Fejér Megyei Hírlap, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-10 / 107. szám
1993. MÁJUS 10. HÉTFŐ Intő jelek Döbbenet járta be a világot a texasi események, felvételek hatására. 86 halott, köztük nők, gyermekek, öregek az öngyilkos szekta akciója nyomán. Önkéntelenül is adódik a kérdés, mi ez az őrület ami úrrá lesz időnként az embereken? Miből adódik, adódhat? Hisz problémái mindig is voltak és lesznek is az emberiségnek. És mégis! Ha ott így? Nálunk mi a helyzet? Gomba módra szaporodnak különböző hívő gyülekezetek, csoportosulások, szekták fantasztikus hittételekkel. Különös öltözékű fiatalok csoportjai járják az utcákat, tört „Angló-Magyarsággal” szerveznek maguk közé, — nem kis eredménytelenséggel! Fiaim kedves jó barátja, intelligens művelt fiú, hónapok óta munkanélküli! A legutolsó találkozáskor, sátánról, élvhajhászásról, elkárhozásról makogott összefüggéstelenül! Szülei sírva mesélték, két hónap óta el-eltűnik, és így jön vissza! Nem feladatunk bárkit bármire erőszakolni, netán hitében megbotránkoztatni, azonban egy biztos, gondok vannak nálunk is e téren. A 40 év lélek sorvasztása nem múlt el nyomtalan. A családoknál is gond van, a válások iszonyatos mennyisége ok lehet. A közélet elposványosodása, a gazdaság szétesése, a munkanélküliség, a fiatalságot összefogni akaró liberális árnyékszervezetek hiteltelensége, a keresztényi értékek megkérdőjelezése, s nem utolsó sorban a magukat fennen keresztényinek hirdető pártok és szervezetek állásfoglalásai bizonyos kérdésekben. Az élet elleni és melletti (abortusz) parlamenti szavazatok, félelmetes megoszlás: 390-ből 167 ellene, s csak 63 mellette. Még elgondolkoztatóbb a nők részvétele. 28 női képviselőből 18 ellene (az AB mellett), s csak 2 az élet mellett. Mindezek intő jelek, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni a jövőnk érdekében. Az ezredforduló közeledtével e jelek szaporodhatnak, ám nem szabad megengednünk, hogy Texas felé mutassanak! P.A. TÁRSADALOM AZ OLVASÓ ÍRJA Meg kell próbálni, hátha sikerül A minap elsősorban nyugdíjas érdekeket érintő alkotmánybírósági döntésről adott hírt a sajtó, amelyet úgy kommentált, hogy a lakosságnak nincs alkotmányos joga az államtól elvárni az életszínvonal megőrzését, az állam nem köteles a gazdasági folyamatok kedvezőtlen hatását kompenzálni. Aligha lehet véletlen egy ilyen fenyegető döntés éppen a tb önkormányzatok választása előtt. Lehet, hogy az állam — az Alkotmánybíróság áldásával — szökni akar a szociális gondok kezelésének kötelezettsége alól, igyekszik megszabadulni a legnagyobb gondot okozó társadalombiztosítástól, inkább átadja a lakosság által közvetve megválasztott tb önkormányzatoknak, a szakszervezetek és a munkaadók képviselőinek. Még az is megtörténhet, hogy csurrant mellé némi vagyont, amely aztán jó ideig nem a pénzt, hanem a gondot szaporítja. Ha így van, ha nem, azt már biztosan tudjuk, hogy a májusi tb önkormányzati választás nem egy össznépi cirkusz, vagy annak előrehozott főpróbája, hanem egy nagyon is vérre menő küzdelem kezdete több fronton. Van olyan parlamenti párt, amelyik úgy irtózik a tb önkormányzatok felállításától, mint az ördög a tömjénfüsttől — és nem ok nélkül. Az önkormányzatokat delegáló érdekvédelmi szervezetek idővel nagyon komoly politikai tényezők lehetnek, akár a mindenkori kormányzattal szemben is. Ha az önkormányzatok komolyan veszik magukat és a dolgukat, nagyon rövid időn belül, mint valami ballasztot, lezárnak minden olyan szociális feladatot, amely nem tartozik a profiljukba. Ezek aztán visszaszállnak az államra, katasztrófát okozva a költségvetésben. Megtörténhet mindez annak ellenére, hogy a kormány és a parlament nem mond le a társadalombiztosítás felügyeletének jogáról. A lakosság többsége bizalommal, legalábbis érdeklődéssel fordul az önkormányzatok