Fejér Megyei Hírlap, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-22 / 18. szám
1993. JANUÁR 22. PÉNTEK Könyvespolc Rotterdami Erasmus, a keresztény nevelő Furcsa és szomorú pillanata a történelemnek, amikor az uralkodói kasztból a szellem kihal és nem marad más belőle, mint egy mutatós üres héj, amely olyan tanításra szorítkozik, amit igazán nem is kíván. Példa sok van, s ma egyre több lesz, ám úgy látszik, hogy a történelem örvényében már a tudásvágy is kihal. Tanító? Igazán halk hangon hallható csak, mindinkább a könyvek lapjairól beszélnek hozzánk, s tudjuk, hogy életük is ilyen volt — szelíden nyújtották tudásukat és ha csak egy kis reménysugár látható volt, hát nekiláttak a lehetetlennek, a tanításnak és a nevelésnek. Kungfutse, vagy Seneca nevelésének szelídsége és nagyszerű következetessége éppúgy egyazon alapon áll, mint Rotterdami Erasmus Philosophia_Qirstijg, — az erkölcsön. A tiszta világos értelmen, a nagylelkűségen, a folttalan gondolatok által irányított tetteken és a tiszta idea szolgálatán. Ellenkező esetben? ■Látjuk. Kungfutse és Seneca nem emelte fel a hangját, mert haragudni nem volt hajlandó, csak sajnálni. De Erasmus? Keresztény. Hangjában erő van elszántság. Az apokalipszis ..órában egy lépést nem enged hátra. Ha hibát lát szól, ha veszély fenyeget figyelmeztet, ha romlást tapasztal nekilát tanítani, és nem enged tévedni, mert mindent szemmel követ és bírál. Képletesen a kor, gyakorlatban pedig az uralkodó lelkiismerete. És tükör. Szavainak villanásában mindenki megnézheti és felismerheti magát. A Keresztény Fejedelem Neveltetése igen feszes, következetes és könnyen olvasható mű. Károly hercegnek ajánlott, de minden fejedelemnek célzott éles tanításgyűjtemény. Minden fontosat leírt, amit egy uralkodónak tudni kell. Igen részletesen és pontosan, int, és megfontolásra kényszerít, mert a gondolat folyását visszafelé fordítja. A következményeket soha nem vizsgálja az okok nélkül. Nem gazdasági, hanem szellemi ember, aki az emberek által állított eszményeken keresztüllát és szemmel követi azok tragédiát. Felvetődhet a kérdés, hogy mi lett volna akkor, ha Erasmus maga lett volna a Fejedelem. Fontos gondolat. Egyfelől érdemes a hindu hagyományra utalni, ahol a királyság nem a legmagasabb rang volt, mert felette állt a brahmin, a pap, aki tanácsokkal látta el az uralkodót. Tudták, hogy bár a brahminok nem igazak, de közelebb állnak az igazsághoz mint mások. (Eckhart írja, hogy ember nem lehet igaz, csak igazságos.) Másfelől tudni kell, aki uralkodik, az,elsősorban hős és mitológia és másodsorban tisztán látó. Ezzel ellentétes a pap, aki elsősorban szellemi, és másodsorban mitológia, vagy felvállalt szerep. Erasmus? Fejedelem volt, de annál nagyobb, hogy hercegi álnevek mögé bújjon. Folyamatosan tanult és így jogot formált arra, hogy tanítson. Ilyenek a teljességre éhes emberek, akik a kor színvonala fölé kerülnek, és elejtett szavaikból országok épülnek. Ezen igényes kötésű könyv az Európa kiadó gondozásában jelent meg. Ivanics Zsolt Erzsébet királyné egérrágta levelei Hetven levelet, és sokféle más feljegyzést tartalmaz az a leveleskönyv, amely Erzsébet királyné felolvasónőjének hagyatékából került elő. Ferenczy Ida gyűjteménye szerencsésen átvészelte a II. világháborút, a felsőabádi családi kastély padlásán maradtak meg a levelek, táviratok, üzenetek. Az egérrágta papírok között nemcsak a királyné sorait lelték meg, Ferenc József, Andrássy Gyula gróf és Schratt Katalin, a „királyi szerető” írásait is. Valamennyien Idának címezték, ezért lett a kötet címe,— amelyet Tolnayné Kiss Mária gondozott és válogatott — Kedves Idám! Az Akadémia Kiadó leveleskönyve nemcsak személyes vallomások sora, kordokumentum is, amely sokat elárul a bécsi udvar légköréből és a királyné nagy rokonszenvéről a magyarok és a magyarország