Fejér Megyei Hírlap, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29 / 151. szám
I MEGYEI HÍRLAP 1991. JÚNIUS 29. SZOMBAT portrék A haldokló magánya BÁBI TIBORRÓL mig több, mint két évtized ott Bábi Tibornak az alkotása versre. Korai halála fájó teség. A szlovákiai magyarázón költője volt, aki a ki■séginek tartott hagyomásból indult ki. Roncsolló szerint „verseiben a korminden lényeges társadalpolitikai és nemzetiségi problját exponálta.” 154-ben jelent meg első versötete (Ez a te néped), s hatezót publikált a hatvanas évekig. A pálya utolsó harmadael apad versíró kedve, útirairól, elbeszéléseiből, tanulmából és kritikáiból adott közre kötetet. Bábi az első költőtzedék tagja, ő is - mint a házi után jelentkező szlovákiai igar költők mindegyike - az Szó hasábjain tűnt fel versekkel. Első két kötete a hazátlanság érzését párolja verssé; szenvedélyes, panaszos a hang, önéletrajzi elemekkel átszőtt az alkotás: Édesanyád, gyermek? ...Az volt ám az asszony! / Éjfélkor ébredt, hogy kenyeret dagasszon, / s téged hogy szeretett!... Mint fájt érte szívem! / Cseh földön van sírja - cseh földben -, ott pihen...” Bábi úgy érzi, sehol sem lel hazára, családtagjait a történelem örvénylései szétszórták, olykor egymással is szembefordították. A személyes hitel, a megélt sors természetes és frázistalan verseket terem, s ő az első, aki az akkori idők politikai torzulásai ellen is szót emelt. Verseinek világa drámai. Tudatosság jellemzi a hatvanas évek alkotásait is. A Tízezer év árnyékában című kötetben (1564) jelképesek lesznek a versek, az életművek betetőző utolsó két kötetet készítik elő, s Bábi természettudományos szemléletmódja is ebben a könyvben sejlik föl először. Egyik legszebb verse a Sic itur ad astra, amely a világba vetett ember szorongásait, kételkedéseit, vívódásait mutatja föl, az emberi létezés alapkérdéseire keresi a választ: „A szerelem gyűlöl, / a fagy megperzsel, akár a tűz, / s kormoz a láng, / ami él, haldoklik, de mondd, fordítva igaz-e?” A forrás éneke (1965) és a Könny a mikroszkóp alatt (1966) egységes formanyelv szerint szerkesztőtlen, ciklusokba sorolt, címtelen, csak sorszámokkal megkülönböztetett szabad verseket tartalmaz. Létösszegző alkotások ezek. Bábi gondolatvilágának központjában a közösségvállalás áll. Úgy látja, hogy a hatalmi erőszak által irányított világban nem lehet tartósan boldog az ember, s szeretné, ha „hősét”, a kisebbségi embert nem használnák eszköznek, hanem végre érte is élnének. A Könny a mikroszkóp alatt négy könyvében egyéni és közösségi sors képei villannak egymásra, otthon és haza, múlt és jelen vibrál; a költői szubjektum, a tűnődés fogja keretbe: „Micsoda látvány, istenem: / túl a szem borzongó, hártyás üvegén/ parányi kozmosz! Egy végtelenbe táguló vízcsepp vagy / könny a mikroszkóp alatt”. A történelem kavarog e versekben; indulatmentes szembenézés a múlttal e könyv.“ 1966 után csak néhány vers jelzi, hogy Bábi nem lesz egészen hűtlen a lírához. Még egy évtized adatott Bábi Tibornak, s 53 év alatt érzett árvaság után 1978- ban merült alá az időbe, megélve a „haldokló magányát” is. Az „Ezernyi ismert részlet mögött” megismerkedve „az ismeretlen, egyöntetű lényeggel”. Böröndi Lajos Gábi Tibor ■ ' 's ■ v?^lvi ; B : T : ■ r ■ ' . . . ■ . . '■ . ..■ s ' : ' s • • .................... lm.