Fejér Megyei Hírlap, 1991. április (47. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-05 / 79. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1991. ÁPRILIS 5.PÉNTEK Korkérdések az Alföldben Eszmeiség és erkölcsiség Komoly hagyománya van már a debreceni irodalmi napoknak. Manapság persze a legtöbb hagyomány kérdésessé vált a történelem forgószelében, ám az irodalom maga mindenképp győztesként került ki a rendszerváltásból, legalábbis akkor, ha erkölcsi tartását nézzük. S a debreceni rendezvény szervezői általában meg tudták találni azokat a témaköröket, amelyek valóban korkérdések. Az Alföld című folyóirat közli a tavalyi tanácskozás teljes anyagát. A romániai magyar irodalom 1970-1990 közötti két évtizedéről folyt az eszmecsere hazai és szomszédbeli magyarok, románok, angolok részvételével, s már maga ez a tény is Közép- és Kelet-Európa radikális változásainak köszönhető. Cs. Gyimesi Éva indító előadásának a tézise az volt, hogy a szabadsághiány nemcsak politikai, hanem esztétikai értelemben is meghatározza az irodalmat, amely ily módon egyneművé válik, rákényszerül arra, hogy egyoldalúan közösségközpontú értékrendszer szerint szerveződjön. Az előadó ugyan hangsúlyozta, hogy nem a közösségközpontú helyett, hanem a mellett kér-követel helyet más értékrendszereknek is, nevezetesen a szabadságközpontúnak, tétele mégis és érthetően vitát kavart. Kétségtelen, a szocializmus kora visszaélt a közösségközpontú értékrenddel, s így le is járatta azt, ám rendkívül súlyos hiba volna erre hivatkozva lemondani róla. Bonyolítja a helyzetet, hogy a szabadságelv, a személyiségelv - vagy nevezzük bármiként is - szinte egyöntetűen arra hivatkozik, hogy árt a műalkotásnak, ha az eszmei-erkölcsi és az esztétikai értékek és azok minősége keveredik egymással. Bevallom, ezt a gondolatmenetet mindig csak egy pontig tudtam igazán követni: addig, hogy az eszmei érték nem helyettesítheti az esztétikait. Ilyenféle tételt azonban inkább csak a diktatúrák és a diktatórikus ideológiák fogalmaznak meg, és soha nem az igazi esztétikák. Azokban ugyanis az esztétikailag megformált, tehát művészileg érvényessé tett eszmei és erkölcsi értékek elemzésére és minősítésére kerülhet sor. Vagyis egy eszmei-erkölcsi érték létezhet nem csupán a művészet, hanem a tudomány, a mindennapi életvitel szintjén is, egy esztétikai érték viszont aligha létezhet anélkül, hogy eszmei-erkölcsi értékeket foglalna magába. Ezt oly könnyen beláthatónak tartom, hogy igazából nem is tudom, akkor hát miért nem arról folynak inkább a viták, hogy melyek is azok az eszmei-erkölcsi értékek, amelyek a legfontosabbak. Mert valójában nem egy erkölcs- és egy esztétika-központú irodalom áll itt egymással szemben, hanem kétféle, s véglegesen egymásba soha nem oldható eszmeiség és erkölcsiség. Egy nemzetiségi irodalomnak vannak persze más, sokkal tragikusabban feloldhatatlan gondjai. A megmaradás, a magyarnak maradás, a felemelt fejű emberként létezés elsősorban. Ezeket a kérdéseket nemcsak nemzedékek sora nem tudta megválaszolni, nemcsak mi nem tudjuk rá a választ, hanem talán maga a történelem sem. . . KÉT ÖRDÖG TÁRLATA fz Űrből vagyunk és űrré leszünk Két angyal, fe Lugossy László és Szirtes János, de mondhatnám azt is, hogy a művészet két örökös megoldáskereső ördöge állít most ki Székesfehérváron. Mégsem mondom, mert jó ismerőseimről, a barátaimról van szó, fe Lugosssy László valamelyik őse biztos kamikáze lett volna, ha lettek volna kamikázék abban a korban. Akkor