Fejér Megyei Hírlap, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-14 / 192. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 1992. AUGUSZTUS 14. PÉNTEK 1 r„'* X'^J fgx XX'''yXI“6'~\ '«}* V* .: *V* *' - ' ~ '*.«• h H ;ti J j -' ^ X; - ••, v X A\ /J/ JA * ' JX. *•■-■' ,'T'\ ? rSI^ A hangérzékeny szerszám Luciano Pavarotti, a most 56 éves világhírű tenorista, aki szabadságát megszakítva pótolt tavaly betegség miatt lemondott két hangversenyt Dániában, a Rosenborg Kastélyban tartott szabadtéri fellépése előtti sajtóértekezletén elmondta, hogy ma ugyanúgy készül minden fellépésére, mint harminc évvel ezelőtt: reggel meggyőzi önmagát, hogy estére megfelelő lesz a hangja. „Megkértem apámat - mondta hogy kísérjen el erre a körútra, de azt mondta, nem teheti, mert elígérkezett, hogy szólót énekel egy templomban. Apám még 80 évesen is énekel. Én azonban remélem, hogy hamarabb abbahagyom az éneklést, mert olyasvalamivel is szeretnék foglalkozni, amihez most nincs időm, például olvasással.” A jelek mindenesetre nem arra mutatak, hogy Luciano rövidesen abbahagyná az éneklést. Augusztus végére „csak” a következő tervei vannak: New Yorkban felveszik vele Massenet Manon-ját; Puccini Toscájával a Covent Gardenben megnyitja a londoni operaszezont; ugyancsak a Toscában lép fel New Yorkban; Verdi Don Carlos-ával megnyitja a milánói La Scala évadját; fellép Leoncavallo Bajazzók című operájában, hangversenyeket ad Milánóban, s végül New Yorkban énekli Verdi A lombardok című operájának tenorszerepét. Amikor az újságírók arról faggatták, hogy miért szeret fellépésének napjain a szállodájában maradni, Pavarotti tréfásan ezt válaszolta: „Mert egész nap szeretkezem.” Azután komolyra fordítva a szót, megmagyarázta, hogy a tenorista hangja nagyon érzékeny szerszám, vigyáznia kell az időjárás szeszélyeire. És az időjárás általában mindig szeszélyes, leszámítva júliust és augusztust, akkor viszont szabadságon van. A Dán Rádió tudósítójának arra a kérdésére, hogy egy lakatlan szigetre milyen felvételt vinne magával, Pavarotti azt válaszolta, hogy Verdi Requiem-jét, mert egy lakatlan szigeten úgyis hamarosan meghal az ember. Különben is, mint tenorista, hozzászokott szerepeiben a meghaláshoz. „A tenorista majdnem mindig a szerető, az a fickó, akinek győzelmet kívánnak, de a legtöbb esetben mégis meghal.” Végül felpanaszolta, hogy ha távozik az élők sorából, nem hagyja örökül hangját a harmadik generációra. „Gyermekeimnek- mondta - csúnya a hangjuk. Anyjuktól örökölték. Reménytelenek.” Egy kis színháztörténet Kunyeráló direktorok, érzékeny színészek A színház bonyolult intézmény. Vezetéséhez nem elég a művészi képesség és a szakmai tudás. Ismerni kell az embert, a színészt, mert különösen érzékeny fajta. Mind egy-egy szeizmográf. Kielégíthetetlen, sértődékeny, örökös idegfeszültségben élő. Mégis jó pedagógiával, emberséggel mindent el lehet érni vele. Egyéniségeket közösségbe összefogni nem akármilyen feladat. Egri István a „fordulat éve” című visszaemlékezésében a színházak 1948-49-es évekre jellemző helyzetéről, változásairól mesél. Egy átmeneti korszakról, amikor nemcsak jó színészpedagógiát várnak el az igazgatótól, hanem a gazdálkodás bölcsességét is. Az államosított színházak vezetőinek gondoskodniuk kellett a pénzről és minden másról ami szükséges ahhoz, hogy a színházak újból megnyithassák kapuikat és ez már akkoriban sem ment könnyen. Bajban volt a Magyar Színház, épülete rendkívül elhanyagolt állapotban minél előbbi felújításra várt. A művészek csak lavórban mosakodhattak, folyóvizet csupán Törzs Jenő öltözőjében használhattak. Az államosítást minden színház másképpen élte át. A megértők és az ellenzők egyetértettek abban, hogy a színházak államosítás előtt komoly anyagi gondokkal