iránt. Dokumentálják a sororok Erzsébet és Andrássy Gyula vonzódását is, amit aztán a „Sisi-filmek” alaposan eltúloztak. Olvashatunk még vadászszenvedélyéről, az udvari intrikákról, gyermeke nevelési gondjairól, utazási élményeiről, meg arról, hogy gyakran családja körében is „iszonyú magyar honvágya” volt. A feldolgozás mintaszerű,gazdag információk egészítik ki a hetven levélben olvasható tudósításokat, amelyek a kor szubjektív tükrei. —ze — MŰVELŐDÉS FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 5. OLDAL Himnuszunkról — a magyar kultúra napján „MEGBŰNHŐDTE MÁR E NÉP...” Himnuszunk szövegét 1823. január 22-én írta Kölcsey Ferenc, Csekén. A 170 esztendős sorok nem avultak el. Erkölcsi igazságát nem kezdte ki az idő és ellenállt minden elnémítási kísérletnek a zene. Illyés Gyula írja, hogy Rákosiék új himnuszt akartak, s Kodály lakonikusan visszaüzent: nem helyettesíthető. Himnuszok parancsra Az ünnep és az évforduló kapcsán üssük fel a nemzeti himnuszok sorstörténetét. Annál is inkább, mert több is magán viseli a kor nehezen levakarható bélyegét, bár a zene néhol jótékonyan elfedi a politikailag disszonáns szöveget. A bolgárok például egy évtizede még azzal erősítették magukat az ünnepeiken, hogy: „Bolgár testvér, összefogj! /Béke? Harc? Moszkva velünk/Hős párt vezet győzelemre,/ diadalmas rendszerünk.” (Majtényi Z. fordítása) A román himnusz utolsó változatában — csupán a szocialista korszakban három volt — egy versszak évszám nélkül is utal a nehezen feledhető korra: „Szép román hazánk nagy pártja/hírdeti: itt élni jó/s élni szép a nép javára,/vallja minden dolgozó.” (Szabó M. fordítása) Mindez úgy került be a nemzeti imádság strófáiba, hogy 1978 októberében határozatot hoztak arról, hogy a himnusznak a szocialista célokat is ki kell fejezni. A leghívebben azonban a volt NDK állami himnuszának születése érzékelteti, hogy milyen szempontok szerint rendelték, szerkesztették a magasztos fogyasztási terméket. Három nappal az NDK megalakulása után, 1949 októberében Wilhelm Pieck himnusz megírására adott megbízást két szövegírónak. Az egyikük - Johannes R. Becher költő - versét ketten is megzenésítették és november 5-én, Pieck lakásán a Politikai Bizottság el is döntötte, hogy melyik dallamot kell énekelni. Grotewohl miniszterelnök még aznap a kormány elé terjesztette a javaslatot, s az NDK himnusza megszületett. Hivatalosan 1949. november 7- én, az októberi forradalom tiszteletére rendezett ünnepségen hangzott fel először. Erkel pályázata A magyar diákokról azt jelentették a titkosrendőrök a múlt század harmincas éveiben, hogy tüntetőleg némák, amikor a királyhimnuszt kellett volna énekelni. A Gott erhalte csak hivatalosan váltotta fel a 18. századi néphimnuszt. A Boldogasszony anyánkat ugyan nem felejtették el, de a hivatalos ünnepeken a császárhimnuszt kellett tudni, németül. Erősödött az igény — Toldy Ferenc szavaival — hogy megszülessen egy bármely ünnepélyes alkalommal énekelhető nemzeti dal. A Nemzeti Színház igazgatója — jegyezzük meg a nevét: Bartay Endre — két költői művet is alkalmasnak vélt; 1843-ban Vörösmarty Szózatára, egy év múlva pedig az 1828-ban nyomtatásban közölt Kölcsey-vers, a Hymnus megzenésítésére írt ki pályázatot. A Szózatot, Egressy Béni első dallamával akkor már himnuszként tartották számon és ez a rang erősödött azzal, hogy Egressy egy másik dallamával megnyerte a pályázatot és vele a 20 aranyat. A Hymnus-pályázatot viszont Erkel Ferenc nyerte. Gárdonyi Géza később, Erkelre hivatkozva írta, hogy a zeneszerző nem is akart pályázni, Bartay azonban betuszkolta egy szobába, ahol zongora is volt és rázárta az ajtót. Erkel elolvasta a Hymnust és elgondolkodott. Eszébe ötlött első mesterének a tanítása: ha valami szent zenét komponál, először a harangok szava jusson eszébe, így komponált harangzúgást a himnusz