Fejér Megyei Hírlap, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-02 / 153. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1990 JÚLIUS 2 HÉTFŐ Aratás, 1990. nyarán • • Az „Orzse” csodálatos Azt hiszem, kint vagyunk a világ szélén. Ha nem is teljesen ott, de a lajoskomáromi tsz legszélső búzatáblájában (140 hektár), fönt Rebec-pusztán, ahol három megye, Somogy, Tolna és Fejér közigazgatási határa húzódik. Péter-Pál napján vagyunk, a naptár szerint az első aratási napon. Itt nyüzsög jóformán az egész aratóbrigád, a tsz-vezetés. Havasi Jenő elnökkel az élen, itt van Hidasi Árpád, a fiatal és derűs műszaki vezető, „harmincasok": Takács István, Csörgő Lajos, Dombi Lajos, Róka László, Balogh István szállítók és kombájnosok Reizinger Attila (üzemeltetési mérnök): itt van a műhely, a teljes műszaki mezei készlettel. Itt van a huszonegy kombájnból nyolc-kilenc. Az első fordulókra hívott bennünket az elnök. Azért, hogy lássuk: a világban, az országban lehet bármilyen „zűrzavar", a tarlón, ahol a mindennapi kenyérért folyik a küzdelem, rendnek kell lenni. Füllesztő hőség van. Péter-Pál napján ez ritkaság. Kalászt dörzsölget az elnök, tenyeréből kifújja a pelyvát és fölemeli, mint valami finom gyémántot. - Nézze szerkesztő úr, ez nem rossz búza. S amíg igyekszünk utolérni a tábla túlsó végén (mintegy másfél kilométer) a kombájnosokat, megtanulunk a tarlón járni. Képletesen szólva, megérteni, mit jelent az, hogy búzatermelő. Aki nagyüzemi eszközökkel és nagyüzemi gondolkodásban teremti meg a táplálékunk legfontosabb részét. - Az „Örzse”, nem okoz csalódást - halljuk Hidasi Árpádtól. - A szegedi GK-Öthalom kapta itt ezt a kedves becenevet - ringatja az imént kimorzsolt szemeket az elnök. Tengernyi „Örzse", mondanám, hiszen amerre a szem ellát, itt az isten háta mögött, törpének érzi magát az ember e gigantikus táblán. Váratlan fordulattal a műszaki vezetőhöz fordul az elnök: - Mennyi lesz a hektolitersúly? - Nyolcvan, talán több... - Mennyi? Nyolcvan? Bátrabb is lehetnél. Ez jó búza. Az elnök nyolcvanhármat, talán ennél többet is lát benne. Majd az üzemi „laborban" kiderül, ki volt a jobb a tippelésben. Péter-Pálkor bizony szokatlan minőségi értéknek számít a nyolcvanasnál jobb búza. De rendkívülinek számít a nap is, a búzaaratás kezdetének napja a lajoskomáromi tsz szabadhídvégi határában. De máris jön az első fuvar. Takács István „rohan” vele. A dombhajlatban megállítjuk, hadd lássuk, mit adott az isten, mit teremtett az ember. Föllépünk a magszállító járműre. Az elnök is biztat: markoljak csak bele, harapjak szét egy magot, éreznem kell, hogy „Örzse” csodálatos. Mire beérkezünk a magtárak elé, az első búzaszállítmányból már jóformán minden minta elkészült. Legalábbis a legfontosabb „mutatók" birtokába jutunk. Weiler János főmagtáros készülékén meglepő adatot láthatunk. A hektolitersúly, a táblázaton külön is beazonosítva a mérési adat, 84,9, ami péterpáli rekord. Az ezermagsúly 43,4 kilogramm, ami ugyancsak rendkívüli ezen a napon. Ennél meglepőbb a 12 százalékos víztartalom. Ez már raktározási állapot. Ha nem csinál vele semmit, akkor is tárolható. De még átengedik a gépen, tisztítják is, olyan lesz, mint az acél. Csodás, telt szemek, a termelő számára mindig megnyugtató élmény. És ebből várnak az idén a 2000 hektárról 10-12 ezer tonnával. Erről volt szó. Arról senki sem beszélt, hogy kinek-kinek milyen érdemei lehetnek benne. Peresztegi T. FerencFotó: Somogyi Tamás Ez volt az első ürítés a lajoskomáromi búzatartón Ez az asszonybrigád naponta háromszor főz az aratóknak. Jól ismerik a kombájnosok étvágyát A kívülálló holdjáróknak is nézhetné azokat a Claas-dominátorokat, amelyeket a Kebec-pusztai táblán láthattunk. Gazdaság és társadalom Egy nem „szokványos" kisszövetkezet Iskolaépítők Ritkaságszámba megy manapság, ha egy hazai építőipari céget csak dicsérettel illetnek a megrendelői. A székesfehérvári Alkotás