gondoltam erre először, mikor 1974-ben fe Lugossy Luca felugrott hozzám, hogy megmutassa frissen készült lelki űrhajóját, mely első látásra veszélytelennek látszott ugyan, ám a próbarepülések során - mely azóta is tart - már érezni lehetett, hogy ez nem gyerekjáték. Annyira tetszett a dolog, hogy elhatároztuk: meg kell szervezni az első nemzetközi lelki űrhajós találkozót Szentendrén. Amiből persze nem lett semmi, helyette azonban minden más, mint például ez a kiállítás is, ami nekem szintén egy lelki űrhajós találkozót jelent. Mert itt csak az tud hozzáférni az úrhoz, aki maga is hordozza az űrt. Űrből vagyunk és űrré leszünk, űrből jöttünk és űrbe megyünk - gondoltam ki magamnak a művészi mondanivalót, mikor ez idő tájt megismertem Szirtes Jánost és performance munkásságát. Ekkor Szirtes János még a Képzőművészeti Főiskolára járt, tanulni és felejteni egyszerre. Igazi nyomolvasóként magas ízléssel és hisztérikus érzékenységgel szelektált akkor is, azóta is a tudatalattiban. Ősemberi jogán bármit és bármikor megszerez, mert fel tudja hozni tudatalattijából. Például korommal fest. Sokat gondolkodtam azon, miért is tetszenek nekem ezek a képek? Egy biztos: amitől el vagyok ájulva az az, ami közös bennük. Egyik kép sem akar többnek látszani, mint ami. Pontosan azt fejezik ki számomra, amit jelentenek, és fordítva is: pontosan azt jelentik, amit kifejeznek. Semmi közük a valósághoz, és mégis a valóságról készített képről készült kép az ő valóságuk. És még egy dolog miatt szeretem ezt a kiállítást. Ezek a művek nem anyagból készültek, hanem személyiségből. ef Zámbó István (Elhangzott A Szabadművelődés Házában Szirtes János és fe Lugossy László Magyar talpra című kiállításának megnyitóján. A tárlat április 14-ig látogatható) Mi a siker titka? „NEM LEHET MEGTANULNI ÉS KIERŐSZAKOLNI...” Manapság az egyik legtöbbet foglalkoztatott riporter a rádióban és a televízióban is. Húsz éve van a pályán. Nem könnyű ember. Nem túl udvarias, nem simulékony, sokszor erőszakos is, nehezen tesz engedményeket. Sok csalódás, rúgás, fúrás érte a pályán. De talpon maradt. - Hogyan lett riporter? - 1971-ben kerültem a rádióhoz, tulajdonképpen véletlenül. Bölcsészkart végeztem, magyarfilozófia szakon 1968-ban. Utána népművelő lettem, általános iskolában is tanítottam. Akkortájt volt egy Riporter kerestetik. Rábeszélésre indultam, rögtön ki is estem. Aztán visszamentem népművelőnek. Néhány hónap múlva a személyzeti osztálytól mégis kaptam egy levelet, hogy a krónikarovatnál van egy hely. Semmi kedvem nem volt ehhez, de egy rádiós barátom tanácsára mégis jöttem. Aztán majdnem tizenöt évig a krónikánál ragadtam .... A tévében előbb kezdtem riporterkedni, mint a rádióban, de rengeteg fúrás ért. A műsor után dicsértek, aztán többet nem hívtak. Ez sorozatosan így ment. Sok baj volt a szakállammal is, többször kérték, hogy vágassam le. És miért nem tette meg? - Nézze, ez egy teljesen jelentéktelen dolog. Ha valaki azt mondja: tanuljál még egy kicsit, vagy járj beszédtechnikára vagy próbálj rövidebben fogalmazni... Szóval, bármi fontos dolgot kér, ezt megértem, és elfogadom. De azt, hogy valaki ilyen nevetséges feltételt támasszon, ez olyan felháborító volt számomra, hogy eszembe sem jutott, hogy elgondolkodjam rajta. - Ön szerint mi a legfontosabb a riporteri hivatásban? Mi a siker titka? - Nem tudom megmondani. Annyi minden kell hozzá: felkészülés, jó ízlés, tudás, műveltség, jó fellépés. Az újságírást, a riporterséget igazából így tanítani sem