felé már csak azért is, mert a szociális közállapotok egyre csak romlanak, már az állam sem garantálja az alapvető szociális biztonságot, és ha ez tovább így megy, félő, hogy a jelenlegi kis nyugdíjunk is veszélybe kerül. Persze, hiú reményekbe azért ne ringassuk magunkat. A most megválasztandó önkormányzatok minket nem vezetnek a Kánaánba, de nem is rólunk, hanem gyermekeinkről, unokáinkról van szó. Ne felejtsük el, hogy járhatunk úgy is, mint három éve, amikor első szóra elhittük, hogy képviselőinken keresztül beleszólhatunk dolgaink intézésébe. Most is ezt ígérik, de hogy így lesz-e vagy úgy, ahogy három év óta unos untalan tapasztaljuk, azt senki sem láthatja előre. Ez az ország, ez a nép, ez a munkásság az elmúlt néhány év alatt mást sem tett, csak rizikót vállalt, nehézséget vállalt, szolidaritást vállalt , és rendre vesztett. Most már nincs sok veszíteni való, meg kellene próbálkozni ezzel az önkormányzattal, hátha sikerül, hátha tud tenni valami konkrétat. A valódi meglepetést mindenesetre az okozná, ha valami igazi és nem csak deklarált érdekvédelem sikeredne belőle. Nagy István Székesfehérvár hogy a hasonló drasztikus bűncselekmények száma városunkban, megyénkben csökkent. Röviden ismertette, hogy az autófeltörések, valamint betörések esetében is javuló a felderített esetek száma, de ugyanakkor ezen bűncselekmények tekintetében nagyobb erőbevetést kívánnak a Polgárőrség figyelő szolgálatának segítségével, velük való együttes munkával növelni a hatékonyságot. Néhány személyt jutalomban részesített, és a Polgárőrség csoportvezetőjének, valamint a teljes állomány iránti tiszteletét elismerő szavakkal fejezte ki. Ezt követően Cseh István elnök beszámolója következett, melyben értékelte az eddigi munkát, ismertette az alapszabálymódosítás tartalmát, melyet a közgyűlés egyhangúan jóváhagyott, továbbá a költségvetés megtárgyalása ugyancsak megtörtént. Az eddigi három vezető öt személyre bővült, minthogy a Polgárőrség létszáma és munkája az utóbbi időben megnőtt. Igen figyelemre méltó és kifejezetten fontos megemlíteni, hogy a nyolcvanegyes útvonalon Székesfehérvártól Győr felé haladva, a hatos kilométerkőnél Speciál Autójavító Bt., a pontosítás érdekében említem meg, hogy ugyanezen helyen működik egy non-stop büfé. Éjjel-nappal rádió, telefon, CB-vel ellátott polgárőreink teljesítenek szolgálatot, ahová bármilyen tekintetben segítségért fordulhat a rászorult. Magában a két egységben is működnek polgárőreink. A jövőt illetően terveinkben szerepel, hogy a városunkat hasonlóképpen kívánjuk körülbástyázni. További terveink közé tartozik, hogy a közterület felügyelőséggel is együttműködünk, annál is inkább, minthogy április 29-diki városi közgyűlésen a városatyák ennek szükségességét látták, felszólalásaikból ez tűnt ki. Kifejezetten számonkérték a közterület felügyelet vezetőjét a Polgárőrség kapcsolatáról. Válaszában Szabados Károly úr Tajti úrra hivatkozva röviden annyit mondott, hogy május 6-dikán tárgyalnak a Polgárőrség vezetőivel a kölcsönös segítségnyújtás lehetőségeiről. Továbbra is új tagok jelentkezését várjuk, és anyagi támogatókat is. Címünk változatlan: Székesfehérvár, Gábor Andor tér 3. Számlánkat az OTP Fejér megyei Igazgatósága vezeti: 679-024875-2 sz. számla Városi Polgárőrség Székesfehérvár, Szabó János Székesfehérvár Megalakult a városi polgárőrség Április 27-dikén a fehérvári városi rendőrkapitányság oktató termében a korábbi Vagyon- és Értékvédő Egyesület, új nevén a Városi Polgárőrség közgyűlést tartott. Tajti András rendőr százados, Cseh István, a Polgárőrség elnöke, valamint dr. Gara József rendőr alezredes, városunk kapitánya foglalt helyet az elnökségben. Gara úr ismertette városunk közbiztonságának alakulását, helyzetét, amiből kiderült, hogy a súlyos bűncselekmények, rablás, gyilkosság, különböző erőszakos bűncselekmények tekintetében a felderített esetek száma nőtt a korábbi időszakhoz viszonyítva. Továbbá Gara úr így folytatta: örvendetes az. A fehérvárcsurgói nyugdíjas klub 10 éves A klub 1993.