Fejér Megyei Hírlap, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
14. OLDAL A fájdalom kalandorai Lassacskán elsárgulnak a babérlevelek azokon a koszorúkon, amelyeket a szeptemberi, 250 kilométeres, Athén-Spárta futóverseny sikeres teljesítői kaptak a spártai polgármestertől. Az egyik magyar „spártai hős”, Rápolti Gyula, a kiváló székesfehérvári triatlonista is újabb feladatokra készül, ám őszi teljesítménye, az a bizonyos másfél napos futás - úgy gondolom - megér még néhány vizsgálódó szót. Az ókori görögök használtak a sportolók teljesítményének érzékeltetésére egy gyönyörű kifejezést: alkot a testével... Nos, tudvalevő az alkotáshoz ilyen-olyan eszközök is szükségeltetnek. A festőnek vászon, festék, az írónak papír, ceruza - és sorolhatnám -, mindegyikőjüknek pedig ihlet, gondolat, belső indíttatás - vagy nevezzük, ahogy akarjuk - kell. Mi kell azonban egy sportembernek ahhoz, hogy például hegy-völgyes terepen, már-már emberfelettit teljesítve, harmincvalahány órán át fusson egyhuzamban. Tekintsük át röviden az eszköztárat, a sportoló - jelen esetben egy sikeres hosszútávfutó - testi-lelki fegyverzetét. A 36 esztendős Rápolti Gyula lényegében végig sportolta egész eddigi életét. Ennek megfelelően keringése és szívműködése - nyilván a genetikai adottságokon túl - megfelelően megalapozott a nagy teljesítményhez. A 186 centiméteres fiatalember testsúlya versenyidőszakban nem éri el a 80 kilogrammot, ami egyfelől megkíméli őt a felesleges kilók cipelésétől, másfelől viszont nem terheli a szükségesnél nagyobb mértékben sem az ízületeket, sem pedig az izmokat, inakat. Az alapadottságokhoz járul még természetesen az irdatlan mennyiségű edzésmunka. A felkészülési időszak csúcsterhelése Rápoltinál eléri a napiat-hét órát, ami nagyjából öt kilométer úszást, húsz kilométer futást és 100-120 kilométer kerékpározást foglal magában, a 40-45 perc kondicionálótermi torna mellett. Végezetül - de nem utolsósorban - a fizikai összetevők listájáról nem hiányozhat a magas tápértékű élelmiszerekből összeállított változatos, vitamindús - ennek megfelelően méregdrága - étrend. Ezzel nagyjából összeállt a kép, már, ami a dolog testi - kissé nagyképűen fogalmazva - objektív részét illeti. Ezek után talán meglepő, hogy például a Spartatlan futás kapcsán Rápolti is, a többi versenyző is elsősorban az idegek csatájáról, a lelki terhelés elviselhetőségéről, vagy éppen elviselhetetlenségéről beszél. A magam részéről ezt mégsem tartom meglepőnek. Gondoljunk csak bele: másfél napot egyhuzamban még zenét hallgatni, vagy éppen televíziót nézni sem egyszerű dolog. A futáshoz pedig, amely ugyanennyi ideig tart, olyan fokú monotónia- és fájdalomtűrésre van szükség, amellyel csak kevesen dicsekedhetnek. Valami „őrült” elszántság, egyszerű halandó számára alig felfogható és megérthető belső erő viszi előre a sport megszállott vándorait, a fájdalom kalandorait - így Rápolti Gyulát is. Bár ő maga szereti teljesítményeit egy csibészes mosollyal, vagy egy könnyed vállrándítással elintézni, én nem hiszek neki. Osztom ugyanis az ókori görögök magas szintű sportról szóló nézetét: alkotás. Márpedig a felszínt tekintve lehet valaki könnyed, lezser és nagyvonalú, lelke mélyén mégis egészen biztosan magában hordozza az erőt és az alkotás csendjét. Sáringer Károly Rápolti Gyula Fotó: Gregority Antal A Dunaferr birkózói... .?