Fejér Megyei Hírlap, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

2. OLDAL HAT HÉT VALAMINT SZÁZ ÓRA HÁBORÚ UTÁN Fegyverszünet Irakban­ ­(Folytatás az I. oldalról) hadon kell engednie minden ha­difoglyot, más országok állam­polgárait, a kuvaiti foglyokat és tájékoztatást kell adnia minden földi és tengeri akna helyéről, tí­pusáról.­­ Iraknak végre kell hajtania valamennyi, az országra vonat­kozó ENSZ-határozatot, bele­értve azt, hogy érvényteleníti Ku­­vait bekebelezését, és el kell fo­gadnia az elvet, hogy kártérítés­sel tartozik az agressziójával oko­zott károkért, veszteségekért. A koalíció felhívja az iraki kor­mányt: jelöljön ki katonai pa­rancsnokokat, akik 48 órán belül találkoznak a szövetségesek kép­viselőivel, hogy megtegyék a tűz­szünethez szükséges katonai in­tézkedéseket. Amerika kérni fogja az ENSZ Biztonsági Taná­csának összehívását, hogy a tes­tület gondoskodjék a háború be­fejezéséhez szükséges lépések­ről. A támadó hadműveletek fel­függesztésének feltétele, hogy Irak nem tüzel a szövetséges csa­patokra, és nem indít Scud-raké­­tákat egyetlen ország ellen sem. Amennyiben Irak bármely felté­telt megsérti, a szövetséges csa­patoknak szabadságukban áll újra felvenni a harcot. Bush hangoztatta, hogy a koa­líciónak nem az iraki néppel, ha­nem vezetőikkel, mindenekelőtt Szaddám Huszeinnel volt viszá­lya; az iraki nép nem ellenség, nem törekszenek elpusztítására. A hadifoglyokkal jól bánnak, és várják a napot, amikor olyan ve­zetése lesz az országnak, amely kész békében élni szomszédaival - mondotta. Immár a jövőbe kell nézni, fej­tette ki az amerikai elnök, és be­jelentette, hogy James Baker kül­ügyminiszter már a jövő héten a térségbe utazik, hogy - egyetér­tésben a szövetségesekkel - a bé­kéről tanácskozzék. - A háború mögöttünk van, s előttünk a fel­adat, hogy potenciálisan törté­nelmi békét teremtsünk - fejezte be beszédét az amerikai elnök. Az iraki haderők számára csü­törtökön elrendelték a fegyver­­szünetet-jelentette helyi idő sze­rint 11.00 órakor (magyar idő sze­rint 9.00 órakor) a bagdadi rádió. Egy katonai szóvivőt idézve a hivatalos bagdadi rádiót közölte: miután az Egyesült Államok be­jelentette, hogy a koalíció felfüg­geszti a hadműveleteket, kiadták a parancsot, hogy az iraki hade­rők ne nyissanak többé tüzet. - Örülünk a katonai cselekmé­nyek beszüntetésének, hiszen ez megkíméli fiainkat és más em­beri lényeket a vérontástól - fűzte hozzá a szóvivő. Az Öböl-háborúban résztvevő francia csapatok parancsnoka, Michel Rocquereoffre tábornok egy csütörtök reggeli rádiónyilat­kozatában közölte, hogy a fran­cia erők is végrehajtották a had­műveletek beszüntetésére szóló parancsot. A francia erők mélyen Irak területén belül állomásoz­nak, így a tábornok egyelőre óva­tosságra intett. A francia katonai tájékoztatási szolgálat közlése szerint a csapa­tok továbbra is készültségben vannak, védelmi pozíciót foglal­tak el. Valószínű, hogy az alaku­lat még jó néhány napig iraki te­rületen marad, amíg létre nem jön a végleges megállapodás a tűzszünetről. A tájékoztatási szolgálat azt is bejelentette, hogy a francia légi­erő nem folytatja a bombatáma­dásokat, de felderítő repüléseket végez. A politikai pártok vezetői csü­törtöki nyilatkozataikban egyön­tetű helyesléssel fogadták a har­cok beszüntetését, de általában arra figyelmeztettek, hogy most olyan békét kell teremteni, amely átfogóan rendezi a Közel­­-Kelet problémáit. A kormányon levő Szocialista Párt vezetősége már kora reggel nyilatkozatban fejezte ki megelégedését, és le­szögezte, hogy „a jog győzelme után most olyan béke kell, amely mindenki számára igazságos és méltó lesz". John Major brit miniszterel­nök nevében kiadott írásos nyi­latkozattal köszöntötte csütörtök reggel a brit kormány a háború végét. Egyiptomi katona ad inni egy iraki hadifogolynak A háború