zenéjébe. A bemutatón harangzúgás vezette be a zenét, áhítatra késztetve a közönséget, a végén pedig a tapsolásnak és éljenzésnek orkánja rázta meg a színházat. Tehát most márkát szent melódiája is volt a nemzetnek. Ám ahhoz, hogy az egész magyarság énekelje, hogy nemzeti imává váljon, hosszabb út, évek kellettek. A Honderű nyomon követte, s cikkeiből kitűnik, hogy melyik vásáron, milyen ünnepeken, miféle összejöveteleken hangzott el — a Szózattal együtt. A reformkorban ugyanis népszerűbb volt a Szózat. Talán azért, mert a felegyenesedő nemzet számára több biztatást adott Vörösmarty, mint az Istenhez fohászkodó Kölcsey. A vers nem udvarképes Hogyan fogadta az udvar? Erre is van utalás. Petrichevich- Horváth Lázár szerint kár, hogy nem élteti a királyt, ehelyett a nemzetet emeli fel, így a Kölcsey vers nem udvarképes... Ugyanis, ha a katonák és a hivatalnokok énekelnék, akkor szembekerülnének a dinasztiával. Toldy Ferenc mindezek után felkérte Vörösmartyt, hogy írjon királyhimnuszt. A költő megírta a maga Hymnusát, anélkül, hogy dicsőítette volna az uralkodót. A verssel együtt a zene is megbukott, a nép Kölcsey versét és Erkel zenéjét fogadta el, annak ellenére, hogy 1854- ben a Gott erhalte hivatalosan is kötelezővé vált. Sőt, még ezt kellett volna énekelni a monarchia utolsó évében, 1918-ban is. Nemzeti imádságunk a maga külön életét élte, hol búvópatakként, hol harsonaként erősítve éneklőinek hitét. Megbűnhődte már e nép... Kár, hogy a himnuszok történelmét nem tanítják, pedig minden himnusz őrzi az idők nyomát, egy-egy nemzet történelmét. A magyar kultúra ünnepe alkalmat ad a megemlékezésére. Régészeti kiállítás a Barátság Házában Ír Ősi kínai kerámiák és réztárgyak „Meg kell ismernünk a tegnapi és a mai napot a holnap érdekében”— idézte a régi kínai mondást a magyarul kitűnően beszélő Huang Hai Ling, nagykövetségi tanácsos a székesfehérvári Barátság Házában megrendezett kínai régészeti kiállítás megnyitóján. Hiszen a Barátság Házában immár ötödik alkalommal mutatják be a hatalmas távoli országot , s természetesen mindig más-más oldaláról ismerhettük meg a gazdag, sokszínű kínai kultúrát. Az eddigi kiállítások elsősorban a mai Kínáról adtak képet a magyar közönség számára, most azonban feltárul a múlt egy szelete... Ezúttal kerámiák és réztárgyak sorakoznak a tárlókban. A kerámiakészítés hétezer éves múltra tekint vissza. A kínaiak már az új kőkorszakban kerámia főző- és tárolóedényeket használtak, sőt, később művészeti tárgyakat alkottak kerámiából. Ki ne halott volna például az 1974-ben Hszian közelében feltárt, híres régészeti leletről, a Csin dinasztia első császárának síremlékéről? Li Huang-ti császár ugyanis meghagyta, hogy — erős hadseregre támaszkodó hatalmát jelképezve — harcosainak és lovainak életnagyságú kerámiaszobraival temessék el. Ám az ősi Kína földjén még számos régészeti lelet látott napvilágot, amelyek a kínai kultúra és művészet eredményeit, fejlődését tanúsítják. A kiállításon bemutatott apróbb szobrok sejtetik az ősi Kína hétköznapjait: kerámia örökítette meg a lovát vezető kínai parasztot, a lóháton délcegen ülő katonát, a kecses táncosnőt, s az ember szolgálatába állított állatokat: zömök kutyákat, kecses lovakat. A szép ívű korsókat különös állatok — kígyók, sárkányok — díszítik. Kezdetben egyszínű, később színes kerámiákat készítettek — a tárlat nyomon követi a fejlődés állomásait is. A Sui dinasztiától a Tang dinasztiáig pompás alkotások születtek kerámiából. A három színnel festett ló és a teve a Tang dinasztia jellegzetes figurája. A réz felhasználása i. e. 2266 körül kezdődött, s különösen a Sang korszakban indult gyors fejlődésnek. Kezdetben használati tárgyakat, később fegyvert, hangszert, majd dísztárgyakat is készítettek rézből. A kiállítás ezekből a tetszetős dísztárgyakból is bemutat néhányat.