■' . : f;■ l >* '• 1 »n. Nagyszerűen szerepeltek Az új rendszerű kiírás értelmében a Dunaferr SE birkózócsapatát az NB II-es mezőny északnyugati csoportjába osztotta be a szövetség. A csoportba került Kaposvár, Szombathely, Pécs és Dorog együttese is. A csoportmérkőzések után a dunaújvárosi gárda végzett az első helyen, így jogot szerzett az osztályzó mérkőzéseken való részvételre, amely siker esetén NB I tagságot biztosít a dunaújvárosi fiúknak. Már ismeretes, hogy a Dunaferr ellenfele a felsőbb osztályba való jutásért a Kecskemét és a Csepel Autó együttese, amely csapatok körmérkőzéssel döntik el a magasabb osztályba jutást. Nos, mindezeket Komóczi Gábortól, a csapat mesteredzőjétől hallottam, aki immár a Magyar Birkózó Szövetség elnökségi tagja, valamint honi birkózóink edzőbizottságának az elnöke. A Dunaferr csapatáról szólva a szakember tudatta velem, hogy az idei korosztályos bajnokságokon 62 olimpiai pontot gyűjtött a piros-fehér gárda, amely eredmény a nagyszerű jelzővel minősíthető. A nemzetközi eredmények tekintetében az egyesület többi szakosztályai előtt vezetik a mezőnyt, de ez nem jelenti azt, hogy lenézik a különböző sportágak versenyzőit, vezetőit. Az idei és az elmúlt évek eredményeiről szólva a mesteredző elmondta: több birkózó kiemelkedő sikereket produkált: az ifjúsági EB-n Farkas Béla szabadfogásban első, kötöttfogásban harmadik helyezést ért el. A junior Európa-bajnokságon kötöttfogásban Mucsi Zoltán második lett, míg a felnőtt EB-n Vadász Csaba a negyedik helyen végzett. A felnőtt EB-n indult még Valentényi Sándor nehézsúlyban és a nyolcadik helyet szerezte meg. Örvendetes tény, hogy a Dunaferr SE csapatából a magyar felnőtt birkózó-válogatottba többen bekerültek. Ez évben magyar bajnokságot nyertek: az ifjúsági korosztályban Farkas Béla, a juniorok között Nagy János szabadfogásban, kötöttfogásban pedig Mucsi Zoltán. A felnőttek között nem sikerült megszerezni a tizedik bajnoki érmét Vadász Csabának, aki egy balszerencsés mérkőzésen a második helyen végzett. A Nemzeti Bajnokságban helyezést ért még el Korpics István, Kovács Tibor, Valentényi Sándor és Kovács József. A közismert szakember nyomatékkal szólt a nem sportállású Tokodi János kiváló teljesítményéről, aki Budapesten dolgozik és amellett minden versenyen részt vesz. Tokodi nemcsak megjelenik a szőnyegen, hanem ott az idei évben mindkét fogásnemben a 68 kg-os súlycsoportban valamennyi el-Mucsi Zoltán Európa-bajnoki ezüstérmes lenfelét legyőzte, elnyerte ezzel a vezetők és a csapattársak maximális tiszteletét, elismerését. Hasonló jókat mondott a szakvezető a 82 kg-os súlycsoportban induló Kun Attiláról is. Komóczi Gábor mesteredző munkáját több szakember is hatékonyan segítette. Egyebek között Kiss Gábor, aki másodállásban a felnőtt és a juniorcsapat edzője, Tóth László az ifjúsági csapatnál tevékenykedik, Gubicza József és ifj. Komóczi Gábor pedig az előkészítő csapatoknál látja el az edzői teendőket, amellet, hogy aktívan részt vesznek versenyzőként is a csapatbajnoki küzdelmekben. Megnyugtató tény, hogy az egyesület vezetése által kitűzött célokat hazai viszonylatban teljesítették a birkózók, a nemzetközi porondon pedig jelentősen túlszárnyalták a tervet. Egyszóval: az idei esztendőben eddig nagyszerűen szerepeltek. Aki ismeri Komóczi Gábort, tudja, hogy nemcsak kitűnő szakember, hanem jó pedagógus is. Remek érzékkel bánik a fiatal birkózókkal, és az évek során egységes kollektívát