* - ■ EZ VAN A mozdulatlan, mégis elkeringő világot érdes bőrömmel tapintom, ízét, szagát is érzem, látom, hallom, megátalkodott ésszel, aggyal belül s belülről szemlélem. Van és én is vagyok, s félek e permanens és mégis elmúló csodától. Vajon mi van? Mi van?! Ezernyi ismert részlet mögött az ismeretlen, egyöntetű lényeg, tülekedő sokféleségében a szerves egynek és egésznek ordító árvasága -ez van, ez van, mint karácsony éjjelén a haldokló magánya. A járőrkocsi a mesterséges tó mellett hajtott el, amikor Lion őrmester felkiáltott: - Állj meg, Charly! Világít valami a víz alatt. Mintha autó fénye lenne. Úristen, csakugyan egy autó van a tóban. A két rendőr egy csuromvizes embert talált a parton, aki eszelősen kiabált. - Csináljatok valamit! Hank még az autóban van! - Már késő - mondta az őrmester. - Mélyen fekszik az autó. Hívd a műszakiakat, Charly. Meg a bűnügyet. Aztán a tanúhoz fordult. - Azt mondta, hogy Hank? Kicsoda maga tulajdonképpen? - Az én nevem Victor Ashley. Hank Sulla feleségének, Maudnak a kollégája vagyok. A férje pikniket rendezett a hétvégi házukban. Maud azonban korábban elment, mert reggel műsora van a tévében, meg aztán rossz néven vette, hogy meztelen lányok lubickoltak a medencében. Amikor a mulatság véget ért, Sulla felajánlotta, hogy hazavisz. Nem tudom, miért engedtem, hogy olyan ittas állapotban vezessen. És itt, ebben a kanyarban kivágódott a kocsi, bele a tóba. Én kievickéltem. ő azonban bentmaradt. A rendőrökkel együtt mentőautó is érkezett. A felügyelő felvette a jegyzőkönyvet. Sokáig tartott, amíg a kocsit kiemelték. Amint a daru a felszínre húzta, látszott, hogy az egyik ajtó nyitva volt és ezen át kivehető volt, hogy Sulla a vezetőüléshez kötve ült. A szemüvegét is viselte, bár az összetört üveg véres nyomokat hagyott az arc és a homlok bőrén. - Szegény Hank - sóhajtott Ashley. - Ki mondja meg a feleségének?... - Ez az én feladatom - jegyezte meg a felügyelő és azon csodálkozott, hogy a szerencsétlen embernek sem az arcán, sem a testtartásán nem látszott a haláltusa nyoma. Nyilván önkívületi állapotban volt, amikor a víz betört a kocsiba. A felügyelő másnap a stúdióban kereste fel az özvegyet. Az asszony fegyelmezetten vette tudomásul férjének halálhírét. Csupán a kezének reszketése árulta el az izgalmát. - Rá kellett volna vennem Mister Ashleyt, hogy velem jöjjön el a mulatságról... Akkor talán a férjem sem ült volna autóba. A felügyelő mondott néhány vigasztaló szót, aztán elköszönt. Másnap azonban újra megjelent az asszonynál és szenzációs újságot közölt vele. - Asszonyom, a férje boncolásakor néhány üvegszilánkot vettek ki a homlokából. A szilánkok a napellenző tükréből valók. Tehát amikor az autó a vízbe zuhant, a férje nagy erővel ütközött az ellenzőnek. Ez pedig azt jelenti, hogy gyilkosság történt. Maud rémülten nézett a felügyelőre. - Gyilkosság? Dehát hogyan? - Nos, a férje nem ütközhetett volna a napellenzőnek, ha a biztonsági öv fogta volna. Mi pedig lekötve találtuk. Aztán csak a vezetőülés feletti ellenzőn van tükör, s ez is összetört. Tehát mindez azt jelenti, hogy amikor az autó a vízbe zuhant, nem a férje vezetett, hanem Ashley úr. És amikor az autó sülylyedni kezdett, Victor Ashley kimászott a partra és megjátszotta a szerencsétlenség rémült túlélőjét. Maud a fejét rázta. - Ez lehetetlen! Hank ült a volánnál, amikor kiemelték a kocsit. - Igaza van - bólintott a felügyelő és hangjából kitűnt az irónia. - Ezt láttuk, valóban. Mert ezt