Fejér Megyei Hírlap, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-05 / 234. szám
Hegedűs a háztetőn Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e erről a filmről? Mert jó film volt, szó se róla. Na, de: zsidókról szólt. Nekem semmi bajom a zsidókkal. Megjegyzem: az árjákkal sem. A nép nemzetiekkel sem. Általában nem csoportosan osztogatom az ellenszenvemet. Az egyetlen kivételt talán a politikusok jelentik, de ebbe most ne merüljünk bele. Viszont, ha dicsérni kezdem ezt a filmet, nem veszik-e ezt egyoldalú politikai propagandának? Mert lehetséges, hogy magával ragadó a zene. A tragédiák ellenére bájos humorral megalkotott a történet. Kétségtelen profizmusról árulkodik a rendezés. Szédületes a koreográfia. Tüneményes a színészi játék. De egy zsidó filmet dicsérni...? Éppen most? Mi lenne, ha csak annyit írnék, hogy ez a produkció a hollywoodi termékek legszínvonalasabbjai közé tartozik, és aki megnézi, nem esik az amerikai tömegkultúra fogyasztásának elítélendő bűnébe, így, ennyit, egy szót se a film tartalmáról, vagy arról, hogy miért tetszett, vagy hogy tetszette egyáltalán. De nem jó, hiszen már mindenki tudja Magyarországon, miről szól ez a történet. Ugyanígy kilátástalan eltitkolni, hogy ki a szerző, nem említeni a filmkészítőket és a színészeket, egyáltalán, egyetlenegy, kicsit is zsidó hangzású nevet sem. Mi lenne, ha en bloc a szombat esti tévéműsorról írnék, hogy milyen nagyszerűen szerkesztett volt, hogy az esti nagyfilm előtt rokonszenves okossággal egy néprajzi ismeretterjesztő kisfilmet iktattak a műsorba, a felső-tiszavidéki parasztházakról, amelyben igen jól és időszerűen szóltak arról, mennyire okos, és egyszerű a magyar paraszt? Ezzel igazat is mondok, meg az esetleges „kozmopolitizmusom” miatt nyugtalankodókat is leszerelem, hisz láthatnák, hogy könnyekig meg tud halni honfitársaimnak nehéz, ám leleményes élete. Vagy még jobb, ha egy rövid kis jegyzetben csak úgy futólag utalok arra, hogy végre lehetett látni egy jó filmet is a Magyar Televízióban, szombaton este, főműsoridőben, a címét nem is kellene kiírni, egyben megígérni, hogy később...alkalmasabb időkben...fölkészültebben...az amerikai filmművészetről szóló általános eszmefuttatás keretében...más pályatársakkal közösen méltatjuk majd azt a filmet... Esetleg direktben meg lehetne támadni a mindent lefelé egyenlősítő, „nemzetközi kultúrszenynyet", amelynek legfőbb sorozatgyártója Hollywood - de szerencsére ott is akadnak az egyszerű nép küzdelmes életét testközelből bemutató értékes alkotások, mert egyszerű nép és küzdelmes élet, lám, máshol is van, nem csak nálunk, és igenis másutt is kihangsúlyozzák a hagyományokhoz, a népi gerinchez való ragaszkodás fontosságát... De ez mégsem jó, mert ebből esetleg arra lehet következtetni, hogy más népek hagyományait többre tartom a miénknél, holott erről egyrészt nincs szó, másrészt vajon nép-es a zsidó? És ezzel megint ott vagyunk az eredeti problémánál. Nehéz ügy. Egyáltalán: ez most a „sajtó szabadságának", vagy a „szabadság sajtójának” hatáskörébe tartozik? Beszélni vagy nem beszélni és hogyan beszélni, vagy hogyan nem beszélni egy ilyen kérdésről, hogy a magyar televízióban zsidókról szóló filmet mutatnak be? Szabad most szeretni a jó filmeket, szóljanak bármiről? Szabad most szeretni másokat? Akik ráadásul nem is mások, mint mi, legfontosabb meghatározásukban legalábbis, (mármint, hogy: emberek,és ha mégis mások, talán nem akarnak mások lenni, amihez kétségkívül joguk van. Vagy most nem politikus ez az egész? Ó, istenem, hát újra életre kelnek ezek az ostoba