Fejér Megyei Hírlap, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-05 / 154. szám

1993. JÚLIUS 5. HÉTFŐ Fumnír simogatás A modern, nem tömör fából, hanem rétegekből összeállított bútorok felületét rendszerint va­lamilyen szép faféleség — pél­dául dió, cseresznye, kőris — i­­gen vékonyra hántolt vagy sze­letelt, egy milliméternél is véko­nyabb rétegével burkolják be a bútorgyárban. Ez a furnír-lemez (funérnak is mondják, és sokszor tévesen így nevezik a laikusok a rétegelt lemezt is) nagyon mutatós, egy­befüggő, jól kezelhető felületű réteget alkot, és legtöbbször szi­lárd, mert melegen, ragasztás­­sal-préseléssel rögzítik az alap­jára. De ott, ahol az erezetére ke­resztben végződik — azaz a bü­­tüjén —, a külső behatások kö­vetkeztében mégis berepedezik, és nyelvekben felválik, felkun­­korodik. Ilyen állapotában e­­lőbb-utóbb ki is törik. Elsősor­ban az időjárás hatásainak kitett külső ajtók alján jelenik meg ez a hiba. Belül a felmosáskor ne­kiérő vizes rongy idézheti elő a felmolást. Nem tesz jót az ajtónak a kis­gyermekek rugdosása, a háziál­latok kapargálása. Tanácsos megelőző módszer, hogy az ajtó alját 10-15 cm magasan fém le­mezzel (réz, sárgaréz, vagy eze­ket utánzó alumínium) burkol­ják. Viszont ott, ahol az ajtó alsó vagy felső éle súrlódik, nekiszo­rul a toknak, már semmi sem a­­kadályozhatja meg a furnír­ré­­teg felválását. Emiatt az ilyen burkolatú ajtókat pontosan, könnyen futóra kell a tokjukba illeszteni. Ha mégis felválik A hiba észlelése után hala­déktalanul neki kell látni a javí­tásnak, legfeljebb a legközeleb­bi száraz napra szabad várni. Vagy télen arra, hogy egy-két ó­­rára leemelhessük a helyéről. A javítás a hibás rész tökéletes le­­tisztogatásával és megszárításá­val kezdődjék. Ennek során a felkunkorodott részeket kissé tovább kell felemelni (de óvato­san!) nehogy letörjenek!), hogy alattuk egészen kitisztíthassuk a furnír alsó és az alapfa felső ré­tegét. E művelethez alkalmas szerszám egy közepes szélessé­gű spatula, „szaknyelven” spachtli. (1. ábra) A felemelt nyelvek alá bőven — egészen addig, ahol a nyelv és az alapfa összeér—nyomjunk jó minősé­gű faragasztót. Az egymás mel­letti nyelveket sorban aláragasz­­tózva, a berepedezett, felálló fumírt pontosan az eredeti he­lyére visszanyomogatva, már kialakul az eredeti felület. Ám a ragasztás megkötéséig ajánlatos alaposan leszorítani, rögzíteni. A kitüremkedett ragasztó letör­lése után fektessünk a javított darabra sima textildarabot, arra meg sima keményfa-lécet, és azt kézisatuval, pillanatszorítóval, vagy önrögzülő fogóval rögzít­jük. (2. ábra) A ragasztó megkötése után levett fogót, lécet és textildara­bot félretehetjük. Ha a furírbo­­rítás már másutt is megkopott, és megérett az újrafestésre, a ja­vított felületet célszerű faátvonó tapasszal is áthúzni, amihez u­­gyancsak megfelel a spatulya, vagy egy, az ablaküvegezéshez használatos gitt­kés, esetleg egy széles pengéjű asztali kés is. (3. ábra) Az átvonást igen finom csiszolópapírral tanácsos elsi­mítani, úgy, hogy a csiszolópa­pírt egy nagyobb, sík deszkada­rab alá fogjuk, hogy nagy felüle­ten is egyenletesen simítsuk el a tapaszt. Akkor kész átfestésre a felület, ha azt a kezünk fejével simogatva nem érezzük érdes­nek. Ha nem szükséges az átfes­tés, és a felület marad az eredeti színében, ajánlatos az egész bo­rított ajtót átlakkozni, nem csak a javított részt, mert úgy a régi és az új felület elüthet. (4. ábra) Sz.J. I 3. 