol a fenti összeg. Ettől függetlenül, eddig is sok szülő maradt otthon gyermekével­. Lehet, hogy ebben az esetben ez a számolgatás nem helyénvaló, talán sértő is az érintettekre néz­ve. De önkéntelenül is felvetődik a sokat emlegetett kérdés: kinek az érdeke, kinek éri meg? Sokan mégis szívesen vállalnák hozzátartozóik ápolását, még ezért az alacsony összegért is. A kedvük csak akkor megy el tőle, amikor kiderül, hogy milyen „ad­minisztrációs" akadályokat kell leküzdeniük. Már a díj odaítélé­sének a módja is visszatetszést keltő: hét(!)tagú bizottságnak kell elbírálnia, hogy a kérelmező jogosult-e rá, és ha igen, mekkora összeget kaphat, mert ezt minden tanácsnak a saját, „fejkvótából” összeadódó keretéből kell „kigaz­­dálkodnia”. (Csak mellékes meg­jegyzés, hogy az ápolási díj után társadalombiztosítási járulékot is fizetnie kell a helyi tanácsnak, igaz, így az ezzel töltött idő „jog­szerzőnek” számít a nyugdíj meg­határozásakor­. Már eddig is rengeteg hiányos­ságot gyűjtöttek össze a megyei tanács szociálpolitikai csoportjá­ban, amelyeket adandó alkalom­mal, a rendelet módosítása érde­kében, szeretnének az illetékesek tudomására hozni. Mert, hogy módosítani kell, az nem vitás. Ellenkező esetben legfeljebb va­lahol felmutatható szociális szép­ségtapasz marad. De minek? - munkácsi - TATABÁNYAS BÁNYÁK VÁLLALAT Acélszerkezeti és Gépjavítási Igazgatóság REVÉTLENÍTÉS, OLCSÓN, GYORSAN! Alapanyagok (lemezek, csövek, idomacélok) és acélszerkezetek revétlenítése K2 felületi minőségben. Legnagyobb szelvényméret: 400x1500 mm. Acéllemezek revétlenítése Lv . 3-30 mm-ig Egységárak: 57 Ft/m2 alapozó festés nélkül 67 Ft/m­ washprimer alapozóval 81 Ft/m2 budaprimer alapozóval Külön igény szerint K2-nél tisztább felületet is készítünk Megrendelését várja: Magyar Péter ügyintéző Cím: 2803 Tatabánya II., Mészáros u. 4. Tel.: 34/16-822/217 mellék Telex: 27-306 Fax:34-16661 16 312

Next