Kisszövetkezet iránt éppen ezért az keltette föl az érdeklődésemet, hogy az általa végzett iskolaépítéssel, illetve felújításokkal kapcsolatban - csupán jót hallottam róla. - Olyan iskolát akartunk építeni, amellyel az utókor színe előtt sem kell majd szégyenkezni - mondta Nemes Gyula, az Alkotás elnöke, a fehérvári Schönherz utcában épülő Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskoláról. - Meg akarjuk mutatni, hogy - a téglából, fából, cserépből - hagyományos módon fölépített, szép, s egyedi kinézetű iskola sem kerül több pénzbe, mint az unalmas, elemekből készülő épületek. A kisszövetkezet nemcsak ennek a középiskolának az építésére kiírt pályázatot nyerte el, a Jáky szakközépiskola felújítása után ők végzik az öreghegyi Kossuth Általános Iskola bővítését is. Nemes Gyula azonban hangsúlyozta: ez persze nem jelenti azt, hogy kizárólag csak tanintézeteket építenének. Két évvel ezelőtt például több ABC-áruházat építettekzsinórban. A Schönherz utcai iskola esetében nemcsak a kisszövetkezet versenyzett a megbízásért, de maguk is pályázatot írtak ki az épület terveire. Ennek eredményeként egy külső tervezőiroda elképzeléseit fogadták el végül, jóllehet az Alkotás szövetkezetnek is van tervezőrészlege. Amikor arról kérdeztem Nemes Gyula elnököt, hogy milyen jövőt lát a kisszövetkezet előtt, azt válaszolta: korszerűbb vállalkozási formában látja biztosítottnak a szövetkezet jövőjét. Az Alkotás azonban már most sem - úgymond - szokványos szövetkezet. Nincs egyszemélyi vezetés, a szövetkezethez csak lazán kapcsolódó szakosodott egységek nagyfokú önállósággal bírnak. Az elnök ennek a működési formának a kiteljesítését tartja kívánatosnak. Az építőipari munkák zömét - véleménye szerint - nem tudják ellátni a kisvállalkozók: erre csak nagyvállalat, illetve egy olyan „szövetkezet” képes, amely szerződéses, vagy - részlegesen - tulajdonosi viszonyban áll a vállalkozók csoportjaival. Ez az utóbbi - „középutas” - forma egyesítené az atomizált kisvállalkozás és a kevésbé rugalmas nagyvállalat előnyeit. Eddig csak néhány építőipari szakmát képviselnek a szövetkezethez tartozó, de csak laza függésben levő egységek. - A cél az, hogy minden szakma művelői különálló egységeket alkossanak - mondta Nemes Gyula. - Eme elképzelés előtt azonban egyelőre még egy nagy akadály tornyosul. Nevezetesen, hogy bár hozzáértő szakemberek szép számmal akadnak hazánkban, az összetettebb feladatokkal járó vezetői posztokra ma még nehéz megfelelő embert találni. (b. kiss) 3. OLDAL Ápolási díj - ápolásra várva Kinek éri meg? Tapasztalt, szociálpolitikával foglalkozó szakemberek szerint intézményeik (gyermek- és ifjúsági intézetek, szociális otthonok) akkor kerülnek előtérbe, amikor a megelőző szociális és családpolitikai intézkedések már csődöt mondtak. Vagyis a „bentlakás", az intézeti elhelyezés a szociálpolitika végállomása. Mindenkinek, egyénnek, családnak, társadalomnak, egyformán érdeke lenne, hogy minél kevesebben kerüljenek az „állami gondoskodás védőszárnyai” alá. Nem csupán az egy főre jutó államot terhelő - tetemes ellátási költségek, hanem az emberibb gondoskodás miatt is. Ebből a szempontból biztató lépésnek tűnt a Minisztertanács februári rendelete az ápolási díj bevezetéséről, amely március elsejétől lépett életbe. Ám az eddigi tapasztalatok és a rendeletek alaposabb tanulmányozása után kiderül: jócskán vannak még hiányosságai. Talán sokan tudják, de nem árt tisztázni: ápolási díjra az önmaguk ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre szoruló személyeket gondozó hozzátartozók jogosultak. Az ápolási díj összege azonos a jogszabályban meghatározott mindenkori legalacsonyabb munkabérrel. (Pontosítva ez annyit tesz, hogy 2000-től 4800 forintig terjedhet, attól függően, hogy idős emberről, vagy súlyosan fogyatékos gyerekről - 18 éves korig - van-e szó?) Valószínűleg nem lenne ez gond - mármint az összeg nagysága ha ezt az ápolást