kellett látnunk. Csakhogy ez a megtévesztés volt. Sullát ugyanis később ültették oda. - Ugyan! - vetette közbe az aszszony. - Ki csinált volna ilyet a víz alatt? És főleg, hogyan bizonyítja naiv elképzelését? A felügyelő higgadtan válaszolt. - Nem ez az első eset, sajnos, hogy ilyen történik. Meg aztán egy jó búvár számára nem is nehéz feladat. A környéken mindenki tudja, hogy ön, asszonyom ismert sportbúvár. És hát a kocsijának a csomagtartójában megtaláltuk a búvárfelszerelést. Már meg is vizsgáltattuk a laborban és az oxigénpalackon lévő sárnyomok döntő bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a felszerelést a mesterséges tónál használta. - Ez nagyon szépen hangzik - próbálkozott Maud de mit gondol, miért tettem volna mindezt? - Mielőtt folytatná - szakította félbe a felügyelő - tudnia kell, hogy letartóztattuk a szeretőjét, Victor Ashleyt és ő mindent bevallott. Azt is, hogy a férje nem akart válni. De ennél érdekesebb, hogy maga az egyetlen örököse. Elég ennyi? Mert nekünk igen.. (A Quizból fordította: KM.) M. Mellory Piknik, halottal A legnagyobb magyar Széchenyi-kiállítás a budai várban Soha méltóbbat nem köszöntött ebben az épületben kiállítás. A falak több emelet magasságban kétmillió könyvet és háromszázötvenezer kéziratot őriznek. A nemzet könyvtárának alapját 1802-ben az a tizenötezer kötet könyv és kétezer kézirat alapozta meg, amelyet gróf Széchenyi Ferenc adományozott az országnak. Most a Budavári Palota F épületében az impozáns lépcsők fölé hajló pálmák azokig a termekig kísérnek, amelyekben az adományozó fia, István életének, munkásságának dokumentumai láthatók. A bemutatót születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendezték, Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar címmel. Ő az, akinek tevékenysége nemcsak történelmet alakított; emelt hidakat, szervezett közlekedést és gazdaságot. 1825-27- ben „tudós társaság” létrehozásához egy évi jövedelmét adta. Vállalkozása volt a Duna Gőzhajózási Társaság (1831), a Pesti József Hengermalom (1837), a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (1841). Ő irányította az Al- Duna szabályozását a Vaskapunál, és 1836-tól a Lánchíd építését. „A magyar nem bírja magát oly jól, mint körülményei engedik” - írja 1830-ban. Az okok feltárását nem hagyja másokra, nem halogatja „Fogadjátok Hazám érdemes Lányai Tiszteletem 's Szeretetem jeléül ezen kis munkám ajánlását... A Hitelrül szólok, 's a' mi belőle foly, a’ becsületrül, az adott szó szentségérül, a’ cselekedetek egyenességérül,...” „Tudnivaló. Homály és tévedés elhárítása végett az Olvasót mindenek előtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést ’Hitel, azon értelemben veszem, mellyet közéletben a' Creditum jelent, a’ mi nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében levő ingó vagy ingatlan vagyonunkrul nyert bizodalom és bátorság. Minnél nagyobb bizodalmat és bátorságot nyújthat valaki az ő kezei között levő vagyonunkrul, annál több Hiteles Credítuma, van; ’s mennyivel nagyobb bizodalommal és bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesebbnek mondatik az Ország Hitel-állapotja.” Tevékeny életének, elméleti munkásságának gazdagságát nagyon sok írásos emlék őrzi. De olvashatjuk itt a miniszterségről lemondó levelét is. Jajonganak a betűk. Sejthette Világost, Aradot, a Bach-korszakot, de talán Trianont is? 1848 szeptemberében, a