sikerült összehoznia. Nem lehet vitás: a birkózás a bátor emberek sportja. Nos, ezek a bátor emberek lelkesen szurkolnak a Dunaferr SE többi szakosztályainak is, legyen az foci, kézilabda vagy torna... Viszont az is igaz, hogy hazai mérkőzés esetén a többi sportág versenyzői is buzdítják a birkózókat. Közös akarattal, az erők okos koncentrálásával le lehet „győzni” a felmerülő gondokat, aminthogy az idei évben sok esetben ellenfeleiket is legyőzték a dunaújvárosi birkózók. Csík János Egyre kevesebben... A vívók másként számolnak A vívók másként számolnak. Annyi „harcosai” is nehezen összesíthetik eredményeket. Hiszen a neheze még véget. Mégis, ’89 kiemelkedő eredménnyel zárult: az országos bajnokságon szerzett nyolcadik helyezést az Ikarus férfi tőrvívócsapata. Tavaly kerültek - az egyesület történetében először - az első osztályba. A feladat azóta adott: minden rendelkezésre álló eszközzel kiharcolni a bent, a fentmaradást! Ez a célkitűzés szinte karácsonyi ajándékként valósult meg, dacára a borúlátó megjegyzéseknek... „Megtizedelten” utaztak a budapesti országos bajnokságra. Kanizsai, a korábbi biztos csapattag régóta sérült volt. Szekeres, sokak szerint a legjobb ember, egy héttel az ob előtt jelentett beteget. Várnagy Péter augusztus óta katona, mindenféle edzés nélkül, szinte az őrtoronyból érkezett a sportcsarnokba. Az utolsó pillanatban, hiszen a verseny előtt fél órával már Marko más sportághoz hasonlóan a pást a múlt évben történteket, az elért hátra van, a vívóév korántsem ért ékes edző igazolását intézte szorult helyzetében Szabados vezetőedző. A három vívó meghatározó egyénisége az Ikarusnak, a sérültek közül a legtöbben ott voltak tavaly a feljutásnál. Ilyen előzmények után lépett pástra Molnár Zsolt, Várnagy Péter, Balogh Balázs, és Klauzer László. Klauzer a BVSC-nél tréningezik, de a fehérváriakat erősítette a döntő csörtékben. A csapattartalékok, cserék nélkül vívta az asszókat... Tucat együttes alkotja az első osztályt, a nyolcadik helyezés a biztos bentmaradást jelentette. Várnagy és Molnár első nap egyéniben jól vívott, ezért a csapat kedvező besorolást kapott. A szerencse is segített, hiszen az első mérkőzést a szerényebb képességű Salgótarján együttesével vívták. Hatalmas küzdelem után a végeredmény: 5:1, 6:2,7:5, 9:7. A megnyugtató győző“t követően a Vasas pap szerint felőrölte a tehén gyesfogatot”. Egyébként a budapesti piros-kékek üstéremig meg sem álltak... Összegezve: a szereplés egyelőre jó, de a körülmények ismeretében nem megnyugtató. Lehet, a szerencse legközelebb már nem segít... Az Ikarus szakemberei mégis elégedettek, hiszen tudják, hogy a puszta „életben maradás” is óriási dolog manapság. A legfontosabb , hogy e kis csapat - hét edző helyett kettő foglalkozik a hatvan vívónövendékkel - túlélje ezt az időszakot. A legalacsonyabb versenyzői gárdával dolgozhatnak egyelőre, fizikailag nem bírnak többet... A „piramis elvet” így nem lehet érvényesíteni. Az erős alapokon a legjobbak versenyeztetése álom marad. Ezért nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy megállapíthassák a sportág barátai: a 91-es év a visszalépés esztendeje lesz. De ez egy ilyen „játék”. Egyszer fent máskor lent... T. T. Fabó Éva: sportágában az év legjobbja EZÜSTÖK UTÁN VÉGRE ARANY Sokan, amolyan mostohagyereknek, az úszás kisöccsének tartják a búvársportot, ami érthető is, hiszen közel sincs annyira reflektorfényben, nem