vállalók a gyakran nem kevés áldozattal járó pluszmunkájukért, mintegy jövedelemkiegészítés címén is igénybe vehetnék. A helyzet azonban az, hogy az ápolási díj folyósítása gyakorlatilag összeegyeztethetetlen bármilyen más jövedelemforrással. Kizáró ok, ha valaki terhességi, gyermekágyi vagy gyermekgondozási segélyben, táppénzben, öregségi, egyéb nyugellátási segélyben, vagy nyugdíjszerű szociális ellátásban, munkanélküli segélyben részesül, és ha kereső foglalkozást folytat. (Ez utóbbinál a bedolgozási viszony kivételként kezelendő). Pedig az ápolási díjat leginkább olyan lépésként lehetne felfogni, amelyet azoknak a rászorulóknak az érdekében hoztak, akiket a hivatásos gondozói hálózattal nem tudnak ellátni. Ebben az esetben olyan időskorúakról van szó, akik a házi ellátás hiánya miatt előbb vagy utóbb valamelyik szociális otthon lakói lesznek. Ha a gondoskodás ezen új intézménye valóban vonzó lenne, komoly terhek kerülnének le az állam válláról, hiszen az időskorúak szociális otthonában lakók ellátása évente, személyenként mintegy 115 ezer forintba kerül, és ez az összeg lényegesen magasabb, ha állandó felügyeletet igénylő betegekről van szó. Az intézetek túlnyomó többsége zsúfolt, és ami ennél is nagyobb gond, hogy csak Fejér megyében több, mint százan várakoznak hogy helyet kaphassanak bennük. Az ápolási díj már akkor sem vehető igénybe, ha olyan fogyatékos gyermekről van szó, aki bármilyen oktatási intézményi ellátásban részesül. Ebben az esetben ez is annak minősül, ha a testileg súlyosan fogyatékos, de szellemileg egészséges gyermek mellé magántanárt fogadnak a szülők. Ha a gyermeket intézetbe helyezik el, az ellátása mintegy kétszázezer forintba kerül. Otthoni ellátás esetén viszont 4800 forint a havi - kötelező - maximális ápolási díj, tehát az állam lényegesen kevesebbet költ - egy év alatt még hatvanezer forintot sem - egy-egy beteg gyermekre. Ellenben a családból valakinek fizetés nélküli szabadságra kell mennie, tehát komoly jövedelemtől esik el, amit aligha pótol a fenti összeg. Ettől függetlenül, eddig is sok szülő maradt otthon gyermekével. Lehet, hogy ebben az esetben ez a számolgatás nem helyénvaló, talán sértő is az érintettekre nézve. De önkéntelenül is felvetődik a sokat emlegetett kérdés: kinek az érdeke, kinek éri meg? Sokan mégis szívesen vállalnák hozzátartozóik ápolását, még ezért az alacsony összegért is. A kedvük csak akkor megy el tőle, amikor kiderül, hogy milyen „adminisztrációs" akadályokat kell leküzdeniük. Már a díj odaítélésének a módja is visszatetszést keltő: hét(!)tagú bizottságnak kell elbírálnia, hogy a kérelmező jogosult-e rá, és ha igen, mekkora összeget kaphat, mert ezt minden tanácsnak a saját, „fejkvótából” összeadódó keretéből kell „kigazdálkodnia”. (Csak mellékes megjegyzés, hogy az ápolási díj után társadalombiztosítási járulékot is fizetnie kell a helyi tanácsnak, igaz, így az ezzel töltött idő „jogszerzőnek” számít a nyugdíj meghatározásakor. Már eddig is rengeteg hiányosságot gyűjtöttek össze a megyei tanács szociálpolitikai csoportjában, amelyeket adandó alkalommal, a rendelet módosítása érdekében, szeretnének az illetékesek tudomására hozni. Mert, hogy módosítani kell, az nem vitás. Ellenkező esetben legfeljebb valahol felmutatható szociális szépségtapasz marad. De minek? - munkácsi - TATABÁNYAS BÁNYÁK VÁLLALAT Acélszerkezeti és Gépjavítási Igazgatóság REVÉTLENÍTÉS, OLCSÓN, GYORSAN! Alapanyagok (lemezek, csövek, idomacélok) és acélszerkezetek revétlenítése K2 felületi minőségben. Legnagyobb szelvényméret: 400x1500 mm. Acéllemezek revétlenítése Lv . 3-30 mm-ig Egységárak: 57 Ft/m2 alapozó festés nélkül 67 Ft/m washprimer alapozóval 81 Ft/m2 budaprimer alapozóval Külön igény szerint K2-nél tisztább felületet is készítünk Megrendelését várja: Magyar Péter ügyintéző Cím: 2803 Tatabánya II., Mészáros u. 4. Tel.: 34/16-822/217 mellék Telex: 27-306 Fax:34-16661 16 312