nem ért véget Véget ért a háború - tudatják az örömhírt világszerte a médiák. Az iraki diktátor „kivonult” a megszállt Kuvaitból, a szövetsége­sek fegyverszünetet hirdettek, a felszabadító hadsereg katonáit rózsavízzel üdvözölték, a kis Öböl menti ország szó szerint felsza­badultan mosolygó asszonyai. Minden adott tehát a happy end­­hez. Sajnos azonban, csak látszólag. Az elmúlt másfél hónap „kozmetikázott” hadijelentései és foghí­jas kommentárjai végső soron hűen adták vissza az Öböl-háború­ban történteket, hiszen a Szaddam Huszein praktikái nem jöttek be, a „szent háború” elmaradt és a szövetségesek haditechnikai fölénye döntőnek bizonyult a háború végkifejlete szempontjából. Azonban a háborús tapasztalatoktól függetlenül, mindenki tudja, hogy egy háború csak akkor ér igazán véget, amikor a haracoló felek békét kötnek. Sőt, azt is tudjuk, hogy egy háború jellegét általában az azt kiváltó okok határozzák meg. E két gondolat függ­vényében azonban már nem tűnik olyan egyértelmű befejezésnek az Öböl menti véres konfliktust lezárni tűnő fegyverszünet, mint ahogy a háború jellegét is a közel-keleti béke megteremtésének mikéntje teszi majd egyértelművé. A fegyverszünet bejelentését követően elhangzó első kommen­tárok jellemző eleme az, hogy a béke feltételeinek megfogalma­zása már nem a Biztonsági Tanács, hanem a győztes háborúban résztvevő nagyhatalmak és a Szovjetunió hatáskörébe tartozik. Ez különben kiderült már Genscher német külügyminiszter szerdai beszédéből is, hiszen amint állította, a Nyugat és Közel-Keleten nem fog békét teremteni Moszkva nélkül, még kevésbé ellenében. Tehát ezek szerint úgy tűnik, újabb diktátum készül és mi, akik­nek egész XX. századi története a nagyhatalmi döntések átkától terhes, igazán tudjuk, hogy az ily módon teremtett béke soha nem képes feloldani a feszültségeket, sőt mindig magában hordozza az újabb konfrontáció lehetőségét. Ugyanakkor a konkrét helyzetre vonatkoztatva a fenti igazságot, még azzal a ténnyel is számolnunk kell, hogy a Szaddam Huszein által meghirdetett „szent háború­ban” való részvételt, a várható vereség tudatában visszautasító isz­lám államok nem fogadják majd kitörő örömmel, hogy arab földön megint azok a keresztény nagyhatalmak diktáljanak, amelyeket alig két-három évtizede sikerült kiszorítani a térségből. A háború tehát még nem ért véget, s hogy valóban happy­ end lesz-e, az még a jövő kérdése. És nem is akármilyen kérdés ez, hiszen megválaszolásából messzemenő következtetéseket vonha­tunk majd le saját régiónk jövőjét illetően is. SZABADKÁRA BEKÖSZÖNT A FÉLELEM A hír, hogy a múlt péntek este felrobbantották a szabadkai Szent Teréz székesegyház sekrestyéjét, mindenkit megrázott, hiszen ez a fajta terrorizmus a magyar kisebbségek ellen hangolt nacionaliz­mus, illetve sovinizmus egy teljesen új megnyilvánulási formáját képezi. Mivel a sajtóban megjelent információk meglehetősen szűk­szavúak voltak, arra kértük Siflis Zoltán filmrendezőt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének szabadkai alelnökét kom­mentálja lapunk olvasói számára az eseményeket. „A péntek esti tragikus kicsengésű események nagy rémületet és kellemetlen hangulatot eredményeztek, ugyanakkor örömmel tapasztaljuk, hogy szinte kivétel nélkül mindenki elítéli a barbár merényletet. Kézzelfogható bizonyítéka ennek, az a közös közle­mény amelyet a Horvátok Demokratikus Szövetsége, a Jugoszláv Párt és a Szerb Megújhodás Pártja is aláírt. Ami magát a merényletet illeti, annyit tudunk, hogy a robban­tók valószínű nem akartak gyilkolni, hiszen abban az esetben a főbejárat közelében helyezték volna el a pokolgépet. Úgy véljük, hogy a tettes vagy tettesek meggondolatlan fiatalok lehettek, akik nem látták előre tettük következményeit. Különben Szabadkán nem volt jellemző a nemzetiségek közötti kemény konfrontáció, még