lehet. Ez valahogy úgy van: valaki felmegy a katedrára, aztán vagy tanár vagy nem... Valami belül kell hogy legyen. Szinte független az embertől. Nem lehet megtanulni, és nem lehet kierőszakolni. - Mondjon valamit a magánéletéről. - Szerintem minden, az ember magánéletére vontakozó kérdés teljességgel lényegtelen. Tévedés, hogy az úgynevezett ismert emberek mások, különlegesek a magánéletükben. Az enyémben sincs semmi különös. A feleségem közgazdász, első házasságomban élek, s állíthatom, nem is lesz több. Huszonkét éve vagyunk együtt, ő szintén népművelőként dolgozott, néhány éve háztartásbeli. Két gyerekünk van, a fiam most fog érettségizni, a lányom harmadik gimnazista. A kikapcsolódás? Hát, néha biciklizem, néha futok, de sajnos nagyon rendszertelenül, mert az egész életem rendszertelen. Kevés szabadidőm van, és nincs semmilyen passzióm. E. É. Győrffy Miklós: „A rúgásokat a pálya velejárójaként fogom fel” KONTÚROK VARÁZSA König Róbert grafikái a Püski Könyvesbolt és Galériában A König testvéreket aligha kell bemutatni Fehérváron. A kötődéseiket ma is valló és vállaló művészek a város szülöttei itt jártak iskolába, és itt jártak szakkörbe Ballagó Imre vagy M.Tóth István keze alá. Időnkénti kiállításaikra nemcsak a tárlatlátogató közönség, de betér az ismerősök, barátok köre is a rokonság, és nem hiányozhatnak a „szakmabeliek” sem, akikhez szintén évtizedes barátság fűzi a König fivéreket. Róbertnek nemrég a Vigadó Galériában volt reprezentatív tárlata, míg öccsének Frigyesnek, a Petőfi Irodalmi Múzeumban nyílt különleges hangulatú kiállítása Magyar írók, irodalmi arcképek címmel. (Remélhetően ez a megyénk nagyjait is bemutató kiállítás hamarosan hozzánk is eljut.) De hogy immár a hazai pályára érjünk: március végén König Róbert válogatott grafikai kollekciót hozott el a fehérvári Püski Könyvesbolt és Galériába. Találhatunk itt ’78-as színes rézkarcokat, melyek az olaszországi ösztöndíj idején születtek, könyvillusztrációkat, ex libriseket, s persze fellelhetjük a jellegzetes motívumokat, mint a ló vagy a kereszt alakzatai. Mi az, ami ezt a Kelta-tenger sokféleségét (sokszínűséget) mégis egy közös formajegy alá hozza? Mert az még a közönséges szemlélőnek (nem beavatottnak) is feltűnik: ezek a linó- és fametszetek, grafikai lapok összetéveszthetetlenül egyéni formanyelven „szólnak”. Aki jól megfigyelte őket, alighanem másutt is felismeri König Róbert jellegzetes munkáit. Ha röviden próbáljuk megragadni lapjainak sajátosságát, akkor azt mondhatnánk: a kontúr varázsa. König Róbert hihetetlen pontossággal rögzíti egy tárgy,alak kontúrjait, s el-eljátszik a környezetbe való beleolvadás és kiválás hatásmechanizmusával, szinte megbűvöli szemünket a kínálkozó optikai játék. De van más is, amit feltétlenül meg kell említenünk. A fekete és fehér felületek drámai váltakozását, azt a sajátos „tömbösséget”, mely által a képfelület szinte térhatásúvá válik. König Róbert a látvány lényegét keresi: azt igyekszik vizuálisan kifejezni. Stilizál, de sohasem szegényít; ez a stilizáció igen gazdag, motívumokban, utalásokban, jelzésekben. Korszakokat képes egybefűzni egy-egy vonallal, középkort a mával. Ha már itt tartunk, nem lehet nem észrevenni vonzalmát a rusztikus világú középkorhoz. Ahhoz a jóízű, bumfordi humorhoz, mely akár az angol, akár a németalföldi mesterek műveiből árad. Szívesen kalandozik az angol történelemben: grafikai epigrammákat készít az angol városokról, tartományokról Cornwall-tól Edinburgh-ig. Otthonosan mozog