Fejér Megyei Hírlap, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

6. OLDAL A nyugdíjak a kereseteknél jobban, de az inflációnál kevésbé emelkedtek Nyugdíjasok, nyugdíjak 1991 márciusában Az Országos Társadalombizto­sítási Főigazgatóság adatai alap­ján a nyugdíjasok száma és né­pességen belüli aránya az ország­ban évről-évre növekszik. Az 1960. évi 800 ezerrel szemben, 1990. évben már több, mint 2,5 millió ember részesült nyugdíj­ban, járadékban, s részarányuk a népességen belül 8 százalékról 24,7 százalékra emelkedett. Fejér megyében 1991 márciu­sában a saját jogú nyugdíjasok száma 72 599 fő,­­6,9 százalékkal több volt, mint egy évvel koráb­ban) mintegy fele férfi, fele nő, s közel háromnegyed részük öreg­ségi, egynegyedük rokkantsági nyugdíjat kapott. A rokkantnyug­díjasok a férfiak között jóval na­gyobb arányban fordulnak elő (több, mint egyharmad), mint a nőknél, ahol mintegy 20 száza­lék. A saját jogú nyugdíjasok 15,9 százaléka a nyugdíjkorhatárnál fiatalabb volt, a férfiak 22 száza­léka 60 éves kora előtt, a nők egytizede 55 éves kora előtt ré­szesült nyugellátásban. A múlt évtől jelentkező mun­kaerő-gondok következtében megindult korkedvezményes nyugdíjazások a megyében is éreztették hatásukat. Ez a lehe­tőség az öregségi nyugdíjkorha­tárnál legfeljebb 5 évvel fiatalab­bakat érintette, évi­t 5-60 év kö­zötti nyugdíjas férfiak száma az 1990 márciusi 1180 főről 1991 márciusára 1954 főre, az 55 éves­nél fiatalabb nyugdíjas nők száma 183-ról 802 főre emelke­dett. A megyében a saját jogú nyug­díjasok átlagos havi nyugdíja 1991 márciusában 8055 Ft volt, 28,4 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Az átlag­nyugdíj emelkedését a nyugdíj­­emelések és az újonnan megálla­pított magasabb nyugdíjak ered­ményezték. 1991 januárban a saját jogú nyugdíjak emelését egyrészt a nyugdíjban töltött idő, másrészt a nyugdíj megállapításának alap­jául szolgáló szolgálati idő szerint differenciálták. Az átlagos 8055 Ft-os nyugdíj jelentős különbsé­get takar nemtől, kortól, munká­ban töltött időtől stb. függően. A megyében 71-en 4500 Ft alatti, 5-en 30 000 Ft feletti nyug­díjat kapnak havonta. Lényeges különbség van a férfiak és nők nyugdíja között. A férfiak mint­egy 9 ezer Ft-os átlagnyugdíjával szemben a nőké 7 ezer Ft, s ez a 2 ezer Ft-os különbség megtalál­ható az öregségi és rokkantsági nyugdíjasok esetében is. Az öt év­vel alacsonyabb nyugdíjkorhatár, és a nők alacsonyabb keresete te­hát a nyugdíjas években hosszú időn át érezteti hatását. Legnagyobb a különbség az 55- 59 éves korcsoportban, ahol a fér­fiak nyugdíja átlagosan 4791 Ft­­tal (65,3 százalékkal) haladja meg a nőkét. Ettől kezdve az idő múlásával csökken a különbség, s csupán a 85 évnél idősebb nők öregségi nyugdíja haladja meg a férfiakét. A múlt év márciusában a nyug­díjasok közel fele 6 ezer Ft alatti nyugdíjat kapott, 1991 márciu­sára már csupán egytizedük, s a férfiaknak több, mint fele, a nők­nek csupán 14 százaléka­ ezer Ft feletti nyugdíjban részesült. A megyében 1990 év folyamán 4543 fő ment nyugdíjba, akiknek kétharmad részére öregségi nyugdíjat állapítottak meg 9352 Ft, egyharmad részére rokkant­sági nyugdíjat 8455 Ft átlagos ér­tékben. Az újonnan megállapí­tott nyugdíjak összege a férfiak­nál másfélszerese volt a nőké­nek. A Központi Statisztikai Hiva­tal létminimum-számítása szerint - mely azt határozza meg, hogy mekkora az a havi nettó jövede­lem, amelyből egy háztartás, egy család a legszerényebben, de a társadalomban még elfogadható fogyasztási színvonalon képes megélni - a nyudíjas háztartások esetében 1991 márciusban