diadalmak idején, mielőtt még elkezdődtek volna a fegyveres harcok, roppant össze lelkileg. Önvád gyötri: a többiek az ő kezdeményezéseit követték, ő az, aki katasztrófába sodorta az országot... Tizenkét év a döblingi elmegyógyintézetben... Tisztult aggyal nem bírja azt az idegi megpróbáltatást, amelyet a rendszeres rendőri zaklatás jelent. Önkezével vet véget életének. Itt a pisztoly a tarló rideg üvegablaka mögött. Vádol és önvizsgálatra kényszerít: ,,a’ mi belőle foly, a' becsületről, az adott szó szentségérül, a cselekedetek egyenességérül...” Hány év telt el azóta! Bezárt az Óbudai Hajógyár, de a Lánchíd ma is a város éke. A hosszában hajózható, keresztben átsétálható Duna a jelenvalóságát erősíti. Működik a Tudományos Akadémia. A legnagyobb magyar nevét utcák őrzik. (A kiállítás megtekinthető: október 31-ig hétfőn 13-18 óráig, vasárnap zárva, Budapest, Budavári Palota F. épület, az Országos Széchényi Könyvtár falai között.) Józsa Ágnes Lánchíd-ábrázolás az 1800-as évekből Korabeli Széchenyi-portré NYELVMŰVELŐ JEGYZET Sziszegők, sustorgók és raccsolók Hallgatom a rádiót, nézem a tévét. A Danubius egyik-másik műsorvezetője úgy sziszeg, mintha a fogát húznák érzéstelenítés nélkül. Ugyanakkor úgy susog, mint két hektár fenyveserdő. A „sebesség” és az „asszony” szót olyan „s”-sel és „sz”-szel ejtik, hogy a macskám behúzza a farkát, hármat ugrik ijedtében, és bepréseli magát a komód alá. A tévé bemondónői újabban „vazsi” tájszólásban beszélnek: „kedvezs nézőink”-nek titulálnak, nyilván a tévé idősebb intendánsának hatására, aki kiskegyednek szólítja a kisasszonyokat. Ö mond ilyeneket: dezszsék, kérem szépen, jóscakát. A riportalanyok sorra nyögdécselnek, s mivel ez divatnak látszik, maguk a riporterek is átveszik: „ÖÖÖ.•kérem szépen, ö, ezt meg, hogy kell érteni?”Talán úgy, hogy rajtuk kívül senki sem tartozik a vájtfülűek fajtájához. A raccsolás nyilván az előkelő származás átmentését igazolja, mert országgyűlési képviselőtől, a TV-elnökén át a kártalanítási igényt benyújtó Csekonics unokáig mindenki így beszél. Kimondom: ez most a módi, „kérem szépen”. A köznyelv normáinak, szabályainak felrúgása szemünk előtt, fülünk hallatára folyik. Az igazi demokrácia kibontakozásának vagyunk tanúi: mindenki úgy beszél, ahogy tud. Ha még nem lenne világos a gunyoros hangnem miatt mondandóm lényege, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Valaki ötvenévesen már nem tehet arról, hogy beszédhibásan képezi a hangokat. Nyilván olyan környezetben és olyan körülmények között nőtt fel, amelyben ilyen apróságra nem figyelhettek föl, gyermekkorában nem volt lehetősége a korrigálásra. Attól még tehetséges és sikeres üzletember lehet valaki, ehhez nem kell a szépkiejtési verseny első h helyezését megszerezni. A sziszegő, a susogó, a raccsoló tanár, riporter, bemondó, nyilvánosság előtt rendszeresen szereplő miniszter azonban nem bizalomgerjesztő. A rádió és a tévé szakmai berkeiben újabban minden hivatásos megkaphatja az ún. mikrofon-engedélyt? A követelményeket adták lejjebb, vagy a lobbizás lett erősebb? Nem a beszédhibásakat ítélem el, hanem azokat, akik mikrofon elé engedi őket. Attól tartok azonban, hiába sziszegek, sustorgok itt magamban, ezek a „vazsi” gyerekek nagyon beásták magukat a stúdiókba, s mindig ott vannak a mikrofonvégeken. Beszédhiba van, felelős nincs, ahogy a divat megkívánja... Salga Attila 9. OLDAL