a skót legendáriumban (Szent Patrick földjén, Angus skót tartomány). Megragadja képzeletét a Kelta-tenger, s megelevenedik lapjain Tar Lőrinc pokolbéli utazása. Találkozhatunk kollekciójában gyönyörű lovas ábrázolatokkal, az ex librisek pedig arról vallanak, hogy nem halt ki a könyvszeretet, s ebben egymásra találhat grafikus és könyvbarát. König Róbert - aki a Képzőművészeti Főiskola Grafikai tanszékének munkatársa - réz- és fametsző szerszámait is bemutatja. Mert tudja és tudtunkra adja: mesterművek csak kiváló szerszámokkal születhetnek. Ahogy esetében is, a kézműves alázatával. Péntek Imre Szent Patrick földjén Zenei társaság alakult Ungváron Ungváron megalakult a Zádor Dezső zenei társaság. Névadója a terület határain túl is jól ismert kárpátaljai zeneszerző, zongoraművész, karmester és orgonista. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség keretén belül alakult társaság az itt élő magyar és magyarokat pártoló zeneművészeket és zenekedvelőket tömöríti. Célja a kárpátaljai, valamint a névadó, Zádor Dezső tevékenységének területén, vagyis Lvovban, valamint a Kolozsvárott élő zenészek, zeneszerzők, folkloristák, hivatásos és amatőr zenei előadók összefogása, ezek bekapcsolása a magyarság művelődési életébe. A társaság nagy hangsúlyt kíván fektetni a kárpátaljaiak zenei életének népszerűsítésére, a múltban itt élt zeneszerzők, előadóművészek, tudósok munkásságának a feltárására, az általuk létrehozott szellemi kincsek kamatoztatására. Foglalkozni fognak a fiatal művésztehetségek felkutatásával, támogatásával, az együttesek és szólisták fellépésének szervezésével is. Szakmai tanácsokkal akarják segíteni az oktatást Kárpátalja magyar tannyelvű iskoláiban. Az első héten 350 ezer néző A Nicsak, ki beszél még rekordjai A Nicsak, ki beszél még című film rekordokat dönt. A „beszélő bébik” történetének folytatása nagy sikert hozott a magyar forgalmazónak, az InterCom-nak, de az egész magyar filmforgalmazásnak is. Igazi rekorder. A bemutató első hetében több mint 350 ezer nézőt vonzott a mozikba a népszerű család (John Travolta, Kirstie Alley és a „csodás” gyerekek). A film első heti bevétele 21 millió forint, ami szinte egyedülálló teljesítmény hazánkban. Összehasonlításul: a sikerfilmek közül például a Batman összesen 41 millió, a Micsoda nő 26 millió, a Jó reggelt, Vietnam pedig 18,9 millió forintot hozott egész „pályafutása” során. Újabb történelmi iránytű érettségizőknek Teszt és segédkönyv Érettségizők és felvételire készülők történelmi ismereteinek rendszerezéséhez nyújt segítséget a Pécs-Baranyai Értelmiségi Klub által megjelentetett kötet. Szerzője dr. Horváth Csaba, a Janus Pannonius Tudományegyetem adjunktusa, aki olyan segédkönyvet szerkesztett, amely az emberiség történelmét 22 szakaszra bontva elemzi az alapvető gazdasági-társadalmipolitikai összefüggéseket, továbbá fogalomtárat, kislexikont, névregisztert, bibliográfiát, jogforrás-megjelölést is mellékel a vizsgára készülő diákoknak. A könyvhöz a tanulást könynyítő módszertani útmutató is tartozik, s külön kötetbe foglalva találhatók a tudást ellenőrző tesztek. A Történelem-felkészítő teszt- és segédkönyv című kétkötetes munka megírásával szerzője olyan iránytűt szeretett volna adni a múlthoz, amely a már megtanult ismeretek rendszerezésével, nem pedig a történelem újraírásával segíti az eligazodást. 5. OLDAL RZftjj SZOLGÁLTATÁS! \ Az I. emeleti „Zsoltár” jfjk KEGYTÁRGY- fttjj BOLTUNK minta alapján SÍRKŐKI KERESZTRE rendelést felvesz!iköná