a lét­minimum egy főre jutó értéke 5206-6738 Ft között volt. Ez at­tól függ, hogy a háztar­tás hány főből áll, illetve városban vagy községben él. A megyében 5 ezer Ft alatti nyugdíjból 163 fő, a nyugdíjasok 0,2 százaléka él, vi­szont 6500 Ft alatti nyugdíja 18 ezer embernek, a nyugdíjasok 24,8 százalékának van. Az aktív keresővel rendelkező háztartások esetében a­ létmini­mum egy főre jutó értéke 5258 és 9383 Ft között van. Figyelembe véve azt, hogy a foglalkoztatot­tak havi nettó átlagkeresete mint­egy 12 ezer Ft, és az aktív keresés háztartások többségében gyer­mekeket tartanak el, továbbá, hogy a megyében március végén 4725 fő munkanélküli volt, felté­telezhető, hogy az aktív keresés háztartásokban még gyakrabban fordul elő az, hogy létminimum alatt élnek, mint a nyugdíjasok­nál. Kőrös Endréné dr. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Fejér megyei Igazgatósága A SAJÁT JOGÚ NYUGDÍJASOK SZÁMÁNAK MEGOSZLÁSA A NYUGDÍJ NAGYSÁGA SZERINT,­ MÁRCIUSBAN MELEG-HEGYI PANORÁMA 1 HÖl­­/f­­ttO* 1 ( (százalék) ---------------------~7~Trrr-----r—n-------------------------------------------------­A nyugdíj Saját jogú nyugdíjasok Ebből összege összesen férfi 1 nő 1990 1991 5000 Ft alatt 19,7 0,2 0,1 0,3 5000-5999 28,1 10,0 1,9 18,0 6000-6999 32,1 24,0 15,7 32,2 7000-7999 8,5 30,5 25,7 35,2 8000-8999 4,5 14,1 20,6 7,8 9000-9999 2,6 7,2 11,3 3,3 10000-10999 1,7 4,3 7,4 1,3 11000-12999 1,8 5,0 8,7 1,3 13000-14999 0,6 2,5 4,5 0,4 15000 Ft és több 0,4 2,2 4,1 0,2 ÖSSZESEN 100,0 100,0 100,0 100,0 KARÁCZY SZILÁRD felvétele FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 1990 JÚNIUS 22. SZOMBAT Az amerikai-japán háború Mielőtt az elkövetkezendő amerikai-japán háború teljes ab­szurditásáról beszélnénk, szen­teljünk egy emlékező pillanatot Pearl Harbornak és a Csendes­óceáni háborúnak. Emlékezhe­tünk persze Harrison Salisbury Az Oroszország és Kína közötti háború című könyvére is, mely 1969-ben, a Damanszkij-sziget el­leni kínai támadás évében jelent meg. Emlékezzünk és soha ne legyünk biztosak a dolgunkban, mert sem a történelem nem is­métlődik, sem a jövőbe vetített jelen nem ad elegendő támpon­tot annak a kérdésnek a megíté­léséhez, lesz-e háború a modern világ két vezető ipari hatalma kö­zött. Dehát akkor minek morfondí­rozni erről? Érdemes-e parabo­lákban és paradoxonokban gon­dolkodni egy hipotetikus, megle­het, érdekes szituáció kedvéért? Csakhogy a téma beleerősza­kolta magát a köztudatba. Az amerikaiakéba, de a japánokéba is. Ez persze lehet bizonyos fajta kölcsönös félelemgerjesztés vagy öngerjesztés eredménye, meg vé­letlen is. De nem maradhat észre­vétlen az a körülmény, hogy egy amerikai-japán háború valószí­nűségéről féltucat könyv látott napvilágot az utóbbi hónapok­ban, s közülük a legutóbbi már ezzel az ellentmondást nem tűrő címmel: A következő háború Ja­pánnal. George Friedman és Meredith LeBard könyvében nem japán komputerek és személyautók tá­madó seregéről van szó, hanem arról, hogy a két politológus véle­ménye szerint, mely, mint a téma egyik kiváló amerikai ismerője, James Fallows állítja „nem meg­győző, de nem is ostoba”, a há­ború a két ország között „elkerül­hetetlen”. Ezt a tételt nehéz bizo­nyítani, de ezen elvetélt kísérlet közepette a szerzők képesek elhi­tetni, hogy ha a pusztító energiák nem is szabadulnak el minden körülmények között, Amerika és Japán érdekei a következő évek­ben rohamosan és megállíthatat­lanul fognak távolodni egymás­tól. Áprilisban, amikor az említett tanulmány napvilágra került, Kai­­fu japán kormányfő története­sen épp az Egyesült Államokban járt, hogy