kategóriák, amelyekben néhány ember hivatottnak érzi magát meghatározni másoknak azt, hogy miről mit és hogyan gondoljanak? Végül is hosszú gondolkodásom eredménye (?) épp ez volt: valami egészségtelen van annak az országnak a légkörében, ahol akaratlanul is azon gondolkodnak az emberek, hogy vajon szabad-e még önállóan gondolkodniuk? Nagyon jó film volt a Hegedűs a háztetőn... Pekarek János Martonvásári Autópálya Mérnökség az alábbi munkakörre keres jelentkezőt: 1 fő közúti informátor (diszpécser) középfokú szakirányú képesítéssel (út- és mélyépítő) és legalább egy középfokú nyelvvizsgával, jelentkezés, személyesen Schreiner Béla mérnökségvezetőnél Cím: Martonvásár, Zrínyi u. 30. 25 665 ZSÁKOS MŰTRÁGYA (10, 25, 50 kg-os) értékesítésére üzletek, viszonteladók jelentkezését várjuk. Cím: IKR Enyingi Agrokémiai Bt. Üzeme Enying Tel.: (22) 72-159 25 929 Hu IUII.UIJ A Szimultán Kereskedelmi Részvénytársaság vállalkozik a vállalkozókért - Vállalkozásszervezés, cégalapítás, cégátalakítás - Vagyonmérleg készítése - Ügynöki tevékenység külföldi és magyar vállalkozók megbízásából - Képviselet - Gazdasági és befektetési tanácsadás - Áruforgalmi ügyletek közvetítése - Ügyviteli szolgáltatás - Gépek, gépjárművek, irodatechnikai eszközök lízingje, visszlízingje - Reklám (névjegytől a kampánytervig) - Pénz- és hitelközvetítés - Hitelkérelmek, pályázatok készítése - Egyéb vállalkozást segítő szolgáltatások VÁLLALKOZUNK A VÁLLALKOZÓKÉRT! A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány támogatásával! A kis- és középvállalkozóknak szolgáltatásainkból 10-30% engedményt adunk. Szimultán Rt. 1126 Budapest, Böszörményi út 24. Telefon: 36-1-155-1991, 155-2122/21 -19, 21 -17 Telefax: 36-1-155-1991 Virág Lászlóné Csongor Gábor ügyvezető vállalkozási igazgatóhelyettes igazgatóhelyettes Barátság Klubmozi Oliver Stonesorozat A világhírű amerikai forgatókönyvíró és rendező, Oliver Stone négy sikeres alkotását immár a hazai mozinézők is ismerik. Arra a kérdésre, hogy miért tűzi műsorra a Fejér Megyei Moziüzemi Vállalat Székesfehérváron, a Barátság Klubmoziban sorozatként is a műveket, egyértelmű a válasz. Stone nemcsak sikeres filmek rendezője, hanem jó filmek rendezője. Komoly, indulatoktól sem mentes, politizáló filmeket készít, főszereplői mindig válaszút előtt állnak, a fenyegetettség árnyékában kell dönteniük, beleolvadnak-e a „megszokottba”, vagy megküzdenek igazukért. A program: október 13. A szakasz (1986); október 20. Tőzsdecápák (1987); október 27. Hívd a rádiót! (1988); november 3. Született július 4-én (1989). Meghívom önöket egy tv-partira A Magyar Televízió zenei és kulturális főszerkesztőségétől értesítést kaptam: „Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját a saját televíziókészüléke elé” - szól az elbűvölő invitálás. A program október 7-én 21.20-kor a Zenés TV Színház bemutatója lesz, Mascagni: Parasztbecsület című operájának tv-változata. Pompás az ötlet! Nem kell hozzá készülődés, vendéglátás, új ruha. Ezúttal én is meghívom Önöket saját készülékeik elé, nézzük, élvezzük együtt! Én vendégváró csemegét is készítek, amellyel jelképesen megkínálok mindenkit, és koccintok mindazok egészségére, akik engem hívtak és akiket én invitáltam a közös képernyő-partira. - zágoni - Uitz Terem a Mindent betöltő geometria ! Nemes Ferenc a mértani formák világába helyezi művészetét. Többnyire vonalazott felületeket fest, bizonyos rendszert teremtve a kompozíciók szerkesztésében. A szigorúan vonalazott képek között akadnak oldottabb hangulatúak, amelyeken aprólékosan megrajzolt rovátkák, körök töltik ki a teret, ám