4. Fúrógéppel csavart is hajthatunk ... ha a tokmányába egy nagy­méretű belső kulcsnyílású (inbusz) csavart szorítunk, és a hatlapú csa­varokat vagy anyákat az inbusz­­csavar kulcsnyílásával hajtjuk a helyükre. Ehhez a művelethez csak egészen lassúra állítható for­­dulatú fúrópisztoly alkalmas, mert a szabályozhatatlan fordulatú csa­vargéppel történő hajtásnak bale­set lehet a vége. BARKÁCS Rajzfogók Munka közben a rajzot aján­latos szem előtt tartani. Ám a munkapadon — különösen, ha azt a konyhaasztalon kényszerül kialakítani a házi ezermester — előbb-utóbb útban lesz, s eltépő­­dik, bezsírozódik. Egy hosszabb, 2x4 cm-es ke­resztmetszetű lécből és néhány fa ruhacsipeszből igazán egy­szerű és olcsó rajztartó alakítha­tó ki. A kettészerelt csipeszek e­­gyik darabját, sorban a lécre csa­varozzuk, aztán visszaszereljük rájuk a rugóval az ellendarabo­kat. Végül a felcsipeszezett lé­cet műanyagtiplikkel a pad fö­lötti falra, vagy facsavarokkal a mögöttes bútordarabra, lambé­riára lehet erősíteni. A csipe­szekbe (de kisebb rajzokat, cé­dulákat akár egyetlen csipeszbe is) gyorsan be lehet fogni a pa­pírt, s ha kell, onnan akár a kéz­fej odanyomásával ki lehet sza­badítani. (ábra) Nagyobb raj­zokat egy vékonyabb seprő­nyélre feltekerve lehet a munkapad fölé lógatni. A rajz felső élét a két végén egy-egy rajzszeggel a nyélre rögzítjük, majd a rajzot feltekerjük a rúdra, úgy, hogy a két rúdvég szabadon kiálljon. Ezekre a végekre hur­koljunk zsinegeket, amelyek vé­gét a falba ütött szegekre akaszt­hatjuk. A rúdvégeket fúrjuk is át, hogy egy-egy, az e lyukakon átdugott hosszabb szegre vagy huzaldarabra hurkolva a tartó­zsineget, a rajzból csak a kívánt részt letekerve, ott rögzíthessük a rudat. Igazán értékes rajzot, e­­redeti térképet, képet ajánlatos nagyobb kartondarabra fektetni, és egy átlátszó fóliával letakarva — hátul a fóliát ragasztószalag­gal rögzítve — a munkapad kö­zelében elhelyezni, esetleg kép­ként felakasztani. De azért, ha van rá mód, mindenképen cél­szerű a fontosabb rajzokról még tiszta állapotukban jó fénymá­solatokat készíteni. SZEGTARTÓ MÁGNESEK A baleseti sebészeten tudnák megmondani, hogy hányfajta sérülést okoznak a munka köz­ben a szájba vett, ott tartott sze­gek és gombostűk, rajzszegek. Mert még a gyakorlott varró­nőkkel és ácsokkal is előfordul, hogy egy váratlan esemény ha­tására lenyelik a szájban „tárolt” szegeket, tűket, alátéteket, anyákat. Mivel azok majdnem mindig vasból-acélból készülnek, a mű­velethez előkészítésükre igény­be vehetjük a mágnes-hatást. Például: a kalapács nyelének vé­gébe süllyesztett, húszfilléres­­nyi permanens­ mágnes jól tartja a kis alkatrészeket, szegeket. (ábra) De kapni kis, kártya nagyságú acéllemezeket is, a­­melyeket erős mágneses térben mágneseznek permanens-mág­nessé. (Permanens)állandó a mágnespatkó, a mágnesrúd, az iránytű, mert ezek hosszú ideig folyamatosan mágnesezettek maradnak. Az elektromágnesek viszont csak akkor vonzanak-ta­­szítanak, ha azokon, illetve te­kercseiken áram folyik át.) Nos, a mágneses kártyát a munkaköpeny jobb felső zsebé­be téve a szegek a zseb külsején is megmaradnak, s onnan szép sorban leszedhetők. Azért kell a jobb zsebre erősíteni ezt a rögzí­tőt, hogy bal kézzel levéve, mindjárt a jobb kézben tartott