a kaliforniai Newport Beach-ben randevúzzon az ame­rikai elnökkel. Kaifa politikailag éppen gyengélkedett, mert az év elején képtelen volt rávenni par­lamentjét, hogy ápolónők elkül­désével támogassák az amerikai­ak és partnereik Öböl-háború­ját. Szó volt menekültügyi szak­emberek kiküldéséről, de ezt sem engedte a törvényhozás, nem is szólva a közvélemény-ku­tatásokról, melyek jelen esetben is azt sugallhatták Washington­nak, hogy a távol-keleti szövetsé­ges igencsak kényszeredetten tá­mogatja „civilizációmentő” erő­feszítéseit. Végül Japán mégis­csak befizetett az Öböl-háborúra - 13 milliárd dollár megtérítését vállalta a közös nyugati költsé­gekből. Ez a döntés azonban oly megkésetten született, hogy a ja­pánok jelentős része már ellenő­rizhetetlen pénzpocsékolásnak tartotta az egész akciót. És ha Washingtonnak volt emiatt egy kis rosszérzése, azt tovább növel­hette a tudat, hogy a japán kor­mány letartóztatással fenyegetett amerikai diplomatákat, amiért „illegálisan” amerikai rizses­zsá­­kokat állítottak ki egy tokiói ke­reskedelmi vásáron. Végül fontol­juk meg, hogy az iraki háború­ban felhasznált amerikai fegyve­rek jelentős része csütörtököt mondott volna a japán elektroni­kai ipartól kapott alkatrészek nélkül, s hogy az Egyesült Álla­mok Japánba irányuló exportjá­nak több mint fele­­ nyersanyag. Bush elnök MacArtur modorá­ban alakította a Nagy Testvért, akit kevéssé foglalkoztatnak egy nagyszerű kapcsolat jelentékte­len fogyatékosságai. Épp ezt kifogásolják „A követ­kező háború” szerzői. „Ha azt a benyomást keltik, hogy minden a legnagyobb rendben van, hogy minden így mehet tovább a vég­telenségig - írják -, olyan feszült­ségek keletkeznek, amelyek el­idegenítik egymástól a két orszá­got, s amelyek a felszín alatt for­tyogva fejlődnek láthatatlanul és kontrollálhatatlanul”. A fenomenális változások, amelyek a háború utáni ötven év­ben Japán gazdasági helyzetében bekövetkeztek, nem látszanak döntő mértékben befolyásolni az amerikai szerzőket abban, hogy párhuzamot vonjanak. Azt mondják, a kilencvenes években ugyanolyan nagy a japán keres­kedelmi többlet és a nyersanyag­hiány, mint a harmincas években volt, s Japán gazdasági ereje, mely egy katonai erőfeszítés alapját alkothatja, hatalmasabb, mint valaha. És az atomfegyver előállítása a japán műszaki kapacitással hetek kérdése lenne... De mégis, mitől robbanhat ki egy amerikai-japán fegyveres konfliktus. Erre vonatkozóan ke­vés meggyőző érvet hallani. Az amerikai szerzők legfeljebb arra hivatkozhatnak, hogy a század­­forduló nyugalmas és gazdag Eu­rópájában senki el nem hitte vol­na, hogy nyakunkon az első vi­lágháború. Ez az érv nem látszik elégségesnek, s ha igaz, amitől legtöbben félnek, hogy az Egye­sült Államok hamarosan kényte­len lesz erőszakosan kitessékelni a japán konkurenciát az amerikai piacról, s a japánok ugyanerre tö­rekednek majd az amerikai áruk­kal szemben Ázsiában. Bokor Pál A Fejér megyei németek kitelepítése Németországba (1) (1946-1948) A Fejér megyében élő néme­tek Németországba történő átte­lepítése, az országos események­hez hasonlóan, alig több mint két esztendő alatt zajlott le. Az átte­lepítés két szakasza, 1946 tava­­sza-nyara és 1948 tavasza között lényeges különbséget kell ten­nünk. Ugyanis az első szakasz rendkívül radikális megoldást eredményezett. Míg a második sok esetben pártpolitikai szem­pontok érvényesülését tette lehe­tővé. De különbséget kell ten­nünk a két áttelepítési hullám kö­zött abból a szempontból is, hogy az elsőnél, tehát az 1946 tava­­szán-nyarán lezajlott áttelepítés­nél, az antifasiszta koalíció