a mitingek idején is igen megfontoltan viselkedett a lakosság. Nem érdektelen adalék, hogy a merénylet időpontjában a székes­­egyháztól mintegy százötven méternyire a magyar művelődési központban, a Népközben éppen VMDK bál volt, amelyen részt vett régi barátunk, Ispánovics István, az üggyel megbízott vizsgáló­bíró is. Szerinte a templom faláról immár letörölt, cirilbetűs felirat („Halál a magyarokra”) nem hozható közvetlen kapcsolatba a rob­bantással, egyrészt azért mert a felirat régebbi eredetű volt, más­részt hasonló feliratokat gyakran olvashattunk korábban is. A város ma a szolidaritáskeresés állapotában van és ez minden­féleképp megnyugtató érzés, bár a robbantás Szabadkára is bekö­szöntött a félelem. Elekes András JÓ ÜGGYEL AZONOSULTUNK A Magyar Köztársaság kormányának nyilatkozata A Magyar Köztársaság kor­mánya nagy örömmel fogadta a Kuvait felszabadulásáról szóló bejelentést. Megkönnyebbülés­sel és megelégedéssel nyugtázta, hogy az ENSZ Biztonsági Taná­csa által adott felhatalmazás sike­res végrehajtása, a BT vonatkozó határozatainak Irakkal való elfo­gadtatása lehetőséget teremtett a hadműveletek felfüggesztésére. Bízik abban, hogy a most életbe lépő tűzszünet nyomán véglege­sen lezárul az oly sok áldozatot követelő konfliktus, amelyért a felelősség azokra hárul, akik a nemzetközi jog alapelveit sem­mibe véve agresszió elköveté­sébe hajszolták országukat. A Magyar Köztársaság kor­mánya ismételten leszögezi: az ENSZ Biztonsági Tanácsának ha­tározatai melletti magyar kiállás, az azokat végrehajtó nemzetközi erőknek nyújtott magyar támo­gatás a jó üggyel való azonosulást jelentette, és a legkevésbé sem irányult az iraki nép és annak ér­dekei ellen. Magyarország a továbbiakban is a kölcsönös előnyökre és érde­kekre épülő jó kapcsolatokat kí­ván fenntartani a közel- és a kö­zép-keleti régió minden államá­val. A rendelkezésére álló diplo­máciai eszközökkel kész közre­működni abban, hogy csökken­jen a feszültség, erősödjék a köl­csönös bizalom és megértés. (MTI) A SZAÚDIAKTÓL VÁRUNK VÁLASZT Meddig marad a magyar orvoscsoport? A Szaúd-Arábiában dolgozó magyar egészségügyi kontingens megbízatása legfeljebb hat hó­napra szól, de a Honvédelmi Mi­nisztérium szeretné ha minél előbb hazatérnének - közölte az MTI érdeklődésére csütörtök reggel Keleti György ezredes, a tárca szóvivője. Elmondta: a háború befejező­désével azonban még nem ér vé­get a katonai gyógyító munka. A tárca most értesítést vár a szaúdi hatóságoktól, hogy meddig tarta­nak igényt a magyar szakembe­rekre. (MTI) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1991. MÁRCIUS 1. PÉNTEK Hatpárti nyilatkozat ■ A székesfehérvári vízdíj körül kialakult helyzet megváltozta­tása érdekében a jelenlévő pár­tok, egyeztetve álláspontjukat, a következő határozatot hozták: 1. Az APEH pénzügyi vizsgála­tában rögzített megállapítások tüneti kezeléseket javasolnak, melyek nem oldják meg a rend­szerben lévő anomáliát, mely szerint a közbeékelődött - feles­leges - üzemeltető a megye ká­rára biztosít kedvezőbb vízárat egy nagyobb térség számára. 2. A probléma egyetlen megol­dását abban látják, hogy a Fejér megyei vízbázisból nyerhető víz­felhasználási rendszerét teljes egészében a megyei önkormány­zat kezelésébe kell adni, vagy az érintett települési önkormányza­tok közös tulajdonába kerülje­nek. Azonnali megoldásként­ a rendszer könyvjóváírással tör­ténő átadását követelik, mely csak így iktatja ki a lánckereske­delmet és ad lehetőséget a reális vízdíj kialakítására. 3. Fenti rendezést követően szükséges a termelői és lakossági vízdíj újramegállapítása. ÁJ..L?......... PDF [ ) MSZP SZ­DPZ KtIDP | .... . h­ Áf.... sth???. /jfr?.*. tjuot. .gulL| FIDESZ FKgP MDF-piac A bicskei szervezet az ALBAHÚS KFT.