április 17-én ünnepelte 10 éves fennállását, 1983. évben alakult 30 fővel, ma a létszám 58. A tagok életkora alakuláskor 55-70 év volt, ma 60-84 év között van. Ez alatt az idő alatt 3 tagunkat kísértük utolsó útjára, emlékezünk. A klub célja: a munkában elfáradt idős tagok összejövetele, az emlékek felidézése, szórakozás, előadások meghallgatása, orvosi, állatorvosi, növényvédelem, természetgyógyászat, honismeret, régészet. A klubnak énekkara van, községi rendezvényeken, nemzeti ünnepeken műsort ad. Az énekkar sikeresen szerepel versenyeken, díjakat nyer, valamint szóló énekeseink. Az énekkar jótékony műsort adott a székesfehérvári és mezőszilasi szociális otthonok lakóinak. A klub megrendezte öregdiákok találkozóját, melyen közel 180 fő jelent meg. A klub jellegzetessége: füstmentes, senki sem dohányzik, erre az alapra 3000 forintot utalt át. Az erdélyi menekültek javára szintén 3000 forintot adott. A klub tagjai kiveszik részüket a társadalmi munkából. A klub kezdeményezésére a II. világháború emlékműve társadalmi összefogással elkészült. A falu szépítési munkáiból is kiveszi részét: parkosítás, a helyi szervezetek munkáinak elősegítése, utcarendezés, tszmunkák. Tagságunk általában háromszor megy kirándulásra. Csak belföldi kirándulást tudtunk szervezni, városnézés, múzeumok látogatása, melegvízű fürdők látogatása. A vezetőség beszámolója után a helyi szervezetek vezetői elismerésüket fejezték ki a klub működéséért, s a további munkához jó egészséget kívántak. A vezetőség megköszönte a helyi szervezetek támogatását, s kérte, hogy a jövőben is adjon segítséget. Zámbó Gyula Tévedni emberi dolog A minap beugrottam egy üzletbe. Éppen melankolikus hangulatom volt, ám ahogy beléptem, felvidultam egy aranyos kis párbeszéd hallatán. — Milyen képet parancsol? — Útlevélbe, személyibe, jogsiba valót (sokat), mondja az 50-es, amolyan „mindene megvan” formájú hölgy, akiből úgy dőlt a humor, jókedv, szinte már-már furcsa az efféle jelenség. Aggódott, hogy „ráismerek-e” majd, amikor igazoltatják. — Biztosan — mondja a fotós. — De ez lenne a legkevesebb — mondja a szőke hölgy, és kezdi elmesélni kedves történetét, amire jókedvvel emlékszik vissza. — Egyszer régen, amikor igazoltattak, azt hittem, hogy rosszul leszek, úgy meglepődtem. Azt mondja nekem az igazoltató személy, hogy: tudja-e, hogy az igazolványa hamis? Szent ég! Miért? — kérdeztem. Erre felém mutatja az okmányt és látom a bejegyzést: családi állapota: nős. Ajha! — gondoltam. Igaz, hogy én nem megnősültem, hanem férjet mentem 70-ben, de tévedni emberi dolog, gondoltam, és mondtam neki, hogy annál reklamáljon, aki ezt bejegyezte. Miután hazamentem, gyorsan megnéztem a családom iratait is. A fiamé rendben, aki 72- ben született, férjemében pedig ez állt: házasságkötés ideje: 1974. (Még jó, hogy meg nem gyanúsított...) De mindezt megértettem, és a férjem is, mert hiszen tévedni emberi dolog. Füredi Ilona Székesfehérvár FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 9. OLDAL Kiállítás a bodajki parókián A múltunk történései és szokásai, eseményei összegyűjtött anyagának adott helyet a bodajki református parókia. Sok-sok régi emlék, mely a múltat idézi, és ősidőkre nyúlik vissza, igazán értékes talajt biztosít a jövő számára. Reményt maga a tavasz hangulata ad a virágzó fákkal, zöldelő mezővel. A nagy mennyiségű anyag, könyv, album, mely összegyűlt a falu történéseiből, az idegenek elismerését és tiszteletét is kiváltotta. Szeretet sugárzik azokból, akik értik és tisztelik az ősök hagyatékát, nagy figyelemmel forgatják e könyveket. Két egyház helyi története, mely