nagy­hatalmainak potsdami konferen­ciáján meghatározott elvek köz­vetlenül érvényesültek. A máso­dik áttelepítésnél figyelembe kell vennünk a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény gya­korlati végrehajtását. Mindkét áttelepítési hullám mögött, jóllehet 1948 tavaszára egyre csökkenő hatással, de meg­húzódott az a belpolitikai küzde­lem, amely a földreform során ki­bontakozó belső telepítési moz­galmat ösztönözte, s legradikáli­sabban a Nemzeti Parasztpárt koncepciójában fejeződött ki, ne­vezetesen: a hazai németség, a kor általános szóhasználata sze­rint a svábok, elkobzott ingatla­naiba az agrárnincstelenek tele­püljenek. Tehát három tényező hatott a németség áttelepítésének idősza­kában: a földosztás gyakorlati végrehajtásával párhuzamosan kibontakozó belső telepítési mozgalom, a II. világháború győztes nagyhatalmainak pots­dami határozata, és a csehszlo­vák-magyar lakosságcsere­egyezmény. 1945 tavaszától Fejér megyé­ben is németellenes közhangulat uralkodott. Különösen azon fal­vakban, ahol jelentős volt a né­met nemzetiségűek lélekszáma, s ahol a II. világháború esztendei alatt zászlót bontott a Volksbund. Ugyanis a Volksbund der Deut­schen in Ungarn községi szerve­zeteinek létrejötte erőteljesen szembeállította a magyar és né­met lakosságot, de konfrontáló­dott a Volksbundba tömörült né­metség a szövetségen kívül ma­radt, annak ideológiájával, tevé­kenységével egyet nem értő né­met nemzetiségűekkel is. Fejér megyében a török ki­űzése után megjelenő németajkú telepesek és utódaik több mint két évszázadon át jelentősebb konfliktus nélkül éltek magyar környezetben; a történelem je­lentős átalakulásának időszakait a legtöbb esetben a közös sors vállalásával élték át. Most az újabb sorsforduló, amely a de­mokratikus átalakulás lehetősé­gét is magában hordozta, egye­temlegesen kitaszított nemzeti­ségnek nyilvánította a némete­ket. Az 1938-ban megalakult Volks­bund a Bakony és a Vértes falvai­ban, Fejér megye gabona- és er­dőövezetébe települt németségre terjesztette ki befolyását. Ezen térségben, zömében a móri és a váli járás 12 településében tömö­rült a Fejér megyei németek nagy többsége. A székesfehérvári já­rásban csupán egy község, Na­­dap, s a mezőföldi térségben is egy, az 1811-ben benépesített Hercegfalva, volt zömében né­metek lakta település. Négy esztendő alatt, 1939-től 1942-ig épültek ki a Volksbund Fejér megyei szervezetei. 1939- ben Vértesacsán, 1940-ben Mó­ron és Pusztavámon, 1941-ben Bakonysárkányban, Bakonykúti­­ban, Balinkán, Diósdon, Etye­­ken, Gánton, Hercegfalván, Isz­­timéren, Száron, Újbarkon, Na­­dapon és Vértesbogláron. A Volksbund befolyása nemcsak az említett községekben érvénye­sült, hanem még olyan települé­seken is, mint Martonvásár, ahol a német nemzetiségűek elenyé­sző kisebbségben voltak. Mar­­tonvásáron 1942-ben alakult meg a magyarországi németek szerve­zete. A Fejér megyei németség 16 te­lepülésén volt meghatározó gaz­dasági és politikai tényező. Az 1941. évi adatok szerint ezen helységekben az összlakosság létszáma 41 149. Németnek, anyanyelve, illetve nemzetisége szerint 25 850 fő vallotta magát. A Volksbund létrejötte nem­csak a német nemzetiségűeket osztotta meg. Felizzott a ma­gyar-német ellentét, néhány esz­tendő alatt, olyan helyzet alakult ki, hogy a megyei adminisztráció és a római katolikus egyház is élesen reagált. Az egyház a KÁ­LOT mozgalomban látta azt az erőt, amely eredményesen szállt szembe a Volksbund ifjúsági tago­zatával, a megyei adminisztráció a gazdakörök támogatásával te­remtett ellenpólust. Dr. Erdős Ferenc (Folytatjuk)

Next