küszködtek. Az igazgatók nem foglalkozhattak igazán a művészi munkával, mert kénytelenek voltak kunyerálni és pénzt felhajtani ahhoz, hogy megtervezzék az évadot, és egyáltalán fizetni tudjanak a társulatnak. A Művész Színháznak is folyton pénzgondjai voltak, segélyeket kértek, támogatókat kerestek. A nagy és nemes hagyományokkal rendelkező Belvárosi Színház (a mai Katona József Színház) igazgatója Bárdos Artur is hamar felismerte, hogy színháza számára itt nem terem babér, évad közben távozott és külföldi meghívások birtokában hagyta el az országot. Aztán itt volt a Fővárosi Operett Színház, amely szintén bukdácsolt. Hozzájárult a rossz légkörhöz az is, hogy az operettet a kritika sem kedvelte, így nagyon nehéz volt sikert aratni. Ezt az időszakot azonban a mindig híres és nagyszerű magyar operett - szerencsére - túlélte. Végül a Vígszínház a Nagymező utca túloldalán (ma: Thália Színház) Jób Dániel vezetése alatt nem tudta átvenni a kor szellemét. Mást kívánt az ízlés 1945 előtt és után, így nem csoda, hogy az igazgató visszavonult és a színház vezetését - kényszerűségből - egy tettrekész triumvirátus vette át: Benkő Gyula, Somló István és Tolnay Klári. Tisztességgel megkísérelték a lehetetlent, hogy megmentsék számos művész és műszaki kollégájuk munkahelyét, ám ez végérvényesen nekik sem sikerült. Ami talán a legjobban jellemzi a színházak kimerült korszakát arra egy humoros történet járt szájról-szájra a színházi berkekben, amikor Egri István, az Ifjúsági Színház igazgatója és a művészeti titkára szemrevételezték az elárvult színpadot a következő látvány fogadta őket: mindenütt sötétség, a villanyokat a tatarozás miatt kikapcsolták, ócska horizontfüggönyt lebbentgetett a szél, s a színpad közepén csupán az öreg takarítónéni Toto nevű kutyájának összeszáradt, de még jól kivehető „névjegye” volt a díszlet. Íme egy tragikomikus jelenet az államosítás idejéből afféle vigasz a korunkbeli színidirektoroknak, akik szintén komoly anyagi gondokkal küzdenek, szponzorok, önkormányzatok támogatásában bíznak, és ma is nyugtalanítja őket jónéhány tisztázatlan kérdés. Ez a mostani ismét a nagy tét korszaka, s az eredmény megint az újdonságra fogékony, és tettrekész színházi reformereken (is) múlik. K. E. A mai Thália Színház elődjének vezetői az államosításkor, a lelkes triumvirátus: Somló István, Tolnay Klári, Benkő Gyula Azok a „piszkos anyagiak” meg a Bolha a fülben Reviczky Gábor: A mai idők nem kedveznek a hűségnek Jóval közelebb van a negyedik, mint az ötödik X-hez, színészi önéletrajza mégis hosszabb, mint jónéhány veterán pályatársáé. Bőven volt része nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki művészéletben. Rangos szerepek egész sorát állította minden „állomáshelyén” színpadra, teljesítményeit magas elismerés (1986 - Jászai Mari díj) honorálta, szereplője a népszerű bolondos család, a Família Kft. életének - úgy tűnik, Reviczky Gábor i belekóstolt mindenbe, ami a színészet terített asztalán megtalálható. Most a Játékszín nyári felújításában ő formálja meg a csatlós Beppót és a király Mátyást is. -Az én ötletem volt a duplázás - azt hiszem, így sokkal érdekesebb az előadás, amelyet a rendezők egyébként is alaposan megújítottak: ez a darab jócskán eltér az eredetitől. - Az „átigazolások” során visszakerült a Vígbe, ahol 10 esztendőt már játszott. Ilyen erős a kötődés? - Igen... Gondolom, ez alkati kérdés. Pedig a mai idők szelleme nem kedvez az efféle hűségnek. Gondolja meg: a szabadúszó szabad vagy legalábbis szabadabb ember. S a nagyobb szabadsághoz- ez sem mellékes - kedvezőbb adózási feltételek társulnak. Szóval a „piszkos anyagiak" egyáltalán nem a kötődést, az egy-egy társulathoz tartozást díjazzák .A bérből és fizetésből élő színészek keményen adózunk