kalapács alá illeszthessük a sze­geket. Jó kisalkatrész-tartó egy régi, úgynevezett patkó-pénz­tárca is, amelyet a derékszíjra, övre lehet felfűzni. Hasonlóan ügyes egy tépőzár páros csíkja, amelyikből az egyiket az övre e­­rősítik, az ellendarabot meg rá­borítják, és a kettő közé dugdos­­sák a szegeket. Kisebb szegek számára a csuklóra, karóra he­lyére csatolható az ilyen szeg­tartó tépőzár. Vagy erősebb, 2-3 cm széles, 15-20 centi hosszú vászoncsík, amelyet a felső gomblyukba lehet „kötni”, s a­­melybe előzőleg, két-három ponton ide-oda átszurkálva he­lyeztük el a szegeket. — Sz.— FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 7. OLDAL Új bútorkombináció­­ a régiekből ! A bútor magassága gyakran esztétikai szerepet is vállalhat a berendezésben! Ha megúntuk már szobánkat, és nincs lehető­ség kicserélésére, az összeállítá­son változtassunk. Különösen alkalmasak erre az elemes búto­rok. Most például egyre divato­sabb a fal elé, középen alacsony, vagy éppen középen magas, és széle felé alacsonyodó, illetve magasodó bútorokat állítani. A sorban részt vehet a 40-50 cm magas szék, a polc, a fiókos szekrény. Fontos, hogy a fal mellett, „sorba rakva” szép rit­must adjanak. A legalacsonyabb bútor fölé, a falra kerülhet egy­­egy kép, az asztalbútorra - ami mögött sima fal van — virágvá­zát helyezhetünk, vagy éppen a nyaralás alatt összegyűjtött leg­kedvesebb tárgyakból csinálha­tunk emléksarkot. A fal ezáltal egyetlen kompozícióvá válik, a­­melyben a virág, a könyv, a polc, vagy a szék kárpitja egy­­egy foltot jelent, s kellemes han­gulatúvá, újjá varázsolja a szo­bát! —­— HANGULATOS ÉTKEZŐSAROK Milyen kellemes látványt nyújt az ebédlőt helyettesítő ét­kezősarok! Kis helyet foglal el, intim, s a célnak tökéletesen megfelel. Ha az asztal kinyitha­tó, nem csak négy, hanem hat­nyolc személy részére is lehet teríteni rajta. Összecsukva vi­szont nagyobb szabad tér marad a szobában. Az étkezőrészt han­gulatossá teszi a különleges ta­péta; egy nagy falikép, falikárpit is hasonló célt szolgálhat, akár­csak az asztal fölötti két lám­paernyő. Alacsony szekrény vá­lasztja el az ebédlőt a szoba többi részétől, ez a bútordarab tálalóként is használható, benn­ elfér az étkészlet, a pohárkész­let, kéznél van minden a terítés­hez, ezzel idő és energia takarít­­­ható meg. A kis lakásban élők lehetősé­geik, fantáziájuk, ötletességü­k szerint rendezhetik be a családi étkezésre, vendéglátásra egy­aránt alkalmas mini-ebédlőt sz.é. A mágneses csavarhúzó Nagyon jó szolgálatot tesz a szűk helyre behajtandó csavarok megtar­tásában a helyre illetszésig, vagy a hozzá nem férhető helyekre hullott kisebb csavarok, alátétek kiemelése­kor. A nem eleve mágneses szárú csa­varhúzó is mágnesessé tehető, ha a szárára egy jól szigetelt, legalább 1,5 négyzetmilliméter keresztmetszetű kábelt tekerünk, s annak éppen csak lecsupaszított két végét egy pillanatra a kocsiból vagy motorkerékpárból kiemelt aku sarkaihoz érintjük. VIGYÁZAT! egy pillanatig tartó érintéskor is szikraeső keletkezhet, ezért a kábelt a pólusoktól távol, a szi­getek­ részén fogjuk. Elég egy pillanatra hozzáérni, és a csavarhúzó máris megmágnesező­­dik. Tovább tart, de kevésbé veszé­lyes, ha a kábelvégeket egy perma­­­nens (állandó) mágnes sarkaihoz erő­sítjük egy órára. Ilyen mágnest rossz hangszórókból vagy villanymotorok­ból lehet „kitermelni”.

Next