-vel közös MDF-piacot rendez március 1-jén (pénte­ken) a Piactéren, a Gazdabolt előtt. Parasztkolbász, velencei szalámi, angol- és ke­nyérszalonna, valamint egyéb füstölt árut kínál­nak 30-40% kedvezménnyel. Szombaton reggel, Székesfehérváron a szokott helyen (a Sziget ABC mellett) ismét várja vásár­lóit az MDF-piac. Az ALBAHÚS KFT. továbbra is 30-40% ked­vezménnyel füstölthús-készítményeit ajánlja. Az alma 20 Ft-os termelői áron kerül értékesítésre, 3-4-5 pár zokni 100 Ft-os egységáron, OLCSÓB­BAN MINT MÁSUTT. Az MDF székesfehérvári és megyei szervezete [­­ M­DF PIAC Albánia: nem csak a szobrok dőlnek? Sorra dőlnek Albániában az egykor istennek számító Enver Hodzsa monumentális emlékmű­vei - már a Balkán e déli csücské­ben sem hajlandóak rózsaszín szemüveget vagy szemellenzőt viselni az emberek. A múlt heti - halálos áldoza­tokkal is járó - zavargások nyo­mán kétséges, hogy egyáltalán megtarthatják-e a háború óta első szabad választásokat már­cius végén. Nemcsak szobrok, élő emberek feje is hullott a na­pokban - bár szerencsére csak képletesen: az átalakult kor­mányban csak négyen maradhat­tak a helyükön, s távoznia kellett a kormányfőnek Adil Carcani­­nak, aki a „nagy vezért” is szol­gálta. Az ország élete meglehetősen sivár, akárcsak Kelet-Európában az ötvenes években. Üresek az üzletek, katasztrófa­ körelben a gazdaság. S ezt - ha nem is han­goztatják -, de legalább elisme­rik Tiranában. Az egykor Sztálin nevét viselő dél-albániai Kucova olajfeldol­gozó üzemében - akárcsak más ipari létesítményekben - gyakran üresen tátonganak az üzem­anyag-ellátásra szolgáló csövek. Egy fiatal munkás például el­mondotta: jó ha évente három­­szor-négyszer dolgozhat hat he­tet. Felesége nyelvtanárnő, 120 dollárnak megfelelő havi kere­settel. Az árak ugyanakkor az égbe szöknek, s a kizárólag ma­gánkereskedőknél kapható hú­sért például elkérnek 3 dollárnak megfelelő pénzt is, ami nagyjá­ból az említett fiatal munkás és felesége napi jövedelmével egyenlő. A magánbazárok árulják az olasz import zöldséget, élelmi­szert és ruhaneműt. Az állami üzletek képét csak az előttük - gyakran hiába - kígyózó sorok teszik „színesebbé”. Az olyan alapvető élelmiszereket, mint te­jet, vajat és sajtot, csak jegyre le­het kapni. Az egyéni nyomorúságot ter­mészetesen megmagyarázza az állam sanyarú helyzete: a múlt évben harmadára csökkentek Albánia devizatartalékai, s az or­szág, mint egy korty vízre, úgy szomjazik a kölcsönökre. Egy kevés csurrant-cseppent a szom­­szédoktól - Görögország és Tö­rökország nemrégiben összesen mintegy negyvenmillió dollárt adott, de ez vajmi kevés. Tirana szeretne csatlakozni a Nemzet­közi Valutaalaphoz, de az Albán Munkapárt idézett vezetője sze­rint a Nyugat „gazdasági blokád alá vette Albániát”. A szegény embert persze az ág is húzza: a temérdek gond mel­lett katasztrófát sejtet az aszály is. Emellett az erőművek csök­kenő termelése az energiaexport jövedelmének tekintélyes részé­től is megfosztja a kis országot. Ilyen körülmények között a kommunista vezetésnek minden ékesszóló tehetségét össze kell szednie, hogy a március 31-re ki­írt választásokig minél több em­bert állítson maga mögé. Úgy tű­nik, helyzete nem reménytelen, hiszen az idősebbek, Hodzsa nemzedéke, de még a középkor­osztály­beliek közül is sokan nosztalgiával gondolnak a néhai „nagy vezérre”. Büszkék az álta­la, valamint a „szocialista Albá­nia által elért sikerekre” s „hálá­ból" valószínűleg voksaikkal tá­mogatják majd utódait. A 250 fős parlament - ha ugyan lehet ennyire előre jósolni - valószínűleg a „fiatalok” segít­ségével bekerülő demokraták és az „öregeket” képviselő kommu­nisták harcának színhelye lesz majd. Még a közelmúltbeli erő­szakos cselekmények nyomán sem lehet következtetni a képvi­selői arányokra, hiszen a „nagy” pártok mellett kicsik - például parasztpártiak, környezetvédők és republikánusok - is színesítik a politikai palettát Albániában.

Next