embernek, életnek nincs nyoma egyetlen alkotáson sem. A Dunaföldváron élő művész festői attitűdjén a geometria uralkodik. A szemlélődő dermedten állapíthatja meg, hogy ez önmagát ismétlő, rideg, zárt rendszer. A kompozíciók nem közvetítenek élettereket, teljesen érzelemmentesek, nem akarnak gondolatokat ébreszteni. A felszínt betölti a geometria, a színek és formák szembesítésében fegyelem érződik. Az elképesztő pontossággal szerkesztett alkotások szinte kizárólag a szemnek szólnak. A lehető legkevesebb eszközzel, s a lehető legpontosabb kimunkálással hozta létre ezeket a különös képeket alkotójuk. Némi kihívást mégis érzünk a megszokottól oly távolálló piktúrában. Elutasítja mindazt, ami szétzilálta, zűrzavarossá tette világunkat. Nemes Ferenc festészetének központi elemei a vonalak, velük a szabályszerűség, a monotónia és az általuk közvetített kilátástalanságérzet. Olyan világ épül itt, ahol nincs eleven lény, ahonnan kiszorul az élet, a hagyományos értelemben vett művészet. Nincs mit tenni, borzongva és tapogatózva helyet keresni, amíg van rá lehetőség. A szűkszavú, józan és mindenféle lírától mentes művészetet - legyen az minimál art vagy konceptuális művészeti tendencia - felfoghatjuk jelzésnek, egyfajta kihívásnak. Kár lenne azon vitatkozni, hogy művészet-e ez egyáltalán. Annyi bizonyos, hogy megérintenek bennünket a dunaújvárosi Uitz Teremben kiállított alkotások. Ez pedig úgy vélem, megadja a választ. Virágh Ildikó Fotó: Fási László Abbahagyjuk végre elődeink metódusát? Kortársunk Széchenyi címmel országos középiskolai vetélkedőre invitálja az ifjúságot a Széchenyi Kör és a Magyar Rádió. A szellemi párbaj része a nagy magyar 200. születésnapját köszöntő rangos eseménysornak. Örömmel hallottam, hogy végre nem lexikális tudásra tartanak igényt, hanem arra, hogy a versenyzők és hallgatóik megismerkedjenek Széchenyi eszmeiségével, gondolkodásmódjával, jellemével. A feladatok arra keresik a választ, hogy egyénisége, személyes döntései mennyiben alakították életpályáját és ezzel hazánk sorsát. Széchenyi mindig időszerű volt, de napjainkban különösen elevenek megállapításai, főleg amikor a hitelről, a kereskedésről, a tőkéről, a bankokról olvassuk sorait. Szállóigévé vált mondatai például a kiművelt emberfőkről ma drámai erővel hangzanak, különösen az ifjúság számára. Az intelligencia, az értelmesség az, ami a „nemzeteket mázsálja korunkban még súlyosabb igazság lett, mint volt valaha. ..Nagy szerencse, hogy az agyvelő hazánkban szép mennyiségű, csak hogy itt amott kifejlődése hátra van...” - fogalmazta meg közel két évszázada. Ma ezt így mondhatnánk: miközben képesek vagyunk hatalmas szellemi potenciálok kitermelésére, ugyanakkor emigrációba, önpusztításba kényszerítettük, infarktusba kergettük őket, találmányaikat fiókok mélyére száműztük. Eddig nem idéztük azon sorait, amit a Hitelben fogalmazott meg, s amely sajnos megint drámaian időszerű. Magunkon erőt kellene vennünk - tanácsolja -, össze kellene állnunk a közös célok elérésére, „abban hagynék eldődink methodusát, a soha össze nemtartást, egymás üldözését s mindég háborúban élést". Az anyagi tőkeszegénység állapotából mindaddig nem mozdulhatunk ki, amíg az építő szellemi és morális erőket nem hozzuk mozgásba. Széchenyi Istvánt érdemes újra olvasni, idézni, elemezni, kiapadhatatlan, elévülhetetlen kútfő. Ajánlom őt szűkebb hazánk ifjainak figyelmébe és szívébe. - zágoni - Szeretettel várunk minden érdeklődő vendéget, a DIOGENÉSZ KFT MALOM ÉTTERMÉRE. Műsorral egybekötött táncestet tartunk, 1990. október 5-én pénteken 20 órai kezdettel, 26 327