olyan népszerű. A szakosztályok száma is kevesebb, elsősorban a vidéki bázisok szállítják az eredményeket. A Dunaferr SE búvárúszói évek óta meghatározói a hazai - de mondhatjuk - a nemzetközi mezőnynek is. A Fejér megyei klub több ismert versenyzőt adott már. Közülük is kiemelkedik eredményességével, Deássyné Fabó Éva, a dunaújvárosiak üdvöskéje, aki tavaly a szakemberek szavazatai alapján sportágában az év legjobbja lett, és a megyei év sportolója választáson is előkelő helyen végzett. A 23 éves hölgy két éve van férjnél, még ugyanabban az évben szerezte diplomáját is a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Karán. Végzettsége szerint szervezési üzemmérnök. - 1977-ben lett kész itt az uszoda, ekkor rendezték a búvárúszó EB-t. Nagyapámmal látogattam ki az eseményre, nagyon megtetszett. Megpróbáltam én is, aztán itt ragadtam, aminek nagyon örülök. Nevelőedzőm, Gurisatti Gyula volt, első sikereimet irányításával értem el. Most már Kovács József foglalkozik velem, ő az úszók edzője is. Nagyon sokat köszönhetek neki. A tavalyi római vb-n elért eredményem az ő sikere is, rengeteget foglalkozott velem. Részben saját költségén kijött a versenyre is, erőt adott, ha nincs ott, nem biztos, hogy nyerek. Remélem a következő világversenyekre is eljön, sokan állítják, hogy Széchy után ő a legjobb úszóedző. Hihetetlen, de másodpercre megmondta, hogy mennyit fogok úszni. Igaza lett. - Rómában megnyerte a világbajnokságot, milyen volt a verseny? - Az időeredmények alapján esélyes voltam, mégsem hittem, hogy nyerhetek, hiszen több nagy viadalt vesztettem már úgy el, hogy sokáig az élen álltam. Most, a 400 méteres számban az első pályát kaptam. Száz méterig együtt volt a mezőny, ötödiknek fordultam. Háromszáznál jöttem fel, és ötvennel a cél előtt már én rugaszkodtam el elsőnek a faltól. Több mint másfél testhosszal nyertem a végén. Három másodpercet javítottam egyéni legjobbomon. Volt ezen a versenyen még egy egyéni ötödik és hetedik helyem, valamint két előkelő helyezésem váltóban. - Korábban melyek voltak a legjobb eredményei? - Körülbelül kétszázszoros magyar csúcstartó vagyok, 66 ob-t nyertem. Persze ebben benne vannak a serdülő, ifi és felnőtt eredmények is. Többször voltam már világversenyen egyéniben és váltóban ezüst- és bronzérmes, de az arany csak most sikerült. A tavalyi mellett másik nagy sikerem 1985-ben volt Londonban, ahol nyertem a nem olimpiai sportágak világjátékán. - Mennyit edz hetente? - Hétvége kivételével mindennap reggel hattól nyolcig és este is ugyanebben az időben. Reggelente csak úszunk, este konditerem, vagy futás van a programban, az úszás csak utána jön. - Miből áll a felszerelésük? - Én uszonyos úszó vagyok, ami annyiban különbözik a búvároktól, hogy nem használunk oxigénpalackot. Nekünk légzőcsövünk és uszonyunk van. A légzőcső maximum 48 centiméter hosszú lehet. Az uszony üvegszálas lapból készül, az alkattól és a versenytávtól függően rétegelt. Úszásnál fontos, hogy egy testrész kilátszon a vízből. - Hogyan tovább? - Idén augusztusban rendezik az EB-t Göteborgban, szeretnék jól szerepelni. Egy-két évig még csinálom, egyelőre nem akarom abbahagyni. Megszoktam, megszerettem, nagyon fogom sajnálni, ha egyszer be kell fejeznem. Ha egy hétig nem vagyok az uszodában, már hiányzik a mozgás, a társaság. Horog László FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1991. JANUÁR 2. SZERDA