e hazában elérhető volt, összegyűjtve és feldolgozva áll az érdeklődő rendelkezésére. Keresztény múltunk, mely meghatározó volt a falu életében is leírva megtalálható e gyűjteményben. Nehéz kiemelni e rövid íráshoz a sok közül egyet is. Található a falu történetét összefoglaló írásban idézet a História Domus-ból, Páli György esperes plébános írásai, Vajk Gyula prépost úr írásai. Van részlet a református egyház részéről is Temesvári Béla lelkész által összegyűjtött anyagból, Ref. Keresztyén élet keletkezése, története napjainkig. A könyvből kiemelném a 202. oldalon található 1930. márc. 5-én tartott népművelési előadást. Az előadást Vukics Pál főjegyző vezette. Páli György esperes plébános „Magyarország jelenlegi helyzetéről”, Bakó Zoltán ref. lelkész „Segíts magadon, az Isten is megsegít”, Winkler Mihály kath. ig. tanító „A hitelszövetkezetről”, Schultz Károly erdőmérnök „A fatermelésről”, Patakfalvy Sándor gyógyszerész „A közegészségről” tartott előadást. Helye van itt a zivataros történetek közt a II. világháború utáni felépülésnek is, mely áldozatos munkát követelt a falu lakosaitól is. E történetíráshoz hűen a ref. egyház 20. lelkésze P. Tóthné Szakács Zita nevében, mind a 79. gondnoka (29 oskolamester tanító) megköszönöm helytörténettel foglalkozók munkáját. Fellegi Imréjét, aki összefogja az ezzel foglalkozókat. Köszönet a kiállítás létrehozásában segítő református nőszövetségnek, prezsbiter társaknak. Külön elismerés Nagy Zsuzsának, a szép és ízléses rendezésért. Hálásan köszönjük Dr. Gelencsér Józsefnek, hogy eljött és a megnyitón személyesen is méltatta a kiállítást és bíztatott a további munkára. Szeretnénk a továbbiakban is a parókián hasonló értékes kiállítást rendezni, amihez minden jó ötletet szívesen elfogadunk. Kovács Károly Bodajk Kutyatulajdonosok és kutyák A Fejér Megyei Hírlap 1993. április 30-ai számában megjelent „Lövés a Kodály utcában” című cikk olvasása eleven sebet tépett fel érzelmeimben. Ekkor határoztam el, hogy én is megírom a Hírlap hasábjain felháborodásomat egyes kutyatulajdonosok és kutyájuk viselt dolgai miatt. Történt ugyanis, hogy 2 éves és 6 éves unokáimmal labdáztam a palotavárosi Sziget utca és Tolnai utca által határolt játszótéren, amikor egy idősebb hölgy kutyáját sétáltatva ott megjelent. A kutya nyakából a pórázt lecsatolta és azt szabadon engedte. A kutya első dolga az volt, hogy az unokáim által gurított színes labdára rácsapott és annak felületét fogával összehasogatta és összenyálazta. Mondanom sem kell, hogy unokáim megrémültek. Mikor közöltem az idős hölggyel, hogy kutyáját kösse pórázra és az ilyen helyzeteket lehetőleg előzze meg, akkor ő fölényesen kioktatott, hogy ez a tér kutya illemhely. (Amire egyébként semmi jelzés nem utal.) A gyerekeket pedig vigyem a hintákkal és csúzdákkal beépített területre labdázni, mert az a játszótér. Ekkor még felháborodásomon uralkodva körülbelül 30 méterre a helyszínről eltávoztunk, és ott folytattuk a labdázást. A kutya, — mely az egész teret beportyázta — újra észrevette az élénk színű labdát és ismét „akicóba” lépett. Unokáim a meglehetősen nagyra nőtt kutya láttán ijedten rohantak hozzám és testükön éreztem azt a remegést, annak a félelemnek a hatását, melyet az egyébként játékos, de erőszakos kutya viselkedése kiváltott belőlük. Ekkor bennem is robban a felháborodás bombája, amely olyan „detonációt” váltott ki, amely az emberből csak rendkívül ingerelt hatások után szokott kitörni. Abban a pillanatban, amikor ez történt — ha van nálam fegyver — nem tudom nem ugyanazt tettem volna-e én is, mint amit a betegállományban lévő rendőr tett Móron, a Kodály utcában. Vörös László Székesfehérvár Az e helyütt megjelentetett írások egyéni véleményeket tükröznek, azok tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért mindenben egyet.