év közben, aztán rendszerint még egyszer, a jövedelmek összesítésekor. Mit mondjak, cudar dolog - és mégis... A Vígszínházi egy évtized után két évet a Nemzetiben voltam, de úgy éreztem és érzem, az csak egy rossz kanyar volt a pályámon. - A színház, a színpad az egyetlen szerelem? - Sokat vagyok, s talán-ha minden lehetőséggel élni tudnék - még többet lehetnék színpadon. Ezért vagy ennek ellenére - ki tudja? - a film áll igazán közel a szívemhez Meggyőződésem, hogy a felvevőgép előtt nem lehet hazudni A filmvászon nagy leleplező - aki ott elhitető erejű, meggyőző és jó, az a színpadon is az Fordítva nem biztos... - Tévészereplések? - A korábbi években sokkal többet álltam a kamerák elő, mint mostanában. Akkoriban tudniillik a maihoz képest rengeteg tévéjáték készült Félreértés ne essék, nem hazabeszélek, de ha agyonütnek, sem értem, miért vesznek el annyi pénzt a televíziótól Hogy lehet így jó műsort, műsorokat csinálni?Politika, beszélgetés az van, minden mennyiségben. Ez érdekelné az embereket? - Tervei, reményei? - Vannak, nem is akármilyenek Hamarosan próbálni kezdjük a Vígben a remek komédiát, a Bolha a fülben- A főszerepet játszom - úgy akarom megformálni hogy’ 10 évig le se lehessen venni a műsorról (szémann) Nyári forgatások HANNA Ezzel a címmel forgat filmet Esztergályos Károly, aki a forgatókönyvet is írta Bóka László regényéből. A történet 1942-1958 között játszódik, egy magányos fiatal nő életét beszéli el, akinek férje eltűnt a háborúban, de leginkább a mindennapok terrorisztikus légkör viseli meg és a személyét érintő rosszindulatú pletykák. Furcsa kalandokba bocsátkozik, majd egy napon hivatalos útra Prágába indul... Az idő múlására híradó felvételekkel utalnak a filmben. Hannát Nagy- Kálózy Eszter, az életében többször feltűnő Lajost, a lump és nőbolond vízvezetékszerelőt pedig Kaszás Gábor alakítja. Lement a hold. Steinbeck Lement a hold című regényét 1942-ben írta. Amikor Maár Gyulának, a rendezőnek fölajánlották ezt a művet, elolvasva először nevetségesnek tartotta; nincs az a hatodrangú szovjet háborús sorozat, amely ennyire téves képet rajzolna a háborúról, mint ez a regény. Később rájött, hogy éppen ebből csiszolhat erényt. Steinbeck nagyon pontosan leképez egy vágyat arról, miképpen védekezik a szabad polgárok gyülekezete, miképpen áll ellen, s végül hogyan morzsolja föl a diktatórikus ellenséget. A valóságban természetesen ez nem így van, de éppen ez a legenda vonzotta a rendezőt, milyen szép lenne, ha mindez igaz lenne! A fontosabb szerepeket Garas Dezső, Iglódi István, Törőcsik Mari, Eszenyi Enikő alakítja. A rendező szeretné, ha nem a nyáron mutatnák be, hanem ősszel, mert nem akarja kitenni a strandszezonnak. Privát kopó. A privát kopó egy magánnyomozó, aki nem verekszik jól, nem lő pontosan, viszont jobban belelát az emberekbe, mint mások. Kern András alakítja a készülő krimisorozat címszerepét. Egyelőre hat különálló rész készül el, amelyben nem lesz ugyan mérhetetlenül sok akció, mint a tucatkrimikben, mélyebb, izgalmasabb kapcsolatok alakítják az eseményeket. Rangos színészgárda játssza a száz szerepet: többek között Cserhalmi György, Kováts Adél, Verebes István, Koltai Róbert, Tordy Géza, Gábor Miklós, Mensáros László. Az abszolút főszereplő persze Kern András, akinek fiát Szabó Dani alakítja, a 12 éves fiúcskának ez már a negyedik filmje. Minden országnak van egy jóravaló, rendes detektívje a tv képernyőjén, ideje hát, hogy legyen nekünk is. Srágoni -Iglódi Istvánt, aki Fehérváron rendezte a Súgni tudni kell! című operettet, hamarosan színészként is láthatjuk a Steinbeck regényéből készült filmben Garas Dezső és Törőcsik Mari a Scincslt a hold című filmben Úrinő az ’50-es évekből, azaz Hanna, akit Nagy-Kálózy Eszter alakít ?■ OLDAL